Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-01 / 16. szám

Csak hosszú idő alatt alkothatunk, míg a német törvény ideiglenes behozatala égető szükség­gé vált. Húsz tag a vita befejezését kívánván, miután a többség is e mellett nyilatkozik, elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, mire a többség a szakosz­tály véleményét elfogadja. Az utolsó tárgyat a csődtörvény ügyében fel­terjesztett vélemény képezi. U­r­i­n­y­i Endre előadó a szakosztályi indít­vány indokait ismerteti, mire a kisebbségi előadó Boor taglalja a módosítók álláspontját s indít-­ ványát felolvasva azt elfogadásra ajánlja. T­e­r­e­s­z­k­y István egyik indítványt sem fogadhatja el, a többségét nem, mert semmi elvet nem tartalmaz, hangoztatja azt minden kereskedő. De a kisebbség indítványát sem pártolhatja an­nak minutián­s volta miatt. Az indokolt napirendre való térést indítványozza. (Helyeslés) A szakosztályi előadó még egyszer ajánlja indítványát, szavazásnál azonban a nagy többség a napirendre való térést fogadja el. Következik az állandó bizottság megválasz­tása a kijelölési bizottmány előterjesztése szerint, mely Pleskot, Hoffmann, Bogdán és Brode között vitára ad alkalmat a szabad választás korlátoztatá­­sa miatt. Megválasztottak: Dr. Apáth­y István, Bogisich Lajos, Dr. Bróde Lipót, Dr. Busbach Péter, Csacskó Imre, Daru­­váry Alajos, Dárday Sándor, Gerlóczy Gyula, Győri Elek, Hodossi Imre, Hoffman Pál, Janicsek József, Környei Ede, Kralicz Kálmán, Manojlovics Emil, Mátyus Aristid, Morlin Imre, Ocsvay Fe­­rencz, Dr. Pauler Tivadar, Posfay Károly, Sághy Gyula, Schnierer Gyula, Dr. Siegmund Vilmos, Szentgyörgyi Imre, Szilágyi Dezső, Szvetenay Miklós, Wenczel Gusztáv és Vajkai Károly. A jövő évi gyűlés ideje septemberre hatá­roztatok. A tárgysorozat ezzel ki lévén merítve, elnök Sulek Gusztáv és 17 társának több indítványát ol­vassa fel, melyek azonban tudományos tartalmuk­nál fogva nem tárgyalandók. Elnök ezután rövid beszédben visszapillant a jogászgyűlés működésére. A szellemek nyug­­órája, úgymond, még nem következett be, de a működésre az elmélet és gyakorlat találkozása szükséges. Gyakorlati ismeretek nélkül a jog­tudomány lélek test nélkül, elméleti ismeretek nélkül pedig lelketlen csontváz. E gyűlésen az elmélet és gyakorlat embereit együtt látta mű­ködni s ebben nagy biztositékot lát a gyűlés üd­vös eredménye iránt. A törekvésre nézve a ma­gyar jogászok közt nem volt s nem lesz különb­­­ség. Végül a gyűlés nevében köszönetet mond az akadémia, a legfőbb törvényszék és Pest városá­nak a gyűlés elősegítéséért, valamint az állandó bizottmánynak ügybuzgalmáért és saját nevében a tagoknak iránta tanúsított bizalmukért. A gyű­lés zajos éljenzéssel fogadja szavait. Utána még Horváth Károly és Brode szóltak röviden. Első az elnöknek fejezi ki a gyűlés kö­szönetét az ülések ép oly tapintatos mint fáradal­­mas vezetéséért; utóbbi az­ állandó bizottság tit­kárának Dr. Siegmund Vilmosnak mond köszöne­tet buzgalmáért. Ezzel véget ért az első­ jogászgyűlés, mely hogy mennyire­­felelt meg hat napi állandó műkö­dése alatt feladatának, azt részünkről ezúttal fejte­getni mellőzzük. Ha a tudomány és szabadelvűség egyik másik követelménye nem is talált kellő­­mél­tánylásra, bízvást hisszük, hogy a szabad szellem, mely a tanácskozások legnagyobb részét átlengő, nemsokára teljes, diadalt ülend a magyar jogász-­,­ság közötti megjelenésére. S ez új anomália, hogy mi ugyan­azt kívánva, mit a korona akar, a kormány ellené­ben opponálunk. A kormány e szerint oppositióban van a koronához. Végül indítványozza, hogy be­terjesztett indítványa utasítassék egy kilenc­ tagú bizottmányhoz. E fölött szavazás történvén, az indítvány 68 szavazattal 64 ellenében elfogadtatott. Elnök félórára felfüggesztvén az ülést a választás megtörténik. Erre Giovanelli indítvá­nyozza, hogy a bizottság tárgyalásaiban a kép­viselők mint hallgatók részt vehessenek. Szavazás útján ez elvettetett, a­mire az ülés feloszlott. A legközelebbi ülés napja bizonytalan. A Reichsrath.'