Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)
1870-11-26 / 72. szám
1870-ki költségvetésében az átruházási jogot utólagosan engedje meg. Pesten, 1870. évi novemberben. A közös minisztérium. Beust s. k. Lónyay s. k. Kuhn s. k. A vörös könyv. Okmányok a porosz - franczia háborúra vonatkozólag. 8. szám. Apponyi gróf Beust grófhoz. Kivonat. London 1870. jul. 11-én Lord Granville elbeszélte, hogy múlt kedden e hó 5-én délután 4 órakor még azt monda neki Hammond úr, hogy mióta a „foreign office-ben van, nem emlékszik hasonló általános megakadásra a külügyi politikában, és két órával később i. i. 6 órakor, még a pairek kamrájában az Irish Land Bill egyik záradéka felett vitatkoztak, vette az első sürgönyt, mely e súlyos bonyodalom fővonását elárulta. 11. szám. Metternich hg. Beust grófhoz. Páris, 1870. jul. 8. Julius 5-én bejelentettem magam Grammont herczegnél. Amint beléptem, a herczeg a következő szavakkal fogadott: „szerencsésnek érzem magam önt láthatni, most érkezem Saint-Cloudból ahol igen izgatott tanácskozás folyt le. Ön tudja a történteket?“ A tegnapi telegrammokból értesültem a Hohenzollern-féle ügyről s azt felelhettem, hogy nem vagyok tisztában az iránt, amit mondani akart; a porosz candidatura Spanyolországban volt az, ami őt aggasztó. A hg. kijelentette, hogy itt valóban nagy dologról van szó s határozott, sőt majdnem izgatott hangon folytatta: „Ez nem fog megtörténni, meg fogjuk akadályozni minden áron, legyen bár a következmény háború Poroszországgal." Én nyomban válaszoltam: „de hogy fog a megakadályozás megtörténni?“ „Ha Lipót hg. megérkezik Spanyolországba s ha ott ki lesz kiáltva, Spanyolországnak leszünk kénytelenek hadat szenni." A hg. felelete egy kicsit kitérő volt, de ime a terv, amelyet, az én hitem szerint, a kormány követni fog. Spanyolországgal szemben egy lépést se tesznek, ámbár az bizonyos, hogy ha Madridban azt tudnák, miszerint a franczia kormány ellenzi Lipót hg. felléptetését, ez magában elég lenne kineveztetésének biztosítására. Csupán Poroszországgal szemben foglalunk állást. Grammont hg. és Werther b. közt már történtek fölvilágosítások. Ez utóbbi azon meggyőződéssel távozott, hogy a franczia kormány e candidaturát semmikép sem akarja megengedni s megígérte, hogy mindent el fog követni, hogy a király rokonával visszautasíttassa a spanyol koronát. Én azt mondtam a herczegnek, hogy nagyon csodálkoznám ha Poroszország egy oly kérdésben, mely őt közvetlenül nem is érdekli, nem tágítana. — ez olyan diplomatikus siker, melyet Bismarck engedményezhetne Francziaországnak, különösen ha kárpótlás fejében kapna más kedvező eljárást azon kérdésekben, melyek őt közvetlenebbül érdeklik. A bg. azzal replikázott, hogy ebből az egész dologból Poroszország részakarata fog nyilvánvalóvá lenni, amit azonban akkor se felejthetnénk el, ha a hozzá intézett elég categorikus követelést teljesítené is. Továbbá kérdezte tőlem: hiszem-e hogy használna-e, ha mi békítő szellemben közbelépnénk. . „Szerintem — válaszoltam én — ezt csak a legóvatosabban s legálisan békítő irányban tehetnék." A hg. erre így szólt: „Legjobb lenne, ha ön tudtul adná Berlinben, hogy a béke érdekében vissza kellene utasíttattni Lipót herczeggel a candidálást." Ez iránt tettem önnél kérdést távsürgönyileg. Fogadja stb. 12 szám. Beust gr. Metternichghez. Ön tudósítása elég alarmirozottnak festi a helyzetet. Mi nem lehetünk bírák ebben a kérdésben. Az egyetlen érzés, mely ez alkalommal bennünket áthat, azon óhaj, hogy a béka föntartassék. ... Amint exclád értésünkre adta Grammmonthg. kívánságát, hogy békítő szellemben lépjünk fel, siettünk Münch bárónak utasításokat adni. Az angol kormány szintén azon értelemben nyilatkozott, mint mi, s nem kételkedünk, hogy a többi kabinetek se fognak késni ugyanezt tenni. Akarjuk hinni, hogy Francziaország mindamellet, hogy féltékenyen őrzi méltóságát, még sem fogja fokozni a veszélyt magatartása által. 