Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-10-15 / 16. szám

498 Hollók vagytok ti, undok éhes hollók, De a' magyar még nem halotti test, Nem, istenemre nem , ’s hajnalt magának Az égre a’ ti véretekkel fest. Legyen tehát úgy, mint ti akartátok, Élethalálra ki a’ sikra hát, Ne legyen béke, mig a’ magyar földön A’ napvilág egy ellenséget lát, Ne legyen béke, mig rósz szívetekből A’ vér utósó cseppje nem csorog . . . Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most mint birókat, akként lássatok. Föl hát, magyar nép, e’ gaz csorda ellen, Melly birtokodra ’s életedre tör, Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, Föl az utósó ítéletre, föl! A’ századok hiába birkozának Velünk, és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e’ tetvek egyenek-e meg? Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhódító híres őseid. Egy ezredév néz ránk Ítélő szemmel Atillától egész Rákócziig. Hah, miilyen múlt! ha csak fél akkorák is Leszünk, mint voltak e’ nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a’ sárba És vérbe fúlt ellenség táborát! PETŐFI SÁNDOR SZERELMI BÜKÉPEK. I. Szállj egemre T­ü­ndérképzeletnek Múltat visszahívó Halavány leánya: Szent emlékezet ! Csendes éjben

Next