Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-09-03 / 10. szám
316 hogy nem ismerem el lapunk elvei közé tartozandónak azt , hogy valakit kihallgatás nélkül elítéljünk és politicai véleményéért költői hírét támadjuk meg. Petőfi azt mondja , hogy neki fájt V. J. bántani és mégis szól , nekem is fáj e’ nyilatkozat, de azért kimondom. JÓKAI: Nemzeti színház. ,Londoni koldusok, angol történet, franczia színművé dolgozva, nem magyar írótól. Érdekesen szőtt vegyitéke a’marquis- és kolduséletnek. Ki ne ismerné e’ darabot prospectusával, ama remek példányával az ostoba együgyüségnek, mellynek Telepi olly hű képét adja, minő még a’ Krumplik-országában sem termett soha. ,Ralph‘-ot, a’ geniális rókát, ma Farkas játszotta, de minden igyekezete daczára sem találta el. Ki azonban e’ szerepre Farkas előadása szerint, a’ receptet bírni óhajtja, ime közüljük: Végy egy font pudert a’ sárgább fajtából, ’s kend vele olly halványra magadat, minő egy tolnai nemzetőr lehet, ha a szent-tamási kukoricza-szárakat rácz puskacsöveknek nézi. Végy azután egypár jó homlokra húzott széchényi szemöldököt kipödörtelekül. Továbbá beszély olly csendesen, mintha a megfutamított bécsi spiczlik nekihegyezett fülekkel mind vállaidra telepedtek volna. És végre tanuld el, miként húzza össze kissé nagyobb terjedelmű ajkait egy kaczér dáma, ki festő előtt ül, vagy ha ez terhedve lenne, nézz tükörbe, midőn a’ szőllőt egres korában eszed. ’S ha mindezekhez még egy fehér nyakkendőt, ’s szélütött lábak vonszolását mellékeled . . . Ralph a la Farkas előtted áll. E’ receptből az a’ tanúság marad fenn, hogy puszta maszkirozással következetesen charactert előállitani nem lehet, és hogy egy a’ coulissák közt ránezbaszedett arcz még azért semmi plasticai ügyességet nem tanúsít. Hol a’ színész szerepét egyéniségével összeolvasztani nem képes, ott a’ tetsző routinja a játéknak elveszett. Farkas néhányszor már sikerrel lépett fel; eg genre azonban nem neki való. A művészi ihlet nem tesz mindenhatóvá, ’s míg az ember azt hiszi, hogy képes mindennek megfelelni, addig igazán semminek sem felelt meg; az ollyan táblabirói universal-genieség, de a’ mellybe osztán nincsen köszönet. Szilágyi Sándor ,Squeart, a’ sánta iskolamestert, várakozásunkon fölül szerencsésen személyesité, ha a’társalgási darabokba is illy jól halad, hajlékonytalanságát levetkezteti, s átalában több kedélyességgel játszik, úgy Thalia k. a. benső termeiben lesz számára hely kimutatva, ’s a’ magyar színművészet benne egy reménydűs kegyeltjére lelt. ’S nem kifogás , hogy, hja! mikor szerepet a kezdő nem kaphat, hogy gyakorolja, hogy mívelje magát, a’ tűzlelkü színész minden órában teremt magának egy illyféle alakot, újabb meg újabb lelki állapotokat, a mellyekkel osztán, ha utolsó nüanszáig megismerkedett, ha azokat psychologiai szabályokra helyezve magába átolvasztotta, gyakorlata ’s alapos ismeretei napról napra többülendnek , ’s nem jöhetend olly jellem a’ színpadon elébe, mellyre habár csak alkatrészeiben is rögtön rá ne ismerjen, ’s igy magát benne, ha kezére bizatik, otthonosnak ne találja. Ha bénái né, Hubenainét mint máskor úgy ma is jól személyesítette. Vasárnap, Egresi Gábor megérkezvén a’ táborból , a’,Párisi rongyszedők adatott, 14 tablóban. Ez osztán darab, mondá kijőve Szuszogi táblabiró, 6 felvonást aludtam.