25. szám, Beust gróf, Apponyi grófhoz Londonban. Bécs, 1870 sept. 28-án. Thiers ur Szt. Pétervárra menve csak egy napig tartózkodott Bécsben, fenntartva magának, hogy visszatérésekor tovább fog maradni. Csakis egyszer értekezhettem tehát ez államférfiuval küldetése tárgyában, melylyel Francziaország jelen kormánya megbízta őt. Thiers úr, miután felvilágosításokat adott nekem, úgy a háború eredete s folyamáról, valamint Francziaország tényleges állapotáról, ez értekezletben teljesen határozott következtetésekhez nem jutott. Ő nem lépte túl az általánosságokat és azon igen természetes vágyon kívül, mely szerint a semlegesek jóakaratú fellépését akarná előidézni Francziaország javára, úgy látszott semmi más végleg körvonalzott czél után nem törekedett. Azonban el kell ismernem, hogy ő túl nem becsüli a jelen helyzetet. Szavai nem hordják a bátortalanság jelét, hanem az események igaz méltánylatát árulják el, és elismerik, hogy a béke megnyerése végett tetemes áldozatokat kell elfogadni. Ami külön kérelmeit illeti, melyeket a császári és királyi kormányhoz intézett, körülbelül a két következő pontra szorítkoztak. Mindenek előtt, hogy komolyan vegyék Francziaország jelen kormányát és azt bizalommal elfogadják, azután, hogy csatlakozzanak ama közvetítő kísérletekhez, melyeket más hatalmak és különösen Oroszország fog tenni. A köztársasági forma az egyedüli, monda nekem Thiers úr, mely ma Francziaországban elfogadható. Ez volt az egyedüli mód, melynek nyomán valamenynyi pártot összefűzhették a nemzeti védelem zászlója alatt és egy kormány sem keletkezhetett. Dicsérettel beszélt a hatalom élére állított férfiakról. Ők becsületesek, véleményeikben mérsékeltek voltak és csak az ország megmentésén gondolkodtak. A kabineteknek tehát nem kell semmi bizalmatlanságot táplálni és meg nem ijedni a köztársaság nevén. A jelen kormányt komolyan kell venni és úgy tekinteni, mint Francziaország érdekeinek legjobb és legtökéletesb képviseletét. Tekintve a közbenjárási kísérleteket, Thiers úr jó eredményeket remélt oroszországi utazásától. Szerinte a Sz.pétervári kabinet kétség nélkül leginkább képes Berlinben kihallgatást nyerni és felszólalni egy oly béke helyreállítása érdekében, mely elfogadható feltételeken nyugszik. Ő azt hive, hogy az emberiség, valamint a politika érdekei rábírják az orosz udvart arra, hogy az jó szolgálatait közvetítőleg alkalmazza, és egyedül azt óhajta, hogy Ausztria támogassa Oroszországnak lehetőleges lépéseit. Én siettem Thiers urat arról biztosítani,hogy amennyiben minket illet, óhajai már előre teljesítve vannak. Nekünk nincs semmi ellenséges kifogásunk Francziaországnak bárminemű kormányformája ellen. Mi az első pillanattól fogva érintkezésben állottunk az új kormánynyal és nem volt egyéb kívánságunk, mint továbbra is fentartani vele a jó viszonyt. Rokonszenvünk Francziaország iránt, nem különben érdekeink, melyek minket az országhoz csatolnak, függetlenek voltak kormányformájától, és készek valánk bizalommal viseltetni azon férfiak iránt, kik ily kínos körülmények között magukra vállalták a hatalom terhét. Thiers úr eszméi egy lehetőleges közvetítés tekintében teljesen megfeleltek a mieinknek. Mi már felhoztuk, úgy Londonban, mint szt. Pétervárott az együttes közvetítés czélszerűségét és mindig a nézetben voltunk, hogy szt. Pétervárból kell kiindulni a kezdeményezésnek. Mi tehát csakis teljes megelégedéssel vehetnők Thiers úr küldetésének sikerét és hajlandók lennénk csatlakozni ama kísérletekhez, melyeket Oroszország elkövetne, hogy valahára vége legyen a háború ínségeinek. Ez rövid leírása amaz értekezletnek, melyet a kitűnő franczia államférfiuval tartottam. Meghatalmazom Excellentiádat, hogy ezen informatiókat meghitten használja, ha hasznosoknak tekinti. Fogadja stb. 27. sz. Beust gr. Metternich herczegnek Toursba. Bécs, 1870. oct. 3. Mint ön velem sept. 26-ki távsürgönyében tudatta, Mosbourg gr. megbizatott lépéseket tenni nálam s az osztr.