Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-23 / 38. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 1­5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 kraj­czár. Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. s­z­á­m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 38. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamétiók Légr­ády testvérek Irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. Vasárnap, October 23. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Íz­sül­eibőr 44 ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Ugr* Azon t. ez. előfizettjin­k, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután­ árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlege­sen akár utólagosan, tetszésük szer­i­int pótolni. Százalék a könyvárusi után történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország h­árportvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak, írt. ki. A tegnapi kimutatás összege: 10 frank és......................................141.27 Győrffy Gyuláné 25 frank. Győrffy Istvánné........................... 5.— Ard­enszky-Toussaint Julia egy ma­­gyar arany. Hevessy Bertalan...................... 10.— Gőzön Antal egy ezüst huszas. Még egyszer az észak-német sógor. II. Két kiváló eszme hozatott szőnyegre ; egyik az, hogy Románia egy kalap alá kerüljön Magyarországgal, másik azon fel­fogás, hogy dynasticus szempontból kereste­tik a megoldás. A német sógorféle combi­­nátiónak kiindulási pontja nem más, mint az, hogy a Habsburg dynastia részére nagy­hatalmi állás — császárság — legyen biz­tosítva azon esetre is, ha felbomlanék mos­tani patrimoniuma. A leghatározottabban kell mind a két esz­me ellen tiltakoznunk. Vissza kell utasítanunk minden insinuatiót, mely szerint mi hatal­­milag terjeszkedni akarnánk s jövőnk ki­­czirkalmazásánál eszünkbe is juthatna más szomszéd államok függetlenségének fenyege­tése. Nem akarjuk viszonozni a dacoromán tervezgetéseket. Igenis, ragaszkodunk a magunkéhoz s ezeréves határainkat vé­delmezzük az utólsó emberig minden kö­rülmények közt, de isten mentsen attól, hogy terjeszkedjünk, hajónk igy is alig bír­ja a terhet, nem hogy meg­nehezítsük já­rását s közelebb hozzuk széléhez a nyaldosó hullámokat. Többet ér nekünk egy őszinte jó barát és szomszéd, a­kinek külön ház­tartása van, mintha egy hajlék alá kel­lene vele szorulni s minden mozdulattal egymásba ütődni. Közös érdekből várunk biztosítást arra nézve, hogy lesz szövetsé­gesünk s az összbirodalom, a Reichsruth, a k­özösügyes delegatiós létmód boldogsá­gába egyátalában nem vagyunk annyira szerelmesek, hogy ezen intézményeknek minden áron hajlékot és alkalmazást ke­ressünk azon esetre, ha meg volna írva a a sors könyvébe faczérságra jutásuk. Hasonlóképen tiltakoznunk kell az em­beri méltóság nevében azon felfogás ellen, hogy országok és nemzetek arravalóknak tekintessenek, hogy egyes uralkodók és uralkodó családok dotatióját képezzék. Bár mit mondjunk is korunk erkölcsi sülyedéséről, de hogy emelkedtek az emberi méltóság acttái, erről könnyen meggyőződhetünk, ha csak szent szövetség és a bécsi congressus kor­szakára gondolunk. Ama szomorú időkben csakugyan egyes családok érdeke volt az irányadó, midőn újra csinálták Európa tér­képét a diplomaták. Németországban és Olaszországban így alkudoztak : A kapja ezt, B kapja amazt, pótlásul ennek adjuk ezt, amattól pedig elvesszük ezt meg ezt, ha nem jut terület, pótoltassák királyi vagy nagyherczegi czimmel, fenség czimmel stb. Osztoztak országokkal, népekkel és úgy, mint magánemberek magánbirtokkal, holdak helyett négyszög mértföld, ökör, birka he­lyett alattvalói lélekszámmal, mint instruc­­tióval, a­hogy