Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-18 / 3. szám
juk, hogy azokat lapunknak küldjék be oly időben, hogy a többi lapokkal egyidejűleg közölhessük, Lapszemle. A Hon vezérczikkében Jókay azon érdek- és fogalomzavart festi, melyet reánk, magyarokra nézve a mostani háború okozott; nem tudjuk,várjon a franczia köztársaság, vagy a porosz hadak győzelmét óhajtsuk-e , amaz győzve a keleti szomszédokat, vesztve az orosz karjában a délszlávokat hozza nyakunkra, emennek győzelmével az osztrák német elem fenyeget bennünket. A P. Napló Francziaország jelen helyzetéről szólva fejtegeti azon nehézségeket, melyekkel a köztársasági kormánynak kellő hadsereg s képes hadvezérek nélkül kell megküzdeni szemben a Pázis alatt álló porosz emberözönnel. A Reform vezérczikkében egyenesen lutheránus jezsuitizmusnak mondja azt, ha valaki még ma is a „nagy nemzet jogos törekvéseinek“ frázisával kiséri faluról falura a porosz főhadiszállást. Majd Tiszának lapunk tegnapelőtti 1-fő számában megjelent czikke ellenében felhozza, hogy ő épen nincs meggyőződve a német egység veszélytelenségéről reánk nézve, sőt alig teszi fel Bismarckról, hogy ez Ausztria annexiójáról többé lemondjon. A Magyar Ujságban Schwarcz Gyula az európai confoederatiót, melyet Castelar és Hugó V. ajánlanak Európának, szükségesnek, de lehetetlennek tartja mindaddig, míg Európa államai közt a mostani mesterkélt egyensúly fog fenállani. A nemzeti államalakulás, úgymond, nemcsak hogy nem áll ellentétben az európai confoederatióval, sőt inkább annak előkészítő lépcsője , mint ilyen előmozdítandó. A „P. Lloyd a vénszűz erényeihez hasonlítja az annyira hánytorgatott „magasabb német érzületet“, mint amelynek privilégiumai, úgy látszik abban állottak, hogy huzamosabb idő óta nem juthatott azon helyzetbe, miszerint kultúra és civilizatio ellen vétkezhessék, mint más nemzetek, melyek nem vonultak vissza a világtörténet színpadáról ; de ime most itt az alkalom vétkezni s lám mikép állunk a „magasabb német érzülettel!“ Az „U. Lloyd“ Angliát okozza a háború ily mérges elharapózásáért, mint a mely képes lett volna hatalma egész súlyának mérlegbe vetésével meggátolni e borzasztó mészárlást; de a britt kormány megelégedett Belgium semlegessége biztosításával s azóta olympusi egykedvűséggel nézi a háborút. A „N. Fr. Lloyd” a franczia köztársaság tarthatóságáról szólván, ezt egyedül egy kedvező békekötéstől mondja függőnek, mely ha nem sikerül, nyaka van szegve a respublikának. S ez alig fog sikerülni a hatalmas győző sereggel szemben. A franczia köztársaság sorsa a sedani győző kezében van, s mit várhat ettől, kinek jelszava : „előbb a hatalom, aztán a jog.« Délben érkezett táviratok. Berlin, sept. 17. A kormány állítólag hivatalosan a Vogesek vonalát tűzte ki határvonalul. — A félhivatalos lapok perhoreskálják a köztársasággal való alkudozást. A Weser és Elba torkolat ostromzára meg van szüntetve. Bécs, sept. 17. Midőn a császár belépett és eltávozott, nagy lelkesedéssel fogadtatott. A trónbeszéd több helye, különösen az, hogy Csehországnak minden törvényes eszközzel biztosítani kell a kir. tanácsban való részvételt, élénk tetszéssel fogadtatott. Florencz, sept. 17. Az olasz csapatokat Civita Vecchiában lelkesen fogadták. Ha az angyalvár és a leonidi városrészt az olaszok nem szállják meg, a pápa Rómában marad. Florencz, sept. 17. A király követi csapatait, hogy Rómába bevonuljon. Florencz, sept. 17. Tegnap gróf Cadorna egy parlamentárt küldött Kanzler tbkhoz azon kívánattal, hogy csapataival vonulhasson a fővárosba Kanczler tbk, visszautasítólag felelt. Berlin, sept. 16. A „Drezdner Journal“ az orosz czárnak Zarskoe-Seloból a szász királyhoz intézett következő táviratát közli: Hogy az ön bátor csapatai iránti tiszteletemet kifejezzem, az ön fiának a koronahg-nek katonai második osztályú györgy rendemet adom. TÁRCZA. Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetől. A főlovász és az eunuch meg voltak győződve, hogy Zadig lopta el a király lovát és a királyné kutyáját. A nagy Desturham gyülekezete elé vitették tehát, mely őt kancsukára és életfogytig tartó száműzetésre ítélte Szibériába. Alig hirdették ki az ítéletet, megtalálták a lovat és a kutyát. A bírák azon szomorú kénytelenségben voltak, hogy ítéletöket visszavonják, de Zadigot négyszáz ohon arany pénzbírságra ítélték, amiért azt állította, hogy nem látta, amit látott. E pénzbírságot azonnal le kellett fizetnie, azután megengedték neki, hogy védje ügyét a nagy gyülekezet előtt. Védelmére a következőket mondta el: „Jogosság csillagai, tudomány tengerei, igazság tükrei, kik birtok az ólom súlyával, a vas keménységével, a gyémánt tündöklő fényével és hasonlítotok az aranyhoz! Miután megengedtétek, hogy szóljak e fenséges gyülekezet előtt. Oromazesre esküszöm, hogy soha sem láttam a királyné tiszteletreméltó kutyáját, sem a királyok királyának szentséges lovát. Elmondom, mik történtek velem: A liget felé sétáltam, melyben később a tiszteletre méltó eunuchhal és a dicsőséges főlovászmesterrel találkozom. A homokban egy állat nyomait vevem észre, s azokban könnyen ismerek egy kis kutya nyomaira. Gyenge és hoszszukás barázdák, melyeket az itt-ott magasabbra emelkedő homokon vettem észre a lábnyomok között, azt tudatták velem, hogy nőstény kutya ment arra, melynek telt emlői vannak, s mely e szerint nem régen kölykezett. Ezektől különböző más nyomokból, melyek a homok felszínét mindig az első lábak mellett érinték, azt következtetem, hogy hosszú fülei vannak, és mivel észrevettem, hogy az egyik láb mindig gyengébb nyomot hagyott, mint a többi három, megtudtam azt is, hogy a mi felséges királynénk kutyája egy kissé sántított, — ha ugyan szabad ezt kimondani. Ami a királyok királyának lovát illeti, midőn a liget utain sétáltam, egy ló patkóinak nyomára akadtam, melyek mindannyian egyenlő távolban voltak egymástól. Ejnye — gondolom — mily tökéletes vágtató lépése van e lónak. Egy szűk, alig hét láb szélességű ösvényen a fák pora az út közepétől jobbra is, balra is negyedfél lábnyira egy kissé el volt seperve. E lónak gondol) A Destur-ok, vagyis az Írástudó mágusok bírósága — E képletben, illetőleg a Desturdam bölcs ítéleteiben Voltaire a Sorbonne és a párisi parlamentnek akkori könnyelmű és önkényes eljárására czéloz, lám negyedfélláb hosszú farka van, melyet jobbrabalra csóválva azt a port elsöpörte. A fák alatt, melyek öt láb magas lugast képeznek, áttörésü ágakat láttam heverni, miből megtudtam, hogy a ló egészen addig ért, s hogy ennélfogva öt láb magas. Hogy zablája huszonhárom karátos aranyból van, azt onnan tudom, mert egy kőhöz dörzsölte azt, s én látva, hogy az próbakő, a próbát meg is tevem. Azon nyomokból végre, melyet patkói ismét másnemű köveken hagytak, észrevettem, hogy tizenegy latos ezüsttel van megpatkólva.“ A bölcsek el voltak ragadtatva Zadig mély és éles észlelő tehetségétől, s ennek hire még a király és királynőhöz is eljutott. Csak Zadigról beszéltek mindenütt, az előszobákban, a termekben és kabinetben, és noha több több mágus azt véleményezte, hogy el kellene őt égetni, mert varázsló, a király mégis elrendelte, hogy a négyszáz oron aranyat, melyre ítélték, visszafizessék neki. A jegyző, hivatalszolgák és törvényszéki ügyészek tehát nagy pompával és feltűnéssel jöttek hozzá visszahozni négyszáz obon aranyát; csak háromszázkilenczvennyolcat tartottak vissza perköltség fejében ; a szolgák pedig borravalót kértek. Zadig észrevette ebből, mily veszedelmes néha nagyon tudósnak lenni, s feltette magában, hogy legközelebbi alkalommal nem mondja el, amit lát. Ez alkalom nem sokáig váratott magára. Egy államfogoly megszökött, és ablakai alatt illant tovább. Kérdőre vonták Zadigot, nem szólt semmit. De rábizonyították, hogy az ablakon kinézett, s e bűntettért ötszáz obon arany pénzbírságra ítélték, mire ő babyloni szokás szerint megköszönte a birák gyengédségét. „Istenem ! — gondolá magában — mily sajnálatra méltó az ember, ha azon ligetben talál sétálni, melyen a királyné kutyája és a király lova mentek keresztül! mily veszélyes a saját ablakán kinézni, és mily nehéz boldognak lenni az életben!