Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-09-24 / 13. szám
402 tülvették. Később a státusfoglyok, majd az adósok börtöne. Utolsó foglya Zahrádka asszony volt férjgyilkolásért. Megnézésre méltó a’ képcsai’nok, hol 7 szobában sok becses kép látható: Quido Reni, Tizian, Paolo Veronese, Rembrand, Van Dyk, Rubens, Carlo Dolce, Deniers, Van der Neer, ’s másoktól. A’ mennyezet festvények (Plafond) Solimenától igen szépek. Van ott egy veres porphyr Krisztusfő, melly Taddanak neveztetik, dombormű, (basrelief) Fernecitól, igen szép. Az ó-német iskola leggazdagabban van képviselve, de az olaszban is sok érdekes kép van. Kedvesen lepett meg az év négy része, fehérmárvány mellszobrokban, különösen az ősz remek , az őszi hervadás édes fájdalma, azon melancholicus elfogadás, mellyet ősszel minden költőibb kebel érez, gyönyörűen van kedves arczán visszaadva. Sok jegyzést tettem e’ képcsarnokban , de igen keveset irok ide, mert miután a’ bécsi Belvedere műkincseit néhányszor átnéztem: Michel Angiolo, Correggio, Raffaele Sanzio és Tizian képei , a’ hatalmas sötét Rembrandok, a’ dúsgazdag erőteli Rubensek és Tintorettók végkép háttérbe szokták a’ prágaiakat. Csak azt említem meg , hogy midőn a’ prágai képcsarnokba mentem , a’ lépcsőkön őrtalló és heverő katonákkal, megtámogatott szuronyos puskákkal találkoztam. Az őrök, vagy gyanúskodó kemény tekintettel néztek szemem közé, vagy épen fel is tartóztattak. „így őrzik-e Prágában a’ műkincseket?“ kérdem a’ vezetőt. „Nem lesz a’ felelte, hanem ezen épűlet alrészében vannak a’ swornost-féle foglyok elcsukva, azért történik mind ez!“ A’ Moldva vizén több sziget van. Nevezetes a’ Zsófia sziget, a’ város közt; kedves mulató helye a’ prágaiaknak; ’s meg kell vallani hogy igazán kellemetes hely, ’s egy szép kertnek nézhető. Magas jegenye, és árnyas vadgesztenyefái alatt jól esik mulatni, a’ városi rekkenő hőség után. Csinos vendéglő. Ízletes hideg és meleg fürdőház, jó zene, tiszta sétány keresetté teszik a’ helyet. Volt is benne annyi úri nép, hogy alig fért; az arczokon nem igen látszott, hogy csak nehány nap előtt bombáztatott Prága. Jövőre többet. Isten veled! TOMPA. LEVELEK KITTHTHOZ. Miskolcz aug. 30. Kedves barátom! íme sietve örömmel irom néked, hogy a’ borsodiak vitézül helyre hozták hibájokat, verőkkel készek letörleni a’ megbélyegzést, melly őket érte. Hidd el — barátom — hogy a’ ballépés, csak elbambáskodása volt e’ megyének, de nem valóságos hazafiatlanság, melly mélyen fekvő közönyösség. (Ismerem én Borsod fiait bennök meg van a’ lelkesedési anyag, csak szikra jöjön melly azt felgyújtsa’s tettekké érlelje; de minden nagy tömegnek fáklya kell, melly vezérelje, — talán épen ez hibázott. Máskép ez nem is lehet, ez az igaz vegyületlen magyar megye, melly mindig fentartotta jó hírét, olly méltó gyermeke a’ hazának, mert panaszát mint örömét kezdetétől fogva anya nyelvén zengi szivéhez, melly közt idegen hang sem konkolylik. Hogy eshetett volna olly távol magától! . . Nem hallgathatom el tőled — barátom — hogy én is mint e’ földnek leánya megszégyenülés bánatát hordoztam fiainak ez épen nem hősies viseleténél — mert mi is érezünk — ti nektek férfiaknak fogalmatok sincs arról a’ sajátságos fájdalomról, melly sokszor a’ nekedelt emészti. Midőn a’ tettek vágya fellebosz, a’ lelkesedés nagygyá nő, utat keres, előttetek a cselekvés szabad terjedt paradicsommá nyílik, elünkbe a’ világi korlátok tila-