Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-18 / 33. szám
Az államalaptörvények kezességet nyújtanak a polgárok egyenlőségére a törvény előtt a polgárok politikai s vallásszabadságára. Ezen alaptörvényeket tovább fejleszteni,a birodalomi törvényhozás van hivatva, mert csupán ebben van biztosíték minden erőlködés ellen, melyek nyilván oda czéloznak, hogy az uj idő szellemével ellenkezőleg s jelen pezsgő élete közt középkori irányokat s nézeteket érvényesítsenek egy föderalistikus államszervezetben. Az alkotmány s a birodalmi tanácsban képviseltetés végre a csehországi német nép részére biztosítja nyelve érdekeinek megóvását, valamint megóvja törvényes kötelékét s hozzátartozóságát Ausztria többi részeiben levő testvéreihez. Polgártársak ! Csak oly féfiak lehetnek a szó valódi érteményében a csehországi német nép képviselői, kik — áthatva ezen nézetektől — híven ragaszkodnak az alkotmányhoz és azért indítványozzuk, hogy a birodalmi tanácsban eszközölt választások alkalmával azon névsorból válaszszatok férfiakat, kik az országban eléggé ismeretesek s kik jellemszilárdságukat s meggyőződéshüségöket nyilvános működésök különféle irányában megmutatták Polgártársak! hozzátok fordulunk,hogy nemcsak szavazási jogotokra, hanem szavazási kötelességtekre is figyelmeztessünk, hogy minél zsákosabban és egységesebben mint valaha lépjetek sorompóba jelöltjeink mellett, mert ez az első eset, hogy közvetlen választások történnek a wirtsbiforg"fik'tv"kedvezőtlen összetételének következtében nem reményük egy alkotmányba jelölt győzelmét, öntudatosan éljenek jogukkal s gondolják meg, hogy szavazatuk azért nem hangzik el észrevétlenül, hanem jelentőségteljesen számitni fog azon bizonyításnál, hogy a csehországi németek egységesek s testvériesen összetartók. Polgártársak! Ezen eredményt óhajtjuk mi meggyőző erővel fölmutatni, hogy tudja az egész világ, miszerint, ha az alkotmány s a birodalom alapjogain sértések követtetnek el, a csehországi német nép teljesen ment ettől, és hogyha nemzeti érdekeihez közelednek, azt hű szilárdságban fogja megóvni tudni fajának becsületére! Egységben erősen, teljes számmal s egyesített erővel válaszszatok ! Lapszemle. Az U. Lloyd azt látja, hogy a két koronás főnök Sedannál történt találkozása óta oly cselszövény kezd szerepelni, mely sok meggondolni valót ad a diplomatiai világnak s mélyen kezdi elkeseríteni a német nép naiv érzületét, mely legdrágább kincsét áldozta fel. A M. Újság. Midőn Favre a népjog nevében, úgymond, visszautasította Bismarck követeléseit ez hivatkozott XIV Lajos korára, midőn a francziák hasonló eljárást követtek Németország iránt. Az öntudatra éledt német nép tehát, kiált fel, ahelyett, hogy az átalános népjólét mellett emelné szavát 200 év előtti sérelmekért kíván mindenekelőtt boszut állani. . A P. Napló szerint a delegátiók későre maradt egybehívása nagy horderejű anomáliákat fog maga után vonni. A közösügyi költségvetés vagyel nem készül kellő időre, vagy megszavazása elhamarkodott teend. Ott van továbbá a jövő külügyi politika s a közös hadsereg „felszerelésére vonatkozó fontos kérdések. A P. Lloyd azon meggyőződésben van, hogy a dualizmus nálunk nemcsak a birodalom történetéből,állami feladataiból és missiójából származik, hanem, hogy az egyszersmind a szabadságnak legerősebb és legbiztosabb záloga. A Hon a jelen háború figyelmet érdemlő tényezőjének mondja azon tényt, hogy itt a germán és latin faj kezd hadviselő hatalom gyanánt szerepelni, mi ha csakugyan érvényre jut, fajgyűlöletet s ebből könnyen eredhető, fajharczotterem a jövő számára. A N. fr. Lloyd úgy látja, hogy mint hajdan az „Austria félix“ nek, úgy most a Savoya-háznak egymás után kezd a sült galamb szájába repülni: 1859, 1866, 1870. S ráadásul a jelen háború még a spanyol trónra is felsegíti a Savoyaházat s igy fényét reményen fölül emeli. A Reform reméli, hogy az Amadéhg. által kivánt spanyol népszavazat elég nagy többséget fog felmutatni arra nézve, miszerint az ifjú király beülhessen egy alkotmányos királyság czifranyomorúságába; az