Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-26 / 11. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre I . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 g — s | Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 11. szám. Hétfő, September 26. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, Kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában két sasutcza 14. sz. és Légud testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) pp* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezutánárai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Pest, sept. 25. A békeremények, ha a mai hírek után akarunk róluk szólani, azt kell mondanunk, hogy enyészőfélben vannak. Toursból — pedig a franczia ügyek állásáról itt lehetnek leginkább tájékozva — azt jelentik, hogy Bismarck föltételeit a köztársasági kormány el nem fogadhatóknak nyilvánította. A kormány ennélfogva új rendszabályokhoz nyúl a védelmi erő szaporítására, az alkudozások meghiúsulását pedig egy proklamációban tudatja a franczia néppel. Londonból azt a táviratot veszszük ugyan, hogy 23-án reggel Favrenek másodszori találkozása is volt Bismarckkal, de ennek eredményéről — ha csakugyan megtörtént — semmi tudósításunk. Wimpffen tábornok, ki Mac-Mahon hadseregének vezérletét vitte, midőn Sedannál a capitulatio megtörtént, az Indépendanceban egy levelet tesz közzé, melyből az derül ki, hogy Napoleon császár áruló volt. Napóleon a fővezér tudta és akarata ellenére alkudozásokba bocsátkozott a fegyverletétel iránt, Napoleon Wimpffen tudta nélkül tűzette ki a fehér lobogót, s ezek által lehetetlenné tette a franczia hadsereg utolsó és talán győzelmes föllépését. Ferriéresből két távirat fekszik előttünk, melyeknek alaposságán ha nem lehetne kételkednünk, a párisi állapotokat szomorít színben tüntetnék föl. Az egyik sürgöny szerint a sept. 19-iki ütközetben, mely Paris falai alatt történt, a francziák megveretvén négy sorosztály sebes futásban keresett menekülést, miáltal a fővárosban is rémületet idézett elő. A másik szerint a ferrieresiek Párisban lövöldözéseket hallottak, mit odamagyaráznak, hogy a fővárosban valószínűleg lázadás ütött ki. Természetes, ez nem egyéb puszta sejtelemnél. Lövöldözhetnek Párisban mai napság anélkül, hogy ott lázadásnak kelljen lenni. Míg kasseli táviratok a Napóleon öngyilkossági szándékáról terjesztett híreket megcáfolják, Gothából azt sürgönyzik, hogy ott átalánosan el van terjedve a hír, miszerint Napóleonra tegnap sétálás közt egy ismeretlen pisztolyt sütött, de nem talált. Egyébiránt Napóleon jól érzi magát, minden nap kikocsikázik, és a császárné ügynökei gyakran fölkeresik. A porosz kormány az elfoglalt franczia területeken nagyban rendezkedik. A posta ügyét egészen német lábra állította s egy berlini távirat szerint a már megszállott és még ezután megszállandó departementokban ideiglenes kormányt szándékozik felállítani, mely a mecklenburgi nagy herczeg vezetése alatt állana. Az osztrák tartományokban nagy az ingerültség a hivatalukból elbocsátott helytartók miatt, kik most mindenünnen elismerő nyilatkozatokban részesülnek. Prágában csütörtökön tart ülést az országgyűlés, melynek tárgya: a felirati küldöttség jelentése és a feliratra adott császári válasz felolvasása lesz. A cseh körökben egy adresse kering aláírás végett, melyben a csehek rokonszenvüket nyilvánítják a franczia köztársaság