Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-16 / 1. szám

Egész Stip Félévre ß Előfizetési árak: 20 ft. — kr. I Évnegyedre 5 ft. — kr. 10 » — » I Egy tónapra . 1„ 80 „ Szerkesztési iroda: Pestien., országút 38. szám. Seirnit sem közlünk, ha nem tudjuk, lstől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásért . . ; . 10 kr. Hirdetési dijak: A nyílt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ ■ *-* 1 "7 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Leveleit csak bérmentesen fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-uteza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1. SZ. Péntek, September 16. 1870. A tisztelt közönséghez. „Az Ellenőr létrejöttét azöa elvba­rátaimnak köszöuöm, akik bizalmukra mél- tatának, midőn a törvényszabta biztosíték letételét lehetségesiték. Neveiket —enge- delmükkel — tudatni fogom a közönséggel később, ha e lapot, hazánk ügyébe teendő szolgálatai folytán, némi büszkeséggel fog­ják álltaluk alapitottnak ismerhetni el. Ad­dig csak hálaérzetem emléklapján leend feljegyezve e névsor, ámbár nem titok most sem.“ Ezen sorokkal kezdte meg pályáját az „Ellenőr“ másfél évvel ez előtt, 1869-ben mártius első napján. S ha idézem most ama beköszöntő nyilatkozatot, teszem azért, mert nem vélek csalódni, midőn megérke­zettnek látom a perczet, hogy az „Ellenőr“ alapítóinak névsorát hálaérzetem emléklap­járól a nyilvánosság részére is lemásoljam. Az „Ellenőr“ biztosítékához járultak : Móricz Pál, Tisza Kálmán, Lovassy Fe- rencz, báró Simonyi Lajos, Ghyczy Kálmán, herczeg Odescalchi Gyula, Somossy Ignácz, Domahidy Ferencz, Beniczky Gyula, Szon- tagh Pál, Jókai Mól, Beniczky Ödön, Iván­ka Imre, Pap Lajos. Sajnálom, hogy nem egészithem ki ezen tisztelt névsort azon barátaim nevei­vel, kik a megindítandó lap előleges költsé­geinek fedezésére 2300 forintot adtak, kik azonban — épen mert ily módon támogat­ták vállalatomat — áldozatkészségük ti- tokbantartását kívánták. Fogadják mindnyájan őszinte köszöne- temet a szívélyes készségért, melyei támo- nattak, midőn tenni óhajtottam valamit én is azon elvek győzelmesitésére, melylyek ha­zánk jogainak ervényesitésével ugyanazo­nosak. S fogadják őszinte köszönetemet, to­vábbá, mindazon tisztelt barátaim, kik az „Ellenőr“ küzdterén helyet foglaltak s en­nek fennállására, sikerére és ma már meg­nagyobbodására szellemi fegyvereik tekin­télyével erősiték saját igyekezetemet. De bár mennyi bizalommal és támoga­tással környeztek is barátaim: az Ellen- ő r csak úgy akart élni s csak azon eset­ben számíthatott sikerre, ha önálló marad­hat, vág) is a közönség által tartatik. S mert megélt és megnőtt e lap, azért a közönséget il'eti egész hálaérzetem és ezt szivem mélyéből nyilvánítom iránta. De hát mi szerezheté meg e támoga­tóst a nagy közönség részéről is egy lap­nak, mely határozott pártközlöny ugyan, de egyedül és kizárólag az én ve­zetésem alatt áll? j# Nem lehet az egyéb, mint előfizetőink és olvasóink tapasztalása, miszerint az El­lenőr a nemzet legbüszkébb érzelmeinek, legjogosultabb követeléseinek, legszentebb érdekeinek hü es tántoríthatatlan tolmács- lására megtalálja a férfias hangot, az ille­tékes szavakat és a kellő modort, s meg­találván ebeket, szóll kötelessége szerint, minden mellék tekintet nélkül. Az'cán tapasztalta a közönség azt is, • j i politika, melyet az Ellenőr q. és hirdet, jp oly távol van a gyáva- £ “habozásait b mint a hetvenkedés kap- 3 %itól, s gyenlo erélylyel küzd mind üe ***%uir' .szkodás, mind a kalandszerüség ■^áeívQüélyeztető tanai ellen. y .