Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)

1870-11-26 / 72. szám

1870-ki költségvetésében az átruházási jogot utóla­gosan engedje meg. Pesten, 1870. évi novemberben. A közös minisztérium. Beust s. k. Lónyay s. k. Kuhn s. k. A vörös könyv. Okmányok a porosz - franczia háborúra vonat­kozólag. 8. szám. Apponyi gróf Beust grófhoz. Kivonat. London 1870. jul. 11-én Lord Gran­ville elbeszélte, hogy múlt kedden e hó 5-én dél­után 4 órakor még azt monda neki Hammond úr, hogy mióta a „foreign office-ben van, nem emlék­szik hasonló általános megakadásra a külügyi politikában, és két órával később i. i. 6 órakor, még a pairek kamrájában az Irish Land Bill egyik záradéka felett vitatkoztak, vette az első sürgönyt, mely e súlyos bonyodalom fővonását elárulta. 11. szám. Metternich hg. Beust grófhoz. Páris, 1870. jul. 8. Julius 5-én bejelentettem magam Grammont herczegnél. Amint beléptem, a herczeg a követ­kező szavakkal fogadott: „szerencsésnek érzem magam önt láthatni, most érkezem Saint-Cloudból a­hol igen izgatott tanácskozás folyt le. Ön tudja a történteket?“ A tegnapi telegrammokból érte­sültem a Hohenzollern-féle ügyről s azt felelhettem, hogy nem vagyok tisztában az iránt, a­mit mon­dani akart; a porosz candidatura Spanyolországban volt az, a­mi őt aggasztó. A hg. kijelentette, hogy itt valóban nagy dologról van szó s határozott, sőt majdnem izga­tott hangon folytatta: „Ez nem fog megtörténni, meg fogjuk akadályozni minden áron, legyen bár a következmény háború Poroszországgal." Én nyomban válaszoltam: „de hogy fog a megakadá­lyozás megtörténni­­?“ „Ha Lipót hg. megérkezik Spanyolországba s ha ott ki lesz kiáltva, Spanyol­­országnak leszünk kénytelenek hadat szenni." A hg. felelete egy kicsit kitérő volt, de ime a terv, a­melyet, az én hitem szerint, a kormány követni fog. Spanyolországgal szemben egy lépést se tesznek, ámbár az bizonyos, hogy ha Madrid­ban azt tudnák, miszerint a franczia kormány el­lenzi Lipót hg. felléptetését, ez magában elég len­ne kineveztetésének biztosítására. Csupán Porosz­­országgal szemben foglalunk állást. Grammont hg. és Werther b. közt már történtek fölvilágosítások. Ez utóbbi azon meggyőződéssel távozott, hogy a franczia kormány e candidaturát semmikép sem akarja megengedni s megígérte, hogy mindent el fog követni, hogy a király rokonával visszauta­­síttassa a spanyol koronát. Én azt mondtam a herczegnek, hogy nagyon csodálkoznám ha Poroszország egy oly kérdésben, mely őt közvetlenül nem is érdekli, nem tágítana. — ez olyan diplomatikus siker, melyet Bismarck engedményezhetne Francziaországnak, különösen ha kárpótlás fejében kapna más kedvező eljárást azon kérdésekben, melyek őt közvetlenebbül ér­deklik. A bg. azzal replikázott, hogy ebből az egész dologból Poroszország részakarata fog nyilvánva­lóvá lenni, a­mit azonban akkor se felejthetnénk el, ha a hozzá intézett elég categorikus követelést teljesítené is. Továbbá kérdezte tőlem: hiszem-e hogy használna-e, ha mi békítő szellemben közbe­lépnénk. . „Szerintem — válaszoltam én — ezt csak a legóvatosabban s legálisan békítő irányban tehetnék." A hg. erre így szólt: „Legjobb lenne, ha ön tudtul adná Berlinben, hogy a béke ér­dekében vissza kellene utasíttattni Lipót herczeg­­gel a candidálást." Ez iránt tettem önnél kérdést távsürgönyileg. Fogadja stb. 12 szám. Beust gr. Metternich­­ghez. Ön tudósítása elég alarmirozottnak festi a helyzetet. Mi nem lehetünk bírák ebben a kérdés­ben. Az egyetlen érzés, mely ez alkalommal ben­nünket áthat, azon óhaj, hogy a béka föntartas­­sék. ... Amint exclád értésünkre adta Grammmont­hg. kívánságát, hogy békítő szellemben lépjünk fel, siettünk Münch bárónak utasításokat adni. Az angol kormány szintén azon értelemben nyilatkozott, mint mi, s nem kételkedünk, hogy a többi kabinetek se fognak késni ugyanezt tenni. Akarjuk hinni, hogy Francziaország minda­­mellet, hogy féltékenyen őrzi méltóságát, még sem fogja fokozni a veszélyt magatartása által. 