Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-06-18 / 27. szám
776 És a’ Nap monda: Én vagyok alakítva a’ szabadság, egyenlőség és testvériség elemeiből. Hozok nektek üdvet és jólétet. Üdvezeljétek e’ jólétben a’ szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. És a’ nap feljővén a’ láthatárra, szétveré az éjt. Üdvezeljétek őt fiai a’szabadságnak! Ő az, a’ ki titeket másodszor is megteremtett, kiszólítván a’ szolgaságnak halálából a’ szabadságnak életére ! BOZZAI PÁL: EGY NŐ A KÖZÉPOSZTÁLYBÓL. (Folytatás.) V. Elemozgalmak a’ nyomorhoz. A’ nap búcsúsugárai hólapokon csillognak. Dideregve viszi a’ munkás paraszt ölében a’ tűzi fát, hogy az éji hideg ruhátlan gyermekeit meg ne viselje. A’ kegyesebb nép esti imára kulcsolá kezét, készülvén az éjjeli nyugodalomra. — Kotáryné asszony udvarában a’ lárma nagy, a’ cselédség perel, a’ jólivott kocsisok tábora dalol, fütyül, kötekedik, ugrál és káromkodik; — a’ kocsiszának és kocsik szép nyugalomban állanak és fekszenek egymás mellett; mert nem kapálózik ’s nem vágtat már előttük Neptun ur csodája, — mellynek ugrálásai őket a’ fagyos havon énekre kényszeriték! A’ meghivott vendégek a’ kijelölt nap estéjére egy lábig eljöttek! sőt jöttek ismeretlenek, újak és meg nem hivottak is, és érkezésük Klára reményét több ágakra osztá. Klára szép alkatú tagain ünnepi öltöny foly alá; — jó kedve ’s beszédes ajka kimerithetlen. És egy váratlan esemény a’ kedvet és apadhatlan szóárt egyszerre leapasztotta. A’ vendégek koszorújában pater Gondosi is látható, kinek őrszemei minden szót, minden mozdulatot figyelemmel kisérének. Kotáryné és leánya tagjait reszketegség állá el! — Mert pater Gondosi szent aggodalommal figyelmezteté az anyát a’ kétes arczú jövendőre, mellyet ő a’ vendégek társalgásából, viseletéből jó előre látott. — Nyiltan megmondd, mikép ő hallá, hogy a’ legéktelenebbűl lelkendező ifjak egyike, miután Klárával nagy elfogultsággal beszélgetett, jelenlevő kedvesével, egy főrangú hölgygyel, nevezé ki az önbízott köznemes leány könnyenhivőségét; — másutt meg azt vévé észre, mikép egy leánya szerencséjét féltő nő a’ jövő héten Szathmáron tartandó tánczvigalomra tánczosokat előlegez Klára számára, kik őt ereje szakadtáig, egészsége rombadöntéséig hurczolják. Kevés lelki harcz után, az anya és leány kedve visszatért, a’ pater Gondosi szavai füstbe szálltak .... a’ két nő a’ vigadók és társalgók tengerébe vegyült. Kinek volt mivel, evett, ivott és vigadott; a’kétely és szomorúság fellegei az öröm vihara által széttépettek. — A’ felköszöntések 'a kölcsönös ömledezések között gondolatsebesen haladott az idő. —