iránt. Magyar jogászgyűlés, Pest, sept. 25. Ma d. e. 9 órakor tarta a magyar jogászgyűlés első teljes és megnyitó ülését az akadémia nagy termében. A tagok igen nagy számmal gyűltek egybe, a többi közt Eötvös minisztert is ott láttuk, jelezvén ezáltal, hogy a czél, mit kitűztek nemes, a munka melyre válallkoztak, egy egész országra kiható. Horváth Károly az alapszabályok értelmében a korelnök-választást hozza szóba, korelnöknek ajánlván: Nagy Józsefet, a nagyváradi ügyvéd-egylet elnökét. Nagy József élenzések közt foglalja el az elnöki széket. Körjegyzőnek Spett Vincze szólitatott föl. Nagy József korelnök üdvözli az első magyar jogászgyűlést, melynek munkásságától üdvös eredményeket vár a haza. Jól tudja, hogy nem érdemes azok — mert ilyenekkel nem dicsekedhetik — melyeknek az általa jelenleg elfoglalt dísz helyet köszöni, hanem előhaladott kora. Megnyitottnak mondván ki a gyűlést, kéri annak bizalmát. Az igazságügyminiszter nevében Csemeghy üdvözli a jogászgyűlést. Az igazságügy-miniszter — úgymond — tudja, hogy a jogászgyűlés áldásdús eredményeket fog fölmutathatni. A miniszter tetteire és elhatározásaira a jogászgyűlés határozatai befolyással lesznek. (Éljenzés.) Az igazságügy-miniszter kéri a jogászgyűlés bizalmát és támogatását. B o g i s ch (főbíró) Pest város nevében üdvözli a gyűlést. A jogászgyűlés, úgymond, harcz: az elvek és az eszmék harcza. Harczosok az egybegyűltek is: az elvek és eszmék harczosai. E harcz azonban nem a rombolásban, hanem a fölvirágzásban leli elemét. Baráti „istenhozottal“ üdvözli a jogászgyűlést. Horváth Károly bizottsági alelnök, a bizottság nevében üdvözli a nagy számmal egybegyülteket. Hogy ily nagy számmal gyűltünk egybe — folytatja — annak jele, hogy az eszme, mit hangoztatunk, korszerű. Tanujele annak, hogy jogi állapotunk lehanyatlott, rosz karban van s hogy e szerint előmozditását kell czéloznunk. Ezután napirendre tért a gyűlés. Első tárgy az elnök és alelnök választása volt. Elnöknek közfelkiáltással dr. Pauler Tivadar egyetemi jogtanár választatott meg. Alelnökül dr. Siegmund Vilmos indítványára Simon Elek a kolozsvári ügyvéd-egylet elnöke len megválasztva, szintén közfelkiáltással. Dr. Pauler Tivadar: Öröm és aggodalom érzetében lép helyére. Aggodalom érzetében, mert tudja értékét a rá ruházott tisztnek; öröm érzetében, mert egybegyülve lát sok jeles férfit egy szent és magasztos czél kivitelében. Akik a joggal elméletileg és gyakorlatilag foglalkodtak, mindenütt és mindenkor tényezők voltak egyszersmind annak kifejlődésére. A jogászgyűlés határozatainak súlya azon indokok súlyától fog függni, melyek alapján a határozatok hozattak. Adja az isten, hogy a jogászgyűlés munkálkodásának áldásús eredménye unokákra terjedjen. Kéri nehéz tisztének teljesítésében a gyűlés támogatását. (Éljenzés). Simon Elek rövid beszédében Erdélynek s nem érdemesnek tulajdonítja azon kitüntetést, hogy a jogászgyűlés alelnökévé választotta; tekintettel voltak ugyanis a testvér hazára. De minthogy az anyaországgal ez már úgyis egyesült, reményű — hogy máskor inkább az érdemre lesznek tekintettel. (Éljenzés) Minthogy — a szabályok értelmében — négy jegyzőt az elnök választ, dr. Pauler Tivadar elnök a jegyzői székek betöltésére fölhívja: Bittó Zsigmondot, Kővári Mihályt, dr. Schreiner Károlyt, a soproni ügyvéd-egylet s dr. Chorin Ferenczet az aradi ügyvéd-egylet jegyzőjét. Dr. Chorin jelen