Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-16 / 123. szám

nélkül és ön­mérsékletemben látni fogja őszinte­ségemet. Az északi hadsereg kész újabb csatákra és reméljük, hogy nemsokára újból megmutatjuk Mauteuffelnek, mily ábrándokban ringatja magát, ha most is azt hiszi, hogy azt megsemmisíti. Meg­jegyzem még, hogy Faidherbe­tök nem vonult vissza. Hadserge Boyelles és Adnifer között fek­szik ; a főhadiszállás Boisieux-ben van.“ E hó 10-ről írja a„L­andep­­berge“ lillei le­velezője. Ma este nagy falragaszokkal jelentik, hogy Bourbaki Vesoul és Belfort között derekasan megverte a németeket. Az ellenség álláspontjait Francziaország és a köztársaság éljenzése között foglalták el a mieink. Az itteni lakosság e hiva­talos hírt nagy örömmel és megelégedéssel vette. Cambraiból hallom, hogy a saint-quentin-i hely­őrség Busignyt megtámadta. A vasút és távirdai sodronyt elvágta, és az indóházat elfoglalta. Avesnes ből írja az „Observateur“ e hó 7-ről, hogy porosz hadoszlop saint-quentint elhagy­va Guise irányába vonult. Rövid ellenállás után elfoglalta e helyet, melyet két mozgó csapat vé­delmezett. Innen az ellenség Etroeux és Boné-ba ment. Midőn Nouvion közelébe értek a porosz dsidások, Avesnes- be sietett az itteni praefectus hivatalos személyzetével együtt. Angol rokonszenv Francziaország iránt. E hó 10-én ismét népes meetinget tartottak a londoniak a St.­János csarnokban , e e­s­­­y tanár elnöklete alatt, hogy az angol kormányt a fran­­czia köztársaság elismerésére felhívják s a területi megrablás politikájának ellene szegüljön. Elnök egy hosszabb beszédben előadta, hogy Londonban most mindenfelé tartatnak csak­nem éjjelenkint meetingek Francziaország erköl­csi támogatása czéljából, mely ténynyel szemben igen feltűnő, hogy a németekkel rokonszenvezők, ha ugyan vannak olyanok Londonban, egyetlen meeting összehívását sem kísérlik meg. Azon pil­lanattól kezdve, hogy világos lett, hogy Németor­szág pusztán támadó háborút visel s hogy terüle­tet szándékozik elvenni Francziaországtól az illető lakosság akarata ellenére : az angol birodalom munkásosztálya legott magáévá tette a francziák ügyét. Ezután O­d­g­e­r a következő indítványt tet­te : „A meeting melegen rokonszenvez Franczia­­országgal, mely az idegen betörés ellen küzd, üdvözli a köztársaság helyreállítását, valamint Gambettát a köztársasági kormánnyal együtt, hazafias erőfeszítéseiért, melyekkel a köztársa­ságot minden ellenség ellen védi."­­ Ezután az angol kormány magatartását vévén Koncz­­kés alá, oda nyilatkozott, hogy a britt ka­binetnek már régen közös tiltakozásra kel­lett volna felhívni a semleges hatalmakat Poroszország eljárása ellen , az angol kor­mány azonban még most sem ismerte el a fran­­czia köztársaságot (Felkiáltások: Szégyen !) Va­lóban szégyen, mert Angliának oda kellett volna irányozni törekvését, hogy Napóleon, mint vámpír ne üthesse körmeit többé a franczia nemzet szí­vébe.­­ Erre az indítvány egyhangúlag elfogad­tatott. Marriott ügyvéd ezután a következő in­dítványt tette: „A meeting elítéli és megrója Gladstone magatartását a jelen háborúval szem­ben (Felkiáltások: Nem, nem ! Igen, igen !), elő­ször, mert a franczia köztársaságot el nem ismer­te, másodszor, mert ingatag külpolitikája által kompromittálta az ország becsületét és biztossá­­gát." Ez indítvány is nagy többség által elfogad­tatott. Majd azon határozati javaslat létetett, hogy az angol republikánusok alakítsanak egy 20,000 főnyi sereget, mely Garibaldihoz csatlakozva har­­czoljon a német zsiványok ellen. Ezt azonban el­nök, mint ide nem tartozót visszavetette. Végül még három határozati javaslat nyújta­­tott be. Az első szerint mindazok, kik a 20­ ezer­nyi hadseregre szavaztak, menjenek a poroszok elé (Nevetés). A második szerint a német fejedel­meknek járó különböző fizetések Anglia részéről beszüntetendők, a 3-dik szerint mindenki szaba­don beállhasson a franczia hadseregbe. A két el­ső visszavettetvén, a harmadik elfogadtatott. S ezzel a gyűlés eloszlott. *-----­ Hírek. Pest, jan. 15. — Grillparzer, az élő német drámaírók legjelesebbikének 80-ik születésnapját ma ünnepük Bécsben. Egykor azt mondá róla Byron, ki „ Ahn­frau“-jának olasz fordítását olvasta: „Grillparzer!