Ellenőr, 1919. július-december (13. évfolyam, 99-192. szám)

1919-12-03 / 179. szám

' fl C J^ oajD j 03 00 Ji 0 » © X te*­ Sa '«J .© cd CS .*8 0 *ec e­su tó sH 03 2 ja s —h r*. ■*o *■­ íS « .© *j N tí oen $ 4 er4 tícJ © J3 *© u S . w k-í .-r-( 'w' ' tsz' r­ 3 'eS 0 U■53 UQ O cp ss*ss ess ■­ o SEI A legfőbb tanács még nem jelenti az­­ egész békekonferenciát.­­ A franci­a ny­elvű román hivatalos lap­ vezető cikkben a történelem­­ ítéletére bízza a Romániával szemben tanúsított nmvátartást. A­­Brantói Lapokéból. Bukarest, nov. 27. Az „Indépe­­dance Romaine” mai száma ve­zetőcikkében éles kritikát gyako­rol a legfőbb tanácsról. A békekonferencián, úgymond, egy szűkebb körű szervezetet al­kottak, mely többé nem az egyenlő hatalmak gyülekezete, hanem a nagyhatalmak legfelsőbb bírósága, mely elött a többi ál­lamoknak, melyek nem vesznek benne, részt, csak l. kívánságaik előterjesztésére van joguk, azon­túl csak megsebbezhetetlen íté­letet van joguk tudorai­val tenni. A legfőbb tanács, mely­­nagy és kicsiny, gyönge és erős álla­mokat ismer, jogot vindikál rá magának, hogy a világ sorsáról az érdekeltek beleegyezése nélkül döntsön, még akkor is, ha ezek szövetségesek és győzök voltak. Ma már látható az az állapot, ahová a legfőbb tanács rendszere juttatja az egész Európát. A leg­súlyosabb és a legtehetetlenebb helyzet kétségtelenül a román probléma. A legtöbb tanács utolsó jegy­zéke, amit Romániához intézett, e kor történetírója számára mély meglepetés forrása lesz. Csodál­kozva fogja kérdezni, mikép volt a lehetséges, hogy egy államot, mely szuverenitásának súlyos bántalma­zását nem akarta elfogadni, a sa­ját szövetségesei fenyegetnek meg a szövetségi viszony megszakítá­sával. A jegyzék tartalma is meglepe­tés lesz, mert emberi ésszel lehe­tetlen megérteni, hogyan lehetsé­ges a szövetségesek egész világá­nak szakítása egy kis szövetsé­gessel, ez utóbbi hibája miatt. Emlékezetbe kell hozni az ok­mány főbb jellemvonásait. Romá­nia írja alá az osztrák békeszer­ződést, ami paradox szerződés, mivel ellenséges államról lévén szó, módosítja egy szövetséges állam belső szervezetét és megtá­madja függetlens­égét Ez jogi kép­telenség. Románia az 1877 -iki háború alapján föltétlenül fü­g­­ge­tlen állam A szövetségesek 1916 ban mint ilyennek elismert­­állammal kötöt­tek szövetségi szerződést. És ma azt akarják, hogy ez az ország egy oly háború végén veszítse el a függetlenségét, melyben győzelmes volt s amelyben a közös ügynek lényeges szolgálatokat tett. A legszigorúbb, a legpártatla­­nabb igazságérzet is felháborodik e gondolat miatt, mely minden bizalmat elcsüggeszt és minden­­ reményt a jog alapjára helyez-fe­kedő világra nézve megsemmisít.