Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-19 / 34. szám
Előfizetési árak: Egész tvr . , 20 ft. — kr. | Évnegyedre . , 5 ft. — kr., Félévre . . , 10 a — s Egy hónapra , 19804 Szerkesztési Iroda: Pestem» országút 38. szám. Semmit sem közlfunk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 34. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pestem, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőrz" kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz.p Légrádi testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. Szerda, October 19. 1870. II. évfolyam. Az „Ellenőr44 ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) p. Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr”- eddigi és ezutÁni Arai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akAr előlegesen akAr utólagosan, tetszésük szerilyt pótolni. SzÁzalék a könyvírusi után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében. A tisztelt adakozók iránti felelősség érzetében közöljük az alábbi nyugtát, melyet Francziaország követe méltóztatott kiállítani a tőlünk átvett öszegről. Egyszersmind megjegyezzük, hogy az adományok elfogadására készek vagyunk továbbra is s óhajtjuk, hogy legyen szerencsénk egy második nyugtát is közölni az elsőhöz illő tekintélyes összegről.* Regu de Monsieur de Csernátony le produit d’une souseription faite par le journal 1’„Ellenőr“ et réprésentant une somme de deux mille cent florins en billets de banque autrichiens, deux florins, un thaler et six zwanziger en argent, cinq ducats hongrois et deux cents quinze francs en or — souseription destinée au soulagement des miséres occasionnées par la guerre en France. Le Ministre de France Comte de Mosbourg. Vienne, le 16. octobre 1870. * (Fordításban.) Átvettem Csernátony úrtól egy aláírás eredményét, mely az „Ellenőr“ czimű hirlap által gyűjtetett s áll kétezer száz forintból osztrák bankjegyekben, két forintból, egy tallérból és hat húszasból ezüstben, öt magyar aranyból és kétszáz tizenöt frankból, mint a háború által Francziaországban okozott nyomor enyhítésére fordítandó adakozást. Francziaország minisztere Gróf Mosbourg. Bécs, October 16. 1870. Újabb adakozás. Francziaország hábornvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. írt ki. Az eddigi adakozásokból átvitel az újabb adakozásra .... 28.77. Móricz Pál .................................10.— Boda Márton................................ 2. — Kompóth József gyűjtése M is kérő 1 (Pest megye): Kompóth József 1 frt, Berde Lajosné 10 kr, Markó Paulina 20 kr, Krausz Cecilia 10 kr, Nagy József 20 kr, Lövi Mihály 10rr, Mészáros Mihály 10 kr, Tóth József 10 kr, Guttmann György 10 kr, Csatai András 20 kr, Lövi József 10 kr, Vey József 20 kr, Kovács Józsefné 4 kr, Kovács János 10 kr, Kollár András 10 kr, Molnár Mihály 10 kr, Venyingi István 20 kr, Benyák József 50 kr, Bender Józsefné 10 kr, Hovanyer Istv. 4 kr, Galaba Imréné 10 kr, Hermann János 10 kr, Krausz Ignácz 40 kr, Milko Farkas 20 kr, Miskei János 20 kr, Haffner István miskei segédlelkész 50 kr, Plichta Pál 10 kr, Lakatos Pál 10 kr, Csörgő István 9 kr, Kis János 20 kr, Marsai József 10 kr, Markó János 10 kr, Soós József 10 kr, Tóth János 10 kr, Fischer József 10 kr, Kosztolányi Mihály 10 kr, Smith István 5 kr, egy valaki 18 kr. Összesen...................................... 