Ellenőr, 1870. december (2. évfolyam, 77-107. szám)
1870-12-03 / 79. szám
dekszövetségest képezi, mint Ausztria-Magyarországra nézve Francziaország, mely másodrangú hatalommá téve bennünket végromlásba ránthat. Az Egyház szerint az autonómia valódi részvéte az alpapságnak és világi elemnek az iskola és nevelés ügyében, a kisebb és nagyobb egyb. hivatalok betöltésénél s minden egyh. vagyon kezelésében s ellenőrzésében. Déli posta. Kuhn közös hadügyér lemondását demontálják vagy legalább is korainak tartják a bécsi lapok. Páris bécsi tőzsdehírek szerint megtörte az ostromzárt s Trochu kitörése sikerült. — Napoleon császár Vilmos királyt levélben felkérte, hogy nejét látogatásra hozzá lőni engedje, kérelme azonban takarékossági szempontból visszautasíttatott. — Strassburgból Toursba titkos postai közlekedést fedeztek fel. Az orosz felelet a nov. 16-ki két osztr. sürgönyre f. hó 1-én Bécsbe érkezett. A pétervári hirlap közli Gortsakoffnak az angol jegyzékre adott válaszát, melyben kinyilatkoztatja, hogy Oroszország kész bármely tanácskozásban részt venni, mely kelet békéjét az összhatalmak kezességével biztosítja. Oroszország a két kormány egyetértését azoknak kölcsönös érdekei s a világbéke megőrzése tekintetéből üdvösnek tartja. Min ghe 11 bécsi olasz követ tegnap Bécsből Budára rándult le. A második tengeralatti távsodrony Anglia s Francziaország között elszakadt s most a közlekedés egészen a franczia sodronyra szorítkozik. A versaillesi főhadiszálláson úgy vélekednek a keleti kérdésről, hogy Anglia nagy zajt üt semmiért, mint azt Törökország legújabb békés magatartása is bizonyítja. A titkos orosz-porosz szerződés híre sem egyéb, mint szándékolt beavatkozás a német győzelem jogaiba, époly idő előtti Napóleon restaurátiójáról beszélni. Vilmos király kész elismerni a köztársaságot, mihelyt az lemond territoriális praetensióiról. Egy párisi léghajó Kristiániától Norvégia fővárosától két mértföldnyire szállott le. Benn két utas több postagalamb levél és hírlap jött, mely utóbbiknak dátuma nov. 25-éig terjed. Németország, Würtemberg a német szövetségben. A m. hó 15-én Versailles-ban Baden és Hessennel kötött szerződés Würtembergre is teljes hatálylyal bír néhány pont hozzáadásával. Würtembergnek a szövetségi tanácsban négy szavazata van . Würtemberg — további intézkedésig — 17 képviselőt választ; a posta és távírda ügyeit illető jogok törvényes szabályozása, mindkét intézmény jogi viszonyainak meghatározása a közönséghez, a hitelbér-mentesség és a postadíj ügye kizárólag a szövetségi tanács elé tartozik. Épgy a szövetségi tanács hatáskörébe tartozik a posta és távirda forgalom szabályozása a külfölddel, kivéve Würtembergnek saját közvetlen közlekedését a német szövetséghez nem tartozó szomszéd államaival. Említés van még téve több eddigi törvényről s rendeletről, melyek vagy ezutánra is föntartatnak, vagy fölfüggesztetnek. A szerződést aláírták : Friezen, Freydorf, Hoffmann, Mittracht,Delbrück, Türkheim, Luckow. Berlin, nov. 30. A Würtemberggel kötött katonai egyezményt legközelebb közrebocsátották, nevezetesebb pontjai ezen egyezménynek a következők: A würtembergi csapatok a német szövetségi sereg egy hadtestét képezik; az új szervezésnek a béke után három évvel kell bevégződnie. Ezután a würtembergiek a 14-ik német hadtestet képezik, egyidejűleg ezzel a csapatok a porosz király, mint szövetségi parancsnok alá helyeztetnek, kinek engedelmességet fogadnak. A szövetségi parancsnok csak a főparancsnok kinevezéséhez adja beleegyezését, a többi kinevezési jog a würtembergi királyt illeti. Békében a csapatok Würtembergben szállásoltatak el, más német csapatok elszállásolása Würtembergben a würtembergi király beleegyezésétől tétetik függővé. A hadtest szervezése egészen porosz szabályzat szerint fog végbemenni. A ruházatot a würtembergi király határozza meg. A hadügyi budgetnél a beszerzéseket illetőleg Würtembergnek önálló kezelése