Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-02 / 17. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre 6 ft. — kr. Félévre . • . 10 . — s Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési iroda: Pesten, országút 18. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 17. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten» kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kátsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. Vasárnap, October 2. 1870. II. évfolyam. Az 99 Ellenőröé ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre...................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) gg* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az ,»Ellenőr“ eddigi és ezután!orai közt létező különbséget (mely October—decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország Iizibor 11 vert vidékeinek ékező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege 328 frt — kr. Davida Sándor 2 húsz frankos és egy magy.ar any. Thaly Elek.................................5 frt — kr. Lichtenberg Ignácz ... 5 „ — „ A pesti ágost. evang. gymnasium tanári kara . 10 „ — „ Topler Károly...................................5 „ — „ Zboray Amália...................................1 „ — „ Jezernitzky Jenő . . . . — „ 30 „ Jezernitzky Olga .... — „ 20 „ Hunyadi Zsuzsánna . . . 2 „ — „ Ozoray Árpád .... „ — „ A minta intézmény. Kisül utóljára is, hogy igaza volt a kormánypárt azon szószólóinak, kik szerint az 1867-iki alkotmány alatt nincs szükség az ellenzéki működésre, mert hát menni fog minden magától, mint a gondolat. Megy is, hogy el sem képzelhetni, hol áll meg. Szeretnék azonban tudni, hogy a magától menő alkotmányosság ilyetén utazása alatt sem veszett - e még el gróf Andrásy Gyula kellemes hite, miszerint a delegátok intézményét eltanulják tőlünk s létesíteni fogják, saját boldogulásukra, más országok is? Annyi bizonyos, hogy pompás minta. Csak az a kár, hogy nem ér semmit. Olyan mint bizonyos khinai csecsebecse — egy elefántcsont gömb, melynek belsejében egy másik golyó forog teljes szabadságban. Roppant munkába kerülhetett mesterének, míg a külső alá egy belsőt faraghatott, páratlan ügyességgel, két kis lyuk s egy késecske segedelmével, hanem hát mire való utoljára is? Hogy ritka mű és drága nagyon, azt elismerjük, de hogy mi haszna lehet, azt ugyan nem találja ki senki. Legfelebb is csak az a czélja, hogy az elbámulás felkiáltson előtte, ejnye, milyen furcsa bolondság váljon ki csinálta ? A khinai kettős tréfaszer azonban mégis szolgál valamire: gyakorolja a szemlélőnek okoskodási képességét s ha megrázzák , csörög. És ebben rejlik előnye a delegatio terhes gömbje felett, melynél megáll az emberi ész s a melyet még csörgésre sem rázhat mindig a játszi kéz. Most például nem ártana egy kis delegationális csörgés s meg is volna rá az egyik golyó, de a másik — a külső — nincs sehol, már pedig csak együtt, érnek valamit a mulatságra. Gyönyörű intézménynyel biztosították a parlamentáris önkormányzat gépezetének rendes járását, a már igaz. Mert hiszen emlékezhetik mindenki, mily biztosíték gyanánt mutattatott be s magasztalhatott egekig a delegátiók felséges találmánya. A monarchia két felének érdekei nem jönnek többé zsurlódásba. Belügyeit függetlenül intézheti mindkettő. Az alkotmány kerekei akadálytalanul foroghatnak a jóllét felé vezető utakon. A közös kérdések kényes tojását szépen leültette a delegatiók nagy Kristófja. Kopasz fej lehet még az ellenkezőt igérő Macassar vagy másféle bűzolaj daczára is, de a delegatiók intézménye megszüntet minden magyar tyúkszemet, melyre Bécs akarna lépni. Mi nem hittünk e szép szavaknak s a