Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-11-12 / 20. szám
620 Elrablottátok a’ népek jogát, Es elloptátok kincseit, Ti biboros haramiák, Ti koronázott tolvajok! De a’ lopott vagyont El nem viszitek magatokkal; Félmeztelen Fognak kiverni titeket A’ fölemelkedett alattvalók, Mint a’ tűzkardos angyal Ádámot Évát a’ paradicsomból. Kolduljatok, miként Koldultak milliók miattatok! Koldulni fogtok és Nem nyertek alamizsnát, Mert a’ kihez fordultok, az mind Gazságitoknak áldozatja volt, Rátok köp, elrúg bennetek, És undorodva fordul el! ’S ha e kép éhen vesztetek, Dögtestetekre hollók szállanak, Mert nem lesz és ne légyen ember az Utálat miatt, a’ ki eltemessen; A’ hollók gyomra lesz majd sírotok, És szemfedőtök a’ népeknek átka! PETŐFI SÁNDOR: HARANGSZÓKOR. Megint kondul az a’ harang ; Jaj, heh búsan kondul meg! Azt gondolom, mikor hallom, Hogy a’ szivem hasad meg. Vidd el szellő, vidd el messze, Hogy ne halljam, a’ hangját, Vidd el vele, hogy ne fájjon, Az én szivem bánatát. Temetőben az akáczfa Virágja olly halovány : Lombjai közt éjfelenként, Árván zeng a’ csalogány.