Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-12-17 / 25. szám
784 MILLYEN LÁRMA . . . Miilyen lárma, miilyen vigadalom ! Mi légyen ez ? talán lakodalom ? Nem a’ biz a’, fiatal vitézek Látogatták meg ezt a’ csapszéket. ..Kocsmárosné maga nem jót sorral, Minek késik olly soká a’ borral? Tudja, hogy nincs pénzem? . . . majd lesz nekem A’ harcz után, akkor megfizetem.“ „Kocsmárosné szép leánya, rózsám , Jojön ide, jőjön ide hozzám! Csókoljon meg, kérem igen szépen, A’ harcz után feleségül veszem.“ ’S iddogálnak, csókolóznak nagyba, Minden, a’ mi gond, oda van hagyva , Mintha nem is várnának csatára, Mintha még vagy száz év volna hátra. „El azért a’ nagyobbik kancsóért!“ Ma piros bor, holnap majd piros vér . . . „Eszem azt a’ szádat, beli csókra áll! ‘ Ma meleg csók, holnap hideg halál . . . PETŐFI SÁNDOR. EGY ÉJSZAKÁM. (V.............. máj. 29-én 1848.) I. Mért vetted föl éjem szelíd nyugalmát ? Öntudatlanul olly boldog valók Nem álmodom, ’s most éber álmodással Miért büntetsz meg, irgalmatlan ég! Nem volt elég, három nap szenvedése ? Három öröklét kínját érezém, S azt most ez éjnek rémes magányában Egy perczben újra átéreztem én ?