“ IV. Fejezet. Az irigy. Zadig a bölcsészettel és barátsággal akarta magát vigasztalni a sors szeszélyeinek ellenében. Babylon egyik külvárosában egy ízléssel berendezett házzal bírt, hol egy becsületes emberhez méltó minden örömet és minden művészetet maga köré gyűjtött. Reggel könyvtára állott rendelkezésére valamennyi tudósnak, este pedig asztala a kedélyes társaságnak. De csakhamar észrevette, mily veszélyesek a tudósok. Nagy vita keletkezett Zoroaster egyik törvénye felett, mely megtiltja a griffhús evését. „Hogy lehet ezt megtiltani, mondá az egyik rész, midőn ez állat nem is létezik ?“ — „De kell léteznie, mondá a másik rész, miután Zoroastar megtiltja, hogy husából egyenek.“ — Zadig ki akarta őket békíteni, s azt mondá : „Ha létezik griffmadár, ne együk húsát, ha pedig nem létezik, annál kevésbbé; Így mindnyájan engedelmeskedünk Zoroasternek.“ Egy tudós, ki tizenhárom kötetet irt a griff tulajdonságairól, és ki ezenkívül nagy theurg*) volt, azonnal bevádolta Zadigot Ybor**) főmágusnál, ki a chaldaeiek legostobábbja, s ennélfogva legfanatikusabbja volt. Ez ember nyársra huzatta volna Zadigot a napnak dicsőítésére, s megelégedett hangon imádkozta volna el e mellett Zoroaster breviriumát. Zadig barátja Cador, — (egy jó barát többet ér száz papnál) — elment a vén Yborhoz s azt mondá neki: „Éljen a nap és a griffmadarak! Óvakodjál Zadigot megbüntetni, mert az szent ember. Udvarában griffmadarakat tart, és soha sem eszik belőlök, vádlója azonban eretnek, a ki azt meri állítani, hogy a házi nyulaknak hasított patájok van s hogy azok nem tisztátalan állatok.“ — „így hát — mondásbor kopasz fejét csóválva „Zadigot nyársra kell huzatni, mert a griff-madarakról roszat mert gondolni, a másikat pedig, mert a házinyulakról roszat beszélt.“ Cador mégis lecsillapitá ez ügyet egy nyilvános hitü leány segélyével, ki gyermekének anyja volt, és a mágusok testületében nagy befolyással bírt. Senkit sem húzattak nyársba, mi miatt több doktor morogni kezdett, s megjósolta Babylon sülyedését. Zadig felsóhajtott: „Ilyen a sors ! Minden üldöz engem a világon, még a nem létező lények is!“ Megátkozta a tudósokat, s ezentúl csak kedélyes társaság körében akart élni. Maga köré gyűjtő Babylon legderekabb férfiait és legszeretetreméltóbb hölgyeit; kitűnő lakomákat adott, melyeket gyakran hangversenyek előztek meg, s a legkedvesebb társalgás élénkített. Ki tudta e társalgásból zárni a szellemdús utáni törekvést, ami mindig legbiztosabb jele a szellem hiányának, s ami képes a legfényesebb társaságot tönkre tenni. Sem barátjait, sem ételeit nem a hiúság választatta vele, mert mindenben többre becsülte a valót a látszatnál, a ezáltal valódi tiszteletet szerzett magának, mely után nem törekedett. Házával szemközt Arimazes lakott; egy férfi, kinek gonosz lelke durva arczára volt festve. Epés és gőgös volt, s ráadásul unalmas lángész. Miután a világban nem tudott boldogulni, azzal kogm Oly ember, ki titkos szertartások által az istenekkel és szellemekkel tud összekötetésbe lépni. Voltaire valószínűleg a janenisták gyakori csodatevőire czéloz. **] Boyer nevének anagrammja Boyer Voltaire idejében magas állásokra és nagy, de nem a legjobb hírre emelkedett, alattomos ravasz ember volt, ki középszerű tehetségeivel és roppant fanatismusával minden alkalommal üldözte Zadig szerzőjét, szólta meg magát, hogy rágalmazta azt. Nagy gazdagsága daczára is csak nagy nehezen tudott maga köré gyűjteni néhány hízelgőt. A kocsik zörgése, melyek esténként Zadighoz tértek be, beszatotta őt; a dicséretek, melyekkel Zadigról szóltak, még jobban ingerelték. Elment néha Zadighoz s asztalához ült, a nélkül, hogy meghívták volna; ott elrontotta az egész társaság mulatságát, mint a hárpiákról mondják, hogy megmételyeznek minden húst, melyet érintenek. Egyszer az történt meg vele, hogy ünnepélyt rendezett egy nő tiszteletére, s az meghívását visszautasítva, Zadig estélyére ment. Másszor pedig együtt beszélgetvén vele a palotában, egy miniszterrel találkoztak, ki magához hívta estére Zadigot, s nem hívta meg Arimazes. A legengesztelhetlenebb gyűlöletnek gyakran nincs jelentékenyebb alapja ennél az ember, kit Babylon irigyének neveztek, tönkre akarta tenni Zadigot, mert boldognak nevezék. Roszat tenni naponként százszor nyílik alkalom, jótettre egyszer egy esztendőben, mondja