6.50. Pest, oct. 18. A democratia, az emberi méltóság, a népek önérzete elborul annak a látásán, ami most Spanyolországban történik. A spanyol nemzet, mely köztársasággá lehetne, a monarchiát akarja ismét fölemelni. A spanyol nemzet, mely meghonosíthatná a legtökéletesb kormányformát, a népuralmat, a trón fölemelésével az önkényuralomnak akarja ismét megnyitni a tért. E nemzet, mely átélte a monarchius rendszer minden nemét, melyet a hosszú szenvedések meggyőzhettek arról, hogy számára monarchiában nincsen üdv, e nemzet, melynek szabadsága, önrendelkezési joga visszaadatott, most arra akarja felhasználni e szabadságot, hogy idegen országban keresve magának urat, ismét szolga lehessen saját hazájában. Nem kell neki a köztársaság, mely azt jelenti: nép, légy saját magad ura, és saját magadon kívül ne tűrj semmiféle urat magad felett: nem kell neki a demokratia, mely szülőanyja minden polgári erénynek és szabadságnak, monarchia után sóvárog, trónt akar emelni, mely Spanyolországban hasonlít a büzhödt posványhoz, mely körül ezrével tenyésznek az udvaronczek, kéjenczek és a csuszó-mászó szolgák egész serege. Emberi méltóság, népfenség, mikor jö már el azon idő, melyben lealáztatásod és meggyaláztatásod véget ér. A spanyol nemzetet most semmi sem akadályoztatja abban, hogy válaszsza magának azt a kormányformát, melynek alapja a democratia, mely a polgárok jogait és szabadságát egyenként és öszszesen legjobban biztosítja, hogy válaszsza magának a köztársaságot. És Spanyolország nem teszi. A nemzetet nem kényszeríti senki, hogy a legfőbb hatalmat saját kezéből kivegye s átadja azt másnak, hogy akaratát, vágyát alárendelje egyesek szeszélyeinek, hogy szabadságát, jogait, szellemi és anyagi jóllétét egyesek szeszélyétől tegye függővé. És a spanyolok mégis ezt teszik, keresnek maguknak királyt, és miként bálványimádók a borjúnak, úgy ők is természetfölötti dolgokat tulajdonítanak a királynak. Szentnek, sérthetetlennek hirdetik. Istenné tesznek egy gyarló embert. A jogokat, melyeket az ország összes polgárainak kellene bízni, egy személy kezébe adják, és hogy azokkal vissza is élhessen, leveszik róla a felelősséget. Hogy saját szegényeik éhen haljanak, egy ember körül pazar szolgacsoportot teremtenek s emelnek trónt milliók és milliókba kerülő fénynyel és pompával . És ha azon ember, kit a spanyolok minden áron királyuknak akarnak választani, szellemi és jellemi tekintetben valamelymagasan álló egyén volna, a népek jólétét szívén hordó nagy tehetségű férfi volna, akkor meg lehetne érteni a nagy buzgalmat, melynek a királykeresésben Spanyolország részéről szemtanúi vagyunk; de nem úgy van, a spanyoloknak az mindegy, akárki csak királyuk legyen! ha egyik házban nem találnak, mennek a másikba. Mily szégyenítő az emberiségre, midőn egy nemzet kóbor szolga módjára urat jár keresni magának, hogy ő alattvalója legyen; mily megalázó az emberi önérzetre, midőn egy nemzet hódolatát viszi minden suhancz elé, ha azt véletlenül bíboros bölcső ringatta. De nemcsak a sértett önérzet tiltakozik az ily botor eljárás ellen, tiltakozik a nemzet jövője, jóléte is. Nem e rövid czikk keretébe való, elősorolni egyenként a tapasztalatokat, melyeket a történelem felmutat, hogy a democratiai szervezetű államok mindenütt a legbiztosabb védői voltak a szabadságnak, teremtői a polgári erényeknek és fényes tulajdonoknak, csak utalunk a kis Svájczra és a boldog Amerikára, hol lépten nyomon az anyagi és szellemi előhaladás óriási eredményeivel találkozunk, melyeket egyenesen a democratikus republicánus intézményeknek köszönhetünk. Mily könnyű szerrel megtehetné Spanyolország most azt, mit más nemzetek véres áldozatok árán sem bírnak elérni, hogy