25. szám, Beust gróf, Apponyi grófhoz Londonban. Bécs, 1870 sept. 28-án. Thiers ur Szt. Pétervárra menve csak egy napig tartózkodott Bécsben, fenntartva magának, hogy visszatérésekor tovább fog maradni. Csakis egyszer értekezhettem tehát ez államférfiuval kül­detése tárgyában, melylyel Francziaország jelen kormánya megbízta őt. Thiers úr, miután felvilágosításokat adott nekem, úgy a háború eredete s folyamáról, vala­mint Francziaország tényleges állapotáról, ez érte­kezletben teljesen határozott következtetésekhez nem jutott. Ő nem lépte túl az általánosságokat és azon igen természetes vágyon kívül, mely sze­­rint a semlegesek jóakaratú fellépését akarná elő­idézni Francziaország javára, úgy látszott semmi más végleg körvonalzott czél után nem törekedett. Azonban el kell ismernem, hogy ő túl nem becsüli a jelen helyzetet. Szavai nem hordják a bátortalanság jelét, hanem az események igaz méltánylatát árulják el, és elismerik, hogy a béke megnyerése végett tetemes áldozatokat kell elfo­gadni. A­mi külön kérelmeit illeti, melyeket a csá­szári és királyi kormányhoz intézett, körülbelül a két következő pontra szorítkoztak. Mindenek előtt, hogy komolyan vegyék Francziaország jelen kor­mányát és azt bizalommal elfogadják, azután, hogy csatlakozzanak ama közvetítő kísérletekhez, melyeket más hatalmak és különösen Oroszország fog tenni. A köztársasági forma az egyedüli, monda nekem Thiers úr, mely ma Francziaországban el­fogadható. Ez volt az egyedüli mód, melynek nyo­mán valamenynyi pártot összefűzhették a nemzeti védelem zászlója alatt és egy kormány sem ke­letkezhetett. Dicsérettel beszélt a hatalom élére állított férfiakról. Ők becsületesek, véleményeikben mérsékeltek voltak és csak az ország megmenté­sén gondolkodtak. A kabineteknek tehát nem kell semmi bizalmatlanságot táplálni és meg nem ijed­ni a köztársaság nevén. A jelen kormányt komo­lyan kell venni és úgy tekinteni, mint Franczia­ország érdekeinek legjobb és legtökéletesb kép­viseletét. Tekintve a közbenjárási kísérleteket, Thiers úr jó eredményeket remélt oroszországi utazásá­tól. Szerinte a Sz.­pétervári kabinet kétség nél­kül leginkább képes Berlinben kihallgatást nyerni és felszólalni egy oly béke helyre­állítása érde­kében, mely elfogadható feltételeken nyugszik. Ő azt hive, hogy az emberiség, valamint a politika érdekei rábírják az orosz udvart arra, hogy az jó szolgálatait közvetítőleg alkalmazza, és egyedül azt óhajta, hogy Ausztria támogassa Oroszországnak lehetőleges lépéseit. Én siettem Thiers urat arról biztosítani,hogy a­mennyiben minket illet, óhajai már előre tel­jesítve vannak. Nekünk nincs semmi ellenséges kifogásunk Francziaországnak bárminemű kor­mányformája ellen. Mi az első pillanattól fogva érintkezésben állottunk az új kormánynyal és nem volt egyéb kívánságunk, mint továbbra is fentar­­tani vele a jó viszonyt. Rokonszenvünk Franczia­ország iránt, nem különben érdekeink, melyek minket az országhoz csatolnak, függetlenek voltak kormányformájától, és készek valánk bizalommal viseltetni azon férfiak iránt, kik ily kínos körül­mények között magukra vállalták a hatalom terhét. Thiers úr eszméi egy lehetőleges közvetítés tekintében teljesen megfeleltek a mieinknek. Mi már felhoztuk, úgy Londonban, mint szt. Pétervá­­rott az együttes közvetítés czélszerűségét és min­­dig a nézetben voltunk, hogy szt. Pétervárból kell kiindulni a kezdeményezésnek. Mi tehát csak­is teljes megelégedéssel vehetnők Thiers úr kül­detésének sikerét és hajlandók lennénk csatla­kozni ama kísérletekhez, melyeket Oroszország el­követne, hogy valahára vége legyen a háború ín­ségeinek. Ez rövid leírása amaz értekezletnek, melyet a kitűnő franczia államférfiuval tartottam. Meghatalmazom Excellentiádat, hogy ezen informatiókat meghitten használja, ha hasznosok­nak tekinti. Fogadja stb. 27. sz. Beust gr. Metternich herczegnek Toursba. Bécs, 1870. oct. 3. Mint ön velem sept. 26-ki távsürgönyében tudatta, Mosbourg gr. megbizatott lépéseket tenni nálam s az osztr.