Ellenőr, 1913. január-június (7. évfolyam, 1-104. szám)
1913-01-04 / 1. szám
No Marosvásárhely, 1913. Január 4. ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Helyben Ге$^ évre ... 6 K'r. T fél . „ negyed „ „ egy hóra . Vidékre egy ére . fél » . . negyed „ . » egy hóra 1 K. 50 fil!. . . 50 . Felelős szerkesztő : OROSZLÁNT GÁBOR© SZOMBAT. 19079 . 12 Kor.ELLENÜK PÜNGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. .'.а Ш-ЧГЗШ-«.-- да*»агста)*пгт»*мге«ят»NoаяеИ|г<ДЬиД«ММ1'Т111 .МыгЗШег^.ь; 2VII. évfolyam 1 szám. “•fcíKU— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL —„ Bolyai-uca 9 Szám ·— A szerkesztőség és kiadóhivatal . Telefonja 15 szám .—: Kéziratot nem adunk vissza. Névtelen levelekre nem válaszol. Egyes szám 2 fillér. Laptulajdonos és kiadó: GRÜNN SÁMUEL 0 19121913 M.-Vásárhely, 1913. január 3. Fekete karácsony után fekete újév köszönt ránk, amelynek látóhatára sötét fellegektől borús. Az elinduló év utolsó és a rákövetkező év első napja a haladó időnek olyan határkői, melyeknél megállni szokás, hogy visszapillantsunk és a jövőbe nézzünk. Sokszoros okunk van rá, hogy az idén, mély megilletődéssel merüljünk el a lehanyatló év borús szürkületébe és nehéz sejtelmektől gyötörten várjuk az újévet. A megpróbáltatások szűkös és edző ideje volt ez év, amelynek temetésén nem oly hangos és népes a halotti tor, mint máskor. Alvó és tépelődő és lerongyolódott világra talált a jó öreg Szilveszter, ki tudja, milyen lesz Európa földrajzi, gazdasági és politikai elhelyezkedése, mire a most ránk köszöntő új esztendő elhantolására újból visszatér közénk. Alig néhányszor huszonnégy órája, hogy elmúlt a katolikus világnak az az ünnepe, amelyet az egyház a legragasztosabbnak tart és a Szeretet vignettájával dobta a hivők közé. Konvenció tehát, hogy karácsonykor mindenki szeretetről prédikáljon, holott a dogmák iránt fogékonyságát vesztett emberiség megilletődni és magába szállni csak olyan alkalmakkor tud, amelyek közvetlenebbül és erősebben férkőznek a sorsához, mint egy ünnep, amelyet valamelyik egyház illesztett vörös betűvel a naptárba. Az év utolsó és első napjánál nem tudunk erről különb alkalmat. Beszélhetnénk ebből az alkalomból arról a háborúról, amely a közeli Balkánon dúlt és az elkövetkező évben újra fenyeget. Beszélhetnénk arról a katonai készenlétről, melyen Szerbián keresztül európai érdekek összejátszása kényszerített bennünket, millióinkat emésztette föl és könynyeket fakasztott. Beszélhetnénk arról, hogy a háború sötét felhője még nem egészen múlt el felőlünk és hogy jöhetnek az újévnek olyan napjai, s amelyek az aggódás gyöngéd I könnyeit a gyász görcsös zoko Igásáig fokozzák. Beszélhetnénk arról, hogy az I elmúlt év temérdek ekszisztencia romjai fölé emelt hantot és hogy I újév rég köszöntött ránk nagyobb I bizonytalansággal. Beszélhetnénk arról, hogy a I sorainkból sokan kidőltek — s meg ne feledkezzünk arról, hogy övéinek mindenki kedves és értékes — és beszélhettünk arról, s hogy melyikünk tudja, hogy nem készül-e el számára az új eszítendő valamelyik napján a fekete szemfödél. Mennyi motívum, mélyéből I azoknak az érzéseknek, melyek I az embernek a glóriáig fokozódó értéket adnak, a Család kötelékétől egész addig, mikor valaki a legtágabb értelemben vett emberi szolidaritásnak lesz apostola, martista. Ш TARGZA. « ------------ -m Kézdi Szent-Léleki KOZMA GYULA. 1846-1912. — Irta: Dr. Molnár Gábor. — Az elmúlt év utolsó hónapjában súlyos veszteség érte a magyar igazságszolgáltatást, az által, hogy kézdiszentléleki Kozma Gyula, a magyar királyi kúria rangban legidősebb bírója a bírói kar méltó büszkesége, végzetes baleset folytán keletkezett — alig három napig tartott — betegség után megszűnt élni. A kül és belpolitikai izgalmas események áradata a közérdeklődést a maguk számára teljesen lefoglalván, e miatt az időszaki sajtó a halálesetről csak épen hogy tudomást vett, azt mintegy kötelességszerűleg, elregistálta, s azután a dolog felett napirendre tért, és erről több