­­ A jegyzék azt is követeli Ro-­­ mániától, hogy fogadjon el ellen-­­­őrzést a román hadsereg által Magyarországon eszközölt rekvi­­­rálások ügyében, s egy igazi háború so­mán, melybe Romániát Kun Béla sodorta, s amelyben az ország több ezer katonáját vesztette el, hogy kímélje az antant katonáit. Románia már közölte a legfőbb tanáccsal, hogy késő mindazt visz­­szaadni, ami nem hadizsákmány, de most ellenőrzést is akarnak gyakorolni Romániával szemben. Mit lehet válaszolni erre a köve­telésre. Az egyetlen lehetséges válasz arra való hivatkozás, hogy Romá­niát az utolsó cseppig kiszipo­lyozta a kétéves német—magyar bulgár okkupáció, melyet a leg­főbb tanács nagyon hamar elfe­lejtett, s amelyre korántsem fekte­tett olyan súlyt, mint a magyaror­szági román megszállásra. Végül a jegyzék azt is követeli, hogy a román csapatok olyan határra vonuljanak vissza, mely nem is fog szerepni a Magyaror­szággal kötendő szerződésben, abban a szerződésben, melyet még meg sem szerkesztettek. És nem szólunk többet a jegyzék hangjáról, mely annak oly speciális jelleget kölcsönöz. A különösebb azonban az a változás, mely a szövetségesek magatartásában a bukaresti béke­­szerződéssel szemben beállott. Ugyanazok a hatalmak, melyek első képviselőik útján a megsér­tett Románia iránt rokonszenvü­ket és hűségüket nyilvánították, midőn az ellenség Bukarestben revolvert szegezve Románia hom­lokának, értéktelen aláírásra kény­­szerítette, most szemére vésik a bukaresti békét. Emlékezzenek c­sak vissza az angol és francia minisz­terek nyilatkozataira a bánatos Romániáról, Romániáról „az ál­dozatról“, Romániáról, mely „a német szerződés dacára is szö­vetségesünk marad.* Ma egy ar­gumentum híján Románia arcába­­ vágják ezt a dokumentumot, mint egy harctérről hazatérő férfi gya­­lázza a feleségét, mert ez elszen­vedte az ellenséges katona erő­szakát. __­­ És ha ilyen eljárást alkalmaz­nak a kis Romániával szemben, szakítással fenyegetve az estre, ha nem írja alá az osztrák béke- , szerződést, miért nem fenyegetik­­ meg a nagy Amerikát is, hogy­­ nem akarja ratifikálni a német békeszerződést ? ! Egy utolsó kérdés járul előtérbe- Mit is jelent voltakép a viszony megszakítása ? Románia és ki kö­zött? A legfőbb tanáccsal? Azok­ * kal az államokkal, melyek alkot*­­ ják? De hisz előbb a parlament-­­ nek és az országnak el kell fo­­gadniok ezt a szakítást és ez is megoldandó probléma. És aztán,­­ a legfőbb tanács csak orgánuma a békekonferenciának. Váljon az a harminc állam is, melyből, a­­ konferencia áll, szintén megsza­­j­kitja kapcsolatát Romániával ? Íme mennyi kérdés vetődik föl/­szo­morú, hogy idáig fejlődtek a dol­gok.­­ A történelem meg fogja állapi- . pítani azt a tényt, hogy négy-öt , emberből álló tanács neki akarta , szabadítani az egész világot egy kis állam ellen, melynek az az egyetlen bűne, hogy nem akarta elfogadni az egykori szuverenitá­sától való megfosztását. Szlovákia között egy köztársasági védszövetségnek kell létrejönnie. Bécsi megbízható értesülések szerint a monarchisták terve az, hogy megszervezik a bécsi fehér hadsereget és annak parancsno­kául Kövess Herman tábornagyot kérik fel, aki ez esetben átveszi a parancsnokságot az egész osztrák hadsereg fölött. Maros-Yáná»l*el* 1919 december 3 SZERDA Central: Dr. REPEDE XHI* dviolyam 179 ■UiflMMBHnnMWmilOMMe •’V­.' w ■ -4M Rxiixiizf 01«« Xi xuisinmi KLÖFISXTfiSI arak (talyben cfjressiím író SO (illír. Vidéken egy évre..........60 kor. . «1 89 . , negyed éry* ... 15 . , BIT fcfiík ..... 6 , Nílfi «iBfkawti KOVÁCS ELBE srt2BGfrC3K£3,yxi:Eisr 3s»03L,rrr»,JLx ■ötsa® I fi) 8«?