van. Mozgósításnál, háború készülődések alkalmával Würtemberg a szövetségi parancsnok rendeleteit mindig egész terjedelmében szem előtt tartani köteles. Az ebből származó költségeket a szövetségi pénztár viseli, Würtemberg az előleget nyújtja : a szövetségi bizottságban Würtemberg mindig képviselve van. — A hadviselési kölcsön ma harmadik fölolvasásában is nagy többséggel fogadtatott el. — Tegnapelőtt a Krupp-féle gyárból több, a léghajók ellen készített ágyú indíttatott útnak a Páris előtt levő sereghez. Ezen ágyuk csöve függélyesen van felállítva egy minden irányban forogható ágyutalpon. Az üres lövegek 5 fontosak és 1500 lépésnyire visznek. Még hat ily léghajóüldöző ágyú van munkában. München, nov. 29. Minisztereink Versaillesből visszatérvén, öt heti távollét után ma késő heti órában ismét megjöttek. — A kamarák dec. 10-én vagy 12-kén TÁRCZA. PUDNI FEJEDELEM. Cosas de Espana. Regény. Irta Laboulaye. — úgy hiszem, hogy mondtam már felségednek, hogy a Darvadok királya felségedet durván meggyalázta, s szükséges-e, hogy ez undok sérelmeket felséged előtt ismételjem ? — Hogy meg legyek sértve, mondá Jáczint, előbb megkivántatik, hogy tudjam az okát. — Jól van felség, ezek a bizalmas levelek azt adják tudtomra, hogy mikor a Darvad-király felséged gyengélkedéséről ebéd felett értesült, a tábori segédek előtt azt mondta testvérének a főherczegnek: „Mit gondol ön a tündérek kedvenczéről, aki egy kis puskaropogástól is mindjárt roszul lesz?“ . A főherczeg azt válaszolta: „Szeretnék ezzel a kis ifjú emberrel szemben állani. Azt hiszem, hogy a tenyeremben is több szőr van, mint annak a tejes szájúnak az állán.“ — Azt mondta, hogy tejes szájú? kiáltá Jáczint felállva, s a haragtól elhalványulva. — Úgy lesz az, ezer menydörgős menykő! azt mondta, hogy tejes szájú; az újságok kiírják, a hadsereg megtudja, s a Bárgyak népe is értesülni fog róla, hogy forrón szeretett királyuk személyében őket megsértették. — Ah !s a főherczeg szeretne szemembe nézni! mondá Jáczint, fogait összeszorítva, jól van, megteszem ezt az örömet neki, mégpedig nemsokára. — Brávó felség! kiáltá báró Bomba, ön hős apjának méltó fia! Egy perczet se veszítsünk el, fognak egybehivatni, az illetők. kézirat a legközelebbi napokban várható. — Az itteni egyetem theologiai facultása a csalhatatlansági dogmának s a zsinat határozatainak alávetette magát; három tanár volt ellene. Páris. Belgiumban közelebb egy párisi léghajó szállott le több hírlapot hozván magával a fővárosból, melyeknek dátuma egész nov. 25-ig terjed. A többek közt a „Gaulois” 24-ks száma a legnagyobb örömmel említi fel, hogy előtte való nap két postagalamb érkezett Párisba sürgönyökkel. E galambok egyike 23-án reggel hagyta el Orléanst s este 5 órakor ért Párisba. Mihelyt megérkezett, harmincz írnok ült le a sürgönyök lemásolására s még azon este közöltettek a másolatok a kormánynyal. Az említett lap nem tudja, mit tartalmaztak e sürgönyök, mert a lemásolás a legnagyobb titkolózással történt, de a benyomás „kiválóan kedvezőnek“ mutatkozott. A galambok megérkezése a legszerencsésebb esemény volt, mivel már azon hír keringett, hogy a poroszok Orléanst ismét visszafoglalták. A Kappel szerint a nemzetőrség tényleges szolgálatra alkalmazott csapatai az előőrsi vonalra indultak. A hadsereg hangulata a legkitűnőbb; mióta az orléansi csata kedvező eredménye köztudomásra jutott, lelkesültség váltotta fel az elcsüggedést. A katonák türelmetlenül várják, hogy csatába vezettessenek s a tisztek kénytelenek megígérni ezt nekik, mint a kik égnek a vágytól lemosni a sedani és metzi gyalázatot. A megszálló német hadseregek a felbomlás küszöbén állanak. A poroszok és bajorok gyűlölik egymást s e héten lődöztek is egymásra. Az ostromot nem lehet alkalmazniok Páris ellen, minthogy földsánczaik a hosszas esőzés következtében mind összeomlottak. Bizonyos Mónin nevű egyén, noha nem minden veszély nélkül, áthatolt nemrég Rennesből Párisba