erős republicáni párt ugyanis Castelár vezérlete alatt nem sok nyugalmas pillanatot ígér számára. Délben érkezett táviratok. Bécs, oct. 17. A „Montags-Revue“ úgy értesül, hogy annak idejében Emsben a porosz király és az orosz császár közt szerződés köttetett, mely szerint Oroszország 200.000 embert bocsát Poroszország rendelkezésre, ha Francziaország netán az Elbáig hatolt volna. München, oct. 17. Az országgyűlés 16-ára van egybehiva, hogy a német kérdésben határozzon. A porosz király sok vaskeresztet osztott ki a bajorok közt, többek között Otto hgnek is a király testvérének. Tours, oct. 17. A kormány egy nyilatkozatban tudatja, hogy Palikaot lehetetlen alkalmazni. Lamotteronge tök eltűnt. Hamburg, oct. 17. A franczia hajóhad Dürnkirchennél gyűlt össze. Turin, oct. 17. Garibaldi Chamberybe megérkezett, hol 1500 önkénytes várja. Brüssel oct. 17. Hírlik, hogy Trochu azon óhaját nyilvánitá, miszerint Bismarckkal értekezni kívánna. — Lyonban a vörösek kifosztották a nagy seminariumot, anélkül, hogy a hatóság közbe lépett volna. A „Liberté“ kijelenté, hogy a toursi kormány mit sem ér. Tours, oct. 16. Kératry ide érkezett és Gambettával értekezett. Magával hozta a „Journal Officiels“ oct. 8—12-ig terjedő számait, a következő tudósításokkal: A nemzetőrség számos felirata helyesli a constituantéba való választások elnapolását, és erélyesen kárhoztatja a fegyveres manifestatiókat. Meghozá továbbá Saisset ellenadmiral jelentését, a Boudynal oct. 8 kán vívott fényes győzelemről, mely helyről az ellenség kivezetett. A tuilleriákban talált irományoknak egy kivonata constatálja, hogy decz. 2 ka után 26,642 személy záratott el, kik közül 14,148 deportáltatott, vagy száműzetett, vagy fogságban maradt. Egy rendelet a hirlapcautiót megszünteti. Oct. 10-kén a mozgó nemzetőrségnek igen heves csatája volt a Noisy és Montreuil melletti síkságon. Az erődből két ellenséges ágyú szereltetett le — Kératry helyébe, rendőrfőnökké Adun Edmund neveztetett ki. Kératry a külügyminisztertől missióval bízatott meg. Egy rendelet fentartja a szabadcsapatok activitását, és jóváhagyja azok szervezését. Garibaldi a Yogesekben egy dandár mozgó nemzetőrséggel együttévő franc tieurök parancsnokává neveztetett ki. Pár is. A Szajnaváros csendes magatartását melyet Gambetta tegnapelőtt közölt proclamatiójában jellemzőleg kiemelt, csak néhány manifestatió zavarja. E tüntetések azonban semmi veszélylyel sem birnak, mivel a demagóg kisebbség a lakosság többségében valóságos undort gerjeszt. A „L' Independance“ levelezője, kinek September hó végétől oct. 10 éig kelt levelei csak e hó 15-én jelentek meg, Párisnak jelen állapotáról így nyilatkozik: „Dicsérnünk kell a kormányt, mely igen bölcsen járt el az elégedett ének elnyomásakor, és a vérontást kikerülte. Az (oct. 8-ki) tüntetés socisiastikus jellegű volt és bizonyos Lefrançais vezérlette alatt jött létre. Blanqui, szokása szerint a háttérben maradt. E merényletek eredménytelensége főkép a kevés egyetértésnek köszönhető, mely tervelői és végrehajtói között létezik. Ledru-Rollin, és pedig joggal, kárhoztatja Blanquit, ki hasonlóképen cselekszik, és mindkettő nincs nagyobb egyetértésben Pyat Félix-szel. Flourens tüntetése véget érte, mihelyt Trochu megjelent és Tamisier s főkép Jules Favre a szilárdság és engesztelődés hangján egy kitűnő beszéddel feldúlt az elégedetlen tüntetőkhöz. 8-án este a leganarchikusabb párisiak dlubbjában bizalmat szavaztak a kormánynak és Pyat-val rosszul bántak , sőt egy nemzetőr majdnem agyonlőtte. Valamennyi lap ideértve Delescluze és Pyat lapjait is, némelyek egész nyíltan, mások némi tartózkodással, mint a Rappel, a védelmi kormány mellett foglal pártállást. A mi ütegeink túlszárnyalják a poroszok ágyúit, mihelyt ezek állást vesznek; szüntelen esítélc emu "luzersegünk páratlan lesz. Valamennyi vasúti indóházat ágyú műhelyekké átváltoztatták s a társaskocsik lovait alkalmazzák a lőszerek fogasaiban. Egy galamb, melyet Gambetta vitt magával, szerencsésen visszaérkezett. Gambetta Arago, Rochefort, Jules