­roszul hangzó név, de az utókornak hozzá kellene szoknia !" S a világ hozzászokott, noha az iroda­lomtörténet, mely ifjúkori botlásait nem feledhető, még nem méltányolta kellően. De szemére vethe­tő-e a férfinak, hogy mint gyermek térdig érő nadrágban járt. Grillparzer, mint ifjú hódolt a tö­meg ízlésének, de még idejében elhagyta a sikam­lós pályát, melyen már tömjénezni kezdték. Az ó­kor felé fordult s e percztől fogva nagy költő­vé lett. „Medea“-ja, ,,Hero“-ja és „Sappho“ örök­­becsüek s ezekben a fenkölt gondolatok s meste­ri nyelv Németország első költői közé soroztatja. Hogy ezek után mit és mennyit irt, senki sem tudja. Harminc­két év óta egyetlen művet sem adott ki, nem engedett szinte hozni. Azt hiszik, hogy egyik vígjátékénak siker nélküli előadása okozta visszavonulását, de ez valószínűtlen s a valódi indok inkább politikai nézeteiben keresen­dő. A hidegség, melylyel ő az egységes Németor­szág eszméje iránt viseltetett,sok elkeseredett ellensé­get szerzett neki az akkori irók közt és szóval és írás­ban sok bántalmat kellett szenvednie. Ez idő óta ma­­gába zárt s kerüli az embereket. Talán a tisztele­tére rendezett ünnepélyek kibékítik, a­mi a vi­lágirodalomra nézve megbecsülhetlen nyereség volna. Az életéről leirt adatok gyérek és sok je­lentéktelen emberről többet írtak, mint e nagy költői tehetségről. 1791. január 15-én született Bécsben s atyja — egy köztiszteletben állt ügy­véd — korai halálával 1809-ben már a maga és testvérei neveléséről kellett gondoskodnia. Jogot végzett s aztán az udvari kamránál fogalmazó lett, mig 1833-ban ugyanott levéltári igazgatóvá neveztetett ki. Ez idő alatt irta legtöbb műveit, melyek közül a felnevezetteket nem említve „Ot­tokár király“, „Urának hű szolgája* (melynek alapeszméje a magyar történelemből van véve) „Az élet álom“ a legnevezetesebbek. Minden újabb műve új babért aratott, de a bántalmazások 1838- ban elhallgattatták lantját s nemsokára nyugdíjaz­tatását kérte. 1849-ben a császári académia s 1861-ben a bécsi urak házának tagjává nevezte­tett ki. Mint lyrikus alantabb fokon áll, bár köl­teményei, melyek eddig egybegyűjtve még nem jelentek meg, eszmegazdaság és formai tökélyre nézve sok szépet tartalmaznak.­­ A lajthántúli főváros méltó ünnepélyességgel üli meg a kebelé­ben élő ősz költő születésnapjának évfordulóját. A várszínház díszelőadást, a különböző írói és művészi társulatok pedig estélyeket s díszebédet rendeznek tiszteletére. Egy társulatnak, mely az ünnepeltet estélyére meghívta, azt felelé: „Legyen, elmegyek, de majd önök is jöjjenek el temeté­semre!“ — Kívánjuk, hogy ez még sokára legyen. — A Deákpárt tegnap este elhatározta, hogy az ujonczozási törvény eredeti czímét: „ma­gyar sorhadi csapatok“ megtartja, s a holnap meg­nyitandó képviselőházi vitában a „magyar hadse­reg­" elvi elismerését is agyonüti. A képviselőház osztályai pedig a honvédelmi törvényt módosító javaslatok tárgyalásánál hallottak eredeti kormány­­nyilatkozatokat. Akadván ugyanis, kik tüzérségi és műszaki csapat­­át is emlegettek, ez ellen mind gr. Andrásy, mind a mamelukok föltámadtak. In­dokaik pedig az volt, hogy a honvédelmi törvény azon rendelkezése, mely szerint a honvédség éven­­ként csak nyolcz hétig lehet fegyverben, formasze­rinti tüzérség kellő betanítását lehetetlenné teszi, hogy ily természetű szaporítások a honvédség szellemének és rendeltetésének egyátalán meg nem felelnek, s hogy minden esetre tetemes időt kell bevárni, még erről véglegesen rendelkeznénk; egyelőre elegendő lesz kilenc­ven mitrailleuse, mely február végéig a honvédség birtokában lesz. — Rajner Pál belügyér egészségi hely­zetéről folyton a legkomolyabb híreket hallani. — Az egyetemi dal­egy­let tegnap tartá első jótékony czélu dalestélyét a zenekedve­lők egyletének termében. Nem tagadhatjuk, hogy némi aggálylyal mentünk a terembe, mert az egye­temi dalegyletnek úgyszólván eddig ideje sem volt, hogy magát kiképezhesse. Annál kellemesebb volt csalódásunk, midőn ez ifjú egylettől Gluck „Iphigenia Taurisban“ czimü dalának szabatos összhangzó előadását hallók. N e s z ve d a Anna k. a. L i­s­z t F. „Es rauschen di Winde" czimü német dalát énekelte meglepő sikerrel. A közön­ség zajos tapsokkal jutalmazta. A­mint lecsende­­sült, az egyetemi dalegylet lépett az emelvényre, a programm sorrende szerint Schuchman dalát előad­ni. Hanem a fátumnak és a­ki még tán az efölötti uralmat is arrogálja magának. Liszt Ferencznek másként tetszett elrendelni. Fölemelkedvén székéből — „miután, úgymond, a dal illetlen­ségek által zavartatott“, német nyelven meg­hagyta Neszeda k. a.