a gazdák nevezni szokták. Ezen gyalázaton túl vagyunk s ezután már majd a korlátolt alattvalói ész is beleszó­lást fog követelni, midőn bőrünkre al­kusznak. A­mi a kérdéses párbeszéd tartalmá­nak többi részét illeti: nem tudjuk, mit főz Ausztria számára a porosz s miként lát majd feladata másik részének megol­dásához, ha vissza­jő Páris alól. Nem vizs­gálhatjuk szívét, veséjét sem a cseheknek, sem az osztrákoknak; én ugyan azt hiszem, hogy a csehek sokkal inkább perkorrestál­­ják a nagyr német egységet, mint Ausztriát, s az osztrákok nagynémet velleitásai nem egyéb, mint az elkényeztetett gyermek makranczáskodása; nem tudjuk azt se, lesz-e Magyarországon párt, mely osztrá­­kabb legyen a Gesammtoeszterreichereknél s higyje, hogy a mostani közösügyes bol­dogság és absolut dualismus formája gallé­runkhoz van varrva örök időkre. Hiszem, hogy rövid idő múlva kimozdulunk e hely­zetből, melyben most megfeneklettünk, de hiszem azt is, hogy nagyon sok mindenféle phasison fognak még keresztül menni, a­míg a délkeleti Európának ügyei s egyszers­mind a mostani osztrák-magyar birodalom ügyei megállapodásra jutnak. A tömkelegből való kibontakozásra nem adhatja semmi más kezünkbe Ariadne fonalát, mint az, ha minden körülmények közt teljesíti minden nemzet legelső köte­lességét : ragaszkodni szabadságához, önálló­ságához, függetlenségéhez. Ne azon kezdjük, hogy mesterséges államszövetségi combina­­tiókon törjük fejünket már előre. Örüljünk, ha kibontakozhatunk az egyik közös ügyes boldogságból, nem hogy előre új hasonló viszonyok megörökítésén törjük fejünket s jussunk talán eső alól csurgó alá. A közös érdek, a szükség meghozza az egyesülést önálló s különálló országok közt is, míg a kényszeregység csak az erőket paralysálja. Törekedjék szabad lenni, önálló lenni min­denki, a­ki arra jogosult. Vívja ki önálló­ságát Magyarország, vívja ki autonómiáját Csehország: ragaszkodjék függetlenségéhez Románia, Szerbia, Horvátország részére fenáll most is a „fehér lap.“ Ne keverjük a kereket a szögletessel, ne keressük a kör négyszögítését. Nem szükséges, hogy bárki is, lemondjon természetes és jogos aspiratióiról. Mocsáry Lajos: A szaloldali kör vasárnap, f. hó 23-án délután négy órakor értekezletet tart saját helyiségében.­­ A „Magyar Újság“ Kossuth Lajosnak egy Wagner Ferenczhez, az ó-kanizsai kerület képviselőválasztási elnö­kéhez intézett levelét közli, melyben kije­lenti Kossuth, hogy az ó-kanizsai kerület megbízását nem fogadhatja el. E kijelentés után a következőket mondja: „E nyilatkozatom, sem elnök úr, sem a vá­lasztó­közönség előtt nem lehet váratlan, miután — a­mint a választási jegyzőkönyvből látom, — a döntő szavazat megkezdése előtt azon magán­levelem elő lett mutatva, s fel lett olvasva, melyet válaszul írtam volt a követ­eltek egyikének (kit különben nincs szerencsém ismerni) táviratilag hozzám intézett azon kérdésre- várjon elfogad­nék-e országgyűlési követséget, ha megválasz­­tatnám ? E levelem minden kétséget kizáró tudomást nyújtott a kerület választó­polgárságának, nem csak arról, hogy én hazánk jelen államjogi viszo­nyai közt országgyűlési követséget nem vállalok, hanem egyszersmind arról is, hogy menynyiben kell a viszonylatoknak változni, miszerint én, hosz­­szas számkivetésemből hazánkba visszatérhessek.