^ A képviselőházi negyedik ülése. Bécs, sept. 29. Elnök fél­­ órakor nyitja meg az ülést s a jegyzőkönyv hitelesítése után több kérvényt je­lent be. Potocki kiszolgált altisztek alkalmazásá­ról szóló tvjavaslatot nyújt be. A napirendre térve Rechbauer emel szót, beadott indítványának— a­ ház elnapolása iránt— védelmezésére., Azt mondja: Harmadízben akar­juk törvényes úton elhárítatni az akadályokat, melyek nem engedik, hogy érdemleges tárgya­lásba bocsátkozzunk. Jelen állapotunk mindazokra nézve, kik alkotmányi zűrzavarunkat nem ismerik, igen különös jelenség. Épen azoknak, kik alkot­mányuk­­és jogaik védelmére legerélyesebben lát­szanak síkra szállni, lehetetlenné teszik kötelessé­gük teljesítését. Az állami alaptörvények, a biro­dalmi egység fentartásáról van szó s ez a két sarkpont, mely körül a kérdés forog. A kormány eljárása a birodalmi egység ellen van intézve és pedig azáltal, hogy a reichsrath mellett a cseh országgyűlésnek az ülésezést megengedi. Mi csak teljesen törvényszerű eljárást akarunk s ugyanazon alapon állunk, melyen a korona. A trónbeszédben az mondatik, hogy minden eszköz meg fog kisérel­­tetni Csehország képviselőinek a reichsgathba való TÁRCZA. Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetel. XV. Fejezet. A k­é­k szemek. „Testem és szivem . . . .“ mondá a király Zadignak. A babyloni azonban nem tartóztathatta magát, hogy e szavaknál félbe ne szakítsa ő fel­ségét. „Köszönöm mondá,­­ hogy nem úgy kezd­­ted : a szellem és­ szív! Mert Babylonban csak ezt lehet hallani, csak oly könyvet lehet látni, mely mindig a szellemről és szívről­ szól, holott szerzőik sem egyikkel, sem másikkal nem bírnak.*) De bo­csánat, felség folytasd.“ , Nabussan következőleg folytatá: „Testem és szivem szerelemre vannak teremtve. Az elsőnek elég tere van, magát kielégítve érezni; száz nő áll rendelkezésemre, mindannyi szép, előzékeny, készséges, sőt kéjelgő is, vagy legalább annak mu­tatja magát előttem. De szívem távolról sem ily boldog ; nagyon is beláttam, hogy igen hízelegnek Serendib királyának, hogy azonban nagyon keve­set törődnek Nabussannal. Nem mintha nőimet hiteleneknek hinném, de szeretnék egy lelket ta­lálni, mely egészen enyém legyen. Ily kincsért szívesen odaadnám a száz szépséget, melynek kellem­e birtokomban van. Kisértsd meg, találsz-e a száz szultánnő közt egyet, a kinél bizonyos le­hetek, hogy szeret engem.“ Zadig úgy felelt, mint a kincstárnok-keresés alkalmával. — „Engedjen tenni felséged, de en­gedje meg, hogy először is rendelkezzem azzal, a­mit a kisértés folyosójában kirakott; s ámot adok róla, s nem veszít rajta.“ A király mindent megengedett, s Zadig most harminc­három kis, púposhátu embert keresett ki rendibben : a lehető legcsúnyábbakat válogatta össze. Azután harminczhárom apródot választott a legszebbek közül, s harminczhárom kenezet a legékesebben szólók, s legerőteljesebbek közül. Mindannyinak megengedte, hogy a szultánnők szo­báiba léphessenek. ■ minden púposhátu négyezer darab aranyat kapott kiosztás végett, s azonnal első nap, valamenynyi púpos boldogult. Az apró­­dók, kik nem ajánlhattak fel egyebet, mint önma­gukat, csak két, három nap múlva győztek. A pa­­­poknak egy kissé több fáradságukba került, de végre harminc­három ájtatos nő mégis engedett. A király titkos ablak-redőnyökön át mind e megpróbáltatást látta, s nagyon elbámult, hogy száz neje közül kilenczvenkilencz nem tudott ellent állani. Csak egy maradt, egy egészen fiatal, a legújabb, kihez ő felsége még soha sem közelített. Küldtek hozzá egy, két, sőt három púposházat, kik húszezer darab aranyat is ajánlottak; a nő hajt­­hatlan maradt s felkaczagott, hogy e púposok azt hiszik, miszerint a pénz szebbekké teszi őket. A két legszebb apródot mutatták be neki; azt fe­lelte, hogy a király még szebb. Nyakára küldték a legszebben szóló, s azután a legkitartóbb bonczot, az elsőt fecsegőnek tartá, a másiknak érdemeit pedig még sejtelmére sem méltatta. „A szív az egyedüli, — mondá­ — nem in­gathat meg sem a púposnak azanya, sem a fiatal ember szépsége, sem a papnak csábítása; én csak Nabussant, Nussanab fiát fogom szeretni, s várok­, mig ő szerelmére méltat.