Simon és Jules Ferryvel a választások sürgetése mellett, míg ellenben a többi miniszter annak elhalasztása mellett voltak. Innen származott a kormány huzavona viseletté, szánalomra méltó tapogatódzása és a kételyek, melyek a választási párt tagjaiban felébredtek; azonban egy végleges tanácskozmányban Trochus tábornok, Jules Favre-től támogatva, kijelenté, hogy visszavonul, ha véget nem vetnek a fegyveres tüntetéseknek, melyeknek nyomását el nem tűrheti katonai hite hátránya nélkül. Arról beszélnek, hogy Dorian, a közmunkaügyi miniszter, kinek művei nagyon kitűnők, a vidéki tüzérséget fogja szervezni. October 10-től a fenn nevezett levelező jelenti, hogy Párisban békés hírek keringenek. Vilmos király Páris élelmezése ellátását nem gátolva 20 napi fegyverszünetet ajánlott, hogy Francziaország egybehívhassa az alkotmányozó gyűlést és ez egy kormányt nevezzen ki, melylyel alkudozásokba bocsátkozhatnék. Rochefort, kit Flourens lemondásra késztetett, a Rappel-ban egy levelet tett közzé, melyben kijelenti, hogy a kormánytól meg nem vál, s csak is a poroszok kiűzetése után fog régi politikai hitsorsosaival ismét egyesülni. A porosz ostromzár nagyon szét van szórva; a Journal de Cherbourg egyik szerkesztője vasúton azon pontig mehetett, hol a vonal vége van, és azután Párisba ballagott a nélkül, hogy útközben poroszokkal találkozott volna. Ez kétség nélkül egy véletlen eset volt. Sok levél érkezett, a többi között egy Moe Collet Reveiktől melyet ez L. Jourdanhoz, a „Siécle“ szerkesztőjéhez intézett. E hölgy kibuzgó republikánusnő, Konstaninápolyban a franczia követségtől, melynél a köztársaság kihirdetésekor jelentkezett, útlevelet kért, de ezt egyedül a császár nevében kiállítva kaphatta. Ugyanezen körülmény adta elő magát Bécsben a banán levelét Párisba menesztő. A „Correspondance Havas“ e hó 11-ről jelenti . Tegnap óta nagy katonai és tüzéri mozgalmak történnek a mi részünkön ép úgy, mint a poroszokén; ezekről valószínűséggel egy nevezetes összeütközésre lehet következtetni, mely néhány nap múlva fog történni. Felesleges most többet mondani. A jelen órában aranya, hallgatás. Ma fog egy 2.000 köbtartalmú léggömb az Orleans i indóházból útra indulni. Három embert fog vinni: egy aeronautát és két utast; az egyik Lefebvre, ki Gambettától volt kiküldve, a másik egy belga polgár, Vanroosbeck, ki 30 galambot visz magával Toursba, melyek egyenként sürgönyöket fognak Párisba vinni. Flourens hadtestében 45 tiszt kijelente, hogy semmi esetre sem fogják követni a hazafiellenes zavarok útját, melyre őket már többször vezetni akarták. Ezenkívül az elővárosokban legnépszerűbb csapatvezérek, köztük Fouveile is, nyíltan Boccefort politikájához csatlakoztak. Nagyon reményük, hogy nemsokára, legalább viszonylagosan, helyre lesz állítva az összeköttetés Páris és a vidék között levélküldésekre nézve. Egyik barátunk tegnap levélhordójától egy mantes-i levelet kapott. E levél 8 napig volt uttán és a mantesevreux, Cherbourg és párisi posta jegyei ellátva. A párisi községházakban megkezdték a lakosság felvételét és pedig hármas czélból, hogy uj választási lajstromokat készítsenek, megállapítsák a távollevők számát, kikre külön adót vetettek ki, és végül hogy az élelmiszerek felosztását eszközölhessék. Strassburg capitulátióját következő proclamátióval adta Gambetta a párisiak tudtára: „Polgárok, a kormány nektek félrevezetés és magyarázat nélkül a tiszta valóval tartozik. A balszerencse kétszeres csapásai lelketeket többé zavarba,nem ejthetik, bátorságtoktól meg nem foszthatnak. Ti Francziaországra vártok, de azért mégis egyedül magatokra támaszkodtok. Mindenre elkészülve, mindent megtudhattok. Toul és Strassburg elesett E két hősies város 50 napon át, a legnemesebb szilárdsággal egy valóságos golyó és bombaesőt szenvedett. Miután lőkészleteik és élelmiszereik elfogytak, még akkor is megvetették azellenséget : ők csak azután adták fel magukat, mikor falaikatmegtörni, a támadók tüze alatt összehullni látták. Ők esésük közben Párisra tekintettek, hogy még egyszer elismerjék a haza egységét és integritását, a köztársaság oszthatlanságát, s hogy ránkbízzák megszabadításuk kötelmével megboszulásuk tisztjét. Éljen Francziaország! éljen a köztársaság .