Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-07-09 / 2. szám

53 ’S te hagynád ezt, Árpádnak ivadéka? A’ négy folyónak áldott téréit? Kunságodat ’s a’ délibáb hazáját, Ménes, Tokajnak szőlőhegyeit? Te hagynád nékik imádott honod, Melly ezredévi ősi birtokod? Fel, fel, magyar nép, ősi szép hazádért, Fel hölgyedért, fel gyermekedért! Kelhetsz-e szebbért, vívhatsz-e nagyobbért, Mint mikor értök ontasz hősi vért? Fel, fel magyar nép, boszuló csatára! Hazád ’s szabadságod lesz harczod ára! Koczkán hazád, koczkán a’ szent szabadság, részben oltárod ’s házi tűzhelyed ! Van-e mid, a’ mit föl ne áldozz értök? • Hazádé vagy a’ vészé mindened. . Le ujjaidról a’ mátkagyürüdet, Az ország abból hadipénzt veret. Le köntösödről az aranyt, a’ gyöngyöt, Ötvös helyett csiszárok kellenek ; Ezüst, arany helyett kemény aczélból És vasból kardot , fegyvert verjenek ; Miért aranylánczon zsebedben óra? Veszélyben szív az óramutatója! Gazdag, szegény, öregje, ifja indúl, A’ férfi fegyvert ölt, életovót; A’ nő menyasszony köntöséből varrja ’S kitűzi a’ buzdító lobogót ; Ágyúvá lészen a’ torony harangja, Előbb , mint a’ hon temetését kongja. Egy mindnyájunkért , és mindnyájan egyért ! A’ jelszó áll : vagy élet vagy halál! Halál az árulásnak ’s szolgaságnak , Neked szabadság szent oltárod áll! Közötted élet és halálra készen, Az áldozó: Árpádnak népe lészen ! Ti akarátok , hogy csatára keljen , Ti, hogy véres legyen az áldozat! Reszkessetek, mert harcza szörnyű lészen , Az igaz ügy szent diadalt arat! És mint a’ phőnix hamvadó porából Kelend ki a’ magyar nép e’ csatából! GARAY JÁNOS: INDULÓ. Pest, Jun. 24kén. Csatára fel, csatára fel! Zászlónk felett mint égi jel

Next