“ A király magánkívül volt örömében, megle­petésében s megindulásában. Visszavette mind a pénzt, mely a púposokat diadalra segíté, s mind a szép Falidének ajándékozta; igy hívták a fiatal nőt. Neki ajándékozá szivét, melyet Falide meg is érdemelt. Soha a fiatalság virágja nem volt oly fényes, soha a szépség kelleme nem volt oly ká­bító. A történet igazsága nem engedi, hogy elhal­­l­gassuk, miszerint Falide nem tudott szép bókot csinálni, de úgy tánczolt, mint a tündérek, úgy énekelt, mint a syrének, s úgy beszélt, mint a grácziak. Csupa tehetség és erény volt. A szeretett Nabussan imádta őt, de Falide szemei kékek voltak, s ez­­ a legnagyobb szeren­csétlenségek oka lett. Egy régi törvény megtiltotta a királyoknak, hogy oly nőt szeressenek, a­kiket a görögök azóta beopides néven neveznek. A bon­­ezok főnöke állapította'illeg­e‘'tönffenit' több, dnifit ötezer ék előtt azért,­­hogy magának szerezhesse meg Serendib első királyának kedvesét. Így tör­tént, hogy­ a kék szemek kiátkozása az állam egyik lényeges alaptörvényévé vált. A birodalom minden rendei felszólaltak Na­­bussannál. Nyilvánosan híresztelték, hogy a biro­dalom végső napjai érkeztek el, hogy a fajtalan­ság tetőpontját érte, hogy az egész természetet valami iszonyú esemény fenyegeti, hogy szóval Nabussan, Nussanab fia, két nagy kék szemet sze­ret. A púposok, a pénzügyi emberek, a bonezok és a barna nők az egész királyságot eltörték pa­naszaikkal. A sziget északi részén lakó vad népek fel­használták ez általános elégedetlenséget s berontot­tak a jó Nabussan államaiba. A király segélyt kért alattvalóitól; a bonezok, kik az állam jövedelmei­nek felét bírták, megelégedtek azzal, hogy kezei­ket égnek emeljék, s nem akartak azokkal pén­zes ládáikba nyúlni, hogy segítenék a királyt. Szép énekes imádságot mondtak zeneszó mellett, s az államot a barbárok kezeiben hagyták. „Oh szeretett Zadig! — kiálta fel fájdalma­san Nabussan. Kimentesz-e még e szörnyű zavar­ból?“ „Igen szívesen — felelé Zadig, — annyi pénzt kapsz a konczoktól, a mennyit akarsz. Hagyd védtelenül azon vidékeket, hol az ő kasté­lyaik állanak, s védelmezd csak a rén­det.“ Nabussan úgy tett, s a papok a király lá­baihoz borulva kérték segélyét. A király szép ze­nével felelt nekik, melynek szövegét egy ima ké­­pezék földjeik megmentésére. Végre reászánták magukat a bonczok, pénzt adtak, s a király szerencsésen fejezte be a há­borút. Zadig azonban okos és szerencsés tanácsai s nagy szolgálatai által az állam leghatalmasabb em­bereinek kiengesztelhetlen gyűlölségét vonta ma­gára. A papok és a barna nők vesztére esküdtek; a pénzügyi emberek s a púposok nem kímélték, és csakhamar gyanússá tudták őt tenni a jó Na­­hussan előtt. A tett szolgálat gyakran marad az előszobában, míg a gyanút a legbelső szobába eresz­tik, mondja Zoroaster. Mindennap új vád , az el­sőt visszautasítják, a második már nyomot hagy, a harmadik sebet, a negyedik öl.­­ Zadig okulva a múlton­ félni kezdett. Sötök barátjának ügyeit jól elvégezte, pénzét kezéhez juttatta, so most csak arra gondolt, hogy elhagyhassa a szigetet. Elhatározta, hogy maga megy hírt ke­resni Astartéről,­­mert, — úgymond — ha Seren­­dib szigetén maradok, a bonezok nyársra házalnak. • De hová menjek? Aegyptusban rabszolgává ten­nének, Arábiában valószínűleg elégetnének, Baby­lonban megfojtanának. De mégis meg kell tudnom mivé lett Astarte; menjünk, s lássuk mire tarto­gat engem szomorú sorsom.“ (Folyt. köv.) Irodalom. (A naptár-szüret megkez­dődött,­ s ma egész tömegét kaptuk a minden­féle naptáraknak. Megjelent a „Scorpio Nap­tár“ is, mely 1871-iki évfolyamával kezdi meg pályafutását s bizonnyal folytatni fogja több éven át. Tartalma változatos, csípős és sokféle, kiterjed­vén a politikára, társaséletre, irodalomra és művé­szetre egyaránt, sőt még törvényjavaslatok is vannak benne. A próza és vers is egymást váltja benne, melyeket számos kép és karrikatúra illusztrál. Sokan fognak prüszkölni a kik kezükbe veszik, de még többen mulathatnak tartalmán. Megjelent Hecke­­nastnál s ára 80 kr. Szintén Heckenast kiadásában jelentek meg a következő naptárak : „1) István bácsi naptára,a mely már évek óta ismert évkönyv, s ára 50 kr. 2) „Protestáns