-nak, hogy a Liszt Ferencz szerzette­ dalt ismételje meg. És miből állt az „il­letlenség," mi a dal előadását zavarta? — A még folyton érkező közönség lépett be a terembe. Hogy félre ne értessünk, szükségesnek találjuk ide írni, hogy mi is ellenségei vagyunk — s hogy többször volt is szavunk ellene — ha a műélve­zet bárhol, bárki által zavartatik; de nem hall­gathatjuk el azt sem, hogy minden túlzásnak is ellenségei vagyunk. Itt pedig a túlzás nevetséges­sé tette még Liszt Ferenczet is. Neszveda A. k. a. engedett a parancsnak is. Hanem ki tanul­hatja ki eléggé Liszt szeszélyeit, ki most már dü­hösen ugrik fel székéről és ékes német nyelven, Rá­­tói szigorral kiáltja a misera plebs-nek: „Ruhe! Seid ihr im Wirthshause ?“ Mindenki meg volt lepve ... mit jelentsen egy müveit ember ré­széről ily eljárás müveit emberekkel szemben ? Mit jelentsen még akkor is, ha zaj lett volna, amint nem volt Vagy tán Liszt Ferencz nem tudná, hogy nemcsak a „barbár“ Magyarországban bevett helyes szokás az, hogy a rendzavarók sehol sem tüzetnek ? Csodáljuk, hogy a rendezők e szokást itt nem alkalmazták. Janina grófnő — aki pe­dig korcsolyázó öltönyben Liszt kíséreté­hez tartott — úgy látszik, szintén egy véleményen van velünk, mert ezen botrány után ott hagyta a termet. — Az egyetemi dalegylettől még két dalt hallottunk s mindkettőről dicsérőleg szólhatunk. Megérdemli elismerésünket az egylet derék kar­mestere , Langer Victor is, kiről azonban több fér­fiasságot tettünk föl, semhogy Liszt Ferencz­­czel sans géné a nagy közönség szeme láttára csó­koló­zzék. Blau Gyulától Rubinstein egy sona­­táját hallottuk. Ifjú művészünk szokott ügyesség­gel s ez este — mint eddig föllépéseiben nem — érzéssel is játszott. A hangverseny terme csakha­mar bálteremmé változott át s Terpsichore elfog­lalta ez időtájt úgyis jogosult helyét. A jókedv reggelig együtt tartotta a vendégeket. — Színház. A nemzeti színházban tegnap Halevy „Zsidónő“-jét újították fel s pedig egész­ben összevágó előadással. Csak a czímszerep utalt drámai énekesnő hiányára s K­ocs­is Irma k. a. nagyobb buzgalommal, mint hangerővel énekelte. A nehéz kettősök azonban szépen sikerültek s Eli inger kinek Eleázárja most is oly jó volt, mint évek előtt, többször nyert tapsot és ki­hívást. Az új kiállítás ízléses, ellenben a népjele­netek roszul voltak rendezve s a katonák ma is csak Falstaf seregére emlékeztettek. A közbeszőtt ballet kopott zenéjéhez Rotter Irma k­­a­ untig ismert tánczot let­ett, pedig a ballet újabb felka­rolása kívánatossá teszi, hogy a kisasszony tágabb repertokrban mutassa be művészetét. — Tegnap mint Bódog napján a nemzeti színház személyzete testületileg fejezte ki üdvözletét az intendánsnak s diszes albumot adott át neki, mely a tározó ta­gok arczképeit tartalmazza.— Ném­ethy Irma k. a. ismét Pesten van s nehány lap ujságolása sze­rint fel fog lépni. Ennél jobb hir az, hogy E­­­c­h­­n­e­r Anna k. a., e kiváló tehetségű naiv színésznő februárban csakugyan fog vendégszerepelni a nem­zeti színházban és siker esetében szerződési ajánlatot kap. — Nagy tévedést követtünk el pár nap előtt. Egy újdonságot vettünk át a „Reform“-ból, de elfelejtettük megnevezni ezt a lapot, holott megteszszük mindig, mert senki sem tudhatja, mikor mond igazat. Elég az hozzá, hogy egyetlen egyszer megtörtént, s az Eperjesen el­hunyt roppant fösvény Ghilányi testvérpárról szól­tunk a „Reform“ után, és borzadoztunk a páratlan fösvénység fölött, szintén a „Reform“ után. Hanem hát az egésznek csak annyi alapja van, mint a „Reform“ más egyéb közleményeinek. A nem­ré­giben elhunyt Ghilányi egész 1848-ig ingyen szol­gálta a megyét. Oly