Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)
1870-11-08 / 54. szám
mentális jellemét tekintve, egyaránt kitűnő." — Ez előcsarnokból, mint központból ágaznak szét a kényelmes közlekedésnek megfelelő tágas folyosók, melyek a különböző hivatalhelyiségekbe vezetnek. E főbejárás — és helyesen — a gyalog közlekedésre van fentartva, mig a gránátos- és úri utczai bejárások tapintatos beosztással kocsi-közlekedésre számítvak a szükséges gyalog járdák mellett. Az egész közlekedési rendszer átalában úgy rendeztetett be, hogy míg egyfelől a posta különböző osztályaihoz külön is bejuthatni, addig másfelől ezen osztályok között is kényelmes összeköttetés van létesítve. A földszintet kizárólag a közönséggel folytonos érintkezésben lévő hivatalok veszik igénybe. Az első emeleti tágas termek pedig egyéb kezelő hivatalok számára vannak igen czélszerűen beosztva. Ehhez hasonló czélszerű beosztással bír a távirdai osztály is. Nem lehet ezen tervnél apostakocsik számára az udvarra alkalmazott igen ügyes berendezést sem érintetlenül hagyni, valamint a rendelkezésre álló tér okszerű felhasználását sem. Csak helyeselni lehet továbbá, hogy — látszólag a programmtól eltérőleg — az udvar felől egy negyedik emelet is terveztetett oly helyiségek számára, melyek a többi emeleten a fontosabb helyiségek szükséges tágasságát csak megszorították volna. Körülbelül hasonló nézet és felfogás szolgált irányul Kauser és Freynak is a beosztás tervezeténél , azonban a kérdést nem oldotta meg oly szerencsésen, mint Koch. Itt is van főbejárás, mégpedig öt nyílással a gyalog és kocsi közlekedés számára, valamint a másik két utczáról is. Általában gondot fordított e terv készítője szintén úgy a közönség, mint a kezelő hivatalnokok kényelmére. A harmadik terv szerzői ellenben (Benko- Kolbenhayr) egészen másképen igyekeztek a feladatot czélszerűen megoldani. Ők ugyanis a főbejárást egészen mellőzték, — értvén ez alatt a másik két terv zsibárus-utczai bejáratát — mellőzték ezzel együtt természetesen a főlépcsőt is-, mert, mint indokolásukban mondják, kiválóan megkülönböztető helyiségek ezen épületben úgy sincsenek, miután minden rész egyforma fontosságú , hanem e helyett nagyobbították a hivatali helyiségeket s a főlépcső helyett inkább a szegletekbe alkalmaztak négy egyforma szerkezetű és méretű lépcsőt. Már most eltekintve attól, hogy ily nagy épületnél három bejárás három oldalról nemcsak előnyös, de szükséges is, és eltekintve attól, hogy a programm a középületnek megfelelő monumentális karaktert írt elő — ami már egy központi csarnokot és főlépcsőt feltételez, — lássuk , ha váljon a szándékolt czélszerűség oly mértékben elősegíttetett-e, mely az eltérést igazolná ? Épen nem, mert van ugyan négy lépcső, de mind a négy kerek, nem eléggé kényelmes s az emeletek magasságát tekintve, egyformán fárasztók, s a melléjök helyezett bizonyos helyiségek pedig, (bár a helyet ama körülmények között oly formán lehetett legczélszerűbben felhasználni,) kissé jobban éltéve szem elől, legalább is ajánlandóbb és előnyösebb lett volna. Továbbá az egész épület közepén végignyúló folyosó is alig lenne kellő világos, még az indokolás szavai szerint mellőzhetőnek vélt közvetett világítás mellett is. Ezek folytán a nagyobb helyiségek nyerése által gondolták tervezők a fent nevezett eltérést kárpótolhatni; hogy helynyerés idéztetett elő, az tagadhatatlan, de ha már különben is elég tágas helyiségek voltak kikerekíthetők — számítva természetesen a jövőre is, — úgy határozottan kár a monumentális karakter rovására valamit tenni akkor, midőn annak érvényesítésére alkalom adatik, s mely alkalmat kizsákmányolni és pedig mentői inkább, a képzőművész legszebb feladata. Az egyes helyiségek nagyságát illetőleg — miután azok úgy is az illető hivatalfőnökök adatai nyomán határoztattak meg — itt véleményt hozni, a kellő adatok hiányában nem igen lehet. Azonban feltehető, hogy erre kitűnő gond fordítatott. Nézzük végre kissé a külkiállítást. Ha a három homlokzat összbenyomatát észleljük, úgy találjuk, hogy a Koch-féle teszi a legnyugodtabb, legünnepélyesebb benyomást. Szemsértőt rajta, nem találunk, habár a risalit keskenysége folytán bizonyos hiányt érzünk is. A Kauser-Frey tervén ellenben a túlterheltség mellett, a középre alkalmazott, roppant nyomott