Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-26 / 133. szám
terjeszti a ház elé, miszerint átalában ezen fizetés felemeléséhez nem járul, különösen a fogalmazók fizetését illetőleg, csupán csak némely közigazgatási államhivatalnokok felemeléséhez járul. Kapcsolatosan ezzel Deák Ferencz adott be egy indítványt, melyben ő a minisztérium által javaslatba hozott közigazgatási némely államhivatalnokok fizetése fölemelésének kedvezményét a királyi tábla hasonfokú tisztviselőire is kiterjesztetni kéri; másik része a kérdésnek hivatkozik az államhivatalnokok lakbéri fölemelésére. A minisztérium ugyanis ezek lakbérét fölemeltetni javasolja, de a pénzügyi bizottság nem járul ahoz, hogy a miniszteri tanácsos és ezekkel hasonló napidíj-fokozatban álló hivatalnokok lakbére fölemeltessék. Eltér ezen felül a pénzügyi bizottság jelentése részben a többi államhivatalnokok lakbérei felemelése tekintetében. Elnök legelőször a minisztérium előterjesztését akarja szavazásra bocsátani. Deák F. felszólal, hogy a szabályok szerint a legnagyobb költségeket javasló indítványt kell megszavazni, azért saját indítványát kéri először szavazásra bocsátani. Rövid felszólalások után csakugyan Deák indítványa bocsáttatott szavazás alá, melyet a többség elfogadott. Ezen indítvány elfogadása által elfogadtatott a minisztérium javaslata is, mely az 1050 forinton aluli fizetéssel ellátott hivatalnokok fizetésének felemelését javasolja. Következett a pénzügyi bizottság javaslata a lakbér felemelésre vonatkozólag, melyet a többség szintén elfogadott. Széll Kálmán előadó a pénzügyi bizottság egy indítványa mellett szólal föl. Ez indítvány azt foglalja magában, hogy mivel a földművelési és pénzügyminiszter költségvetésében is fordulnak elő tanintézeti tételek, mondja ki a ház, hogy jövőre az ország minden tanintézete a közoktatási miniszter vezetése alá helyeztessék. Várady Gábor ez indítványhoz azon határozati javaslatot adja be, hogy a tanintézetek, és minden tudományos és közművelődési intézet a közoktatási miniszter vezetése alatt álljon, hogy a jövő évi államköltségvetés ennek megfelelőleg legyen egybeállítható. Korizmics László nem fogadja el a pénzügyi bizottság javaslatát. Szóló a gazdászati intézeteket nem tartja oly iskoláknak, melyek a közoktatási minisztérium ressortjába valók lennének, egyszerűen azért, mert ezen oktatásnak, ha igazán sikeres és termékeny akar lenni, párvonalban és egyszerre kell elméleti és gyakorlati oktatásnak lenni. Ezt a gyakorlati oktatást pedig sokkal jobban fogják ezen intézetek adhatni és tarthatni, ha mindig azon minisztérium felügyelete alatt állanak, melyek ugyanazon szakot képviselik; ha a minisztériumok nincsenek e czélra kellőleg felszerelve, úgy szereltessenek fel, de az okvetlenül szükséges, hogy az oktatás ily intézetekben párhuzamosan legyen elméleti és gyakorlati. Deák Ferencz kérdi, hogy e javaslat szerint a katonai is, minek a Ludoviceum és honvédtiszti iskolák, szintén a kultusminiszter resortjába tartozzanak ? Ezzel szóló nincs tisztában, mert átalános jelentéseknél elveket felállítani és azokat egyszerűen szavazással eldönteni igen nehéz dolog. Ezt jövőre ex proffessé kellene tárgyalni külön. Széll K. kijelenti, hogy a katonai iskolákat nem értette a pénzügyi bizottság. A kérdéshez rövid megjegyzéseket tettek. Péchy Tamás Várady indítványa mellett, Jankovits Miklós Korizmicsét, Zsedényi pedig a belügyőrség keze alatt levő