Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-01 / 108. szám
I A* „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Rienzi helyett — miután meggyőződtünk, hogy megjelent már egyszer, régen, magyar fordításban is — Hawthorne amerikai nagy írónak „Átalakulás“ czímű utolsó regényét adja az Ellenőr, január első napjától kezdve. A nagyszerű mű tartalmi változatosságának körtetjéről némi fogalmat adhat fejezeteinek czimsorozata, melyet ide igtatunk. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhítésére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt.k. A múlt kimutatás összege 41 frank, 1 ar., 2 frt, 3 db 1/1 frtos, 4 db 5 kros ezüstben és .................................... 659.26 Székes-Fehérvártt dec. 26 dikán több fiatal ember a Schlenk szálloda termeiben táncz és sorsjátékkal egybekötött zeneestélyt rendezett, melynek tiszta jövedelme a felülfizetésekkel együtt 480 frtot tett (alább a „Hírek“ után közöljük a számadást). Felülfizettek: Pollák I. 50 kr, Kreiszler Zs. 5 frt, Weiner L. 1 frt, Fellner I. 50, Heyder K. 50, Klökner P. 50 kr, Krausz H. 4 frt, Dan D 50 kr, Wittenberg A. 1 frt, Lerf P. 50, Lerf J. 50, Scholl mérnök 50, Kövér F. 50, N. N. 50, N. N. 40, Scherz M. 9 frt 50, M-Kálmán 50 kr, Szüts S. 5 frt, Székké Kr. 1 frt, Fittier B. 1 frt, N. N. 50, Cimnnn 50, egy honvéd őrnagy 50, Blau 80 kr. id. Felmayer I. 12 frt 50 kr, Túli 50 kr, N. N, 1 frt, Kohn 50, Morgenstern 50 kr, N. N. 1 frt 50, Müller J. 50, ifj. Schlamadinger J,50 kr, Wertheim 2 frt 50, Bernát P. 2 frt, Kari 'Gy. 4 frt 50. N. N. 20, kr. N. N. ] frt. Mentler Zs.50, Réh J. 30. Schwarez V. 50 kr, Horváthné 2 frt 60. N. N. 50, Almásy F. 50 kr, K 1 frt. Prager 1 frt 50, Brody 50 kr, F. 50 kr, Grau J. 1 frt 50, Deutsch L. 2 frt. Heinrich 60 kr, Braso O. 1 frt, Erdösy 40, Mandl 50 kr, Herzog I. 1 frt, Deutschländer A. 50, N. N. 50, N. N. 50, Breyer J. 1 frt50, Weber lift 50, Szépéit 50, Bazsalik 50. Minkus 1 frt 50, N. N. 1 frt 50, iv. N. 50, N. N. 50, Jen,itke őrnagy 3 frt 50, Fugh D. 50, Lakos F. 50 kr, egy tanár 1 frt, Kell 1 frt, Sallegg 1 frt, Walch 50 kr, Gillming 2 frt, Bauer M. 1 frt, Morgenstern 1 frt, ifj. Fellmayer I. 1 frt, Pribék polgármester 50, N. N. 50, N. N. 50, Nyikos Gy. földmives és városi képviselő 10 frt, Langmar J. képv 1 frt, Kiss M. v. biztos 1 frt, Gruppai Gy. 5 frt, Horváth J. 2 frt, Knazovitzky Istvánná 1 frt, Gassner P. 5 frt, Zsigmond L. czipész 1 frt, Madann L. 1 frt, Flögel E. 1 frt, Seiber V. 1 frt, Rózsás P. 50, Fikert I. 50,Baumann F. 50, Szekerák V. 50 kr, Szatzker 1 frt, visszaajándékozott sorsjegyekért 1 frt, N. N. 50, N. N. 50, V. N. 50 kr, Szatzker K. 1 frt, Havranek L. 50, Beöthy 50 kr, Strobl F. 1 frt, Tauszik A. 1 forint, Havranek I 50 kr, Sigray S. 50 kr, Deutsch M. 1 forint 50 krajczár, Simlc 50 kr., Fidler 1 frt, B. 50 kr, Sándor 1 frt 50 kr, egy bizonyos 1 frt, N. N. 1 frt 50 kr, Huszarik P. 2 frt, Ebnrrecht 1 50 kr, N. N. 60 kr, Homa G. 1, Hübner R. 1, Choesensky J. 5 frt, Neumayer E. 1 frt, Hillmer 1 frt, Lustig B. 2 frt, Singer S. 1 frt. Továbbá a költségek levonása után maradt 469 frt 88 kr a rendezőség tagjai : Fellner Soma, Kiss Ignácz, Majláth János, Mészáros Antal, Schiller Lipót és Kopp János kiegészítették 10 frt 12 krral f igy tesz az egész összeg . . . . . . . 