nem lévén, helyette dr. Bognár Jakab foglalta el a negyedik jegyzőséget. A második tárgy egy háromtagú számvizsgáló bizottság választása volt. Megválasztottak : Lipthay Kornél, Ghiczey Samu és Érti Károly. Ezután Králitz indítványozta, hogy a bizottságnak eddigi intézkedését helyeselje a közgyűlés. (Éljenzés.) Követte ezt az állandó bizottság által elfogadott indítványoknak és beérkezett véleményeknek az illető szakosztályokhoz utasítása. Az első szakosztályhoz utasittattak Indítvány a törvénytelen gyermekek jogi állapotának rendezése tárgyában dr. Wenzel G-tól. — Indítvány a polgári házasság tárgyában; dr. Löw T-tól. — Ind. az osztr. polg. törv. könyv, ideiglenes visszaállítása tárgyában, Hodossy J-től. A második szakosztályhoz. Ind. a váltó és kereskedelmi jog egyenlősítése tárgyában, Nagy I-tól. Ind. egy újonnan alkotandó magyar csődtv. alapelvei tárgyában, dr. Held K-tól. Ind. hiteltörvényeinknek cosmopolitikus szellemben átalakítása iránt, dr. Apáthy J tól. Ind. a vasúti vállalatok kártérítési kötelezettsége iránt, dr. Stiller M-tól. A harmadik osztályhoz utasitattak : Ind. a halálbüntetés megszüntetése tárgyában, Engert T-tól. A negyedik osztályhoz utasitatott: Ind. a közjegyzőség honosítása tárgyában, Pósfay K-tól Ind. az ügyvédség rendezése tárgyában, Szentléleky Gy-tól. Ind. a békebiróság honosítása tárgyában, dr Környei Etől. Ind. az egyetem és jogakadémiák rendezése tárgyában, dr. Dárday S- tól. Ind. a szóbeliség és közvetlenség behozatala tárgyában, Lósy T-tól. A negyedik tárgy az alapszabályok módosítását cérzó három indítvány tárgyalása volt. Itt hosszú vita fejlődött ki, melyben részt vettek: Gerlóczy Gy., Lósy T., dr. Siegmund V., Simon Flórent, Vrabély Gy., Szilágyi Dezső. Az alapszabályokat illető vitában a vándorjogászgyűlés is indítványba hozatott, a gyűlés többsége azonban az eredeti szerkezet, vagyis a jogászgyűlésnek állandóan Budapesten tartása mellett nyilatkozott. A gyűlés 12 órakor végeztetett be. Holnap kezdődnek a szakosztályi ülések. Németország újjáalakítása iránt folynak a tárgyalások Münchenben. Az ott időző Delbrück és Mittnacht már több ízben értekeztek Bray államminiszterrel, s voltak a királynál is. Arról, amit a bajor kormány kíván s illetőleg engedni hajlandó, valamint a javaslatokról, melyeket az északnémet szövetségi cancellária hivatalának elnöke Münchenben felmutatott, még mindig nem tudni megbízhatót; bizonyosnak látszik azonban, hogy a megegyezés nagy nehézségekkel jár, miután a nézetek mindkét részről igen elágazók. Delbrück és Mittracht még néhány napot szándékoznak Münchenben tölteni. Eddig az úgynevezett hazafi és ultramontán táborban Bajorország önállóságának fentartása volt a jelszó ,most azonban, úgy lásszik, e körökben is változtak a nézetek, úgy hogy az augsburgi „Post Zeitung“ a programaiban, melyet legújabb előfizetési felhívásában felállít, Bajorország önállásának csak „lehető“ fentartásáról szól. Az orosz fegyverkezésről szóló nyugtalanító hírek,melyek az utóbbi napokban gyakran merültek fel, bécsi lapok szerint Törökország túlzott aggodalmaira vezethetők vissza. A porta bizalmatlansággal viseltetvén Oroszország szándékai iránt, azt hiszi, hogy veszélyeztetve van s a részén levő hatalmak figyelmét Oroszország magatartására kívánja fordítani. Más részről azonban hangsúlyozzák, hogy Törökországnak e peretben nincs mitől tartania s hogy Oroszország nem tesz