-magyar birodalom tényleges se­gélyét kérni ki Francziaország számára még azon esetben is, ha Oroszország megtartaná jelen han­gulatát. Én emlékeztettem Mosbourg grófot, miszerint már több ízben kifejtettem azon nyomós okokat a franczia kormány előtt, melyek bennünket a sem­legességből egyedül kilépnünk akadályoznak. Napó­leon császár kormánya méltányolta azokat és Jules Favre­ur is készséggel elismerte eddig, hogy a cs. és kir. kir. kormány nem tehet máskép, mint rokonszenvet tanúsítani Francziaország iránt. Thiers velem folytatott értekezése alkalmával szintén mél­tányolta magatartásunkat s a­mint látszott tökéle­tesen felfogta helyzetünket, és hogy mit várhatna Francziaország tőlünk. Tudósítottam volt exellen­­itádat azon két kérdésről, melyet Thiers hozzám intézett. Én nem haboztam azonal kedvezően vála­szolni neki, mert a­mit tőlünk megnyerni óhaj­tott, tökéletesen megegyezett ama politikával, melyet mi az ellenségeskedések beállta óta köve­tünk. De e határokon túl nem mehetünk s a loyalitás azon törvényt szabja elénk, hogy e tekintetben ne engedjük illusiókba esni Francziaországot. Én ezt nyíltan megmagyaráztam Mosbourg grófnak, ki helyzetünket felfogni látszott. Szíveskedjék exellen­­tiád hasonló értelemben nyilatkozni a toursi dele­gált kormány előtt. Mi hőn óhajtjuk a szilárd és becsületes béke helyreállását, s készek vagyunk e czélra közre­működni, erőnkhöz képest támogatván az Angol- és Oroszország által teendő kezdeményezéseket, melyeket a körülmények nekünk nem engednek sikerrel megtenünk. Európa zsibbadtsága a jelen háborúval szemben nézezetünk szerint sajnálatra méltó hiba, s hiszszük, hogy ha a kabinetek egyet­­értenének a közvetítésre nézve, szavuk üdvös be­folyást gyakorolhatna. Ide melléklem exellentiád számára azon sürgöny másolatát, melyet e tárgy­ban Apponyi grófhoz intéztem. Ebben világosan kifejtem nézetemet s nem titkolom el azon meg­győződésemet, miszerint a hatalmak előtt szép feladat áll, az t. i., hogy a jelen háború szeren­csétlenségeinek véget vetni iparkodjanak. Mind­­azáltal el kell ismernünk, hogy az osztro-magyar birodalom egy maga ily szerepet át nem válalhat s első sorba nem állhat. Mi nem tehetünk egyebet, mint rámutatni az útra, a melyen a többi hatal­makat haladva látni óhajtanak, részünkről is készen állván követésökre. Ez az, mit nem mulasztottunk el megtenni s boldogul éreznők magunkat, ha sza­vunk valami eredményt idézne elé. Fogadja stb. 29. szám. Beust gróf Chotek grófhoz Szt. Pétervárott, Bécs 1870. oct. 12-én. Többször értekeztem Thiers úrral, midőn Oroszországból visszajött, úgy találtam, hogy kissé elveszti bátorságát azon benyomások folytán, melyeket Szt Pétervárott ta­pasztalt. Mindazonáltal azt mondja, hogy bizalma van Sándor császár jóakaratú érzelmeiben, melyeket ez Francziaország tekintetében neki személyesen tanúsított, de nem csinál magának ábrándokat azon jótétemények terjedelméről, melyeket hazá­ja nyerhet egy szószólásból, Oroszországtól elszi­getelve és élénken ragaszkodik a semlegesek együttes fellépésének sürgetéséhez. Én megmon­­dom neki, hogy teljesen osztom e tekintetben vé­leményét, nem hagyván figyelmen kívül azon cse­kély előnyöket, melyeket az szerezhetne. Másnap Novikov úrral beszélgetve, megje­gyeztem előtte, hogy úgy látszik, észrevehető vál­tozás állott be a végső tekintetben kabinetje né­zeteiben. Midőn utolsó bécsi utazása alkalmával, Excellentiád emlékszik reája, a sz.­pétervári ud­var a legnagyobb tartózkodást hathatósan taná­csolta nekünk a katonai térre vonatkozólag rész­letesen arra támaszkodva, hogy mozgalmunk, a­melyet megkísérthetnénk, kompromitálná Európa lehetséges közbevetése sikerét. Tény az, hogy se­­hol sem látjuk a közbevetés jelenségeit s főkép nem látom többé Európa részéről. Midőn megtet­tem eme megjegyzést Oroszország küldötte előtt, ő ezt megc­áfolni akarta hivatkozván arra, hogy Excellentiád utazása óta, az események oly gyorsa­sággal haladtak, min­t előre látni senki sem volt képes. De ő­ két harczolófél volt jelen, kik közt egy közbelépés lehetséges volt; kevéssel ezután, a sedaui válság egyikét a két harczos félnek összetörte és