Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-26 / 11. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre I . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 g — s | Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 11. szám. Hétfő, September 26. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, K­étsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában két sasutcza 14. sz. és Légu­d­ testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza A­z Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) pp* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután­­árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlege­­sen akár utólagosan, tetszésük sze­­rint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Pest, sept. 25. A békeremények, ha a mai hírek után aka­runk róluk szólani, azt kell mondanunk, hogy enyé­sző­félben vannak. Toursból — pedig a franczia ügyek állásá­ról itt lehetnek leginkább tájékozva — azt jelen­tik, hogy Bismarck föltételeit a köztársasági kor­mány el nem fogadhatóknak nyilvánította. A kormány ennélfogva új rendszabályokhoz nyúl a védelmi erő szaporítására, az alkudozások meghiú­sulását pedig egy proklamációban tudatja a fran­czia néppel. Londonból azt a táviratot veszszük ugyan, hogy 23-án reggel Favrenek másods­zori ta­lálkozása is volt Bismarckkal, de ennek eredményé­ről — ha csakugyan megtörtént — semmi tudósí­tásunk. Wimpffen tábornok, ki Mac-Mahon hadsere­gének vezérletét vitte, midőn Sedannál a capitulatio megtörtént, az Indépendanceban egy levelet tesz közzé, melyből az derül ki, hogy Napoleon császár áruló volt. Napóleon a fővezér tudta és akarata ellenére alkudozásokba bocsátkozott a fegyver­letétel iránt, Napoleon Wimpffen tudta nélkül tűzette ki a fehér lobogót, s ezek által lehetetlenné tette a franczia hadsereg utolsó és talán győzelmes föllépését. Ferriéresből két távirat fekszik előttünk, melyeknek alaposságán ha nem lehetne kételked­nünk, a párisi állapotokat szomorít színben tün­tetnék föl. Az egyik sürgöny szerint a sept. 19-iki üt­közetben, mely Paris falai alatt történt, a francziák megveretvén négy sorosztály sebes futásban kere­sett menekülést, mi­által a fővárosban is rémüle­tet idézett elő. A másik szerint a ferrieresiek Párisban lövöldözéseket hallottak, mit odamagyaráznak, hogy a fővárosban valószínűleg lázadás ütött ki. Természetes, ez nem egyéb puszta sejtelem­nél. Lövöldözhetnek Párisban mai napság anélkül, hogy ott lázadásnak kelljen lenni. Míg kasseli táviratok a Napóleon öngyilkossá­gi szándékáról terjesztett híreket megc­áfolják, Gothából azt sürgönyzik, hogy ott átalánosan el van terjedve a hír, miszerint Napóleonra tegnap sétálás közt egy ismeretlen pisztolyt sütött, de nem talált. Egyébiránt Napóleon jól érzi magát, minden nap kikocsikázik, és a császárné ügynökei gyak­ran fölkeresik. A porosz kormány az elfoglalt franczia te­rületeken nagyban rendezkedik. A posta ügyét egészen német lábra állította s egy berlini távirat szerint a már megszállott és még ezután meg­szállandó departementokban ideiglenes kormányt szándékozik felállítani, mely a mecklenburgi nagy herczeg vezetése alatt állana. Az osztrák tartományokban nagy az inge­rültség a hivatalukból elbocsátott helytartók miatt, kik most mindenünnen elismerő nyilatkozatokban részesülnek. Prágában csütörtökön tart ülést az ország­gyűlés, melynek tárgya: a felirati küldöttség je­lentése és a feliratra adott császári válasz