Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-16 / 1. szám

Egész Szip Félévre . Előfizetési árak: 20 ft. — kr. I Évnegyedre 5 ft. — kr. 10 » — » I Egy hónapra . 1„­80 „ Szerkesztési iroda: Pestien., országút 38. szám. Sem­­it sem közlünk, ha nem tudjuk, lstől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 1. SZ. ■ *-* 1 "7 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Leveleit csak bérmentesen fogadtatnak el. Péntek, September 16. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásért . . . . 10 kr. A nyílt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1870. A tisztelt közönséghez. „Az Ellenőr létrejöttét azon elvba­rátaimnak köszönöm, akik bizalmukra mél­­tatanak, midőn a törvényszabta biztosíték letételét lehetségesitik. Neveiket —enge­­delmükkel — tudatni fogom a közönséggel később, ha e lapot, hazánk ügyébe teendő szolgálatai folytán, némi büszkeséggel fog­ják álltaluk alapitottnak ismerhetni el. Ad­dig csak hálaérzetem emléklapján leend feljegyezve e névsor, ámbár nem titok most sem.“ Ezen sorokkal kezdte meg pályáját az „Ellenőr“ másfél évvel ez­előtt, 1869-ben mártius első napján. S ha idézem most ama beköszöntő nyilatkozatot, teszem azért, mert nem vélek csalódni, midőn megérke­zettnek látom a perczet, hogy az „Ellenőr“ alapítóinak névsorát hálaérzetem emléklap­járól a nyilvánosság részére is lemásoljam. Az „Ellenőr“ biztosítékához járultak : Móricz Pál, Tisza Kálmán, Lovassy Fe­­rencz, báró Simonyi Lajos, Ghyczy Kálmán, herczeg Odescalchi Gyula, Somossy Ignácz, Domahidy Ferencz, Beniczky Gyula, Szon­­tagh Pál, Jókai Mór, Beniczky Ödön, Iván­ka Imre, Pap Lajos. Sajnálom, hogy nem egészíthem ki ezen tisztelt névsort azon barátaim nevei­vel, kik a megindítandó lap előleges költsé­geinek fedezésére 2300 forintot adtak, kik azonban — épen mert ily módon támogat­ták vállalatomat — áldozatkészségük ti­­tokbantartását kívánták. Fogadják mindnyájan őszinte köszöne­­temet a szívélyes készségért, melyet támo­­gattak, midőn tenni óhajtottam valamit én is azon elvek győzelmesitésére, melylyek ha­zánk jogainak érvényesitésével ugyanazo­nosak. S fogadják őszinte köszönetemet, to­vábbá, mindazon tisztelt barátaim, kik az „Ellenőr“ küzdterén helyet foglaltak s en­nek fennállására, sikerére és ma már meg­nagyobbodására szellemi fegyvereik tekin­télyével erősíték saját igyekezetemet. De bár­mennyi bizalommal és támoga­tással környeztek is barátaim, az Ellen­­ő­r csak úgy akart élni s csak azon eset­ben számíthatott sikerre, ha önálló marad­hat, vagy­is a közönség által tartatik. S mert megélt és megnőtt e lap, azért a közönséget illeti egész hálaérzetem és ezt szívem mélyéből nyilvánítom iránta. De hát mi szerezhető meg e támoga­tást a nagy közönség részéről is egy lap­nak, mely határozott pártközlöny ugyan, de egyedül és kizárólag az én ve­zetésem alatt áll? !. Nem lehet az egyéb, mint előfizetőink és olvasóink tapasztalása, miszerint az El­lenőr a nemzet legbüszkébb érzelmeinek, legjogosultabb követeléseinek, legszentebb érdekeinek hű és tántoríthatatlan tolmács­­lására megtalálja a férfias hangot, az ille­tékes szavakat és a kellő modort, s meg­találván ebeket, szólt kötelessége szerint, minden mellék tekintet nélkül. Az­tán tapasztalta a közönség azt is, • j i politika, melyet az Ellenőr­z­­és hirdet, sp oly távol van a gyáva­­£ “habozásait , mint a hetvenkedés