a háború eredménye erkölcsileg el volt döntve. Én azt válaszoltam erre Novikov úrnak, hogy nem csatlakozhatom e méltatáshoz, bármily eredménydús legyen azon siker, melyet Poroszország fegyveres szövetségeivel együtt nyert,­­még­­is egy Francziaország áll Németországgal szemközt. Kétség nélkül, alig valószínű, hogy a francziák képesek lesznek használható erőket a harcrtérre küldeni, melyek ellenállnának a német hadseregeknek, de még ezek nem lesznek képe­sek megszállni a két elsőrendű helyet, mint Pá­ris és Metz, nem lehet állítani, hogy a háború végére ért. Két czivódó párt marad hátra, melyek között Európa közbenjáró és mérséklő fellépése teljeséggel gyakorolható. 33 szám. Beust gróf Metternich herczeghez. Sürgöny, Bécs, 1870 oct. 22 én. Mi Londonban és Pétervárott szünet nélkül az európai interventió sürgős voltára utaltunk. Angliának jelen lépése a harczoló hatalmak­nál közvetlenül eszménk valósítására c­éloz, nem habozhatunk tehát támogatásában. Érintkezzék Ly­­ons-lorddal és csatlakozzék hozzá. Hasonszerű út­mutatás fog Berlinbe is menni. Lapszemle. .A Hon felemlíti, hogy Kerkapoly a fogyasz­tási adók és adóbehajtás tárgyában a reformot ismét elodázván, marad minden a­mint volt, kivéve három új intézkedést, melyeknek egyikében sincs köszönet. A P Lloyd a vörös könyvről szólva megjegy­zi, miszerint még soha oly világosan nem bizonyult be, mint napjainkban, hogy valamely állam poli­tikájának egyedül a tekintet nélküli törekvés bi­zonyos kitűzött czél fele kölcsönözhet súlyt s biz­tosíthat számára sikert. A P. Napló a vörös könyvvel foglalkozván azt látja, hogy Beust 67-ben Oroszországgal szem­ben elsiettette a dolgot s túlbuzgalmában oly irány­ban enyagírozta a monarchiát, hogy még most is e buzgalom nyomása alatt szenved. Az I. Lloyd bátorságot, messze ható politikai áttekintést, s nem az ócska ködmön foltozgatását követeli oly minisztertől, ki az osztro-magyar bi­rodalom külügyeit az európai hatalmak tanácsá­ban vezeti, Beustnál azonban mindig késedelmet tapasztal. A Reform az országgyűlés csütörtöki üléséről szólva úgy látja, hogy nem kellene mindig csak a legközelebb múltat látunk ; ami pedig a közép­szerű tehetségeket illeti, ezek több hasznot tesz­nek, ha dolgoznak, mint a legnagyobbak, ha csak disputálnak. A N. fr. Lloyd az országgyűlés csütörtöki ha­tározatát olyannak tartja, mely nem alkalmas e testület tekintélyét a közönséggel s a kormánynyal szemben lényegesen növelni. A M. Újság évszázadokra mehetünk vissza, úgymond, míg találni fogunk kormányt, mely ret­tenetesebb helyzetben s nagyobb hazafias önfel­áldozással vezetne egy kétségbeesett ügyet, mint a franczia köztárs­ kormány, mely pedig Európa részéről eddig erkölcsi elismerést sem nyert. A Sz. Egyház a kalocsai érseknek a püspö­ki kar nevében adott nyilatkozata a kath. auto­nómia tárgyában, úgymond, mint hideg zuhany hullott a bizottság nyakába s átalános visszatet­szést szült. A M. Állam a körötte támadt kicsisből kö­­nyebben kilábolt, mint ki fog lábolni Ausztria a zavarból, melyet Beust gr. neki készített. Találkozás Napóleonnal. E czim alatt közöl a „Daily Telegr.“ egy párbeszédet, mely november 5-én a „New-York- Herald“ levelezője és Napóleon császár közt folyt le. A levelező mindenek előtt köszönetét fejezé ki a nyert kihallgatásért s hajlandó volt e kegyet a sajtó iránti tekintetnek tulajdonítani. Napóleon erre elismerte, hogy a sajtó valóban hatalmas intézmény, mely sok jót, de egy­szersmind sok bajt is okozott Francziaországnak. Levelező: Nem titkolhatom el, hogy a franczia köztársaság Amerikában nagy rokonszenv­­re talált. Napóleon: A köztársasági korarányforma sikeres fenállására minden szükséges feltétel hi­ányzik Francziaországban. A mostani kormányko­­dók maguk kimutatták már, hogy képtelenek a köztársaságot meghonosítani s kénytelenek voltak maguk is, még pedig gyűlöletesebb alakban meg­tenni azt, mit nekem szememre vetettek. Továbbá a franczia nemzet nagyon keveset törődik a po­litikával. Levelező: Szabadna ismernem felséged véleményét az okokról, melyek kormányának bu­kását előidézték ? Napóleon: Én ez eseményt legjobban egy földrengéssel hasonlíthatom egybe, oly elemek be­folyása és tevékenysége által előidézve, melynek létezését tudjuk, de melynek titkos működését figyelemmel nem kisérhetjük. Kormányom nagyon is hajtott ezek lármájára.