Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-22 / 17. szám
532 nézték, hogy nem támadtatnak-e meg valamellyik oldalról. A’ Tábornadtól Augartenen menekült nép ez alatt mindenfelé vitte az ottani események hirét, ’s a’ lármadob pörgése levertség helyett közlelkesülést idézett elő. Egy osztály lovasság bevonult a’ városba, ’s az Alservorstadti fekete-sárga nemzetőrség egy részét lefegyverezte. Dicsértessék az ő nagy neve érette !!! Ha valami — úgy ez a’ lefegyverzés bizonyosan tévedés volt, ’s a’ spieszbürger urak hosszú órral, szégyenülve mentek haza. A’ belváros legizgatottabb volt, mint a’ leendett ostromállapot czélpontja. Ott gyűltek össze a’ szabadelvű nemzetőrök, kik 30,000-nyi ellenséggel mérkőzésre számítottak. A’ bástyákat mindenütt hatalmukba kerítették. A’ feketesárgások lassanként tünedeztek ... ’s Haller — a’ Kappelmayeri megtestesült feketesárgaság elvesztő azon szentori hangot, mellyel a’ magyarok igaztalansága (?) ellen szokott kevés híveinek a’ jobb oldalon agitálni, ’s bűnbánólag ismerte el azon gyávaságot, melly a’ sötét eszmék mellett küzdés teréről őt is visszariasztotta. Általános volt a’ hiedelem, hogy a’ polgárháború Magyarország melletti tényleges föllépés következménye .... ’s a’ magyarországi küldöttség visszautasittatásakor kisebbségben maradt baloldal jós igéje teljesült, hogy a’ hongyűlési kisebbségnek igazságos ügyét a’ felvilágosult nemzet többsége támogatandja. 1 és 2 óra között folytonosan gyűltek a’külvárosi nemzetőrök...’s közbeközbe dorongokkal, vasrudakkal, czölömpökkel, kitört karfákkal fegyverzett munkásokkal ékítve, hadi rendben mentek el József külváros előtt, ’s Alservorstadt irányában a’ Gladis-n keresztül mentek be a’ belvárosba. Minden ellentállás nélkül mehettek , a’ kiállított katonaságtól még csak meg sem szólittattak. A’ ki nem tudta a’ dolgok állását, nem is hitte volna, hogy a’ katonák ellenségesen állnak ott, olly gyáván viselték magukat. Érezték gyengeségükből folyó semmivé tétethetésük lehetőségét. Malum omenjek is volt, egy tisztet levetett a’ büszke mén, ’s vadnyargalással rohant a’ Glazon keresztül, mintha a’ szabadság ellenes körből az is szabadulni igyekezett volna. Ismét egy uj ágyútelep érkezett, ’s két üteg-tüzérség folytonosan körzött, hogy a’lehető támadást kartácscsal üdvözölhesse . . . mig egy üteg szemközt a’ belvárossal a’ gyalogság mögött merev mozdulatlanságban állt. Ben a’ városban sz. István temploma csatapiaczczá változott. Az itteni piaczon menő Wiedeniekre e’ templom ablakából lődözni kezdtek a’ Kárniknegyedi schwarzgelb nemzetőrök. Vad haraggal rontottak be ezen megfeketült ó egyházba Wieden harczosai, hogy számot vessenek az e rendszer embereivel. A’ bennvolt támadók lemészároltattak, kapitányjuk az oltár előtt esett el . . . sokak állítása szerint papok is voltak köztük, s megtalálták azt, mit olly igen kerestek ... a’ gyalázatos halált. A’ reactionarius negyed csak nem egészen megsemmisittetett. Két óra tájban pionírok nyomultak be, a’védtelenül hagyott Ferenczkapunál. Ágyukkal ellátva mentek át a’ váron, Kohlmarkton , Grabenen . . . ’s szent István piaczon állapodtak meg. Tisztjük fogadást ten a’ nemzetőröknek, hogy lövetni nem fog, ’s ígérete ellenére tüzet parancsol. Egymást gyorsan váltó decharge-ok *) történtek, mellyeknek a’ tiszt is áldozatává lett. A’ pionírok visszatarthatlanul húzódtak vissza a’ Graben fölső végéig, ’s itt a’ Bognergasse szegleténél kartácsokkal fogadták az utánuk nyomult nagy részben munkás-tömeget. Sokan áldozatul estek itt is, de a’ nép győzött, ’s 2 és 3 óra között visszanyomta a’ Slof-ig. A’ Grabenen alig volt ház, mellynek ablakai épen maradtak. A’ tükör-utcza két szegletén, ’s Kohlmarkt felöli részen a’ bolt-ajtókon, kapukon, ’s első emelet falain . . . sőt a’ tükörutcza ’s sz. István piacz közötti részen 4-ik emeleten is láthatók a’ kartács pusztításának nyomai. *) Decharge az, ha egész sor egyszerre lő.