a köztársaság proclamálásával rálépjen az útra, mely valamint más államokban, úgy nála is biztos kütforrásává válhatnék az ország jólétének és a polgárok szabadságának. S mégis attól kell tartanunk, sőt talán már bizonyosnak is vehetjük, hogy a spanyol nemzet az igazi út helyett tévútra vezettetik. Cselszövő önérdekeknek áldozó vezetőit érte a gyalázat érte, hogy e szerencsétlen, és szabadságért sokat szenvedett nemzetet a tévútra vezetik. Csávolszky Lajos, mielőtt az ő beszélgetése tárgyáról észrevételt tennék, őz Az az észak-német ember, kivel ezen beszélgetés folyt, oly magas állású egyén-e, kinek szava vet valamit abba a nagyszerű latba, melylyel Európa népeinek sorsát és jövőjét mérlegelik ? 2- er Ismeri-e Somssich Pál úr a Kossuth által már évek előtt közlött aldunai confoederatio tervét ? 3- or. Mi különbséget lát ezen két terv közt ? 4 er. Ha ezen tervet nem egy magános fürdő-vendég közölné, a másik fürdő-vendéggel, hanem az egyesült nagy német nemzet tenné le a magyar képviselőház asztalára, mit szólna hozzá Somssich Pál mint elnök ? 5-öt. S most a magyar nemzet ijesztgetésére, vagy vigasztalására hozta-e nyilvánosságra ezen magánbeszélgetést Somssich Pál úr? Azt az igen tisztelt elnök úr igen jól tudta, hogy ez a tárgy ő általa hozatva szőnyegre, nem fog mint pusztába vetett szó nyomtalanul elenyészni. Midőn magyar lapjaink — mit leginkább a P. Naplóból látok — az oláh, szerb, skót, Vedomoszti, Románul, Serbszke Novine, Narodni Liszti, és isten tudná miféle Liszti vezér czikkezői után, holmi hazánk szent földével keresztülkasul osztozkodj, s hol a Dunáig, hol a Tiszáig s pláne néha az én szöllemig, a tokaji hegyig feldaraboló másolatokat hoznak. Én azokat ábrándozó scribleres elmefuttatásoknak tekintem. Mintha magyar lapjainkban előállna ez is, amaz is és arról vezérczikkezne, hogy bizony kicsi ez a Fiume magyar tengerpartnak, hát múlhatlan viszsza fogjuk szerezni azt a Nagy Lajos király korabeli sok tengert, amit a költő is igy emleget: „Három tengerpart virányi Vetettek határfalat.“ vagy ha még is már nagyon szemtelen az a tót vagy oláh czikkező hangja, azt mondom rá „Bizonyos állat is megugatja a holdvilágot,“ de mikor egy országnagy, a magyar nemzet képviselőházának elnöke hoz szőnyegre oly magánbeszélgetést, mely hazánk jövő sorsát oly lényegesen érdekli, azt hiszem méltán feltehetem kérdéseimet, s kérhetek is reájok feleletet. Mezősy László, Tolcsva oct. 15. Eltekintve attól — s az a feletti vitát, s bírálatot, inkább magokra a lapszerkesztőkre bizva — hogy helyesen, vagy helytelenül cselekszik e Somssich Pál Magyarország képviselőházának elnöke, hogy német lapba ír czikkeket, s német lapban teszi közzé oly magánbeszélgetéseit, melyeket ő saját szavai szerint is elég érdekeseknek tart a nemzet előtt nyilvánosságra deríteni, csak egy pár kérdést kockáztatok Somssich Pál úrhoz. Tisztelt barátommal nem értek egyet abban, hogy Somssich úr tévedett midőn nyilvánosságra hozta karlsbadi párbeszédét. Az egyetlen indok, melyből azt megrovandónak találta az Ellenőr legtávolabbról sem alapszik a feltevésen, miszerint bizonyos dolgokról nem beszélni jó. Szerintünk ugyanis megbeszélni, megvitattni teli minden tárgyat minden tervet, mert csak igy győzhet az igazság s csak igy buktathatni meg a hazugságot. Hiszen ha mi csak arról akarnánk írni, a mi megnyugtató mindenkire nézve s a mitől nem ijed meg senki akkor búcsút vehetnénk a t. er. közönségtől rögtön s megszűnhetnek minden hírlap a hivatalost kivéve, melynek kötelessége, hogy ne lásson semmi bajt, mig bele nem fullad. Somssich úrnak tökéletesen igaza van, hogy „a strutz, mert fejét dugja el üldözői előtt, nem menekül a veszélytől.