Zoroaster. Az irigy Zadighoz ment, ki kertjében sétált két barájával és egy hölgygyel, kinek gyakran mondott udvariasságot a nélkül, hogy ezzel más szándéka és czélja lett volna, mint éppen csak udvariasságot mondani. A társalgás a háborúról folyt, melyet éppen akkor fejezett be a király szerencsével egyik hűbérese, Hyrcánia fejedelme ellen. Zadig, ki e rövid háborúban kitüntette bátorságát, nagyon dicsérte a királyt, s még inkább a hölgyet. Elővette irótábláit, négy rögtönzött verset írt egyikre, s a szép nőnek nyújtotta olvasni. Barátai kérték, mutatná meg nekik is; azonban szerénysége, vagy jobban mondva helyesen felfogott hiúsága visszatartotta őt. Tudta, hogy a rögtönözött verseket csak az találhatja jóknak, a kinek tiszteletére készültek; ketté törte a táblát, melyre versét irta, s a két töredéket egy rózsabokorba dobta, hol hiába keresték. Esni kezdett, s a sétálók visszatértek a házba. Az irigy a kertben maradt, s addig keresett, mig megtalálta a tábla egyik darabját. Úgy volt széttörve, hogy minden sor fele, mely e töredéken maradt, érthető mondatot, sőt rövid méretű verset képezett; különös véletlen folytán azonban e kis versek együttesen egy érthető mondatot képeztek, mely a legszörnyűbb szidalmakat tartalmazta a király ellen; a táblatöredéken ugyanis ez volt olvasható : A legnagyobb bűntények által Szilárdult trónon a király Ha mindenütt a béke szárnyal Csak ő keres viszályt. Az irigy boldog volt; most először életébe, kezeiben tartotta, a mivel egy szeretetre méltó és jellemes férfit tönkre tehet. Vad örömmel juttatta e satyrát, melyet Zadig saját kezével írt a király elé. Börtönre vetették Zadigot, két barátját és a hölgyet. Hamar elitélték, a nélkül hogy kihallgatásra méltatták volna. Midőn az ítéletet felolvasták előtte, az irigy útjába állva hangosan ,kiáltozá, hogy versei mit sem érnek. Zadig soha se képzelte magáról, hogy jó költő de kétségbe volt esve, hogy felségsértésért ítélték el, és hogy egy szép nőt és két jó barátját tartják börtönben oly vétekért melyet nem követett el. Nem engedték szólani, mert szótáblája szólt. Illyenek voltak Babylon törvényei. A vesztőhelyre vitték a kiváncsiak nagy tömegén keresztül, kik nem merték sajnálni és közelébe tolakodtak, hogy lássák, váljon , kellemmel tud-e meghalni. Csak rokonai voltak bánatosak, mert nem örököltek utána. Vagyonának háromnegyed részét a királynak, egy negyed részét pedig az irigynek javára foglalták le. Mialatt Zadig a halálra készült, a király papagálya elrepüllt erkélyéről és Zadig kertjében egy rózsabokorra szállott. A szél egy szomszédjáról éppen odarázott egy baraczkot, mely egy irótábla töredékére esett, és ahhoz tapadt. A madár felkapta a baraczkot a táblával együtt, s a király ölébe hozta. A kiváncsi fejedelem értelem nélküli szavakat látott rajta, melyek versszakok végét látszottak képezni. Szerette a költészetet, s oly fejedelmekkel, kik a verseket kedvelik, mindig juthatni józan eredményre; papagályának találmánya gondolkozóvá tette. A királyné, a ki visszaemlékezett arra, mi volt írva Zadig táblájának töredékére, elhozta azt. Összehasonlíták a két darabot, melyek teljesen egymáshoz illettek, s azokon előtűntek a versek úgy, ahogy Zadig írta. A legnagyobb bűntények által rendült meg a világ. Szilárdult trónon a király mindent fékezve áll. Ha mindentt a béke szárnyal, Ámor kezd új vitát! Csak ő keres viszályt, harezot csak ő talál. A király azonnal elrendelte, hogy Zadigot eléje vezessék, és kibocsássák börtöneikből két barátját és a szép nőt. Zadigarezra borult a király és királynő lábaihoz ; alázatosan bocsánatot kért tőlük, hogy oly rosz verseket mert írni, és annyi kellemmel, ésszel és szellemmel beszélt, hogy a király és királyné viszont látni óhajtották. Újra eljött, és még jobban tetszett. Az irigynek, ki őt bevádolá, minden vagyonát neki ítélték, de Zadig visszaadta mind. Az irigy csak annak örült, hogy visszakapta tulajdonát. A király napról napra többre becsülte Zadigot. Megosztott vele minden vigalmat, s kikérte tanácsát minden ügyében. A királyné ez időtől kezdve oly szívesen látta Zadigot, hogy ez könnyen veszélyessé válhatott