Képes Naptár“ szerkesztette Ballagi Mór, ára 50 kr. 3) „Falusi gazda naptára,“ szer­kesztette dr. Farkas Mihály. A gazdaság körébe vágó számos utasítást tartalmazó naptár ára 80 kr. 4) „Magyar családi naptár,“ 400 lapra terjedő szöveggel, ára 60 kr. 5) „A magyar nép naptára,“ több képpel, szerkesztette Tatár Péter; ára 25 kr. 6) „Kossuth naptára/' több, Kossuthra vonatkozó czikkel és képpel, ára 40 kr. 7) „Barátfülek,“ szer­kesztő Papraraorgó. Tartalma és képei nem fognak tetszeni a papoknak. Ára 50 kr. 8) „A Népzász­lója naptára,“ szerkesztő Áldor Imre a „Népzász­lója“ szerkesztője. Ára 40 kr. 9) „Első magyar katona Naptár,“ szerkesztő Bethlen Ollivér, a „Hon­véd“ lap szerkesztője , a magyar honvédség beosz­tási jegyzékével ellátva. Ára 60 kr. 10) „Új Hon­véd­ Naptár,“ szerkeszti Áld­or Imre, képekkel. Ára 60 kr. it) „Balpárti naptár,“ képekkel szerkeszti A jelen ünnepélyes pillanatban Francziaor­­szág közvéleménye két főáramlatot tüntet fel. Né­melyek ugyanis így okoskodnak: „Végezzük be gyorsan e borzasztó játékot! Engedjünk át min­dent, Elsasst, Lotharingiát, írjuk alá a békét! De azután gyűlölet a halálig, szakadatlan készülődés, szövetség akárkivel, határtalan szívélyesség Orosz­ország minden nagyravágyó mozdulatával szemben, csak egyetlen czél, egy életfeladat: irtóháború a germán népfaj ellen ! Mások ellenben így szóla­nak :„Mentsük meg Francziaország területi épsé­gét, fejlesszük ki alkotmányrendszerünket, tegyük jóvá hibáinkat, nem az által, hogy boszúra gon­doljunk oly háborúért, a­melyben mi voltunk az igaztalan támadók, hanem szövetségre lépvén Né­metországgal és Angliával oly czélból, hogy a vi­lágot a szabadelvű civilisatió ösvényén előre ve­zessük.“ — Németországon áll elhatározni, minő politikát kövessen Francziaország s egyidejűleg mi legyen a civilisatió jövője. Az önök szeleburdi germanistái állítják, El­­sass german s a német birodalomtól igazságtala­nul elszakított tartomány. Jegyezze meg ön jól, hogy a nemzetiségek minden kivétel nélkül „ro­­szul idomított partok“. Ha így az egyes kantonok ethnographiájához akarunk fogni, végnélküli hábo­rúknak nyitunk ajtót. Szép, franczia ajkú tarto­mányok nem tartoznak Francziaországhoz, s ez nagy előny magára Francziaországra nézve is. Po­roszországhoz tartoznak szláv tartományok, és ezen anomália sokat használ a civilisatiónak. Elsass egye­sítése Francziaországgal sokat tett a germán szel­lem terjedésére. Rendszerint Elsass által jutnak hozzánk Németország eszméi, rendszerei és köny­vei. Elvitázhatlan, hogy ha a kérdés Elsass lakói elé terjesztetnék, a megszámíthatlan többség a Francziaországgal leendő további egyesítés mellett nyilatkoznék. Méltó-e Németországhoz erőszakkal magához lánczolni egy lázongó, elkeseredett s fő­leg Strassburg pusztítása óta kék­elhetlenné vált tartományt? Valóban megáll az ember esze az önök államférfiainak ily vakmerőségére! Poroszor­szág királya, úgy látszik, valóban magára akarja Vasgyuró Tamás, ura 50 kr. 12) „Magyar nők nap­tára,“ szerkeszti Beniczky Irma; ára 60 kr. 13) „Lidérct naptár,“ rémtörténetekkel és rémes képek­kel, mikből nincs haszon; ára 60 kr. 14) „Neves­sünk uj humorisztikus naptár,“ ára 40 kr.’ 15) „Kis nemzeti képes naptár,“ ára 16 kr. Ugyancsak Heckenast kiadásában megjelen­tek még a következő könyvek: „A magyar nyelv teljes szótára“, XII. füzet, szerkesz­tette Ballagi Mór. E füzet az „örökön“ szótól kezdve a­­ „ripacs“ szóig tartalmazza a magyar szavakat. Ára 50 kr. „Az 1870-iki törvények és miniszteri rendeletek gyűjteménye,“ hiva­talos adatok után közli Szeniczey Gusztáv; harma­dik kötet 2-dik füzete; ára 1 frt. „Döntvény­­t­á­r.“ A kir. kúria elvi jelentőségű határozatai; második folyam ; gyűjtötték dr. Dárday Sándor és dr. Galla József; ára 2 frt. — Jókai munkáinak népszerű kiadásából egy kettős füzet tartalmazza „D­é­l­v­i­r­á­g­o­k“ czim alatt ismert több beszé­­lyét; ára 80 kr. „Kis nemzeti múzeum“ 11—14 füzetet, egy füzet ára 50 kr. A 11. 12.­ füzet tartalma: „Magyarország története,“ egybe-­ állította többek művéből: Kuliffay Ede. A 13. fü­zet Kisfaludy Sándor regéiből­ s a „boldog és ke­sergő szerelemből“ közöl; a 14. füzet tartalma: „Történelmi adomák és jellemrajzok.