fel­olvasása lesz. A cseh körökben egy adresse kering aláírás végett, melyben a csehek rokonszenvüket nyil­vánítják a franczia köztársaság iránt. Magyar jogászgyűlés, Pest, sept. 25. Ma d. e. 9 órakor tarta a magyar jogász­gyűlés első teljes és megnyitó ülését az akadémia nagy termében. A tagok igen nagy számmal gyűl­tek egybe, a többi közt Eötvös minisztert is ott lát­tuk, jelezvén ezáltal, hogy a czél, mit kitűztek nemes, a munka melyre válallkoztak, egy egész országra kiható. Horváth Károly az alapszabályok értelmében a korelnök-választást hozza szóba, korelnöknek ajánlván: Nagy Józsefet, a nagyváradi ügyvéd-egylet elnökét. Nagy József élenzések közt foglalja el az el­nöki széket. Körjegyzőnek Spett Vincze szólitatott föl. Nagy József korelnök üdvözli az első ma­gyar jogászgyűlést, melynek munkásságától üdvös eredményeket vár a haza. Jól tudja, hogy nem érdemes azok — mert ilyenekkel nem dicseked­hetik — melyeknek az általa jelenleg elfoglalt dísz­ helyet köszöni, hanem előhaladott kora. Meg­­nyitottnak mondván ki a gyűlést, kéri annak bi­zalmát. Az igazság­ügyminiszter nevében Csemeghy üdvözli a jogászgyűlést. Az igazságügy-miniszter — úgymond — tudja, hogy a jogászgyűlés áldás­­dús eredményeket fog fölmutathatni. A miniszter tetteire és elhatározásaira a jogászgyűlés határo­zatai befolyással lesznek. (Éljenzés.) Az igazság­ügy-miniszter kéri a jogászgyűlés bizalmát és tá­mogatását. B o g i s­­ c­h (főbíró) Pest város nevében üd­vözli a gyűlést. A jogászgyűlés, úgymond, harcz: az elvek és az eszmék harcza. Harczosok az egy­begyűltek is: az elvek és eszmék harczosai. E harcz azonban nem a rombolásban, hanem a föl­virágzásban leli elemét. Baráti „istenhozottal“ üdvözli a jogászgyűlést. Horváth Károly bizottsági alelnök, a bi­zottság nevében üdvözli a nagy számmal egybe­­­gyülteket. Hogy ily nagy számmal gyűltünk egy­be — folytatja — annak jele, hogy az eszme, mit hangoztatunk, korszerű. Tanujele annak, hogy jogi állapotunk lehanyatlott, rosz karban van s hogy e szerint előmozditását kell czéloznunk. Ezután napirendre tért a gyűlés. Első tárgy az elnök és alelnök választása volt. Elnöknek közfelkiáltással dr. Pauler Tivadar egyetemi jogtanár választatott meg. Alelnökü­l dr. Siegmund Vilmos indítványára Simon Elek a ko­lozsvári ügyvéd-egylet elnöke len megválasztva, szintén közfelkiáltással. D­r. Pauler Tivadar: Öröm és aggodalom érzetében lép helyére. Aggo­dalom érzetében, mert tudja értékét a rá ruházott tisztnek; öröm érzetében, mert egybegyülve lát sok jeles férfit egy szent és magasztos czél kivitelében. A­kik a joggal elméletileg és gyakorlatilag fog­­lalkodtak, mindenütt és mindenkor tényezők voltak egyszersmind annak kifejlődésére. A jogászgyűlés határozatainak súlya azon indokok súlyától fog függni, melyek alapján a határozatok hozattak. Adja az isten, hogy a jogászgyűlés munkálkodásának áldás­ús ered­ménye unokákra terjedjen. Kéri nehéz tisztének teljesítésében a gyűlés támogatását. (Éljenzés). Simon Elek rövid beszédében Erdélynek s nem érdemesnek tulajdonítja azon kitüntetést, hogy a jogászgyűlés alelnökévé választotta; tekintettel voltak ugyanis a test­vér­ hazára. De minthogy az anyaországgal ez már úgyis egyesült, reményű — hogy máskor inkább az érdemre lesznek tekin­tettel. (Éljenzés) Minthogy — a szabályok értelmében — négy jegyzőt az elnök választ, dr. Pauler Tivadar elnök a jegyzői székek betöltésére fölhívja: Bittó Zsig­­mondot, Kővári Mihályt, dr. Schreiner