­­ Azon nemtelen ráfo­­gást illetőleg, hogy én a közkincstárt megrövidí­tettem volna, bátran állíthatom, hogy kormányom alatt ily visszaélés teljes lehetetlen volt; egyetlen frank sem adatott ki a közigazgatás ellenőrzése nélkül. Ezt mindenki tudja Francziaországban s igy nem tartottam illőnek annyira leereszkedni, hogy e nemtelen rágalmakat megczáfoljam. — Ma­­gánvagyonomat illetőleg pedig, atyámról maradt reám némi fekvőség Olaszországban s nőmnek szintén egy kis jószága, vannak gyémántjai, ez az egész. Levele­ző: Honnan van felség, hogy a fogoly francziák mind árulá­st emlegetnek, s a wörthi csata után felségednek is e szót adják szájába. Napoleon: Ami a franczia katonák nyi­latkozatát illeti, az helytelenül alkalmazott büsz­keségi érzetből származik ; szégyenük bevallani, hogy legyőzettek. — Én pedig soha nem beszél­tem árulásról. Én legfelebb is csak azt mondhattam, mit a kormány több tagja is beismert, hogy csa­latkoztunk saját haderőnk és a porosz hadsereg megítélésében. Levelező: Berlinben megfordulva, ott a béke utáni vágyat átalánosan tapasztaltam. Napóleon: Francziaország is ezután vá­­gyakodik, de Bismarck túlságosan követelő. Fran­cziaország hasonló megal­áztatást el nem tűrhet. Levelező: Szabadna tudnom, felség, miért ellenzi az ideigl. kormány oly makacsul a népképviselők megválasztását ? Napoleon: úgy vélem, mert fél a vörös republikánusoktól. A bonapartistáktól nem hiszem, hogy tartana. A communismus, socialismus s az anarchia ellenkező elemei rémülést árasztottak maguk körül s lekötve tartanak mindent. Levelező: Érez e magában felséged er­kölcsi erőt Francziaország kormánygyeplőit eset­leg ismét kezeibe venni ? Napoleon: Tekintve ama bizonytalan­ságot, melylyel utamon mindenfelé találkoznék s látva a legyőzendő akadályokat, kevés ambitiót érzek erre magamban. Inkább szeretek f­ü­gg­e­tl­en, s­ő­t fog oly maradni, mint lábamat ismét franczia földre tenni. — De még fiam számára sem óhajtom a jövő bizonytalanságának esélyeit. Ő sokkal boldogabbnak fogja magát érezni a ma­gánéletben, menten minden súlyos felelősségtől, mely oly állással jár, főleg oly országban, mely meg­aláztatást nem képes feledni. Poroszországnak nem kellene annyira szigorúnak lennie. Megem­lékezhetnék, hogy meg hagytam tá­madnia Ausztriát, a midőn azt meg­akadályozhattam volna. IX. Pius újabb enciclikája. A pápa I. hó 18-áról e felirattal : „Sanctissimi domini nostri Pii divina providentia Papae IX epistola enciclika“ újabb köriratot intézett a patriárchák­­hoz, prímásokhoz, érsekekhez, püspökökhöz és mindazon egyh. testületekhez, melyek a szentszék alá tartoznak. A szent atya köriratában elmondja az ül­döztetések hosszú és siralmas történetét, melyek­nek a szentszék a revolutió műve által áldozatul esett, kitüntett, mikép igyekezet mindenkor tilta.­ Sella és a rómaiak. Mennyire elkeserítette a kedélyeket Rómában a flórenczi kabinet erélytelensége és tétlen vesz­­teglése, kitűnik azon agitatiókból, melyek a vá­lasztások megkezdése előtt folytak, s melyeknek legpraegnansabb momentuma gyanánt emelhetjük ki a f. hó 17-én tartott gyűlést s az abból szár­mazott proklamatiót, melyet Sermoneta, Colonna, Caetani azóta ugyan tudtak s beleegyezésük nélkül kibocsátottnak mondanak, kijelentvén, hogy a gyű­lésben részt nem vettek, de melyet a hangulat ismertetésére helyén látunk közleni. Az említett gyűlés, úgy látszik, Tittoni kezdeményezésére jött összes adta ki az alább olvasható kiáltványt. Római lapok következőleg adják elő a dolgot: „Alig terjedt el a hir Rómában, hogy Sella beadta lemondását, midőn átalános izgatottság szállotta meg a kedélyeket s a polgárság legelő­kelőbb tagjai, a helyzet komolyságától indíttatva, 17-én este azonnal tanácskozásra gyűltek egybe