-magyar birodalom tényleges segélyét kérni ki Francziaország számára még azon esetben is, ha Oroszország megtartaná jelen hangulatát. Én emlékeztettem Mosbourg grófot, miszerint már több ízben kifejtettem azon nyomós okokat a franczia kormány előtt, melyek bennünket a semlegességből egyedül kilépnünk akadályoznak. Napóleon császár kormánya méltányolta azokat és Jules Favreur is készséggel elismerte eddig, hogy a cs. és kir. kir. kormány nem tehet máskép, mint rokonszenvet tanúsítani Francziaország iránt. Thiers velem folytatott értekezése alkalmával szintén méltányolta magatartásunkat s amint látszott tökéletesen felfogta helyzetünket, és hogy mit várhatna Francziaország tőlünk. Tudósítottam volt exellenitádat azon két kérdésről, melyet Thiers hozzám intézett. Én nem haboztam azonal kedvezően válaszolni neki, mert amit tőlünk megnyerni óhajtott, tökéletesen megegyezett ama politikával, melyet mi az ellenségeskedések beállta óta követünk. De e határokon túl nem mehetünk s a loyalitás azon törvényt szabja elénk, hogy e tekintetben ne engedjük illusiókba esni Francziaországot. Én ezt nyíltan megmagyaráztam Mosbourg grófnak, ki helyzetünket felfogni látszott. Szíveskedjék exellentiád hasonló értelemben nyilatkozni a toursi delegált kormány előtt. Mi hőn óhajtjuk a szilárd és becsületes béke helyreállását, s készek vagyunk e czélra közreműködni, erőnkhöz képest támogatván az Angol- és Oroszország által teendő kezdeményezéseket, melyeket a körülmények nekünk nem engednek sikerrel megtenünk. Európa zsibbadtsága a jelen háborúval szemben nézezetünk szerint sajnálatra méltó hiba, s hiszszük, hogy ha a kabinetek egyetértenének a közvetítésre nézve, szavuk üdvös befolyást gyakorolhatna. Ide melléklem exellentiád számára azon sürgöny másolatát, melyet e tárgyban Apponyi grófhoz intéztem. Ebben világosan kifejtem nézetemet s nem titkolom el azon meggyőződésemet, miszerint a hatalmak előtt szép feladat áll, az t. i., hogy a jelen háború szerencsétlenségeinek véget vetni iparkodjanak. Mindazáltal el kell ismernünk, hogy az osztro-magyar birodalom egy maga ily szerepet át nem válalhat s első sorba nem állhat. Mi nem tehetünk egyebet, mint rámutatni az útra, a melyen a többi hatalmakat haladva látni óhajtanak, részünkről is készen állván követésökre. Ez az, mit nem mulasztottunk el megtenni s boldogul éreznők magunkat, ha szavunk valami eredményt idézne elé. Fogadja stb. 29. szám. Beust gróf Chotek grófhoz Szt. Pétervárott, Bécs 1870. oct. 12-én. Többször értekeztem Thiers úrral, midőn Oroszországból visszajött, úgy találtam, hogy kissé elveszti bátorságát azon benyomások folytán, melyeket Szt Pétervárott tapasztalt. Mindazonáltal azt mondja, hogy bizalma van Sándor császár jóakaratú érzelmeiben, melyeket ez Francziaország tekintetében neki személyesen tanúsított, de nem csinál magának ábrándokat azon jótétemények terjedelméről, melyeket hazája nyerhet egy szószólásból, Oroszországtól elszigetelve és élénken ragaszkodik a semlegesek együttes fellépésének sürgetéséhez. Én megmondom neki, hogy teljesen osztom e tekintetben véleményét, nem hagyván figyelmen kívül azon csekély előnyöket, melyeket az szerezhetne. Másnap Novikov úrral beszélgetve, megjegyeztem előtte, hogy úgy látszik, észrevehető változás állott be a végső tekintetben kabinetje nézeteiben. Midőn utolsó bécsi utazása alkalmával, Excellentiád emlékszik reája, a sz.pétervári udvar a legnagyobb tartózkodást hathatósan tanácsolta nekünk a katonai térre vonatkozólag részletesen arra támaszkodva, hogy mozgalmunk, amelyet megkísérthetnénk, kompromitálná Európa lehetséges közbevetése sikerét. Tény az, hogy sehol sem látjuk a közbevetés jelenségeit s főkép nem látom többé Európa részéről. Midőn megtettem eme megjegyzést Oroszország küldötte előtt, ő ezt megcáfolni akarta hivatkozván arra, hogy Excellentiád utazása óta, az események oly gyorsasággal haladtak, mint előre látni senki sem volt képes. De ő két harczolófél volt jelen, kik közt egy közbelépés lehetséges volt; kevéssel ezután, a sedaui válság egyikét a két harczos félnek