semminemű kísérletet az 1856-i párisi béke pontjainak megváltoztatására.Törökországnak mindenesetre van oka az óvakodásra, mert Oroszország tartózkodása nem lesz örökidejű. De eszélytelen, az indokolt óvakodást mint Oroszországot sértő bizalmatlanságot tüntetni fel s azt nyíltan be is vallani. Ily magatartás által Törökország csak siettetné a katastróphát, melytől fél, nem hogy azt elháríthatná. Berlinből távirják sept. 24-től. Toul levetése 8 óráig tartott. A mecklenburgi herczeg Laonban csak látcsöve által jön megmentve, mert a golyó, mely c rombjába hatolt volna, erről pattant vissza. A német diadal eddigi eredményei a Staatsanzeiger szerint a következők : 1. császár, 1. tábornagy, 39 tbk, 3250 tiszt, 118,750 ember beleszámítva a Sedannál sebesülteket is, 10,280 ló, 56 sas, 102 mitrailleuse, 690 ágyú, 400 jármű, több ponton, raktárak, vasútvonatok, majdnem felszámíthatlan mennyiségű fegyver, lőszer, ruha, takarmány és élelmiszer. Laon és Toul még nincsenek ide számítva. Paris. Tegnap hoztuk a „Liberté“ nyilatkozatát a restamatio ellen; ma a „Figaro“ hasonló erélylyel kel ki oly feltevés ellen, mintha a franczia nemzet restaurálni akarna. Bismarck részhiszeműleg jár el, ha az ideiglenes kormány jogosságát kétségbe vonja. Egy oly kormány, mely legelőbb is a „Constituante“-ot és a legszélesebb alapon hívja össze, hogy tetteit törvényesítse, mindenesetre egyedül hivatott kormány arra, hogy vele alkudozásba lehessen bocsátkozni. „A köztársaság létezik. A német monarchiák vele köthetnek békét. A nemzet nem fogja meghazudtolni a köztársaságot, mely anélkül, hogy azt meggyalázza, véget vetend e kegyetlen és utálatos háborúnak. Csak a Bonaparték visszatérését nem fogja eltűrni, nem fogadhatja el soha; egy oly család visszatérését, mely a kérlelketlen végzet által üldöztetik, mely kétszer kezdett felemelkedni a szabadság meggyilkolása által és kétszer szűnt meg a nemzet lealacsonyítása mellett: előállott az államcsíny, és megbukott az invasió által. Francziaország köthet békét Poroszországgal, de Napóleonokkal soha!“ Egy más czikk végén így nyilatkozik: „A porosz hűbérurak érzik a veszélyt, és nem csak haragjuk természete, hanem maga a háború jelleme megváltozott. Ez az elvek harcza, mely ezentúl foly népek királyok ellen.“ Tehát a köztársaság mind élénkebb meggyőződésre jut ez emberek szivében. Páris hősies és hosszú önvédelme kell még sanctiójához. * Szomorú jelenségek is mutatkoznak. Egy úgynevezett „központi köztársasági comité“ adott ki oly proclamatiót, mely sejdíttetni engedi azon törekvést , hogy a védelmi kormányt akarja helyettesíteni. Ez szomorító hatást tett a lapokra , nem csak azért, hogy a régi „császári“ sajtó egész bizalommal lépett az új kormány támogatására , mert abban a helyzet kényszerű kifolyását találta és Favre eddigi működése a béke embereinél a legkedvezőbb benyomást teheté, hanem azért is, hogy Lyon példájának követésétől tartanak Párisban. Ezért kérik a haza nevében a polgárokat, hogy mindenféle boszut, exasperatiót félre téve egyesüljenek, és ne oszoljanak meg akkor, midőn az első ágyú már már megszólalandó. Egy ellenforradalmi törekvés mindenesetre vagy a békülékeny és jellemtelen nyerspolgárok malmára hajtaná a vizet, vagy egyetlen egy eszköz volna a haza megmentésére, és ez a rémuralom. * A franczia katonai hatóságok Páris erődei fölszerelésére igen sokat tettek. A város körfalait