“ A levél befejezése a következő: „Igen is, én rendíthetlenü­l el vagyok hatá­rozva, egy élő tiltakozás gyanánt állam­ hazánk ál­lamjogainak minden csorbítása ellenében , mert ezen jogok semmi esetleges országgyűlési több­ségnek nem tulajdonai, hanem minden meg szüle­­­­tendő nemzedékeknek elidegenithetlen sajátja, mely­nek visszaszerzésére a jog mindig épségben marad, bármit mondjon is, akár a törvénykivüli, akár a törvény alakjába burkolt erőszak. — S ha daczá­ra a magyar emberre nézve leirhatlanul keserves hontalanságnak, én a közös ügyes törvények árán megajánlott alkut nem fogadom el kapunak, me­lyen át hazámba juthassak ; azért nem fogadom el, mert kezeimet minden erkölcsi kötelezettségtől is menteknek és szabadoknak kívánom tartani arra, hogy hazánk függetlenségének visszaszerzésére mely nélkül nemzet szabaa nem is keap, és oly módon hathassak közre, mint azt az ese­mények változatos folyama javasolhatja. A királyoknak van egy „ultima ratió“-ja — a nemzeteknek is kell, hogy legyen; — amazokét ágyúnak hívják, a nemzetekét másnak hívják — annak hívják, a­miről az öreg Lord Brougham azt írta, hogy „szent." — A királyok sem élnek azzal az „ultima rational,“ ha máskép, például egy complaisant országgyűlési többséggel czélt érhetnek. — A nemzetről sem mondom én, hogy borúra derűre ama : szent ratióval éljen, ha jogait más­képen visszaszerezheti s biztosíthatja. Ha hazánk­fiainak ez szónoklatok és szavazatok útján sike­­rü­len, (néha hatalmas eszközök ezek, tapaszta­­­lásból tudom) én csak örvendhetni fogok mind annak, hogy sikerült, mind annak is, hogy reám szükség nem vala. Isten látja lelkemet, nincs ben­nem semmi szereplési viszketeg; — hanem meg­vallom — én a­mint a dolgok állanak, az e fé­léktől nem sokat reménytek; sőt azt látom, hogy minden új „reform“ (?) a nemzetet mélyebbre sülyeszti a süppedékben. De akármint legyen is ez, nekem lelkiismeretem azt sugalja, hogy haza­­fiúi kötelességet teljesítek, midőn kezemet min­den még erkölcsi kötelezettségtől is menteknek tartom. A történelem arra oktat, hogy az ily embe­rekre is szükség van. — Ha Olaszországnak nem voltak volna ily emberei, most is „geographiai elnevezés“ volna. — Szerencséjére, mindig, és bőven voltak ily emberei. — A sors kereke mar­­tyrokká zúzta legtöbbjeit, hosszú keserves száza­ AZ ORSZÁGHÁZBÓ­l. (October 22.) A legerőtlenebb testületnek is van néha al­kalma — a legválságosabb időben is — olyan ál­lást foglalni el saját jogkörének meghatározására, hogy barátainál bizalmat, elleneinél meghajlást idézzen elő hatalmi önérzetének tekintélyes nyilvá­nítása iránt. S a­mely testületben van még képes­ség, hogy az ilyen alkalmak fontosságát megértse és érvényesítse, annak jövője felett nem is kell kétségbeesni, bármily szánalomgerjesztő legyen is szereplése egy ideig. A hit csak az olyan testüle­tek irányában tűnik el teljesen, a­melyekből a férfiasság érzéke annyira eltompul, hogy többé nem is tudják felfogni az alkalmat, midőn méltóságuk érdekük, jogaik fenntartására valamit tehetnének. Ilyen alkalom iránti sajnos érzéktom­pulásról adott jelt a képviselőház ma, midőn nehány heti pihenés után ismét munkához kezdett s bebizo­­nyitható, váljon a franczia kamara szolgaiságának gyászos eredményei, az osztrák kamara tehetetlen­ségének látványa, és saját szünidejének szabad órái, józanító, felfrissítő, erősítő hatással voltak e lelkijelére. Mint tudva van, Mile­tics képviselő fog­ságra ítéltetett sajtóvétségért s az ítélet foganat­ba vétetett a nevezettnek elzáratásával, mi­előtt a képviselőhöz jelentést vett volna, hogy egyik tagját börtönbe vitték. Ez eset képezte a mai vita tárgyát , vagyis az volt a kérdés,, vagyon az alkotmányos önkor­mányzat egyik legnagyobb biztosítékát, a törvény­hozótestület tagjainak bántalmatlansági jogát ma­gyarázni, módosítani, felfüggeszteni szabad-e bár­­“—— Linón Livii]__a—ennek engedelm­e nélkül. Tagadó választ javasolt mind az európai helyzet, melyből elegendő tanúságot meríthetni a jogaik elkobzásával nem gondoló kamarák átkos végére, mint a bécsi zűrzavar szemlélete, melyből bőséges sugallatot nyerhetni saját parlamentünk