Ür lesz politikai állása jövendőre is. ez álláspontból minden kérdést hazánk érdeke szerint Ítélünk meg. Önérzetünk mondja s az eredmény tanúskodik, hogy helyesen ítéltünk az európai vihart illetőleg is, midőn teljes erőnkből ellene voltunk a botor izgatásnak, mely államunk gyarló hajóját vesztének küldte volna. S ha Útmu­tatásunk nem tévedett a jelenlegi háborúra vonatkozólag sem, tán igényelhetünk bizal­mat azon nagy és bonyolult kérdések fe­letti véleményezéseink iránt is, melyek a íáboru után kerülnek az átalakult világ •lé. Úgy hiszem, legkevesebbet kell mon- <anom azon belügyi irányról, melyben e kp működni fog, s a czélról, melyet elérni 0na.it. Mevt hogy az Ellenőr nem elveinek íegtagadására nagyobbitá meg alakját, fct fölteszik róla tán nézetellenei is. Mara- Qnk egyik önálló közlönye azon alkotmá- nos ellenzéknek, mely hazánk önkormány­zói jogteljességének érvényesítését követeli a örvényszabta utón, de egyszersmind pol-, gási kötelességnek tartja az országgyűlés áltíl hozott azon törvényeknek is engedel­meskedni, a melyeknek módosítását s ille­tőleg eltörlését sürgetni minden constitutio- nalis alkalmat felhasznál.; És maradunk egyik közlönye azon szabadelvű pártnak, mely barátja és véd­nöke minden javításnak és haladásnak nem­zetünk anyagi és szellemi érdekeinek fel­virágoztatására. S mint ilyen közlöny, tartozásunknak ismerjük megtámadni ezután is minden olyan tényt és egyént, a mely és a ki ál­tal az ország jóllétének megrövidítését kel­lene látnunk. A mi modorunkat illeti, az is marad a régi, vagyis változik — mint olvasóink észlelhették — a tárgy fontossága, az egyé­nek politikai jelleme, a viszonyok követel­ményei, egy szóval, a körülmények szerint, melyekhez alkalmazkodni szokott irályunk, mint bebizonyítottuk, a háború kitörése óta is, a kormány irányában. Ennél többet az Ellenőr politikai magatartásáról mondani nem szükséges. Arra nézve azonban, mit terünk meg­nagyobbodása folytán várhat tőlünk a kö­zönség, megemlítem röviden a következőket. Az országgyűlési tudósításokban teljes pártatlansággal, terjedelmesen és (a mennyiben a gyorsiroda képessé teend) ha­lasztás nélkül fogjuk adni mindkét oldal beszédeit. A gazdasági rovatra különös gondot fordíthat most már az Elle n-^ő r s reményiem, hogy igyekezetünk sikeres is leend, ha nem is rögtön de rövid időn. Az irodalóm és művészet termékeit is bővebben ismertethetjük ezu­tán ; a t á r c z a pedig hosszabb müveket is adhat. Ma már megkezdve van Z a d i g története Yo ltairetől. Utána fog jönni — oct. közepe felé — egy nagyszerű regény, mely az angol irodalom régibb re­mekei közé tartozik, de állandó becsű s most épen alkalmivá is lett, mert Sómá- r a vonatkozik. Külföldi levelezéseink tőlünk nem függő okok miatt megszakad­tak. de gondoskodunk, hogy — jelesen Pa­risból — rendes tudósítást adhassunk, mi­helyt lesz rá postai rés. A laptársainkkal közös távirataink mellett lesznek eredeti sürgönyeink is min­den mérvadó hatalom központjából. A többire nézve egyleti, táraalmi, bíró­sági, vasúti s több más ügyekre nézve — nem ígérgetünk semmit, hanem törekedni fogunk laptársainknál hátrább nem állani. Egy szóval, az Ellenőr reményű be­bizonyítani, hogy nagy alakjában is megfe­lel nevének és hivatásának s érdemes azon érdekeltségre, welylyel iránta kisdedségében viseltetett a t. ez. közönség. Pest, sept. 16. 