homlokcsúcs, valamint a két szélső risalit koronája s még inkább az ez alá helyezett rendkívül nehézkes feji tartány legalább is kedvezőtlenül hat a szemlélőre. A harmadik ellenben t. i. a Benkó Kolbenhayr-féle terv a monumentális nyugodságot majdnem egészen nélkülözi. Ezen hátrányt egyfelől a középületekre épen nem illő ablaksűrüség, másfelől pedig — hogy ezen kifejezéssel éljek — tarkasága idézi elő. Noha a rajztanilag nagy gonddal és praeczistóval, mondhatni virtuositással kiállított munkáról egyébként csak teljes elismeréssel lehet szólani. — E két terv is renaissence stylben van tartva. Véleményünk szerint ha Koch a két szélre is alkalmaz risalitot, miáltal nagyobb elevenség idéztetnék elő, s a második emeletet kissé az átmenet kívánalmaihoz mérten gazdagabbá teszi, úgy compositiója sokat nyer. A risalit gyönyörű architektúrája teljesen sikerült műnek nevezhető, s így kétszeresen roszul esik rá gondolni, hogy ezen classikusan szép mű a szűk, zsibárus utczába lesz kárhoztatva, hol a kellő láttávlat hiányában szépségei, teljesen hátrányt szenvednek, ha ugyan nem paralysáltatnak teljesen. Nem különben csak nyerne a Benko-Kolbenhayr terv is, ha a közép risalit szélességéből valamit elvennének, noha ezen változtatás egészben véve a mostani bérházjellegen keveset változtatna. Kausertől nem tagadható, hogy a tömegek elrendezése s a csoportosítás nem könnyű kérdését aránylag sikerrel oldotta meg, hanem részletesebben vizsgálva, fentebb említett fogyatkozásai mellett bizonyos conventionális diabloneszerűség szelleme lengi át az egészet. Kauser-Freytól ennél jobb művet is láttunk már. Legmeglepőbb azonban a költségvetés megállapítása. Ugyanis a Koch és Benkoféle tervek kiviteli költsége egyaránt 920,000 frt körül van, míg a Kauseré 700,000 frtra rúg. Ily kérdés megoldására hosszabb vizsgálás szükségeltetik, mert egyszerű megtekintésre úgy tűnik fel az egész, hogy vagy a két előbbi számit rendkívül bőven és épít rendkívüli luxussal, vagy az utóbbi számit mindenben nagyon olcsón. Mindenesetre oly különbség 220,000 frt, mely megérdemli az illetékes körök figyelmét, azonban semmi esetre oly mérvben, hogy ha a nagyobb összeg alapos és indokolt számítás eredménye, 200,000 frt különbözetért monumentális épületekben úgy is szegény fővárosunkat megfoszszuk egy minden tekintetben pompás épülettől. Gy. — akarta foglalni, megtámadtatott és megsebeztetett. A nyílt viszály a hozzá hajló nemzetőrök, és az ő felsőbbségét el nem ismerő polgárőrök közt egyelőre még elkeríthetett. Brussel, nov. 5. A „Echo du parlament“ mondja: A lyoni hírlapok egy megyefőnöki kibocsátványt közölnek, mely által a 6-dik katonai hadosztályhoz tartozó departementok, név szerint: Rhone, Ain, Saone, Loire, Drôme, és Ardéche departementok, ostromállapotba helyeztetnek. Brüssel, nov. 5. A „Journal de Bruxelles“ írja: A viszonyok a porosz és belga udvarok közt semmi változást sem szenvedtek. A minisztérium nem szűnt meg nemzetközi szempontból tökéletesen korrekt eljárást követni. Balán, éjszaknémet szövetségi követ viszonyai Anethan külügyminiszterhez folyvást a jóakarat teljes kinyomatát viselték. Tours, nov. 5. Ferrynek egy irata erélyesen megcáfolja azon állítást, mintha ő az oct. 31-ki felkelés indítóival egyetértett volna. Ő annak tényeit groteszknek és gyűlöltnek mondja. Páris, nov. 4. A .rente 54.70, a kölcsön 55.60, olasz rente 54-en áll. A fegyverszünet reménye folytán általános hausse állt be. London, nov. 6. Egy nov. 2-iki sürgöny jelenti Párisból. Az összes lapok, a „Reveil“ ésa „Combat“ kivételével, békeszeretőleg nyilatkoznak, és gáncsolják Gambettát, ki nem állhat meg helyén. Egy kormány rendelet az elesett honvédők gyermekeinek adoptatióját rendeli el. A városházi jelenet óta a börze nem látogattatik. Hamburg, nov. 6. A „Hamb. Corr.