Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-09-24 / 13. szám
40« Pillanatra ha lehullna lánczunk , Mellyet ott ránk a’ zsarnok szoríta : Nincsen ember, nincsen isten, a’ ki Minket újra megkötözni bírna ! Vége van .... de bár a’ történetben Ottan áll a’ győző név ragyogva, Átkozott az a’ dicsőség, a’ melly A’ szabadok szíveit tapodja. Sokkal drágább a’ sír és a’ börtön, Mellyet honfinévnek fénye tölt meg, Mint a’ győzedelmi oszlop, a’ mit A’ szabadság romjain emeltek. PETŐFI SÁNDOR: EGY EMLÉK A’ KÓRHÁZBAN. (Moreau Hegezipp után francziából *). E’ durva ágyon végvonaglásomban Még szánakozó könnyeket lelek, Mert a’ dicsőség és lángész illatja árasztja el e’ fájdalom helyet. Itt énekelt ő , itt imádkozott és Halt meg, reményeinek özvegye , ’S én ismétlem , számlálva szenvedésim : Szegény Gilbert, mennyit nem szenvede! ,,Bátorság, költő!“ Így beszéltek hozzám: ,,Gondunk leszen lantodra és reád.“ Tegnap mondák, ’s ma a’ részben nekem csak Az irgalom nyitá meg ajtaját. Reszkess, gonoszság, végdalom megpendül, ’S ha meghalok, rajtad lesz bélyege .... Ah , kiesik az iratoll kezembül! Szegény Gilbert, mennyit nem szenvede. Ha hosszú sóhajtásaim után egy Vigasztaló szó hangzanék nekem , Ha volna itten egy baráti kéz, melly Megmelegítné reszkető kezem! ") Hégézippe Moreau, Francziaország egyik legszebb lelkű és legszerencsétlenebb költője. Született Parisban 1810-ben és meghalt 1838-ban sok évig tartó koldusnyomor után egy kórházban isten és embertől elhagyatva. Költeményeit halála előtt nem rég adta ki, ’s dicsősége még jókor érkezett .... temetésére. Nyolcz évi koplalásnak dija pompás temetés volt. — Gilbert, kiről et dalának végsorai szólnak, előtte élt franczia költő volt’s szinte mint ő nyomorban és kórházban halt meg. — És ezek Francziaországban történtek, a’ nagy és fényes francziaországban ! mit mondjon, mit tegyen a’ magyar költő ! hallgasson , és ha lehet illy szomorú vigasztalástól, vigasztalódjék. A’költő mindenütt édes gyermeke * ... 15 50 J TAC az ínségnek. * • fr MAC«* i MACfKÉ BJÍ.TTÁtl