“ „A föld­gömb és egy kis csillagászati földrajz,“ irta Bal­lagi Károly; ára 50 kr. „Gr. Batthyány L. élete és halála“; több képpel; ára 1 trt. 20 kr. „P­a­p­r­a­­morgó prédikáció a nép számára“, 1-ső füzet ára 40 kr. „Képes mesék gyermekek szá­mára,“ ára 40 kr. — Aigner Lajos kiadásában megje­lent: Történeti beszélyek,“ irta Egyházasbü­kki Dervarics Kálmán. A kötet 163 lapra terjed, s tartalmát hét történeti beszély-féle képezi. Az előszóban elmondja szerző, hogy már „méltóságos korgyári Császár Ferencz“ buzdította, s több vi­déki lap munkatársa. Mindazonáltal mégis korán volt e műveket kiadni, mert mindössze csak kísér­letek, virágos nyelven előadva, s nélkülözve mind a kor, mind az alakok festését, a kompositió ere­jét, vagy az irály tartalmasságát. Mindössze is csak nyelve folyékony, de elfúl az affektáltság­­­ban. A könyv ára 1 frt. 20 kr. *) Páris, Voltaire idejében,', ■ Lapszemle. Az U. Lloyd kiemelvén, miszerint a Franczia­­országban harczoló porosz sereg élén mind oly férfiakat látunk, kik egytől egyik saját érdemük­nek köszönhetik magas állásukat, nem pedig a ne­­potismusnak, fájdalommal látja ama fegyelmetlen­­séget, melyet a franczia hadseregnél a császári kegy által emelt tábornokok iránt nyilvánuló tisz­teletlenség, sőt megvetés szül. A M. Újság. A reichsrath, úgymond, a világ­­gúny és nevetség tárgya kezd lenni; majoritás minoritás egy-egy szavazattöbbségtől függ; ha egyik oldalon ma egy követ náthás, határoz ellenfele, ha holnap ott kettő marad el, határozatot hoz az előb­bi. Életszükség tehát a reichraihra, hogy Csehor­szágot magához édesgesse. A P. Napló az olasz egységet végleges befe­­jeztéhez látja közeledni­, a nápolyi királyság, Ve­len­cze s legújabban Róma egymás után inkább a koreszmék, mint az erőszak nyomása folytán ol­vadtak a nemzetegészbe. E mozzanatban mutatko­zik az olasz egységmű­ nagy kultúrtörténeti je­lentősége. A N. fr. Lloyd Strassburg feladásánál inkább politikai elemeket lát szerepelni, mint taktikai és stratégiai szempontokat. Metz ellenállása szintén csak az idő kérdése. E szerint ismét nagy fordu­latot várhatunk a franczia-porosz háborúban, mely levetőleg fog hatni a párisi kormányra s nagy mérvben fokozandja hajlamát a béke minél előbbi megkötésére. A Reform. Napoleon, úgymond, ismét mozog­ni kezd s mozdulatai majdnem oly mértékben ér­deklik a politikai világot, mint nevezetes pályafu­tása alatt. Csak­hogy a mostani és régibb érde­keltség közt az a nagy különbség, mikép most nem mindenhatósága, hanem a porosz fegyverek riszvénye köti azt személyéhez. A világ legalább igy fogja fel helyzetét, mig ő idegen hatalom mar­kában is önczélnak hiszi önmagát. A Hon, Toul, Strassburg elestéből s a zuávok gyáva futásából azon következtetésre jut, hogy a köztársaság a rendes katonaságra nem sokat szá­míthat s ha saját szuronyaival nem győz, helyet kell engednie a porosz protectió alatt álló császár­ságnak, vagy pedig az oroszszal lesz kénytelen kezet fogni, mi gyújtó varázsát minden esetre el­­tompítaná. A P. Lloyd a Napoleon restaurátiójáról újab­ban ismét felmerült hírekkel szemben oda nyilat­kozik, hogy Bismarck erre a franczia zilált viszo­nyok mellett minden esetre kész lehet, annál is inkább, mivel neki, bármit mondjanak is, sürgősen békére van szüksége , de megfoghatatlannak találja, miszerint Napoleon még mindig jövőt re­mél magának és családjának, midőn pedig egész Európában, sőt a kerek világon nincs józan nép, jó­zan hírlap avagy okos ember, ki egész ha­tározottan ne ellenezé a Napoleonidák restau­­ratióját. Délben érkezett táviratok. Bécs, sept. 30. A mai reggeli lapok kedve­­zőleg nyilatkoznak a cseh tartománygyűléshez in­tézett cs. leiratról. Berlin, sept. 29. A németek által Strass­burg ostrománál használt ágyuk Páris alá vi­zetnek. London sept. 29. A reggeli lapok azt ajánl­ják Francziaországnak, hogy lássa be a további ellentállás reménytelenségét. London, sept. 29. Anglia közvetítése ál­tal a porosz főhadiszállás jóváhagyása mellett, Strass­burg meghódolása Párisban tudtul adatott, hogy ez által a