Sermonedo hg. elnöklete alatt. Jelen volt itt töb­bek között Odescalchi hg., Colonna hg., Pianciani gr., Ruggiero marquis, Sforza Cesarini gr., Ruspoli Manó, Santa Tiora gr., Calandrelli, Mezzoleni stb. A tanácskozás eredménye az lett, hogy mind­annyian a reactió komoly előjelének ismerték el Sella visszalépését. „Sermoneta hg. beszédében kifejezést adott a rómaiak azon megütközésének, melyre náluk a minisztérium kebelében fejlődő reactió talált. El­mondó, hogy­ Flórenczben létekor egyedül Sellát látta a nemzeti programm mellett buzogni, míg társai ingadoztak, avagy ellenszenvet árultak el minden határozott lépés ellen. „Másnap, f. hó 18-án, ismét összejött a gy­ű­­­lés, s elhatározta, hogy Sellát Róma egyik válasz­tó kerületében országgyűlési követjelöltül lépteti fel, Róma város becsülésének és hálájának jeléül s tiltakozásul a flórenczi kabinet illberális tenden­ciója ellen. E czélból a jelenvoltak következő pro­­klamatiót intéztek a rómaiakhoz : „Rómaiak ! „Az olasz minisztérium mintegy három hó­val ezelőtt visszautasított egy oly napirendet, mely őt a római kérdés erélyes megoldására kérte fel. E visszautasítás parlamenti krízist idézett elő, mely a legkomolyabb következmény­eket vonja maga után, ha a miniszterek egyike személyesen közbe nem veti magát, s ki nem jelenti, hogy­ a kormány nem tér el feladatától, ha e kérdést a kívánt módon megoldja. E miniszter nem volt más, mint Sella, s egy hónap sem múlt el, midőn az olasz hadsereg Róma kapuit betörve, felszabadí­tott bennünket a zsoldos hadak nyomása alól. „A római hatalmas plebiscitum után, mely minden rágalmat elnémított, erősen hittük, hogy egyesülésünk Olaszországgal befejezett tény, s örömmel fogadtuk a király lelkes szavait, melyet plebiscitumunk átnyujtása alkalmával hallatott. Vártuk, hogy a király tüstént közénk jó, hogy a plebiscitum minden megszorítás nélkül alkalmaz­tatni fog s az ország törvényei reánk is kiterjesz­tetnek ; reményeinkben azonban keserűen csalód­tunk. „Rómaiak! Most utolsó reményünk, Sella is kilépett a kormányból. A kabinet legtehetségesebb tagjának visszavonulása, az átalános választások pillanatában, már magában véve is a legnagyobb fontossággal bír. Sella nem akart solidaritást vál­lalni magára oly tény­ben, mely ellenkezik lelkiis­meretével, ellenkezik a mi, és az egész nemzet jogaival, s készebb volt kiválni azok közül, kik Róma és Olaszország érdekeit, a római exkirály, vagyis pápa udvarának érdekei alá kívánják ren­delni. „Mi, rómaiak vétkeznénk saját történelmünk, önmagunk, az oct. a ki szavazás, s az olasz nem­zet iránt tartozó kötelességünk ellen , ha ünnepé­lyesen nem tiltakoznánk a minisztérium eljárása ellen, mely ugyan, jól tudjuk, meg nem akadá­lyozhatja végre is Olaszországot czéljainak elérésé­ben , de mindamellett szükséges, hogy akaratun­kat s jogainkat hozzánk méltó módon megszilár­dítsuk. „A mód erre kezünkben van, mint összes intézményeinknek alapja, s ez nem más, mint az átalános szavazás. Itt hallassa Róma újabban sza­vát! Úgy hisszük, hogy polgártársaink érzelmeit fejezzük ki, ha kijelentjük, miszerint bárki válasz­tassák is a római tartományok parlamenti képvi­selőjéül, azon kötelezettséget kell mindenek előtt magára vállalnia, hogy küzdeni fog mind a jelen, mind bármely más minisztérium ellen, mely ha­boznék a nemzeti programainak, a plebiscitumnak, a parlament szavazatának s egész Olaszország vi­lágos akaratának Rómát illetőleg teljes és rögtöni életbeléptetését eszközölni. „ E kérdés halasztást nem tűr és aki vá­gyik ama megtiszteltetésre, hogy bennünket kép­viseljen, késznek kell lennie e kérdés gyors és joga­inkkal teljesen megegyező keresztülvitelére. A római követeknek győzniük kell a parlementben, vagy pedig azonnal visszavonuláiok, mihelyt e testület vonakodnék elrendelni a haladék nélküli tör­vényhozási és politikai egyesítést. Rómának, mint fővárosnak elismerését s a kormány székhelyének ide leendő rögtöni áthelyezését. „Így feleljen Róma ellenségeinek, kik egy­szersmind a nemzet ellenségei, igy méltányolja s igy viszonozza azon férfiú lelkes magaviseletét, ki készebb lemondani méltóságáról, semmint cserben­hagyni az övéit.