összetörte és a háború eredménye erkölcsileg el volt döntve. Én azt válaszoltam erre Novikov úrnak, hogy nem csatlakozhatom e méltatáshoz, bármily eredménydús legyen azon siker, melyet Poroszország fegyveres szövetségeivel együtt nyert,mégis egy Francziaország áll Németországgal szemközt. Kétség nélkül, alig valószínű, hogy a francziák képesek lesznek használható erőket a harcrtérre küldeni, melyek ellenállnának a német hadseregeknek, de még ezek nem lesznek képesek megszállni a két elsőrendű helyet, mint Páris és Metz, nem lehet állítani, hogy a háború végére ért. Két czivódó párt marad hátra, melyek között Európa közbenjáró és mérséklő fellépése teljeséggel gyakorolható. 33 szám. Beust gróf Metternich herczeghez. Sürgöny, Bécs, 1870 oct. 22 én. Mi Londonban és Pétervárott szünet nélkül az európai interventió sürgős voltára utaltunk. Angliának jelen lépése a harczoló hatalmaknál közvetlenül eszménk valósítására céloz, nem habozhatunk tehát támogatásában. Érintkezzék Lyons-lorddal és csatlakozzék hozzá. Hasonszerű útmutatás fog Berlinbe is menni. Lapszemle. .A Hon felemlíti, hogy Kerkapoly a fogyasztási adók és adóbehajtás tárgyában a reformot ismét elodázván, marad minden amint volt, kivéve három új intézkedést, melyeknek egyikében sincs köszönet. A P Lloyd a vörös könyvről szólva megjegyzi, miszerint még soha oly világosan nem bizonyult be, mint napjainkban, hogy valamely állam politikájának egyedül a tekintet nélküli törekvés bizonyos kitűzött czél fele kölcsönözhet súlyt s biztosíthat számára sikert. A P. Napló a vörös könyvvel foglalkozván azt látja, hogy Beust 67-ben Oroszországgal szemben elsiettette a dolgot s túlbuzgalmában oly irányban enyagírozta a monarchiát, hogy még most is e buzgalom nyomása alatt szenved. Az I. Lloyd bátorságot, messze ható politikai áttekintést, s nem az ócska ködmön foltozgatását követeli oly minisztertől, ki az osztro-magyar birodalom külügyeit az európai hatalmak tanácsában vezeti, Beustnál azonban mindig késedelmet tapasztal. A Reform az országgyűlés csütörtöki üléséről szólva úgy látja, hogy nem kellene mindig csak a legközelebb múltat látunk ; ami pedig a középszerű tehetségeket illeti, ezek több hasznot tesznek, ha dolgoznak, mint a legnagyobbak, ha csak disputálnak. A N. fr. Lloyd az országgyűlés csütörtöki határozatát olyannak tartja, mely nem alkalmas e testület tekintélyét a közönséggel s a kormánynyal szemben lényegesen növelni. A M. Újság évszázadokra mehetünk vissza, úgymond, míg találni fogunk kormányt, mely rettenetesebb helyzetben s nagyobb hazafias önfeláldozással vezetne egy kétségbeesett ügyet, mint a franczia köztárs kormány, mely pedig Európa részéről eddig erkölcsi elismerést sem nyert. A Sz. Egyház a kalocsai érseknek a püspöki kar nevében adott nyilatkozata a kath. autonómia tárgyában, úgymond, mint hideg zuhany hullott a bizottság nyakába s átalános visszatetszést szült. A M. Állam a körötte támadt kicsisből könyebben kilábolt, mint ki fog lábolni Ausztria a zavarból, melyet Beust gr. neki készített. Találkozás Napóleonnal. E czim alatt közöl a „Daily Telegr.“ egy párbeszédet, mely november 5-én a „New-York- Herald“ levelezője és Napóleon császár közt folyt le. A levelező mindenek előtt köszönetét fejezé ki a nyert kihallgatásért s hajlandó volt e kegyet a sajtó iránti tekintetnek tulajdonítani. Napóleon erre elismerte, hogy a sajtó valóban hatalmas intézmény, mely sok jót, de egyszersmind sok bajt is okozott Francziaországnak. Levelező: Nem titkolhatom el, hogy a franczia köztársaság Amerikában nagy rokonszenvre talált. Napóleon: A köztársasági korarányforma sikeres fenállására minden szükséges feltétel hiányzik Francziaországban. A mostani kormánykodók maguk kimutatták már, hogy képtelenek a köztársaságot meghonosítani s kénytelenek voltak maguk is, még pedig gyűlöletesebb alakban megtenni azt, mit nekem szememre vetettek. Továbbá a franczia nemzet nagyon keveset törődik a politikával. Levelező: Szabadna ismernem felséged