Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-10 / 11. szám

348 Kezed ott van a’ kardon, a’ markolaton .... Ki fog élni, ha nem te, dicsőn szabadon ? Szaporán ide , kedvesem , ajkaidat, ’S te fiú szaporán ide a’ poharat! Mire elfogy a’ bor, mire csattan a’ csók, feladásra emelhetik a’ lobogót. Haloványul a’ gyáva szavamra...........dalom Viharodnak előjele, forradalom! PETŐFI SÁNDOR: „Extra Hungáriám non est vita, Si est vita, non est ita.“ Ez ugyan vers, de nem igaz. Akkoriban készülhetett, mikor még nem tudták, hogy a’ föld gömbölyű; mikor még a’ nap a’ diófánál fölkelt, ’s a’ kan­­kalikos kútnál lement, ’s ott volt a’ világ vége, honnét az obsitos leköpött a’ semmibe ; mikor még a’ táblabiró fiúknak így tanították a’ geographiát : a’ ki észak felé van, az mind német, a’ ki dél felé van , mind török, a’ hol hegy van, ott van Tótország, a’ merre tenger van, ott lakik az anglus. Mind ezeknek a’ nemzeteknek pedig nincsen mit enni. Koplalhatnak a’ mennyi beléjük fér, nem ismerik a’ szalonát és füstölt kolbászt, fáznak az isten igazában , mert déczbundának hírét sem ismerik. Mikor a’ táblabiró fiú aztán még nagyobbra nőtt, akkor megtanulta, hogy ollyan gazdag ország nincs több, mint Magyarország, egész Európában ennyi meg ennyi mázsa arany terem, mellynek két harmadrésze Magyarországra esik, látott is belőle egy darabot; mikor a’ personalistól diploma helyett visszakapta. (Ismerik azt a’ malheurt, a’ kik valaha jurátusok voltak.) Hogy Magyarországnak alkotmánya is van, amelly nélkül más idegen nem­zetek szűkölködnek, hogy Magyarország nyakik úszik a’ szabadságban , hogy a’ magyar hölgyek legszebbek, és a’ magyar úrfiak legvitézebbek az egész világon. ’S ha aztán akadt ollyan elvetemült, a’ ki meg merte mondani, hogy mind ezen szép hit merő illusió, (azon egyet kivéve, hogy a’ magyar hölgyek leg­szebbek a’ világon), hogy más nemzeteknek sok mindenük vagyon, a’mi nekünk nincsen, a’ mink van pedig — jobb volna — ne lenne, annak a’ számára aztán kész volt a’ statárium, az gőgös, az büszke, az saját szülötte földét megvető volt, járták a’ proverbiumok a’ madarakról és fészkekről ’stb. ’stb. Ezen Optimismus volt a’ legveszedelmesebb tan nemzetünk jóllétére nézve. Ezt nem a’ becsületes emberek találták fel, ’s nem okos emberek számára találták fel, ’s mai napig sincsen kiirtva közülünk, ’s vagy előbb vagy utóbb ez lesz nemzeti hajótörésünk sziklája. Ha kilenczvenkilencz próféta harsogva fogja kürtölni, készüljetek , mert hazatok veszni indult, nyúljatok fegyverhez, adjátok fiaitokat katonáknak, ad­jatok pénzt, tanuljatok hadakozni, legyetek bátrak, ’s egyetlenegy mondaná alágyatok, sebaj , jó az isten meg a’ császár, vigyáznak ők rátok, végső eset­ben ott a’ pragmatica sanctió,hát azt a’kilenczvenkilenczet hazug gazemberek­nek fogjuk nevezni, nem hiszünk nekik.

Next