áttörő kapuknál összefutó közlekedési utak, jelentékeny távolságig sokfélekép jó nagy darab helyen hozzáférhetlenekké lőnek téve, felvonó hidak vannak a régi átkelési töltések helyett alkalmazva az árkok felett , ezek képezvén a kapukig az átjáró pontokat. A vasútvonali bejáratoknál csak szükség esetében lesznek a terrasse-ok átvágva. A kapuk és kitörési ajtók védbástyák is a lovasság védelme alatt lesznek. Az erősségek lőtávolában 250 méter szélességben az épületek lerontatnak. Mindenesetre a Szajnán gátokat fognak alkalmazni a víznek meggyűjtésére, mi az árkok víz alá helyezésére leend szükséges. E szempontból már történtek is torlaszolások az Auteuil-nél levő vízvezetéki hid s a Bercynél levő Pont - Napoleon alatt. Ezen czölöpmüvek földtöltésekkel vannak megerősítve. — A nyilas, melyen át a Biévre patakja a városba ömlik, be van falazva; a két Biévrecsatorna csak rácscsal van egymástól elválasztva. Hogy minő munkálatok történtek az Ourcq- és st. Denis csatornáknak a városi „enceinte“-be való belépésüknél, nincs tudva. Puskaporraktár a Szajna jobb partján itt van felállítva, és bombázás ellen biztosítva van. (3 méter vastag fallal van ellátva.) Ami az egyes erődöket illeti, a következő munkálatok vannak czélba véve: 1. Montretournál közvetlenül a st. clondi pálya felett, Mont Valérien és Meudon oldalai közt, lesz egy nagy erődités kivéve, mely Villé d’ Avray és Sévres völgyeit uralandja. 2. Egy töltés a sévresi porczellán gyárral szemközt. 3. Újabb erődítések Chatillon, Vanvres, Clamartnal, az utóbbi Totleben rendszere szerint, (mint Sebastopolnál.) A külerődök távirati összeköttetésben állnak, a Vandometerrel; Mont-Valerien távirati összeköttetésben lesz Versailles-el. * A „Journé des Débats“ érdekes társalgásról vesz tudomást, mely e lap levelezője és Bismarck közt folyt Retkerben. E társalgás a következő : „Bismarck úr a franczia sereg vereségét kizárólag a vezérek tudatlanságának tulajdonitá, melylyel csak követeink rövid látása versenyez. És itt közbe legyen mondva: Benedetti bár hosszasan maradott Németországban, még a német nyelvet sem tanulta meg. Én ellenkezőleg, midőn Franczia- és Oroszországba mentem, franczia és orosz tanárokat vettem magam mellé,hogy a dolgokról magam értesülhessek. . . . Önök tábornokai nem tartottak lépést a katonai tudomány haladásával. A katona mindig igen jól harczolt, különösen Gravelottenál . . . Sedannál, két ezred vadász támadása bámulatos volt. Száz emberre olvadva össze, áttörtek a porosz seregen. A franczia sereg mindig megengedte magát lepetni, és nem volt semmi fegyelmezettsége. Például Saarbrücknél fegyver és tiszt nélkül nyomultak be katonák a városba és hagyták magukat elfogatni. Beaumontnál (az aug. 30-ai csatában) sergük ismét meg volt lepetve, ami a legroszabb a tüzérség által. Sedannál szintén, három csata után, a város belsejébe nyomták őket, hol hátulról lettek megtámadva és igy dominálva. Mac-Mahon czombján sebesült meg a mint egy lóra szállott. Tehát nem volt több parancsnokság, senki sem volt, ki helyettesítette volna. Megadásról beszélnek. A vár parancsnoka ellenmond, és elkezdjük a várost bombázni. A császár ekkor megadást akar és Failly tábornok által tőlem találkozást kér, pedig azt hiszem, hogy a császár seregének élén magát megöletni akarta. Bismarck nem érte Mac Mahon mozdulatait sem. Értettem volna — mondá — egy egyenes és gyors vonulást Montmédyn