véleményét az okokról, melyek kormányának bukását előidézték ? Napóleon: Én ez eseményt legjobban egy földrengéssel hasonlíthatom egybe, oly elemek befolyása és tevékenysége által előidézve, melynek létezését tudjuk, de melynek titkos működését figyelemmel nem kisérhetjük. Kormányom nagyon is hajtott ezek lármájára. Azon nemtelen ráfogást illetőleg, hogy én a közkincstárt megrövidítettem volna, bátran állíthatom, hogy kormányom alatt ily visszaélés teljes lehetetlen volt; egyetlen frank sem adatott ki a közigazgatás ellenőrzése nélkül. Ezt mindenki tudja Francziaországban s igy nem tartottam illőnek annyira leereszkedni, hogy e nemtelen rágalmakat megczáfoljam. — Magánvagyonomat illetőleg pedig, atyámról maradt reám némi fekvőség Olaszországban s nőmnek szintén egy kis jószága, vannak gyémántjai, ez az egész. Levelező: Honnan van felség, hogy a fogoly francziák mind árulást emlegetnek, s a wörthi csata után felségednek is e szót adják szájába. Napoleon: Ami a franczia katonák nyilatkozatát illeti, az helytelenül alkalmazott büszkeségi érzetből származik ; szégyenük bevallani, hogy legyőzettek. — Én pedig soha nem beszéltem árulásról. Én legfelebb is csak azt mondhattam, mit a kormány több tagja is beismert, hogy csalatkoztunk saját haderőnk és a porosz hadsereg megítélésében. Levelező: Berlinben megfordulva, ott a béke utáni vágyat átalánosan tapasztaltam. Napóleon: Francziaország is ezután vágyakodik, de Bismarck túlságosan követelő. Francziaország hasonló megaláztatást el nem tűrhet. Levelező: Szabadna tudnom, felség, miért ellenzi az ideigl. kormány oly makacsul a népképviselők megválasztását ? Napoleon: úgy vélem, mert fél a vörös republikánusoktól. A bonapartistáktól nem hiszem, hogy tartana. A communismus, socialismus s az anarchia ellenkező elemei rémülést árasztottak maguk körül s lekötve tartanak mindent. Levelező: Érez e magában felséged erkölcsi erőt Francziaország kormánygyeplőit esetleg ismét kezeibe venni ? Napoleon: Tekintve ama bizonytalanságot, melylyel utamon mindenfelé találkoznék s látva a legyőzendő akadályokat, kevés ambitiót érzek erre magamban. Inkább szeretek független, sőt fog oly maradni, mint lábamat ismét franczia földre tenni. — De még fiam számára sem óhajtom a jövő bizonytalanságának esélyeit. Ő sokkal boldogabbnak fogja magát érezni a magánéletben, menten minden súlyos felelősségtől, mely oly állással jár, főleg oly országban, mely megaláztatást nem képes feledni. Poroszországnak nem kellene annyira szigorúnak lennie. Megemlékezhetnék, hogy meg hagytam támadnia Ausztriát, a midőn azt megakadályozhattam volna. IX. Pius újabb enciclikája. A pápa I. hó 18-áról e felirattal : „Sanctissimi domini nostri Pii divina providentia Papae IX epistola enciclika“ újabb köriratot intézett a patriárchákhoz, prímásokhoz, érsekekhez, püspökökhöz és mindazon egyh. testületekhez, melyek a szentszék alá tartoznak. A szent atya köriratában elmondja az üldöztetések hosszú és siralmas történetét, melyeknek a szentszék a revolutió műve által áldozatul esett, kitüntett, mikép igyekezet mindenkor tilta. Sella és a rómaiak. Mennyire elkeserítette a kedélyeket Rómában a flórenczi kabinet erélytelensége és tétlen veszteglése, kitűnik azon agitatiókból, melyek a választások megkezdése előtt folytak, s melyeknek legpraegnansabb momentuma gyanánt emelhetjük ki a f. hó 17-én tartott gyűlést s az abból származott proklamatiót, melyet Sermoneta, Colonna, Caetani azóta ugyan tudtak s beleegyezésük nélkül kibocsátottnak mondanak, kijelentvén, hogy a gyűlésben részt nem vettek, de melyet a hangulat ismertetésére helyén látunk közleni. Az említett gyűlés, úgy látszik, Tittoni kezdeményezésére jött összes adta ki az alább olvasható kiáltványt. Római lapok következőleg adják elő a dolgot: „Alig terjedt el a hir Rómában, hogy Sella beadta lemondását, midőn átalános izgatottság szállotta meg a kedélyeket s a polgárság legelőkelőbb tagjai, a helyzet komolyságától indíttatva, 17-én este