Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-07-09 / 2. szám
Szállá alá a’ szegény nép közé, Martius 15-kén halottaiból feltámada, Felméne Bécsbe, üle a’ császár fejére, onnan lészen eljövendő ítélni radicalokat és pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges európai respublicát, nemzetek közti egyességet, háborúknak elmúlását, régi hírünk feltámadását ’s Magyarország örök életét. Amen. II. PECSOVICS HISZEKEGY. Hiszek egy császárban , mindenhez látó atyában, bankóknak és lutriknak teremtőjében. Hiszek a’ camarillában , ő tudtán kívül született fiában, mi reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, született szűz Sofiától, szenvede a’ barikadoknak alatta, megkövezteték és meghala és nyugdíjaztaték. Szállá alá poklokra, méltó helyére, egy szép este a’ Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a’ császárnak jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni magyarokat és németeket. Hiszek a’ reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalmat, gazemberek közti egyetértést, bűneinknek megjutalmaztatását, a’ bureaucratia feltámadását és az örök sötéséget. Amen. III. TÁBLABIRÓ HISZEKEGY. Hiszek egy ministeriumban, mindenható atyában, hivataloknak és püspökségeknek osztogatójában. Es a’ corpus jurisban, egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték Verbőczitől, született szűzválla nemes táblabiráktól, szenvede sok szolgabiráknak alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirótól könyv nélkül, ’s meghala és spiritusba téteték. Szállá a zöld asztal alá. Harmadnapon azonban ismét elővéteték, felméne Budára, üle a’ sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyra főbe verni republicanusokat és vörös tollasokat. Hiszek a’ szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy közönséges municipális eldorádót, kapatosoknak egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a’ sült galambokat. Amen. Azt hírlik, hogy az országgyűlés rendesen ebéd utáni öt órakor fog ezután összeülni. Nem volna rosz gondolat, legalább illyenkor nemcsak a’ teremek , hanem a’ fejek is illuminálva lennének. Mit is csinálhatna az ember azon idő alatt, melly az ebéd és vacsora között van ? mikor különben is olly boldogul érzi magát, ha jól ettünk utunk után kigombolkozva neki nyújtozkodhatik, ’s kérelmesen piszkálva becses fogait, érdelheti az ejtőzés mennyei kéjeit. Illyenkor az ember semmire sem képes ’s leginkább ülhetnék. Ezen idő tehát természetnél fogva is legalkalmasabb a haza ügyeinek elintézésére. Egy hatalmas polizeyspitzli személyleirása. Ajánltatik az illetők figyelmébe. Neve: N. S. lakása Rév-Komárom; mestersége: prókátor (akart senator is lenni, de nem tették meg) ; termete: Dávidé; arcza: nem szokott lenni; frakkja tubák szín ; lelkiismerete: tarka. Ez az úr a’ minap meghallotta, hogy Komáromban egy fiatal ember a’ kormány viselt dolgairól beszélt. Álló rajta, neki hajtott, lefutott Pestre, hogy őt feladja. Kérték, könyörögtek neki, hogy ne mivelje azt. Nem hajta rá, jött mingyárt, extra gőzhajón, az ebédet sem várta meg. Már azt hitték Komáromban, hogy a’ szegény fiatal embernek ezúttal Kampesz ! felakasztják. Azt perse nem tették, hanem az érdemes önkéntes polizeyspitzlit annál szebben kikaczagták itt Pesten. Na uram, rendörszaglár uram, hát kaptunk piros csizmát? „Ugyan könyörgök a lássan: kegyedhez van-e szerencsém, vagy a bátyjához ?“