1870. Csernátony Lajos, kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő. Geszt, sept. 12. Az elmúlt hetek eseményei oly meglepők nagyszerűségük mellett, hogy azok hordere- jét megítélni ma még teljesen lehetetlen. Hogy a franczia hadsereg egyetlen nagy ütközetet se bírjon megnyerni, mig a német hadsereg győzelemről győzelemre hág­va Páris közelébe érkezik, azt — úgy hiszem, — nem hitték magok a porosz hadvezérek és államférfiak sem. Hogy Napóleon előbb legyen a porosz király foglya, mint az első elvesztett ütkö­zet után Frankhon elűzött császára, azt is nehezen gondolta volna bárki is e világon. És mégis megtörtént mind ez. A franczia nemzet keservesen bűnhő­dik azért, hogy egybeolvadt 36,000,000 né­pessége mellett az önkény uralmát oly so­káig tűrte nyakán. Keservesen bűnhődik azért, mert dicső­ség ntáni vágyában a helyett hogy vissza- útasitoW volna a háborút, mely minden erkölcsi ai*wt nélkülözve, egy szomszéd nemzet fejlődés* folyamának meggátlása czél- jából kezdetett, ölömmel, lelkesedéssel üdvö­zölte azt. És neveli bűnhődött az, hogy ma is, midőn már a köztársasága, kikiáltotta, ha magába száll, nem érezheti a lánczait szét­tört nemzet nemes büszkeségét. Nem a nemzet szabadságszer*tete buk­tatta meg az önkény uralmát. Ha Napoleon győz, a dicsőség mámo­rában az összes Frankhon feledte volna, h% gyalázat egy nagy nemzetnek rabián ozokar viselni. Csak midőn Napóleont a német hadsereg leverte, midőn már a porosz király foglya volt, csak akkor detronisálta őt Páris, s igy ha szerencse a francziákra, ha szererencse a szabadságra nézve a Napoleonidák bukása, ezért is első helyen a győztes német fegy­vereket illeti a dicsőség. . Mennyi ok a magábaszállásra, az őn- megaláztatásra a francziáknak, és mennyi ok az önérzetre, a nemes büszkeségre a né­met nemzetnek, mely bebizonyította, hogy jogos aspiratióiban gátoltat^ magát nem engedi, mely győzelmei által bár maga is absolut kormány által vezettetett, egy szom­széd nagy államban a szolgaság lánczait szétzúzni segített. Az, hogy ez utóbbi eredmény bizonynyal nőm volt Vilmos király éa nem Bismark szándokában, nem csökkenti fontosságát az eredménynek, melyet — fordulhat még úgy a koczka — ők magok fognak sietni saját érdemekül róni fel, de a mely épen úgy, mint a másik — saját egyesülésének kül megtámadás ellen biztosítása — fő büsz­kesége lehet a német nemzetnek egy fölté­tel alatt. Méltán nemes büszkeséggel fog tekint­hetni a német nemzet e küzdelemre, ha ma, midőn az ellene indított megtámadást oly dicsőségesen visszaverte, midőn Frank­honban a eaezarizmusé helyett a szabadság zászlója lobog, nem engedi magát a nemzeti hiúság, a hódítási vágy által elragadtatni, de egy méltányos vitéz ellenségének meg- gyalázását nem ezélzó békekötésre kény­szeríti a porosz kormányt, biztosítva ily mó­don Európának a békességet, mely más kö­rülmények • között, ha Frankhon területének megcsorbítása, vagy a belügyeibe avatkozás által meggyaláztatik, rövid fegyverszünetnél egyéb alig lehetne. Megérti-e ezt a német nemzet, s ha megérti is, lesz-e ereje érvényesíteni a di­csősége tetőpontján álló porosz kormánynyal szemben ? tudni nem lehet. Nekem, ki nem csak Európa békéjének, de a német egységnek is nem érzelgésből, nem rajongásból, de