fogatot tartott, hogy párja alig volt a megyében, és cselédjei, kik majdnem 20 évig állandóan szolgáltak, nem megvetendő va­gyont szerezhettek, és róluk végrendeletében is gondoskodott. Tetemes magán­tőkéi mind hat és öt perczent mellett vannak elhelyezve. Vagyoná­nak egy nagy részét pedig több család figyerme­­keinek nevelésére hagyományozta. — Ez adato­kat egyébiránt a „Reform“-ból vesszük át, s ek­­kér még ahhoz is kétség férhet, hogy élt-e csak­ugyan Ghilányi? Amint hogy azon is kételkedünk, mióta a „Reforméban olvastuk, hogy vájjon léte­zik-e Eperjes is. ” Székesfehérvár püspökét, ki még mindig Romában élvezi a csalhatatlansági dogma és az ennél jövedelmezőbb püspöki jószá­gainak mulasztját, Eötvös K., mint halljuk, felszó­lította, hogy február végére foglalja el székét, kü­lönben másképem­ betöltéséről fog gondoskodni. Örülnénk, ha e hit igaznak bizonyulna, bár mi­attunk maradhatna Jeckelfalusi úr ott, a­hol neki tetszik, csak mint magyar főpap ne foglalja el helyét.­­ A szigetvári postasikkasztás ügyében most foly a vizsgálat a kereskedelmi mi­nisztériumban. A dolognak a budai postamester jött nyomára, ki előtt gyanúsnak tűnt fel, hogy Szigetvárról jövő és különböző nevekre szóló pénz­küldeményeket mindig ugyanazon egyén vett át. Ez P­ay kereskedelmi miniszteri postaszámtiszt volt, ki a sikkasztásból osztályrészét ily módon vette kézhez. A sikkasztás postautalványokkal tör­tént, oly formán, hogy a Szigetváron bevett pénz­ről szóló utalványok átküldettek a rendeltetési helyre, az illető posta a czimzettnek ki is szolgál­tatta a pénzt; azonban midőn a nyugtát a keresk. minisztérium postaszámvevőségéhez beküldötte, a levéltárnál alkalmazott Pray dolga volt az illető nyugtát onnan elcsempészni, nehogy a szigetvári postaszámadásnál a bevételben előro­duló hiány következtében a dolog kiderüljön. Ilyformán több ezer írtra menő lopást követtek el az államon, míg végre az egyik főtettest épen bandita felvé­telekor nyomon nem érték.­­ A debreczeni törvényszék halál­ra ítélte Molnár Sándor apagyilkost. A bűnös be­lenyugvását jelenti ki, ügyvéde azonban fellebbez­te az ítéletet.­­ E p­er­­­es­en jan. 4-én kezdték meg a felnőttek oktatását az ottani kir. kath. főgymna­­siumban. Előadatnak: számtan, természetrajz, ter­mészettan, földrajz, polgári ügyiratok, könyvvitel és polgári jog, hétköznap esti 7-től 9ig, vasárnap pedig 2—4ig. — A budapesti ügyvéd-egylet jan. 22-én d. u. 4 órakor tartja rendes évi közgyűlé­sét. Elnöki jelentés a lefolyt évi működésről. Sza­va­zatszedő­ bizottság kiküldése és az egyleti tisztikar és választmány választása. Az 1870. évi számadá­sok feletti határozat. Az 1871. évi költségvetés megállapítása. Az egyleti közlöny iránti intézke­dés. Az egyleti kezelést tárgyazó netáni indít­ványok. — Sámi László, a kolozsvári ref. colle­gium tudós igazgató tanára, az „Érd. prot. Köz.“ szerint, a most keletkező borkereskedői társulat­nak igazgatói állomására 4000 frt fizetéssel meg­hivatott. — Az állatkert igazgatója a társulat megbízásából Pólába utazik, hová a „Friedrich“ nevű korvettet várják Singaporeből, számos el­adásra szánt állattal. — A h­el­vi hitvallásunk tiszántúli egyházkerületében most foly a közgyűlés s a pü­s­­pökválasztásra nézve elhatározta, hogy az egyhá­zak az áprilisben tartandó gyűlésig adják be sza­vazatukat. A főiskolai tanulók templomba járásá­nak kérdése is szóba jövén a koreszmékhez mért szabadelvűséggel kimondta, hogy az ifjúság ne kénytelenit tessék templomba járni, hanem minden­ki lelki szükségleteihez képest gyakorolja az is­teni tiszteletet. — Az élet tragoediája. Egy nemes élet hunyt tegnap el egy pestmegyei — hajdú egyenruhában. A lengyel származású gr. Szad­­niczki, 1849-ben magyar honvédkapitány, ki az 1863-ki lengyel felkelésben is tevékeny részt vett, a múlt év elején visszatért Magyarországra, s itt Pesten valamelyik minisztériumhoz folyamo­dott alkalmazásért. Alkalmazást azonban nemcsak nem kapott, hanem még irományai és igazolási okmányai is ott vesztek a minisztériumnál, s azo­kat semmiképen sem tudta visszakapni. Ez elke­seredését már akkor is a végsőig fokozta, midőn Szilassy pestmegyei alispán