“ jelenti Cuxhavenből nov. 5-ről. Helgoland kormányzója ma d. u. arról értesitteté a britt consulatust, hogy az ottani halászbárkák által a franczia flottának Helgolandnál való ismért megjelenéséről elterjesztett összes hírek hamisak. Délben érkezett táviratok, Brüssel, nov. 5. Az „Ind. beige“ úgy értesül, hogy Dél-Francziaország különböző városaiban tetemes békezavarások fordultak elő. Toulousebena lázongók Hurbal tábornokot és más tiszteket működésük abbanhagyására kényszeriték, Grenobleban Barralhnak elfogatott. Nimesban erős népcsoportosulások voltak. Marseilleben a rendkívüli kormánybiztos, Gent, a midőn hivatalát el várta. October 19. Ma reggel egy sürgöny jelent meg Gambettától, írja a „D. News“ párisi levelezője, mely a legkedvezőbb színben festi a helyzetet a departementokban. Mivel azonban a miniszter Toursban, mindjárt megérkeztével kibocsátott proclamatiójában oda nyilatkozik, miszerint Párisban legalább egy harmaddal több ágyú van, mint amennyiről a kormány említést tett volt, én igazán megvallva, kétkedéssel fogadom állításait. A párisi kormány legújabb nyilatkozata lényegesen eltér attól, melyet a megszállás kezdetével tett. Egyik barátom felemlítette e különbséget a kormány egyik tagja előtt, mire ez azt felelte, hogy a kormány készakarva becsülte szűkebbekre kezdetben segédforrásait. Ez mind szép lehet háború idején, de azt szüli aztán, hogy egyetlen józaneszű ember sem ad semmit a hivatalos jelentésekre. Dr. Johnson a lisaboni földrengésről Londonba érkezett híreknek egy év múlva sem adott hitelt s igy én sem hiszek a tartományok segédforrásaiban, mig azt Páris ostromának megszüntetésével be nem bizonyítják. Valóban kiváncsi vagyok, mit tart a világ Párisról. Itt csak egy lépés van a magasztostól a nevetségesig. A hirlapok ma telvék Jules Favre köriratának magasztalásával s Bismarck feltételeit mindannyian visszavetik. A „Liberté“ következő nyilatkozata leginkább kifejezi e részben a közhangulatot : „A hála egy szavát Jules Favrenek, a nagy polgárnak. Tudassák vele, hogy ez: őszinte, ékesszóló és bátor hangok erőt öntöttek belénk, felszántják könynyeinket s behegesztik sebeinket. Szegény és kedves Francziaország! Megszállott tartományok, ostromzár alá vett városok, nyomorra juttatott nép, és te,oh Páris, egykor a ledérség városa, most a nehéz idők, az őskor városa lettél; emeld fel fejedet, légy bizalommal, légy erős ! Hozzánk a te szived beszélt, a te csüggedetlen, a te legyőzhetlen szived, a te országodnak szive apellált a világhoz s mondotta meg az igazat.“ A Liberté ez előrebocsátás után kijelenti, hogy eddig is tudta, miszerint Bismarckban gonoszság lakik, azt azonban csak most fedezte fel, hogy a porosz premier egyszersmind gyáva is , pedig Francziaország s vele a Liberté ki nem állhatja az oly embert, aki nem mondja az igazat. . Párisban most fejenkint mindenki 100 gramm hústkap naponkint, melyre azonban több óra hosszát kell várni. Marhahús, helyet most mindenütt lovat adnak s a macskát házinyulnak nevezik. Azonban mind akettő kitűnő, az előbbi kissé édesebb a marhahúsnál, de különben nagyon hasonlít hozzá s hagymával mint ragont mindegyik a legpompásabb ételt szolgáltatja. Ha visszatérek Londonba, többször meg fogom magamat vendégelni e házi állatok busával. Tegnap este a Portest-Martin színházban voltam, mely most az optimisták gyorl helye lett. Beszédek tartottak itten annak bebizonyítására, hogy minden a legjobban megy a világon, s költemények szavaltattak el, melyekből bebizonyult, hogy a poroszoknak szükségkép le kell győzelniök. A szószéken Coquerel foglalt helyet, ki a legőszintébben kimondá, hogy Páris oly mélyre sülyedt, mikép az ostromot valóságos áldás gyanánt lehet tekinteni s minél tovább fog tartani, annál inkább elősegítendi a regeneratió nagy művét, mely egyedül változtathatja át a világot a becsületes emberek és tisztességes nők társaságává. Trochuk, e kifogástalan levélíró, ma Ducroti-nak felel, kijelentvén előtte, hogy Ponta Moussonból lett menekülésére vonatkozólag kibocsátott nyilatkozata a legkielégítőbb. A hadi események e hét folyamában semmi nagyobb jelentőséggel nem bírnak. Az erődök nyugodtak, s kisebb kémszemlék csak itt ott fordultak elő. A külvárosok szintén békések. A hírlapok azonban kitörést sürgetnek. A polgárkatonák lassankint magukévá teszik a katonai fegyelem elemeit. A kormány mindent elkövet, hogy az ostromállapot minél kevesebb sulylyal nehezedjék a lakosokra. . . Az utczákon sokkal kevesebb lámpa ég éjjelenként, mint rendesen szokott a vendéglők és kávéházak azonban most is fényárban úsznak, de aztán korán is bezáratnak. October 20. „Poiret rendes étkezőt értesittetnek, miszerint csak egy tál húsételre számolhatnak,de borzasztó tudósítást olvastam a falon, midőn ma ebédelni mentem és nagy ég, minő