önmagára, felséges férjére a királyra, Zadigra és a birodalomra nézve is. Zadig kezdte hinni, hogy mégsem olyan nehéz boldognak lenni. (Folyt. köv.) London, sept. 17. Thiers egy kölcsön megkötése iránt alkudozott, de kedvezőtlen eredménynyel. Paris, Páris ha nem is Európa feje, de minden bizonnyal Európa szíve. Bizonyítja ezt mindenek fölött azon tény, hogy hetek óta nem egyedül Európa, de úgyszólva az egész művelt világ összes figyelme ide összpontosul, mint egykor, midőn fennen csattogtatá szárnyait a franczia császári sas s egy szemhunyorításával képes volt a világot a legjobb hangulatba avagy páni rettegésbe ejteni. Az idők változnak, de nem én, mondhatja Páris, a sorsnak fogai rajtam nem rágódhatnak, sőt a szerencsétlenség, mely fenyeget, még magasabbra emel. Bizonyítja ezt a világ rám irányzott részvétteljes figyelme, bizonyítja mindenek fölött maga Vilmos király mindent fölülhaladó csodálkozása, ki midőn Páris rettegett fejét, II. Napóleont, Sedannál hatalmába kerítette, az öröm és kétely mámorában saját szemeinek és füleinek alig hívén, isten különös csudájának tulajdonította az események ily fordulatát, amivel, mellesleg megjegyezve, épen nem nagy bókét mondott Bismarck politikájának s Moltke hadvezéri talentumának. A német seregek e pillanatban Páris előtt állanak. Vilmos király hallani sem akar békealkudozásokról előbb, míg a tuileriákban nem pihenheti ki hosszas fáradalmait, mert noha német lapok a francziáknak vetik szemére, hogy egyedül a „gloire “-ért harczolnak, Vilmos királynál is nagy szerepet játszik játszani e „gloire“ s főleg ez az, ami őt tántoríthatlanul megtartja azon határozatánál, mikép a békét Párisban kötheti csak meg. E határozatának keresztülvitelére nem fog kímélni semmit . Páris a világváros, ha ellenáll, a legnagyobb kímélytelenségre számíthat, kitűnik ez a legújabb táviratokból, melyek szerint a porosz király esetleg Páris bombáztatását hagyta meg. Másrészről azonban a franczia ideiglenes kormány mindent elkövet, hogy a Párisba jutást a németekre nézve lehetetlenné tegye. A departementekba kormánybiztosok küldettek a népfölkelés erélyes és gyors szervezésére s Párisba az ország minden részéből szakadatlanul érkeznek lelkesült csapatok, hogy lemossák a franczia népről a gyalázatot, melyet a császárság újabban kent reá. Az erődítéseken a főváros körül még mindig éjjel nappal dolgoznak. Vincennesben, mely legközelebbről van fenyegetve, nagy a tevékenység. A bercy viaduc-híd előtti véderőművek igen előhaladtak s makacs ellenállásra képesek. A Szajna hatalmas czölöpzet és hajók által van eltorlaszolva s ezenkívül pokolgépekkel hozzáférhetlenné téve, partjain pedig hatalmas ágyuütegek várnak az ellenségre. Az erődök mind teljesen felszerelvék s ellátvák őrséggel; az ágyuk száma a Párist körülvevő erődökben a következő: Charentonban 70, Vincennes 117, Nogent 55, Rosny 56, Noisy-le-Sec 57, Romainville 49, Aubervilliers 66, Mont-Valerien 79, Issy 64, Vanves 45... Montrouge 43, Bicêtre 60, Ivry 70, stb. Összesen 982 ágyú. De nemcsak az erődök helyeztettek a lehető legjobb védelmi állapotba, magában Párisban is foly a készülődés a netalán bekövetkezhető s előreláthatólag borzasztó utczai harczra. A kövezet mindenütt fölszedetett s a házakba hordatott, hogy annak idején a benyomuló ellenségre szórassék le, ezenkívül az olaj és petroleum is nagy szerepet fog játszani. Gázlámpák nincsenek többé Párisban, a gázgyárt bezárták. A rendes csapatok elhagyták Párist s az ellenség elé küldettek, hol a szabad vadászcsapatok fognak segélyekre állani. A hangulat a városban a legharcziasabb, sőt vannak nők, akik revolverrel látták el magukat s komolyan elhatározták, hogy legalább egy „poroszt“ agyonlőnek. Másrészt a legcsodálatosabb békehírek keringenek a lakosság között; állítják, hogy Garibaldi 15000 alpesi vadászszal lő a franczia köztársaság segélyére, noha a legújabb táviratokból tudjuk, hogy az ősz vezér betegen fekszik Caprerában. Hiszik továbbá, hogy a hatalmak, főleg az angol, kényszeríteni fogják Vilmos királyt a békekötésre. Sőt annyira mennek vérmes reményeikben, miszerint állítják, hogy a porosz koronaherczeg maga is