* A titkos íratok. Párisból a léghajó-postával ismét egy csomnó hírlapot kaptunk, Írja a „Daily News,“ még pedig a legújabb számokat egész od. 11-ig. Ezek mindannyian telvék a tuileriákban előtalált iratokkal, melyek oly scandalosusak s annyi szégyent hárítottak a szegény vén Badriguez fejére, hogy örömest fordulunk el e képektől, legalább egy pillanatra, s mutatjuk be Napóleont egy újabb színben olvasóinknak. A legújabb közlemények ugyanis egy a császár által megkezdett novella fragmentumait köztik, melynek világos czélja: feltüntetni a világ előtt azon lendületet, melyet Francziaország a császári kormánynak köszönhet. A novellának czime nincsen, azonban czimezhetnők azt „Az uj Francziaország“-nak, vagy „Benoit úr csodálkozásainak. A császári „essay“ fogalmazvány így kezdődik .Benoit úr, egy becsületes Moon utczai kereskedő 1847-ben Amerikába vándorolt ki. Miután a Hudson és Missisippi között elterülő vidéket bei utazta, közel 19 évi távollét után 1868. april havában visszatért Francziaországba. Elhatottak füleihez egyes hírek azon eseményekről, melyek hazájában 1848 óta történtek, anélkül, hogy e változásokról helyes fogalmat bitt volna magának szerezni. Némely franczia menekültek beszélték neki, hogy Francziaország zsarnokság alatt nyög, s ha visszatér, lealázva, elszegényedve találja a földet, melyet Lajos Fülöp alatt oly virágzó állapotban hagyott el. A mi Benoit barátunk szándékához híven megérkezik Brestbe, telve előítéletekkel, fájdalom és szemrehányásokkal. „Miért oly feketék és zordak e hajók, kérdi az első tengerésztől, kit előtalál, egybehasonlítva azon szép vitorlás hajóval, amelyen érkeztem ?“ ,,Ezek a pánczélos hajók, a császár találmánya. Vassal borítva e hajók golyómentesek, s e tulajdonságuknál fogva Anglia tengeri suprematiáját bizonyos fokig már is semmivé tették.“ „Lehetséges, de én mégis sajnálom régi hajóinkat árboczal s regényes vitorláival.“ Néz a prefectura felé s roppant tömeget vesz észre, mely a választásokra siet. Csodálkozik az általános szavazáson. Csodálkozik a vasutak s a távsodronyok láttára, melyek Francziaországot behálózzák. A császári iró hősét ezután Párisba vezeti s megmutatja neki a város szépítését és erődeit. Benoit holmi /wnczik kotpi vácór/- a vcnalalkozik, nepörtönözve: tevedés, semmi zavar; semmi politikai foglyok, semmi száműzetés. A becsületes Benoit ily módon egyik csodálkozásból a másikba esik. Beilanger kisasszonyról ez újabb iratok nem beszélnek, helyét Howard asszony foglalja el, ki egykor Napoleon Lajos riggel benső viszonyban állott, kinek a császár később nem mulasztotta el leróni adóját; tanúskodnak erről Howard vagyis a mi egyre megy Beauregard asszonynak előtalált nyugtái, a többi között például a következő: „Ezennel elismerem, hogy ő felsége III. Napoleon császártól egy millió frankot felvettem, minek következtében anconai és civitanovai birtokom iránt minden bármi néven nevezendő jogomról lemondok. Páris 1853. márcz. 25. E. H. de Beauregard.“ E dátumtól kezdve 1855-ig Beauregard asszony 5,449,000 frankot kapott a császártól. Egy időben azonban, úgy látszik, kimaradt a rendes illeték s Beauregard asszony a következő pathetikus sorokat intézte Moquard úrhoz : „Én számolok önre, hogy véget vet szenvedésemnek. A császár sokkal jobbszivű, semhogy egy nőt, kit egykor oly gyöngéden szeretett, ily kétes helyzetben hagyjon. Ön ismeri körülményeimet — ön az én gyámom s igy kettős czimen fordulhatok önhöz.