bábaintézet érdekében szól, hogy az a közoktatási miniszter felügyelete alá helyeztessék . P. Szatmáry Károly Várady javaslatát pártolta. A többség elfogadta a pénzügyi bizottság indítványát. Széll Kálmán előadó egy országos könyvtár fölállítására olvassa föl a bizottság indítványát. A költségvetésben ugyanis minden minisztériumnál van egy rovat könyvtári gyarapításra, mégpedig jelentékeny összeggel. Azért a bizottság azt javasolja a háznak, hogy mondja ki, mikép létező könyvtáraknak lehető egyesítése mellett egy országos könyvtárnak felállítása iránti intézkedésre felhívja a kormányt; nem zárván ki egyébiránt ezen intézkedés azt, hogy kisebb kézi szakkönyvtárak, ott, hol azok szüksége teljesen igazolva van, e mellett is felállíttassanak. Tisza Kálmán: Figyelmezteti a házat, hogy a pénzügyi bizottság tavaly is terjesztett elő egyes elveket és amelyek elfogadtattak, azok épen olyan határozatok alakjában fogadtattak el, milyent Várady az imént terjesztett be, mert a pénzügyi bizottság csak kifejez bizonyos óhajtásokat, hanem a háznak a határozatot kell kifejezni. Ennek folytán szóló következő határozati javaslatot nyújt be : Utasítsa a ház a minisztériumot, hogy a jövő évi költségvetés beterjesztését megelőzőleg részletes javaslatot terjesszen be az iránt, miként lehetne az egyes minisztériumok által a könyvtárak gyarapítására igénybe venni szokott öszszegeket egy országos könyvtár létesítésére fordítani úgy, hogy e mellett mind az egyes minisztériumok szükségleteinek elégtétessék, mind a közönség az így létrejött könyvtáraknak hasznát vehesse? A folyó évben pedig a könyvtárak gyarapítására az egyes minisztériumok költségvetésében megszavazandó összegeket kölcsönös értekezés folytán úgy használja fel, hogy a könyvek beszerzésénél a szükségtelen többszörös példányok mellőzésével mennél nagyobb eredmény éressék el, s a beszerzendő könyvek nagy részben legalább a létesítendő országos könyvtár első alapjait képezhessék. (Helyeslés.) Széll Kálmán elfogadja a javaslat első felét a pénzügyi bizottság nevében, a második rész is csak magától érthető részletezés lévén, nincs ellenére az egész. Erre Tisza határozati javaslata elfogadtatott, valamint elfogadtatott a pénzügyi bizottság következő indítványa is . Határozza el a ház, hogy minden országos közalap, mely az egyes minisztériumok kezelése és rendelkezése alá tartozik, azon illető minisztérium költségvetési előirányzatába vetessék fel,mégpedig azok jövedelmei a jövedelmi rovatba,kiadási előirányzata a kiadási rovatba. És ezután minden alap kezelése a pénzügyminiszternél összpontosuljon, az egyes minisztériumok pedig, melyek ezen alapok jövedelméről rendelkeznek, csak bizonyos kezelési pénztárakkal bírjanak. Ajánlja továbbá a bizottság, hogy az államkölcsönök is a budget keretébe foglaltassanak, milyen : a vasúti kölcsön, a nyeremény kölcsön, a szellő-dézsma váltság, stb. szintén elfogadtatott. Kijelenti továbbá a bizottság azt is, hogy az államvasutak tiszta jövedelme felveendő a pénzügyminiszter költségvetésének fedezeti részébe, viszont az egyes pályáknál mutatkozó netaláni hiány a szükséglet illető rovatai közé iktatandó. A nyugdíjakra vonatkozólag a bizottság a miniszterektől a nyugdíjasok jegyzékének előterjesztését kérte illető nyugdíjaik kimutatásával együtt, a kimutatásokban egyes tételeket öszszevetett azon határozatokkal, melyeket a képviselőház az 1870-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával a nyugdíjakra nézve hozott. Ezen öszszevetésből arról győződött meg,hogy a nyugdíjak előirányzata nem teljesen, és nem minden miniszter költségvetésében felel meg az illető képviselőházi határozatoknak, azért is a bizottság az államszámvevőszéket tartja felhívandónak arra, hogy az 1870. XVIII. t. sz. szerint feladata lévén a nyugdíjak folytonos nyilvántartása és a nyugdíjasok jegyzékének kimutatása, vizsgálja át az előirányzott nyugdíjak kimutatásait, és hasonlítsa azokat össze a képviselőház határozataival, addig is ezen átvizsgálás fentartása mellett megszavazandónak véli ugyan a bizottság az előirányzott nyugdíjakat, de a megszavazandó összegeket végleg megállapítottaknak nem tekintheti. Horn Ede a nyugdíjak megszüntetése érdekében szólal fel. A nyugdíj monarchius intézmény; Svájczban egészen hiányzik, Amerikában pedig nem átalános. A nyugdíjazás rész oldalaira nézve felhozza, hogy egy 20 éves ifjú teljes becsvágygyal lépvén az államhivatalba, ha észreveszi, hogy 10 év múlva sem boldogult, nem hagyja ott hivatalát, nem lép tehetségéhez alkalmas a pályára, hol többet tehetne, hanem tovább is ott tengődik, mert különben oda volna a 10 év és a nyugdíjra való igény. Az ily ember, ha magánszolgálatban van, ott hagyná és máshol jobban boldogulna. Épen a nyugdíjra való kilátás sok embernél elősegíti a szellemi restséget. Sokan, kik az ipar és kereskedelem terén haladhatnának elő, államszolgálatba lépnek, miután biztosítva látják öreg napjaikat. Most már azonban van elég biztosító intézet, mely mindenkinek elég alkalmat nyújt, hogy öreg napjairól gondoskodhassék és szabad ember maradhasson. Simonyi Ernő nem fogadja el a pénzügyi bizottság véleményét, mert ha a miniszter előirányzata olyasmit mutat elő, mely a pozitív törvénynyel ellenkezik, abból nem az következik, hogy a számvevőség lépjen közbe, hanem, hogy az egész elvettessék. A többség elfogadta a bizottság véleményét, valamint azt is, hogy hívassák fel a kormány, mikép a házbérek fejében fizetett összeg tőkéjének megfelelőleg, mielőbb országos államépületek felállítását eszközölje. Indítványozza még a bizottság, hogy a kormány a jövő évi költségvetéshez egy országos schematismust is csatoljon az állama összes hivatalnokairól. Elfogadtatott Szilády Áron azon határozati javaslatával, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt állítassák össze. Végül jelenti, az előadó hogy a bizottság a hozzá utasított kérvényeket is tekintetbe vette a budget tárgyalásakor. Ezekről a jelentés nyomdai akadályok miatt késik. Várady Gábor indítványozza, hogy e kérvények iránti jelentések az illető minisztériumok költségvetésének tárgyalása előtt terjesztessenek elő. Ezek után következett : A miniszterelnökség költségvetése. Harkányi Fr. központi előadó felolvassa a miniszterelnökség költségvetését. A kormány előirányzata, 249,960 írttal, a bizottság javaslatba hoz 248,460 frtot. Irányi Dániel: A miniszterelnök négyévi munkásságát a trónbeszédből kiindulva óhajtja bírálni. E programm három részre oszlik: a külügyekre, Magyarországnak Ausztriához való viszonyára és a belügyekre. A külügyekre nézve e programoinak a kormányelnök megfelelt, fentartván itthon a békét. De a külügyekre való befolyását nem érvényesítette. Az osztrák birodalomhoz való viszonyt illetőleg a kormány fentartotta az 1867 iki egyezményt, sőt sokban annál is többet tett. De a belügyeknél nem így állnak a dolgok. A