áltáljában az emberiség és különösen hazám érdekébeni politikából barátja vagyok, ezt óhajtanom kell. Reménylem-e ? az más kérdés. Reményiem ezt alig lehet ma, midőn azon túlságokból, melyekre magokat épen ezen háborúban a világ legcivilizáltabb nemzetei­hez tartozó két nemzetnek még miveltebb fiai is ragadtatni engedték, kiderült mily fe­lületes még az annyira hiresztelt civilizá- tió, mily erősek még az emberi nem va­dabb ösztönei. Pedig ha a mai nap hatalmasai a pil­lanatnyi hiúság helyett azon nemesebb hiú­sággal bírnának, mely a történelem itélő- székének döntvényét veszi figyelembe, a mérsékletet kellene irányadóúl venniök. E mérséklet biztosíthatná számukra legjobban az elért eredményeket is; de arról talán máskor. Tisza Kálmán. Páris, sept. 10. (Eredeti levél.) Megkísértem, kimehet-e még e levelem Parisból, s elmegy-e Pestre. Hol­nap talán már nem lesz lehetséges. Köztársasági kormányunk van, s én, ki Na­poleon bukásáig a németek győzelmeit óhajtottam, most már azt óhajtom, vajha e nemzet férfiassá válnék, s egy nagy tömeges fölkelés által űzné haza a németeket. Ha csakugyan védnék magu­kat itt a párisiak csak két hétig is, s ezalatt a me­gyékben szervezkednék a nemzeti, erő, még lehetne remény győzelemhez. De fájdalom 1 a tettek na­gyon elmaradtak a feuliéjázó kiabálások megett. A kormány — t. i. az nj — az első per, ezekben nem mutatta azt a szükséges, mindent magával ragadó erélyt, mely a gyöngéket exalta- tióba sodorja, a gonoszokat pedig rémülésbe hozza. A legóriásibb gazemberek, mint Piétri, Cassagnac, Rouher, Ollivier, Gramont, Dávid stb. menekülhettek küföldre vagy meglapultak, s az örök igazság meg van csalva. Már most, ha az utczát és a lapokat tekintjük, a legerélyesebb ellentállást kellene várni — ámde mi történik négyfal között a kor­? EffV TCSZ© -----^ • i Orleans csalaa Ilivel, uu^^rsasagiak. A köznéptől félnek, pedig csak az volna kész meg­halni a falakon. A bourgeois boltos békét köt, bármily gyalázatos legyen az. Nagyon kiváncsi vagyok a legközelebbi napok történetére, midőn majd a csúcsos sisakok a Notre-Dameról láthatók lesznek, s az ágyú megdördttl. Félek, hogy Srass- burg megszégyeníti Párist. A drágaság még nem érezhető nagyon. Pá­rist mindig több ember hagyja el, s a boule- vardok egész nap üresek. Én a mairie-nél voltam, rue de la Banque, s ajánlkoztam nemzetőrnek, de nem fogadtak el, mivel nem vagyok franczia. Azt mondják, hogy francziák s/.ámára sincs elég fegyver. — a. Apróságok. —- Mondtam ugy-e, hogy Petit poisson deviendra grand, Si le bon dieu luidonne la vie. „ — Igaz,, kis halból nagy hal lett, a jó Isten adván neki életet.“ Csakhogy a kis Ellenőr n«m hallgatott mint a hal, mely akkor lesz leg­nagyobb, ha sok ideig úszkálhat némán. Gondom lesz egyébiránt, hógy a nagy Ellen­őrben meglegyen a kicsi is. Nem azért nőttünk meg, hogy unalmassá lehess üuk, hanem hogy több tere legyen ^munkásságunknak mind a komoly, wind a vidám tárgyalásokra. * A kik részint féltenek, részint pedig re­ményük, hogy most már „rátartósak“ leszünk s más hangon beszélünk mint eddig, azokat kérjük bigyjék el. hogy sem modorunkra., sem hangunkra nem gyakorolt es nem ^«ívmvi—. egyéb, mint érzelmünk őszintesége az illető tárgy1, egyén vagy tény irányában. A meggyőződés szava nem a termettől függ. Az Ellenőr épen az lesz ezentúl is, a mi eddig volt. A különbség csak az, hogy negyedrét