««*■ 30 MM. (2) | w Bohr«' ti«» 9. nt­ A sarkasetöség telefonj» 494. lakú 801 Klatfóiilvsta] talefonla IS. ist». EésSratot in adnak visssa. ■Ívtak« iBvelekr* utas véJoiio’onk tartilijinn «( klaié QKONN SÁMUELM Ausztria és a magyar béke Bécsből jelentik, hogy politikai körökben egy közelálló kormány­zati krízisről beszélnek. Az élel­mezési és a pénzügyi nehézsé­gekhez hozzájárul m£g az az el­lentét is, amely a szocialista és a keresztény szocialista miniszterek között mindjobban kiélesedik. A krízis nyíltan akkor fog kitörésre kerülni, hogy nyilvánosságra jut­nak a magyar békefeltételek­ Osztrák-cseh szövetség- Wienből jelentik. A köztársa­sági érzelmű lakosság és a sajtó veszedelmesnek tartják a royalista mozgalmakat és nyíltan hangoztatják, hogy a veszedelem elhárítására keresni kell a meg­egyezést a cseh­szlovákokkal. A bécsi és prágai lapok ezért igye­keznek eltüntetni azokat az ellen­téteket, a­melyek az osztrákok és a csehek között fennállanak.­­ Egyes prágai lapok támadják az antantot, mert magatartása Ma­gyarországgal szemben már nem passziv. A prágai politikai körök annak szükségességét hangoztatják, hogy a fenyegető veszedelmekkel szem­ben Német Ausztria és Cseh- K­­evy Marosvásárhelf, 1919. [dec. 3. — A tűzoltó napra a következő ujabb adományokat kaptuk: Bürger Albert sörgyára lüOO (wer) közönt; Guta Jánot 20, idr Stözló Mihály 30, id. László Mihály 30, Jakab Mil­is 50 koronás. Az »Ellenőr « szegényei javára: Auf­­fanburg Ajtóst, a­­Hangya* szövetke­zetné­­kspou­liszie Utdij 50, Bocsáncy Marton 50, Covrig Gezó MÁV felfigyelő 50, Todorovits lstván 20, Boconczy Gera 20, Várady József kereskedő 50, Moldovan és Orbán 50, Patronics Imre 80, Bréda Sándor 20 koronás. — Hangverseny. Ma esti és 8 kor kezdődik Zu­ssmann-Haják-Tonkasi hangversenye a Kubtu palotában. Je­gyek Barcasnél és az esti pénztárnál válthatók. — Múlt hó 30-ikán Smn Kálmán helyi Széchenyi-téri lakói mészárosnak Török Andor Kórod-Szentmirloni lakos a szekrényéből ellopott 4600 koronát. A rendőrség intézkedet a tettes felta­lálásáról. — Szabó Ferencz bodegáinak kispiacon levő Üzletét ismeretlen tet­tesek feltörtek és onnan árut mint egy 1000 korona értékben magukkal vis­zi­k. — A Zord Idő 7. száma elhárít­hatatlan technikai akadályok következ­tében csak ma este jelenik meg. Tar­talmából kiemeljük: Tim Georgs Giere naplófolytatását, Büchler Pál Mi az Igazság ? címmel megjelent cikkét, Nagy Emma, Köpte! Deák Albert és Álgya Zoltán varsóit, Mester dr. confe­­renci­át, Gulyás Károly Viola-cikkét, a szerkesztő cikkeit Tiszáról és Hercegit Ferencről, a szempontok között pedig Moltír és Killős írásait. * A főtér melletti utca elején 4 szoba és tartozékaiból álló ház, istálló­val­­ egy távolibb­ utcában 3 szoba és tartozákaiból álló, szopnal átvihető, egyszerűbb családi ház nagyon olcsón eladó. Azonkívül több más ház és te­­lsk- jogitlan forgalmi iroda Bolyai­ u. 9 — Elveszett. Egy nőstény barnás szürke 6 hónapos vizsla kölyök, 2 mp előtt elveszett. Megtalálója Szentgyörgy utca 17. sz. alatt illő jutalomban fog részesönni.­ ­ CH. SZILÁGYI R. fényképészeti műterme I . BOLYAI-u.3. Színház bejáratával szemben. "

Next