kap- 3 %itól, s gyenlő erélylyel küzd mind ne ***%uir'­­szkodás, mind a kalandszerűség­etzelvedélyeztető tanai ellen. . .Ez lesz politikai állása jövendőre is, ez álláspontból minden kérdést hazánk érdeke szerint ítélünk meg. Önérzetünk mondja s az eredmény tanúskodik, hogy helyesen ítéltünk az európai vihart illetőleg is, midőn teljes erőnkből ellene voltunk a botor izgatásnak, mely államunk gyarló hajóját vesztének küldte volna. S ha Útmu­tatásunk nem tévedett a jelenlegi háborúra vonatkozólag sem, tán igényelhetünk bizal­mat azon nagy és bonyolult kérdések fe­letti véleményezéseink iránt is, melyek a háború után kerülnek az átalakult világ elé. Úgy hiszem, legkevesebbet kell mon­­danom azon belügyi irányról, melyben e kp működni fog, s a czélról, melyet elérni Öna­it. Mert hogy az Ellenőr nem elveinek megtagadására nagyobbítá meg alakját, sőt fölteszik róla tán nézetellenei is. Marad­unk egyik önálló közlönye azon alkotmá­­nos ellenzéknek, mely hazánk önkormány­zai jogteljességének érvényesítését követeli a érvényszabta után, de egyszersmind pol­,­gási kötelességnek tartja az országgyűlés által hozott azon törvényeknek is engedel­meskedni, a­melyeknek módosítását s ille­tőleg eltörlését sürgetni minden constitutio­­nális alkalmat felhasznál.­ És maradunk egyik közlönye azon szabadelvű pártnak, mely barátja és véd­nöke minden javításnak és haladásnak nem­zetünk anyagi és szellemi érdekeinek fel­virágoztatására. S mint ilyen közlöny, tartozásunknak ismerjük megtámadni ezután is minden olyan tényt és egyént, a­mely és a­ki ál­tal az ország jóllétének megrövidítését kel­lene látnunk. A mi modorunkat illeti, az is marad a régi, vagyis változik — mint olvasóink észlelhették — a tárgy fontossága, az egyé­nek politikai jelleme, a viszonyok követel­ményei, egy szóval, a körülmények szerint, melyekhez alkalmazkodni szokott irányunk, mint bebizonyítottuk, a háború kitörése óta is, a kormány irányában. Ennél többet az Ellenőr politikai magatartásáról mondani nem szükséges. Arra nézve azonban, mit terünk meg­nagyobbodása folytán várhat tőlünk a kö­zönség, megemlítem röviden a következőket. Az országgyűlési tudósításokban teljes pártatlansággal, terjedelmesen és (a­mennyiben a gyorsiroda képessé teend) ha­lasztás nélkül fogjuk adni mindkét oldal beszédeit. A gazdasági rovatra különös gondot fordíthat most már az Elle­n-te­r­s remény­em, hogy igyekezetünk sikeres is leend, ha nem is rögtön de rövid időn. Az irodalom és művészet termékeit is bővebben ismertethetjük ezu­tán , a t­á­r­c­­­a pedig hosszabb műveket is adhat. Ma már megkezdve van Z­a­d­i­g története Vo­ltairetől. Utána fog jönni — od­. közepe felé — egy nagyszerű regény, mely az angol irodalom régibb re­mekei közé tartozik, de állandó becsű s most épen alkalmivá is lett, mert Sómá­­r­a vonatkozik. Külföldi levelezéseink tőlünk nem függő okok miatt megszakad­tak, de gondoskodunk, hogy — jelesen Pa­k­sból — rendes tudósítást adhassunk, mi­helyt lesz rá postai rés. A laptársainkkal közös távirataink mellett lesznek eredeti sürgönyeink is min­den mérvadó hatalom központjából. A többire nézve egyleti, tarsalmi, bíró­sági, vasúti s több más ügyekre nézve — nem ígérgetünk semmit, hanem törekedni fogunk laptársainknál hátrább nem állani. Egy szóval, az Ellenőr reményű be­bizonyítani, hogy nagy alakjában is megfe­lel nevének és hivatásának s érdemes azon érdekeltségre, melylyel iránta kisdedségében viseltetett a t. ez. közönség. Pest, sept. 16. 