480. — Üdvözlet. Nincs az a nehéz idő, melynek komorságát fel ne deríthetné pereznyire a felleghadak sötét háborgásai közt áttörő napsugár. Nincs az a nehéz szív, melynek búbánatját ne indíthatná pillanatnyi mosolygásra a fájdalmak fekete csoportosulása közt megjelenő gyermekarcú örömsugárzása. Lehet, hogy a múlékony napfény után még sötétebbnek látszik a viharos ég. Lehet, hogy a futólagos mosoly után még kínosabbnak érzi fájdalmait a gyászoló szív. De a sugár és mosoly, bármily tünékenyek legyenek, mégis jól esnek a szemnek és szívnek s a nap és gyermekarcz játszi ragyogása sem marad áldott hatás nélkül, így hát az Újév reggele is, és minden ünnep, melyen az emberi kebel szelíd húrjait hozza dallamos mozgásba, ha mindjárt csak alkalomszerüleg is a remény, hit és szeretet varázshatalma, s elnémul, ha mindjárt csak kivételesen is, az emberi kebel durva húrjait hangoztató csüggedés, bizalmatlanság és önzés rész szelleme. A nemes indulatok, magasztos harmóniáját élvezze édes hazánk nem csak ma, de mindennap, hogy lehessen boldog újéve minden igaz gyermekének, az átalános jóllét, polgári erények és nemzeti felvirágzás által. S aki nem veszti reményét a csalódások közepette is, megőrzi hitét a legcsüggesztőbb körülmények közt és állandó marad szeretőben az igazság iránt minden esetben, az becsületesen teljesíti kötelességeit mint magyar és ember. Minden jót az ilyennek. Csernátony JÉ*“* Előfizetési árak: Egész dme . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ ( Egy hónapra • 1 , 80 , Egyes szám ára 10 kajezár. Szerkesztési iroda: Peeten, bálvány-utcaea -A. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fmrftfttalnalír #»1. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Lécroidy testvérek irodájába (2 sas-utca* 24. ssjf 108. szám. Vasárnap, január 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy pétet sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 r Kiadóhivatal.* Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivataliban két sasutcza 14. sz., Legridy tátvérek nyomdijában Pest a sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában ^ Pest, arany kéz utca 5. szám. II. évfolyam. A bankkérdésről. Alig van fontosabb és anyagi érdekeinket mélyebben érintő tárgy a bankkérdésnél. — Elmondom tehát róla nézeteimet én is, kiterjeszkedve két más kérdésre is, mint azzal szorosan összefüggőkre, vagyis arra, hogy : 1-er miként lehetne a pénzértéket (valuta) helyreállítani? —s hogy 2-or miként lehetne Magyarország pénzügyi függetlenítését megalapítani, és egy országos jegybankot, a bankszabadság elvének figyelemben leendő tartása mellett létrehozni. 1. Míg a pénzérték (valuta) vissza nem állíttatik, addig hazánkban az anyagi fejlődés nagyon megnehezítve marad. A biztos alap hiányozván : a mezei gazda, gyáros, iparos és kereskedő, ki nemcsak máról holnapra él, semmire sem számíthat, így bizonyos zsibbadás fogja el az igyekezetét, fékezi a vételkedvet s a vak sors játékának teszi ki a legszorgalmasabb osztályokat. A valuta helyreállítása csak úgy feltételezhető, ha az államjegyek a forgalomból kivonatnának, és ha az örökös tartományok azon 80 milliót, melylyel az. ausztriai nemzeti banknak tartoznak, a kikötött időre befizetnék. Az államjegyeknek készpénzzel beváltása előttem jelenleg lehetetlenséggel határos dolognak látszik. Én nem hiszem, hogy Ausztria és Magyarország 310 millió ezüst forint kölcsönt beszerezni tudnának, vagy ha igen, akkor az oly drága lenne, hogy az orvosság veszedelmesebb lenne a betegségnél. Mert ha az csakugyan beszerezhető lenne is, a hozzá számítandó 80 milliónyi banktartozással legalább 390 millió forintnyi óriási államkölcsönt tenne szükségessé, —és ez legalább 120 milliónyi uzsora fizetését vonná maga után — az ily összeg nem igen ajánlkozván 70-es cursus mellett és igy legalább is 130 millió felülfizetést vonván maga után. Egyetlen czélszerű mód lenne tehát az államjegyeket, államadóssággá átváltoztatni. A papirospénz átváltoztatása némileg méltányosan úgy eszközöltethetnék, ha 100 ft. pénzjegyért a 100 forint ezüstre szóló és 5%-val ezüstben