azonnal tanácskozásra gyűltek egybe Sermonedo hg. elnöklete alatt. Jelen volt itt többek között Odescalchi hg., Colonna hg., Pianciani gr., Ruggiero marquis, Sforza Cesarini gr., Ruspoli Manó, Santa Tiora gr., Calandrelli, Mezzoleni stb. A tanácskozás eredménye az lett, hogy mindannyian a reactió komoly előjelének ismerték el Sella visszalépését. „Sermoneta hg. beszédében kifejezést adott a rómaiak azon megütközésének, melyre náluk a minisztérium kebelében fejlődő reactió talált. Elmondó, hogy Flórenczben létekor egyedül Sellát látta a nemzeti programm mellett buzogni, míg társai ingadoztak, avagy ellenszenvet árultak el minden határozott lépés ellen. „Másnap, f. hó 18-án, ismét összejött a gyűlés, s elhatározta, hogy Sellát Róma egyik választó kerületében országgyűlési követjelöltül lépteti fel, Róma város becsülésének és hálájának jeléül s tiltakozásul a flórenczi kabinet illberális tendenciója ellen. E czélból a jelenvoltak következő proklamatiót intéztek a rómaiakhoz : „Rómaiak ! „Az olasz minisztérium mintegy három hóval ezelőtt visszautasított egy oly napirendet, mely őt a római kérdés erélyes megoldására kérte fel. E visszautasítás parlamenti krízist idézett elő, mely a legkomolyabb következményeket vonja maga után, ha a miniszterek egyike személyesen közbe nem veti magát, s ki nem jelenti, hogy a kormány nem tér el feladatától, ha e kérdést a kívánt módon megoldja. E miniszter nem volt más, mint Sella, s egy hónap sem múlt el, midőn az olasz hadsereg Róma kapuit betörve, felszabadított bennünket a zsoldos hadak nyomása alól. „A római hatalmas plebiscitum után, mely minden rágalmat elnémított, erősen hittük, hogy egyesülésünk Olaszországgal befejezett tény, s örömmel fogadtuk a király lelkes szavait, melyet plebiscitumunk átnyujtása alkalmával hallatott. Vártuk, hogy a király tüstént közénk jó, hogy a plebiscitum minden megszorítás nélkül alkalmaztatni fog s az ország törvényei reánk is kiterjesztetnek ; reményeinkben azonban keserűen csalódtunk. „Rómaiak! Most utolsó reményünk, Sella is kilépett a kormányból. A kabinet legtehetségesebb tagjának visszavonulása, az átalános választások pillanatában, már magában véve is a legnagyobb fontossággal bír. Sella nem akart solidaritást vállalni magára oly tényben, mely ellenkezik lelkiismeretével, ellenkezik a mi, és az egész nemzet jogaival, s készebb volt kiválni azok közül, kik Róma és Olaszország érdekeit, a római exkirály, vagyis pápa udvarának érdekei alá kívánják rendelni. „Mi, rómaiak vétkeznénk saját történelmünk, önmagunk, az oct. a ki szavazás, s az olasz nemzet iránt tartozó kötelességünk ellen , ha ünnepélyesen nem tiltakoznánk a minisztérium eljárása ellen, mely ugyan, jól tudjuk, meg nem akadályozhatja végre is Olaszországot czéljainak elérésében , de mindamellett szükséges, hogy akaratunkat s jogainkat hozzánk méltó módon megszilárdítsuk. „A mód erre kezünkben van, mint összes intézményeinknek alapja, s ez nem más, mint az átalános szavazás. Itt hallassa Róma újabban szavát! Úgy hisszük, hogy polgártársaink érzelmeit fejezzük ki, ha kijelentjük, miszerint bárki választassák is a római tartományok parlamenti képviselőjéül, azon kötelezettséget kell mindenek előtt magára vállalnia, hogy küzdeni fog mind a jelen, mind bármely más minisztérium ellen, mely haboznék a nemzeti programainak, a plebiscitumnak, a parlament szavazatának s egész Olaszország világos akaratának Rómát illetőleg teljes és rögtöni életbeléptetését eszközölni. „ E kérdés halasztást nem tűr és aki vágyik ama megtiszteltetésre, hogy bennünket képviseljen, késznek kell lennie e kérdés gyors és jogainkkal teljesen megegyező keresztülvitelére. A római követeknek győzniük kell a parlementben, vagy pedig azonnal visszavonuláiok, mihelyt e testület vonakodnék elrendelni a haladék nélküli törvényhozási és politikai egyesítést. Rómának, mint fővárosnak elismerését s a kormány székhelyének ide leendő rögtöni áthelyezését. „Így feleljen Róma ellenségeinek, kik egyszersmind a nemzet ellenségei, igy méltányolja s igy viszonozza azon férfiú lelkes magaviseletét, ki készebb lemondani méltóságáról, semmint cserbenhagyni az övéit.