ellene van a háboru tovább folytatásának s hogy kijelentette a királynak, miképp nem akarja lelkére venni Páris bombáztatását. A franczia ideiglenes kormány maga is hajlandó lenne békét kötni bármely elfogadható feltételek mellett, azonban tart mindenek fölött a háta mögött álló szélső republicánus párttól, mely az ellenségnek tett minden engedményt árulásnak kiáltana legott a nemzet ellen s hihetőleg a hatalmat is magához rántaná. Ígérvén a mindig könnyen hivő népnek, hogy a győzedelmet ismét a franczia zászlókhoz fogja csatolni. S valóban,ha valami változás nem áll be és a hotel de villéi kormány határozottabban nem lép fel, teljes szakadást várhatunk a párisi és az u. n. lyoni republikánus kormányok között. Ugyanis mint tudjuk Lyonban mindjárt a köztársaság kikiáltása után egy ideigl. kormány alakult s a véres zászló kitűzésével és elfogatásokkal kezdette meg működését. Challemel-Lacour, a párisi kormány kiküldött biztosa nem volt képes rendet csinálni s tiszteletet szerezni intézkedéseinek. Az önkényes elfogatások azonban kissé szűkebb térre szorultak, mióta a nemzetőrség tisztjei írásban kívánják az elfogatási parancsot, addig elég volt egyik vagy másik individium egyszerű szóbeli felhívása, hogy u. n. gyanús vagy nem szívesen látott egyének elfogassanak. Egy csapat szabad vadász háromszinű zászlóval vonulván be Lyonba, a nép reárohant, hogy zászlóját széttépje, a nemzetőrök azonban segélyt nyújtottak a vadászoknak a tömeg ellen, melyet szuronyaikkal kergettek szét. A lyoni kormány a departement exproserjét, több kormány- és hatósági hivatalnokot börtönbe vettetett. A Lyoni katastrópha, Rheimsból a következőket írják Laon várának légberöpitéséről: F. hó 9-ikén a citadella a laoni parancsnoktól — állítólag a város kímélete miatt — 400 főnyi mozgó őrséggel és 8 ágyúval átadott a 6-ik vasas-ezrednek. A kapitulátió szabályszerüleg ment végbe s a 4-ik vadász zászlóaljnak meghagyatott, hogy a fegyvereket, ágyukat, lovakat stb., valamint a foglyokat is átvegye. A citadella parancsnoka, miután az átadás után közvetlen írásban adta becsületszavát, hogy a folyó háborúban a poroszok s azok szövetségesei ellen nem fog harczolni, felügyeletet nélkül szabadon bocsáttatott. A délutáni idő jelöltetett ki porosz részéről a foglyok átvételére, a kijelölt időre a vadászok a citadellába mentek.. A vadászokat Medenburg herczeg vezette, kisérve két segédje s öt tisztje által. Alig érték el a poroszok a hidat, mely az első árkon a várba vezet, egy iszonyú robbanás következett be. Füst, por, kövek, emberi testek s testrészektől volt sűrű a levegő. Három percz múlva egy második, az előbbivel egyenlő robbanás volt hallható. Úgy látszott, mintha az égből hultak volna le a kolossali kövek, tetemek stb. Amint a füst s por lassan kint eltűnt, borzasztó látvány terült el szemeink előtt! A citadella helyén romok voltak : itt-ott egy-egy megmaradt, de düledező fal. A két robbanás után egy iszonyú robaj következett — ezután pillanatig sik csönd. Most mindenünnen kiabálás s jajveszékelés törte meg a csöndet, a városból a lakosok a helyszínére siettek. E pillanatban senki sem gondolt árulásra, ami itt előfordult, mindenki csak a mentésre gondolt, mert ahová csak nézett az ember, mindenütt testtagok holt tetemek feküdtek. Az egészben csak 15 nehéz sebesültet találtak a citadellán kívül. Laon városában több embert sebesítettek meg s ütöttek agyon a kövek, még félórányi távolságban is találtak testtagokat. Mecklenburg herczeg fején szenvedett jelentékeny sebet, segédjének jobb karját zúzta szét egy leeső kő. Mindössze 500 ember lelte halálát, azonkívül mai napig 138 porosz vadász, 30 porosz vasas s körülbelül 300 mozgó nemzetőr hiányzik e vidékről. Hogy árulás forogjen, bizonyos. A parancsnok ugyanis kieszközölte, hogy a poroszok tudtára fogják adni a vadászok megérkeztét. A parancsnok két órával előbb csakugyan tudósíttatott is erről. Egyébiránt a fogoly tisztek is oda nyilatkoznak, hogy ezen katastróphát a parancsnok idézte elő. A parancsnok eltűnt, hogy szintén ott lelte-e halálát, nem tudja senki megmondani. Az „Indép. Belge„-nek azt írják Párosból 12- diki kelttel, hogy a laoni lőportorony fölrobbanása tisztán esetleges volt és hogy több franczia mint német életébe került. A levelező hozzáteszi, hogy alaptalanul jön a laoni parancsnok, ezen „hős tett“ okozójának megnevezve, a laoni parancsnok szerint nem számíthat polgártársai »bámulására". Különben nincs szükségünk — mondja a levelező — Laonra. Strassbourg elégséges egy ideig a franczia gloire hirdetésére, Páris pedig követni fogja annak példáját. A sebesült parancsnoknak a „Patrie“ egy biographiai czikket szentelt. Theremin d‘ Hame tábornok 66 éves, a samuri lovassági iskola növendéke. 