keresztül. A porosz sereg nem érkezett volna meg jókor és nem hatolt volna mint egy ék a franczia sereg közé, mely kezdettől fogva, eszerint két felé volt osztva. Ami a Bazaine tb nagy seregét illeti, 150,000 ember által van Metznél elzárva, kik a várost egymásodik sánczolattal fogságba esték. Nem lesz ostrom, Metz éhség miatt megadja magát. A metziek megkisérték a Moselle árjába dobott palaczkokba tett levelek útján levelezni, de hálót vetünk és kijátszák e kísérletet. Egy nő megkérdé, hogy a poroszok addig viszik-e a dolgot, hogy Párist felégessék. — Eddig a dolog nem megy. De ami az utczai harczot illeti, csak megkönnyítik a városba való bemenetelünket. Toursi tudósítások szerint a franczia önkéntesek és szabcsapatok száma nem kevesebb egymilliónál. Tours, a jövő Loire-hadsereg főhadiszállása a pyrenai, közép és nyugat francziaországi részt fogja felszerelni; Tarbes lovassági ezredeket szerel fel, Lyon fegyvereket gyárt. Bazaineről jó hirek érkeztek; Metzben tetemes élelmiszereket talált s kedvező alkalommal 100.000 emberét ismét támadásra fogja használni Ezt a „Corr. Havas“ tudósítója írja, ki a francziák helyzetét meglehetős kedvező fényben szokta feltüntetni. Strassburg aló 1. Három nap óta az ágyuk ismét hatalmasan működnek s a citadella csak nagy ütegekből lődöztetik. 16 dikán és az azt követő napon ismét sok gránátot röpítettek Strassburgra s két nap óta különböző helyen vehető észre égés. Az ostromlottak ismét vetettek gyújtó röppentyűket a már úgyis szétrongált Kehire. A templomot ismét találták bombák. Appenweil közelében előkészületeket tesznek a megrongált vasúti híd helyreállítására. Mint mondják rövid idő alatt ismét helyre lesz állítva a jelzett híd. A szigorú katonai rendszabályok ismét életbe vannak léptetve. Kehibe s a közelfekvő helységekbe csak speciális engedélylyel lehet menni. — Strassburgban a gyakori égések alatt — hír szerint — az ácsorgó csőcselék többet pusztított, mint a tűz. Hogy ennek eleje vétessék, Strassburgban szigorúbb rendszabályokhoz nyúltak s kiadták a parancsot, hogy a foglalkozás nélküli csőcselék a várost azonnal hagyja el. A „Constitutionnel“ azon alaki nehézség elhárításán töri fejét, mely szerint „Bismarck gr. visszautasít minden közvetítési kísérletet a semleges hatalmak részéről, s minden alkudozást azon kormánynyal, mely jelenleg Francziaország ügyeit vezeti. “Poroszországnak ugyanis csak fegyverszünetet kell kötnie az ideigl. kormánynyal s mindaddig várni Páris előtt, míg az alkotmányozó gyűlés össze nem jött. Ha Poroszország nem gonosz akaratú, akkor egyéb utat nem követhet. A „Constitutiones“ ezután fényes képet nyújt az áldozatkészségről, mely számos városban nyilvánul. Havre fegyverek vásárlására az eddigi 150.000 helyett 300.000 francot engedélyezett. Mayenne megye kormánytanácsa ugyane czélra 350.000 francot szavazott meg, s ugyanez történt más megyékben is. Sarthe megyében a védelmi bizottság elnökének, Talhouet urnak indítványára 278 millió hitel nyittatott 40.000 nemzetőr felfegyverzésére, s ezek egy része azonnal mozgósíttatik. „Vegyék körül a poroszok Párist“ végzi a „Const.“ fenyegetőleg, „nemsokára majd a felfegyverzett Francziaország őket fogja körülvenni.