tekintélyének szilárdítására, mint pedig — s a minél többre nem is volna szükség — a nemzeti képviselet méltóságának észlelése, melyből nem juthatni más, mint azon meggyőződésre hogy a tör­vényhozás tagjait csak a törvényhozó testület által engedélyezett esetben és határok közt lehet perbe fogni és elzárni. Sőt volt egy 4-ik tekintet is,mely tagadó vá­­laszt javasolt: Horváth Boldizsár igazságügyér úr beszéde. A miniszter úr , kit nem ok nélkül neve­zett valaki az absolutizmus demagógjá­nak, tekintve, hogy politikai szereplése hasonlít (nem nagyban, hanem kicsiben) a socialista caesarismus napóleoni rendszerét szolgált miniszterek zsarnoksággal bélelt szabadelvűskö­­déséhez. Horváth B. mondjuk, értesíti ugyanis a házat, hogy a képviselők mentelmi joga nálunk annyira biztosabb lábon áll, mint bármely idegen országokban, hogy egyenesen a kormány kegyel­méből élvezzük azt. Megvallom, hogy látva a hatást, melyet Horváth B. úr megnyugtató szavai idézett elő a jobboldalon is, hinni kezdem, hogy a ho­zandó határozat tanúságot teend a ház önérzeté­ről s az elnök utasítva lesz. Miletics képviselő úr szabadságba helyeztetésére azonnal kiadni a kellő parancsot. Mert összenézett a jobboldal is, mintha töprenkednék, vájjon a miniszter úrnak esze van-e fogyatékán vagy pedig absolutista haj­lamai nyertek fejlődést a fürdő idény következ­tében. Annyi bizonyos, hogy ily naivsággal még soha sem mondott nagyobb parlamentáris képte­lenséget egy miniszter is a képviselők megnyug­tatására, Kiktől épenségesen elismerést, hálát is várt öntudata, miszerint egyenesen ő méltóztatott megengedni, hogy a delegátusok mentelmi jogát élvezzék a delegátusokat választó országgyűlés tagjai is. Hanem hát a jobboldaltól jót várni mindig balgaság, bár­mennyi ok bátorítsa is a várakozást. S így történt ma is. A szokott többség le­szavazta az ellenzéki indítványt, mely szerint Mi­letics szabadsága visszaadatott volna rögtön és addig, míg az elzáratására hozott ítélet nem véte­tik tudomásul a Ház által. Ezen leszavazás által a tárgy érdemleges tárgyalásának hétfőre h­alasztása valódi időtlen­séggé vált, mert hiszen a tárgy érdemét épen az képezi, hogy Mileticsnek szabad­lábon kellene lenni, míg fogságra ítéltetését nem vette tudomá­sul a testület, melynek tagja. Hétfőn megtörténik a tudomásul vétel, s akkor aztán vége az egész vitának őt illetőleg, ki Váczon gondolkozhatik a kormánypárti logika természetéről, mely utólagos jóváhagyás reményében elzárva hagyja a Horváth Boldizsár úr gráfiájából mentelmi jogot élvező képvi­s­let. Pompás kezdet a további ülésezésre. 4. A képv­is­előház mai ülésében Zsedényi Ede interpellátiót intézett a pénzügymi­niszterhez azon 15 millió forintot illetőleg, melyet Bécsben a közös pénzügyminiszter előlegezési kölcsönképen fölvett. Mi ugyan e tárgyban s ugyanazon okok alapján, melyeken azt ma Zsedényi tévé, már mintegy két hét előtt felszólaltunk az Ellenőrben. Megütközésünket fejeztük ki a közös pénz­ügyminiszter eljárása felett, ki ezen eljárása által felül helyezte magát a törvényhozáson s figyelmen kívül hagyta a törvény határozatait. A közös minisztérum kiadásai meg­­állapittatnak a delegációk által, a forrásokat pedig, a­honnan e kiadások fedezendők, kijelöli a magyar országgyűlés. Más forrásokat keresni, vagy­is hitelműve­letekhez folyamodni, melyekre nézve az ország­­gyűlés beleegyezését nem adta, a közös pénz­ügyminiszternek nem lehet. Nem vehet fel kölcsönt, sem olyat, mely csupán Magyarországot terheli, mert a közös pénz­ügyminiszternek Magyarország ügyeibe avatkozni nem szabad és nem vehet fel oly kölcsönt sem, mely Magyarországot és Ausztriát közösen terheli, mert annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vetessék