Ellenőr, 1915. január-június (9. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-03 / 53. szám

Marosvásárhely, 1915» Április 3. SZOMBAT IX. йгЫутт 53 ssa*. ILOVIlIflSi ARAKi lelytas sgy 4v»s ... IS Kof. * li! ■ I i • e a , ■•(T»é , } , a . I ■ „ «g? hAfl ; . . I 1 a Vldtkre «if ivse . . 16 Kai. . IfS . . ; 8 • , *#gï8«i .... 4 . , egy 16»» . . 140 relelii zzsrkaizti í W ОПОЗНАН flABOB FÜOÖBTJLBN POLITIKAI UJSAâ «XIKKlHVOlIC ti KlADOlIf Afáí -· Bolyai-slsa 8 »lei­­­A ««sikaeslfcig iskiaiahlvaia! !— ?eiafeaje IC szán I— Kszk­alol ее» абянк vissza. Révlal«m­avs­eki*i ем ráírnotok HÚSVÉTI ILLATSZEREK öntözők, kölni vi­zek, selyem tojások, cukorkák, fésű- és manicűr készletek, ajándék tárgyak со dús választékban FEKETE MIHÁLY AN­YALDROGDERIAJABAN. fo Dologkerülik. Marosvásárhely, április 3. Már az ősz óta hangzik a panasz, hogy egyes vidékeken nem akarnak dologba állani azok, akiknek hadrakelt családtagjaik után az állami gondoskodás ha­vonta rendszeres pénzbeli segít­séget juttat. Ilyen panaszokról magunk is többször adtunk hírt, kapcsolato­san ama komoly intézkedésekkel, melyekkel a kormány gátat szán­dékozik vetni az itt ott feltűnően szaporodó dologkerülés esetei­nek. Minthogy azonban az idevo­natkozó kormányutasítások tar­talma úgy látszik még mindig nem ment át kellőleg a köztudatba, avagy felületességből egyes he­lyeken félreértették : éppen azért közöltük minap szó szerint magá­nak a miniszterelnöknek a főis­pánhoz intézett egyik körrendele­tét is, mely szintén a munkake­rülők elharapódzó betegségének kiirtásával foglalkozik. Hogy pedig most ismételten megint visszatérünk erre a kor­mányintézkedésre, annak oka újra csak abban az aggodalomban gyökerezik, hogy tavasz kezdete munkaerő hiányával fenyeget. Pe­dig most már csakugyan itt van a tizenkettedik óra! Éppen azért tegyen meg min­denki minden tőle telhetőt, hogy a dologkerülésben rejlő nagy nem­zeti veszedelem csapása elháruljon rólunk. Meg kell magyarázni a hadi­segélyben részesülőknek, hogy 1914. XLIV. törvénycikk 7. §-a szerint mindenkitől megvonható az államsegély, akiről a hatóság megállapítja, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biz­tosíthatná. Ámde a kormány ezt nem akarja. Nem szándékozik a tör­vénynek ezzel a szigorával élni. Sőt inkább, aki munkát vállal, annak mintegy jutalmul utalvá­nyozza az állami segítséget, noha a törvény értelme szerint el is vonhatná. Csak azoktól veszi vissza az államsegélyt, akikre rábizonyoso­dik, hogy bár munkabíróak, mun­kaképességük erejét megfelelő napszámért is vonakodnak mezei gazdasági munkára fordítani. Az ilyen hazafiatlan, lelkiismeretlen munkakerülőktől csakugyan el fogják vonni az állami segít­séget. MAROSVÁSÁRHELY - ÉN A HÁBORÚ. - írta: Baka Béla. A háború nagy eseményei feltartóz­­aatlanul rohannak előre. Nemzetek boldogsága, evagy nemze­tek al­ja függ e győzelemtől, amit nem a hatalmi parancs, nem is a tömeg buta, nyerv erejű, hanem az igaz haza­­fiságtól és öntudattól áthatott lelkesebbe vit ki! Ebben az óriási világháborúban ki­vetkőztünk polgáriasságunkból; mind­nyájan katonának érezzük magunkat nem ha korkülömbség nélkül. Mindnyájan a háború, a győzelem szolgálatába szegődünk. Egyetek, társa­dalmi­ osztályok, a község, a város, az egész ország. Azt igyekszik elősegíteni. Mindenki ki akarja venni részét ab­ból úgy, ahogyan naki erre mód és al­kalom adatott. Vérrel, tollal, anyagi áldozatokkal járul a Haza szent oltára elé, ahol minden eszközt megbecsülnek, ami a háború szolgálatában áll ! Milyen helyet foglal el Marosvásár­hely sz. kir. város a háborúban? Ezt tárgyalja