“ A „Lé ce“ cz. lap hevesen megtámadja a sept. 17-iki számában mindazokat, kik azon kormányt, mely véresen és csúfosan megbukott, még támogatni és visszaállítani kísértik meg. Miután Bonaparte Lajost tökéletesen hadtani incapacitásnak tünteti fel, így folytatja: „Bonaparte egy gyilkossággal kezdett, romlottsággal folytatott és istentelenséggel bevégzett kormányért meglakolt. Neje és fiának is be kell vonatniok a vétkes bűnhödésébe ; amaz azért, mert felelőségét megosztá, mert nagy szerepet játszott a franczia társadalomnak élvezetek és pazarlás által való elaljasitásának művében, mely 20 évig tartott; és ez azon tanok és példákért, melyeket beszitt és maga előtt látott. Gondolja csak el az ember, hogy Bonaparte Lajos fia anyának, Montijo Eugénia úrnőnek, vezetése alá bizatnéka végett, hogy a császárság által Francziaország becsületén, méltóságán és jólétén ejtett sebeket begyógyítsa?“ A Siécle hozzáteszi, hogy a császárság a tolvajság, és hogy ennek elsimítására akarta és kisértette meg a háborút. „Az általa fizetett senatorok, az általa kinevezett követek, az általa vesztegetett újságírók voltak azon egyének, kik a háborút helyeslék és azt képzelték, hogy kapzsiságuk és pénzvágyuknak szolgálnak és Francziaországot itt 20 évre nyerik meg, hogy azt kiszívják. A császárság egy legendán alapult, ez már meghalt, megvan gyalázva sokkal inkább a rablás mint a szégyen által, többé nem fog feltámadni.“ Ezután kívánja, hogy a bonapartisták a nemzeti és mozgóörök feletti parancsnokságokból távolíttassanak el, a Pietrik, Baroche-ok stb, kik nem méltók arra, hogy a köztársaságnak szolgáljanak. A villejuif és montrouge-i ütközet. M e a u x, sept. 20, reggel 8 óra. A második bajor hadtest e hó 18-án parancsot kapott, hogy a koronaherczeg seregével egyesüljön s ha lehet, eszközölje, hogy a csatlakozás 20 ig megtörténjék. 14-én reggel a hadtest Thillisben volt s elhagyott falvak, lerombolt templomok és leégett utczákon keresztül folytatta útját. Délelőtt 7*12 órakor Schögel kapitánytól, ki az előőrset vezette, azon üzenet érkezett, hogy az ellenség l’Hay-tól észak felé mutatkozik. Hartmann tábornok azonnal maga vette szemügyre a vidéket s úgy látszott, hogy az ellenség Villejuif-et szállta meg, valószínűleg, hogy ott a Szajián való átmeneteit megakadályozza. L’Haynál arra szorítkozott az ellenség, hogy egy párszor tüzelt s aztán elhagyta az erdőséget, mely mellesleg emlitve kitűnő állás volt. Egy órakor Wather tábornok a harmadik osztálylyal rátalált az ellenségre, mely két franczia hadosztályból állt. Wather azonnal hevesen támadott, a francziák derekasan ellentálltak a puskatűz daczára s nem hátráltak, sőt sikerült a harmadik osztály czentrumát visszanyomni s a megindított kartácstüzön keresztültörni, úgy hogy a bajor balszárny a Szajna felé szorittatott. Hartman tábornok a jobb szárnyat vezénylé s a francziák hátába akart kerülni, de a hir folytán, hogy a harmadik bajor osztály hátrált, lemondott szándékáról és segítségül a negyedik osztályt küldé. Ügyes homlokmozdulattal szerencsésen támadva a bajor szárnynyal csatázó franczia osztályt elvágta, úgy hogy ez alkalommal 700-nál több fogoly került kezeinkbe. A francziák e támadást nem várva s az eközben Villejuiftól északkelet felé felállított bajor ütegektől hátban hevesen megtámadtatva gyorsan a Szajnán át a helység mögé vonultak vissza. Wather tbk. ama homlokmozdulat által a legjobb helyzetbe jött, hogy az ellenségnek a Szajnán átkelését megnehezítse, balszárnya felét felbontó és a gyorsan oda siető fél ágyutelepet sorakoztatá. Fájdalom, a francziák előnyben