adag volt még ez is! Alig lett volna elég valamely delnőnek, ki ebéd előtt torkig lakott villás reggelivel. Ha csakugyan annyi a hús, hogy öt hétre elegendő, a mód, melyet a kiosztásnál követnek, tökéletesen elhibázott. Míg a nagy népies éthelyeken, hol a középosztály százával ebédel, egy ember csak annyi macska-avagy lóhúst kapmely étvágyát még inkább felingerli: a boulevardok pompás kávéházaiban lucullusi ebédeket ehet mindenki, ki hajlandó pénzét meggondolatlanul pazarolni. Sokkal gyakorlatibb dolog lenne, kedves republikánusaim, azéthelyeken állítani fel a „ szabadságot, egyenlőség és testvériséget,“ mint aranybetűkkel írni e szavakat templomaitok homlokára! Mert a segélyre szorultakról gondoskodnak ugyan, azonban úgy hiszem, miszerint számosan küzdenek mégis az éhhalállal, hála az osztályok iránti azon bureaukratikus előszeretetnek, mely Francziaország átkát képezi. Sovány ebédem után a Szajna partján járkáltam alá s fel, oly könnyű gyomorral, mint Ollivier ur szive, a midőn egy nőt vettem észre, ki erősen behatolt a folyóba. Közeledtemre visszafordult s a tuileriák kertjének szemben eső lámpája megvilágította arczát, mely alázatos és becsületesnek látszott, de annyira feltüntette a nyomort, a kétségbeesést, hogy megállottam s megkérdem tőle, mi baja. „Csak fáradt és éhes vagyok,“ felelé. „Egész nap jártam s tegnap óta semmit nem ettem.“ Én legott egy kávéházba vezetem őt s kenyeret és kávét rendeltem számára. Evés közben elmondá nekem történetét. A Franche-Comtéban született. Párisba jőve előbb szolgált, majd varrással kereste élelmét, az ostrom óta azonban nem tud foglalkozást találni s mindenét eladva, tegnap már egy sorja sem volt, ma pedig a Szajnához jött, hogy magát beleölje, „de a víz oly hidegnek tetszett, hogy nem mertem,“ téve hozzá. — így beszélt a párisi grisette, egészen eltérően a franczia regények ama vig, gondtalan lényétől, mely padlásszobában lakik, ablakai telvék virágokkal, tanuló ifjak által imádtatik s néhány óra alatt elég pénzre tesz szert, hogy a hét többi részét tánczolva, csevegve s mulatva töltse el. — Midőn szavait hallgattam, egészen megszégyenülve éreztem magamat, hogy én előbb egy tál húsétel miatt is zúgolódtam. E szegény leány reménytelen és boldogtalan helyzetét hányan oszthatják jelenleg pályatársnői közöl? De miért panaszkodnának. Nem az ég eszköze-e Vilmos király s nem szent ügybenbuzgólkodik-e ? Nem természetes dolog-e, hogy a királyok harczoljanak s a varrónők sírjanak ? A franczia férfiak és nők nem valók egyébre, mint hogy felaprittassanak s éhen haljanak, ha annyira balgák, hogy küzdeni mernek hónuk szétdarabolása ellen s meg nem akarják érteni, menynyire jogos az, hogy elsassi polgártársaik német alattvalókká convertáltassanak. Vinov tk., ki a krimi háborúban is részt vett s kissé szélesebb látkörrel bir mint a sententiosus Trochu, szives volt engemet egy menlevéllel ellátni, melylyel a franczia előőrsi vonalon belől bárhova mehetek. „Ha azt túllépni kisérli ön meg,mondá a tábornok, az őrök, mint parancsomnak nem engedelmeskedőt, rögtön agyon fogják önt lőni.“ Egy átalános rendelet szintén megengedi mindenkinek, hogy az előőrsi vonatokig mehessen. Tegnap kocsit béreltems Boulogneba indultam ; a boulognei erdőben több a katona mint a fa, mindenfelé rendes katonaság és tüzérség táboroz s majd minden ötölnyire egy-egy csoport volt elfoglalva lányúzással vagy felaprózással. Boulognet lakói csaknem teljesen elhagyták. A folyóhoz vezető utczákban torlaszok emeltettek, a házakat katonák foglalták el, kik idejöket azzal töltik, hogy gyakran élénk tüzlelésbe bocsátkoznak, a Sz cloudi házak közt rejtőző poroszokkal. Az ellenség ügyességét épen nem emelhetem ki, mert noha néhány gonoszindulatu porosz több lövést tett kocsimra, golyóik tőlünk távol fütyöltek el s utoljára még a kocsit huzó gebe sem sokat látszott rájuk ügyelni. — A mennyire kivehettem, a Mont Valerien ágyúi nem tettek nagy kárt St Cloudban. A palota egy része és néhány ház áll csak romban, míg a többiek sértetlenek. Visszatérve, kocsisom szerette volna megkettőztetni a vizeikért. „Magamért, úgymond, mint franczia szégyenlenem kellene pénzt kérni csak azon okból, hogy azon veszélynek tettem magamat ki, miszerint egyik vagy másik porosz pimasz agyonlőjön, de lovamra gondolok." — e szavakkal aztán megcsapkodta a jámbor állatot, melylyel hihetőleg ismét szerencsém lesz találkozni — feltálalva. A hirlapok majd minden kivétel nélkül tiltakoznak Anglia és Oroszország közvetítő lépései ellen. „Nagyon késő, jegyzi meg Picard úz orgánuma, Francziaország el nem fogadhat oly közvetítést, mely akkor szándékozik elkapni előle az ellenséget, midőn a győzelem már bizonyos.