1870. Csernátony Lajos, kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő. Az Ellenőr ára: ety évre........................20 frt — kr. félévre . . . . . . 1 (X „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra..........................1 ., 80 kr. Az előfizetési pénzek intézendők az Ellenőr kiadóhivatalához, Két sas utcza, 14. sz. Pest, Geszt, sept. 12. Az elmúlt hetek eseményei oly meglepők nagyszerűségük mellett, hogy azok hordere­­jét megítélni ma még teljesen lehetetlen. Hogy a franczia hadsereg egyetlen nagy ütközetet se bírjon megnyerni, míg a német hadsereg győzelemről győzelemre hág­va Páris közelébe érkezik, azt — úgy hiszem, — nem hitték maguk a porosz hadvezérek és államférfiak sem. Hogy Napóleon előbb legyen a porosz király foglya, mint az első elvesztett ütkö­zet után Frankhon elűzött császára, azt is nehezen gondolta volna bárki is e világon. És mégis megtörtént mind­ez. A franczia nemzet keservesen bűnhő­dik azért, hogy egybeolvadt 36,000,000 né­pessége mellett az önkény uralmát oly so­káig tűrte nyakán. Keservesen bűnhődik azért, mert dicső­ség utáni vágyában a helyett hogy vissza­­utasítom volna a háborút, mely minden erkölcsi alknt nélkülözve, egy szomszéd nemzet fejlődési folyamának meggátlása czél­­jából kezdetett, örömmel, lelkesedéssel üdvö­zölte azt. És neveli bűnhődött az, hogy ma is, midőn már a köztársasága, kikiáltotta, ha magába száll, nem érezheti a lánczait szét­tört nemzet nemes büszkeségét. Nem a nemzet szabadságszeretete buk­tatta meg az önkény uralmát. Ha Napóleon győz, a dicsőség mámo­rában az összes Frankhon feledte volna, ho gyalázat egy nagy nemzetnek rabján azokat viselni. Csak midőn Napóleont a német hadsereg leverte, midőn már a porosz király foglya volt, csak akkor detronisálta őt Páris, s igy ha szerencse a francziákra, ha szererencse a szabadságra nézve a Napoleonidák bukása, Páris, sept. 10. (Eredeti levél.) Megkísértem, kimehet-e még e levelem Pak­sból, s elmegy-e Pestre. Hol­nap talán már nem lesz lehetséges. Köztársasági kormányunk van, s én, ki Na­póleon bukásáig a németek győzelmeit óhajtottam, most már azt óhajtom, vajha e nemzet férfiassá válnék, s egy nagy tömeges fölkelés által űzné haza a németeket. Ha csakugyan védnék magu­kat itt a párisiak csak két hétig is, s ezalatt a me­gyékben szervezkednék a nemzeti, erő, még lehetne remény győzelemhez. De fájdalom­­ a tettek na­gyon elmaradtak a felh­éjázó kiabálások mögött. A kormány — t. i. az új — az első per, ezekben nem mutatta azt a szükséges, mindent magával ragadó erélyt, mely a gyöngéket exalta­­tióba sodorja, a gonoszokat pedig rémülésbe hozza. A legóriásibb gazemberek, mint Pietri, Cassagnac, Roucher, Ollivier, Gramont, Dávid stb. menekülhettek küföldre vagy meglapultak, s az örök igazság meg van csalva. Már most, ha az utczát és a lapokat tekintjük, a legerélyesebb ellentállást kellene várni — ámde mi történik négy fal között a kor­? EffV TCSZ© -----^ • i Orleans csalaa Ilivel, uu^^rsasagiak. A köznéptől félnek, pedig csak az volna kész meg­halni a falakon. A bourgeois boltos békét köt, bármily gyalázatos legyen az. Nagyon kiváncsi vagyok a legközelebbi napok történetére, midőn majd a csúcsos sisakok a Notre-Dameról láthatók lesznek, s az ágyú megdördíti. Félek, hogy