“ S igy igaza van azok ellenében is, kik időszerűtlenség szempontjából lovták meg a norddeutscherrel folytatott társalgásának közlését. Ausztria szétmállásáról beszél az egész világ s Bécsben már vígjátékot is adnak a színházak. Ugyan miért lenne hát időszerűtlen írni arról nálunk is, amiről, hazánkon kívül már nem hallgat senki ? Avagy nálunk az a divat, politika és bölcsesség, hogy csak akkor szóljunk valamely bőrünkbe járó dologhoz, mikor már megnyúztak ? Tessék elhinni, hogy nem a nyilvános tárgyalásban szokott lenni a veszedelem, hanem a rejtelmes suttogásban. Amaz feltárja a közérzelem állását, anyagrészeit, irányát s igy üdvös szolgálatot tesz a kormánynak, ha ez józanul képes haladni. Emez csak tévútra vezetheti a hatalom legbecsületesebb kezelőit is, mert hiszen a néma gyereket nehezen érti meg anyja is. Amiért mi Somssich eljárását helytelennek találtuk, az csupán arra szorítkozott, hogy nem magyar lapot tisztelt meg soraival. És ezen megrovás jogosultsága ellen nem is tiltakozott egy szóval sem, sőt jóvá tette hibáját az által, hogy felvilágosító nyilatkozatát tegnapelőtt a „Pesti Napló által adatt. Hanem azért mégis a dologra tartozónak találtuk Mezősy L. tisztelt barátunk kérdéseit is , közöltük azokat, habár nem osztozunk is egyik nézetében. • Csernátony. Lapszemle. A N. fr. Lloyd azt látja, miszerint az osztr. diplomatia mint egykor, úgy most is két rögeszmében szenved s ezek benn a közigazgatás centralisatiója s künn német nagyhatalmi állás. A centralisálás dühének sajnos következményeit világosan mutatja a birodalom jelenlegi páratlanul zilált helyzete, a bécsi államférfiak azonban végzetteljes, szívóssággal ragaszkodnak ma is régi álláspontjukhoz s mitsem hajlandók engedni német nagyhatalmi állásukból. A Hon a Pária és Metz alatt aratott legújabb franczia sikert a legkedvezőbbnek tartja az európai democratia jövőjére ; a diadalmas franczia köztársaság, úgymond, puszta létele által megölné az erőszak, korruptió és cselszövényre támaszkodó diplomatiát. A P. Napló. A kormány patronátusa alatt foganatosított kiegyezkedési kísérletek, úgymond, eddig egytől egyig meghiúsultak, s igy talán maguk a pártok vehetnék kezökbe a kiegyezkedés áldásos nagy művét s állapíthatnák meg a Gácsországnak adandó engedményeket. A Reform szerint a közelebb összeülendő delegátióktól erélyes ösztönadást s készséges közreműködést kell leginkább várnunk a monarchia azon orgánumainak erősítésében, melyek kétes állapota tétlenségre kárhoztatott bennünket oly ügyben, hát saját érdeink fölött is döntötték el a kockát. A M. Újság azt látja, hogy a birodalom két felének törvényhozó testületei elé nagy fontosságú kérdéseket gördítettek az újabb események ször Páris, Páris élelmezése, mely jelenleg ép annyi aggodalomra szolgáltat okot, mint maguk a poroszok mozdulatai s mint a „D. News“ párisi levelezője írja 6-áról — a nemzeti védelmi kormány folytonos figyelmének tárgya. Egy héttel ezelőtt Páris falain belül 24,600 ökör és 150,000 darab juh volt, mely állományból levonva a naponkinti élelmezésre engedett 500 ökröt és 4000 juhot, jelenleg a baromállomány 21,100 ökör és 122,000 darab juhra tehető, mi a kormány legújabb rendelete szerint valamivel alább szállított napi ratio mellett körülbelül öt hétre elegendő. Az egészségügyi központi bizottság legújabban azon tanulmánynyal foglalkozik, mi