Ellenőr, 1913. január-június (7. évfolyam, 1-104. szám)

1913-01-04 / 1. szám

No Marosvásárhely, 1913. Január 4. ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Helyben Ге$^ évre ... 6 K'­r. T fél . „ negyed „ „ egy hóra . Vidékre egy é­re . fél » . . negyed „ . » egy hóra 1 K. 50 fil!. . . 50 . Felelős szerkesztő : OROSZLÁNT GÁBOR© SZOMBAT. 19079 . 12 Kor.ELLENÜK PÜNGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. .'.а Ш-ЧГЗШ-«.-- да*»агста)*пгт»*мге«ят»NoаяеИ|г<ДЬиД«ММ1'Т111 .МыгЗШег^.ь; 2VII. évfolyam 1 szám. “•fcíKU— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL —„ Bolyai-u­ca 9 Szám ·— A szerkesztőség és kiadóhivatal . Telefonja 15 szám .—: Kéziratot nem adunk vissza. Névtelen levelekre nem válaszol. Egyes szám 2 fillér. Laptulajdonos és kiadó: GRÜNN SÁMUEL 0 19121913 M.-Vásárhely, 1913. január 3. Fekete karácsony után fekete újév köszönt ránk, amelynek látó­határa sötét fellegektől borús. Az elinduló év utolsó és a rákövet­kező év első napja a haladó időnek olyan határkői, melyeknél megállni szokás, hogy visszapil­lantsunk és a jövőbe nézzünk. Sokszoros okunk van rá, hogy az idén, mély megilletődéssel merül­jünk el a lehanyatló év borús szür­kületébe és nehéz sejtelmektől gyötörten várjuk az újévet. A megpróbáltatások szűkös és edző ideje volt ez év, amelynek temetésén nem oly hangos és né­pes a halotti tor, mint máskor. Alvó és tépelődő és lerongyoló­dott világra talált a jó öreg Szil­veszter, ki tudja, milyen lesz Európa földrajzi, gazdasági és politikai el­helyezkedése, mire a most ránk köszöntő új esztendő elhantolására újból visszatér közénk. Alig néhányszor huszonnégy órája, hogy elmúlt a katolikus világnak az az ünnepe, amelyet az egyház a legra­gasztosabbnak tart és a Szeretet vignettájával dobta a hivők közé. Konvenció tehát, hogy kará­csonykor mindenki szeretetről prédikáljon, holott a dogmák iránt fogékonyságát vesztett emberiség megilletődni és magába szállni csak olyan alkalmakkor tud, amelyek közvetlenebbül és erősebben fér­kőznek a sorsához, mint egy ün­nep, amelyet valamelyik egyház illesztett vörös betűvel a naptárba. Az év utolsó és első napjánál nem tudunk erről különb alkal­mat. Beszélhetnénk ebből az alka­lomból arról a háborúról, amely a közeli Balkánon dúlt és az el­következő évben újra fenyeget. Beszélhetnénk arról a katonai készenlétről, melyen Szerbián ke­resztül európai érdekek összeját­szása kényszerített bennünket, millióinkat emésztette föl és köny­­nyeket fakasztott. Beszélhetnénk arról, hogy a háború sötét felhője még nem­­ egészen múlt el felőlünk és hogy jöhetnek az újévnek olyan napjai, s amelyek az aggódás gyöngéd I könnyeit a gyász görcsös zoko­ I­gásáig fokozzák. Beszélhetnénk arról, hogy az I elmúlt év temérdek ekszisztencia­­ romjai fölé emelt hantot és hogy I újév rég köszöntött ránk nagyobb I bizonytalansággal. Beszélhetnénk arról, hogy a I sorainkból sokan kidőltek — s meg ne feledkezzünk arról, hogy övéinek mindenki kedves és ér­tékes — és beszélhettünk arról, s hogy melyikünk tudja, hogy nem­­ készül-e el számára az új esz­­í­tendő valamelyik napján a fekete­­ szemfödél. Mennyi motívum, mélyéből I azoknak az érzéseknek, melyek I az embernek a glóriáig fokozódó értéket adnak, a Család köteléké­től egész addig, mikor valaki a legtágabb értelemben vett emberi szolidaritásnak lesz apostola, martista. Ш TARGZA. « ------------ -m Kézdi Szent-Léleki KOZMA GYULA. 1846-1912. — Irta: Dr. Molnár Gábor. — Az elmúlt év utolsó hónapjában sú­lyos veszteség érte a magyar igazság­szolgáltatást, az által, hogy kézdiszent­­léleki Kozma Gyula, a magyar királyi kúria rangban legidősebb bírója a bírói kar méltó büszkesége, végzetes baleset folytán keletkezett — alig három napig tartott — betegség után megszűnt élni. A kül és belpolitikai izgalmas esemé­nyek áradata a közérdeklődést a maguk számára teljesen lefoglalván, e miatt az időszaki sajtó a halálesetről csak épen hogy tudomást vett, azt mintegy kötelességszerűleg, elregistálta, s azután a dolog felett napirendre tért, és erről több szó nem­ esett. A székelyfőváros közönségét azonban — már csak azon okból is, mivel az elhunyt majdnem egész életét nálu­k töltötte — sokkal inkább érdekelvén a tragikus eset, mint­sem azt a gyors feledés által örökre eltakarni engedje, megkíséreljük föl­­gyújtani az emlékezet fáklyáját azon férfiú felett, ki már a múlthoz tartozik, és a­kinek földi alakjával nem talál­kozunk többé soha ! Kézdi-szent-léleki Kozma Gyula 1846 November 21-én született Marosvásár­helyen az ősrégi székely család azon ágából, mely címeres nemes levelét — régi nemességének fenntartója mellett — 1716 Június 12-én kapta. A család egyik őse Kozma Gábor a múlt század elején gróf Vass Dániel leányát Natáliát ve­­vén nőül, ez ezen házasságból szár­mazott leányai közül Idát gróf Rhédey Lajos, Katát gróf Vary Ábrahám, Irmát Sombori Lajoshoz adván férjhez, ezek által az erdélyi részek legelőkelőbb családaival került rokonsági és sógor­­sági viszonyba. Ez az összeköttetés még bensőbb és kiterjedteb lett a kor, a midőn unokáit gróf Rhédey Gabriellát gróf Bethlen Pál és gróf Vay Olgát v­r­­f Somssich Tihamér vezették oltár­,­hoz.­­— Kozma Gyula édes apja János,­ anyja Szathmári Pap Lidia voltak, kik­nek már két fi gyermekük Bála és Kálmán korán elhaltak, Irma leányuk pedig mint Henter Béláné szintén fia­talon költözött el sz­ülők sorából. Középiskolai tanulmányait a maros­vásárhelyi róm. kath. gimnáziumban végezte, mely után az érettségi vizsgát 1865 julius 8-án szintén az itteni ev. ref. collegiumban állotta ki. Jogi kép­zettségét ugyancsak a marosvásárhelyi ref. főtanoda által fenntartott jogaka­démián nyerte, s az államvizsgát Kolozs­várott 1869 április 15 én tette le, és pedig ki­­nő eredménnyel, mely után csakhamar díjtalan joggyakornoknak nevezték ki. — 1871 ben a bíró vizs­gát is ki­állotta, s már 1873-ban kir. táblai segéd fogalmazó lett. Következő évben — 1874 augustus — az ügyvédi vizsgát szintén letévén, 1876 március 18 án kir. alügyészi állást fogadott el Deésen, de még azon évben áthelyez­tette magát a székely fővárosba, hol 1879 December 13-án kir. ügyész, 1887- ben pedig kir. ítélőtáblás bíró lett. 1894 £ ο^Ц$4г 10-én Kolozsváron kir. főügyész­­fiók n nyerték meg, honnan hasonló minő­ségben 1900-ban városunkba tetette át magát. 1908-ban került Budapestre kúriai birónok, s mint ilyen halt meg 1912 December 8-án egy vigyázatlanul lenyelt szilva mag által okozott roha­mos lefolyású hashártya gyuladásban. Hivatalában pontos és rendszerető volt, munkaképessége példány­szerű, szorgalma oly nagy, hogy halála után a neki kiosztott agydarabok azon soro­zata is fel vtt dolgozva, melyeket még csak 1913 év március havában kellett volna a kúriai tanács­ülésekben elrefe­rálnia. Fennkölt szellemű nejével — farkas­­laki id. Hints Dániel és vetési Margittay Mária leányával Karolinival — 1873 julius 20-én történt esküvője óta mind­végig boldog házasságban élt. Két fia Gyula és Imre közül az utóbbi jelen­ben is városunkban lakik mint keresett orvos, leánya Erzsi — ki a szobrász­művészet terén ért el jelentős sikere­ket — Veress Zoltán festőművész fele­sége. (Folytatása következik.) Fettika Marosvásárhely képviselője a választói jogért. — — Vojnits István báróhoz, a nemzeti munkapárt alelnökéhez Székely Aladár dr. marosvásárhelyi képviselőtől a kö­vetkező levél érkezett : „Nagyméltóságú Pártelnök Úr! Minthogy a kormányelnök úr által a mai napon benyújtott választójogi törvényjavaslat, úgy alapelveiben, mint részletes ren­delkezéseiben homlokegyenest ellenkezik mindenkor vallott demokratikus meggyőződéseim­mel s egészen egyoldalúan csu­pán a konzervatív szemponto­kat juttatja érvényre, indíttatva érzem magamat annak kijelen­tésére, hogy ezzel a javaslattal minden közösséget megtagadok s az országos nemzeti munkapárt kötelékéből kilépek. Tisztelettel ,­dapest, 1912. december 31. Székely Aladár dir.“­ ­i.e. 27-én ímlésen vitt Irak Szalay G­­ipke és Harisnya áruház »írd»a útban iladatnak 53. Senkis­a­táraként, egy tömegben berendezéssel együtt is. 0­­ ^ Kultur palotávalj 0 szemben. 0 w-w .

Next