e fel, Magyarországra nézve minden egyes esetnél a magyar országgyű­lést illeti. Igen sajátságos tehát, hogy a közös pénz­ügyminiszter a saját szakállára kölcsönöket vesz fel anélkül, hogy az országot megkérdené, hajlan­dó lesz-e kifizetni? Mert, hogy Magyarország nem köteles oly oly adósságot kifizetni, melyet Bécsben a közös minisztérium az ő beleegyezése nélkül csinált arról gondoskodva van a XII. 57. §-ában, mely így szól: Magyarország jövőre nem fog semmi oly adósá­­got magára nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen s hatá­rozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult. Mikép és ki által akarja tehát a közös pénz­ügyminiszter kifizettetni az adósságot, melyet az ország beleegyezésének hozzájárulása nélkül csi­nál ? Kiváncsiak vagyunk rá.­­ A bécsi kormány úgy látszik, fel­hagyott abbeli szándékával, hogy a csehországi egyenes választásoknál saját jelöltjei mellett kor­teskedjék. Helyesen tette, úgysem vezetett volna czélra. Az új Presse egész határozottsággal állítja, hogy már végkép el volt döntve, miszerint Beust helyét Andrásy foglalja el, Andrásy helyébe pedig a magyar miniszterelnöki székre Lónyai Meny­hért lép. Andrásy késznek is nyilatkozott a cse­rére, hanem az utolsó pillanatban itthon pártja főbb emberei lebeszélték ebbeli szándékáról. A barettéren a poroszok ellen kezd fordulni a szerencse. Az éjjel, de különösen a ma dél­után érkezett táviratok határozottan kedvezők a francziákra. A franczia kormány sürgönye szerint Bazaine 80,000 emberrel kirohanást eszközlött s teljes győzelmet aratott az ostromló hadsereg felett, s tömérdek lő- és élelmi­szereket ejtett hatalmába. Eyek mind azt bizonyítják, hogy a francziák hely­zete javulni kezd. A Parist ostromló hadseregben iszonyú pusztí­tást visz véghez a vérhas, himlő és typhus. Csupán a bajor csapatokból Saarbrückkön keresztül három hét alatt 16,000 beteg szállítatott. Párisi léghajóhírek szerint a nemzetőrök által oct. 13-án Bagneux bevezetett, Hamburgból pedig távírják, hogy a francziák eddig hat né­met hajót fogtak el. Maguk a porosz távsürgönyök is engedik sejteni, hogy a legutóbbi napokban vívott csaták Páris körül nem sorolhatók a poroszok győzel­mei közé. Versaillesből porosz sürgönyök erősítik, hogy od­. 19-én éjjel a francziák az erődökből erős ágyúzást folytattak s többszörösen megtámadták a por­osz előőrsöket. Ugyan e sürgönyök beszélik, hogy a Steeway mellett levő porosz parancsnok­ság a francziák kirohanása alkalmával szétugrasz­­tatott. Ezek s más ezekhez hasonló hírek arra in­tenek bennünket, hogy nem szabad elveszteni a bizalmat a francziák ügyében; a koczka még megfordulhat; marck műve erőszakoskodás által felépülve, csak erőszak által állhat fen; ily kormányrendszer pedig homlokegyenest ellenkezik érdekeinkkel s közele­désünk a porosz politikai rendszerhez birodalmunk önlemondását inaugurálná. A P. Lloyd kiemeli, hogy alkotmányunk vissza­állítása óta komolyabb körülmények között soha sem ült össze a magyar országgyűlés, mint jelen­leg. Magyarország oppositionális erélyének szívós­sága által nagy missiót töltött be a monarchiában, most még magasabb hivatás vár reá, meg kell ugyanis mutatnia, hogy nálunk oly tekintélyes ha­talomtényező létezik, mely megingathatlan biztosíté­kokat nyújt. Az U. Lloyd a jelen delegáció szoros köte­lességének tartja, hogy e kritikus pillanatban a dynastiával s a nemzetekkel szemben saját meg­győződését nyíltan és szabadon kifejezze arra nézve, minő politikát tart részéről elkerülhetlenül követendőnek. A M. Újság lapja élén Kossuthnak Turinból f. hó 15 éves Wagner Ferenczhez, az ókanizsai követválasztó kerület elnökéhez intézett leve­lét hozza. A N. fr. Lloyd