“­ Rómában a parlamenti választások e hó 2- án a legszebb rendben kezdődtek meg s a vá­lasztók nagy számmal sereglettek az urnákhoz, noha a clerikális párt korán rémíteni kezdette a polgárságot, azon hírt terjesztvén, miszerint a vá­lasztás alkalmával komoly zavarok fognak ki­törni. Az Argantina színházban tünte­tés ment végbe 19-én este Amadé hgnek spanyol királylyá történt megválasztatása alkalmából. Az ú­j­városi rendőrök 20-án kezdet­ték meg Rómában szolgálatukat; egyenruhájok fekete posztó tunika, elől két sor gombbal s na­rancssárga diszitéssel, továbbá szürke nadrág, melyet kakastollas kalap egészít ki. fővárosok sorában az őt már kedvező és rá fekvésénél fogva is megillető polezra enm­lék, hivatásához hűen mindenek előtt egy általá­nos rendszert állapított meg s csak ennek megtör­téntével lépett a tett terére, hol azonban az elő­munkálatok hiánya folytán számos akadályokra ta­lált, így a főváros háromszögelési és testmérési felvétele, a létező csatornázási, vízvezetési, világí­tási hálózatok rendszeres tervei vagy egyátalában nem, vagy csak hiányosan vannak meg. Első te­endő volt tehát ez akadályokat elhárítani s keres­ni, hol kezdhesse meg a tanács rögtön munkás­ságát. Egy tekintet Pest város térképére világosan mutatja, hogy itt a főközlekedési vonalakra két irányban van szükség: 1) az egyes városrészeket egymással , 2) a város központjából kiindulva, azt a város környékével összekötni, azaz ö­v-é­s s­u­­gárutakra. Ily ö­n­ u­t­a­t az országútban már bízunk s a külvárosokban még­­egy újabb van tervezetben. Sugárutakat pedig a kerepesi, üllői és so­roksári utak­­szolgáltatnak, mig a város északker­ü­leti részén ilyet hiában keresnek; a közmunka-ta­nács tehát első­sorban e hiány pótlására fordítot­ta figyelmét s mind közlekedési, mind egészségi szempontból legczélszerűbbnek találván a József és Erzsébet térrel egyenes összekötettésben álló Könyök utczát boulevárddá széles­itve a városli­getben megkezdett artézi kútig nyújtani, erre vo­natkozólag tüzetes tervet dolgozott ki s nyújtott át a m. k. minisztériumnak. Az említett terv rö­viden a következőkben foglalható össze : A váczi­ úttól a városligetig nyitandó fő suga­rat kezdődik a könyök utczának, a váczi útra szol­gáló torkolatán s egyenes irányban a Könyök és Kőmives utczán végig haladva, a Kakas és Szeg­­fű-utcza közti telkeken át húzódik, kivülebb a két szív ,fővámvonal és Hajtsár-utczákat és azok közt fekvő t­elkeket s végre az Aradi utcza legkülső ré­szét áthasitva, egyenesen a városligetben tervezett artézi kútra nyílik. A fősugár-ut hossza 1230 öl, mely a vas-ut­­czával tervezett 8-szö letti, és a fővámvonal-utczá­­nál tervezett köralakú tér által, három önálló út­részre osztatik. A sugár-ut első, az­az a váczi-úttól a ke­reszt-térig terjedő része 3 és 4 emeletes, 10—12 öl magas házakkal lesz beépítendő; szélessége 18 ölre van felvéve, melyből 2—2 öl a magasbított járdára, 3—3 öl a házmellék útra. A harmadik, vagyis legkülső útrész a körtér és városliget között 1 és 2 emeletes 6—8 öl magas házakkal, melyek előtt 5 öl széles elő­­kertek alacsony vas rácsozattal maradnak, építendő ki; szélessége ezen útrésznek 24 öl. A kereszt­ tér részint kövezve, részint maca­­dam-féle kavicsolással van ellátva. A csatornarendszert illetőleg megjegyzendő, hogy egyelőre 2 párhuzamos főcsatorna van az egész fő sugárút alatt végig tervezve, melyeknek esése a létesítendő fő­körút főcsatornája felé irá­nyul, és tartalmuk ezen főkör-csatorna által vé­tetik föl. A vízbeömlő nyílások 20—25 ölnyi távol­ságra vannak tervezve, és pedig felváltva a jár­da szegély­köve alatt. A fő­ sugárút csatornái a lé­tesítendő általános csatorna-rendszerrel való ösz­­hangzásban vannak tervezve. A kiöblítés vagy az artézi­ kút vize által (annak sikerülte után) vagy pedig a Rákos patak oda vezetendő vize által fog történhetni. A gázvilágítás 2 vezetéssel van ellát­va, melyek a járdák alatt