lőve a porosz őrvonalakon ; beszéli, hogy a poroszok le vannak verve, félnek, hogy két tűz közé szoríttatnak. Himlő, hidegláz s más betegségek tizedelik őket, az orléansi hírek pedig végkép leverték kedélyöket. A Révai azon informatiót vette, hogy 800,000 főnyi franczia sereg siet Páris felmentésére. Páris északi oldalának még nagyobb megerődítések szempontjából, azon széles árok, mely a Szajnát és a st. denisi csatornát összeköti s la Briche és Double Couronne erődök mellett halad el, a Szajnából vízzel töltetett meg. A „Liece“ nov. 24-ei száma szerint a kormány egy rendelete hatóságilag lefoglaltat minden magánosok kezében levő burgonyakészletet. Minthogy bús hiányában számos vendéglős bezárta helyiségét, a kormány intézkedést tett, hogy mindamellett kellő számú ily helyiség álljon nyitva a nőtlenek kellő ellátására. A városház terén naponkint rendes patkány vásár tartozik, egy eleven patkány ára 30—35 centime. Rochechouart utczában egy vadpecsenye kereskedő nyúzott ebeket, macskákat és patkányokat aggatott ki kirakatában. Élelmiszer bőven van. Francziaország, Lyonból írják nov. 24. és 25 ről a „L’Indépendance”-nak. A poroszok a Saône folyó mentében mennek előre, gyakran történnek kisebb csatározások köztük és a szabadvadászok között. Híreket vettünk Bourgogne alsó vidékéről, melyen keresztül mentek a Metznél állott német csapatok, midőn nyugatra és északra vonultak. Seus városa nem gondolt védelmére, de meg is jön büntetve gyávasága miatt. El lehet róla mondani, hogy „zsebre dugták“. A távolról jött ellenségnek sokra volt szüksége, és elvett mindent. Sok szomorú dolgot el lehetne beszélni. Egy községi tanácsos rémület következtében meghalt. A lakosokat áttöltésre kényszerítették. Garibaldi tisztjei, kik Lyonban laknak, látva, hogy az olasz kormány akadályozza bajtársaik elutazását Olaszhonból és megfosztja őket a reménytől, mely szerint egy új zászlóaljt akarnak alakítani: egy folyamodványt intéztek a rhône-i praefectushoz és Garibaldihoz, hogy engedélyt kapjanak egy külön csapat szervezésére. Két franczia kém, kik Creuzot-ban laktak, a múlt vasárnap Autunben agyonlövettek. E mesterséget a háború kezdete óta gyakorolták és néhanéha a halottak megrablásával felváltották. Keletről vettünk híreket. A poroszok csakugyan elfoglalták Montbélierd-t s e helyen védelemre készülnek. Midőn megérkeztek, bementek a lakott házakba és mindent elvettek, amit élelmiszerekben találtak. Tegnap érkezett Lyonba egy csapat arabs önkénytes, kiknek megjelenése sensatiót okozott. Ez afrikai bennszülöttek szép öltözetük és szilárd tartásukkal sok bravút idéztek elő utaikon. Franczia tisztek vezénylete alatt állanak. A nemzetőrség zenével kisérte őket. Mondják, hogy az itteni városi tanács egy jelentést kapott, mely szerint 80,000 Remingtonfegyver érkezett Brestbe, melyek a Rhőnevölgyi védelmi bizottmányra vannak czímezve. Combriels tekot, ki Monpellierből egy kínos sebészeti műtét után Luzignanba utazott, hogy az aude-i megyében teljesen bevégezze gyógyítását, oly megtámadások és sértésekkel fogadták, melyek valóságos lázadássá fejlődtek. Árulással vádolták. Minden készen van, a hadikészletek már nem férnek a fegyvertárakba, a raktárak telvek, a hadsereg ki van egészítve, semmi sem könnyebb, mint ezt a háromszázezer embert a határszélre vinni, s az ellenséget meglepni velük. Nem tartozik-e felséged magát országa többi népeinek is megmutatni ? Siessen utazásával. A szemletartás színe alatt a csapatokat összevonom, s mikor ellenfelünk a legbiztosabban érzi magát, egy megrázó ultimátumot küldünk, rájuk rontunk és széttiporjuk. Ah felség, minő öröme lesz népünknek, ha a régi zászlót felséged ifjú kezében lobogtatja a szél! A hadsereg el lesz ragadtatva, mily átalános lelkesülés lesz mindenfelé. Felség, a gondolatra akaratom ellen sírok; öreg katona vagyok, engedje meg felséged, hogy megöleljem. — Köszönöm tábornok úr. Első hadjáratomat az ön parancsai