delegationális intézményben csak az ország önkormányzati jogainak kijátszását láttuk. S ezért vallottuk mindig a mély meggyőződést, miszerint sem Magyarországnak, sem Ausztriának nem lehet valódi parlamentáris önkormányzata mindaddig, amíg a delegációk intézménye fennáll vagyis az állami legfőbb ügyek elvonulnak az illető országgyűlés jogköréből, s így folytonossá válik a többi ügyek elintézésének megzavarodása is. S mert ez volt meggyőződésünk, teljes lelkünkből hangoztattuk az ellenzék jelszavát: delenda delegatio. Hanem most bizonyossá kezd lenni,, hogy a szegényke lejárta volna magát, ha élhetetlenségéről soha egyetlen baloldali ember sem suttog. Eltemetik őt nélkülünk is, a bécsiek, kik nélkül nekünk — mint gyakran állíttatott — mukkanni sem lehet az infallibilis „közjogi alap“ tévedéseinek helyreigazítására. Egy szóval kisül — mint e sorok kezdetén mondtuk — hogy a jobboldali tan, miszerint 1867 után nincs szükség többé az ellenzéki működésre, igazabb volt mint józanul elhinni lehető, mert hogy a delegatio kimúlik természetes halállal is nem sokára, arról bizony nem kételkedhetik többé nagy mestere sem. Pest, okt. 1. (M. J.) Németország egysége ma már fait accompli, kedvezzen bár ezután a szerencse az ifjú köztársaság hadseregének, s verje ki a honból a fölébredt nemzeti lelkesedés az idegen inváziót, a nagy német birodalom egységét ez többé már meg nem akadályozhatja. A német egység megalakulását hazánkban is az elfogulatlan politikusok, rokonszenvvel fogadták, s nem tartották azt sem a közszabadság, sem speciális magyar szempontból — calamitásnak. Akadnak ugyan némelyek, mint a „Reform“ és pártja, akik a német egység megalakulásával, a porosz hódítási politika és a reakczió inaugurálását látják, a nemzet nagy része azonban sokkal helyesebben ismeri fel érdekeit. Én részemről ezen föltevéseket tökéletesen alaptalanoknak tartom, mert valamint hiszem, hogy a jelen háború óriási áldozatainak, mély sebeinek behegesztésére hosszas béke szükségeltetik, úgy másfelől meg vagyok arról győződve, hogy azon érdek-szalariditás kapcsainak szorosabb egybefűzését, melyet a jelen háború megszilárdított, csak a szabadság fogja elválaszthatlanul egybeforrasztani. S ez nagyon természetes. Míg a német nemzet czélját el nem érte, önként csatlakozott Vilmos király zászlóalá. Korántsem azért, mert belügyi conservatív politikájával igen rokonszenvezett volna, hanem azért, mert egyedül a porosz király és nemzettől várhatta reményeinek beteljesedését. Most azonban, midőn a német egység ténynek tekinthető, épen oly kevéssé hihető, hogy a német nép dinasztikus kegyelet miatt, jogaitól, politikai szabadságának követelésétől elálljon, valamint az olasz nép nem állott el s nem fog elállni a jövendőben is Victor Emanuel szép szeméért. . Ha pedig Vilmos király a győzelem mámorától elkábitva nem fogja megérteni az intő szót, s a nagy porosz párt feudal ligájára fog támaszkodni, könnyen Napóleon sorsára juthat, s majd ő is wilhelmshöhei magányban gondolkozhat a múltak botlásairól. A fejedelmi kegyelet nimbusa már napjainkban szétfoszlott, s a nagykorúságra jutott népek így szólnak a fejedelmekhez „ha kell veletek, ha kell ellenetek “ Ne féltsük mi a nagy német népet! De tekintsük a dolgot magyar szemüvegen. A jelen háború következménye lesz, hogy nem fogunk többé Poroszországgal, vagy északnémet szövetséggel, hanem nagy Németországgal fogunk találkozni. Ezen változás mind szabadelvű, mind speciális magyar szempontból határozottan kedvező. A dinastikus Poroszország, Oroszország satellesen le fog tűnni a politikai közélet teréről, s helyet enged egy nagy független birodalomnak, amely tekintélyes szárazföldi és