megkönyörült rajta, s egyelőre felvétette a megyei hajdúk közé. Mint ilyen az ügyészségnél volt szolgálatban, s mint­hogy a német nyelvet írásilag és fogalmazásilag tökéletesen leírta, ha előfordult, német írásra is alkalmazták. A búskomorság azonban mindinkább erőt vett a szerencsétlen, sokat üldözött emberen, s tegnap délelőtt 11 órakor az őrszobában, társai jelenlétében egy kis kézi pisztolylyal szívén lőtte magát, s rögtön meghalt. — A gyermekjátékszerek befesté­­sére van egy miniszteri rendelet. Ezt azonban, úgy látszik, iparosaink és kereskedőink nem ve­szik figyelembe, a gondatlan szülőknek pedig van bajuk megbetegedett gyermekeikkel. Számos eset­ről tudunk, különösen a karácsonyi napok óta, hogy az orvosok egyenesen a mérges festéknek tulajdonították a betegség okát. A minisztérium tudhatná, hogy hozott rendeletei — ha már van köztük egy-egy czélszerű, mint a szóban levő — csak úgy érnek valamit, ha foganatosításukról is gondoskodik. — A nyári idény alatt csakugyan lesz olasz opera a nemzeti színháznál. Ez időközben azonban a magyar dalmat előadásokat a budai színházban tartják. — A városi építési bizottság ki­mutatása szerint 1870-ben következő építkezési en­gedélyek adattak meg: négy emeletes ujházza 4, há­romem­­eletesre 33; három emletesekhez toldalék­­építésre 19; két emeletes uj házra 27, ilyenekre toldaléképítés 20; egy emeletes új házakra 38, ilyenekre toldalék építés 48; földszinti uj házra 188, toldalékra 384; gyári építkezésre 32; átala­kításokra kisebb építkezésekre, félszerekre stb 445. Bírságolási eset 76 fordult elő, miből 3898 frt folyt be. Épitési kérvények iránti előre befize­tett eljárási dijak összege 5509 fr. 95 kr. — A bécsi művészek házában jelenleg Litzenmayer hazánkfiának a királyt ábrázoló fest­ménye látható, melyet egyik pesti intézet megren­delése folytán készített.­­ A szász nemzeti egyetem f. hó 10-én nyitotta meg üléseinek sorát Conrád Móricz comes elnöklete alatt, ki megnyitó beszédében kü­lönösen hangsúlyozta, hogy a szász nemzeti egye­tem örömmel fogadta azon határozatot, miszerint a Királyföld szabályozásában az érdekeltek kihall­gattatnak. Egyúttal felhívta a gyűlést, hogy szen­tesített tények ellenében ne küzdjön. A szász nem­zeti egyetem jelenleg 44 tagot számlál, ezek kö­zött nemzetiségre nézve 36 német, 6 román, és 2 magyar.­­ Pártszempontból 20 ó-szász (a 2 ma­gyarral együtt) és 18 új­szász. A románok még egyik párthoz sem csatlakoztak.­­ A bibliai levita és könyörülő sama­ritanus történetét említi fel a pécsi né­met lap, azzal a különbséggel, hogy a könyörülő samaritanus hiányzik. A nevezett lap szerint ugyan­is jun. 23-án egy szentmártoni parasztlegény Sik­lósra ment vásárolni, de visszajövet bele esett a hó által takart pocsolyába. A folyton hidegebb időben iszonyú kínokat állt ki átázva, sárosan s alig bírta magát vonszolni. Egy lelkész hajt­­ott el mellette, ki Szent-Mártonba ss tett éjféli misére. A szegény ember kérte, hogy vegye fel a széna közé, de hasztalan. A szerencsétlent aztán az or­szágúton megvette az isten hidege. Vidéki dolgok. Az „Ellenőr“ i. e. 12-iki számában meg­jelent s a b. gyarmati m. k. adóhivatal személy­zetének eljárását bíráló czikkre egy válasz érkezett hozzánk, melyből elhagyva a nem közérdekű dol­gokat, csupán a következőket adhatjuk némi tájé­kozásul : A válasz szerint ellenkezik a ténynyel azon állítás, mintha a kincstárt a jövedelemadó kive­tésnél diurnista képviselte volna, ha nem képviselte e hivatalnak egy állandón kinevezett tisztje, s a­mit ez jónak talál a kivető bizottság üléseiben — az adóhivatal által előre megállapított ajánlat alap­ján — mondani, az az adózó közönségre közönyös lehet, annál inkább, mivel felszólamlási joggal nem csak ő, hanem az adózó is élhet, mivel alkotmányosan s a m. kormánytól teljesen független tagokból össze­állított fellebbezési bizottmány a hol kell és lehet, mindenkor le tudja szállítani a kincstári képviselő netalán túlzott ajánlatait. Végrehajtási költséget a „Budapesti Közlöny“ folyó évi 2 ik számában 24-ik oldalon az 1868 évi XXI. t. sz. módosítását tárgyazó törv. czikk 3-ik §-nak 4-ik kikezdése értelmében minden adó­­hátralékos