“ October 27. Tegnap kora reggel mintegy 100 angol gyűlt össza a charentoni kapunál, hogy Londonba menjen, velük volt körülbelül 60 amerikai és 20 orosz is. Ez utóbbiak Bismarcknál kellő időben megtévén a szükséges lépéseket, szabadon keresztül mehettek a porosz előőrsökön, míg az angoloknak kijelentetett, miszerint előbb a porosz külügyérnél eszközölték ki útlevelüket, mivel e nélkül távozniok nem szabad. Elképzelhető mennyire fel voltak háborodva Albion fiai ez eljárás fölött, melyben egyenesen az angol alattvaló jogainak megsértését látták. Meudon és Choisy le Roi közt a franczia előőrsi csapatok oly közel foglaltak állást a porosz előőrsi vonalba eső falvakhoz, hogy itt egyik vagy másik részről minden pereben támadás várható. A tegnap reggeli lapok már azt is híresztelték, hogy Choisyt a poroszok már elhagyták, mit azonban saját tapasztalatom szerint valótlannak kell állítanom. A nemzetőrök közel 40.000 embert akartak tényleges szolgálatra alkalmazni, a felhívásra azonban közülök eddig még csak 7 ezer íratta be magát önkéntesül. Az ultrák azt a kifogást teszik, hogy a kormány ily módon akarna tőlök szabadulni, a polgárság nem mond semmit, de époly kevés hajlamot mutat az önkénteskedésre. A tény az, hogy az ostrom a párisiakra nézve valóságos vadászat: a háború minden gyönyöre a veszély egy százalékával, s ameddig elkerülhetik, nem nagy kedvük van e százalékot növelni. Az emlegetett 1500 ágyú még sehol sincsen, néhánynak neve azonban már említtetik, így egy „Jules Favre“, a másik „Nép“ nevet visel. „Már halljuk, mondja a Temps, miként bömbölnek s látjuk, hogy tizedelik a poroszokat.“ Tegnap reggel a „Combat“ azon hírt hozta, hogy Bazaine Napoleon nevében Metz átadása végett alkudozik. A kormány felszólíttatva, tagadta e tényt, mire este nevezett lap nyilvánosan megégettetett a boulevardokon.* * A titkos iratok: Verdiérenek, Fleurytbk. attachéjának bizalmas levele Amiothozakül és belföldi események tárgyában. 1870. febr. 9. Kedves barátom ! Föléled az ember, ha meggondolja, hogy ilyen barátnak, mint ön, magatartását a távollét nem másíthatja meg. De hálásak is vagyunk hűségéért. Épen most kaptuk meg sürgönyét Rochefort letartóztatását illetőleg. Ez iránt tettünk kérdést önnél, de meg voltam győződve, hogy nincs miért, hiszen ön nem feledkezik meg rólunk. Titkos írásunk igen kényelmes, ritkán használjuk azt, melyet a császárral folytatunk s köztünk maradjon, megsúghatom, hogy mi igen el vagyunk szomorodva, hogy erről az oldalról semmi életjelt nem adnak. Ön is említi a fájdalmas érzetet, melyet mellőztetése (bocsánat e kifejezésért) kelt s épen annak részéről,aki 20 éven át sorsunk intézője volt. Annyira elöregedett már ? Annyira eltompult, vagy csupán meghidegült, közönyös lett barátjai irányában ? Pietri nem csugg szívvel lélekkel missióján, Conti féltékeny. • .. . Mit mondjak a politikáról ? Pakst illetőleg ön osztja aggodalmaimat. Mindenesetre bizalmam helyezem az új rendszer eredményeibe. Gyakran mondtuk, mi betegek, nagyon betegek vagyunk. A demagógokkal szemben nem számíthatunk a középosztályra. A régi pártok embereinek miniszterségre jutása üdvös volt. Kevésbé vagyok megelégedve a külpolitikával. Lajos Fülöp politikáját látom megújulni. Daru gr. minden sürgönye megbénít s annak vagyunk kitéve, hogy pompás helyzetünkből semmi hasznot sem húzhatunk. Az egész külpolitika ebben resumálható : semmi nehézséget nem idézni elő. A szándék dicséretes, csakhogy épen a túlságos visszatartóztatás esetében van lehetőség nehézségekre. Ha Bismarck tudná (ő pedig tudni fogja) hogy mi se mondani, se tenni nem akarunk semmit, ki és mi vetne gátat terveinek ? Azt hiszem, hogy sürgönyeinket pontosan számítja be. Jókora összeg áll készen ön számára bankréttá nem tesszük, ne féljen. De ami a hálát illeti, abban mindig adósai maradunk. Fogadja stb. E. de Verdiére. Metz. A levegő tele van csodás mesékkel az ostrom alatt