hallja, hogy a kormány jelen ország­gyűlésen minden időpazarlást lehetőleg el fog ke­rülni s mindjárt a legelső napokban egész halmaz törvényjavaslattal lép fel. De, úgymond, nem spe­ciális reformok, nem egyes törvénypontok forog­nak ma kérdésben, hanem maga a 67-ei kiegye­zés alapja s igy némileg az autonóm (?) Magyar­­ország existentiája. A Hon a helyzetet festve Ausztriában ugy látja, hogy az alkotmányt, a melyhez mi szabad­ságunk s jogaink megszoritásával vagyunk kötve, a birodalomban egy nemzet sem ismeri el, sőt a németek nagy része is ki akar alóla bújni. — Né­metországba. Cislaithaniában nincs honvédség még most sem, ha megtámadtatunk, magunkat s Austriát is nekünk kell megvédni. A Reform közelinek látja az időt, midőn a háború keleten kezdetét veszi, s mi kénytelenek leszünk sorompóba lépni. Azt kérdezni, mikép ju­tottunk e helyzetbe? most már késő s egyetlen gondunk legyen a készülődés i­dokon át; — de végre is eljött a jutalmazó sze­rencse, mely a jogfeladónak mindig hátat fordít, de a kitartó joghoz, mindig eljő, bármi sokáig késett légyen. — Olaszország „egy, független és szabad. “ Miért mondom el ezeket? Azért uram, El­nök úr! mert sokan vannak a hazában­­ (tudom), kik így szólanak: „Ha ez s ez hazajöhetett, ki szintúgy jó hazafi, miért ne jöhetne Kossuth is haza. “ Már most ha akarják, érteni fogják, hogy miért nem mehet. Nehogy az Ó-Kanizsai választó­kerület hát­ráltatást szenvedjen, a törvényhozásrai befolyásá­nak gyakorlatában, az új választás mi­hamarabbi elrendelhetése tekintetéből, mai postával a kép­viselőház elnökének is bejelenteni, hogy a reám esett választást el nem fogadtam. Ezek után mély és érzékeny hálám kijelen­tése mellett, két reménynyel veszek, a „viszont­látásig“ búcsút az Ó Kanizsai kerület tisztelt választóitól. Egyik az, hogy országgyűlési képviselőjük választásánál azon elvek, s a tiszta honszeretet azon sugallatai fogják őket vezérelni, melyek az én megválasztásomnál vezérelték. A másik reményem kifejezésére e választó­kerület ethnographiai viszonyai szolgáltattak ösz­tönt s alkalmat. — Emlékezzünk vissza, mi irtóza­tos következései voltak annak, hogy a kedélyek ingerültsége oda adta magát eszközül a kabinet­politika kezeibe midőn ez a fajgyűlölet üszkét dobá kezünkbe, miszerint az országot jogai megvé­désére tehetetlenné, s az igaz szabadság kifejtésére s biztositására gyöngévé tegye. — Ez emlékezetre támaszkodva reményem az, hogy nem fog a pusz­tában kiáltó szava gyanánt elhangzani a testvéri­ség érzelmeit, faj, nyelv, valláshoz soha nem kö­tött lelkemnek érdeklő könyörgése , hogy temes­sük a múlt idők sírjába mind annak emlékezetét, a mit mi, azon egy Hazának gyermekei egymás ellen — testvérek testvérek ellen — kölcsönösen vélhetünk­. — okoljunk a múlt hibáin, melyekért mindannyian oly keservesen meglakolunk ; — nyújt­suk egymásnak az őszinte kiengesztelődés jobbját; pecsételjük azt meg az által, hogy az egyik részen nem kívánnak többet, mint a mennyi e közös haza épségével, politikai egységével s biztonságával megfér, — a másik részen pedig testvéries kész­séggel mindent megadnak a mi ezekkel megfér s vezéreljen mindnyájunkat a szabadság szelleme, miszerint a válság persze, mely jönni fog, hogy élet halál felett határozzon, egyesülve találjon mind­nyájunkat faj, nyelv, vallás különbség nélkül, egye­sülve szivben lélekben, akaratban és cselekvésben helytállani az elidegeníthetlen ősi jog s a közös uj szabadság mellett. Méltóztassék Elnök ur szivesen fogadni tisz­telemnek s nagyra becsü­lésemnek kijelentését. Kelt Turinban oct. 15-én 1870. Kossuth Laj­os.