szó nem esett. A székelyfőváros közönségét azonban — már csak azon okból is, mivel az elhunyt majdnem egész életét náluk töltötte — sokkal inkább érdekelvén a tragikus eset, mintsem azt a gyors feledés által örökre eltakarni engedje, megkíséreljük fölgyújtani az emlékezet fáklyáját azon férfiú felett, ki már a múlthoz tartozik, és akinek földi alakjával nem találkozunk többé soha ! Kézdi-szent-léleki Kozma Gyula 1846 November 21-én született Marosvásárhelyen az ősrégi székely család azon ágából, mely címeres nemes levelét — régi nemességének fenntartója mellett — 1716 Június 12-én kapta. A család egyik őse Kozma Gábor a múlt század elején gróf Vass Dániel leányát Natáliát vevén nőül, ez ezen házasságból származott leányai közül Idát gróf Rhédey Lajos, Katát gróf Vary Ábrahám, Irmát Sombori Lajoshoz adván férjhez, ezek által az erdélyi részek legelőkelőbb családaival került rokonsági és sógorsági viszonyba. Ez az összeköttetés még bensőbb és kiterjedteb lett a kor, a midőn unokáit gróf Rhédey Gabriellát gróf Bethlen Pál és gróf Vay Olgát vrf Somssich Tihamér vezették oltár,hoz.— Kozma Gyula édes apja János, anyja Szathmári Pap Lidia voltak, kiknek már két fi gyermekük Bála és Kálmán korán elhaltak, Irma leányuk pedig mint Henter Béláné szintén fiatalon költözött el szülők sorából. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi róm. kath. gimnáziumban végezte, mely után az érettségi vizsgát 1865 julius 8-án szintén az itteni ev. ref. collegiumban állotta ki. Jogi képzettségét ugyancsak a marosvásárhelyi ref. főtanoda által fenntartott jogakadémián nyerte, s az államvizsgát Kolozsvárott 1869 április 15 én tette le, és pedig kinő eredménnyel, mely után csakhamar díjtalan joggyakornoknak nevezték ki. — 1871 ben a bíró vizsgát is kiállotta, s már 1873-ban kir. táblai segéd fogalmazó lett. Következő évben — 1874 augustus — az ügyvédi vizsgát szintén letévén, 1876 március 18 án kir. alügyészi állást fogadott el Deésen, de még azon évben áthelyeztette magát a székely fővárosba, hol 1879 December 13-án kir. ügyész, 1887- ben pedig kir. ítélőtáblás bíró lett. 1894 £ ο^Ц$4г 10-én Kolozsváron kir. főügyészfiók n nyerték meg, honnan hasonló minőségben 1900-ban városunkba tetette át magát. 1908-ban került Budapestre kúriai birónok, s mint ilyen halt meg 1912 December 8-án egy vigyázatlanul lenyelt szilva mag által okozott rohamos lefolyású hashártya gyuladásban. Hivatalában pontos és rendszerető volt, munkaképessége példányszerű, szorgalma oly nagy, hogy halála után a neki kiosztott agydarabok azon sorozata is fel vtt dolgozva, melyeket még csak 1913 év március havában kellett volna a kúriai tanácsülésekben elreferálnia. Fennkölt szellemű nejével — farkaslaki id. Hints Dániel és vetési Margittay Mária leányával Karolinival — 1873 julius 20-én történt esküvője óta mindvégig boldog házasságban élt. Két fia Gyula és Imre közül az utóbbi jelenben is városunkban lakik mint keresett orvos, leánya Erzsi — ki a szobrászművészet terén ért el jelentős sikereket — Veress Zoltán festőművész felesége. (Folytatása következik.) Fettika Marosvásárhely képviselője a választói jogért. — — Vojnits István báróhoz, a nemzeti munkapárt alelnökéhez Székely Aladár dr. marosvásárhelyi képviselőtől a következő levél érkezett : „Nagyméltóságú Pártelnök Úr! Minthogy a kormányelnök úr által a mai napon benyújtott választójogi törvényjavaslat, úgy alapelveiben, mint részletes rendelkezéseiben homlokegyenest ellenkezik mindenkor vallott demokratikus meggyőződéseimmel s egészen egyoldalúan csupán a konzervatív szempontokat juttatja érvényre, indíttatva érzem magamat annak kijelentésére, hogy ezzel a javaslattal minden közösséget megtagadok s az országos nemzeti munkapárt kötelékéből kilépek. Tisztelettel ,dapest, 1912. december 31. Székely Aladár dir.“ i.e. 27-én ímlésen vitt Irak Szalay Gipke és Harisnya áruház »írd»a útban iladatnak 53. Senkisatáraként, egy tömegben berendezéssel együtt is. 0 ^ Kultur palotávalj 0 szemben. 0 w-w .