Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-03 / 10. szám

r­yr- 311 BÉRANGER LEGÚJABB DALA. «) Oh Manuel, fölkelt­em Francziaország! Szabadságnak nincs többé ellensége, illyennek álmodtuk, illyennek mi ötét! Ez az óriás nép nem hagy semmit félbe. Mért nem hagyott téged közöttünk az isten, Ha már elérhetjük a’ megígért földet, Mit vétettél, hogy úgy haltál meg, mint Mézses ? . . . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek! A’ magasztos harcznak győzedelmes végén Kicsiny kis kunyhómról megemlékeznél te. Az illyen nagyszerű láznak napjaiban Van egynek a’ másra leginkább szüksége. Sokáig hallgatnánk hosszan ölelkezve . Aztán lecsókolnák árját könnyeinknek, És felkiáltanánk : „Vive la République!“ Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek, Tudjátok, tudjtátok? a’ Jeu-de-Paume óta, Hol az uj korszak nyilt, mellyben a’ győztes nép Ide befolyatta a’ mi szép hazánkba Az egész világot, mint a’ szívbe a’ vért, A’ magasztos és bölcs véres aranykönyvben, A’ mellyet minden év uj fénynyel töltött meg, A’ negyvennyolczadik év a’ legdicsőbb lap! . . . . Szegény barátom , hogy meg nem ölelhetlek. Soványnyá tette a’ királyság a’ hazát, ’S levető horgonyát e’ futó homokba, Jött a’ villám és fölforditotta a’ trónt, ’S kerestem ezt, de nincs se hire se hamva. Helyette találok termény országot, Mellyet majd a’ nemes vér termékenyít meg, Dicsőséges föld, melly egy világot táplál! . . . . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek. A’ respublica nagy, és állandó marad, Betelvék vágyaink .... de én szeretőiek , Emlékszem keserves fölkiáltásodra : ,,A’ holtak örökké alusznak, szegények!“ Alunni, midőn felkéi Francziaország, Midőn, hogy kivívja a’ nagy győzedelmet Szüksége van neki szellemre és kardra! . . . . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek. PETŐFI SÁNDOR. *) Siettem lefordítani e’ költeményt, melly megbecsülhetlen érdekű talán nem csak én reám , hanem minden olvasóra nézve, mert a’ dicső Béranger irta és irta a’ februáriusi forradalom, a’ köztársaság kikiáltása után és irta hatvannyolcz éves korában­­ és végre meg ez legszebb költeményei között talán a’ legszebbik. Ma­nuel, kihez e’ költeményt irta, egy megholt barátja, ki a’ restauratio alatt ne­vezetes ellenzéki tag volt.

Next