alatt akarom folytatni. Őrizze meg a titkot és készüljön. Akkor indulunk, mikor ön akarja. — Már holnap Felség, és számítson reám, kisérni fogom önt, mint árnyékomat; de engedje meg Felséged, hogy egy tanácsot adjak. Ott alant mi elegendők leszünk, de itt egy bátor és határozott szellemet kell hagyni, aki a közlelkesedést meghűlni ne engedje, s szükség esetében az országot kényszerítse, hogy utolsó gyermekét és utolsó garasát is feláldozza; a közvélemény e nehéz munkára csak egy férfiút jelöl ki és ez gróf Mindenfélre kanál. — Ne beszéljen ön róla, mondá Jáczint. Gőgös modorával a gróf megsértett. — Felséged, engedjen meg egy öreg katonának, a közigazgatás a gróf kezében van, egyedül csak ő képes . . . — Elég tábornok ur, a viszontlátásig.“ A mord katona alig lépett ki a teremből, egy kötő azonnal irt egy levelet a hadügyérhez, melyben utolsó haditetteit igazolja. E levél végszavai így hangzanak : „Ha képtelen voltam, tegyenek le! Ha áruló voltam, lőjjenek főbe ! Polgár, a lelkiismeret és szabadság nevében igazságot kérek! Katonák, én megvédem becsületemet!“ Guingampból írják nov. 21-ről: A Bretagne nem tétlen. Úgyszólván valamennyi fiát a laval-i táborba küldte. Harczosai, kik közt minden kor képviselőre talál, franczia és bretagnei dalokat dalolva mennek rendeltetési helyekre. Röviddel Kératrynak ideérkezése után ellátták ez embereket jó fegyverekkel és a vasúton roppant sok élelmikészletet szállítottak számukra Brestből Lavalba. Most csak hasznot kell venni mindezekből. Rouenből gyakran jönnek ide hírek. Az ellenség mindig e város körül ólálkodik, de nem mer beléje harapni. A normandiak jól tartják magukat; ezek komoly emberek, nem fecsegők, s megteszik amit ígérnek. Drouyn de Lhuys a következő levelet intézte a „Daily News“ szerkesztőjéhez : „Uram! A Times nov. 23-iki számában egy jerseyi lap után állítja, hogy én írásban fejeztem ki ragaszkodásomat a franczia nemzeti honvédelmi kormány iránt. Ez állítás nem egészen helyes , én épen nem voltam azon helyzetben, hogy ragaszkodásomat, e kormány iránt nyilváníthattam volna, noha ki sem óhajtja hőbben, mint én, hogy feladatát sikerüljön megoldania. Midőn számos évekkel ezelőtt a politikai élet színpadán felléptem, szabályul tűztem magam elé, mindenek előtt hazámat szolgálni s őszintén elfogadni a kormányformát, melyet szabad akaratából magának választott. Midőn pillanatra elhagytam Francziaországot, két okból tettem azt: egyrészt a septemberi események minden politikai tevékenységtől megfosztottak, másrészt nem akartam, hogy jelenlétem alkalmat szolgáltasson oly manővíírozásokra, amelyekkel én minden solidaritást visszautasítok. Fájdalommal látom, hogy nem értem el teljesen e czért mindazon elszigeteltség és félrevonultság mellett sem, amelyben itt idegen földön élek, mert míg némely lapok ragaszkodásomat hirdetik a köztársasághoz, egy másik bonapartista lépéseimet denunciálja Jerseyben Rouker, Pietri és Leboeuf urakkal, kik sohasem jelentek meg e szigetben, egy harmadik ismét állítólagos három látogatásomról beszél Eugénia császárnőnél, kit nem volt szerencsém láthatni Angliába érkeztem óta, végre egy negyedik szememre veti, hogy a magántanácsban a hadüzenet mellett szavaztam, noha e tanács sohasem határozott ily kérdés fölött, s csak a franczia hadsereg első vereségei után hivatott össze. Fogadja stb. St.-Hélier 1870 nov. 25. Drouyn de Lhuys, Versailles. Midőn az ostrom kezdetét vette, Francziaország fővárosa saját sorsára hagyatottnak tűnt fel; a franczia hadseregek tönkretétettek vagy foglyul estek és Páris egyedül állott. Gambetta ekkor léghajóval menekült ki s csodálatos erélye uj életre hívta a tartományokat. Garibaldi szintén megjelent, Kérary felkelte barátait a nyugati partokon s Bourbaki vette át a parancsnokságot északon. Alig képes a világtörténet országot felmutatni, mely oly összetartást tanúsíthatna, mint Francziaország ez ősz folyamában. Valóban, országot ügyesebb