tengeri haderejével 50 millió népével elhatározó politikát fog űzhetni Európa közepén. A szerep megváltozik s vele meg fog változni Németország politikája is. A kis Poroszország az ellenséges Napóleoni dinastia és Ausztria által fenyegetve, ha kitűzött czéljáról Németország egyesítéséről lemondani nem akart, akarva nem akarva is kénytelen volt egyetlen szövetségese Oroszországgal karonfogva haladni. Most azonban, midőn Austria Németországból kiűzve, Francziaország meggyengítve s Németország mihamar egyesítve lesz, előre látható, hogy a német státusférfiak más helyen fognak keresni szövetségeseket. Német-orosz szövetségről a jövőben csak úgy lehet szó, ha Ausztria diplomatiája hagyományos politikáját folytatva az új Németországban ellenséget lát, s kényszeríteni fogja e népszerűtlen szövetségre. A jövőben nincs semmi kapocs, mely egy homlokegyenest ellenkező érdekű népet, tartósan szövetségben tarthatná. A német nemzet az orosznak versenytársa lesz a tengeren, a nemzetiség terén, a polgáriasodás nagy harczában. Németország a czivilisatio, az alkotmányos szabadság, Oroszország a barbarismus, a kényuralom földje. Ily két különböző nemzetközi csak a legkétségbeejtőbb kényszerűség, s az elvakult osztrák politika ridegsége eszközölhet szövetséget. Oroszország egy alkotmányos Magyarországnak, mely a szláv népek egyesítésének utópiáit, s a keleti szabad gazdálkodást gátolhatja, természetes ellensége. E felett mindnyájan tisztában vagyunk,s minden pillanatban készen kell lennünk, hogy a keleti kérdés felelevenedésével érdekeink is be fognak vonatni a nagy küzdelembe, mely kelet jövője felett határozni fog. Kire támaszkodjunk tehát? Mindenekelőtt önmagunkra, ha belől erősek leszünk, ha valódi szabadelvű politika fogja a népeket összetartani, önmagunk is elég erősek leszünk szembeszállni az idegen invasióval. De valamint belpolitikánknak az erőt, úgy külpolitikánknak is a népek rokonszenvét, az őszinte, határozott szabadelvű külpolitika szerezheti meg. Le kell mondanunk azon hagyományos politikáról, mely a dunai államok megerősödését féltékeny szemmel nézte. Mit értek el aztán ezen fonák politikával. Azt, hogy a dunai államok népeit Oroszország karjai közé kergették s önmaguknak csináltak ellenségeket. Arra kell törekednünk, hogy a dunai államok függetlenségét, alkotmányos szabadságát biztosítsuk s megszilárdítsuk. Mennél függetlenebb állást fognak ezen államokelfoglalni, mennél inkább meg lesz ott szilárdulva a polgári szabadság, annál nagyobb lesz az űr, mely ezen népeket Oroszországtól elfogja választani. Magyarországnak, mint a nyugati civilisatio utolsó keleti védoszlopának kell a dunai népek, különösen Szerbiának, amely állam leginkább fogja fel helyesen érdekeit, szövetségét keresni, állami szervezkedését elősegíteni, s ekkér elvonni a vészteljes orosz befolyástól. Magyarország ezen külpolitikája ellentétbe fog-e jönni Németország politikájával? Hitem, semmiesetre sem. Németországnak épen úgy érdeke a dunai államok, különösen Oláhország függetlenségét megőrizni, mint Magyarországnak. Németorságnak épen oly kevéssé fekszik érdekében megtűrni, hogy Oroszország a dunai fejedelemségek testén Konstantinápoly felé törhessen, mint nincs érdekében Magyarország gyengítését elősegíteni, a mely az új Németországnak kelet felől legbiztosabb védfala. Különben, hogy Oroszország és Németország közt a harcz a balti tenger birtoklása s az ellentétes szláv és német érdek miatt előbb utóbb ki fog törni, az előre látható, s már is jelzi ezt a orosz sajtó ellenséges hangulata a német győzelmekkel szemben. A mi politikánk jövőben sem lehet aggressív politika, hanem csak az önvédelem jogos politikája lehet