élelmi czikkekért Metzben fizetett árakról, minthogy az ostromlottak, most midőn mindenen túlestek, szeretik túlozni a kiállott szenvedéseket. De amit itt el fogok beszélni, kétségbevonhatlan forrásból veszem, írja a „D News“ tudósítója oct 31-éről s ez egyszersmind illustratiójául szolgálhat azon pazar frivolitásnak, mely a jobbmódú s aristokratikusabb tisztek között uralkodott s mely fő oka volt a franczia hadsereg végromlásának. Volt itt ugyanis bizonyos hölgy a párisi demi- mondeból, ki a császár megérkezte után jővén Metzbe, többé ki nem mehetett. A császgárdából két tiszt versengett e hölgy hajlamáért, ki ugy látszik nagy inyencz volt s e hó elején egy napon azon forró vágyát fejezte ki, hogy ő kappan pecsenyét szeretne enni szarvasgombával. „Oh, ön tudja, hogy az lehetetlen,“ volt az egyik udvarló válasza.“ „Én nem ismerek lehetetlenséget,“ vágott közbe a másik. Az előbbi 500 frankba ajánlkozott fogadni vetélytársával, hogy nem fog czélt érni s a fogadás megtörtént. Az illető aztán elment egy vendéglőshez, s ezt bízta meg a kappan és szarvasgomba előteremtésével, hozzátévén, hogy a pénz ne képezzen akadályt. A vendéglős két napi keresés után teljesítette a kívánságot s ezer frankról szóló számla mellett átszolgáltatta a kappant és szarvasgombát. A mi magokat a metzseket illeti, az ő nyomorultnak nem sokára teljesen vége lesz. Élelmiszer érkezik tömegesen minden felől, s minthogy pénzben nincsen hiány, kiki elláthatja magát a szükségesekkel. Azonban a környék lakói a legszomorubb sorsnak néznekelébe; nekik nincs a világon semmijök, nincs egyetlen tetőjök, hová magukat a könyörtelen eső elől megvonhatnák. Gunyhóiknak csak puszta falai merednek az égbe s többnyire ezek is ágyúgolyók által keresztül liggatva. Kertjeik elpusztitvák, barmaik , elhajtvák, bútoraik összerongálvák, szénájok felemésztve, szalmájok ganajjá téve, szántóföldjeik parlagon hevernek és sánczokkal hasitvák keresztül. S vetőmagról hogyan lehetne szó, midőn napi élelmöket is alig tudják előteremteni ? Egy hét múlva mind megannyi körülfekvő falu a járványos láz fészkévé válik. A vasút ma reggel nyílt meg Metz és Coucelles közt. Metzben roppant sok franczia tiszt maradt, többen azonban nem adták becsületszavukat s foglyokul indulnak Németországba csapataikkal együtt. A megszálló német hadsereg tüzetes hivatalos kimutatás szerint 168,000, a franczia foglyok száma pedig összesen 173,000 főre ment. Oct. 31-én a mennyire lehetett Metz erődítményeit vettem szemügyre. Az egyes erődökről már korábban eleget írtam s itt csak „Les Bottes“ erődről jegyzem meg, hogy ez pusztán rögtönözött földvár volt az ez oldalon gyenge erődítések mintegy kiegészítéséül. A poroszok azonban hihetőleg e helyet is rendes erőddé emelik s igy az eddig is bevetetlennek mondott Metzet, valóban bevehetlenné teszik. Ma este a közös asztalnál elköltött ebéd alatt a legmélyebb érdekkel hallgattam egy tiszteletre méltó öreg franczia megjegyzéseit, ki mint ezredes vett részt a waterlói ütközetben. Az aggastyán könytelt szemekkel beszélt hazája jellemszilárdságának sülyedéséről. A fegyelmet szerinte ama népszerűség utáni vágy rontotta meg, mely minden felsőbb rangú franczia tisztet elragadott. E népszerűség hajhászást Camrobert hozta divatba; ő szokta a közkatonákat gyermekeinek nevezni. „Bizonnyal, mondom, e szomorú napok eszékre téritik a francziákat s rövid időn ismét béke lesz, mely mindenesetre tartós maradand; mert a francziahadseregnek minden dicsőség utáni vágya mellett is be kell látnia, hogy csengése a Rajnáért nem sok babért igér számára. E megjegyzéseimre az öreg úr oly feleletet adott, mely egész este fejemben volt, s mely kettős jelentőséggel bir, minthogy francziától és tiszttől jött. „Nem tudom, válaszold az agg férfiú komoran; önnek logice mindenesetre igaza van, de bármily szigorú is a leczke, hatása felől kétkedem. Épen a franczia tisztek azok, kik legnagyobb lármát szoktak ütni a dicsőség után. Ezek kiáltoztak háború után, e kéjtől, tobzódástól elsatnyult, műveletlen és kötelességeket sem ismerő lelkek. S félek, hogy sokkal tovább haladtak, semhogy képesek legyenek következtetést vonni az előzményekből, és engem ez nem fog meglepni, ha egy év múlva ismét harczkiáltást hallok minden komoly előkészületek nélkül s ép oly gondtalanul