1840-ben kapitány volt a 8-dik huszárezrednél , 1847-ben őrnagy lett a 11-dik dragonyos ezrednél, 1852-ben alezredes, 1856 ban ezredes a 8-dik vasas-ezrednél és 1865-ben tábornok. Előre haladott kora miatt 1868 ban a tartalékba tétetett át; a háború kezdetével Laon várának parancsnoksága ruháztatott rá. A „Journal des Debats“ nem titkolhatja el, hogy sajnos lenne,ha — mint sok oldalról állítják — a parancsnok röpítette volna légbe a citadellát, miután annak átadását már megígérte. Az ily eljárás, bármennyire tűnjék is föl hősi tettnek, a hadi törvények szerint mégis kárhozatos tett. A „Journal des Debats“ tehát inkább óhajtja, hogy a katastrópha esetleges legyen. A „Nordd. A. Z.“ a laoni eseményre vonatkozólag oly véleményt ad, hogy Poroszország, oly kormánynyal, mely ily galád tetteket elnéz, diplomata összekötetésbe sem állhat, fölszólítja tehát a franczia kormányt, hogy ítélje el Laon parancsnokát, ellenkező esetben Poroszország úgy fogja tekinteni, hogy aköztársasági kormány e katastróphát helyesli. KÜLFÖLD. Francziaország. Metz bonkáztatása. (Porosz forrás.) Ancy, septeber 9- dikén.Tegnap délután nevezetes dolgokra készültek. Ars-sur Mozellenél a Mozelle-hídon Ars és Joug közt lőporkocsik érkeztek meg, melyek szokás ellenére a lőport jelző fekete zászlót nélkülözték. Közönséges szállítókocsiknak tarttható az ember. A kíséretből egy őrmester lovagolt felénk s halkan fölkért, hogy az égő szivart tegyük félre, mert lőport szállitnak. 12 fontos ostromágyukat vittek föl a magaslatokra különböző irányban, anélkül hogy zajt okoztak volna. Jony-ban a parancsnokló Goeben főhadiszállását érintők meg; fölkerestük egyszersmind a sebesülteket ápoló helyet s csodálkozásunkra megtudtuk, hogy ma kiadott parancs szerint minden betegápoló helynek legfölebb 24 óra lefolyása alatt ki kell ürítve lenni. Amint, Jonytól lefelé lovagolva, Steinmetz sereg-parancsnok főhadiszállásánál megállapodtunk, Goeben tábornok érkezett meg Jonyból s tábor karával Steinmetz szállása előtt leszállott. Jonytól Corny felé gyors léptekben lovagolva Albert herczeggel találkoztunk. Corny-ban de Corny marschal, s a franczia sereg tábornoki intendásának palotája előtt leszálltunk a lóról. Ezen palotában volt Frigyes Károly szállása. Ki után ezena hadvezér is ronyba ment táborkarával, semmi kétséget sem szenvedett, hogy haditanács tartatott s a mint az említett tények következtetni engedik, fontos határozat hozatott. — Ma este az idő óráról órára viharosabbá vált; az eső elhomályositá a jéget s a láttával igen meg volt szorítva, úgy hogy a bombázás megkezdését ez este nem tartottuk czélszerűnek. 7 óra felé észak felé nyiló ablakomból St. Quentin vára felé pillantottam. Rövid idő múlva bálvány, fölvillámló világosságot vettem észre a felhőkön keresztül törni. Az erőd irányában sűrűen voltak láthatók a röppentyűk; a rég várt komoly tüzelés megkezdetett, s tüzérségünk éjjel s viharos esőben diadalát ülte. A gránát-röpités ezen borzasztó drámája alig egy óráig tartott. Ablakomnál tisztán kivehettem a mint a St. Quentin és Plapeville i erődökben az ellenség ágyúi fölvillámlottak s mint igyekeztek lövegeiket tüzérségünk közé vetni Németrészről ez este 1000 gránátnál több röpítetett Metz erődítményeibe. Németország. (Berlini lapok az amerikai közvetítésről, bajor politika) Az amerikai közvetítésről legújabban felbukkant kacsa, írják a berlini lapok, nagyon rövid életű volt, s ma már félhivatalosan vagy úgyszólván hivatalosan megcáfoltatott. Az itteni amerikai követet illetőleg biztosan tudjuk már, hogy Bancroft