észszerűleg, de azt semmi esetben meg nem engedhetjük, hogy keletről, körülkeríttessünk és aláaknáztassunk. A magyar ellenzéki sajtó feladata, hogy hazánk érdekeit, határozottan hangsúlyozva szárnyát szegje azon osztrák hagyományos politikának, amely folyvást újabb és újabb gátakat igyekszik építeni hazánk és Németország jó egyetértése között. — A következő sorok közlésére kerestettünk meg illetékes helyről: Az „Ellenőr“ mai számában a magyar kir. közmunka és közlekedési miniszter személye és ügykezelése ellen többnemű megtámadás intéztetett. Van e megtámadások közt egy oly vád, melyet, ismerve a miniszter felelősségi érzetét, a közvélemény és a közönség irányában egy pillanatig sem lehet válasz nélkül hagyni. Ezen vád, hogy a miniszter úrhoz a magánfelek nem juthatnak, Gorove miniszter úgy jelenlegi, mint előbbi hivataloskodása óta naponként és pedig délután 3 és 4 óra közt bárkit is szívesen fogad. Fogad ezen felül sürgős esetekben hivatalos teendői közt is a minisztériumban, sőt fogad magán Sz állásán is, mikor csak hivatalos teendők ezt lehetlenné nem teszik. Ha az utóbbi időben eset előadta volna magát, hogy valaki a miniszterhez be nem jutott, ez azon utolsó mintegy 14 nap alatt történhetett, mióta a miniszter részint ágyban fekvő beteg volt, részint a szobát őrzi; azonban valamint ezen betegeskedés nem akadályozta abban, hogy teendőit folytassa, úgy számosan lettek ez időben is, egyesek — mint küldöttségek — általa fogadva.“ Sajnálva, hogy betegség okozhatá azt, mit némelyek — nem tudva a valódi okot — tán egyébnek tulajdonítottak, mi csak figyelmeztetni akartuk a miniszter urat, hogy sok panasz van ellene a hosszas előszobáztatás s kissé tán kelletén túl visszatartó fogadás miatt. Ezen pedig Gorove miniszter úr — ki udvarias ember is tud lenni — segíthet saját javára is. Szerk. Pesti váltótörvényszék. Az igazságügyért általában mindenik miniszter annyi sok segédfogalmazót, fogalmazót, titkárt és így tovább tart minisztériumánál, hogy fele bőségesen elég volna. Hogy mennyi a munka, bizonyítja ezt a hivatalsereg délutáni commóziója. A pesti váltó törvényszéknek beadványa most, septemberben, 60.000-en felül rúg. Összes személyzete ezen tömérdek munkához, nem is véve föl a váltói eljárás azon köteles gyorsaságát, hogy egy adtó sem maradhat elintézetlenül tovább 3 napnál, — áll 1 elnök, 7 bíróból, 4 jegyző, 4 segédjegyző, 4 segédfogalmazó, 4 gyakornokból. Ez a fogalmi szak. A segédszemélyzetről nem is szólok, az aránytalanul kevés. Igtatóban, kiadóban még enni sem érnek rá. Reggeltől esteiig izzadnak. A panasz mindig az a miniszteri osztálytanácsban : sok a személyzet. Igen, uraim! mert komolyan s legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak ott. Kidől egy pár minden évben a legjobb világában, egy pár strupirt lesz. És mégis, ez a hallatlan a jövő évre kilátásba helyezett alsóbbrendű tisztviselői fizetés-javítás ide nem szándékoltatik kiterjesztetni. Egy olyan hivatalnokét, aki 400 írtért 9—1-ig dolgozik, 400-ról emeljük 600-ra, hanem azét, ki 8—1-ig, 3—6, néha 8-ig dolgozik, hagyjuk 300-on. Értem a joggyakornokok és segédfogalmazókat. Hozzá még vegyük, hogy a minisztériumoknál divatos promotio szerint egy tiszteletbeli gyakornok pár hó alatt titkárnak ugrattatik, míg itt megőszül a gyakornokságban; ha egy hely megürül, nem promoveálni, hanem — úti figura docet — beilleszteni szoktak kedvelt embereket. Különben alkalmilag jó lesz szellőztetni, hogy a váltótörvényszéknél divatos modor szerint nem is tud a minisztérium azokról, kik dolgoznak semmit, mert ott a magas minisztériumhoz felküldött év— A P. Napló írja :A cattarói fölkelés által előidézett hadi