módon lehetne a naponkint levágott állatok vérét leggyorsabban és legjobban élelmiszerül felhasználni. Ha nem lesznek többé ökrök, juhok és sertések, visszatérünk a lóhúshoz . Páris a jelen körülmények között úgy is könnyen nélkülözheti azon 100,000 lovat, melyek még eddig falai közt vannak. Mióta a huszallók megrövidítettek, naponkint csak bizonyos számú mészárszékek nyittatnak meg az egyes városrészekben, úgy hogy egy-egy mészárszék csak kétszer háromszor van nyitva hetenkint. A tolongás persze oly nagy aztán, hogy rendesen katonákat kell a székek körül felállítani. Vannak sokan, akik órákig várnak s midőn rájuk kerül a sor, már elfogy a készlet, s üres kézzel kell haza térniök. Mióta a marha és juhhus oly szűkké lett, a párisi nép mindinkább meg kezd barátkozni a lóbussal. A megszállás első idejében naponkint csak 40—50 ló vágatott le, a múlt hó három utolsó napjában azonban 141, 195, illetőleg 275 ló került vágóhidra, úgy, hogy Páris szegényebb negyedeiben jelenleg 26 mészárszék van, melyekben kizárólag lókust mérnek s ezek mellett naponkint uj helyiségek nyittatnak. A „société hippophagique“ állandó hírlapi rovatokban igyekezik elhitetni a párisiakkal, miszerint a lóbus a legfinomabb marhahúst fölülmúlja s hogy levese finomabb, táplálóbb s a finnyás gyomornak megfelelőbb, mint bármely más leves, zsirja pedig, mely olajféle sajátsággal bir, a vajat a legelőnyösebben képes pótolni. A hus ára bizottságilag van megállapítva s alacsonyabb mint rendes időben, egy font ára ugyanis 9—15 sou közt váltakozik. Ugyanily intézkedés történt a kenyérre nézve, melyből a legjobb minőségű fontonkint 2111 sou. A besózott húsok, szárnyas állatok és sajtfélék azonban hallatlan árakon tartatnak ; így a sonkának fontja 3 frank, heringnek darabja 5 sou, gruyére-sajt fontja 2 frank s a közönséges angol vagy amerikainak fontja 2 schilling; egy kacsa 7—10 frank, egy házinyúl 6—7 frank 8 egy galamb 22 frank, egy lúd 16 frank. A központi árucsarnokok, melyek egykor pazarul ellátták Párist mindenfelé élelmiszerrel, most a nap nagyobb részén üresek; halat egyáltalán nem lehet látni, azonkívül igen gyéren vannak képviselve a különböző szárnyasok; hósval ittott kapható, fontját 5 frankért, a tojásnak darabja 2—3 penny. A gyümölcs, melyből úgy látszik nagy készlet van felhalmozva, nem drágább, mint rendesen, a zöldség azonban iszonyú magas árakon kapható ; a közönséges tök egy fél frank, s a kartifiol másfél frank. Múlt pénteken, írja az említett levelező, a kormány egy rendeletet tett közzé, felhíván mindenkit, hogy eladásra szánt búza és lisztkészletének mennyiségét 48 óra alatt jelentse be. A kormány ugyanis e készleteket a szept. hó első felében jegyzett piaci árakon összevásárolni szándékozik az illetőktől. Remélik, hogy a kormány ilyetén eljárása elejét fogja venni a kenyérben érezhető szükségnek. Az egészségügyi központi bizottság itt is egy küldöttséget szándékozik kinevezni oly czélból, hogy az egy újabb őrlésmódot találjon fel, mely mellett legalább 20 százalékkal több lisztet lehetne nyerni a gabnából, mint mennyit a jelenlegi közönséges eljárás ad. Párisban köztudomásúlag igen csekély lévén a malmok száma, a tudományos akadémia azon kérdés megoldásában fáradodíthetnek még ezentúl is kívülről a porosz fegyverek, az orosz és aldunai kérdések, belül pedig a decentralisatió sürgős követelménye. A P. Lloyd tanácsolja, hogy államférfiaink a keleti kérdésnek közeli megoldására igyekezzenek felismerni saját és a mienkkel rokon érdekeket, tisztába jönni a