tartozik fizetni, akár szenvedett végrehajtást akár nem, ha a végrehaj­tásra kiküldött p. v. tisztviselőnek a községben történt megjelenése után rója le hátralékát. Pe­dig B. Gyarmaton a végrehajtás még múlt évi September hóban indítatott meg. A földtani társulat f. hó 11-én tartott szak­­ülésén Herbich Ferencz kolozsvári múzeumi őrse­géd Erdély északkeleti részének földtani viszonya­ira vonatkozó értekezésében a Hargita hegység és a keleti határhegys£g földtani alkotását ismertette meg: a Hargita hegységet kizárólag harmadkon eruptiv-kőzetek képezik a trachitok osztályából. Geológiai tekintetben ezen területen két trachitfajt lehet megkülönböztetni: egy idősbkorit, mely a hegység főtömegét és egy fiatalabb korit, mely csupán csak a hegység központi részeit képezi. Ez utóbbi, valamint az idősb trachytot, úgy a tuffo­­kat is áttöri. A hegység aljában nagy elterjedés­ben és hatalmas kifejlődésben conglomeratok és tuffok vannak elterjedve, mely utóbbiakban több helyen barnaszén-nyomokat lehet látni. A keleti hegység, mely a tulajdonképeni Kár­pátok folytatása, vízválasztót képez Erdély és a Dunafejedelemségek között; a hegység alapját je­­geczes palák alkotják és pedig legnagyobb rész­­ban csillámpala, csekélyebb részben gneisz, an­­phibol és chlorit palák és jegeczes mészkő; a chloritpalák érczeket is tartalmaznak, jelesen vasat és rézkorán­dokat. A jegeczes palák közepett a piricskei hyenit tömzs emelkedik ki, melyben igen szép és ritka ásványok jönnek elő; a tömzs központi részét mi­­aseit és ditroit alkotja, ez utóbbi Erdélynek saját­­ Laptulajdonos: Cernátony Lajos. ságos kőzete s a gránitnak egy válfaja, mely lelhe­­lyétől Zirkel után nyerte elnevezését s egyik fő­alkatrészét a sodalith képezi; az említett két kő­zetben mint mellékes alkatrészek wöhlerit, zirkon titanit, canczinit, pyrit és több más ásvány ta­lálták A jegeczes palákon, ezekkel megegyező telepe­­­désben fekszenek a másodkor üledékes kőzetei jele­sen a Trias, Lias, Dogger és a Neveon-korszak rétegei, melyek helyenkint nagy számú és igen jól megtartott zárványok által vannak jellemezve, az üledékes rétegek a trachytok kitörései követ­keztében néhol 5600 lábnyi magasságra vannak emelve. Winkler Benő megismertette Unger Ferencz tanárnak „die fossile Flóra von Szántó in Un­garn" czímű munkáját; a m. földtani társulat Dr. Óváry Endre szives közreműködése következtében a szántói rhyolittesfokban­­ előjövő növény-lenyo­matokból egy nagyobb gyűjtemény birtokába ju­tott, melynek meghatározását az elmúlt évben meghalt Unger tanár volt szives magára vállalni. A Hegyalja kizárólag a harmadkor eruptív kőzetei, jelesen trachyt és trachytporphyt, vala­mint az ezekkel összefüggésben levő trachyt és rhyolittuffokból van alkotva; ezen kőzetek kitörése sok helyen a víz színe alatt történt, minek követ­keztében sokszor szerves zárványokat tartalmaznak, melyek a kitörési korszak meghatározására biztos adatokat szolgáltatnak. Azon kőzet, melyben a szántói növénylenyo­matok előjönnek, igen palás, vékony, alig egy vo­­nalnyi vastagságú lemezkék fekszenek egymáson, melyek között a növénymaradványok igen jó meg­tartási állapotban találtatnak, a kőzet fehér színű, ebben tehát a barna lenyomatok a legkisebb rész­letekig igen szépen és világosan kivehetők . A szántói levéllenyomatok­ közül Unger 46 fajt írt le részletesen, ezek közül 7 faj újnak bi­zonyult; a munka végén elősorolja mindazon fajo­kat, melyeket mostanáig a trachyt és rhyolit tuf­­fokból ismerünk összesen mintegy 131 fajt; a Flóra azonosságából Unger következteti, hogy a két korszakban, melyben az említett tuffok kép­ződtek, a növényzet igen csekély változást szen­vedett s mindkettőnek ásatag Flórája a harmadkor S a r m­á­t emeletének korát jellemzi. A hivatalos lapból­ S­chiffn­er Sándor számta­nácsos a közokt. minisztererium számvevősége igazgató­jává neveztetett ki. A m. kir. pénzügyminiszter Deutsch Béla adóhi­vatali tisztet ellenőrzé, Szpevák Sándor adóhivatali fő­tisztet ellenőrzé, Farkas István adóhivatali ellenőrt adó­­szelővé, Kremnitzky Főlap magán-bánya-kezelőt ideigle­nesen a nagy-ági "bányahivatalhoz bányatisztté nevez­te