költségek ügyében, a lajthántali pénzügyminiszter kérdést intézett a magyar kormányhoz az iránt: vájjon a nevezett hadi költségek, melyeket egyelőre előlegképen a lajthántali minisztérium födözött, véglegesen az imént nevezett minisztériumnak, vagy pedig a közös hadügyérségnek számíttassanak-e föl ? A m. kir. minisztertanács, mint halljuk azon nézetben volt, hogy a nevezett költségek födözésére mindkét államterület együttesen van hivatva, s igy azokat tehát a közös hadügyérség tárczája fogja viselni. A jövőben felmerülő eseteknél azonban — s ezt a minisztertanács határozottan kijelenté — a m. kir. miniszterelnök és a lajthántali miniszterelnök közt folytatandó tárgyalások eredménye lesz egyedül irányadó. Miskolcz városában van egy „korona“ czímű vendéglő, mely a magyar állam tulajdonát képezi. A vendéglőért eddigi bérlője fizetett évenkint 1500 frtot. A bérlet ideje azonban most lejárván, Weisz Zsigmond még május 21-én folyamodott a pénzügyministériumhoz, hogy ha a vendéglő újbóli bérbeadása nem a rendes módon , árverés útján történnék, hanem magán úton, akkor ő kész a vendéglőért 148°0-kal többet fizetni, mint az eddigi bérlő, és azonnal letenni minden biztosítékot, valamint a szerződés minden egyéb pontjának aláveti magát. A folyamodásra két hónapig semmi válasz sem érkezett, sem nyilvános árverés nem hirdettetett a bérbeadásra. Július elején tehát Weisz Zsigmond újból folyamodott, és ismét kijelentette, hogy 48 százalékkal több bért fizet, mint fizettek eddig. E második folyamodványra már válaszolt a m. kir. bányaigazgatóság Diósgyőrött és pedig válaszolt ekképen: „Miután a vendéglő már kiadatott, jelen folyamodványnak hely nem adatik.“ Tehát kinek adatott és hogy? Az előbbi bérlőnek 10°/0-kal magasabb árért mint eddig. Minthogy pedig Weisz Zsigmond 48°/0-kal ígért többet, az állam vesztett minden száz forintnál 38°/0-ot. Szép gazdálkodás. És ez csak egy eset, miről véletlen tudomást nyertünk, de hát nem lehet-e több ilyen eset is, mik nem jönnek nyilvánosságra, de melyek mellett egyenesen az ország károsul. Mi tartóztatta vissza a magyar pénzügyministériumot, hogy az állam jószágát annak ne adja bérbe, aki több jövedelmet biztosít az államnak. negyedi kimutatások szerint N. N. referens előadott 6000 ügyet, de hogy ki készítette el, arról hallgat a krónika. Vájjon nem volna-e jó, igy küldeni a kimutatást: N. jegyző feldolgozott 1000-et, X. gyakornok 2000-et, Y. referens 200 ügyet, s ezt a kész munkát Y. referens előadta, mert itt minél lejebb áll valaki, annál többet dolgozik. így tán jobban kitűnnék, ki, mit csinál s a sokat hangsúlyozott érdem szerinti méltánylásnak alapja is lenne. Erre mit tud szólni a „Budapesti Közlöny.“ ? ____________ Győző, Bécs, szept. 30-án. (Saját levelezőnktől.) Sokan vannak, akik nem tudják maguknak megmagyarázni, hogy mi indítja a kormányt az itteni politikai crisis fentartására. Midőn a Hasnerkabinet beadta lemondását, mindenki azt hitte: itt a foederatio! A következés azután megmutatta, hogy csalatkoztunk. Potocki a németek előtt a csehet, a csehek előtt pedig a németet játszotta. Ha az új kormány fél esztendei működését tekintjük, úgy nem látunk abban semmi vezéreszmét, semmi haladást egy kitűzött czél felé. Nemde így van ? — Nem , a látszat csal! A cabinetnek van czélja, habár ezt annak elnöke nem tudja is; a jámbor lengyel gróf háta mögött avatott kezek dolgoznak. Mondjuk ki a valót: a reactió emeli fejét! A régi korszak emberei már 10 év óta kénytelenek voltak nyugodni. Egyszerugyan mozogni kezdtek, azonban a porosz fegyver leverte őket csakhamar, ép úgy, mint most a franczia absolutistákat. Különös! Már másodszor történik, hogy Bismarck a