Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-03 / 10. szám

312 Dicsőség reád, nép, e’ gyors sikeredre! Jobban szeretlek én, ha ő eszemben van. Az én nyílt karjaim nem lesznek üresen : A’ ki csak franczia, mind testvér az mostan. Ti fegyvert fogtatok, ’s görnyedt aggastyánnak Nekem, mint halottnak, itt pihennem kellett! Hideg a’ vérem és forrók a’ könnyeim, Oh franczia nép, hogy meg nem ölelhetlek! PETŐFI SÁNDOR: Bizalmi hévmérő. 30. fok. Forspont. Az 1848-diki III. Törv. czikkely kihirdet­­tetik. 29. ,, Sajtószabadság. 28. „ Népszabadság, urbér elengedés. 27. „ Magyar színek. 26. „ Lutrik bezáratása. 25. ,, A’ ministerium a’ hadügy ke­zelését átveszi. 21. „ A’ németek lejönnek Bécsből csókolózni. 23. „ A’ Martius valamit mond. 22. „ Hivatalok osztogattatnak. Ünnepélyes prose ez ez sók zász­lókkal és fáklyákkal, gratuláló és oráculáló dictiók, népgyülések , co­­cárdák, vörös tollak és égrevigyorgó boldogságos arczok. Placatumok minden utczaszegleteken, vörösek, fehérek, zöldek, némellyik nagyon is zöld. Proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem történt újsá­gok , kardcsörgető versek , puska-, ágyú ropogás-papirosra festve. El­lenséget nem találván, mindenfelé győzedelmeskedünk. Viczczek a’ cen­­sorokra. Három ezer földes úr örömtől ragyogó arczczal hirdeti jobbágyainak , hogy többé nem szolgálnak neki. Az aján­dékot adók igen nagylelkű, az aján­dékot kapók pedig igen savanyú ké­peket csinálnak. Amazok gondolnak a’ kármentesítésre, emezek pedig nem tudják , hogy a’ török jön-e vagy a’ tatár ? A’ pántlika árusoknak nagyon jól megy. Mindenki várja , hogy mikor mond a’ császár eridát? A’ budai várparancsnok ellop 30 má­zsa lőport, ’s nem akarja felnyitni az arsenalt. A’ nemzeti színház kivilágitatik, zász­lók adatnak cserébe. Harminczezer nemzetőr kiáll­t a’ pa­piroson, a’ ministerium védelmére. A’ ministerelnök kapuja előtt egyik hintó a’ másikat éri. Vannak elégült és elégületlen arczok.

Next