Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-11-19 / 21. szám

655 ’S­kit eddig az asztaltól az ágyba Alig-alig birt elvinni lába , Ellenséget űz mostan serényen Ifjúsága régi erejében. Mi vitte őt háború zajába? Hiszen neki nincsen gazdagsága, Mit féltene , mit védnie kéne, Hogy ne jusson ellenség kezére. Annyi földet sem mondhat övének , Mellyben egykor koporsója fér meg, ’S mégis, mégis viszi lobogóját Azok előtt, kik a’ hazát óják. Ép azért ment, mert semmivel sem bir; Küzd a’ gazdag, de nem a’ hazáért, Védi az a’ maga gazdaságát .... Csak a’ szegény szereti hazáját. Édes apám, én voltam fenéked Ekkoráig a’ te büszkeséged. Fordult a’ sor, megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. Érdemes vagy a’ cser­ koszorúra! Alig várom, hogy lássalak újra , ’S megcsókoljam örömtül reszketve kezedet, melly a’ szent zászlót vitte. És ha többé nem látnálak téged ? Látni fogom fényes dicsőséged; Könnyem leszen sírodnak harmatja , ’S hired a’ nap, melly azt fölszántja ! PETŐFI SÁNDOR. SZÉKELYEK. Székely nép . . . székely nép . . . bérezek oroszlánya! Roszus haragodban ébredsz valahára, Zug a’ fenyves és zug Agyagfalva téré, ’S őrtüzek gyűlnak föl ormok tetejére.

Next