szabadság mentora! Königrätz megtermette a magyar egyességet, valamint Sedan a franczia köztársaságot. A reactió azonban — régi mondás szerint — olyan, mint a hydra: ahányszor levágják fejét, annyiszor újra nő az. Aki ismerős az itteni befolyásos körökkel, az tudja, hogy a dializmust ott csak erőszakolt ténynek tekintették mindig, amelytől amint lehet szabadulni kell. Alig történt meg a fejedelem koronázása, s már elkezdődtek az intrigák. A hatalom embere, Beusz, azonban ellenünk volt; azt hitte még ő akkor, hogy a két minisztérium vállán tarthatja magát. De az alkotmányos párt, joggal-e vagy nem ? visszautasította az államkanczellár barátságát. Az ellenszenv később azután élet-halál harczba ment át, amely, mint tudjuk, Beust részére dőlt el. A reactió e pillanatot használta föl, ajánlatokat tett. Beust féltette állását — nem lévén egyéb támasza, s most két kézzel fogadta azokat. Az így keletkezett frigy már 6 hónapja, hogy tart, nem is titok, kivévén a magyar kormányt. Andrásy még mindig rózsás párnán nyugszik, s nem látszik látni, pedig az első döfés Magyarország ellen van irányozva. „A Reichsratbnak (az alkotmányosságnak) s a dualizmusnak meg kell szűnnie ez a reactió első szava. A Reichsrath, látjuk, már haldoklik, tehát legyünk réseny. Lapszemle. A P. Lloyd kevés kilátást nyújt arra, hogy a bécsi kormány a zavarból kibontakozzék; csaknem bizonyos, úgymond, hogy a kormány elnapolja a reichsrathot, így aztán nem lesz delegátió, sem pedig alkotmányszerűen létrehozott budget 1871 évre. Ily módon tehát egy valóban alkotmányellenes állapot kezdetére jutottunk. A N. fr. Lloyd azt látja, hogy minél nagyobb siker koronázza Vilmos király fegyvereit, az átalános rokonszenv annál élénkebb a letiport Francziaország iránt, de ép ily átalános lenne a megbotránkozás, ha a franczia parvenit a legitimisták legitimistája által ismét visszahelyeztetnék trónjára; ez oly kolossális komikum lenne, amelyet csak Napóleon szemtelensége érhetne fel. A Hon a királyi leiratban épen nem lát módot a cseh kérdés megoldására. A csehek államjogaik elismerését kívánják, erről azonban mit sem akarnak tudni Bécsben, e nélkül pedig a leirat minden látszólagos engedékenysége mellett, nem békejobb, hanem haragos „sic volo, sic jubeo.“ A P. Napló. A magyar jogászgyülés egy heti szorgalmas működés után a kezdet nehézségein áthatolt, úgymond, s benne a jogügy állandó közeget nyert, mely a gyakorlati élet kívánalmait hangsúlyozni s azoknak irányt mutatni van hivatva. A M. Újság saját kifejezése szerint, álláspontját fejtvén ki, azt mondja, miszerint a polgárosodás ügyére mit sem tartana nagyobb szerencsének, mintha Francziaországban a józan köztársaság diadalmaskodván, valami végzetteljes véletlen folytán az összes német uralkodók és junfeerthum fogságba esnék, a német sereg pedig hazatérve, megalapítaná otthon a köztársaságot. A Reform a legsajátságosabb okiratnak mondja a cseh trónbeszédet egyenrangú kollégái között. Az osztrák kormány nem kíméli a szót, pazarolja a kérést s minden argumentumot megmozdít, hogy meglágyítsa a sz. Venczel koronájának árnyékába vonult duzzogókat, de helyzetével, viszonyaival jár, hogy érte nem ad semmit. Az U. Lloyd az alkotmánypártiak strikeolásával s a csehek foederalisticus chauvinismusával szemben azt hitte, hogy a bécsi kormány már-már megadja magát. Sime ismét újabb szabadulási út mutatkozik Scylla és Chagrbdis között. A kormány megtette kötelességét, midőn a kérdés eldöntését egészen a képviselőház kezébe tette le s még a szavazástól is visszavonult. Ennél is többet álláspontjából csakugyan nem tehetett. . Délben érkezett táviratok. Berlin, oct. 1. A „Krstg.