“ * „A titkos iratok közt egy különösen be enged pillantanunk a császár magán vagyonának mikénti állásába. Napoleon 1852—1866 ig, sőt talán uralkodásának végperczéig nyílt,számlát vitt a londoni Baring testvérekkel, ezektől ered a következő documentum is 1866-ból.' orosz 5°/ -kos (1822) 50,000 font, ugyanaz 50,000, orosz 3°/n-os 50,000, török 6°/0 (1858) 100,000, peruvien 4- 1/2 °L régi 80,000, ugyanaz, új, 52,000, canadai 6°L, 50.000, brazíliai 40% 50,000, egyptomi 7°/kos 50,000, amerikai 8°/0 100,000, missisippi 6°/0 kos 26,000, gyémántok 200,000, egyenruhák 16,000, Beaujon 60,000 font; összesen: 933,000 font. Nem tudjuk mit jelentsenek azon egyenruhák s a Beaujon név alatt szereplő 60,000 font; hihető azonban, hogy ez az ottani császári magánbirtok eladásából jött be. Annyi mindenesetre világos ez adatokból, hogy a császár a czivillistából 23,325,000 frankot tudott biztosan elhelyezni. Bizonyos Resuchet iratai között szintén találtak elé egy felette érdekes okmányt. Ez egy kiáltvány Napoleon Lajos mint köztársasági elnökjelölt mellett, melynek határa Resuchet, a császárság öreg katonája a következő sorokat jegyezte föl: Jóváhagyva a hg. által 40.000 példány osztatott ki. Ez alkalommal mondotta nekem a herczeg a„Rajna“ szállodában. „Jó, de nagyon sokba fog kerülni s nekem nincsen pénzem.“ „Herczeg, felelém, én nem pénzt kérni jöttem önhöz, magam fogom az egészet fedezni és ha isten segít, sikert fogunk aratni.“ Erre ő elragadtatva szorította meg kezemet.* A következő emlékiraton hiányzik a dátum s tartalma a következő : „Montijo grófnőnek Spanyolországba küldetett a Rothschild ház utján febr 4-kén 600,000 frank, apr. 9-ken 83,739 és május 27 kén (Mocquard) 668,421 frank.“ * Ezután jő a császárnak egy kézirata, melyek különféle kiadásait tüntetik elé s melyek röviden a következők: A császárné aug. és sept. 200,000 frank, cooper társulat ugyanazon hónapokban 100,000, Albatáz ugyanakkor 100,000, Pierrefonds ugyanekkor 100,000, Mocqurd ugyanakkor'JOOOOO Plombieres aug.—decz. 50,000, Biarritz aug. és szept. 20,000 Pharagon aug. decz. 10,000, chalensi tábor aug. 10,000, kolportáló társulat aug. és szept. 10,000 frank. * Felette érdekes különösen Hugo Victorra nézve, a titkos iratok azon része, mely kimutatja, hányan lettek elítélve a decz. 2-ki államcsíny alkalmából. Elfogatott ugyanis összesen 26,642 egyén, ezek közül később mintegy 6000 szabadon bocsáttatott, 5000 egyszerű felügyelet alá helyeztetett s igy tényleg 15,033-ra méretett különböző büntetés. E számból 239 Cayennebe, 3773 Algírba küldetett, 931 száműzetett, 1480 bebörtönöztetett. A császárné 1869. oct. havában a következő levelet intézte férjéhez Egyptomból: „Midőn az ember más nemzeteket lát, ítélheti meg leginkább saját ferde intézkedéseit. Én azt hiszem hogy mindennek daczára nem szabad elcsüggednünk s tovább kell haladnunk a megkezdett ösvényen. Az adott engedmények iránt a legnagyobb bizalommal lehetünk s hiszem is, hogy az ön beszédét e szellem fogja átlengeni. Meg kell mutatni a népnek, hogy nem egyedül expedienseink, hanem eszméink is vannak, mélyen meg vagyok győződve, hogy ez eszmék követésében rejlik a valódi erő. Én nem szeretem a csínyeket, s erős hitem, miszerint egy uralkodás alatt két állami csínyt elkövetni lehetetlen.“ . . Midőn Garibaldi tábornok Toursba érkezett, bár lehet, hosszú beszédet akart tartani, az ünnepies pillanat hatalma alatt csak e szavakat mondá: „Francziák! Közzétek jövök, hogy harczoljak . . . én nem vagyok szónok, nem tudom kifejezni gondolataimat...............de közétek jöttem, hogy harczoljak .. . . . ennyi az egész.“ A franczia bank jelenleg a vidéken van elhelyezve, hol bankjegyeit, nevezetesen az új kiadású 25 frankot jegyeket, gyártja. Párisban legutóbb nem működhetett, ma azonban már képes a közönség legégetőbb szükségletének megfelelni. A 25 fokos jegyek, melyeket eddigelé kiadott, 2. 