fegyverszünet iránti alkudozások újra megkezdessenek. P­é­t­e­r­v­á­r, sept. 29. Ferencz József csá­szár személyes levelezésbe állott az orosz czárral, kinek Chotek újabban megint levelet hozott Bécsből. Berlin, sept. 30. A német alkotmány el­készült. A strassburgi helyőrség Rastattba vite­tett. A würtembergiek megszállották a várost, mely éhség­ és betegségek miatt adta meg magát. A poroszok Elsassban német iskolai oktatást szer­veznek. — Páris előtt nagyszerű akna fedez­tetett fel Páris előtt. Most már csakugyan Párisra összpontosul minden figyelem. A helyzetről a „Staatsanzeiger“ a következő képet nyújtja : A Párist körülzáró csapatok felállítása még eddig a támadási pont meghatározására alig nyújt biztos következtetést. Ezt leginkább az erődök, sőt a töltések helyzetéből lehetne meghatározni. A déli homlokzatot a Szajna bal partján Issy, Vanv­­res, Arcueil, középen Bicéire, Ivry és keletre a Szajna és a Maine közt, Charenton erődök és a vincennesi erdőtől délre fekvő Gravelle melletti töltés fedik, míg részint a védművek közt, részint azok előtt vagy megett nyugatról keletre feküsz­­nek Meudon, Clamart, Issy, Vanvres, Montrouge, Chatillon, Bagneux, Gentilli, Arcueil és Ivry fal­vai. Az Orleans felé vezető vasút a routes imperales Fontainebleau d’ Orsay és Versailles felé a csatatér e részén vonulnak keresztül, mely­­nek erődei azon hátránynyal bírnak, hogy a körülbelül 4000 lépésnyire feléjük közeledő ma­gaslatok által dominálva vannak. E déli frontnál erősebb az erődök tömege és fontosságánál fogva egyaránt a keleti front, mely­nek fedezésére különös gonddal négy erős erőd ugyanannyi recoute (várfok) van állítva, mely­nek délen a Marne, északon a l’attreq csatorna képezi határát. Ettől egészen a Szajráig Aubervil­­liers erőd és a St. Denisi háromszoros erődítés Uralja a tért, melylyel szemben egykor a Maasse­­reg a főváros előtt először találkozott a vissza eső összf­ontosuló ellenséggel. Ha e völgyben tovább követi az ember e vidéket, egy területre ér, mely jelentékeny hosszú­ságban a Szajnától St. Dimisnél egészen délre­­Versaillesig a Mont Valerienen­ levő erődök védel­­n­e alatt áll. Ennek északi és déli oldalán az erő­dökben két hézag van, melyeket a Szajna és a jobb partján levő boulognei erdő akar pótolni. A déli hézag Sevres és St. Cloud közt fekszik; a Garch­esnál levő magaslatok (amaz egy falu Szt. Cloudtól nyugatra) itt könnyűvé tesznek egy támadást és némileg egy néhány méter­nyi magasságban a Mont Valerient meghaladó magaslatról az onnét jövő tüzelést ellen­súlyoz­­hatni;de e magaslat azért még sem nyújtja azon előnyt, hogy a lövések a várost is elér­hessék. A fővárosra nézve végzetesebb lehetne az északi hézag megtámadása, mely Courbevoie fal­­vától északra egészen St. Ouenig felnyúlik. A Szajnával szemben a támadó azon helyzetben van, hogy agyúütegeit a Gennevillierstől széles félkör­ben egészen a Lille felé menő útig St-Denis fölébe magasló hegyen állíthatja fel. Argentenil és St. Ouennel átellenben igen könnyen tehetni tábori erődítéseket, melyekből a st-denisi védműveket egyrészt kényelmesen lehet lődözni, másfelől elér­hetők lennének St-Honoré és Faveque városnegyedek. Az Argentueilnél a Szajnán netalán átment csapa­tok balszárnya, mely e helyet igen könnyen át­változtathatja ideiglenes hídfővé, a La­ Garenne körüli földművek által kitűnően lenne fedezve, úgy, hogy minden nyílt előrehatolást a Mont-Va­­lerienből meg lehetne akadályozni. Mihelyt a st­­denisi védművek lövetése lehetségesítve van, azaz, a várossal való összeköttetése megszakadt, ezek tarthatlanokká lesznek, így tehát Gennevillierstől délre és Asniéresnél ezután lehet réstörő-ütegeket állítani föl, melyeknek rombolásától az ellőtte fekvő város­részeket alig­ha lehet megvédelmezni. Strassburg ostroma, A „Nord. Allg. Ztg.“ szerint 1870 sept. 28. volt a nap, melyen először lengett ismét a német lobogó Strassburg falain. 