az a meglepően szép és finom kiállítású, kék-fehér színes könyv, melyet Oroszlány Gábor köwerkesztő bocsá­tott a közönség elé „Maros-Vásárhely és a háború“ címen. És bárha a könyvnek — jóformán — egész tartalma itt folyt le szemeink előtt, s arról általában mindenkinek tudomása lehetett, — mégis nagyobb kíváncsisággal könyvet még nem vet­tem kezembe, mint ezt a szépírással, lélekből jött szóval megírt darab tör­ténetet. Ami minket tárgyal, a mi vá­rosunkat, a mi háborúban való részvé­­telünket tárja elénk szépen, bűnn, ní­vósan megírva, a háború iránti lelke­sedéssel és szeretettel s az eljövendő biztos győzelem reménységétől áthatott meggyőződés erejével. Nemcsak száraz statisztikai adatot talál benne az olvasó — bárha ez benne kell legyen — hanem ezekkel kapcsolatosan szépen hangulatosan meg­írt érdekes epizódok — a háborúból, a vöröskeresztből, honleányaink nemes akciójából stb. — tarkítják, szipítik az amúgy is dúskiállítású könyvet. Nagy gonddal összeállított kis olvas­mányai, szépséges költeményei, a tel­kekből fakadt virágok, amik megkapók, színesek, sokatmondók з uralják érzel­meinket. Ezekből veszem ki Dolfscholl Ervin­jének ezt a mélységes érzelemből fa­kadó kis versét: ÉJJEL. A mély lomha csendben lágy susogás kél, Hozzá halk akkordot muzsikál a szél. S ez a könnyű, szelíd sóhajtásnyi zaj A szivemen vadul, sebzőn átnyilal; Az ablak üvegét esőcsepp veri, S szivünknek távolban küzdő testvérei Messze idegenben most áznak, fáznak, Tán vizes árok szolgál nyoszolyának Orvul leselkedő zord, hideg éjben Érettünk... álmainkért... virasztanak ébren... Virasztok én is — égő szemekkel Fáj a puha fekhely ... Úgy van ! A mi szivünk is igy beszél. Mi is félve, eggódva, vigyázva, gond­terhesen virrasztónk égő szemekkel­­ ■. Fáj a puha fekhely !... Ez, csak az első könyv. Jön utána még második is. És ezt tudni jó. Ebben a másodikban pótolni lehet az elsőből kifelejtett a névtelen hős ma­rosvásárhelyi fiukat, közlegényeket és altiszteket, akik nemes hazaszeretettel, hős bizakodással, virágosan, nótával ajkukon indultak a harctérre, ahonnan többé vissza nem jöttek. Hősi halált haltak, vagy muszkafogságba kerültek a Hazáért, — éreztünk. Külön hely, babérlombos hely illeti meg őket e könyvben, mert bárha csak közvitézek voltak legdrágább kin­csüket, életüket, szabadságukat áldozták a Hazáért. Behajtom az albumot, — elolvastam. Majd ismét a kezembe veszem. Né­zem ... Újabb szépségeket fedezek fel benne ! Olyiknél itthon vagyok szép városunk falai között. Magam elött látom e vá­ros lelkes, áldozatkész polgárait. Némelyiknél künn vagyok a harcme­zőn, a c­itták tomboló, őrjöngő, vad zajában. Látom a hős Csermák ezredes halálát. . . M­ás helyen fájó érzés kap meg, a szívembe nyilallik, sajog, nagyon sajog a lelkem a hadbavonult hőseinkért!... És ez még a kisebb büntetés lesz rájuk: sújtani fogja őket hazafiatlanságukért a nemzet köz­véleményének ítélőszéke. „ Szégyen reá, ki lomhán vesztegel!“ Használjunk hadisegély­­postabélyeget ! Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak csa­ládjait és az elesettek hoz­zátartozóit ! A húsvéti ünnepekre alkalmas parfümök, locsoló illatos vizek, kölni vizek, kazetták dús választékban, tojás festékek minden szín­ben, likőrök, Marty cognac, különféle palack borok со kaphatók со kovácsvágási Bodnár за.­tail Központi Drogériájában SzéchenyitSr 51 Telefon 271 M A Olt wilt március 170­­-én a nagy, olcsó ■” ” g 11 Jf 12 K­ szövet, Vászon, függöny konfekció és rövidáruk EI­ÁRUSITÁSA -— —-----...........................Központi szálloda alatti üzlethelyiségben, Főtér.

Next