325.000 frankra rúgnak. * A „ Moniteur universel“ Toursból e hó 10-én több straszburgi védőt sorol elő a becsületrend lovagjai közöl. Uhrich tábornok a becsületrend nagy keresztjét kapta. Az Echo du Nord jelenti, hogy e hó 3-án Reimsban valóságos lázadás tört ki. Ugyanis a poroszok e város polgármesterétől 500,000 mellényt követeltek. A maire azt mondá: ő kész inkább magát megölni, mintsem e kívánságnak engedni. Erre bezárták. Ugyanezen napon az elkeseredett lakosság meg akarta menteni maire-jét. Ez meg is történt és a lakosság győzelmesen végigvitte az utczákon kiszabadított tisztviselőjét. A helyőrség és a lakók között ily dolgok után nagy verekedés keletkezett. Utóbbiak győztek, mignem 10000 porosz katona a helyőrség segélyére sie* —■*■> 1 LilürflállAH fTArantáfi aftikÜl-Lilléből írják e hó 13-áról. Tegnap érkezett Carnieres-be a második léggömb. Lefévre, a bécsi követségi titkár, volt benne, ki Párisból eme híreket hozta : Páris védelme kitűnő. A lakosság csodálatra méltó hazafiságot tanúsít. A nemzetőrség napról napra halad fegyelemi és katonás szellemben, a poroszokat, kik mindenütt védelmi álláspontokat bírnak, kényszerítették St. Cloud és Meudon magaslatairól távozni. Hogy támadólag felléphessen, egyedül a megyék közreműködésére vár Páris. A Mont-Valerien ural mindent és azt mi sem uralja. Tüzérsége 6 kilométrenyi kerületben elseperte a poroszok munkálatait és megsemmisítő ütegeiket. A Meudoni kastély teljesen fel van dúlva.A clamart, alsó Mendon és Montretout-i porosz utászokat máshová helyezték. Villejuif-en kívül Cachau-t is visszavették. A mont Valerien-nek más irányában egész Reuil és Bougival-ig üldözték a poroszokat. Nyugatra egy hathatós ágyúzás Párist szabaddá tette. Az ellenség kényszerült Champagny-t kiüríteni. Láthatni ebből, hogy a poroszok által készített körvonal Páris körül minden nap tágul. Ama tüntetések, melyekhez igazságtalanul Flourens és Blanqui neveit fűzték, egészen jelentéktelenek voltak. “ Francziaország. Míg maga a főváros ritka politikai tapintatosságot tanúsít, Francziaország vidékein, különösen dévrészeiben nem tudják megszüntetni azon agitatiókat, melyek a köztársaság kihirdetése óta keletkeztek. Kiváltkép Marseille az a hely, hol a béke és nyugalom sehogy sem képes helyreállani. Hatósága eleinte habozott, most pedig, úgy látszik, az ellenkező ellentétbe esett. Olaszország, Róma. Lamarmora Rómába érve 12-én délelőtt hivatalosan fogadta az ideiglenes junta tagjait. A tábornok egész díszben volt s valamennyi érdemjeles mellén csillogtak. Később ismét a városban jelen volt tábornokok, csapatfőnökök s a római őrség főbb tisztjei tisztelegtek nála. Délután diszfogatban a Pincio sétányon jelent meg, szárnysegédének serese arnak kíséretében. Másnap reggel az épen alakulóban levő lovas nemzetőrök századának küldöttsége jelent meg a főparancsnok lakásán, élén Masilonokkal. Cadorna egy ideig még Rómában marad s csak néhány nap mulva tér vissza flórenczi állomására. Sermoneta fiával Teanorggel együtt 12-én visszatért körútjából Rómába; barátai s az ideigl. junta több tagja fogadták a herczeget az indóházban. Alaptalanok a hírek, mintha a pápa naponkint sétát tenne a városban. IX. Pius sept. 20 -a óta ki sem lépett a Vatikánból, s egyedül ennek nagyterjedelmü kertjében szokott sétálgatni néha Antonell, máskor ismét Bonaparte bibornokkal. A napokban egy angol katholikus, bizonyos S ur, ki egykor ő szentsége titkárja volt, bocsáttatott lábcsókolásra a pápa elé, ki jelenleg a legjobb egészségnek örvend. Pius látogatójának imáiba ajánlotta magát, hogy a mindenható minélelőbb kiszabadítsa őt jelen „fogságából.“ Egyszersmind egy szent képest adott S. urnak, melyek hátára előbb sajátkezüleg nehány szót irt. Az ideigl. junta Róma város és a tartományok ügyeinek rendezése végett egy ideig még folytatni fogja hivatalát, noha egyes tagok már elbocsáttatásukat kérték, kik helyébe ez esetben újakat kellene választani. Erre vonatkozólag Lamarmora tbk. határozatát várják. * . Flórencznek e pillanatban számos nagytekintélyű vendégei vannak ; mindenek előtt ott van Thier's; azután Couza hg., egykori román fejedelem, továbbá Armstrong, az ily nevű ágyuk feltalálója; Bulwer Litton híres regényíró és diplomata, Civols hg., Römer gr. Gácsországból; Belontscheushoff tánok, Colligny gr. és Gounod hires zeneszerző. Thiers tegnap előbb Ratazzit, majd a franczia hazafias egylet tagjait fogadta. Különösen megdicsérte ez intézmény hazafias czélját; kötelessége, úgymond, minden francziának, ki hazájától távol él, gyámolítani azok erőfeszítését, kik a haza földén az idegenek kiűzésére fogtak fegyvert. A jeles