Stass­­burg megszégyeníti Párist. A drágaság még nem érezhető nagyon. Pá­rist mindig több ember hagyja el, s a boule­­vardok egész nap üresek. Én a mairie-nél voltam, rue de la Banque, s ajánlkoztam nemzetőrnek, de nem fogadtak el, mivel nem vagyok franczia. Azt mondják, hogy francziák sz­ámára sincs elég fegyver. N­a, ezért is első helyen a győztes német fegy­vereket illeti a dicsőség. . Mennyi ok a magábaszállásra, az ön­­megaláztatásra a francziáknak, és mennyi ok az önérzetre, a nemes büszkeségre a né­met nemzetnek, mely bebizonyította, hogy jogos aspiratióiban gátoltat, magát nem engedi, mely győzelmei által bár maga is absolut kormány által vezettetett, egy szom­széd nagy államban a szolgaság lánczait szétzúzni segített. Az, hogy ez utóbbi eredmény bizonynyal nem volt Vilmos király és nem Bismark szándékában, nem csökkenti fontosságát az eredménynek, melyet — fordulhat még úgy a koczka — ők magok fognak sietni saját érdemekül róni fel, de a mely épen úgy, mint a másik — saját egyesülésének kül megtámadás ellen biztosítása — fő büsz­kesége lehet a német nemzetnek egy fölté­tel alatt. Méltán nemes büszkeséggel fog tekint­hetni a német nemzet e küzdelemre, ha ma, midőn az ellene indított megtámadást oly dicsőségesen visszaverte, midőn Frank­honban a caezarizmusé helyett a szabadság zászlója lobog, nem engedi magát a nemzeti hiúság, a hódítási vágy által elragadtatni, de egy méltányos vitéz ellenségének meg­­gyalázását nem czélze békekötésre kény­szeríti a porosz kormányt, biztosítva ily mó­don Európának a békességet, mely más kö­rülmények­­ között, ha Frankhon területének megcsorbítása, vagy a belügyeibe avatkozás által meggyaláztatik, rövid fegyverszünetnél egyéb alig lehetne. Megérti-e ezt a német nemzet, s ha megérti is, lesz-e ereje érvényesíteni a di­csősége tetőpontján álló porosz kormánynyal szemben ? tudni nem lehet. Nekem, ki nem csak Európa békéjének, de a német egységnek is nem érzelgésből, nem rajongásból, de által­ában az emberiség és különösen hazám érdekébeni politikából barátja vagyok, ezt óhajtanom kell. Reménytem-e , az más kérdés. Remény­em ezt alig lehet ma, midőn azon túlságokból, melyekre magokat épen ezen háborúban a világ legcivilizáltabb nemzetei­hez tartozó két nemzetnek még miveltebb fiai is ragadtatni engedték, kiderült mily fe­lületes még az annyira híresztelt civilizá­­tió, mily erősek még az emberi nem va­dabb ösztönei. Pedig ha a mai nap hatalmasai a pil­lanatnyi hiúság helyett azon nemesebb hiú­sággal bírnának, mely a történelem ítélő­­székének döntvényét veszi figyelembe, a mérsékletet kellene irányadóul venniök. E mérséklet biztosíthatná számukra legjobban az elért eredményeket is, de arról talán máskor. Tisza Kálmán. Apróságok. —­ Mondtam ugy­e, hogy Petit poisson deviendra grand, Si le bon dieu lui donne la vie. „ — Igaz,, kis halból nagy hal lett, a jó Isten adván neki életet.