“ jelenti. A foglyok állítása szerint a metzi helyőrség mozgó nemzetőrségből áll, a tulajdonképeni hadsereg Metz körül táboroz. 14 nap óta lóhússal táplálkoznak. Sóban hiány van, azonban kenyér és főzelék bőven van. Zab és széna egészen hiányzik. Ragályos kórok nem uralkodnak. A városban a köztársaságnak egy kiáltványa függesztett ki. Karlsruhe, sept. 30. A strassburgi kapitulálok közül sok francziatiszt — becsületszó mellett — szabadon bocsáttatott : ezek Schweiczba utaztak. Genfi jelentések megerősítik, hogy a francziák sept. 23 -án több előnyt vivtak ki. Porosz részről ezen ütközeteket őrjárati csetepatéknak szeretik feltüntetni. Flórén ez, oet. 1. Az „Opinione“ jelenti: Római sürgönyök nem erősítik meg azon hirt mintha a pápa Rómát odahagyni szándékoznék. Római lapok jelezik, hogy az olasz csapatok — a pápa kivonatára — megszálloták az Angyalvárat. Berlin, okt. 1. Elsass és Lotharingiában német posta-szabályzat állapíttatik meg, Strassburgban és Metzben posta főigazgatóság fog ,fölállíttatni, miután-mint a „Kreuzzeitung“ mondja „Elsass és Lotharingia a németek birtokában maradnak.“ Czernowitz, oet. 1. A moskva odessai vaspályát nagy orosz csapatszállítások foglalták el. A személy- és teli elszállítás majdnem egészen be van szüntetve. Az orosz készülődések Törökország ellen vannak irányozva, Montenegro is ellenségeskedést mutat a törökök ellen. Berlin, sept. 30. Ubrich tábornok a tisztekkel együtt a Sveiczba ment. Genf sept. 30. A francziák a párisi déli vonalon 23-kan, az uralkodó magaslatot visszafoglalták. Berlin, oct. 1. A kormányváltozás a városban kinyilváníttatott, a városon kívül táborozó katonák előtt azonban eltitkolták; ez utóbbiaknak a sedani kapitulátról nincs tudomásuk. Fadhereff a hírhedt orosz tábornok újabb életjelt adott magáról, ez alkalommal azonban nem mint rendesen szokta röpiratban, hanem egy orosz börzelapban: „Ausztria — mondja Fachereff — nem volt képes Poroszországgal, ■ mely 17 miillió lakost számlált, és Francziaország nem a német szövetséggel, mely 40 millió lélekből áll — elbánni. Oroszországnak azonban, mint amelyre Francziaország letiprása után a sor kerülni fog, egy 60 millió lakost számláló Németországgal lesz dolga !“ A háború idejéül, melyet Oroszország az egyesült Németországgal lesz kénytelen vivni, Fachereff azon napot jelölt ki, melyen Oroszország a reá nézve életkérdést képező szláv kérdés megoldását nyíltan és határozottan kezébe veszi. E minden orosz által várva várt nap este, mihelyt sikerülni fog Oroszországnak az összes szláv törzsek rokonszenvét megnyerni, aminek pedig törekvései főczélját kell képeznie. A csatatért, melyen a szláv kérdés megoldásra fog jutni, Fadiereff a lengyel királyságba, a Visztula, Narew és Bug közé eső háromszögbe teszi.,, Ha győzünk e háborúban,“ folytatja tovább,„ seregeink néhány nap alatt Berlin avagy Bécsben fognak állani; ha legyőzetünk s az ellenséget bármily kis lengyel párt támogatja, a lengyel királyságban fogják sirjokat találni. Páris: A léghajó a jelen háborúban s nevezetesen Páris ostromzár alatt tartásának idejére mindinkább fontos szerepet játszik játszani. Az „Indep. beige“ ugyanis rábírta Nadár ismert párisi léghajóst, miszerint Páris és Brüssel között a mennyire lehet rendes összeköttetést hozzon létre, s a nevezett lap máris egy hosszabb levelet közöl Párisból, melyet 22 kikelettel az említett után kapott. Nadar e levélben a főváros szokatlan kinézéséről ír. „Mi — így szól a tudósítás egyik jellemző pontja — legközelebb borzasztó veszélyből menekültünk. A kormányunk által kért fegyverszünetet a poroszok megtagadták. Ez nem is lett volnaegyéb mint ok a polgárháborúra s a történet nem képes felmutatni időt.