és határozottabb betörők soha meg nem rohantak. A franczia nép egykor óriás volt, de a germánok legyőzték ellenfeleiket. Az újabb franczia hadak hátrálnak a metzi csapatok előtt, írja a „D. News“ versaillesi levelezője nov. 23-áról, s a Páris körüli újabb földmunkálatokkal szemben a német ügyesség hasonló földmunkálatokat állított föl s Párisnak egy időre ismét egyedül kell állania. Bármi történjék, a nagyváros el nem kerülheti sorsát, fegyver avagy éhség által a németek be fognak vonulni kapuin, mielőtt hazatérnének, hacsak nem leend képes tartani magát mindaddig, míg Francziaország minden erejét összeszedi. Ez utóbbi eshetőség azonban igen halványnak tűnik fel előttem. Én nem osztom ugyan azok nézetét, kik Páris kapitulatióját már dec. 1-jére várják, de kétkedem, hogy Trochu képes legyen katonáit egy hónapig ütközetbe vinni minden húsétel nélkül, pedig Karácsonya még a lóhús is igen szűkén lesz Párisban, honnan szintén megerősítik e nézetünket, halljuk ugyanis, hogy ez időre lovak, majmok s macskák mind el lesznek fogyasztva s a nép kenyérre és borra szorul, ekkor aztán kitörést fog sürgetni, s kitörve a gyarló vezénylet mellett nagyon valószínűleg megveretni, erre elveszti a nép bátorságát s tele torokkal feladást sürget. A német vezérek bizonynyal e programmot fogadták el, mert különben egész erejükkel fellépnének s megkezdenék a város bombázását; ők azonban kímélik lőporukat s készülnek ellenállani a történhető kirohanásoknak; ez okból minden készen áll éjjal nappal. Odo Russel állomás szerint segélyre szólította fel Vilmos királyt a keleti ügyben, kitől azonban tagadó választ nyert. Mi nem segítettük Németországot múlt julius hóban, s most ő sem segít bennünket keleten. Fól levő házhoz szaladt, ahol a volt miniszter várta. „Győzelem! kedves gróf, mondá neki. A tejes szájú név pompás hatást csinált; a háború el van határozva; a gyermek kezeink közt van, s megmutatjuk neki az utat. — Hát az én állomásom ? kérdé Mindenfélekanál. — Lemondása által megsértette a fejedelmet, de jó reménységem van. — Köszönöm kedves barátom; nem fogom elfelejteni, hogy ön mily nagy szívességet tett velem. — Egyik kéz a másikat mossa, kedves jó barátom, mondá a tábornok. Ne felejtse el ígéretét. Ha bőrömet koczkáztatom, az azért van, mert herczeg akarok lenni, nem tesz semmit, bármiféle herczeg, csak legyen meg a czim egy nagy adomány kíséretében. — Ez az ön dolga, nem az enyém, mondá vidáman a gróf. Verje meg előbb az ellenséget, aztán számitson reám. — Igyekezzék miniszteri helyét minél előbb elfoglalni, mondá a báró, holnap indulunk. — Tábornok úr, ne nyughatatlankodjék ; az első lépést megnyerte; a második az enyém. Isten áldja.“ Jáczint felindulása még nem szűnt meg. Mikor a királyné a gróf lemondását és a hadi terveket meghallotta, egy szó szemrehányást sem tett, hanem könnyekre fakadt, s fiát gyöngéden megölelte. Mikor az ember ifjú és anyját szereti, az ilyen érveknek nehezen tud ellenállni. A fejedelem aggodalmasan tért a szobájába, elégedetlen volt magával és másokkal is, midőn jelentették, hogy Mindenfélekanál gróf kisasszony kér tőle kihallgatást, s a teremben várja. BwiMgBiMBBBBBSgwnr-'. ■ í "i eltávoztatását. Jáczint Tamaris kezét még folytonosan fogta, mind a két keze reszketett. „Miért akar a gróf bennünket elhagyni ? mondá a fejedelem rövid szünet után. Tanácsaira gyakran szükségem lehet. — Felség, válaszolá Tamaris, atyám a régi szokások embere, elvei szigorúságát semmi sem képes meghajtani. Mint a fejedelem és állam szolgája büszke, ha érték feláldozhatja magát, de a hatalom gyengítésére soha sem fog segédkezet nyújtani. Jelenléte az udvarnál veszedelmes hasonlításokat és hibás megbánásokat idézne fel: egy kegyvesztett miniszternek első kötelessége az, hogy felejtesse el magát. Semmit sem magáért, a fejedelemért mindent: ez a gróf politikai hitvallása; én tisztelem és bámulom. Én is ezt osztom. Atyámszerencséjében résztvettem, kegyvesztésében is osztozni fogok, s bármily nagy legyen is az áldozat, panasz nélkül fogom követni magányunkba, hová magunkat véglegesen elzárjuk. — Kegyed is, Tamaris, kegyed is elhagy, kiáltá a fejedelem, és épen most mindenki elhagy, a földkerekségén egy barátom sincsen!