trónbeszéd a nemzet geniusával egybeférő reformokat helyezett kilátásba. De a nemzet geniusával megegyező szabad bíróválasztás eltöröltetett, a törvényhatóságok és községek rendezése által pedig a nemzet geniusában rejlő önkormányzat a centralizatió részére konfiskáltatik. Szóló említi a virilis szavazatot is. A közigazgatás terén sem járt el szerencsésebben a kormány. A kinevezéseknél, legyen az miniszteriális, bírói, vagy a közmunkatanács részére, mindig a politikai véleményre van tekintet. A kormány nevezett ki egy-két bírót az ellenzék padjaiból is, de ez csak az ellenzék gyöngítésére történt. Tud rá esetet, hogy a közmunkatanács egyik tagjától megkérdezték : van-e szándéka a tanácsban a kormány ellen opponálni? Szóló fölsorolja, hogy a hűbéri maradványok még nincsenek eltörülve, a vallásszabadság megoldásra vár, a testi büntetés eltörléséről szóló törvényjavaslat még mindig a főrendiháznál hever. A kormány nincs áthatva a kor democratikus irányától, s ezért hiányosak az alkotott törvények. A szabadelvűben szellemet szóló a közös ügyeknek tulajdonítja. Nincs e kormányban sem rendszer, sem szervező képesség, s e hiányok — a miniszterelnök fényes elméje daczára— onnan származnak, hogy nem tanulmányozza eléggé a nemzet óhajait. Fölemlíti szónok, hogy a miniszterelnök azon indítványt, mely az ország állapotjáról évenkénti kimutatást czélozott, fejének egyszerű rázásával eltemette. A kormánypárt azért pártolja annyira a miniszterelnököt, mert azt tartják felőle, hogy gr. Andrásy Gyula azon férfi, kinek legnagyobb befolyása van Bécsben. De vájjon bizonyítja-e ezen befolyás, hogy négy év alatt a nemzet első palotájára nem volt képes kitüzelni a nemzeti lobogót. (Zaj.) Ezen zúgás után, uraim, úgyszólván nem is volnék meglepetve, hogyha önök helyeselnék azon ifjúságnak is maga viseletét, mely a magyar fővárosban a magyar királyt nem a magyar, hanem az osztrák hymnussal fogadta. (Felkiáltások : Dologra!"'“ Nagy-e az a befolyás, mely a Gellérthegyről nem tudta eltávolítani a citadellát, Dalmáczia viszszakapcsolását szóba hozni sem meri, a határőrviidék bekeblezését csak megígérte, a magyar ezredek hazahívását nem tudja keresztül vinni. Ha ez nagy befolyás, ha ennyi befolyása azon férfiúnak, kit gondviselésszerű férfiúnak neveznek, (Jobb felől zajos éljenzés.) akkor szóló sajnálattal vallja meg, hogy a gondviselés Magyarország iránt vajmi mostoha. (Jobb felől nyugtalanság.) Gr. Andrásy Gyula: Ha minden egyes képviselőt ily átalános szóharcz terére kellene követni, akkor csakugyan beteljesednék az, mit a képviselő úr mondott, t. i. hogy a kormány nem felelhetne meg hivatásának, és oly módon pazarolná az ország idejét, melyért felelni nem tudna. (Helyeslés jobb felől.) Ennek folytán csak azon egyes állításaira fogok szorítkozni, melyeket válasz nélkül hagynom már csak azért sem lehet, mert egytől egyig teljesen alaptalanok. Azt állította a képviselő úr, hogy tudomására van, miszerint a kormány, illetőleg talán a miniszterelnök, midőn a közmunkatanács egyik tagjául egy baloldali képviselő urat nevezett ki, azon föltételt kötötte volna hozzá, hogy ezentúl a kormánynak opponálni nem fog. (Irányi Dániel közbeszól : a közmunka-tanácsban !) Erre nézve nem válaszolhatok egyebet, minthogy ez határozottan s szóról szóra valótlan. Nincs jelen az illető képviselő úr, de nem tesz semmit, megnevezem, Máttyus Aristid képviselő úr, mert értesülni fog hivatkozásomról, és