helyett egész ivén beszél úgy, mint elvei, nézetei, a helyzet és kedélye su­gallják. De vájjon nem jár-e úgy, mint a gyerek, ki hosszabb nadrágot húz fel, mint a milyent alkata igényelne? Vájjon nem fog-e megbotlani nagysá­gában ? Reményijük, hogy nem, daczára, hogy lát­tuk mennyiszer esett orrára a szegény Reform, mely ngy halad, mintha zsákban lépne. Iga*, hogy a mit magunkra vettünk, az nem csekély feladat, Qc majd megsegít ennek ki­dolgozásában is ^ igyekezetünk valódisága, elv­barátaink bátorítása, a közönség támogatása és a tudat, hogy az ügy, melyet szolgálunk, jo és szent, mert hazánké. Pest, sept. 15. A becsi reichsráth ma sept. 15-én tartja el­ső gyűlését. Ez első gyűlésnek csak egy eredménye le­het. Az,hogy amint összegyűlt,úgy ismét szétmenjen. Törvényszerűen, alkotmányosan e gyűlés a képviselőház alakitájához nem kezdhet, annál ke­vésbé bocsátkozhatik törvények tárgyalásába. A reichsrathnak, valamint minden képviselő- testületnek első feladata az, hogy teljes legyen: hogy képviselve legyenek benne mindazon orszá­gok vagy tartományok, melyek felett intézkedni a fenálló törvények értelmében hivatva van. Csehország ma nincs képviselve a reichsrath- ban. Nincs képviselve egy oly ország, melynek odaküldeudő képviselői meghaladják az összes reichsrathi képviselők egy negyedét. Most nem lehet azzal a kifogással élni, hogy Csehország nem akart képviselőket küldeni, te hát megalakul a reichsráth a csehországi képvise­lők nélkül is. Csehországnak eddig, még ha akart volna sem volt ideje és alkalmas követeket választani. A felirat csak tegnap készült el, s a feliratra adan­dó császári válaszról eddig mitsem tudunk. A feliratban, igaz, ki van mondva a köve­tek einem küldése a reichsrathba, de ha a csehek a feliratban kijelölt határozathoz még a császári válasz után is ragaszkodni fognak, ami kétségte­len, úgy még akkor is alkotmányellenes eljárást követne a reichsráth, ha csonkán, kiegészitetlenül törvények tárgyalásába bocsátkoznék. Ott vau a decz. alkotmány alaptörvényeinek 7-ik paragrafusa. E paragrafus 4-dik kikezdése azt mondja: „A császárnak fönhagyatik, a választásokat területek, városok és testületek szerint közvetlenül rendelni el, azon esetre, ha kivételesen oly viszo­nyok állnának elő, melyek lehetetlenné tennék, hogy a képviselőházba az országgyűlés küldjön követeket. Mondanunk sem kell, hogy a csehek legke­vésbé sem lesznek megnyugtatva a törvény ezen pontjának foganatba vétele által, miután nekik nem csak ezen pont, de egyátalán az egész tör­vény nem kell, de legalább a kormány megtett minden lépést, mit megtenni a most uralkodó tör­vények eléje szabtak. Valóban bámulni kell a józan észnek, hogy ezek az osztrák úgynevezett „államférfiak“ mint akarnak egy államot organisálni. Négy hónap előtt feloszlatnak minden or­szággyűlést, kivéve a csehországgyülést. Gondolták ezt nem kell bizgatni, még roszabb lesz. Marad­jon igy, amint van, mig maradhat. Hirtelen kiüt egy európai háború; nagy a zűrzavar, rajta, próbáljunk szerencsét, gyorsan fel kell oszlatni az országgyűlést; most talán sike­rui -----Jji«, Nem sikerült. Mert uai cgx nemit, „ gainak öntudatával bir, nem ijeszthető meg oly könnyen. És miután nem sikerült, elvesztették lábuk alól a földet, nem törődnek most már alkotmány­nyal, sem törvény nyel, csak találjanak valami módot: megválasztatni a delegátusokat s a dele­gátusok által • megszavaztatni a költségvetést. így legalább egy esztendeig biztosítva lesznek. Ausztria polgárai, reméljük, nem fognak ily szerepre vállalkozni. Csávolszky Lajos, Mitrailleuse. Egy bécsi távirat szerint Poroszország nem alkudozik a köztársasággal. Én még nem hiszek e bécsi táviratnak, de ha alaposnak bizonyul utoljára is, akkor Poroszor­szág eltalálta a leghatályosabb utat arra, hogy republikánussá tegye a franczia nép azon falu si részét is, mely még a jelenlegi burkus-betörést is a császár elleni republikánus ármánynak tulajdo- nitá. Sőt köztársasági propagandát csinálna Vilmos király magában Németországban is, hol már for­dulóban van a közérzelem, s nem a Junker- eezmék felé legkevésbé is. Ha a távirat igazat mond, a vérontás tartani fog, Páris romba dőlhet vagy capitulálhat, a na­póleoni császárság Wilhelmshőhéről a Tuileriákba escortiroztathatik s a béke — akár milyen — meglesz kétségtelenül; de a franczia nemzet nem fogja elfeledni, hogy leveretése idejében a res­publika volt az, melylyel halálos ellensége nem akart szóba állani. XUvituv, ____ hogy annyira megzavarodjéfc’tölé1 "a diadal^ mikép ne lássa, mennyit használ a republikánus hit terjedésének épen az által, a mivel neki ár­tani akart. * Egy jó barátom írja nekem a vidékről: „A franczia köztársaság* igaz, hogy procla- málva van, de én ezt a mai nap még csak úgy tekintem, mint bárányt a farkasok közt : szeretem és életét óhajtom s igy aggódom érette: De jöjjön bár most közelebbről akármi, az én hitem és re­ményem a szabadság és humanitás ügyének győ­zelmében meg nem rendül. Tudom, hogy e tekin­tetben egy eklézsiához tartozol velem, ezért kívá­nok én megnagyobbitott lapodnak hosszú és hatá­sos életet. ... Az európai népek és kormányok mostani maguktartásáról eszembe jut az a spanyol püspök, ki, egy nagy tengeri vész alkalmával a miudenrendü és korú utasokkal telt hajón, felfo­hászkodott: „Uram isten! nem akarlak sokkal terhelni, csak arra kérlek, hogy ments ki a ve­szedelemből egyedül engemet.“ — Én nem imád­kozom, de óhajtom, hogy a folyamatban levő nagy emberkaszálásnak legyen annyi eredménye, hogy mindazok az institution, melyek már csak szurony és terhes budget által tarthatók fel, a civi­lizált világon megsemmisüljenek.“ Amen. ** Egyik pesti német lapban azt olvas­suk, hogy a pestvárosi telekkönyvi hivatalban többi közt a következő átíratások történtek aug. havában,. „A magyar belga gépgyárat a kőbányai ut mellett megvette a magyar áll un 625000 írtért, a magyar-sveiezi gépgyárat ugyancsak a magyar állam megvette 425,000 írtért. Az átiratások már megtörténtek.“ Különös. Mind erről a magyar törvényhozás mitsem tud. Egy millió ötven ezer frt áru gyárat vásá­rol a minisztérium, s még csak tudomására sem hozza az országgyűlésnek. Hát mire való a nem­zet képviselő testületé ? Parádénak, melytől fölha­talmazást kérni a miniszter urak csak akkor lát­ják szükségesnek, mikor kedvük tartja? Az nem lehet kifogás, hogy az országgyűlés jelenleg nincs együtt, mert a gyárak megvételét már akkor em­legették, midőn a képviselőház még együtt volt, de senki soha egy szóval sem tett jelentést, hogy vajon a törvényhozás czélszerünek találja-e azok megvételét vagy beleadja egyezését a vásárlásba. Nem az ellen akarunk itt kikelni, hogy az állam mért vette meg a gyárakat; az majd más kérdés tárgya lesz, ha vajon a megvett gyá­rak megérik-e az értők kiadott