“ Csakhogy a kis Ellenőr nem hallgatott mint a hal, mely akkor lesz leg­nagyobb, ha sok ideig úszkálhat némán. Gondom lesz egyébiránt, hogy a nagy Ellen­őrben meglegyen a kicsi is. Nem azért nőttünk meg, hogy unalmassá lehess­ünk, hanem hogy több tere legyen ^munkásságunknak mind a komoly, mind a vidám tárgyalásokra. * A kik részint féltenek, részint pedig re­ményük, hogy most már „rátartósak“ leszünk s más hangon beszélünk mint eddig, azokat kérjük higyjék el, hogy sem modorunkra­, sem hangunkra nem gyakorolt és nem ^«ívmind, egyéb, mint érzelmünk őszintesége az illető tárgyi, egyén vagy tény irányában. A meggyőződés szava nem a termettől függ. Az Ellenőr épen az lesz ezentúl is, a­mi eddig volt. A különbség csak az, hogy negyedrét helyett egész idén beszél úgy, mint elvei, nézetei, a helyzet és kedélye su­gallják. De vájjon nem jár-e úgy, mint a gyerek, ki hosszabb nadrágot húz fel, mint a­milyent alkata igényelne? Vájjon nem fog-e megbotlani nagysá­gában ? Reményljük, hogy nem, daczára, hogy lát­tuk mennyiszer esett orrára a szegény Reform, mely úgy halad, mintha zsákban lépne. Igaz, hogy a­mit magunkra vettünk, az nem csekély feladat, de majd megsegít ennek ki­dolgozásában is : igyekezetünk valódisága, elv­barátaink bátorítása, a közönség támogatása és a tudat, hogy az ügy, melyet szolgálunk, jó és szent, mert hazánké. Pest, sept. 15. A bécsi reichsváth ma sept. 15-én tartja el­ső gyűlését. Ez első gyűlésnek csak egy eredménye le­het. Az,hogy amint összegyűlt,úgy ismét szétmenjen. Törvényszerűen, alkotmányosan e gyűlés a képviselőház alakításához nem kezdhet, annál ke­vésbé bocsátkozhatik törvények tárgyalásába. A reichsrab­nak, valamint minden képviselő­­testületnek első feladata az, hogy teljes legyen, hogy képviselve legyenek benne mindazon orszá­gok vagy tartományok, melyek felett intézkedni a fenálló törvények értelmében hivatva van. Csehország ma nincs képviselve a reichsrath­­ban. Nincs képviselve egy oly ország, melynek odaküldendő képviselői meghaladják az összes reichsrathi képviselők egy­negyedét. Most nem lehet azzal a kifogással élni, hogy Csehország nem akart képviselőket küldeni, te­hát megalakul a reichsrath a csehországi képvise­lők nélkül is. Csehországnak eddig, még ha akart volna sem volt ideje és alkalmas követeket választani. A felirat csak tegnap készült el, s a feliratra adan­dó császári válaszról eddig mit sem tudunk. A feliratban, igaz, ki van mondva a köve­tek el nem küldése a reichsrathba, de ha a csehek a feliratban kijelölt határozathoz még a császári válasz után is ragaszkodni fognak, ami kétségte­len, úgy még akkor is alkotmányellenes eljárást követne a reichsrath, ha csonkán, kiegészítetlenül törvények tárgyalásába bocsátkoznék. Ott van a decz. alkotmány alaptörvényeinek 7-ik paragrafusa. E paragrafus 4-dik kikezdése azt mondja: „A császárnak fönhagyatik, a választásokat területek, városok és testületek szerint közvetlenül rendelni el, azon esetre, ha kivételesen oly viszo­nyok állnának elő, melyek lehetetlenné tennék, hogy a képviselőházba az országgyűlés küldjön követeket. Mondanunk sem kell, hogy a csehek legke­vésbé sem lesznek megnyugtatva a törvény ezen pontjának foganatba vétele által, miután nekik nem csak ezen pont, de egyátalán az egész tör­vény nem kell, de legalább a kormány megtett minden lépést, mit megtenni a most uralkodó tör­vények eléje szabtak. Valóban bámulni kell a józan észnek, hogy ezek az osztrák úgynevezett „államférfiak“ mint akarnak egy államot organizálni. Négy hónap előtt feloszlatnak minden or­szággyűlést, kivéve a cseh országgyűlést. Gondolták ezt nem kell bizgatni, még roszabb lesz. Marad­jon így, amint van, míg maradhat. Hirtelen kiüt egy európai háború, nagy a zűrzavar, rajta, próbáljunk szerencsét, gyorsan fel kell oszlatni az országgyűlést, most talán sike­rül -----Jjik. Nem