“ Lapszemle. A P. Napló szerint abban ma már alig lehet kételkedni, hogy a jelen háború következményei nem válhatnak a közszabadság javára. A hatal­mak nem szokták meg­tagadni eredetöket s Kis­ Délben érkezett táviratok. Berlin, oct. 22. A király a mecklenburgi herczegnek első osztályú vaskeresztrendet adomá­nyozott. A Staatsanzeiger szerint a Metzből min­dig nagyobb számmal érkező szökevények éhség­ről panaszkodnak A német sereg élelmezése már szabályozva van. A betegség a seregben nem jár­ványos s nem veszélyes, a vérhas szű­nőfélben van. Most, hogy az időjárás megváltozott, ugyan­ezt várhatni a typhusnál is. Frigyes Károly főher­­czeg minden feltételt visszautasított, mely alatt a vár feladása ajánlatott. Ezért küldött Bazaine Versaillesba követet. A király 12,000 tallért kül­dött a sebesülteknek. Stuttgart, oct. 22. A kamarában a kor­mány póthitelt kér, 3,700,000 tallér erejéig. A bizottság még ma jelentést tesz. Mohi javaslata, hogy a jelentéstételre hosz­­szabb határidő engedtessék, nagy többséggel el­vettetett. Münchenből írják, hogy a pfaffenhauseni hazafi­ egylet Hutter képviselő indítványára elhatá­­rozá az északi német szövetséggel való egyesülést, azonban nem feltétlen belépést. Berlin , oct. 22. A Versaillesbe megérke­zett testőr-landwehr az Orleansba parancsolt 22-ik hadosztályt fogja helyettesíteni. A bombáztatás 26-ikára van kitűzve. A külföldi hatalmak fegy­verszüneti kísérletei — mond a Kreutz Rt. hiába­valók. Az ügyek nem állnak úgy, hogy ettől bé­két lehetne várni, hanem nekünk magunknak kell a békét Európa számára garantírozni. Minden ez ideig közlött párbeszédek Napóleonnal valótlanok, csupán a „Times“ tudósításáé való. Murat her­­czegnő Wilhelmshöhébe érkezett. Napoleon csur­­ban szenved. Tours, oct. 21. A pápai nuntius ide érke­zett. Hivatalosan jelentik : Metz jól el van látva élelemmel. A porosz ostromvonalak vissza­tolatnak. A thionvillei helyőrség újabban szerencsés kiroha­násokat tett. Stuttgart, oct. 21. A kamarák megnyit­tattak. A kormány törvényjavaslatokat terjesztett elő az adóknak jan. 31-ig leendő folytonos besze­désére és 3700000 ftnyi további katonai hitelre vonatkozólag. Róma, oct. 21. Egy pápai breve felsorolja az egyetemes zsinat munkálatait és a zsinatot az invasio következtében, mely a pápától és a zsinat­tól a szükséges szabadságot elvonja,­­ alkalmas időpontig felfüggeszti. Brüssel, oct. 22. A poroszok három kilo­­védélme atAspifitia úUíjUztu, tav, m­el­y „xáixxs ki tb. 30000 emberrel ide fog indulni. Tours, oct. 22. Egy Neufchateauból e hó 21-ről érkezett sürgönye a minisztériumnak a kö­vetkezőket jelenti : E hó 14-én Bazaine 80,000 em­berrel kirohanást eszközölt s megsemmisített 26 porosz zászlóaljat s két lovasezredet, lerombolta a vashámorokat, s az ellenségtől 193 vasúti kocsit vett el élelmi és lőszerrel. Az ostromló sereg csa­patai többször felváltottak, miután a katonákat Bazaine cseltámadásai nagyon elárasztották. Bazaine minden két órában rohamot fuvat s ezzel a poro­­s okát állandó őrködésre kényszeríti. A porosz tisztek bevallják, hogy a typhus, Bazaine és az ál­matlanság legnagyobb ellenségeik Francziaország. Toursból írják e hó 16-ról. Kératry ma reg­gel érkezett meg, ő elég súlyos sérülést szenvedett esése közben. Némelyeknek óhaja ellenére, kik benne egy jövő hadügyért vélnek,, látni, nem fog a kormány székhelyén maradni. Ő Spanyolhonba készül egy fontos küldetéssel. — A „Gazette de France“ e hó 18-ról írja, hogy a tours-i kormány most komolyan pénzszerzéssel foglalkozik. Lauri­­er Londonba utazott, hol bizonyára egy kölcsön kieszközlése mellett fog fáradozni. Hogy mily fel­tételek alatt ? Nem tudjuk. A nemzeti védelmi kormány egy decretumában rendeli, hogy az ál­lampecsét egyik oldalán a szabadság alakját e fel­irattal: „A franczia nép nevében­“ a másikán

Next