Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-06-18 / 27. szám
vezette. Imádott arczáról a’ rózsák elhullanak , gömbölyű karjai csontvázakká torzulának, egész teste élő halottá éktelenült. — Kik őt olcsó szerelmökkel biztatgatták, érte és szerelméért életvéröket — kéretlen — fölajánlották — mind, mind elmaradoztak .... Egyedül küzdött a’ szenvedések ezreivel, csak könnyelmű anyja ülő kínnyoszolyája szélén, ki nehéz haladású idejét dohánytárcza-hímezéssel öldösé. Szép mennyiségű vagyonuk, az idvezült Kotáry úr földi keresménye , az orvosszerek és szükségtelen költekezés miatt, nagyon megoszlott. Öt hold múlva, a’ beteg élethezi reménye, okos és tapasztalt orvosa gondja alatt, lassacskán visszatért;------szerencséje végkép (?) oda maradt ! — kitántorgott ő ollykor a’ hímzett mezők virágos tábláira; — ’s visszasohajtá múlt tavaszait; mert a’ jelenben virág számára nem nyílik. — Porba fujták kiszenvedett lelkét a’ naponként érkezett levelek, mellyeket hajdani imádói, egyszer máskor, küldének ... és hosszas betegségét ezek még kínosabbá csigázák! A’ levelek közül — némelly könnyen hivő lyánykák tanúságokul — mi csak hármat közlünk, mellyeknek izói az illem határai között maradtak; — félre vetvén azokat, mellyek a’ születés gőgjétől magasra hangolt ’s romlott szívekből származván, gúnnyal ’s mosdatlan kitételekkel valának tele szólva. — Itt az első: Őszintén tisztelt Klára kisasszony! — Koporsóm szélén is emlékezetes lesz előttem a’ perez, mellyben a’ kegyed imádott társalgásának örömeit élveznem szabad lett a’ kegyes pillantások, édesen zengő szavak, haldokló nyoszolyámon is uj életet lobbantanak kimerűlendő keblemben. — Egy kétségbeesettet hozott kegyed bennem vissza a’ boldogok sorába, midőn tiszta szívem őszinte kérelmét jó lelkére emelvén, jegygyűrűmet elfogadni kegyes volt!-----— A’ sorsnak nem tetszett szövetségünket állandósággal koronázni! ! ! — — Nettim! — imádott Nettim szerelme visszatért ’s engem újra boldogít!!! — Jövő hétre van nászünnepünk határozva. — kegyedet Nettim nyoszolyói minőségben óhajtja lakadalmunk arany napján oldala mellett ölelni. — Kegyes válaszát elvárva, boldogító remény ölén ringatódzik: kegyed tisztelője a’ kék ne felejts mk. Másik levél: Tekintetes kisasszony! — Tudom, nem én vagyok első , ki kegyedet kórágyán levelével üdvözli!. . Szívemben most is ég a’ láng (—pedig magam fázom —) mellyet a’ nagy-károlyi estélyen kegyed szemsugárai abban gyújtanak. ... Én igen szegény legény vagyok .... adósságokat csináltam. . . . Sokakat és nagyokat .... én személyemmel sem vagyok szabad! — Fogságban ülök, kettős bilincsen: egyiket a’ nemes megye, másikat a’ kegyed bájai veték lábamra és szívemre. . — Váltson ki kegyed magának; szabad állapotomban minden törekvésemet oda irányzom, hogy kegyedet rabommá tehes-