“ Rómában a parlamenti választások e hó 2- án a legszebb rendben kezdődtek meg s a választók nagy számmal sereglettek az urnákhoz, noha a clerikális párt korán rémíteni kezdette a polgárságot, azon hírt terjesztvén, miszerint a választás alkalmával komoly zavarok fognak kitörni. Az Argantina színházban tüntetés ment végbe 19-én este Amadé hgnek spanyol királylyá történt megválasztatása alkalmából. Az újvárosi rendőrök 20-án kezdették meg Rómában szolgálatukat; egyenruhájok fekete posztó tunika, elől két sor gombbal s narancssárga diszitéssel, továbbá szürke nadrág, melyet kakastollas kalap egészít ki. fővárosok sorában az őt már kedvező és rá fekvésénél fogva is megillető polezra enmlék, hivatásához hűen mindenek előtt egy általános rendszert állapított meg s csak ennek megtörténtével lépett a tett terére, hol azonban az előmunkálatok hiánya folytán számos akadályokra talált, így a főváros háromszögelési és testmérési felvétele, a létező csatornázási, vízvezetési, világítási hálózatok rendszeres tervei vagy egyátalában nem, vagy csak hiányosan vannak meg. Első teendő volt tehát ez akadályokat elhárítani s keresni, hol kezdhesse meg a tanács rögtön munkásságát. Egy tekintet Pest város térképére világosan mutatja, hogy itt a főközlekedési vonalakra két irányban van szükség: 1) az egyes városrészeket egymással , 2) a város központjából kiindulva, azt a város környékével összekötni, azaz öv-és sugárutakra. Ily ön utat az országútban már bízunk s a külvárosokban mégegy újabb van tervezetben. Sugárutakat pedig a kerepesi, üllői és soroksári utakszolgáltatnak, mig a város északkerületi részén ilyet hiában keresnek; a közmunka-tanács tehát elsősorban e hiány pótlására fordította figyelmét s mind közlekedési, mind egészségi szempontból legczélszerűbbnek találván a József és Erzsébet térrel egyenes összekötettésben álló Könyök utczát boulevárddá szélesitve a városligetben megkezdett artézi kútig nyújtani, erre vonatkozólag tüzetes tervet dolgozott ki s nyújtott át a m. k. minisztériumnak. Az említett terv röviden a következőkben foglalható össze : A váczi úttól a városligetig nyitandó fő sugarat kezdődik a könyök utczának, a váczi útra szolgáló torkolatán s egyenes irányban a Könyök és Kőmives utczán végig haladva, a Kakas és Szegfű-utcza közti telkeken át húzódik, kivülebb a két szív ,fővámvonal és Hajtsár-utczákat és azok közt fekvő telkeket s végre az Aradi utcza legkülső részét áthasitva, egyenesen a városligetben tervezett artézi kútra nyílik. A fősugár-ut hossza 1230 öl, mely a vas-utczával tervezett 8-szö letti, és a fővámvonal-utczánál tervezett köralakú tér által, három önálló útrészre osztatik. A sugár-ut első, azaz a váczi-úttól a kereszt-térig terjedő része 3 és 4 emeletes, 10—12 öl magas házakkal lesz beépítendő; szélessége 18 ölre van felvéve, melyből 2—2 öl a magasbított járdára, 3—3 öl a házmellék útra. A harmadik, vagyis legkülső útrész a körtér és városliget között 1 és 2 emeletes 6—8 öl magas házakkal, melyek előtt 5 öl széles előkertek alacsony vas rácsozattal maradnak, építendő ki; szélessége ezen útrésznek 24 öl. A kereszt tér részint kövezve, részint macadam-féle kavicsolással van ellátva. A csatornarendszert illetőleg megjegyzendő, hogy egyelőre 2 párhuzamos főcsatorna van az egész fő sugárút alatt végig tervezve, melyeknek esése a létesítendő főkörút főcsatornája felé irányul, és tartalmuk ezen főkör-csatorna által vétetik föl. A vízbeömlő nyílások 20—25 ölnyi távolságra vannak tervezve, és pedig felváltva a járda szegélyköve alatt. A fő sugárút csatornái a létesítendő általános csatorna-rendszerrel való öszhangzásban vannak tervezve. A kiöblítés vagy az artézi kút vize által (annak sikerülte után) vagy pedig a Rákos patak oda vezetendő vize által fog történhetni. A gázvilágítás 2 vezetéssel van ellátva, melyek