helyzettel, hogy ily módon az illető hatalmakat egy czéljainkat előmozdító egésszé nyerhessék meg. Az U. Lloyd szerint túlságos konstitutionális praxisban szenvedünk ; Cislaithaniában minden perezben fordul elő miniszterkrcsis, nálunk pedig legalább az egyes szakok főbb hivatalnokai változnak szüntelen. A közös minisztériumba Lónyai nemrég lépett be, most ismét Beust lemondását rebesgetik, legújabban pedig Kuhn kér hír szerint elbocsáttatást. Délben érkezett táviratok. Tours, oct. 17. Egy rendelet nov. 15-ig terjedő új moratóriumot enged. A Toursban lévő diplomatiai testület esetleg elkíséri a kormányt Bordeauxba. — Gambetta a Voges-departementba megy. A vasutaknak meghagyatott, hogy a csapatoknak gyors szállítása végett tegyenek intézkedéseket. Brüssel, oct. 17. Megbízható hírek jelentik, hogy újabban lépések tétettek, Elsassnak átengedése és Luxemburgnak Németországhoz csatolása alapján a béke helyreállítása végett. — Bismarck és Favre között holnapra újabb összejövetel készíttetik elő. Konstantinápoly, oct. 18. Az „ Assaritewick“ nevű új pánczélhajó, mely a legnagyobbak egyike és a legnagyobb Armstrong ágyukkal van felszerelve, ide érkezett A sultán külön bizottságot küldött ki a hajó megvizsgálására. Berlin, oct. 18. A „Nord. Alig. Ztg.“ határozottan visszautasítja a Times közbenjárási ajánlatait. München, oct. 17. Határozottan állítják, hogy Jr. Bray és Pranka közelebb a Páris előtti főhadiszállásra mennek. Kik, mikép lehetne a gabnát őröletlen állapotban legtáplálóbb eledellé tenni. Követve az egyszeri franczia hgnő példáját, ki azon panaszra, miszerint a népnek nincsen kenyere, azt kérdezte, hogy hát miért nem eszik kalácsot, a „Figaro“ Oct. 3-ki számában a marhahús szűk volta következtében azt tanácsolja olvasóinak: forduljanak választékosabb ételekhez s egyúttal felsorolja tájékozásul ez ételek nevét és árát. Egy fél fáczán, úgymond, májjal s szarvasgombával garnirozva 15 frank, ugyanaz garnirozatlanul 9 fk, egy fogoly csontok nélkül 8 fk, csontokkal 6 fk, két szalonka májjal és szarvasgombával 18 frank, egy pacsirta ugyanúgy 1fa frk, s egy csomó spárga 12 frank.* A titkos iratok közt felemlíthetjük még a következő számlát, mint amely elég bizonyságot tesz a titkos alap hasznossága és mikénti alkalmazásáról . „2,000,000 frank hitel: 1) kiadás a rendőrfőnökség rendőrségére 600,000 frk, 2) a departementi rendőrökre 223,400, 3) a katonai és bírósági rendőrökre 67,600 frk, 4) a sajtóra átalában s a hírlapokra 297,540, 5) egyes subventiók és segélyezésekre 255,860, 6) időszakonkinti rendkívüli alkalmazottakra 78,850, összesen 1,523,250 frk; marad a miniszter rendelkezésére 487,850 frk. Egészben véve 2 millió frank.“ Mint s e n a to r-jelölt ek aug. 15-re szerepelnek egy előtalált iratban a következő nevek: Giraudin Emil a presbiditum körül szerzett érdemei jutalmául, Pietri volt rendőrfőnök, Augier Emil a császár és Napoleon herczeg kebelbarátja Piou a toulousi törvényszék elnöke, Le Clerc d’ Osmonville, de la Grange gr. a hires sportban, Barbet egykori roueni polgármester és paire, Lajos Fülöp jobbkeze, most a császár szolgája, du Camp Maxime, ki Páris fölött kitűnő czikkeket irt a „Revue des D.Mondesban, Pasteur elemi tanoda igazgató, Autemmare és Lamotterouge tánokok, Petetin a csász.nyomda volt igazgatója, Albufera marquis, végül Foy gróf. Francziaország, Tours, oct. 11. (Eredeti levél.) □ Egy brüsseli sürgöny jelenti ma, hogy Ablis elhamvasztatott. E barbár rendszabály okául egy porosz huszárezred alattomos megtámadtatása