1681 - ben foglalta volt el Louvois az egykor német várost 189 évig össze volt fonva Francziaországgal, a foradalomtól fogva pedig elvárhatatlan egységet alkotott a franczia nemzettel. Strassburg ostroma összesen 48 napig tartott. Aug. 11—17-ig csak a badeni nagy herczegi had­­­ osztály cer­irozta. Aug 14 én Werder altbk. vette át a főparancsnokságot a Strassburg előtt levő ostromló sereg felett, melyet a bádeni hadosztály, az 1. porosz tartalék és testőr-landwehrhadosztály, valamint az ostromtüzérség és műszaki csapatok képeztek. Az egész tüzérség főparancsnoka Decker altbn. volt, főmérnökké Mertens vezérőrnagy jön ki­nevezve, ki a Duppelnél történt ostromunkálatok­­nál is, valamint Dresda és Kiel erődítéseinél jön híressé. Aug. 24. miután az első ostromágyuk meg­érkeztek és Ulrich tbk. többször sikertelenül szó­lhatott fel a megadásra, a bombázással való fenye­getés daczára, a város lövetése megkezdődött, mely kezdetben inkább raktárak, kaszárnyák és középü­letek ellen volt intézve. ' 26-ikán 4 órakor reg­gel 12 óráig a bombázás megszűnt, hogy a Strass­burgi püspöknek a polgárság és az ostromló sereg közti békeközvetitésének eredménye bevárassék. Midőn ez meghiúsult, a lövetés 27-ikén tovább folyt. 29—30 közti éjjel az északnyugati fronton az első tábornak párhuzam részünkről minden veszteség nél­kül megnyílt az ellenséges védművektől 600—800 lépésnyire. 31. éjjel a közlekedés megnyílt, a 2-ik táborlati párhuzam (paralel)-hoz. Sept. I. éjjelén ez utóbbi is az erőségtől 300—400 lépésnyire to­latok 9— 11-dike éjj­­el a közeledés megtörtént a harmadik párhuzamhoz; 11 —12 közti éj folytán e harmadik párhuzam is fölszedetett. E közben az ostromtelepek felállítása is nagy tűzzel haladott elé és vitetett keresztül. Úgy hogy ennek védelme alatt Sept. 15-ikén a lőtér betetőzése be volt végezve és 20. és 22. az 53 és 52. csillagsánczok bevéte­lével a várkörhöz még nagyobb közeledés történt. A franczia helyőrség kitartása és ellenállása iránt katonai szempontból a legnagyobb elismerés­sel kell lennünk, jóllehet a védelem makacssága miatt maga a város is igen sokat szenvedett. Az „Agen. N­av­e egy schettstadti 23. iki táviratából kitű­nik, hogy Strassburgban a köztársaságot Sept. 1­1- ikén proclamálták Baersch profektté és Dr. Ruse­mak­eré­ben megválasztva; továbbá az ideiglenes kormány ál­tal az alsó Rajna-departementjébe profectté kine­vezett Valentin ur. 19-ikén úszás által a várba jut­hatott. E távirat egyébiránt erősiti, hogy csak 44 halott van. Eddig tart a „Nordd. Alig. Ztg.“ tudósí­tása; újabb részletek még később jönnek. Egy 25- iki levél már az ostrom jelentékeny haladásáról tanúskodik. E levélben ki van emelve, hogy 8 nap ullva rohamot intéznek. Ez előbb történt és úgy látszik a helyőrség háromszor visszaverte a táma­dást; végre 28-ikán megadta magát. Versailles megszállása. Az „Ind. Beige“ egy levele September 20 jelenti: ,,18-án három huszár, mint Parlamentár jött Versailles kapui alá; a nemzetőrök elvezetvén a mairéhez, kívánták, hogy az alkudozások kezdőd­jenek meg. A maire kinyilvánítá, hogy ő csak a fotlkkal vagy annak meghatalmazottjával alku­­dozhatik. Tegnap egy lovastól kisért hadsegéd érkezett, kit szintén a nemzetőrök a község elé vezettek. Ezután hosszas beszélgetések kezdőd­tek meg. Reggel 91/4 óra volt és 6 órától kezdve dörögtek az ágyuk Versailles Sceaux felé vezető útjairól Versaillestől néhány kilométernyi távol­ságban. A hadsegéd főleg sebesültjei számára kívánt gondozást és a takarmányraktár kulcsait követelte. Sokat vitatkoztak, a tiszt végre ellova­golt, hogy tábornokával értekezzék. Megígérte, hogy egy óra múlva visszatér. Ez idő lefolyása előtt jött egy tüzér kapitány, szintén tábornoki hadsegéd. Két nemzetőr vezette őket a mairehez, hol a községtanács állandóan együtt ült. Versail­les közvetlen szomszédságában verekedtek. Vinoy tbk. a meudoni magaslatokon felállított német hadosztályt akarta szétugrasztani. A magaslatok dominálták a Szajna balpart­ját és a vanvresi és issy-i erődöket. 11 év egy negyed órakor délelőtt a város új mairé-je egy­kori hivatalnok flaureau ki­jött a mairieből, felhá­gott egy kútra, mely a párisi sétatér rácskapuja előtt áll, hogy a németekkel kötött capitulatiót felolvassa. Ez így hangzik: 1. Tulajdon és személy, valamint a műemlé­­­­kek és művek tiszteletben tartatnak. 