vannak tervezve, 3—4 és 6' vastag csövekkel. A lámpa oszlopok 20—25 öl távolban fel­váltva a járda szegély­kövén és a főkocsiút mel­lett állanak s öntött-vas kerékháritókkal láttat­nak el. Faültetvényekre nézve ihar, platán és vad gesztenye hozatik javaslatba és pedig egymással helyesen váltakozva. A fő­­sugárút műszerű kiépítésére megkivántató költségek összesen lesznek 1.038,712 frt 81 kr. A kiszélesítésre közvetlenül szükséges telkek és házak megszerzési költsége 2.297,197 forint. Miután pedig a kisajátításnak néha a házte­rületekre is ki kell terjednie, mely területek azon­ban ismét el lesznek adhatók, ezek megszerzési költsége 4.863 812 frt. Tehát az egész vállalat létesítésé­re összesen megkivántató költség tesz 8.199,721 frt20kt, melyből a végrehajtás folytán 4.863,812 frtnyi összeg, kamatjaival együtt ismét megtérít­tetik. A városligeti fősugár-út. A fővárosi közmunkák tanácsa, azon nézet által vezéreltetve, hogy Buda­pest a forgalom, ke­reskedés és iparnak nyújtandó kedvezmények és könnyítések, továbbá egészségi állapotának javítá­sa által nem csak a magyar korona birodalmának váljék méltó fővárosává, hanem mint a polgároso­dás igényeinek megfelelő lakhely, a többi európai o­kozai allocutioiban s enciclikáiban 1850. nov. 1-től kezdve egész mostanáig; közbeszőve elmondja, mily álnokul és szentségtörő módon szőtték a közelebbi invázió hálóját; felemlíti VII. Pius tör­ténetét és tiltakozásait hasonló körülmények kö­zött; kijelenti, hogy soha nem fogadja el a végbe­ment tényeket, sőt elkárhoztat­ja azokat; hangosan tiltakozik az ellen, hogy hatalmának gyakorlásá­ban meg van akadályozva; a leghatározottabban visszavet minden egyezkedést megfosztóival, végül a pápa telve szeretettel eltévedt gyermekei iránt, égre emeli kezeit és könyörgését, kérvén, hogy el­lenségei megtérjenek. Pest város közgyűlése, Pest, nov. 25. A mai folytatólagos ülést a törv­széki aljegy­zőre történt szavazás előzte meg. A szavazás eredménye következő: Verovácz Gy­ula nyert 53 szavazatot, Vesztróczi Jenő 25-öt, Hűvös Károly 12-öt. Eszerint a törvényszéki aljegyzői állomásra Verov­ácz Gyula lett megválasztva. Az ülés első tárgyát a közmunka-tanács átirata képezte a váczi uton fekvő Hampl-féle telkek fel­osztása tárgyában. Ez ügy abban áll, hogy a Hampl féle terület felosztására a képviselő testület a tervet már jó­váhagyta, ezen telkek egy része már el is adatott, midőn közbejött a közmunka tanács tiltakozása, mely a nevezett telkek felosztását, beépítését ad­dig elhalasztani akarja, míg Pest összes szabályo­zásának terve végleg meg nem állapíttatik. E telkek tulajdonosai tehát most folyamodtak a vá­rosi képviselő testülethez, kérvén attól, hogy véd­je jogaikat a közmunka-tanács ellenében. A közmunka-tanács eljárását S­z­é­h­e­r védte igen sikerült beszédben, ez ellen Simon Fs. szólt. A közgyűlés 2 órai vita után Királyi indítvá­nyára elhatározta, hogy a közmunkatanácsot meg fogja keresni, miszerint nézze át a telkek tulajdo­nosainak folyamodását, vagyis, hogy ez ügyet még egyszer vizsgálja meg.­­ A tanügyi bizottmány­nak a tanács által is pártolt előterjesztése értel­mében elhatároztatott egy reáltanodai alrajztanári állomás szervezése. Ülés vége 6 órakor. A hivatalos lapból. Kodolányi Antal a kolozs-monostori felsőbb gazdasági tanintézet ideiglenes igazgatója, ez állomásban végleg megerősíttetett. A dévai állami tanító-képezdéhez zene- és ének­­tanítóvá C­s­e­r­n­y Alajos, a tornászat tanítójává B­a­­­ó József, a gya­­rló iskola tanítójává Adorján Miklós, a csurgói állami tanító-képezdéhez pedig Szalontay Sándor képezdei tanárjelölt ideigl. segédtanárrá nevez­tetett ki. Izsákon, Pestmegyében uj m. kir. távirdai állomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal. Hírek. Pest, nov. 25. — Szívesen adunk ki czáfolato­­kat, de e készségünk ne bátorítson föl senkit arra, hogy alaptalan hírekkel delectáljon bennün­ket, mert a csáfolatoknak ha tért is nyitunk kér­dések és tények tisztázására, a meghazud­­tolásokra épenséggel nem akarunk alkalmat

Next