úr egy lépést sem tett s nem írt oly dolgokról, amelyekken e bit alapulhatott volna. A forrást tehát mindenesetre Párisban kell keresnünk, honnan közvetítésre szólították föl a washingtoni kormányt. Amerika, különben sem óhajtván az európai ügyekbe avatkozni, mint minden más kormány vissza fogja magát tartani ily sikeretlen kísérletektől. A német seregek meg fogják szállani Párist és a többi aztán a maga természetes utján fog tovább fejlődni. — A porosz kormánylapok ma is hangsúlyozzák, hogy Francziaországban az egyedül törvényes kormány a napóleoni, a csaknem lehetetlennek látszó napóleoni restauratiót azonban nem veszik föl kombinatióik körébe. Legkevesebb reményt ígérnek pedig az Orleáns család kilátásainak, mely a csapataink iránt elkövetett orgyilkosság ferde dicsőítése által mindjárt a hadjárat kezdetén eljátszotta minden szerencséjét. Bajor lapok hivatalos forrásból eredni látszó közleményei szerint a müncheni kormány határozott szándéka volna, Németország jövendő újáalakítására kezdeményezőül lépni fel. Folyó hó 9-én a minisztertanács elhatározta volna, hogy előkészületek teendők Bajorország belépésére az északi szövetségbe; feltételül bizonyos, eddig még nem ismert módosítások tűzetnének ki a szövetségi alkotmányban. Hogy a többi délnémet kormányoknál is hasonló nézet uralkodik, ez iránt alig lehet kétség. A német szövetség s a német parlament, mondják a müncheni lapok, lenne reánk nézve egyelőre e véres háború legkívánatosabb eredménye, s inkább ezekért tennék azon roppant áldozatokat, mint területünknek és népességünknek e pillanatban csak zavart okozható szaporodásáért. Vidéki dolgok. Gyula, sept. 15. Békésmegyének Gyulán September 12-én és folytatva tartott bizottmányi ülése igen érdekesen és a baloldal ismétt győzelmével folyt le, ugyanis az alispáni jelentések, költségvetés és más megyei közügyek tárgyalásán kívül, két üresedésbe jött főtisztviselői állomás választás útján jöltetett be, — jelesül: a királyi ■ táblához pótbirónak kinevezett főjegyző jobboldali Kis Jósa helyett szavazati többséggel megválasztatott Nagy Károly baloldali, első aljegyző jobboldali Hajóssy Ottó ellenében. Az orosházai járás leköszönt főszolgabirája a jobboldali Mikulay István helyett felkiáltással megválasztatott Foltényi Ignácz, megyénk egyik kitűnő és tehetséges fia, ki már 1848''és 1861- ben is erélyes szorgalmas és szeretett főszolgabirája volt az orosházai járásnak. Ezen választások után jelenleg csak egy jobboldali főtiszviselője maradt Békés megyének, a szeghalmi járás főszolgabirája Schal Károly, ki 1867-ben a jobboldal heves ellenzése daczára mint baloldali választatott meg főszolgabírónak, de alig egy fél év múlva megfoghatlan okoknál fogva áttért a jobboldalra és lett belőle dühös jobboldali. Egy bizottmányi tag. A hivatalos lapból. A m kir. vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete folytán a legközelebbi tanév kezdetén a műegyetem kebelében életbeléptetendő reáltanári képezde természetrajzi szakosztályába: Bruck Ferencz, a természettani szakosztályba: Horváth Miklós és Kohn Gyula, a mennyiségtani ágra: Singer Samu és Stefan Gyula, ugyanezen szakosztály leirati mértani ágára pedig: Závodszky Adolf, műegyetemi hallgatók rendes tagokat felvetettek. A m. kir. pénzügyminiszter Mészáros János adóhivatali tisztet ellenőrré nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Fakla József adóhivatali tisztet csabai adóhivatali ellenőrré nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Schüller Nándor adóhivatali ellenőrt adószedővé nevezte ki. Jónás József szabadságolt állománybeli lovas honvédfőhadnagy saját kérelmére a m. kir. honvédség létszámából kiterültetett. Hírek. — Képviselő választás és képviselőjelöltek. Bácsmegye a-kanizsai kerületében e hó 12-én nagy szótöbbséggel Kosuthot választották képviselőnek Karakasevics Simon ellenében. Udvarhelyszéken a főispánná kinevezett Ugrón Lázár helyére egy egész csomó jobboldali jelölt pályázik, u. m. Tibád Antal főjegyző, Gyárfás Domokos, Papp János és dr. Török Albert. Az ellenzéknek is van egy jelöltje: d. Orbán Balázs követőinek megválasztását benső örömmel üdvözölnék.