valának és sikerült nekik a védhadoszlopokban kárt tenni és őket a két híd felrobbantásában megakadályozni. A hidak alatt talált aknák szétromboltattak és a 2. bajor hadtest az üldözésben azon keresztül folytató előnyomulását. Alig néhány ezer lépésnyire a parttól, a most már a Vinoy hadteste néhány osztálya által megerősödött francziák a mi utánnyomuló bajorainkkal szembeszálltak, és kétségenkívül egy újonnan vetett sánezra támaszkodtak. Sceaux magaslatairól a francziák a harczsort élénken lődözték, de sikertelenül , mert a golyók nem hordtak elég messze. Itt igen élénk volt az ütközet, a bajorok háromszor kísérlették meg a sánczot megrohanni, de mindig véresen vezettek vissza, míg végre fél 5 órakor az 5-ik porosz hadtest előnyomult és Fontenaynél Rheinwaben tbk. a francziákat rögtön megtámadó balszárnyukon. Vincy tbk. élénk ütközet után három hadosztályával Montrouge erőd felé vettetett vissza, hol még egyszer megpróbálta velünk szembe szállni. Azonban hiában merítette ki erejét. Hoffmann tbk. által, ki a hatodik porosz hadtest élével a félig leégett erdőn át Clamart felől nyomult és az ellenséget hátban támadta meg, f élénk kereszttűzbe fogatván, a francziák, ami csapataink által üldöztetve, nagy rendetlenségben vonultak vissza az erődök mögé. Esti 7 óra volt, midőn a koronaherczeg a hatodik hadtesttel a csatatéren megjelent. Veszteség mindkét részről mintegy 900 halott és sebesült. A második bajor hadtest sokat szenvedett. A bajorok által elfoglalt sánczban 7 ágyú találtatott, közöttük 2 használatlan. Több mint ezer fogoly van kezeink között, kik közül a legnagyobb rész önkénytesekből áll. Metz, Neuchateau al-praefektusa a franczia hadügyérhez a következő sürgönyt küldte a Metzből indított léghajóra vonatkozólag. Neuchateau sept. 16. 1870. Este 11 óra 45 perczkor. Ma este 6 és fél óra tájban egy kis léggömb találtatott a hozzátartozó csónakkal együtt a Pargay-sous-Mureaux hoz tartozó erdő szélén, 10 kilométernyire Neuchateau-tól. A csolnakban fehér vászonba kötött csomag volt. Felbontatott s mindenekelőtt egy pergamendarab találtatott, melyen Coiffinieres tábornok, Metz parancsnoka máról, sept. 16-a reggelről keltezve azt írja, hogy a ki e csomagot találja, adja fel a legközelebbi franczia postaállomásra. A pargny-i maire, hallván a dolgot, sietett a tábornok kivonatának eleget tenni s a csomagot a neuchateau-i hivatalra hozta. Értesittetvén a dologról, azonnal oda mentem. A borítékban nyolcz külön kis csomagot találtam, melyekben mintegy 5000 levélke volt. Ezeket katonáink írták Metzből családaikhoz. A levélkék egyforma nagyságúak, hat centiméternyi magasak és 8—9 cmnyi szélesek. A postatiszttel együtt három óra hosszat elolvastam e levélkék nagy részét, hogy talán ránk nézve hasznos híreket tudjak meg belőlük. E levelekből a legfontosabbaknak tetsző részeket leírom. Metzben folyton ostrom alatt vagyunk, majdnem egy hónapja. Hiányt nem szenvedünk. Metzben 17-e óta el vagyunk zárva, de ne féljetek, néhány nap múlva kitörünk. Itt sem éhség, sem ragály nincs , a sereg jó állapotban van, csak híreink nincsenek. Nyugodtan nézek az események elé — írja Jolivet tábornok Vaillant marsaihoz. Sept. 1-étől nem volt összeütközésünk. Metz környékén az erődök alatt vagyunk. Semmiben sem szenvedünk hiányt. Bőségünk van, azt hiszem, megbízom. Bármit mondjanak is, Bazaine serege nincs megverve. Aug. 14, 16 és 18-án győztünk.