történész különös súlyt fektetett azon jótékony befolyásra, melyet e hazafias egylet a két ország közötti rokonszenv növelésére gyakorolhat. Amadérig hosszabb ideig való tartózkodása Flórenczben összeköttetésben áll a spanyol korona kérdésével. E hó 12-én tisztelgett ő fenségénél Montemar spanyolországi követ, ki egyszersmind Lanza és Visconti Venesta miniszterekkel is hosszabban értekezett. Úgy látszik, most már semmi kétség sem forog fen a tény iránt, mely a Savoyaház fényét nagyban emeli." A római küldöttség a legnemesebb érzéstől indíttatva, valamint Turinban 3500 frankot, úgy Florenczben 5000 frankot adott át a városi hatóságnak az ottani jótékony intézmények felsegélésére.* Milánóból a „Perseveranza“ következőleg egészíti ki a római küldöttség fogadtatását a milánóiak részéről . A Brera palota nagy terme ízléssel, de a legnagyobb egyszerűséggel van díszítve. Az asztalnál egymást érték a hazafias felköszöntések. Legelőször Belinzaghi parancsnok emelt poharat a nemzeti óhajok teljesülésére s Róma felszabadulására, szavai tetszéssel fogadtattak. Ezután felállott Ruspolis felelve az előtte szólónak üdvözölte Milánót, ki a zsarnokság alatt nővére volt, Rómának s az ma is a szabadság órájában. Ő jelen körútjában világosan látja, menynyire vágyakodtak az olasz városok Róma után, mely a jövőben a pártok egyetértésének záloga leend Végül éltette az egységes Itáliát s felköszöntését szűnni nem akaró dörgő éljenzés követte. Ezt még számos toaszt követte, telve mindannyi a legtisztább hazafi érzelemmel. Este fél 9 órakor vége lett a banquetnek s a vendégek kocsikon a székesegyház terére siettek, mely bengáli tűzzel világíttatván ki, felséges látványt nyújtott. Az egyház körül legalább is 30,000 ember volt egybegyülve, kik a rómaiak megjelenésére határtalan lelkesedésben törtek ki. A Scala színházban rögtönzött előadás tartatott a római küldöttség tiszteletére, melyen egész váratlanul a piemonti herczeg nejével együtt megjelen s a rómaiak beléptekor mindketten együtt tüntettek a néppel. A herczegpár az egész darabot végig nézte s felvonás közben a legszivélyesebben fogadta a római követeket, kik páholyában mindnyájan megjelentek. Még egyszer a pesti váltó-törvényszék. E törvényszék mindig vándorol. 1840 óta, mióta serdülő anyagi viszonyaink életre hivák, nincs honja a hazában. És ez sokkal fontosabb következményeiben, mint egyelőre gondolnék. Egy törvényszék, melynek személyzete a méregdrága Pesten úgy rendezi be családi és más körülményeit, — hogy közel találja miindig foglalkozásának, fokását — egy háziúr szemhunyorítására rendezkedjék újonnan ; mennyi kellemetlenséggel jár ez a folytonosan ideig, óráig tartó állapot nyilt titok. De még nem olyan jó bérlő ám a törvényszék, mint a magános egy „hausherr- tárcsájához — mert rongál nagyon a sok perelő. S igy egészen természetes, hogy minden 2 — 3 évben felmondanak neki. Kell, hogy egy olyan törvényszék, mely össze van forrva a fővárosi kereskedelemmel és iparral, állandó székhellyel bírjon. Kell, hogyha már egyszer hozzá X^k^Jl^varos^is ^ keresketáljon összevissza. Ezek egyfelől, a másik pénzügyi tekintetű quotas és rendkívüli adósságokkal megterhelt szegény nemzetnek szüksége van minden fillérre. Államháztartásunk minden ezres positiójának hová fordítása — felvont szemet igényel. Tehát gondolkodnunk kell s nézzük hogy ? A pénzügyér 100,000-et ad a banknak Budán 4% perczentre , s fizet Pesten lakbér fejében 7—8000 et s igy 7—8°/0-et. Ez nem gazdálkodás. Egyik kézzel bőven, másikkal pazarul. Kellenek golyószórók is, de van igazságszolgáltatás is. Jó az államadósság is — — a lajtántúliaknak, mert méltányból jól elvállaltunk, jó egy háziúrnak 8000 frt évi lakbér is — ,de legjobb volna, ha a pénzügyér egy házat venne ,e törvényszéknek Pesten. Mert 10 évi lakbér fejében jelenleg kiad 80—90,000 frtot, — s még sincs se bot, se nyúl, — mindenik elszalad. Ha vesz egy házat, kiad 100,000 frtot — lesz káposzta is — nyereség a hizott kecske. Mondja tán valaki, majd lesz pompás igazságügyi palotánk, minek vennénk, addig csak engedjük magunkat steigeroltatni! — — — Haj! Sok víz lefoly addig a Dunán, sok „öszbirodalmi“ garast megszavaznak a delegátusok „szuronyokra.