Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-03-19 / 12. szám

Ha már mint költők, köznépünk számára irunk, ne írjunk ollyat, mi annak ízlését nem tisztítja; mi, mint csak a’ köznép jelen nyomom míveltségétől feltételezett képzelőtehetségnek kényszerű eredményét utánzó, tehát csekély alapú tanulmány, sem a’ népet ki nem emeli mindennapi gondolatköréből, sem, mi fődolog, a’művészet igényeit ki nem elégíti, írjunk a’ nép nyelvén, igenis , hogy bennünket megérthessen, de iratain­kat ne az utánzás daemona, hanem mindenkor a' művészet tiszta szelleme lengje át; ne bármelly míveletlen agyban is keletkezhető, de szivet, észt egyiránt nemesítő egészséges eszmék legyenek azoknak tartalmai. Ne higy­­jük, hogy a’ nép legmagasabb gondolatainkat is nem fogja megérteni, csak az ő nyelvén mondjuk azokat el, ’s a’ mindennapi eszmék czafrangos szó­köntösbe öltöztetésének hiúságát engedjük azon jámboroknak, kik azt állítják, hogy egyedül szeretett maguknak írnak; hogy keblök geniusát követvén, csekélylenek minden műveikre vonatkozó széptani véleményt, hanem azért költőkül lépnek a’ criticus nyilvánosság elé ’s magukat nyo­mom firkáikért egy vagy más hozzájok illő criticaszter által agyba főbe magasztaltatván , költői nagyságukkal polgári becsületeket pirulnak felpofozni. Mia továbbá köznépünk mívelésére czéloznak népszerű irataink, nyis­sunk alkalmat népünknek az azokhoz férhetésre, mi költői népdalainknak népies zenére alkalmazása, egyéb iratainknak pedig nem minél pompásabb, de a’ szegény nép erszényéhez képest, minél olcsóbb kiadása által történhetik meg. Ellenkező esetben Vörösmarty, Czuczor, Erdélyi ’s töb­bek költői népdalai hang, tehát élet nélkül fognak a’pompás velinen, mint gazdag sírban, csak egykét irodalombaráttól ismertetve, fölébredés remé­nye nélkül szenderegni; Petőfi Sándor „János Vitéz“-e ’s Arany János aranyos „Teldi“-ja, a’ nélkül, hogy a’ nép azoknak szépségét ismerhetné ’s épen az ő lelkére számított hatásban gyönyörködhetnék, könyvárusaink raktárában sohajtozzák a’ boldog jövőt, mikorra a’ magyar nép anyagilag ’s szellemileg oda lesz érve, hogy a’ több ízben leszállított utolsó áron azokat magának megválthatja. Népies irataink ezen nyomom ügyén Íróink anyagi állásuknál, egyes kiadók kereskedelmi érdekeknél fogva nem segíthetvén, a’szép feladat megoldása összesített erők jóakaratát veszi igénybe. Kiterjed-e a’ legújab­ban alakult kö­nyvkiadó-társulat figyelme oda, hogy midőn jele­sebb íróinknak valamelly népszerű művét díszes kiadásban nyújtja át az olvasó közönség vagyonosabb részének, ugyanakkor a’ köznép számára is nyomat lehető legolcsóbb papiroson néhány száz példányt, mellyeknek egyenkénti árát kizárólag a’ papiros mennyiségétől ’s minőségétől föltéte­­lezendi ? e’ kérdésnek óhajtandó igennel megfejtése, úgy vagyok meggyő­ződve, legkevésbbé sem fog összeütközhetni a’ társulat érdekeivel. Uraim! a’ közértelmiség rovására ne legyünk fény­­űző aristocraták! A’harmadik osztálybeli dalok, mellyeknek jellemét fenebb röviden előadtam, részint mint tisztán ollyanok, részint mint ódák, hymnusok.

Next