ki. K­a­s­z­á­r István tetd­. áll. honvéd gyaloghadnagy és Péchy Béla szab. áll. honvéd lovas-főhadnagy a honvédség létszámából kitürültettek. Trencsén megyei Kisutcza Ujhelyben f. é. január hó 10-én egyszerű postahivatal lépend életbe, mely napon­ta kétszer a helybeli vaspályaudvarhoz küldendő gyalog­­küldönet által nyerend összeköttetést más postahivata­lokkal és levelek, úgy kocsiposta-küldemények felvéte­lével és leadásával foglalkozik. Ezen postahivatal kéz­besítési köréhez tartozni fognak : Dubje, Dimajov, Kis­utcza Ujhely, Lodne, Lehota, Ljeszkovitz, Lopicsna, Neszlusa, Ohodnisza, Oskerda, Pazsivtye, Kudina, nagy és kis, Radolya, Walditsow, alsó, felső, közép, Ball­ab­­­le. — A hajósbál feb. 9-én lesz. Rendezé­sére két csolnakázó egylet: a „nemzeti hajósegy­let“ és a „Duna-klubb" egyesült s a tánczviga­­lomra nagy előkészületeket tesznek. A meghívók egy része már szétment. — A technikusbál rendezősége tudatja, hogy budai pénztárát f. hó 16-án nyitja meg (Bu­davár, országház utcza 117 sz. a. a segélyegyleti irodában.) Beléptijegyek azonkívül kaphatók Pes­ten a „Nemzeti szállodádban. Személyjegy ára 5 frt, családjegy 2 személyre 9 frt, 3 személyre 12 frt s minden további személyre 3 frttal több. — A tornász-egylet február 9-én fog bohócrestélyt rendezni. Egyelőre csak ennyit tu­dunk róla, közelebb azonban részleteiről is írunk. LEGÚJABB POSTA. Párisból tudatják Bourdeauxba 10-éről, hogy a 8-án útra indított postagalambok hivatalos és magán fényképezett sürgönyökkel megérkeztek s a tartományokról szóló jó híreik egészen felvilla­nyozták a párisiakat; a galambok által vett ma­gán tudósítások száma eddig összesen 30,000-re megy. A „Gambetta“ léghajó viszi köszönetünket. Éljen Páris ! Éljen Francziaország! Éljen a köz­társaság ! Tegnap Clamart irányában újabb kémszemle tartatott, melynek czélja volt egyszersmind az el­lenség erődítéseit Moulin-de-Pierre mellett lerom­bolni, mi teljesen sikerült is úgy, hogy a mieink négy ember veszteséggel több foglyot ejtettek. A bombázás Vanvres és Montrouge ellen ma lany­hább, míg Issy ellen hevesebb volt az ellőbbinél ; elődeink erélyesen felelnek. Számos golyó esett a múlt éjjel a 6, 7, 8 és 9-ik városnegyedbe, főleg a kórházak, kórodák, iskolák, múzeumok és tem­plomokra. A strassburgi indóház közelében szintén tet­tünk kitörést s szuronynyal támadva a poroszok­ra ezek a házakba menekültek, melyek, miután az ellenség magát megadni vonakodott, lerombol­tattak. Párisban a közelebb összeírt lovak száma minden várakozáson fölül 60,000-re ment, ebből naponkint 650 vágatik le, s múlt évi dec. 21-én a fővárosban még 250,000 mázsa liszt volt, ezen­kívül a magánosoktól ez évben roppant mennyisé­gű gabona requiráltatott. Több erődben jelenleg a nemzetőrség tüzérei végzik a szolgálatot s a lapok átalában dicsérik ügyességüket. Párisban f. hó 11-én egy újabb szerkezetű s kormányozható lég­hajó bocsáttatott fel, mely rövid idő alatt hírekkel rakottan ismét vissza fogna térni. TÁVIRATOK. Újvidék, jan. 15. (Az Ellenőr távirata.) Miletics Szvetozár a Zastavában egy a magyarok­hoz intézett lelkesült hadüzenettel üdvözli Strati­­mirovicsnak a prágai „politiká­ban megjelent frá­­zisokban gazdag sentiations-czikkét. A „Srbs­­ky Narod“ ez alkalomból vigyázatra inti a szerb nemzetet, s kijelenti, hogy ez ominosus szövetség minden józan szerbnél oly benyomást idéz elő, mely e két eddigi ellenlábas különben is megin­gatott hitelét politikai kalandorok jelen­téktelenségére reducálja. Bécs, jan. 15. (A­z Elr­e­n­ő­r t­á­v­i­r­a­t­a.) A „N. fr. Pr.“-hez léggömbön érkezett párisi le­velek f. 10-éről jelentik, hogy november közepe óta a bank állásáról kimutatást nem tettek közzé, hogy a baui. miun­­u váltóleszámítolás megszűnt s hogy váltók és jegyek csak 4 és 6%­­os disagióval fogadtatnak el, s végre, hogy a kormány pénzszükségleteit csupán bankjegyek nyo­­matása által fedezheti. Bordeaux, jan. 15. (Az Ellenőr táv­irata.) A kormány minden aláírónak a 750 mil­liónyi kölcsönre, 8% kamatot ígért előre fizetés mellett. .Brussel. jan. 15. (A­z Etr­enőr t­á­virata.) Joinville fhg Nantesban elfogatott s St. Malóra vi­tetett, hol hajóra szállíttatott. — A „Journ. de Havre“ mondja: Chancy legyőzetésének következ­ménye Bourbaki visszavonulása, ki most minden oldalról fenyegetve van. Chanczy nyugot felé visz­­sza­vonul s Alemjon, Caen és Harret fedezet nél­kül hagyja. Brü­ssel, jan. 15. (A­z Er­en­o­r t­á­v­i­r­a­t­a.) Az „Indép. belg.