“ Nekünk pedig béke kell s állandó lakhely, azért hát pénzügyér úr „reszkírozzon“ a pesti törvényszéknek egy házat. Ne legyen tovább is házatlan házaló e honban. Győző. A hivatalos lapból. Ő felsége a belügyminiszter előterjesztésére, a vezetése alatti minisztériumhoz Kicsik Sándort, a kolozsvári földtehermentesítési alapigazgatóság fogalmazóját, továbbá Drovenyák Ferenczet és Péchy Lászlót tiszteletbeli miniszteri fogalmazókká kinevezte. Részi Adolf holdmezővásárhelyi lakos vezetéknevének „Lovasi“-ra kért átváltoztatása 1.é 17,621. számú belügyminiszteri rendelettelmegengedtetett. Pacsalka Henrik gazdatiszt saját, valamint Árpád s Kálmán kiskorú fiai vezetéknevének „Perényi‘-re leendő átváltoztatása folyó évi 17,622. számú belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. A kassai m. k. pénzügyigazgatóság Ritter Ágostont Zilad osztályú számfeletti adóhivatali segédtisztté nevezte ki. Hírek. Pest, oct. 17. — A Kisfaludy-Társaság kiadásában megjelent: „Shakespeare munkáidból a 17-ik kötet, s tartalmazza „VI. Henrik király“ második és harmadik részét Lőrincai (Lehr) Zsigmond fordítása szerint. " A „Szinpad“ czimű lap legutolsó száma felszólítja Jókait, hogy egy, a Terézvárosban emelendő magyar népszínház érdekében tegyen lépéseket, mert ott „Jókainak“ és pártjának csak egy kis ügybuzgalma mellett is, biztosítva lenne örökre.“ Nézetünk szerint, egy pesti második magyar színház érdeke nem személyes ügy, hanem átalános, s ekép Jókai nevét fölösleges elővenni a kérdésben annál is inkább, mert annak az embernek, ki az ügy élére akar állni, sok fölösleges idővel kell rendelkeznie, míg Jókai — ki több lap szerkesztője, képviselő s ezenkívül a legtermékenyebb regény író — annyira igénybe van véve, hogy egyik másik teendője mellőzése nélkül aligha vezethetné, az ügyek menetét. Mindenesetre kívánatos, hogy a már egyszer megpendített eszmét valósítsák, s Pestnek legyen egy második színháza is, és hogy a kezdeményezést tekintélyes férfiak ragadják meg a mi hiányzott a múltkor, mikor egy ily színház építését pengették. Sajnos, hogyakkor is kevesebb lett az eredmény, mint várni lehetett, míg azóta ismét egy második, s a népnek szánt német színház emeléséhez kezdenek Pesten, a Terézvárosban. Nálunk — fájdalom — minden közügynek divatba kell jőni, hogy érdekeltséget keltsen. Ha nem tehetünk tüntetés nélkül valamit, nem sokat törődünk vele. Az akadémia palotájára a tüntetések időszakában százezrek gyűltek össze , ugyanakkor a budai népszínházhoz még téglákat és földet hordani is készek voltak sokan, aztán pedig megbukni engedték. Nehéz várnunk, hogy a főváros sokáig nélkülözzön a népnek való színházat, de engednünk kell hogy épen a német elem mozgása mutassa meg, mikép nekünk, itthon, csakugyan tenni kell valamit. És reméljük, hogy az már közel van, s a jó magyar ekkor majd megint tüntetni fog, s ha fölhasználják kedélyállapotát, fölépíti a színházat. Másrészt, a fővárosban épen nem népszerű a magyar színügy, mert a budai színház tengődése a legrosszabb benyomást tette. Évek során át annyi gyarlóságot és gyámoltalanságot látott a közönség a magyar színészettel, hogy nem igen gondol arra, miszerint fényes keretbe tegye. Bármint vesztik is azonban a dolgot, okvetlen felelősség illeti azokat, kiknek tekintélye, befolyása, és működési köre megengedné, hogy az ügyet előre vigyék. Ezek most is fölemelhetnék szavukat. Azonban neveket nem lehet említeni, sem valakit egyenesen felszólítani. ’ ' , — A királyné Gizella és Mária Valéria főherczegnővel már elutazott déli Tyrolba, s 15-én este érkeztek Innsbruckba. A pesti városi kapitányság ellen gyakran írnak a bécsi lapok, s közelebb is egyik ugyancsak szemébe száll egy rablógyilkossági kísérlet alkalmából, mely közelebb történt Bécsben Brenner Ágoston ellen. Azt mondja, hogy Pest menedéke mindazon gazembereknek, kik Bécset két év óta rabolják, és rémülésben tartják.