2. A néme­tek minden kaszárnyát elfoglalnak, de a tiszteket valamint a kaszárnyákban nem lévő katonákat a lakók szállásolják el. 3. A nemzetőrök fegyver­ben maradnak és a német katonasággal együtt bízatnak meg helyőrségi és rendőri szolgálatokkal. Csak a kapukat foglalják el a németek tetszés szerint. 4. Pénzbeli hadisarct nem kívántatik, csak a katonaság és a lovak élelmezése. 5. Mai­nap Versailles kapui nyitva állanak, hogy azokon az 5. hadtest bevonulását tarthassa. Ezután 25—40,000 nyi ember Versaillesba bevonult. A nép kiáltotta néhol: Éljen Franczia­­ország, kalap nélkü­l várták meg ez elvonulást. Ezután kezdődött a requisitio. Csak a takarmány­­ raktár értéke kitett 500,000 frankot- A csapatok egy része 20-án ismét tovább ment. Minden a legnagyobb rendben történt. A ka­tonai főnökség minden requisitiót megfizetett. Róma. A különböző pártárnyalatokkal szemben a legnagyobb nehézségek merülnek fel a plebisci­­t­u­m formuláreját illetőleg s pedig már-már itt a határidő (okt. 2-ka) a római nép megszavaztatá­­sára. A republikánusok azt akarják, hogy a sza­vazás „Olaszország egyesülése Rómával mint fő­várossal“ fölött történjék, a balpárt­i Olaszország­nak mint alkotmányos monarchiának Victor Ema­nuel alatt egyesülését Rómával mint óvárossal, a nemzeti programra értelmében“ — kívánja; a jobb­­ párt „Olaszországnak mint alkotmányos monarchiá­nak egyesülését Victor Emanuel alatt mindazon garantiákkal, melyek a pápa szuverenitására meg­kívántainak“ pengeti; végre a kormány „az olasz alkotmányos monoroai„ egyesülését Victor Emanu­el és örökösei alatt“ óhajtja. A modus vivendi fölötti tárgyalások megkezdésére mint rendkívüli kir. biztos, Lamarmora küldetett Rómába. * Az „Opinione“ következőleg festi az osztrák kormány magatartását a római eseményekkel szemben. A pápai udvar mint tudjuk segélyért fordult a külföldi hatalmakhoz, mire Beust gróf a római osztrák-magyar követhez intézett jegyzéké­ben nyíltan,és leplezetlenül kifejtette politikáját, tudatván­y a pápai udvarral, hogy az észt­-magyar­­konarchiától sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem várhat. Az Olaszországgal szemben fenálló barátságos viszonyok s azon erős meggyőződés, hogy a római kérdésnek meg kell oldatnia, minden lehető módot elvonnak tőle arra, hogy a római udvar kívánságának megfelelhessen. Az osztrák­­magyar kormány óhajtja, hogy a pápaság és Olaszország között kiengesztelődés jöjjön létre, s felajánlja szolgálatait a szent­szék szabadságának és függetlenségének biztosítása körül, a­melyek reá nézve nélkülözhetlenek, s nincs is oka kétel­kedni, hogy Olaszország hajlandó leend azokat biztosítani, e határokon azonban, a­melyeket az észt­-magyar birodalom viszonyai, politikája és nemzetközi összeköttetései elé vont, működése túl nem terjedhet. De valóban, mint halljuk, Trantzmansdorff Lamarmorával egyenlő irányban fáradozik a n­­odus vivendi megállapításán s legközelebb Flórenczen keresztül utaztában hosszabban értekezett Visconti- Venosta olasz külügy­érrel.* A pápa a végső pillanatig azon hitben élt s abban tartotta a római népet is, hogy az olaszok sohasem fognak Rómába bemenni. Antonelli szintén osztotta e nézetet egész 18 áig, e napon azonban megváltoztatta magatartását s az egybe-­g­yülte bibornok-kollégium­ előtt így nyilatkozott: „Az én szerepem lejárt, miután a pápaságot világi hatalmában mint államférfit mindaddig, amig csak lehetett, védelmeztem volna. Minthogy azonban je­lenleg a dolgok oly fordulatot vettek, hogy a po­litikai kérdés katonaira változott, minden további felelősséget el kell magamtól hárítanom s e vég­ből lemondásomat benyújtanom.“ A bibornok e rögtöni elhatározása mindenesetre ügyesen történt; állása Róma bevételével különben is tarthatlanná lett volna s igy ez volt az utolsó pillanat, mely­ben még önként tehette e lépést. Pietro bibornok nem fogadta el a neki ajánlott államtitkárságot s e szerint a zsinat alatt ultramontán buzgalmával nagyon is kitűnt Capelli bibornok, a pápa legú­jabb creaturája, foglalta el Antonelli helyét. Most már aztán felveheti a v­á­r­o­sn­e­gye­d-titkár czímet. Renan válasza Strausshoz. (Folyt.)

Next