sikerült. Mert vai egy nemű­, i­gainak öntudatával bír, nem ijeszthető meg oly könnyen. És miután nem sikerült, elvesztették lábuk alól a földet, nem törődnek most már alkotmány­nyal, sem törvény­nyel, csak találjanak valami módot: megválasztatni a delegátusokat s a dele­gátusok által­­ megszavaztatni a költségvetést, így legalább egy esztendeig biztosítva lesznek. Ausztria polgárai, reméljük, nem fognak ily szerepre vállalkozni. Csávolszky Lajos, Mitrailleuse. Egy bécsi távirat szerint Poroszország nem alkudozik a köztársasággal. Én még nem hiszek e bécsi táviratnak, de ha alaposnak bizonyul utoljára is, akkor Poroszor­szág eltalálta a leghatályosabb utat arra, hogy republikánussá tegye a franczia nép azon falu­si részét is, mely még a jelenlegi burkus­ betörést is a császár elleni republikánus ármánynak tulajdo­­ní­á. Sőt köztársasági propagandát csinálna Vilmos király magában Németországban is, hol már for­dulóban van a közérzelem, s nem a Junker­­eermék felé legkevésbé is. A cseh országgyűlés tegnapi üléséről következő távirati tudósítás érkezett: A minoritás előadója, dr. Herbst az 1848-ki választási módot bírálja. Szerinte az alkotmányos pártnak sajnálattal kell visszautasítani az ellenpárt azon ajánlatát, hogy tiltakozás mellett vegyen részt a feliratban indítványozott követségi értekez­letekben. A majoritás előadója dr. Rieger az ed­digi alkotmányos állapotot illiberálisnak nevezi s a munkás kérdésre utal, melyet az úgynevezett feudálisok, ha kormányra jutnának illiberális szel­lemben fognának, a szavazati jog tágításával megöl-Ha a távirat igazat mond, a vérontás tartani fog, Páris romba dőlhet vagy capitulálhat, a na­póleoni császárság Wilhelmshőhéről a Tuileriákba escortiroztathatik s a béke — akár milyen — meglesz kétségtelenül; de a franczia nemzet nem fogja elfeledni, hogy leveretése idejében a res­publika volt az, melylyel halálos ellensége nem akart szóba állani. XVvituv,____ hogy annyira megzavarodjélc’tölél "a diadal^ mikép ne lássa, mennyit használ a republikánus hit terjedésének épen az által, a mivel neki ár­tani akart.* Egy jó barátom írja nekem a vidékről: „A franczia köztársaság* igaz, hogy procla­­málva van, de én ezt a mai nap még csak úgy tekintem, mint bárányt a farkasok közt : szeretem és életét óhajtom s igy aggódom érette. De jöjjön bár most közelebbről akármi, az én hitem és re­ményem a szabadság és humanitás ügyének győ­zelmében meg nem rendül. Tudom, hogy e tekin­tetben egy eklézsiához tartozol velem, ezért kívá­nok én megnagyobbított lapodnak hosszú és hatá­sos életet. ... Az európai népek és kormányok mostani maguktartásáról eszembe jut az a spanyol püspök, ki, egy nagy tengeri vész alkalmával a mindenrendű és korú utasokkal teli hajón, felfo­hászkodott: „Uram isten! nem akarlak sokkal terhelni, csak arra kérlek, hogy ments ki a ve­szedelemből egyedül engemet.“ — Én nem imád­kozom, de óhajtom, hogy a folyamatban levő nagy emberkaszálásnak legyen annyi eredménye, hogy mindazok az institution, melyek már csak szurony és terhes budget által tarthatók fel, a civi­lizált világon megsemmisüljenek.“ Amen. ** Egyik pesti német lapban azt olvas­suk, hogy a pestvárosi telekkönyvi hivatalban többi közt a következő átíratások történtek aug. havában:. „A magyar belga gépgyárat a kőbányai út mellett megvette a magyar áll­m­ 625000 frtért, a magyar-svejezi gépgyárat ugyancsak a magyar állam megvette 425.000 frtért. Az átiratások már megtörténtek.