s tekintet nélkül a következményekre, amint azt most láttuk. Különösen szigorú volt az öreg úr a zuávok ellen. „Midőn ezen ezred megalakult, úgymond, valóságos harczosokból állott. Ki a zuávokat a krími háborúban látta, kénytelen ezt megvallani. De midőn hírnevet szereztek maguknak, soraik fiatal suhauiczokkal töltettek be, kiknek egyéb gondjuk sem volt, mint a regényes egyenruha, kifent bajusz, a demi-monde és dorbézolás úgy, hogy az egykor hatalmas ezred, elpuhult és végromlásnak indult. Garibaldi proclamatiója Dole kerület polgármestereihez. A nemzetőrség lefegyverkeztetése a városokban és falukban szégyen és amióta a honvédelmi kormánynak egy rendelete a lakosok szívére köti az önvédelmet, egy ily lefegyverkeztetés kárhozatos törvénysértésnél egyébnek nem mondható. Egy maroknyi roszul fölfegyverzett nemzetőr természetesen nem harczolhat rendes katonákkal, hanem az ilyen emberek megemlékezvén arról, hogy ők egy oly nemzethez tartoznak, ki az idegen előtt még soha sem hajtott térdet-fejet, nagyobb számú ellenség közeledtére húzódjanak be az erdőkbe, karmaikat is magokkal vive s ösmerve minden zugot, nyugtalanítsák az ellen egyes kóbor lovasait, kik mindig kis csapatban barangolják be a vidéket s minthogy senki se akadályozza őket excursióikban, annál többet rabolnak és pusztitnak. Ekkor aztán nem történik meg az, hogy 10—12 ukránus bekalandozzon messze földeket, elrémítse a lakosokat s a mellett még nagy zsákmánynyal térjen vissza. A hivatalos lapból. A vallás- és közokt. miniszter előterjesztésére Mága János bedői lelkész, alesperes és szentszéki ülnök a nagyváradi gör. kath. székes káptalannál tiszt. kanonokká neveztetett ki. Ugyancsak a közokt miniszter a pestmegyei másod tanfelügyelői állomás teendőivel ideiglenesen a 11 os . Gyula egyetemi magán-tanárt bízta meg. — Fischer Ferencz bereg-ungmegyei tanfelügyelőségi ideigl. tollnok, ez állomásán végleg megerösittet,tt. Gottl Rezső helyett, tanár a n.-szebeni állam-fögymnasiumhoz rendes tanárrá, Lindner Gusztáv nagy-szebeni kir. jogakadémiai igazgató pedig a n.-szebeni jogtörténelmi kir. államvizsgálati bizottsághoz elnökké neveztetett ki. • A m. kir. pénzügyminiszter Kecskés Dezsőt és Harsányi Jánost pénzügyi fogalmazókká, a szegedi magy. kir. pénzügyigazgatósághoz, Bednay András és Kubinyi Győző szemlészeket pénzügyőri biztosokká, Mangu József számgyakornokot a szathmári m. kir. pénzügyigazgatóság számvevő osztályához III-ad osztályú számtisztté, Bartl Edét és Krattinger Józsefet I., illetőleg III. osztályú adószedővé, Schick Károly adóhivatali tisztet, a szegedi mk. dohány és bélyegraktárhoz ellenőrré nevezte ki. Hirek. Pest, nov. 7. — A posta- és távirdaház terveiről mai számunk szakértő tollból eredő ismertetést közöl. Atervek a magyar mérnökegylet helyiségeiben, a Diana-fürdő épületben vannak kiállítva egy hét óta, s ajánljuk megtekintésre, hogy a vélemények e monumentális középület ügyei körül megszilárduljanak. Mint tudva van, a kormány a serviták telkére tervezi ez épületet, s czikkírónknak tökéletesen igaza van, hogy nem oda, hanem tágabb helyre való. Ily értelemben szóltunk mi is, és szólt a sajtó legnagyobb része. Czikkuónk nemcsak ismerteti a beérkezett három tervet, hanem el is dönti köztük a verseny kérdését, legjobbnak ítélvén a Koch Henrik által készített tervet, a pályázat nyílt lévén, a vélemény minden irányban szabad, s minél jobban megvitatják a kérdést, az ügyre nézve annál jobb. Részünkről annyit jegyzünk meg, hogy Koch terve ránk nem tette azt a benyomást, melyet czikkíró egyszerűnek és nemesnek mond. A sok czimerpajzs, nevezetesen, mely a zsibárus-utczai homlokzaton látható, a díszitést túlterheltté teszi. Ezenkívül van bizonyos kaszár-anyaszerűség az épület külsején. A Frey és Kauser tervének külseje legimpozánsabb a másik kettő mellett. — Baroche Péter Gyula, II. Napóleon államtanácsának volt elnöke, mint atávirat jelenti, tegnapelőtt Jersey szigetén meghalt. La Rochelleben született 1802. nov. 18-án s jeles tehetségénél fogva csakhamar Páris legismertebb ügyvédeinek egyike van. 1847-ben választatott meg Rochefort kerület részéről a kamrába. Az 1848-ki forradalom után a charentei kerület választá a nemzetgyűlésbe. Erélye, melylyel minden demokratikus mozgalom ellen föllépett, szemébe tűnt Napóleonnak, elnökké