Károlyt, a soproni ügyvéd-egylet s dr. Chorin Ferenczet az aradi ügyvéd-egylet jegyzőjét. Dr. Chorin jelen nem lévén, helyette dr. Bognár Jakab foglalta el a negyedik jegyzőséget. A második tárgy egy háromtagú számvizs­gáló bizottság választása volt. Megválasztottak : Lipthay Kornél, Ghiczey Samu és Érti Károly. Ezu­tán Králitz indítványozta, hogy a bizottságnak ed­digi intézkedését helyeselje a közgyűlés. (Éljenzés.) Követte ezt az állandó bizottság által elfoga­dott indítványoknak és beérkezett véleményeknek az illető szakosztályokhoz utasítása. Az első szakosztályhoz utasittattak Indítvány a törvénytelen gyermekek jogi állapo­tának rendezése tárgyában­­ dr. Wenzel G-tól. — Indítvány a polgári házasság tárgyában; dr. Löw T-tól. — Ind. az osztr. polg. törv. könyv, ideigle­nes visszaállítása tárgyában, Hodossy J-től. A második szakosztályhoz. Ind. a váltó és kereskedelmi jog egyenlősítése tárgyában, Nagy I-tól. Ind. egy újonnan alkotandó magyar csődtv. alapelvei tárgyában, dr. Held K-tól. Ind. hitel­tör­vényeinknek cosmopolitikus szellemben átalakítása iránt, dr. Apáthy J tól. Ind. a vasúti vállalatok kártérítési kötelezettsége iránt, dr. Stiller M-tól. A harmadik osztályhoz utasitattak : Ind. a halálbüntetés megszüntetése tárgyában, Engert T-tól. A negyedik osztályhoz utasitatott: Ind. a közjegyzőség honosítása tárgyában, Pósfay K-tól Ind. az ügyvédség rendezése tárgyában, Szentlé­­leky Gy-tól. Ind. a békebiróság honosítása tár­gyában, dr Környei E­től. Ind. az egyetem és jogakadémiák rendezése tárgyában, dr. Dárday S- tól. Ind. a szóbeliség és közvetlenség behozatala tárgyában, Lósy T-tól. A negyedik tárgy az alapszabályok módosí­tását c­érzó három indítvány tárgyalása volt. Itt hosszú vita fejlődött ki, melyben részt vettek: Ger­­lóczy Gy., Lósy T., dr. Siegmund V., Simon Fló­­rent, Vrabély Gy., Szilágyi Dezső. Az alapszabályokat illető vitában a ván­dor­jogászgyűlés is indítványba hozatott, a gyűlés többsége azonban az eredeti szerkezet, vagyis a jogászgyűlésnek állandóan Buda­pesten tartása mellett nyilatkozott. A gyűlés 12 órakor végeztetett be.­­ Hol­nap kezdődnek a szakosztályi ülések. Németország újjáalakítása iránt folynak a tárgyalások Münchenben. Az ott időző Delbrück és Mittnacht már több ízben értekeztek Bray ál­lamminiszterrel, s voltak a királynál is. Arról, a­mit a bajor kormány kíván s illetőleg engedni hajlandó, valamint a javaslatokról, melyeket az északnémet szövetségi cancellária hivatalának el­nöke Münchenben felmutatott, még mindig nem tudni megbízhatót; bizonyosnak látszik azonban, hogy a megegyezés nagy nehézségekkel jár, mi­után a nézetek mindkét részről igen elágazók. Delbrück és Mittracht még néhány napot szándé­koznak Münc­henben tölteni.­­ Eddig az úgyne­vezett hazafi és ultramontán táborban Bajorország önállóságának fentartása volt a jelszó ,most azon­ban, úgy lásszik, e körökben is változtak a néze­tek, úgy hogy az augsburgi „Post Zeitung“ a programaiban, melyet legújabb előfizetési felhívá­sában felállít, Bajorország önállásának csak „le­hető“ fentartásáról szól. Az orosz fegyverkezésről szóló nyugtalanító hírek,melyek az utóbbi napokban gyak­ran merültek fel, bécsi lapok szerint Törökország túlzott aggodalmaira vezethetők vissza. A porta bizalmatlansággal viseltetvén Oroszország szándé­kai iránt, azt hiszi, hogy veszélyeztetve van s a ré­szén levő hatalmak figyelmét Oroszország magatar­tására kívánja fordítani. Más részről