“ Különös. Mind­erről a magyar törvényhozás mit sem tud. Egy millió ötven­ezer frt áru­gyárat vásá­rol a minisztérium, s még csak tudomására sem hozza az országgyűlésnek. Hát mire való a nem­zet képviselő testülete ? Parádénak, melytől fölha­talmazást kérni a miniszter urak csak akkor lát­ják szükségesnek, mikor kedvük tartja? Az nem lehet kifogás, hogy az országgyűlés jelenleg nincs együtt, mert a gyárak megvételét már akkor em­legették, midőn a képviselőház még együtt volt, de senki soha egy szóval sem tett jelentést, hogy vajon a törvényhozás czélszerűnek találja-e azok megvételét vagy beleadja egyezését a vásárlásba. Nem az ellen akarunk itt kikelni, hogy az állam mért vette meg a gyárakat; az majd más kérdés tárgya lesz, ha vajon a megvett gyá­rak megérik-e az érték kiadott pénzt, most egye­dül a miniszteri önkény­eljárás ellen szólunk fel, mely még mindig azt hiszi, hogy a törvényhozás feladata utólagos jóváhagyások által szentesíteni a miniszterek alkotmány­ellenes cselekedeteit. A mácsa­ecskendi és valko­szi, lászlói bir­tokok megvételénél, melyekre a minisztérium szin­tén előre megkötötte az alkut, anélkül, hogy az­iránt a törvényhozást megkérdezte volna, világo­san értésére adta a képviselőház a kormánynak, hogy alkotmányos országban nem szokás így cse­lekedni és egyszersmind meg is hagyta a minisz­tériumnak, hogy minden ilynemű vásárlásra nézve, melyet az állam részére tesz, ezután az országgyű­lés előleges beleegyezését kérje ki. Hogy mennyire tiszteli a kormány az ország­gyűlés határozatát, új példa rá a felebbi gyárak megvásárlása. — Hogy S­k­é­n­e úr a közös hadsereg riteránsa mily szépen gazdálkodik, azt már tudjuk régen, legújabban pedig kimutatja a bécsi „Wehr Ztg.“ ban egy katonatiszt: „Itt van helyben, úgy­mond, egy tartalék s egy kiegészítési század egy drago­­nyos ezredből, valamint egy mérnökkari ezred tartalék százada, melyek legénysége ruha hiány­á­­ban még most is, behivatása után harmadik héten kénytelen szabadságos ruhájában vagy saját pol­gári ruhájában járni. A fehérneműről s a kaperák­­ról, melyek pedig a katonánál szintén igen fontos ruhadarabot képviselnek, nem is akarok szólani, mivel e ruhaneműekben oly hiány van, hogy az ezredek az idén nem képesek a helyi létszámnak sem kiadni a szabályszerű illetéket és kénytelenek más kiegészítési kerületektől fehér ruhát kölcsö­nözni, csakhogy a legégetőbb szükségen segítse­nek. A behívott szabadságosoknak ily körülmények között természetesen semminemű fehérnemű sem jut. Ha már most az idén, a­midőn csak a lovas­­csápatő£na trnészk ,a­ aggkerészeti és műszaki tank képesek, úgymond a katonatiszt, ruha­bir­­ánya miatt a szabadságosokat három hét alatt felruházni; ugyan mennyi időbe kerülne, míg e consortium az egész hadsereget, ha ez mozgósít­­tatnék, képes lenne felszerelni ? Lótakarók hiánya miatt az ágyraktárak kénytelenek voltak a legény­ség ágytakaróit a lovasezredek vontató lovai szá­mára átengedni. A­mi továbbá a szállított ruhá­zati és lófelszerelési tárgyakat illeti, egy tiszttár­sam beszélte, hogy egy lovasezrednél 300 szállított nyereg közül 220 nyerget a farészek repedezett­­sége miatt ki kellett cserélni, s hogy egy pár csizmáról, mely ugyanezen consortium egy gyárá­ban készült, a talp 48 órai használat után levált.

Next