Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-09-17 / 12. szám
379 Vagy tán vendégszerepelni jön a’nemzeti színházba? ugyan kinek a’ szerepeiben akar föllépni ? Nem remélem, hogy szüretelni jöjjön, mert a’ hogy mondják róla, nagy kárt tud tenni a’ borban, ’s nem igen teszi le fejéről az Orbán süvegét, minél fogva is meglehetősen czinegét fogott az orra. Akkor bizonyosan házasodni jön , csakhogy azon esetben ne hozna annyi násznépet magával. Denique az már ki van csinálva, hogy hogyan jön ide? A’ drávapartig hidon, onnét a’ Muráig szekéren, a’ Murán fel Tapolczáig gőzhajón, onnan Budaörsig gőzkocsin, onnét Budavárig gyalog, Budáról Pestig flackeren. Innen pedig — extrapostán a’ pokolba. *** Miután fátumunk azt akarta, hogy történetesen Batthyányi ministerelnök úr lakásának épen tőszomszédságában lakjunk, idején levő dolognak találjuk figyelmeztetni Budapest érdemes lakosait, hogy ha netalán a’ nevezett szomszédurat valami megtiszteltetésben akarja részesíteni el ne tévessze a’ dolgot. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét — az ő ablakai, a’ többi azután a’ mienk. Vannak esetek , mikor az ember nem szeretné , ha elnéznék — ministerelnöknek. Egész bataillonok a’ rendes katonaságtól térnek át honvédi zászlóink alá. Letépik feketesárga zsinóraikat ’s a’ sárba tapodják. Bécsből a’ testőrök is megindultak a’ haza testét védeni. Helyesen, ha már az ellenség a’ király lelkét elfoglalta, őrizze meg a’ testét. Múlt számunkban a’mit Széchényiről mondánk, azt sem gúny — sem ártani vágyásból nem tettük. Mi akkor úgy voltunk értesülve , hogy a’ grófnak semmi baja sincsen. Miután most az ellenkezőt tudjuk, szívtelenségnek tartanak illy részvétre hivó balesethez embertelen kezekkel nyúlni. Petőfi nagy zajt üt szerkesztői tiltakozásom ellenében. Erre oka nincsen. Én sem elveit, sem személyét soha nem bántottam. A’ mi a’ hála dolgát, illeti, velem jótéteményt senki a’ világon , Petőfi legkevésbé sem követett el. Én barátságomat nem szoktam kölcsönbe adni , mellyért kamatot várok. Petőfi engem soha sem szeretett, én szerettem őt, ’s azért az ő kíméletlen szavai engemet legfeljebb bántanak , de ellenségévé nem tesznek. Én ezentúl sem mulasztandok el egy alkalmat is, mellyben Petőfivel szívességet követhetek el ’s mint eddig nem nyertem érte viszonszivességet, úgy ezentúl sem fogok várni, sőt ha azért nekem Petőfi ismét csak kiméletlenséggel fogna fizetni, azt neki előre megbocsátom. Ő arról nem tehet; ő úgy született. JÓKAI MÓR. — Bechtold a’ Szent Tamási csatában volt a’ magyarok vezére, midőn a’ lelkes Bakonyi ezredes seregével az első sánczot már bevette, hihetőleg azért, hogy ne piruljon bajtársa hősiességén, csapatját Verbász felé indítva így szólott: ,,Für heute ist schon genach , — jezt gehen wir nach Haus champanizirn!“ Egy zsíros bajszú polgártárs erre így szállott: ,,Arzenicumot neked nem sompánit!“ Kár, hogy háta megezt mondotta. Egyébiránt ez világos jele annak, hogy hadügyünket nem vezérlő árulás!!! — Wollenhoffer generalis, vagy tudja isten miféle lieutenant fürdőbe ment, hihetőleg azért, hogy a’szenttamási csatában szerzett szennyet magáról lemossa. Ad vocem fürdő. Ezek a’ magyar nagy urak , ha hivatalaikból letétetnek, egyik fürdőbe men, másik beteg, harmadik felmentetik ’sat. Minek ez a’ ceremónia ? Tisztán ki kellene tenni: „Ez áruló volt’, hogy minden magyar rámut mutathasson. „Ez korcs magyar.“