kamatozó államkötvények bocsáttatnának ki. Itt azonban két fő tekintetet kell szem előtt tartani. Ily nagy mérvbeni bevonása a forgalmi eszközöknek a már is szerfelett magas kamatláb még magasabbra szökését vonná maga után. A pénz szerfelett megkevesedvén , ha a kellő előintézkedések meg nem történnének, okvetlenül egy ujjab krisisnek néznénk elébe. Ausztriában a baj kevésbbé lenne érezhető. Mert ha az osztrák nemzeti bank Magyarországon lévő elhelyezett tőkéit mind bevonná, s azt egyedül Ausztriában helyezné el, az a bajon némileg segítene. S tekintve, hogy Ausztriában hasonlíthatlanul több a tőke és sok nagy pénzintézetek léteznek, ott ezen műtét is kevésbbé lenne veszedelmes. Hazánkban azonban előleges intézkedések nélkül a legnagyobb zavarok keletkeznének. Egyszerre megállana minden kereskedés, a bukások egymást érnék , a tulajdonos nem fizethetné adóját, nem fizethetné kiadásait, a bérlő nem róhatná le tartozásait stb. E válságot megelőzné Magyarországra nézve is, ha a kellő intézkedések alapján több nagy bank keletkezése biztosítva lenne, s ezeket nem a keletkezés vajúdásai között, hanem oly szilárdult állapotban érné a változás, hogy azon perezben, midőn az osztrák nemzeti bank kiváltsága megszűnnék és az államjegyek bevonása tettlegesen megkezdetnék, teljes kiterjedésben megkezdhessék működéseiket ők is. A 80 milliónyi banktartozásra nézve megjegyzem mellesleg, hogy én azt, ha csakugyan létezik ilyen követelés az osztrák kormány részéről, nem tartom komoly dolognak, s azt hiszem, csak azért formáltatott, hogy annál inkább elismerjük ennek elengedése mellett az osztrák nemzeti bank szabadalmát. Mi nekünk soha se voltak államadósságaink, s ha politikai tekinteteknél fogva — elfelejtetve azt, hogy az osztrák államadóság egy tetemes része az örökös tartományok szükséges beruházására fordíttattak más része pedig a mi alkotmányos szabadságunk elnyomása czéljából vétetett fel — egy bizonyos quóta fizetésében örök időre megegyeztünk : minket többé azon bankadósság — már akár lett legyen azon quótába beszámítva, akár nem — soha semmi körülmények között sem illethet, s mások, mint a nemzeti bank részvényesei és hivatalnokai nem is állíthatnak ellenkezőt. Ha azonban bármi okból az ausztriai nemzeti bank szabadalmának hazánkban való elismertetésébe beleegyeznénk — a szabadalom tartama alatt — részesülnünk kellene azon 80 milliónyi kölcsönnek a quóta szerint minket illető erejéig annak előnyeiben is; - és az ebből nekünk járuló 24 milliónyi, 30%-ot az ausztriai kormány tartoznék nekünk átadni, vagy legalább ennek kamatját a szabadalom ideje alatt javunkra kiegyenlíteni. Ezt előrebocsátva elismerem, hogy az osztrák kormány, midőn államjegyeket bocsátott ki, akkor megszegte a bankkal kötött szerződését, és ezért a nemzeti banknak méltányos kárpótlással tartozik. De ez is azon múltra vonatkozik, midőn a kiegyezkedés még nem volt meg. Most már Ausztria minden követeléseire nézve a quota által van kielégítetve. A bank kárpótlásához sincs tehát semmi közünk. Ez a nemzeti bank,, és az osztrák kormány dolgai intéznék el egymás között. Oly károsításokért melyek azon időszakban vitettek véghez, midőn önrendelkezési jogunk nem volt ; oly tettekért, melyet mások követetek el — felelősséget nem vállalhatunk, kárpótlást nem fizethetünk. Ha mi a bank ügyét rendezni akarjuk, először is meg kell győződni a felől, hogy képes lesz-e Ausztria a bankszabadalom lejártával kötelezettségének eleget tenni; másodszor, ha képes lesz a 89 millió megfizetésére, várjon ez által a nemzeti bank oly helyheztetésbe jut-e, hogy készpénz-fizetéseit megkezdheti ? Ha ezen két kérdésre nézve teljes biztosítástnyerünk, csak akkor bocsátkozhatunk okosan az egyezkedésbe. Magyarországnak ma még nincs megkötve keze s ha a bankszabadalom lejárta után ismét ott lennénk, hol most vagyunk, s ha később úgy is szakítanunk kellene, akkor inkább szakítsunk most, mert legalább előbb esünk át a bajon és nem vesztjük el a drága időt. , . Pénzügyben ígéretekre nem lehet adni semmit. Az osztrák kormány bármi őszintén ígérte is, hogy ezen kötelezettségének eleget fog tenni, (sőt felteszem róla, hogy ebbeli. Ígéretét őszintén be akarná is váltani) jöhetnek oly körülmények, hogy a legjobb szándék mellett sem tehet eleget ígéretének. És ez esetben nekünk jutalmul hiszékenységünkért csak a károsodás és a csalódás jutna. Ezen 80 milliónyi kölcsön iránt csak úgy nyerhetnénk teljes biztosítást, ha az osztrák kormány már most megkötné felette az egyességet és ez a bankszabadalmának lejártával azonnal realizálandó lenne. Ugy de ilyen kölcsönszerződés létesülhetése igen kétséges — a pénzemberek előre nem látható esetekre nem szeretik magukat kötelezni. így tehát nem marad biztosításunkra más mód, mint bizonyos vinculum alatt kötelezni az osztrák kormányt kötelezettségének beváltására. Ki lehetne, például, hinni, hogy ha a kérdéses 80 millió a kikötött időben le nem fizetettnek, azon esetre Magyarország quotájából az ezüst illeték 5 millióval évenként kevesednék mindaddig, míg ezen fentebb említett összeg véglegesen és egészen le nem törlesztetik. Csak ily kézzel fogható biztosítás mellett lehetne azon kérdésbe belebocsátkozni, hogy a bank szabadalma hazánkra nézve kiterjesztessék e véglegesen, vagy sem ? Móricz Pál: Külföldi lapokat ma sem a reggeli, sem az esti postával nem kaptunk. A „Kraj“ azon felhívással fordul a bécsi és berlini képviselőkhöz, hogy intézzenek a hatalmasságokhoz közösen egy emlékiratot, mely azokat a lengyel kérdésnek az 1815-ki kongressusban kimondott elvek alapján fölszínre hozatalára hívja föl. Talán politikai tekintetben jobban van biztosítva a népek szabadsága és önkormányzata? talán itt az önkénynek megvannak korlátjai ? s egyesek talán nincsenek politikailag kizsákmányolva egyesek s egyes osztályok érdekében ? Itt ugyanazon sötét árnyképekre találunk. A jelenleg divatozó fattyú alkotmányosság csak alakilag különbözik a merev absolutismustól. A lényeg most is a tömeg kijátszása egyesek érdekében. Az alkotmányos már nem képes elfedezni, minden mesterkedése mellett is, a despotismus ránczait. Az állam egy nagy vásáros bódé,melyben minden eladó. A búza és gyapjú mellett áruba van bocsátva hit, meggyőződés, tudomány, művészet, lelkiismeret, függetlenség , s ha vevőre talál, maga a haza is. Mindenki arra törekszik, hogy minél drágábban adhassa el portékáját. A világ egy versenyfutási térré alakult, melyen mindenki előre törekszik, szerezni jóllétet, gazdagságot. Ezen versenyfutásban alig vetnek egy szánakozó tekintetet, annál kevésbé nyújtanak segédkezet a mellettök földre sülyedőnek , s minden izgalom nélkül elgázolják azokat, kik utjukba állanak. Feltartóztatás nélkül gömölyög előre a tömeg az elesteken keresztül. Átalános a barczi kiáltás, hogy : „Mentse meg magát, a ki tudja.“ Minden ügyes praktikus ember a hatalom asztalához törekszik, némelyek felemelt fővel, a szemtelenség biztosságával, mások, az alárendelt férgek csúszva mászva s hátmeggörbüléssel. Mint a nagyobb hal a kisebbet nyeli el, úgy van ezen politikai vásáros bódéban is. A hatalom megveszi a minisztert, a miniszter megveszi a képviselőt, a képviselő megveszi választóját. S minthogy a vevő szabadon rendelkezhetik portékájával, s mit megvett, nyereséggel el is adhatja — ez történik itt is. Ha nyereség mutatkozik, talad portékáján, vagy legalább azt saját emelkedésére s kényelmére használja fel. A felelős miniszter számol a — kenyerén hízó mamelukjai által éljeneztetve — saját magának. Ebben áll a miniszteri felelősség. A kormány megcsinálja a többséget, kinevezi a bírákat ; rendőri haddal az egész közigazgatást hatalmában tartja, így az úgynevezett parlamentáris minisztérium a végrehajtó, törvényhozó és bíró egy személyben. S ezen abnormis állapotot nevezik a hatalmak egyensúlyozásának! Gyönyörű megosztása a politikai tényezőknek. Ezen anarchikus helyzetben a corruptio, lélekvesztegetés és vásárlás a nép legalsóbb rétegéig elterjed — felébresztve a tömegben a legaljasabb szenvedélyt, az önzést — megölve benne a közjó iránti minden magasabb eszmét, törekvést, elzsibbasztva a magas és szép iránti érzületet. Minden ember maga magának központja — a haza rovására. Oly tömeges ezen romlottság a mai világban, hogy a politikai renegát minden szemérem félretételével büszkén tekint le képzelt magasságából azokra, kik szerinte elég bárgyúk hazáról s magasabb eszmékről álmodozni. Majdnem kihivólag czáfolják meg multjukat, hajdani meggyőződésöket s arczátlanul megrohanják azokat, kik a szabadság és hazafiság zászlója mellett következetesen kitartottak. Most a hatalom, ha valakit megvesz, nem elégli meg, hogy hallgatólag vonja vissza meggyőződését a miniszteri termek négy fala közt, s visszavonulva élvezze árulása gyümölcsét. Most az ily portékától megkívánják, hogy nyílt levelekben, hírlapokban, képviselői padokról revocálja múltját, mint a protestánsoknál szokásban volt, hogy a bukott nők lepedővel lebontva a templom közepén vallották be morál elleni bűneiket a nagy közönség előtt. De azt meg kell adni ezen tudások jellemzésére, hogy most harmincz ezüst pénzért nem vesztegetik el magukat és sokkal magasabb fogalommal bírnak opportunus eljárásokról, hogysem bűneiket megbánva magukat felakasszák. Ez nem tartozik a mai korban a jó tanhoz. Az absolutismus és a mai ál-alkotmányosság közt az a különbség van, hogy most bizonyos grátiával fosztogatják ki a népeket, amint tudják, az állam érdekében. Most a bírák választása a megyéktől és városoktól nem a miniszteri omnipotentia nevelésére vétetik el , hanem az államra ruházták a megyék ezen jogát, amint Horváth, a nagy reformátor oly szépen kifejtette. A hivatalnokok légiója, a derék serege, a hazaárulók nyugdíjazása, a gyűlöletes adónemek általi zaklatás, mind az állam érdekében történnek. Az állam most azon Moloch, mely az absolutismus helyére lépett. Ez, mint amaz, egy bálványnép olyan, mint hajdan Báál volt. A buta nép által összehalmozott áldozatot most is, mint akkor, az oltár papjai dőzsölik el, míg a nagy tömeg, az adózó és ágyutöltelékül szolgáló nép nyomorban átkozza meg születése óráját — vagy ha helyzete tudására sem ébredett fel — mint birkanyáj bőgében a kopár legelőn. Ezen őrült viki-tánczban, mely alkotmányos keret czíme alatt — a lehető legnagyobb politikai és társadalmi anarchia, a tanárok is megteszik a maguk kötelességét. Nevelnek egy sarjadékot, mely csak a törökök jancsáraival hasonlítható össze. Magasabb eszmék — a közjólét, haza neve — helyett beleoltják kebleikbe a hiúság, becsvágy, hivatalkórság és önzés ördögét. Ezen fiatal janicsárokból alakulnak azután azon gyalázatos légiók, azon polgári praetoriánok, kiknek bálványuk a siker s kik előtt nevetséges minden erény. Világítótorony előttük a hatalom, mely a hivatalokat s rendkereszteket osztogatja. Vasat, távirda, a lángészek minden találmánya ezen rendszernek szolgál eszközül, de a régi hűbérrendszert újra visszahozni, (habár más alakban) százados visszaéléseket megörökíteni, a szabadság, testvériség, egyenlőség igéit lehetlenné tenni, a népek önkormányzását a centralisatió békéiba megfojtani, a közérzületet elzsibbasztani és kiölni: ez a jelenlegi rendszernek czélja és törekvése. Európa egy nagy kaszárnyává van alakítva; gyárai romboló eszközök gyártásában izzadnak; a vasutak építésénél nem az ipar, földmivelés és kereskedés felvirágoztatása szolgál irányadóul, hanem azon czél, hogy mint rohanhassák meg egymást gyorsabban és sikeresebben a nemzetek. Milliók vonatnak el a béke műveitől, hogy — mint az ókor gladiátorai — betanítva, feluszítva egymás ellen, megmutassák melyik nemzet tud minél kevesebb idő alatt minél több embert legyilkolni. Erre van irányozva a kormányok minden törekvése. Eke és gépek helyett vontcsövű ágyuk és hátultöltő puskák a civilisatió úttörői. Borzalmas kézjelek. Névtelen. A pénzügyminisztérium költségvetéséből. A közös ügyekre vonatkozó előterjesztések, aztán a külpolitika, annyira igénybe vette az utóbbi hetekben időnket és terünket, hogy saját állami költségvetésünkkel még alig foglalkozhattunk. Az 1871-iki költségvetés az 1869-iki zárszámadásokkal együtt már az országgyűlés asztalán fekszenek és az első nagy részben már a pénzügyi bizottság tárgyalásain is keresztül ment. Az 1871-ki költségvetések Kerkapoly által készíttettek s az összeállítás sok tekintetben eltérő a Lónyay által készített költségvetésektől. Hogy a költségvetés összeállításában más rendszer követtessék, mint amelyet követett Lónyay, azt magunk is óhajtottuk, mindenek előtt tiszta, világos és könnyen áttekinthető számolásokat óhajtván állami-, ezen más rendszer alatt rabbat kapjunk, azt épen nem vártuk Kerkat il. Lónyay költségvetése különösen zárszámadása igen zavaros, nem nyújtott kellő áttekintést. Kerkapoly támadása pedig már egészen az érthetetlenségi határos. Ha Lónyay zárszámadásában kevés voltund, úgy Kerkapolyéban egyátalán nincsen is; ha Lónyayét nehéz volt áttekinteni, úgy Kapolyét lehetetlen s ugyancsak lesz dolga az a száz hivatalóknak az államszámvevőszék, ha ez érthetetlenül összevissza hányt számok lényegéről érthető jelentést akar nyújtani az orszáyülésnek. Mily halálos ellenségei ez a mi pénzügyminisztereink a tiszta, világa számadásoknak. Minél bonyolódottabbá tenni, mi jobban összezavarni a számadásokat , mint csak ez volna feladatok, nem pedig az, hogy az álamháztartásról minél könnyebben áttekinthetővizet nyújtsanak az adózó polgárságnak. Azt mondják, pénzügy nagyon bonyolódott dolog. Hát ne ’yolítsák össze, tegyék egyszerűvé. Ha én gombolyag fonalat összebonyolítok, termetes, hogy nagyon nehéz lesz azon eligazol , de le lehet azt a fonalat szépen is gombolni. Ezeket előre bocsátva, tekintsük legelőször is a pénzügyminisztérium költségvetését. Itt a legszomorúbb képet nyújtják az államjószágok, különösen az államerdők állapota. A magyar pénzügyminisztérium kezelése alatt összesen 2.002.490 hold erdő áll. Ezek után az 1871-iki évre elő van irányozva 5.256.206 frt bevétel és 5.247.244 frt kiadás, tehát elő van irányozva több mint két millió hold erdő után 8.962 frt tiszta jövedelem. Egy holdra nem esik egészen egy félkrajczár. Európai körjelek 1871 kezdetén. Határtalan szegénység és határtalan gazdagság, határtalan hatalom határtalan tehetetlenség mellett határtalan boldogság határtalan nyomorral, határtalan rabszolgaság határtalan önkény kíséretében, határtalan jóllét, határtalan szűkölködés szomszédságában, mesés tudás mesés tudatlansággal párosultan, megfeszített munkásság gond és fáradság nélküli élvezet közepette, mindennemű szép és fényes a legmélyebb aljasság és sülyedés keretében : ez Büchner szerint a mai társadalom jelleme, mely az ellentétek nagyságára nézve a politikai elnyomás és rabszolgaság legsötéteb századait felülmúlja.