“ Tamaris válasz helyett az ég felé emelte könyben úszó szép szemeit. Jáczint érezte, hogy le van győzve, nem is próbált ellent állani. Csengetett. „Keressék fel gróf Mindenfélrekanált, mondá, várom. — Isten önnel Felség, mondá a gróf kisasszony legédesebb mosolylyal, bájosan meghajtva magát. — Nem úgy, Tamaris, ■— a viszontlátásig ! (Folyt, köv.) Még mindig semmi kitörés, írja ugyanazon levelező nov. 24-éről. A két nap előtt ide jött párisi szökevények állítása tehát, hogy néhány óra múlva kitör egész Páris, nem volt egyéb, mint cselfogás, hízelegni akartak új barátaiknak. A poroszok megunták a várakozást s örömest mérkőznének meg a francziákkal. Vezéreik érzik, hogy egy erélyesen visszavert kitörés Párist feladásra kényszerítené. Ha ugyanazon időben — mint várjuk — a loirei hadsereg is a sedáni sorsára jutna, ez porig alázná Francziaországot. A francziák egyszerűen minden feltételt hajlandók lesznek elfogadni s Németország meg fog nekik adni minden általuk kért garantiát. Ezek kritikus napok a háború történetében. Paladine visszavonulhat s megmentheti hadseregét újabb erőfeszítések tételére. Trochu elhalaszhatja kitörését, míg újabb alkudozások is eredményteleneknek mutatkoznak, de a németek erősen hiszik, hogy mégis minden az ő diadalukkal fog végződni. Francziaország és az Egyesült Államok katonai kórodéiról. Ei a b o «« i a y «-tói. (Folyt.) Ha ítéletünket szigorúnak találják, olvassák el az olaszországi hadjárat orvosi statistikáját, a hivatalos adatok nekünk adnak igazat. Az olasz háború májusban 1859-ben tört ki, de január óta el voltak rá készülve. A katonai igazgatóság semmit sem kimért, hogy a győzelmet biztosítsa: a vontcsövű ágyuk készen vannak, katonáink hadkészlete az oszrákokét felülmúlja , de a hadsereg egészségéért mit tettek ? a keleten szerzett tapasztalás még egészen uj volt. Mit tettek ? Európa leggazdagabb s termékenyebb országában a táplálék rész s többnyire kevés volt. Sokszor hiányzott a kenyér, máléliszttel pótolták, de katonáink azt nem tudták elkészíteni. A táplálék rendesen kétszersült volt s az ital egy kis rész kávéval vegyített víz. Már júliusban telve voltak a kórházak, a betegség nem volt veszélyes , de nagyon elgyengítő őket. Az orvosok a bajokat a rosz szállás és elégtelen tápláléknak tulajdonították. Ha az egészséges katonákért nem tettek semmit, lássuk, hogy a sebesültek és betegekről gondoskodtak-e ? Volt e tábori kórházuk és beteg ápolójuk ? Május 22-kén Voglierából a főorvos báró Larreynek ezeket írja: „Holnap 180 nehéz sebesültünk marad, nem számítva azokat, kiket a nap folytán behoznak. Nagyon meg vagyunk szorítva. ... A szolgálat rendezése rész; nincsenek betegápolóink; néhány zenészt alkalmazunk ápolóknak; de nem vesszük semmi hasznukat, mert nem tudnak semmit. A betegek rosszul táplálkoznak, s rész ápolásban részesülnek .... legalább 8 orvos és 30 betegápolóra volna szükség, és elegendő lépés és gyolcskészletre.C Champouillon orvos’azt írja, hogy a templomok és zárdákba szalmát vitet, mert teljességgel nincsen fekvőhelyök; hozzáteszi még: „Az intendáns urat kértem, hogy a betegek részére szerezzen 2000 gyolcs lepedőt, s hogy azt a kevés gyolcsot, a mi van, kíméljük, a lakosságot felkértem, hogy elegendő mohot gyűjtsenek, ez is jó szükségből, a hidegvizes borogatásra. „Azt is tudatom, hogy az igazgatóság számos elfoglaltatása vagy tudatlansága miatt, 800 beteg négy napig a közrészvét szívességéből táplálkozott. „Az orvosi szerek is hiányoznak. A solferinói csatára el voltak készülve, a beteghordozó szekerek a harcrtérhez közel voltak felállítva, hogy a sebesülteket a kórházba hordják. Július 25-kén 10,212 sebesültet hoztak, 29 és 30-án kevesebbet. Mennyi szükségtelen s elkerülhető fájdalom! képzeljük el azon szerencsétlenek kétségbeesését, akik segély nélkül halnak el ! Lehet ő valami kínzóbb, mint azon sebesült nyomora, aki három négy napig is kénytelen várni a segélyt, mely rögtön nyújtva valamely testrészét vagy életét megmentette volna. Ez áldozatoknak nincsen e joguk bennünket háládatlansággal vádolni? A fő ok, az orvosok hiánya. Olaszországban negyedrésznyi sem volt, mint a szükség kívánta. 