való választatása után. A legfőbb törvényszék birájává, majd belügyminiszterré lett. A senatus tagjává kineveztetvén, mindvégig mint a császárság legnagyobb hive tűnt ki. Említést érdemel, hogy a legutóbbi események folytán, midőn Roucher a senátus állandósítását indítványozta, Baroche ellene szavazott. A köztársaság kihirdetése után Jersey szigetére ment, hol 68 éves korában érte el a halál. — Xántus Jánost ma várták Pestre hosszas keletindiai utazásából. Szombaton már Triestből táviratozott egyik pesti barátjának. —• A kormány és a képzőművészet. Elismeréssel kell fölemlítenünk, hogy a kormány, figyelni kezd művészeti viszonyainkra. Keserű gúny különben épen most mondani azt, midőn az Eszterházy-képtárt igyekeznek elvinni kezeink közül. Azonban remélhető, hogy ha e képtár még néhány évig itt maradna, akkor a jelenlegi kormány (föltéve, hogy élete tartós lesz,) figyelme tán csak öltene oly dimenziót, mikép e képtár becséig is eljutna. De hát csak jegyezzük föl, hogy tapogatózni kezd a művészi érdekek körül, mert az erélytelenség legkisebb mozdulatai is figyelemre méltók. A lapok írták már, hogy a közoktatási miniszter a jövő évtől 5000 fotot fog a képzőművészeti társulat rendelkezése alá bocsátani. Nem segély lesz, mint némely lap nevezte, mert ez országos intézet gyámolítását még nem határozta el a kormány. Hanem mégis lendületet fog adni festészeti viszonyainknak, mert arra lesz fordítandó, hogy ez összegből a képzőművészeti társulat a kiállítására beküldött külföldi festményekből a nemzeti múzeum számára vásárlásokat eszközöljön. És ez helyesen van így. Nálunk nem szoktak festményeket vásárolni, s ekkor külföldi művészeknek semmi érdekük sem lehet festményeket küldeni a pesti kiállításokra. Most már az érdek némileg meg van állapítva. De másrészt a pesti festészeti körök is évről évre láthatják a külföldi festészek működési körét, s a közönség is mutatványokat kap a távolabbi festészetből. A múzeum képtára pedig szintén gyarapodik, mert országos képtárakban az idegen festészetnek is képviselve kell lenni. Múzeumunk évek óta sem szaporodott külföldi festményekkel, míg most már ez is megtörténik évről évre. Ez intézedéssel szemben a kormány a hazai művészetet is gyámolítja, a tőle várható szerény mérvben. Ilyen a festészeti pályázat, mely már az idén megkezdődött; ilyen az az egyes művészeknél (Thannál, Lotznál, Izsónál, Engelnél) tett megrendelések. Legközelebb a kormány Ligeti Antal jeles tájfestőnknél rendelte meg Vajda-Hunyad képét a nemzeti múzeum számára. E képen a Hunyadiak vára a Schulcz által készített restaurálási terv nyomán lesz látható, az előtérben régi, magyaros alakokkal, s a vadászatról hazatérő Hunyadi Mátyással. Az alakokat Wagner Sándor fogja festeni. Minde hírekkel szemben csak kirívóbb, hogy az Eszterházi-képtár ügyében egyetlen lépés sem történik. — A király elismerését fejezte ki József főherczegnek a honvédségi szervezés gyors haladása fölött. A főparancsnok a királyi kézirat másolatát megküldte a kerületi parancsnokságokhoz, holnapi parancs szerint fel fog olvastatni. — Az „országgyűlési ifjak“ köréből vesszük a következő sorokat. Tegnap 6-ánegyikét tartottuk a legszebb gyűléseknek. Először öt új tag jelentetett be. Azután bemutatta elnökünk a képviselőház elnökének leiratát azon folyamodásunkra, melyet még ez év elején nyújtottunk volt be az országgyűléshez mivelődési czéljaink sikeresebb valósíthatása végett, pártolásért esedezvén. Az irat szóról szóra hangzik: A magas képviselőház az országgyűlési gyakornokok kérvényét, lehető figyelembevétel végett, a ház elnökéhez utasította. Ezen utasítás alapján kijelentem: miként a képviselőház Elnöksége az országgyűlési gyakornokok testületét pártolja, pártolása jeléül azt az országgyűlési irományokban lehetőleg részesíti és a háznagynak azon rendelkezését, mely szerint eddig is külön karzatjuk volt, valamint hogy tanácskozásaik folytatására időről időre számukra helyiséget jelölt ki,, jövőre is helyesli és csak örülni fog, ha az ország hatóságai, avagy testületek és egyesek, szegény tanulni vágyó ifjakat — e czélra való törekvéseikben anyagilag is támogatni fognak. Fogadja az ifjúság ezen nyilatkozatomat nemes törekvéseinek buzdítására. Pesten 1870 October 30-án. A képviselőház elnöke Somssich Pál m. k.