azonban hang­súlyozzák, hogy­­ Törökországnak e peretben nincs mitől tartania s hogy Oroszország nem tesz sem­minemű kísérletet az 1856-i párisi béke pontjainak megváltoztatására.Törökországnak mindenesetre van oka az óvakodásra, mert Oroszország tartózkodása nem lesz örökidejű. De eszélytelen, az indokolt óvakodást mint Oroszországot sértő bizalmatlansá­got tüntetni fel s azt nyíltan be is vallani. Ily ma­gatartás által Törökország csak siettetné a kata­­stróphát, melytől fél, nem hogy azt elháríthatná. Berlinből távirják sept. 24-től. Toul le­ve­t­é­s­e 8 óráig tartott. A mecklenburgi herczeg Laonban csak látcsöve által jön megmentve, mert a golyó, mely c rombjába hatolt volna, erről pattant vissza. A német diadal eddigi eredményei a Staats­anzeiger szerint a következők : 1. császár, 1. tá­bornagy, 39 tbk, 3250 tiszt, 118,750 ember bele­számítva a Sedannál sebesülteket is, 10,280 ló, 56 sas, 102 mitrailleuse, 690 ágyú, 400 jármű, több ponton, raktárak, vasútvonatok, majdnem felszámíthatlan mennyiségű fegyver, lőszer, ruha, takarmány és élelmiszer. Laon és Toul még nin­csenek ide számítva. Paris. Tegnap hoztuk a „Liberté“ nyilatkozatát a restamatio ellen; ma a „Figaro“ hasonló erélylyel kel ki oly feltevés ellen, mintha a franczia nem­zet restaurálni akarna. Bismarck rész­hiszeműleg jár el, ha az ideiglenes kormány jogosságát két­ségbe vonja. Egy oly kormány, mely legelőbb is a „Constituante“-ot és a legszélesebb alapon hívja össze, hogy tetteit törvényesítse, mindenesetre egyedül hivatott kormány arra, hogy vele alku­dozásba lehessen bocsátkozni. „A köztársaság létezik. A német monarchiák vele köthetnek békét. A nemzet nem fogja meg­hazudtolni a köztársaságot, mely a­nélkül, hogy azt meggyalázza, véget vetend e kegyetlen és utálatos háborúnak. Csak a Bonaparték visszatéré­sét nem fogja eltűrni, nem fogadhatja el soha; egy oly család visszatérését, mely a kérlelketlen végzet által üldöztetik, mely kétszer kezdett fel­emelkedni a szabadság meggyilkolása által és kétszer szűnt meg a nemzet lealacsonyítása mellett: előállott az államcsíny, és megbukott az in­­vasió által. Francziaország köthet békét Poroszországgal, de Napóleonokkal soha!“ Egy más czikk végén így nyilatkozik: „A porosz hűbér­urak érzik a veszélyt, és nem csak haragjuk természete, hanem maga a háború jelleme megváltozott. Ez az elvek harcza, mely ezentúl foly népek királyok ellen.“ Tehát a köztársaság mind élénkebb meggyő­ződésre jut ez emberek szivében. Páris hősies és hosszú önvédelme kell még sanctiójához. * Szomorú jelenségek is mutatkoznak. Egy úgynevezett „központi köztársasági comité“ adott ki oly proclamatiót, mely sejdíttetni engedi azon törekvést , hogy a védelmi kormányt akarja helyettesíteni. Ez szomorító hatást tett a lapokra , nem csak azért, hogy a régi „császári“ sajtó egész bizalommal lépett az új kormány támogatá­sára , mert abban a helyzet kényszerű kifolyását találta és Favre eddigi működése a béke embe­reinél a legkedvezőbb benyomást teheté, hanem azért is, hogy Lyon példájának követésétől tar­tanak Párisban. Ezért kérik a haza nevében a polgárokat, hogy mindenféle boszut, exasperatiót félre téve egyesüljenek, és ne oszoljanak meg akkor, midőn az első ágyú már már megszóla­landó. Egy ellenforradalmi törekvés mindenesetre vagy a békülékeny és jellemtelen nyerspolgárok malmára hajtaná a vizet, vagy egyetlen egy esz­köz volna a haza megmentésére, és ez a rém­uralom. * A franczia katonai