1830-ban a restaurátió alatt az algíri 30,000 emberből álló seregnek 180 orvosa volt. Krimiában 1855 ben 108,000 katonának 78nál nem volt több. Olaszországban 1859-ben 160,000 embernek csak 132 orvosa. Az első császárság alatt, ötszörre több sebészek volt, mint nekünk. Talán a háború most megváltoztatta jellegét , tán kevesebb katona van fegyver alatt, az összecsapások tán nem oly veszélyesek, s a romboló eszközök kevésbé gyilkolók? Ellenkezőleg a csaták — mészárlások, az új gépek egy lövéssel — egész osztályokat elsepernek. Egyik naptól a másikig 10 és 20,000 sebesültet fel kell szedni, széthordani, amputálni és kötözgetni. Larrey báró, a hadsereg főorvosa, aki a rajta levő felelősséget nagyon érzi, siet is a hadügyminiszterre hatni. Roquet tábornok által 300 orvost kéret; a miniszter e számot igen soknak találta, s azt írta a császárnak, hogy a háború igazgatósága képtelen az ily nagy követeléseket teljesíteni. Meg kell elégedni 150 orvossal, s ugyanannyi segéddel, azaz oly ifjakkal, akikben több a jóakarat, mint a tudomány. Larrey leveleiből látjuk, hogy a szerepek meg vannak változva; nem az igazgatóságok Tamaris a palotában ! Tamaris, kinek talán szüksége van az ő segítségére! E gondolatra Jáczint elhalványult, s midőn a terembe lépett, szive hangosan dobogott. Fekete öltözéke, fején csipke fátyollal, Tamarisnak oly bánatos és lemondó kifejezést adott, hogy a fejedelem zavara teljes lett. „Felség, mondá mélyen meghajolva, kegyeskedjék Felséged egy alázatos alattvalójának alkalmatlankodását kimenteni; atyám nevében jövök egy kötelesség teljesítéséért.“ Itt elhallgatott, mint az a nő, a ki felett a tisztelet és félelem hatalma erőt vett. Jáczint kénytelen volt kezét megfogni , hogy felbátorítsa. „Felség, folytatá, midőn az ön felséges atyja, ezelőtt 10 évvel a hetedik csatából, melyet örökös ellenségeinkkel folytatott, visszatért, gr. Mindenfélekanálnak adta által kardját. „Kedves miniszterem, mondá, fogadja e fegyvert, mint szent ereklyét őrizze, s ha én már megszűntem élni, midőn fiam tizennyolczadik évét betölti, e győzelmes kardot saját maga adja át neki, mint az ő iránta való gyöngéd szeretetem emlékét és az ön iránti barátságom jelét.“ ,,Az a kard itt van, folytatá Tamaris. Két év múlva adhatta volna atyám ezt önnek át , de miután az udvart el akarja hagyni, hogy véglegesen jószágaira húzódjék, úgy gondolta, hogy elérkezett az óra, melyben a becses emlékét kézbesítse. Ha valaha, amitől az isten őrizzen , ismét feléledne a két nép között a harcz, e dicsőséges kard új fényt árasszon Felséged kezei között: ez atyám és az én utolsó kívánságom.“ A szép gróf hölgy ismét köszönt, lesütötte szemeit, s várta, hogy a fejedelem engedje meg azok, akik az orvosok rendeletéből katonáinknak segélyt nyújtanak, az orvos kéri az igazgatóságot, hogy legyenek szívesek, a vándorkórodákat felállítani, berendezni, s a sebkötéshez szükséges készletekkel ellátni, más szavakkal, az intendáns közbenjárása szükséges még arra is, hogy a gyógyszerész és betegápoló a sebésznek engedelmeskedjék. Szép dolog a hierarchia , de ily végletekre vinni nevetséges, sőt több, oly bolondság, mely a kegyetlenséggel határos. Minden gépiességnek, amit az emberekre alkalmaznak, az a szerencsétlensége, hogy a tudomány haladásának, s a pillanat szükségének soha sem felel meg. Van egy hivatalos egészségi szabály, ehez hűségesen s a legjobb akarattal ragaszkodnak, s nyugodt lelkiismerettel teszik a roszat, azzal a hittel, hogy az jó. Orvos és intendáns sohasem lesznek egy véleményben a túltömöttségre nézve, az intendáns azt hiszi, hogy ha 20 köbméternyi levegője van minden betegnek, az elég. Az orvos keveset gondol az ilyen rendeletekkel, neki az épület be van mételyezve, mihelyt a levegő megszűnik tiszta lenni, a ragály, a betegségek súlyosbulása, s a halandóság szaporodása által észrevehető. A tapasztalás által felvilágosult Amerikaiak azt tartják, hogy tíz évi használat után minden kórház meg van mérgezve, és lá kell bontatni. Orvosaink még nem jöttek ennyire, de hiszem, hogy ők is rá jönnek. Az élettannal foglalkozok, a mi mostani kórházainkat a ragály tűzhelyének tartják. Az olaszországi háború csak két hónapig tartott, a hadsereg Francziaországba visszament, s ily rövid idő alatt is, épen annyian haltak meg betegség által, mint az ellenség tüzétől. S még többet veszítettek volna, ha a főhadiszálláson Larrey bárót nem birjuk, kinek nevét szerencsés vagyok a közhálának általadni. Ő fáradhatlan s kimeríthetetlen szelídséggel működött oda, hogy azt a köteléket, mi orvosainkat akadályozta, tágítsa. Mindig a múlt példája volt előtte, s ezáltal a ragályt elkerülni, s a sebészetet oda módosítani, hogy a mennyire lehet kíméljék az emberi testet, ne csonkítsák őket, a szegény katonák életét ne tegyék még kínosabbá. Senki sem tett többet, mint Larrey. Azzal végzem, hogy a franczia katona a leghősiesebb, de nem tudják őket sem ápolni, sem megtartani. (Folyt. köv.) Szeged, dec. 1. [A vár alatt az őr agyonlőtte M 0rnán István hajóst.] A mai nap egy szomorú esemény hírével lepte meg Szeged lakóit. A szegedi várat, mely jelenleg több mint 500 rabot zár össze, tudvalevőleg a legszigorúbb katonai őrizet alatt tartják, s mivel gyakrabban tapasztalák, hogy a fogvalevőknek még kint levő czimborái vagy rokonai a kinyíló börtön ablakhoz lopódzva, hírek vagy levelek becsempészését kísértették meg, jelenleg nemcsak a várfalakon, hanem kívül a vár körül is őrállomások léteznek s tilalomfák jelölik ki azon vonalat, melyen belől a várhoz közeledni nem szabad. A legközelebbi éjjelen egy ily külső őr több egyént látott a vártól nem messze beszélgetni, kik közül azután kettő különválva feléje közeledett. Midőn a tilalmi vonalat átlépték, a katona „halt“-ot kiáltott s ezt még néhányszor ismételte, a nélkül azonban, hogy a felé közeledők visszafordultak vagy megállották volna. Mintegy 15 lépésnyiről tört magyarsággal kiáltá feléjök „nem szabad“, s midőn erre sem tágítottak, lőtt és az egyiket szivén találta. Erre a meglőttnek társa állítólag szintén lövéssel felelt, mely azonban nem talált, azután elszaladt. Kora hajnalban a hullát bevitték a város kórházba és egy itteni hajós, Molnár István holttestének ismerték föl, zsebében nem találtatván egyéb, mint tárczája, melyen a golyó épen keresztül fúródott, és egy darab gyertya, melyet hihetőleg a hajóban használt. Ezen sajnos esemény indoka pedig a szigorú és az őr által pontosan megtartandó katonai rendszabályokon kivül némi részben a szegedi népnek a várőrség iránt többször tanúsított magatartásában keresendő. Nem egyszer volt rá példa, hogy éjnek idején a várfokon lépdelő őrre rálőttek, sőt legközelebb azon vakmerőség történt, épen a múlt éji lövést okozott őr ellen, hogy fényes nappal 3—4 ember megtámadta s e közben, midőn a puskát is el akarták tőle venni, a támadók egyike kezét is összeharapdálta. Ezért azután az illető őrt, mint gyávát megdorgálták s igy nem csodálható, ha ugyanő ezen előzmények után a fent előadott esetben fegyverét kilőtte. Bármily szomorú legyen is különben ezen esemény, nagy tanúságul fog szolgálni azon kényelmüek, vagy részakaratunk részére, kik a közérdek szempontjából felállított rendszabályokat semmibe sem veszik. Egyébiránt, mint értesültem, az egész ügyet a város, katonaság és királyi biztosi hivatal küldötteiből alakult vegyes bizottság fogja megvizsgálni..