a járdák alatt vannak tervezve, 3—4 és 6' vastag csövekkel. A lámpa oszlopok 20—25 öl távolban felváltva a járda szegélykövén és a főkocsiút mellett állanak s öntött-vas kerékháritókkal láttatnak el. Faültetvényekre nézve ihar, platán és vad gesztenye hozatik javaslatba és pedig egymással helyesen váltakozva. A fősugárút műszerű kiépítésére megkivántató költségek összesen lesznek 1.038,712 frt 81 kr. A kiszélesítésre közvetlenül szükséges telkek és házak megszerzési költsége 2.297,197 forint. Miután pedig a kisajátításnak néha a házterületekre is ki kell terjednie, mely területek azonban ismét el lesznek adhatók, ezek megszerzési költsége 4.863 812 frt. Tehát az egész vállalat létesítésére összesen megkivántató költség tesz 8.199,721 frt20kt, melyből a végrehajtás folytán 4.863,812 frtnyi összeg, kamatjaival együtt ismét megtéríttetik. A városligeti fősugár-út. A fővárosi közmunkák tanácsa, azon nézet által vezéreltetve, hogy Budapest a forgalom, kereskedés és iparnak nyújtandó kedvezmények és könnyítések, továbbá egészségi állapotának javítása által nem csak a magyar korona birodalmának váljék méltó fővárosává, hanem mint a polgárosodás igényeinek megfelelő lakhely, a többi európai okozai allocutioiban s enciclikáiban 1850. nov. 1-től kezdve egész mostanáig; közbeszőve elmondja, mily álnokul és szentségtörő módon szőtték a közelebbi invázió hálóját; felemlíti VII. Pius történetét és tiltakozásait hasonló körülmények között; kijelenti, hogy soha nem fogadja el a végbement tényeket, sőt elkárhoztatja azokat; hangosan tiltakozik az ellen, hogy hatalmának gyakorlásában meg van akadályozva; a leghatározottabban visszavet minden egyezkedést megfosztóival, végül a pápa telve szeretettel eltévedt gyermekei iránt, égre emeli kezeit és könyörgését, kérvén, hogy ellenségei megtérjenek. Pest város közgyűlése, Pest, nov. 25. A mai folytatólagos ülést a törvszéki aljegyzőre történt szavazás előzte meg. A szavazás eredménye következő: Verovácz Gyula nyert 53 szavazatot, Vesztróczi Jenő 25-öt, Hűvös Károly 12-öt. Eszerint a törvényszéki aljegyzői állomásra Verovácz Gyula lett megválasztva. Az ülés első tárgyát a közmunka-tanács átirata képezte a váczi uton fekvő Hampl-féle telkek felosztása tárgyában. Ez ügy abban áll, hogy a Hampl féle terület felosztására a képviselő testület a tervet már jóváhagyta, ezen telkek egy része már el is adatott, midőn közbejött a közmunka tanács tiltakozása, mely a nevezett telkek felosztását, beépítését addig elhalasztani akarja, míg Pest összes szabályozásának terve végleg meg nem állapíttatik. E telkek tulajdonosai tehát most folyamodtak a városi képviselő testülethez, kérvén attól, hogy védje jogaikat a közmunka-tanács ellenében. A közmunka-tanács eljárását Széher védte igen sikerült beszédben, ez ellen Simon Fs. szólt. A közgyűlés 2 órai vita után Királyi indítványára elhatározta, hogy a közmunkatanácsot meg fogja keresni, miszerint nézze át a telkek tulajdonosainak folyamodását, vagyis, hogy ez ügyet még egyszer vizsgálja meg. A tanügyi bizottmánynak a tanács által is pártolt előterjesztése értelmében elhatároztatott egy reáltanodai alrajztanári állomás szervezése. Ülés vége 6 órakor. A hivatalos lapból. Kodolányi Antal a kolozs-monostori felsőbb gazdasági tanintézet ideiglenes igazgatója, ez állomásban végleg megerősíttetett. A dévai állami tanító-képezdéhez zene- és énektanítóvá Cserny Alajos, a tornászat tanítójává Baó József, a gyarló iskola tanítójává Adorján Miklós, a csurgói állami tanító-képezdéhez pedig Szalontay Sándor képezdei tanárjelölt ideigl. segédtanárrá neveztetett ki. Izsákon, Pestmegyében uj m. kir. távirdai állomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal. Hírek. Pest, nov. 25. — Szívesen adunk ki czáfolatokat, de e készségünk ne bátorítson föl senkit arra, hogy alaptalan hírekkel delectáljon bennünket, mert a csáfolatoknak ha tért is nyitunk kérdések és tények tisztázására, a meghazudtolásokra épenséggel nem akarunk alkalmat