“-nak egy léggömbön érkezett pári­si levél f. hó 10-től jelenti. A bombázás kezdete óta Auteil, Baum­gard és Grenelle 35 halottat s ennél nagyobb számú sebesülteket számlál. Trochu­tlek a porosz királyhoz óvást intézett a bombázási barbarismus ellen. Ducrot tlek súlyosan megbete­gedett s a parancsnokságot Vinoy­nak adta át. A nép magatartása rendületlen. Bécs, jan. 15. (A­z El1­e n­ő­r távirata.) Páris keleti oldaláról tábori postai levelek jelen­tik. A francziák Rosty és Noisy között új föld­műveket hánytak, s positióikat Drancy mellett szaporították.* Mauteuffel tbk. f. hó 10-én Versail­les Ion haladt át. Bru­ssel, jan. 15. Az „Etoile beige“ levele­zője jelenti Bapaumeból f. hó 14-ről. Faidherbe tbk naponként erősítéseket nyer. Calaisba Cher­­bourgban szervezett csapatokat várnak, melyek az előre nyomuló északi sereggel egyesülnének. Faid­herbe Albert­ben táboroz, a jobbszárny Paulze hadosztálya felé hajlik, a balszárny Farre had­osztálya felé. Rubin tbk Bapaumeban marad. Constantinápoly, jan. 14. A gemeni expeditió jelentékeny mérvben szerveztetett, hogy az assyr főnök folytonos pártütésének egyszer mindenkorra eléje vétessék. Megerősítik, hogy a porta Poroszország ha­tározatát az orosz kérdést illetőleg nyugodtan be­várja; minden más ellenkező hir alaptalan. — Rud­di pasa Mustafa pasa helyébe pénzügyérnek neveztetett ki. Berton, jan. 15. Versaillesből jelentik 14-ről. Múlt éjjel Párisból heves kitörések tetettek Le­­bourget, Drancy, Meudon és Clamart ellen, melyek azonban győzelmesen visszaverettek. Egyes helye­ken az ellenség visszavonulása menekülésnek látszott. Bordeaux, jan. 15. Bourbaki tbk jelenti, hogy még mindig előre halad, p­ortyázói Vesoult és Lu­ret megszállották. Bordeaux, jan. 15. Peronne parancsnoka, minthogy a várat ellenállás megkísérlése nélkül adta át, hadi törvényszék elé állíttatott. Brü­ssel, jan. 15. A Maas-vidéken a bekövet­kezhető események folytán a franczia határokra 5000 főnyi belga csapatok öszpontosittatnak. Florenz, jan. 15. A hírlapok felszólalnak Pá­ris bombázása ellen s a háború beszüntetése czél­jából közvetítést követelnek. London, jan. 15. Az „Observer“ jelenti: Teg­nap estig semmi tudósítás nem érkezett Favre el­utazását illetőleg. A bordeauxi kormány nem tart­ja magát feljogosítva, hogy más képviselőt küld­jön. Tekintve a keleti kérdés gyors megoldásának fontosságát, a conferentia ismétt elnapolása lehe­tetlen. Constantinápoly, jan. 14. A porta Romania fe­jedelmének hivatalos lépéseit a souveraineknél, a terület elválasztására vonatkozólag, eredménynél­külieknek tekinti, mert nem létettek hivatalos lépések, miután ellenkező esetben erről a porta értesülést nyert volna. Nemzeti Színház. Bérlet. 198. szám. Pest, hétfőn, január 16-án 1871. Fernande. Szinmü 4 felv. Irta Gardou Victor. Fordította Paulai Ede és Szerdahelyi Kálmán. S­z­emélyek: André — — — — — Lendvay. Pomerol — — — — — Szerdahelyi. Roqueville — — — Komáromy. Bracassin — — — — — Újházi. Anatole — — — — — Benedek. Civry. Vicomte — — — — Náday. Parancsnok — — — — Tamási. Maresquier — — — — Körösek. Báró — — — — — Szilágyi. Tábornok — — — — Veres. Frédéric — — — — Sántha. Alfréd _ _ _ _ Várföldi. József — — — - - Pintér. Clotilde — — - - — Prielle Corn. Fernande — — — — — Lendvaynó. Georgette — — — — Szigligeti Jolán. Sénéchalné — — — — Paulainé. Bájvirág — — — — — Niczkyné. Amanda — — — — — Helvey Laura. Brionne-né — — — — Szigligeti Anna, Báróné — — — — Hirtling M. Gibraltar — —­­ — Bogdanovits Kr. Santa-Cruz — — — — Patakiné. Éktesnő — — — — — Fü­rediné. Teréz — — — — — Dalka Sarolta. Szobaleány Fernandnál — — — Kaczvinszkyné. Kezdete 7 órakor. Budai várszínház, hétfőn jan. 16-án. Borgia l­u­­cretia, opera 3 felv. Irta Bidera, ford. Jakab István. Zené­jét szerz. Donizetti. Felelős szerkesztő : Csernátony Lajos. Pent­­lyomatott Légrády tcatvinkatt.

Next