hatóságok Páris erődei fölszerelésére igen sokat tettek. A város körfalait áttörő kapuknál összefutó közlekedési utak, jelentékeny távolságig sokfélekép jó nagy darab helyen hozzáférhet­­lenekké lőnek téve, felvonó hidak vannak a régi átkelési töltések helyett alkalmazva az árkok fe­lett , ezek képezvén a kapukig az átjáró ponto­kat. A vasútvonali bejáratoknál csak szükség ese­tében lesznek a terrasse-ok átvágva. A kapuk és kitörési ajtók védbástyák is a lovasság védelme alatt lesznek. Az erősségek lőtávolában 250 méter szélességben az épületek lerontatnak. Mindenesetre a Szajnán gátokat fognak al­kalmazni a víznek meggyűjtésére, mi az árkok víz alá helyezésére leend szükséges. E szempont­ból már történtek is torlaszolások az Auteuil-nél levő vízvezetéki hid s a Bercynél levő Pont - Na­poleon alatt. Ezen czölöpmüvek földtöltésekkel vannak megerősítve. — A nyilas, melyen át a Biévre patakja a városba ömlik, be van falazva; a két Biévrecsatorna csak rácscsal van egymástól elválasztva. Hogy minő munkálatok történtek az Ourcq- és st. Denis csatornáknak a városi „en­­ceinte“-be való belépésüknél, nincs tudva. Puska­porraktár a Szajna jobb partján itt van felállítva, és bombázás ellen biztosítva van. (3 méter vastag fallal van ellátva.) A­mi az egyes erődöket illeti, a következő munkálatok vannak czélba véve: 1. Montretournál közvetlenül a st. clondi pálya felett, Mont Valérien és Meudon oldalai közt, lesz egy nagy erődités kivéve, mely Villé d’ Avray és Sévres völgyeit uralandja. 2. Egy töltés a sévresi porczellán gyárral szemközt. 3. Újabb erődítések Chatillon, Vanvres, Clamartnal, az utóbbi Totleben rendszere szerint, (mint Sebastopolnál.) A külerődök távirati össze­köttetésben állnak, a Vandometerrel; Mont-Vale­­rien távirati összeköttetésben lesz Versailles-el. * A „Journé des Débats“ érdekes társalgás­ról vesz tudomást, mely e lap levelezője és Bis­marck közt folyt Retkerben. E társalgás a kö­vetkező : „Bismarck úr a franczia sereg vereségét ki­zárólag a vezérek tudatlanságának tulajdonitá, melylyel csak követeink rövid látása versenyez. És itt közbe legyen mondva: Benedetti bár hosszasan maradott Német­országban, még a német nyelvet sem tanulta meg. Én ellenkezőleg, midőn Franczia- és Oroszországba mentem, franczia és orosz tanárokat vettem ma­gam mellé,­­hogy a dolgokról magam értesülhessek. . . . Önök tábornokai nem tartottak lépést a katonai tudomány haladásával. A katona min­dig igen jól harczolt, különösen Gravelottenál . . . Sedannál, két ezred vadász támadása bámula­tos volt. Száz emberre olvadva össze, áttörtek a porosz seregen. A franczia sereg mindig megengedte magát lepetni, és nem volt semmi fegyelmezettsége. Pél­dául Saarbrücknél fegyver és tiszt nélkül nyomul­tak be katonák a városba és hagyták magukat elfogatni. Beaumontnál (az aug. 30-ai csatában) sergük ismét meg volt lepetve, a­mi a legroszabb a tüzérség által. Sedannál szintén, három csata után, a város belsejébe nyomták őket, hol hátul­ról lettek megtámadva és igy dominálva. Mac-Mahon czombján sebesült meg a mint egy lóra szállott. Tehát nem volt több parancs­nokság, senki sem volt, ki helyettesítette volna. Megadásról beszélnek. A vár parancsnoka ellen­mond, és elkezdjük a várost bombázni. A császár ekkor megadást akar és Failly tábornok által tő­lem találkozást kér, pedig azt hiszem, hogy a császár seregének élén magát megöletni akarta. Bismarck nem érte Mac Mahon mozdulatait sem. Értettem volna — mondá — egy egyenes és gyors vonulást Montmédyn keresztül. A porosz sereg nem érkezett volna meg jókor és nem ha­tolt volna mint egy ék a franczia sereg közé, mely kezdettől fogva, eszerint két felé volt osztva. A­mi a Bazaine tb nagy seregét illeti, 150,000 ember által van Metznél elzárva, kik a várost egy­­második sánczolattal fogságba esték. Nem lesz ost­rom, Metz éhség miatt megadja magát. A metziek megkisérték a Moselle árjába dobott palaczkokba tett levelek útján levelezni, de hálót vetünk és kijátszák e kísérletet. Egy nő megkérdé, hogy a poroszok addig viszik-e a dolgot, hogy Párist felégessék. — Eddig a dolog nem megy. De a­mi az utczai harczot illeti, csak megkönnyítik a városba való bemenetelünket. Toursi tudósítások szerint a franczia önkéntesek és szab­­csapatok száma nem kevesebb egymilliónál. Tours, a jövő Loire-hadsereg főhadi­szállása a pyrenai, közép és nyugat francziaor­­szági részt fogja felszerelni; Tarbes lovassági ez­­redeket szerel fel, Lyon fegyvereket gyárt. Bazai­­neről jó hirek érkeztek; Metzben tetemes élelmi­szereket talált s kedvező alkalommal 100.000 em­berét ismét támadásra fogja használni Ezt a „Corr. Havas“ tudósítója írja, ki a francziák helyzetét meglehetős kedvező fényben szokta feltüntetni. S­t­r­a­s­s­b­u­r­g al­ó 1. Három nap óta az ágyuk ismét hatalmasan működnek s a citadella csak nagy ütegekből lődöztetik. 16 dikán és az azt követő napon ismét sok gránátot röpítettek Strassburgra s két nap óta különböző helyen vehető észre égés. Az ostromlottak ismét vetettek gyújtó röppentyűket a már úgyis szétrongált Kehire. A templomot ismét találták bombák. Appenweil közelében előkészületeket tesznek a megrongált vasúti híd helyreállítására. Mint mond­ják rövid idő alatt ismét helyre lesz állítva a jelzett híd. A szigorú katonai rendszabályok ismét életbe vannak léptetve. Kehibe s a közelfekvő helységekbe csak speciális engedélylyel lehet menni. — Strassburgban a gyakori égések alatt — hír szerint — az ácsorgó csőcselék többet pusztított, mint a tű­z. Hogy ennek eleje vétessék, Strassburgban szigorúbb rendszabályokhoz nyúltak s kiadták a parancsot, hogy a foglalkozás nélküli csőcselék a várost azonnal hagyja el. A „Constitutionnel“ azon alaki nehéz­ség elhárításán töri fejét, mely szerint „Bismarck gr. visszautasít minden közvetítési kísérletet a semleges hatalmak részéről, s minden alkudozást azon kormánynyal, mely jelenleg Francziaország ügyeit vezeti. “Poroszországnak ugyanis csak fegy­verszünetet kell kötnie az ideigl. kormánynyal s mindaddig várni Páris előtt, míg az alkotmányozó gyűlés össze nem jött. Ha Poroszország nem go­nosz akaratú, akkor egyéb utat nem követhet. A „Constitutiones“ ezután fényes képet nyújt az áldozatkészségről, mely számos városban nyilvá­nul. Havre fegyverek vásárlására az eddigi 150.000 helyett 300.000 francot engedélyezett. Mayenne­ megye kormánytanácsa ugyane czélra 350.000 francot szavazott meg, s ugyanez történt más megyékben is. Sarthe­ megyében a védelmi bi­zottság elnökének, Talhouet urnak indítványára 278 millió hitel nyittatott 40.000 nemzetőr fel­fegyverzésére, s ezek egy része azonnal mozgó­­síttatik. „Vegyék körül a poroszok Párist“ végzi a „Const.“ fenyegetőleg, „nemsokára majd a fel­fegyverzett Francziaország őket fogja körülvenni.