hozatik fel. Ez ürügy azonban hamis. Ablis környékén, mint Gambetta a hadügyminisztérium okmányai alapján épen most kimutatta, csak szabad lövészek operálnak, kik Páris ostromlásának megkezdése előtt szerveztettek s a kik innen húzzák fizetésöket. E körülmények között Ablis falvának felégetése méltán mondható barbár tettnek. A háború sokat kiment, mit egyébkor a legiszonyúbb bűnnek tartanának, sőt egyes katonák által elkövetett rablásokat sem büntetnek keményen, de Abris felégetése, mikép az említett brüsseli sürgöny mondja, a főhadiszállásról, tehát a porosz királytól vett parancs következtében történt, ki nyugodt vérrel oly pusztításokat vitet végbe, mint akár a mongolok. De, kérdjük, hol marad a miveit, civilizált Európa. Ha már senki sem mozdul ily barbárságok megakadályozására, — hát már annyi bátorság sincs, hogy ellenök tiltakozzanak? S ha miniszterek és diplomaták vállvonitva elfordulnak azon ezrektől, kik hajlékaiktól megfosztatnak, a népekből is kihalt minden érzés? Már nem értjük a külföld magatartását. Úgy látszik, hogy a porosz haderő előtti félelem megbénította.. Ám a mi bátorságunk még nem töretett meg s Gambetta legkevésbbé azon ember, ki lecsüggesztené fejét. Éjjel nappal dolgozik s remélhetőleg helyreüti a hibákat, melyek következtében Orléanst elvesztettük. Az 50,000 porosznak részünkről csak 15,000 állt ellen, nagyszámú tüzérségek ellenében csak 10 ágyunk volt. Tours tele van katonasággal s Bourgesban, mint állítják, 60,000 ember van. Ágyunk van elég és szolgálati csapataink is nemsokára teljesen szervezve lesznek. Lamotte Rouge tábornok parancsot kapott, hogy Astenayben vegye át a parancsnokságot, de a csata tartama alatt szivarozva ült az orléansi indóházban. Mazaretlek, kit Lyonban kimenthetlen módon elfogtak, a Nantesben állomásozó sereg parancsnokává neveztetett ki. Dubot tábornok léghajón váratik ide. Őt akarják az összes nemzeti véderő parancsnokává tenni. Freydinier Károly, a legképzettebb mérnökök egyike Gambettától a honvédelmi minisztériumba hivatott,ahol a tábori vasúti ügy vezetésével fog megbizatni. Toursból e hó 10-ről írja a „Patrie“ . Gambetta megérkezése Toursba, úgy látszik a kormánynak új életet adott. Az összes minisztériumokban késő estig dolgoztak és a delegátió tagjai éjfélkor még együtt voltak. Ma reggel 8 órától Gambetta és Cremieux Lefort tábornokkal tanácskozott. A pápai zuarokat, kik tartás és fegyelem tekintetében semmi kívánni valót nem hagynak hátra, nehogy Garibaldival egy időben Toursba legyenek, tegnap reggel a Loire sereghez küldték. Az olasz tábornok ma kezdi meg az olasz légió szervezését, melyet a lyoni hadsereghez fognak csatolni. Garibaldit, mint mondják, kevéssé elégítette toursi tartózkodása. — Fourichon, altengernagy, elnöksége alatt egybegyűjti a d’aurelle de Paladines, La Motte Rouge, Polhés, Borés, Lefort és véronique-i ezredek tábornokait és több katonai intendánst. Ez urak egybehivattak, hogy tanácskozzanak a seregek szervezése és felszerelése felett és a lehető legrövidebb idő alatt az ellenség ellen működhessenek. A fegyelem kérdését külön tárgyalták. Szigorúan fogják kívánni ama decretumi alkalmazását, mely a hadicursust behozza, hogy ily módon a megzavart rend helyreálljon.* A „Siecle“ egy levelet közöl, mely Wilhelmsbéhébe III. Napoleon titkárához, Pietri úrhoz van intézve. Az ex-császár vagyonával foglalkozik ez irat. Mi csakis azon részt adjuk belőle, mely meghazudtolja Bonaparte Lajos állítólagos szegénységét : „Uram, ott azt meri mondani, hogy siijének