Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-06-18 / 27. szám

771 Föl, nemzetemnek apraja, nagyja, Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, Dicsőség arra, a’ ki dolgozik .... Válaszszatok most: szégyen vagy dicsőség! PETŐFI SÁNDOR: KELET KÖNYVEL v. Vagyok keletnek zarándoka. Kezemben fegyvert, ajkamon igét hordok. Halljátok szavamat. Keljetek fel, keljetek fel! Van pedig nálatok hosszú és néma éj. Elnyugodván az élet, a’ csend határtalan jön. Véghetetlen nagysága azon térnek, mit eddig az éber lé­leknek munkálkodó ereje megnépesitett, most egy dagályos alaktalan úr. Nincs semmi zaj. Csak a’ szívdobogás hallatszik, melly a’ felforralt vért kergeti az erekben. Az elszenderült élet magának uj világot nyit, tarkát és kedvest mint a’ zivartarkergető szivárvány. Álmodjátok még egy keveset, mert a’ ti álmatok kedves. A’ ti álmá­tok megvesztegetője a’ ti ébredésteknek és teljesítője reményeiteknek. A’ ti kivánságtok ott vagyon, a’ hol a’ ti álmaitok vannak és a’ ti álmaitok titeket oda vezetnek, a’ hová a’ ti vágyaitok kívánkoznak. Végetlen sivatagoknak közepette fekszik ama boldog föld, hol a’ ti vágyaitok lakoznak. Virányos helyein pálma és rizs terem. Felhőtlen napjai és meleg csillagos éjszakái vannak. Gyönyörökre szólít fel a’ nap kelte és nem munkára, és az éj csak e’ gyönyöröknek folytatása. Határait egy nagy tenger övedzi körül; ezen tenger a’ nyugalom tengere. Ott a’ természet maga munkálkodik az emberkéz helyett. Mi boldosz föld!­o Elfekvétek pedig a’pálmák árnyékában, még gondolatotok sincs, a’mi nyugalmatokat felzavarja, ’s bezárt szemhéjaitokon lanyha szellő koronái. Hitben egy ügyüek bámuljátok a’ czédrust, hogy az magasabb mint ti vagytok. Csudáljátok a’ napot, hogy az korábban kelt fel mint ti felébredtetek. És végre elhiszitek, hogy ti a’ napnak fiai vagytok, hogy minden érettetek van, ti pedig azért vagytok, hogy legyetek. Boldog emberek! Ott a’ gondolatoknak nincs viszálya, az eszmék csak kifejletlen em 49.

Next