“ A „L­­­é c­­­e“ cz. lap hevesen megtámadja a sept. 17-iki számában mindazokat, kik azon kor­mányt, mely véresen és csúfosan megbukott, még támogatni és visszaállítani kísértik meg. Miután Bonaparte Lajost tökéletesen hadtani incapacitásnak tünteti fel, így folytatja: „Bonaparte egy gyilkossággal kezdett, rom­lottsággal folytatott és istentelenséggel bevégzett kormányért meglakolt. Neje és fiának is be kell vonatniok a vétkes bű­nhödésébe ; amaz azért, mert felelőségét megosztá, mert nagy szerepet játszott a franczia társadalomnak élvezetek és pazarlás által való elaljasitásának művében, mely 20 évig tartott; és ez azon tanok­ és példákért, melyeket beszitt és maga előtt látott. Gondolja csak el az ember, hogy Bonaparte Lajos fia anyának, Montijo Eugénia úrnőnek, veze­tése alá bizatnék­a végett, hogy a császárság ál­tal Francziaország becsületén, méltóságán és jólé­tén ejtett sebeket begyógyítsa?“ A Siécle hozzáteszi, hogy a császárság a tolvajság, és hogy ennek elsimítására akarta és kisértette meg a háborút. „Az általa fizetett sena­­torok, az általa kinevezett követek, az általa vesz­tegetett újságírók voltak azon egyének, kik a há­borút helyeslék és azt képzelték, hogy kapzsisá­guk és pénzvágyuknak szolgálnak és Francziaor­­szágot itt 20 évre nyerik meg, hogy azt kiszívják. A császárság egy legendán alapult, ez már meg­halt, megvan gyalázva sokkal inkább a rablás mint a szégyen által, többé nem fog feltámadni.“ Ezután kívánja, hogy a bonapartisták a nemzeti és mozgóörök feletti parancsnokságokból távolít­­tassanak el, a Pietrik, Baroche-ok stb, kik nem méltók arra, hogy a köztársaságnak szolgáljanak. A villejuif és montrouge-i ütközet. M e a u x, sept. 20, reggel 8 óra. A második bajor hadtest e hó 18-án paran­csot kapott, hogy a koronaherczeg seregével egye­süljön s ha lehet, eszközölje, hogy a csatlakozás 20 ig megtörténjék. 14-én reggel a hadtest Thillis­­ben volt s elhagyott falvak, lerombolt templomok és leégett utczákon keresztül folytatta útját. Dél­előtt 7*12 órakor Schögel kapitánytól, ki az elő­őrset vezette, azon üzenet érkezett, hogy az ellen­ség l’Hay-tól észak felé mutatkozik. Hartmann tá­bornok azonnal maga vette szemügyre a vidéket s úgy látszott, hogy az ellenség Villejuif-et szállta meg, valószínűleg, hogy ott a Szajián való átme­neteit megakadályozza. L’Haynál arra szorítkozott az ellenség, hogy egy párszor tüzelt s aztán el­hagyta az erdőséget, mely mellesleg emlitve kitűnő állás volt. Egy órakor Wather tábornok a harmadik osztálylyal rátalált az ellenségre, mely két fran­czia hadosztályból állt. Wather azonnal hevesen támadott, a francziák derekasan ellentálltak a puskatűz daczára s nem hátráltak, sőt sikerült a harmadik osztály czentrumát visszanyomni s a megindított kartácstüzön keresztültörni, úgy hogy a bajor balszárny a Szajna felé szorittatott. Hart­man tábornok a jobb szárnyat vezénylé s a fran­cziák hátába akart kerülni, de a hir folytán, hogy a harmadik bajor osztály hátrált, lemondott szán­dékáról és segítségül a negyedik osztályt küldé. Ügyes homlokmozdulattal szerencsésen támadva a bajor szárnynyal csatázó franczia osztályt elvágta, úgy hogy ez alkalommal 700-nál több fogoly ke­rült kezeinkbe. A francziák e támadást nem várva s az eközben Villejuiftól északkelet felé felállított bajor ütegektől hátban hevesen megtámadtatva gyorsan a Szajnán át a helység mögé vonultak vissza. Wather tbk. ama homlokmozdulat által a legjobb helyzetbe jött, hogy az ellenségnek a Szaj­nán átkelését megnehezítse, balszárnya felét fel­­bontó és a gyorsan oda siető fél ágyutelepet so­­rakoztatá. Fájdalom, a francziák