Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-15 / 16. szám
velek hitelességét kétségbe vonni, ’s koholmánynak nyilatkoztatni. Találkoztak sokan, kik Jellasicsnak leveleiből kitűnő loyalitását (?!?) dicsérve köróraszakadtig védték a’ megtámadok ellen. ’S ezen védők száma légió. Borrosch a’ tegnapi ülésben interpallálta Latourt, a’ horvát ügyekbeni résztvételt ’s Jellasics leveleiből kitűnő segélyzést vetvén szemére ... ’s Latour kinyilatkoztató, hogy ő munitiót, ágyát ’s rakétát nem küldött (hát a’ Grätzen keresztül szállított 18 ágyú, 180 ló, fuhrwesenek, munitiók, ’s rakáték mit vétettek?) ’s nem is fog küldeni, mig Magyarország a’ törvényesség teréről le nem lép ... de a’ Horvátországban levő osztrák birodalmi (?) katonaság fizetését kötelességének (?) ismeri, miután a’ magyar ministerium tőle a’ fizetést, bár azt illetné (?), megvonta. Furcsa okoskodás, hát a’ felzendült katona tömeg fizetéséről annak kell gondoskodni, ki ellen az fölzendülni vakmerő volt? . . . hát a’ bűnt lesujtás helyett még jutalmazni kell? . . . Valódi Latour-politica , mit a’ reactionalis szláv többség megéljenezett a’ kisebbségben maradt baloldali tagok folytonos pisszegetése közt. A’ camarilla első áldozata gyanánt elesett gróf Lamberg meggyilkolása nagy sensátiót okozott, ’s a’ kormánypárt nem késett azt nemzet által elkövetett bűnné keresztelni. A’ ministerium hivatalos közlönye Extra Beilagot adott ki, leírta az egész vérlázitó jelenetet , ’s kifakadássá fajuló siralma szeretett volna Windischgrätzeket ’s Radeczkykat küldeni a’ vérengző magyar ellen, ki a’ béke követet (?) népjogok ellen merészelte legyilkolni. Szegény Wiener Zeitung! . . . hát még hivatalos létedre sem tudtál annyit tanulni, hogy különbséget tehess egy város népességének ’s egy nemzetnek tett terére lépése közt ? . . . Vannak sokan ollyanok is, kik mint mindenért, úgy Lamberg haláláért is Kossuthot okozzák, de az illyenek sokkal rész lelkűebbek, hogy sem megcáfolni akarásukkal az időt hasztalanul vesztegethetnek. Ők elhitették magukkal, hogy minden rosszat Kossuth politikája idézett elő ... ’s fölvilágosithatásuk lehetőségét politicai éretlenségük semmivé teszi. Grätzben levő huszárjaink egy osztálya — használva a’ tűz kiütése által előidézett közzavart — összeszedte mindenét, ’s tisztjeit faképnél hagyva, lelkes káplárja vezetése mellett megindult vésztől ’s árulástól környezett hazájának védletére, hogy ha szükség leend, szembeszálljon a’ poklok ördögével is. Geiszeldorfnál megrohanta az ott tanyázó gyalogságot, ’s kivívott győzelme után az ágyútelepet magához véve, levitte azt is honunkba, gondolván hogy ott majd jobban hasznát tudják venni, ’s hasztalan nem hevertetik. Különben is ki tudja, nem voltak-e Jellasicsnak szánva, ’s nem leendettek-e használtatva ellenünk? . . . Batthyány tegnap estve megérkezett. Azt hírlik mindenütt, hogy Jellasics táborán jött keresztül. A’ 24 órai fegyvernyugvás, Jellasics csak értekezés,’s bécsi út nincsenek e’ összeköttetésben ? . . . Némellyek Windisgrätzet Magyarország felé indították. Ez azonban előttem hihetetlen. Katonaság nélkül nem mehet, ’s hol venne most katonaságot, mikor Prága újra mozog, ’s Olaszország vészes fölkeléssel fenyegetődzik. Romlik az aljas ministerium, mit eddig is csak hallatlan vakmerőség ’s páratlan szemtelenség tartott össze. Schwartzer már elébb kilépve ismét szerkesztővé lett . . . most már Dobbelhof is búcsút venni készül. Szegény ő is beteges! . . . minister létére királyosdit játszik! . . . Nagyon beteges . . . világszelleme sem gyógyíthatja meg! !! PAP GÁBOR: Bécs. Szomorú, sötét időket éltünk, nemzetem a’ halál kapuja előtt állott; árulók , orgyilkosok szívének feszitik a’ tört és nem volt kéz, melly azt elbirta volna háritni. Még remény is csak egy ember ajkairól ömlött a’ haldokló üdítősére, egy ihlett látnok szavai voltak ezek.