pénzt, most egye­dül a miniszteri önkény-eljárás ellen szólunk fel, mely még mindig azt hiszi, hogy a törvényhozás feladata utólagos jóváhagyások által szentesíteni a miniszterek alkotmány ellenes cselekedeteit. A mácsa-ecskendi és valko szt. lászlói bir­tokok megvételénél, melyekre a minisztérium szin­tén előre megkötötte az alkut, anélkül, hogy az­iránt a törvényhozást megkérdezte volna, világo­san értésére adta a képviselőház a kormánynak, hogy alkotmányos országban nem szokás igy cse­lekedni és egyszersmind meg is hagyta a minisz­tériumnak, hogy minden ilynemű vásárlásra nézve, melyet az állam részére tesz, ezután az országgyű­lés előleges beleegyezését kérje ki. Hogy mennyire tiszteli a kormány az ország­gyűlés határozatát, uj példa rá a fönebbi gyárak megvásárlása. — Hogy S k é n e úr a közös hadsereg liferansa mily szépen gazdálkodik, azt már tudjuk régen, legújabban pedig kimutatja a bécsi „Wehr Ztg.“ ban egy katonatiszt: „Itt van helyben, úgy mond, egy tartalék s egy kiegészítési század egy drago- nyos ezredből, valamint egy mérnökkari ezred tartalék százada, melyek legénysége ruha hiányzá- ban még most is, behivatása után harmadik héten kénytelen szabadságos ruhájában vagy saját pol­gári ruhájában járui. A fehérneműről s a kapezák- ról, melyek pedig a katonánál szintén igen fontos ruhadarabot képviselnek, nem is akarok szólani, mivel e ruhanemüekben oly hiány van, hogy az ezredek az idén nem képesek a helyi létszámúak sem kiadni a szabályszerű illetéket és kénytelenek más kiegészítési kerületektől fehérruhát kölcsö­nözni, csakhogy a legégetőbb szükségen segítse­nek. A behívott szabadságosoknak ily körülmények között természetesen semminemű fehérnemű som jut. Ha már most az idén, a midőn csak a lovas- csápatő£na!rnéftk ^a^gggkerészeti és műszaki tunk képesek, úgymond a katonatiszt, ruha Tii- ánya miatt a szabadságosokat három hét alatt felruházni; ugyan mennyi időbe kerülne, mig e consortium az egész hadsereget, ha ez mozgósit- tatnék, képes lenne felszerelni ? Lótakarók hiánya miatt az ágyraktárak kénytelenek voltak a legény­ség ágytakaróit a lovasezredek vontató lovai szá­mára átengedni. A mi továbbá a szállított ruhá­zati és lófelszerelési tárgyakat illeti, egy tiszttár­sam beszélte, hogy egy lovasezrednél 300 szállított nyereg közül 220 nyerget a farészek repedezett- sége miatt ki kellett cserélui, s hogy egy pár csizmáról, mely ugyanezen consortium egy gyárá­ban készült, a talp 48 órai használat után levált. A cseh országgyűlés tegnapi üléséről következő távirati tudósítás érkezett: A minoritás előadója, dr. Herbst az 1848-ki választási módot bíráija. Szerinte az alkotmányos pártnak sajnálattal kell visszautasítani az ellenpárt azon ajánlatát, hogy tiltakozás mellett vegyen részt a feliratban indítványozott követségi értekez­letekben. A majoritás előadója dr. Rjeger az ed­digi alkotmányos állapotot illiberálisnak nevezi s a munkás kérdésre utal, melyet az úgynevezett feudálisok, ha kormányra jutnának illiberális szel­lemben fognának, a szavazati jog tágításával megöl­Az Ellenőr ára: ety évre ........................20 frt — kr. félévre . . . . . . 1 (X „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra ..........................1 ,, 80 kr. Az előfizetési pénzek intézendők az Ellenőr kiadóhivatalához, Két sas utcza, 14. sz. Pest.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék