Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-02 / 109. szám

Előfizetési árak: Égés* Art* * . 20 ft. — kr. | Évnegyedre 1­­­5 ft. — kr. Félévre . . . 10 , — „ | Egy hónapra 1­1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peten, bálványi utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit­­ közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 109. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illető reclamdtlók Légrddy testvérek irodájába (2 sas-utca, 24. sz.) intézendők. Hétfő, január 2. 1871. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáert . ... 10 kr.­­ Bélyegdij minden beiktatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­ utcza 14. vasám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Legn­dy testvérek nyomdájában Pest a sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utas­z. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. Az Ellenőr kiadó h­ivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százalék a kányvárosi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“’ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. R­i­e­n­z­i helyett — miután meggyő­ződtünk, hogy megjelent már egyszer, ré­gen, magyar fordításban is — Hawthorne amerikai nagy írónak „Átalakulás“ czímű utolsó regényét adja az Ellen­­őr, január első napjától kezdve, félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1­8­80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Európai ke­rek 1871 kezdetén. Egy angol kiszámította, hogy Euró­pának a 7 millió rendes katonaság feltartása 3,500 millióba kerül . Elfelejtette fel­számítani, hogy ezek családi köreikben leg­alább felét ezen összegnek megkereshetnék. Ezen óriási összeg évenkint a nép ok­tatására s anyagi jólléte előmozdítására fordítva, egy pár évtized alatt paradicsom­má varázsolná Európát. A­mit Lanfrey i-se Napóleonra nézve mond, az jelenleg is alkalmazható minden európai kormányra. „úgy látszott, mintha ezen rendszabá­lyok rendszeresen, ügyes kézzel azon czélra lennének irányozva, Francziaország szel­lemi erejét minden életgyökereivel egyszers­mind megsemmisíteni. — Elvonatott az or­szágtól nem csak azon erős nemzedéke a földművelőknek és munkásoknak, kik mint­egy testét képezik a nemzetnek — kiszag­gatták egyszersmind agyát és szivét is: el­­hurczolták az oskolák és gymnásiumok pad­jairól azon kiválasztott ifjúságot, azon be­cses tartalékot, melyen a jövő civilisatiója, tudománya, irodalma és művészete nyugodott, hogy őket, mielőtt nevelésüket bevégezték, mészárszékre hurczolják.“ Alig múlik el év, hogy egy iszonyú érvágás ne hajtassék végre, mely ördögi műtéteinek az emberiség legszebb világa esik áldozatul. Milliók vonulnak el évenkint a béke műveitől, szeretett családjuk kebléről, hogy uniformisba erőszakolva, felszenteltessenek a rombolás és pusztítás eszközeivé, embertár­saik véres kínzói és kipusztitóivá. Oly egyének s azon korban, midőn életpályát választott az ifjú ember, hogy be­töltse polgári kötelességét a haza, családja és emberiség érdekében, lesznek bilincsek s békék polgártársaikon, s munkátlan here felemésztői azok megfeszített szorgalmának. Ki fenyegeti Európát, hogy folytonosan ily óriási készülődésre legyen szükség,­ hol van azon Batu Chán, hol van azon barbár népvándorlás, mely ellen élő testekből kell gátakat emelni a jólét és szabadság letca­­pódásával? Magukban a kormányokban kell azon Batu Chánokat keresni, kik hiúságokban, féltékenységeikben és nagyravágyásokban meg­szűnés nélkül alárubrozzák a népeket. Mi szükség milliókat elvenni a nép vi­lágából, hogy a többi csak ezeknek keres­sen. Mi szükség az óriási készülődésre, ha minden kormány, a­mint mondja, békét akar. Egy láthatatlan ellenség, a korszellem ellen kell a 7 millió katona, mely vissza kívánja az egyén jogait, a népek önkormány­zatát, melyet az államkormányok a maguk érdekében confiskáltak. Ha nem ezen czélból indulnak ki, ha egymástól féltik hatalmukat s befolyásukat a kormányok, s ha, mit folytonosan emle­getnek a népek érdeke előttük az irányadó , mért nem szállítják le óriási létszámát a rendes hadseregeknek egy negyedrésznyire ? ez­által az egyensúly köztök nem fog leg­kevesebb változást sem szenvedni ; vagy a­mi a védelemnek ép úgy, mint az egyéni méltóságnak, a szabadság követelményének jobban megfelel: bizzák polgárokra a haza­i közbátorság megvédését a honvédségi rend­szer felállításával. XIV. Lajos alatt majdnem 50 évig fegyverben állott Európa s a rendes seregek létszáma alig volt negyedrésznyi, mint most. Az osztrák örökösödési két háborúban a föld urai kedvtöltésére ismét 14 évig folyt a harcz, mutathatták magukat kedvek sze­rint a rombolás művében, még ekkor sem volt több, mint egyharmada a mosta­ni létszámnak. Napóleon világ­csatáiban alig félannyi ember volt fegyverben, most egy nagyha­talom több katonát, nagyobb hadserget tud talpra állítani, mint azon hadsereg volt, me­lyet egész Európa állított ki 1812-ben a muszka ellen Napóleon erőszakolására. Nincs szükség tehát most sem azon óriási létszámra, mely a civilisatiót évtize­dekre visszaveti, s mely a béke áldását min­den lépten felforgatással fenyegeti. Nem azt kell-e látnunk, hogy egy be­­végzett háború egy másik háború véres magvait szórja el? A keleti háború, Solfe­­rino, Sadova, Sedan, mint véres határkövek je­lölik a hatalmasok féltékenységét és nagyra­­vágyását. Sedan után egy uj névtelen véroszlop emelkedik fel a jövő tükrében s ezen álla­potnak, a­mely a civilisatió és haladás arczulcsapása, a feluszitott s a kormányok­tól mesterségesen szított fajgyűlölet s a ha­talmasok nagyravágyása mellett nem képes emberi ész végét hosszát belátni. A gyilkosság tiltva van a morál és val­lás törvényei szerint; az egyes gyilkos, ki szenvedélyből vagy életszükség, vagy rablási vágyból agyonüti embertársát, halállal la­kót. Ha a hatalmasok parancsára százezrek gyilkolnak, rabolnak, gyújtanak fel városokat, falvakat, ezen esetben, a ki legtöbbet gyil­kol, az a legderekabb ember ; itt a tömeges mészárlás főnöke bitó helyett triumphátori szekérre lép, s milliók ujongnak a hullákon haladó kocsi mellett, az özvegy feledi férjét, a szülők gyermekeiket, s ezek apjokat, kik mint hóhér és áldozat idegen földön nyu­­gosznak. Ez a barbarismus legmagasabb fo­ka, egy exaltált őrültség, melynek szemlélé­sénél megáll a józan emberi ész s azt kérdi magától, lehet-e várni az őrült szolgai fajtól magasabb műveltséget ? Egy jogos háború van csak Macaulay szerint, melynek fegyvere szántóvasból ké­szül, melyben a polgár végszükségben hazá­ja, családja érdekében fog fegyvert belső despotismus vagy külmegtámadás ellen. Minden egyéb háború a barbarismus kere­tébe esik, bármily czifra czimmel aggassák is be a föld hatalmasai. Megszűnt a népek költözködése, a rab­lóvárak leomlottak, minden embernek meg van munkaköre s szégyeneinek jelenleg nemzetek ott aratni, a hol nem vetettek, mint az ó és középkorban átalános divat volt; a népek nem hagyják el jelenleg ekéi­ket s műszereiket hódítási vágyból vagy hiú nemzeti viszketegből, hogy más népeket le­igázzanak. Legyen a népek sorsa a népek ke­zében ; e barbár hadjáratoknak, mely az emberiség arczára hain-bélyeget nyom, ma­gától vége lesz. Nem a rombolásban, hanem az építés­ben, nem a harczi erények vagy inkább gyen­gék kifejtésében, hanem a béke műveiben fognak egymással versenyezni, s ha talán néha érdekeik összeütközésbe jönnének, fegy­ver nélkül békés utón is ki fogják azt egyen­líteni. Erre azonban megkívántatik, hogy a népuralom ne legyen pusztában elhangzó szó, ne legyen alkotmányos fíc­ió, hanem legyen valóság - különösen a béke és há­ború feletti intézkedés legyen a népek ha­tározatának alávetve. Csak igy lehet Janus templomát bezárni s ezen minden tekintet­ben káros, fegyveres béke barbár korszaká­nak véget vetni. Névtelen. Az este érkezett külföldi lapokból a következő újabb hireket veszszük át . Napóleon újabban egy kiáltványt szán­dékozott intézni a francziákhoz, a porosz kormány­zó azonban időszerűtleneknek találta az ily eoun­­ciatiókat s a kiáltvány kibocsátását meg nem engedte. Pár­is elődjei, Issy, Vanves és Mont­­rouge, egy német levelező szerint, közelebb 600 ágyúból fognának lövetni, ez alkalommal több óriási mozsárágyu is fog alkalmaztatni, melyeknek golyói másfél mázsát nyomnak. A bombázást eddig a lőkészletek hiányossága akadályozta, mert a po­roszok nem akartak úgy eljárni itten, mint a nyu­gatiak eljártak Sebastopol alatt. Az elfoglalt állá­sokból egyszersmind Páris egy részének lövetését is meg lehet kezdeni. Előbb azonban parlamentart küldetik Trochyhez, ez a város feladására fel­kérendő. A Jersey szigetére menekült francziá­­kat a Times szerint a franczia alkonsulárus fel­szólította, hogy a kik közü­lök a 40 évet meg nem haladták, térjenek haza s álljanak fegyverbe, kü­lönben szökevényekül fognak tekintetni. Bon­­bak­i Bourgesban mintegy 120,000 főnyi sereggel rendelkezik melyet erélyesen szer­vez, mit befejezvén Garibaldival fog egyesülni. Seregében 1800 saphis és 1200 arab lovas is van. Rövid időn nagyszerű csatát várhatunk mind itt, mind Chauzy részéről, kiről a legszebb remé­nyekkel teli hírek keringenek. A 47 éves tábor­nokban látják most a francziák megmentőjöket, kinek oldalánál Jaurrequiberry altengernagy, s a 16. hadtest parancsnoka magaslik ki s ez van i­­s­­melve Chanzyt helyettesíteni valamely véletlen szerencsétlenség esetére. Faidherbe­­k a porosz foglyok iránt nemzetközi mód szerint kivan eljárni, ezt tudatja Testeim északi franczia kormánybiztos az illető departementek lakosaival, elmondván, hogy az északi hadsereg által foglyul ejtett német tisztek és katonák azon hiedelemben élnek, miszerint a legborzasztóbb sors vár reájok s magok kérik, h­ogy ne bocsássák őket szabadon becsületszó mellett ír különböző franczia városokban, hanem vegyék őrizet alá egyik vagy másik erődben. Francziaor­szág mindenkor a civilisatió élén haladt, mondja Testelin s nem kívánja most sem követni ellensé­geit a barbárságban. Törökország ellen a jemeni arabok boldog Arábiában fellázadtak s bizonyos Ibrahim sheikh vezetése alatt, kit a porta előbb kegygyel halm­o­zott el, az assyr és hadramoni t­imist is felkelésre bírva komolyan kezdik fenyegetni a sultán ural­mát, ki a Lloyd társaság gőzöseit is igénybe vette, hogy a snezi csatornán keresztül 15,000 fő­nyi sereget küldjön a Vörös tengerre. A bécsi „Presse“ írja dec. 3- ről: A delegatiók a jövő héten fogják folytatni tevékeny­­ségöket, melyet az ünnepek miatt félbeszakítot­tak. A delegatiók mindenekelőtt a hadiköltségve­tés és a külügyminisztériumi előirányzat felett fognak tanácskozni. Mint halljuk, ez utóbbi tárgy beható vitát fog előidézni, s különösen nagy te­kintettel lenni a Bécs és Berlin között váltott sür­gönyökre, minthogy egyátalán nagyon könnyű lett a kanc­ellár helyzete a delegátiókkal szemben azon Bécs és Berlin között váltott sürgönyök foly­tán, melyek a múlt napokban érkeztek. A c­élzást szívélyes egyetértésre (entente cordial) a német birodalommal, érvül fogják használni a kisebbségi szavazat képviselői nevezetes leszállításokra a ha­diköltségvetésben. A különböző előadók kellőleg felhasználták a karácsonyi szünetet, a kül és hadügyminisztéri­­umról a jelentések elkészültek és még csak a költ­ségvetési bizottmány formális helybenhagyására várnak, mi néhány nappal a teljes ülések előtt fog megadatik­. Hasonlóan készek a többi előa­dók is a rájuk bízott jelentésekről tudósítást adni a költségvetési bizottságoknak, mihelyt a tanács­­kozmányok újból megkezdődnek. A munka sza­kadatlanul folyand és ha a szónoki vágy nem lesz túlságos nagy, bevégezhetik a delegátiók feladatukat január hó végéig. Bácsmegye Apatin, dec. 28. A bácsmegyei államjavakban a pénzügymi­nisztérium közegei által, a kezelés körül előfor­duló hanyagság és visszaélésekről, úgy hiszem, jó lesz egy kis felvilágosítással szolgálni a nagy­kö­zönségnek ; tudja meg az egész ország, minő gaz­dálkodást visznek vagyona felett. Bács megyébe kebelezett Szánta községének határa a múlt év tavaszán a község és kincstár közt létrejött egyesség folytán felosztatván, a kincstárnak legelő - illetmény czim alatt 4400 hold [1200 □ ölével] föld jutott; ezen földnek 1­3-ad része kellő kezelés mellett jó minőségű szántóföld, 2/3ad része pedig nádas, vizenyős. Az osztály tényleges végrehajtása után báró Majthényi József kincstári jószágigazgató felterjesztést intézett a pénzügyminisztériumhoz, hogy a kincstár tulajdo­nába átment 4400 hold legelő, miután az osztály ily késő tavaszkor eszközöltetett, árverés utján mielőbb, 1869. év őszéi haszonbérbe kiadassék, hogy az által is, lehetőleg a­z állam bevételei gyarapodjanak ; a minisztérium azonban, mintha felterjesztés nem is történt volna, arra semmi vá­laszt nem adott, úgy hogy báró Majthényi már má­jus utolján — (mikor már a tavaszi vetések min­den gazdaembernél ki is keltek) kénytelen volt saját felelősségére a földeket haszonbérbe - adás által értékesíteni. Kiadatott a 4400 hold föld nyilvános árverés utján 1869. évi május utólján 8 hónapra 11,400 trton. A haszonbérlő Szánta község nevében Gräber Miklós, szántai földbirto­kossal a haszonbéri szerződés 8 hónapra megköt­tetett és jóváhagyás végett a pénzügyminisztéri­umhoz fel is terjesztetett, de hála isten az mai nap is ott hever valamelyik sarokban, mert noha a haszonbér lefizettetett, s a kérdett föld haszon­bérbe újra is kiadatott, mégis a haszonbéri szer­ződés, a­melyre csak azt kellett volna írni : „a pénzügyminiszter nevében jóváhagyatik“, mai na­pig a haszonbérlőnek nem kézbesittetett. Az 1869-évi május havában megtartott ár­verés után báró Majthényi, nehogy a földek jövő évi haszonbérbe adásánál ismét késedelem állhas­son be, a megerősítés végett felterjesztett haszon­béri szerződéssel egy tervezetet terjesztett fel a pénzügyminsztériumhoz s egy­úttal kérte a mi­nisztériumot, hogy miután a magyar államjavak­nál az angol farm bérrendszert akarják behozni s meghonosítani, nézze át a felküldött tervezetet s minél előbb küldje vissza, hogy a haszonbérbe adandó földek hosszabb tartamú időre adassanak ki haszonbérbe, annál is­­inkább, mert a szántai határ fekvésénél fogva a vizáradásoknak lévén kilépve, több évre jobban találkoznék vállalkozó, a­ki a rendezetlen állapotban levő földeket rendbe hozhatná, csatornákkal, zsilipekkel elláthatná s igy az államnak több jövedelmet biztosíthatna. Külö­nösen kérte a minisztériumot, hogy akár elfogad­ják, akár nem, tervezetét mielőbb küldjék vissza s egyúttal adják tudtára, hogy mi módon akarják a földeket értékesíteni, mert a késedelem által az állam károsodik; a kihirdetésre is oly nagyobb­­szerű­ vállalatnál több idő kivántatván. Az igaz­gatónak ezen felterjesztése után Strázsay Alajos bogojevói földbirtokos egy ajánlatot nyújtott be a pénzügyminisztériumnál, melyben a kérdéses föl­deket 20 évre haszonbérbe akarta kivenni, éven­kint fizetendő 17.600 frt haszonbéri összegért, azonfelül kötelezte magát mintegy 60.000 frt értékű építkezési és vízvezetéki munkálatok előál­lítására és az összes földeknek körül árkolására,­­mintegy 55 ezer current öl, magától értetődvén, hogy a haszonbéri évek leteltével az épületek az állam tulajdonává váltak volna, a­mely munkála­tok nélkül a kérdéses földek majdnem haszna­­vehetlenek. A pénzügyi minisztérium mindezekre leküldi September havában, mikor már az őszi magoknak el kellett volna vetve lenni, az ajánlatot, meg­hagyván az igazgatóságnak, hogy od­. elején a A „Correspondens Warrens“ a következő szemlét adta 1870 Sylvesterén: „Azon romboló zi­vatar, mely Európa nagy részén dühöng, az oszt­rák-magyar monarchia legkisebb részét sem érin­­ti meg. Az év utolsó napján — ha összehasonlít­juk állapotunkat más országokéival — kétszeresen kell dicsőítenünk azon szerencsét, mely számunk­ra békét és jóllétet termett. A monarchia hatalmi állása pozitív és relatív módon is javult. Az ég áldása, a nép munkássága, a birodalom anyagi erejét és így közvetlen politikai erejét emelték. Az összehasonlítás azonban, mit most hatalmunk és más európai államok hatalmával felállíthatunk, ál­lásunkat az év végével, összehasonlítva az év ele­jével, nagyon emelkedettnek tünteti föl. Barátsá­gunkat­­becsülik, ellenségeskedésünket kerülik és ha Osztrák-Magyarország hallatja szavát az álla­mok tanácsában, bizonyos lehet benne, hogy nem fog pusztán elhangzani. „Az Őszinte öröm, minek kifejezést adnunk illő, mert nagy sanyaruságok epochájában nem szenvedtünk, hanem magasabb állásban erősíthet­tük meg magunkat, nem engedi pillanatra is fe­lednünk, hogy a körülmények jótéteményeire sa­ját szorgalmunkkal kell felelnünk. Remélhetőleg sikerülni fog azon férfiaknak, kik a népet képvi­selik, és azoknak, kik a kormány gyeplőit kezek­ben tartják — a politikát erősíteni és a világnak megmutatni, hogy a politikai szabadság nálunk nem üres szó, és hogy az alkotmány nem tarta­lomnélküli formalitás . Akkor azonban kormánynak és népnek szem előtt kell tartani, hogy a folyto­nos háborúk, melyek e világrészt alapjaiban meg­­megingatják, csak akkor nem veszélyesek ránk nézve, ha ellenállásunk mások tevékenységi tehet­ségét egyensúlyozza. A monarchiára nézve akkor sem tűnnék el az utolsó veszély, ha a most háborúskodó álla­mok békét kötnének. Egy oly hatalmas háború, mint a jelenlegi nem végződhetik anélkül, hogy egy hatalom gyöngítését ne hagyja hátra, mely lehetőleg új elégedetlenségekre adhat majd okot. Mi azonban csak akkor remélhetünk még a jövő veszélyektől is érintetlenek maradni, s remélhetjük, hogy erőnk és készségünk nem fog kétségbe helyez­tetni,ha terü­letünket és jogainkat minden irányban meg fogjuk védelmezni.A szántai földeket 2 évre adjak ki haszonbérbe, egy­úttal utasíttatik az igazgatóság, hogy a beadott ajánlatra nézve az árverés után az iratokkal véle­­ményes jelentését is küldje fel. Az árverés pot­ havában Szánta község há­zánál megtartatott s a legtöbbet ígérő Gruber Miklós volt 9500 írttal. Az árverés után az igazgatóság a csekély eredményt látva, a beadott ajánlatot pártolólag terjesztette fel. A minisztériummal azonban, noha az árveré­si feltételekben ki volt írva, hogy az árverés után ajánlat senkitől el nem fogadtatik, s hogy a kinél egyszer az államnak pénze veszett el, sem árve­résre nem bocsáttatik, sem ajánlat tőle el nem fogadtatik, mégis a 17.000 frt. és annyi előnyös munkálattal összekapcsolt ajánlat helyett egy, az árverés után 2­1 nappal Pesten a minisztérium­nál Roth nevű egyén által benyújtott, 3 évre szóló 13­ 50­0 frtos ajánlat fogadtatott el és hagyatott jóvá, noha az állam ezen Rothnak bukása által már egy ízben tetemesen megkárosít­tatott és noha az állam évenkint 4100 frtot s igy 20 év alatt 82000 frtot veszit csak készpénzben. Hol van még az építkezés, csatornázás stb. És mindezek a magy kir. pénzügyminisztériumnál történnek. — Édes hazám, meddig lesz még Csá­­ky szalmája vagyonod — lehet-e, hogy ily keze­lés mellett az állam vagyona tönkre ne gazdál­­kodtassék. Ha tetszik, több ily közleménynyel is szolgálhatok. Alföldy József, ügyvéd, Prim tábornagy­­. Egy éjjel érkezett madridi távirat értesít, hogy Prim a merénylet alkalmával kapott sebei­ben meghalt. Ez esemény politikai horderejéről fogunk még szólani, s ma csak néhány életrajzi adatra szorítkozunk. Prim János, Rens grófja és de los Castille­­jos marquis, 1814 dec. 6-án Rensban, Cataloniá­­ban született, s kezdetben a jogi pályára szánta magát, de 1834-ben a polgárháború kitörése al­kalmával katona lett s csakhamar ezredesi rangot nyert. Politikai tekintetben a progressistákhoz tar­tozott s élénk részt vett az Espartero kormányzó elleni mozgalmakban. 1842. novemberében a bar­­celloniai felkelés kitörésével Prim is gyanúba jött s a fogságot csak gyors menekülés által kerülte ki. Francziaországba ment, de csakhamar Barcel­­lona követévé választatván, visszatért. A képvise­lői állás megvédte a további üldözésektől s a kö­vetkező évben nagy szerepet játszott. Május havában szülővárosában kitűzte a felkelés zászlóját s aztán Barcellonába ment. Az uj kormány tábornokká, gróffá és madridi kormány­zóvá tette Nemsokára visszalépett állomásáról s a Narvaez minisztérium elleni oppositióhoz csat­lakozott. E miatt elfogatott s egyszersmind mint a Narvaez élete elleni merénylet részese, a törvényszéktől hat évi fogságra ítéltetett. A ki­rályné 1845-ben kegyelmet adott neki. Később mint kapitány Portoricoban működött, de 1848-ban ismét elbocsáttatott. Ezután mint a progressista párt egyik vezére működött a képviselői kamrá­ban s 1853-ban Törökországban részt vett az oro­szok elleni hadműveletekben. Spanyolországba visszatérve 1858 ban a senatus tagjává neveztetett ki. A Marocco elleni háborúban egy hadosztá­lt vezetett s több csatában kitüntette magát, miért is Marquis de los Castillejos czimet nyert. Az 1861-ki mexikói interventiónál ő volt a spanyol hajóhad parancsnoka, s Veracruzban kikö­tött, de az olizabai konferenczia után nem tudván megegyezni a franczia és angol hajóhadak pa­rancsnokaival, saját felelősségére elhagyta Mexikót s ez eljárását később kormánya és a cortes helye­selte is. 1864. aug. 3-án egy katonai összeeskü­vésben való részvétele miatt Oviedo-ba száműze­tett, egy év múlva azonban már visszahívták. 1865. oct. 29 én elnökölt egy progressista gyűlésben, mely az O’ Donell minisztérium ellen igen heves támadást intézett, s a következő év januárjának s­­kán a forradalomra adott jelt. A hadsereg egy része hozzá csatlakozott, de a kormány leverte, s alig néhány száz emberrel menekült át a határon Portugáliába. A lissaboni kormánytól 1867-ben innen is kiutasíttatván, Angolországba ment Innen 1868. September havában tért vissza Spanyolor­szágba, s Topete és Serrano közreműködésével elűzte Izabellát. Ez időtől való szereplése sokkal ismeretesebb, hogy sem bővebben kellene róla szó­lanunk. A Tory lapok kitalálnak mindenfélét Glads­tone úr ellen, s már nem egyszer írták, hogy holmi vallásos ábrándjai vannak, szereti a ceremóniákat, s hajlik a római egyház felé. Újab­ban már rá is fogták, hogy katholikus lett. Tit­kára által most egész röviden nyilatkozik a lapok­ban, s azt mondja, hogy „egész megnyugvás­sal bízza e dolgot honfitársai józan értelmére, mert ha tettei nem c­áfolnák meg az ily gyanúsí­tásokat, meg van győződve, hogy ezt szavakkal sem érné el.“ Páris. A párisiak magatartása valóban csodálatra méltó és teljes, elismerést érdemel, írja a D. News­ levelezője dec. 15-éről. úgy hiszem, nem követek el indiscretiót, ha ismétlem Washburne amerikai követ szavait, ki­kérdeztetvén, mit tart a párisiak jelen magatartásáról, oda nyilatkozott, miszerint ő „magasztosnak“ találta azt. S igaz, hogy a mai párisiakban senki sem ismerné fel a a hat, vagy csak négy hó előttieket is. A pillanat nél­külözéseit, mint a helyzet által parancsolt kény­­szerűséget zúgolódás nélkül fogadják s maguk is nevetnek különös simulékonyságuk fölött a kö­rülményekhez. A magánfoglalkozások mindenfelé szünetelnek, mert a férfiak a védfalakon, gyakor­latokkal vagy előőrsi szolgálattal vannak elfog­lalva, s a nők békén álldogálnak a mészárszékek előtt, míg rájuk kerül a sor és kikapják az egynegyed font lóbust; annyi jár ugyanis egy egy személynek három napra. Békétlenséget azonban mindemellett sem lehet tapasztalni. Mindenki evett marha avagy juh húst, a mig tartott s mikor ezek elfogytak és öszvér s szamárhúsra szorultunk, először mint csemegére, később mint szükséges élelmiczikkre, mindenki kitűnőnek találta e husnemeket; most azonban ezek sem kaphatók s teljesen lóhusra szorultunk és a párisiak ugyanazon philosophiá­­val declarálják, miszerint semmiféle hus nem lehet jobb izü, ügyesen elkészítve, mint a lóhus. Mi­dőn marha és juh-hus pénzért sem kapható, midőn lóhus fejenkint és naponkint egy unciányi ada­gokban szolgálta­k ki s még ez sem pontosan; midőn a legsilányabb hús a vendéglőkben ada­­gonkint nyolcz frankba kerül; midőn egy fő­vel öt frank s minden más főzelék ugyaníly drágán szerezhető be: valódi vigasztalásul szolgál, hogy a kenyér nem fog adagokban kiosztatni s borunk nem fog hiányozni, amibe kenyerünket mártogas­­suk. A loirei hadsereg létezése hosszú időn át tökéletes rejtély maradt előttünk, semmi bizonyost nem hallhattunk róla, mig most Gambetta tudatja velünk, miszerint e hadsereg visszavonulni volt kénytelen. Mi azonban erősen hiszszük, hogy e sereg rövid időn mint előrenyomuló haderő fog feltűnni, főleg, ha mint értesülünk, létszáma csak­ugyan 200,000, jól szervezve, jól vezényelve s tü­zérséggel dúsan ellátva. Egyhamar azonban e részről semmi jelentékeny tényt nem várunk, mind­amellett ez meg nem zavar bennünket s határo­zottságunkat meg nem ingatja. Trochu újabb kitörésre készül, mely azonban egy hétnél előbb nem igen fog valósulni. Minden oda mutat, hogy a közelebbi hadművelet színhe­lye a déli és nyugati oldal leen, s hogy az ágyunaszádok jelentékeny szerepet fognak benne játszani. Ezek most nagy számmal rendeztettek be s nehány úszó üteg is adatott hozzájok; állomás­helyük Epinay közelében van, honnan folytonos kirándulásokat tesznek s az ellenség elérhető erődítményeit, alig hogy felhányattak, halom­ra lövik. A hadseregek szervezetében szintén némi mó­dosítás hozatott be. A 2. hadsereg különböző had­testei nagy veszteségeket szenvedtek a közelebbi kitörések alkalmával, főleg Malroy tk. 1. hadosz­tálya , miért is e hadosztály a 3. hadseregbe osz­tatott be, Blanchard hadteste pedig feloszlattatott Minket tábornok fontos parancsnoki állomást fog nyerni Vinov tk. alatt. Trochu ez intézkedés okául adja, miszerint az említett két tábornokot a lapok derék magatartásuk mellett is megrótták s igy a méltányosság kívánja, hogy oly állomásokat nyer­jenek, a­hol vitézségüket határozottan kitüntethes­sék. A valódi ok azonban abban keresendő, mi­szerint a múlt kitörések alkalmával Malroy és Blanchard tkok összekoc­czantak s már komoly fordulatot fenyegetett venni a dolog, midőn baráti közbevetés békés kiegyenlítést idézett elő. Az ered­mény azonban az említett intézkedés lett. Saillard bárónak, a szajnai 1-fő mozgó had­test „parancsnokának hősi halálát nem hallgathatom el. Ő a közelebbi kitörések alkalmával Epynai alatt harczolt, a midőn jobb karját egy golyó fúr­ta át, ő azonban baljába fogván kardját, állomásán maradt, folyvást lelkesítve ifjú katonáit a legöldök­lőbb tűz közepette. Első sebe után alig egy órá­val bal karját is golyó fúrta át. Saillard így képtelenné téve is szakadatlanul osztotta rendeléseit, a midőn egy harmadik golyó c rombjába fúródott s visszavonulásra kényszerité a hős parancsnokot. Visszavonulása alatt egy ne­gyedik golyót kapot vállába, mely nyakában álla­podott meg; erre St. Denisbe vitette magát, hol néhány napi borzasztó szenvedések után kiadta lelkét. A kormány nagy pénz­áldozatok árán is foly­vást iparkodott, hogy magán egyének által rendes összeköttetést hozzon létre Páris és a departe­mentek között, azonban sikertelenül, bár egyesek­nek sikerült néha a porosz zárvonalon észrevétle­nül általcsúszni. Legközelebb biztosíttattunk, hogy jövőre rendes gyalog postánk lesz, a módra néz­ve azonban a legnagyobb tartózkodást követi a kormány.

Next