előnyben valá­­nak és sikerült nekik a védhadoszlopokban kárt tenni és őket a két híd felrobbantásában meg­akadályozni. A hidak alatt talált aknák szét­romboltattak és a 2. bajor hadtest az üldözésben azon keresztül folytató előnyomulását. Alig né­hány ezer lépésnyire a parttól, a most már a Vinoy hadteste néhány osztálya által megerősödött francziák a mi utánnyomuló bajorainkkal szembe­szálltak, és kétségenkívül egy újonnan vetett sánezra támaszkodtak. Sceaux magaslatairól a fran­cziák a harczsort élénken lődözték, de siker­telenül , mert a golyók nem hordtak elég messze. Itt igen élénk volt az ütközet, a bajorok három­szor kísérlették meg a sánczot megrohanni, de mindig véresen vezettek vissza, míg végre fél 5 órakor az 5-ik porosz hadtest előnyomult és Fon­­tenaynél Rheinwaben tbk. a francziákat rögtön meg­­támadó balszárnyukon. Vincy tbk. élénk ütközet után három had­osztályával Montrouge erőd felé vettetett vissza, hol még egyszer megpróbálta velünk szembe szállni. Azonban hiában merítette ki erejét. Hoffmann tbk. által, ki a hatodik porosz hadtest élével a fé­lig leégett erdőn át Clamart felől nyomult és az ellenséget hátban támadta meg, f élénk kereszt­tűzbe fogatván, a francziák, ami csapataink által ül­­döztetve, nagy rendetlenségben vonultak vissza az erődök mögé. Esti 7 óra volt, midőn a koronaherczeg a hatodik hadtesttel a csatatéren megjelent. Veszte­ség mindkét részről mintegy 900 halott és sebe­sült. A második bajor hadtest sokat szenvedett. A bajorok által elfoglalt sánczban 7 ágyú találtatott, közöttük 2 használ­atlan. Több mint ezer fogoly van kezeink között, kik közül a legnagyobb rész önkénytesekből áll. Metz, Neuchateau al-praefektusa a franczia had­­ügyérhez a következő sürgönyt küldte a Metzből indított léghajóra vonatkozólag. Neuchateau sept. 16. 1870. Este 11 óra 45 perczkor. Ma este 6 és fél óra tájban egy kis léggömb találtatott a hozzátartozó csónakkal együtt a Pargay-sous-Mureaux hoz tartozó erdő szélén, 10 kilométernyire Neuchateau-tól. A csolnakban fehér vászonba kötött csomag volt. Felbontatott s min­denekelőtt egy pergamendarab találtatott, melyen Coiffinieres tábornok, Metz parancsnoka máról, sept. 16-a reggelről keltezve azt írja, hogy a ki e csomagot találja, adja fel a legközelebbi fran­czia postaállomásra. A pargny-i maire, hallván a­ dolgot, sietett a tábornok kivonatának eleget tenni s a csomagot a neuchateau-i hivatalra hozta. Ér­­tesittetvén a dologról, azonnal oda mentem. A bo­rítékban nyolcz külön kis csomagot találtam, me­lyekben mintegy 5000 levélke volt. Ezeket kato­náink írták Metzből családaikhoz. A levélkék egyforma nagyságúak, hat centiméternyi magasak és 8—9 c­mnyi szélesek. A postatiszttel együtt három óra hosszat elolvastam e levélkék nagy ré­szét, hogy talán ránk nézve hasznos­ híreket tud­jak meg belőlük. E levelekből a legfontosabbak­nak tetsző részeket leírom. Metzben folyton ostrom alatt vagyunk, majd­nem egy hónapja. Hiányt nem szenvedünk. Metz­ben 17-e óta el vagyunk zárva, de ne féljetek, néhány nap múlva kitörünk. Itt sem éhség, sem ragály nincs , a sereg jó állapotban van, csak hí­reink nincsenek. Nyugodtan nézek az események elé — írja Jolivet tábornok Vaillant marsaihoz. Sept. 1-étől nem volt összeütközésünk. Metz kör­nyékén az erődök alatt vagyunk. Semmiben sem szenvedünk hiányt. Bőségünk van, azt hiszem, megbízom. Bármit mondjanak is, Bazaine serege nincs megverve. Aug. 14, 16 és 18-án győztünk.

Next