bizonyosan szóról szóra azt fogja bizonyítani, amit én mondani fogok. Midőn a képviselő úrnak azon ajánlatot tevem, hogy azon állást foglalja el — amennyiben a főváros szépítésével tudtomra eddig is foglalkozott — ezeket mondhattam neki: az ön ellenzéki állásának ezen kérdéssel absolute semmi köze sincs. Nem illik hozzám s nézeteimmel meg nem egyeztethető, hogy öntől, midőn ezen állást elfoglalja, elveinek bármi tekintetben megtagadását követeljem. Ön ismeri a kormány programmját a főváros szépítésére nézve; ott volt en, midőn én még mielőtt a közmunkatanács létesíttetett volna, Pest város bizottságának terveimet előadtam. Egyetlen kérdésem az, vajjon ön ezen terveknek keresztülvitelét helyesen tartja-e és e tekintetben a tervezetet kész lesz támogatniIrányi Dániel közbeszól: Hisz ezt mondtam !) bizonyos szűkkeblű nézetek ellenében s ennél őszintén bevallom, képv. urra is gondoltam. (Derültség.) Erre a képv. ur azt felelte, hogy igen is tökéletesen egyetért a fővárosra vonatkozó terveimmel. Ez a tényállás. (Irányi Dániel közbeszól: Csak is ezt mondtam!) -... Tehát azon akár direct, akár indirect vádat, mintha én egy állás betöltésénél ezen előnyt arra akartam volna felhasználni, hogy az ellenzék egy képviselőjét elveitől mintegy eltántorítsam, (zaj) határozottan visszautasítom. Ez lehet oly taktika, melyet tán a képv.ár fog követni pártjának erősbítésére, ha egyszer kormányon lesz, de melyet én nem követek. (Zajos helyeslés aobboldalon.) A miniszterelnök aztán így folytatta cáfolatait: Végre mondta a t. képviselő, igen sajnálja, hogy a kormány kinevezéseket tesz az ellenzék soraiból. Először tehát azt rója fel hibául, hogy a kormány nem tett kinevezéseket az ellenzék soraiból, azután a felett sajnálkozott, hogy tesz ily kinevezéseket, végre pedig azt mondta, hogy ha bár tesz is kinevezéseket az ellenzék soraiból, de ezek igen csekély számúak. (Derültség.) Én ezeket nem tudom megérteni. Nem tudom azt akarja-e a képviselő úr, hogy a kormány kinevezések által gyengítse az ellenzéket, vagy hogy azzal ne gyengítse, vagy azt akarja-e bizonyítani, hogy a kormány helytelenül jár el, midőn az ellenzék részéről valakit kinevez. (Élénk derültség.) E tekintetben, — miután úgy látszik, a t. képviselő úr tisztában nincs — elmondom, minő szempontból indul ki a kormány a kinevezéseknél. (Halljuk.) Azon szempontból indul ki, hogy az átalánosan minden parlamentáris kormánynál divatozó szükséges tekintetek mellett a képességet ott vegye, ahol találja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ez egészen más elv, mint amelyet a t. képviselő úr felállított. Mondta továbbá a képviselő úr azt is, hogy én egy egyszerű fejrázással utatasítottam vissza egy indítványát. Valóban nem tudtam t.hát, hogy fejcsóválásomnak azon hatása volna (Derültség,) hogy általa egyszerre elessék egy törvény. Ha ezt tudom, máskor bizonyosan és különösen a t. képviselő úr részéről indítványozott némely törvény irányában használni is fogom. (Zajos derültség jobb felől. Csak constatálom, hogy itt nem arról volt szó, vájjon Iványi úr tvjavaslata elfogadtassék-e vagy nem, hanem arról, vájjon tárgyaltassék-e azon napon, midőn a képviselő úr akarná. Szólt azután a t. képviselő úr azon befolyásról, melylyel az én csekély személyem az udvarnál bírna. Ezen befolyással én részemről soha nem kérkedtem. Két dolgot kerestem és fogok keresni: a bizalmat fenn és lent. Egyébiránt igyekezem azt kiérdemelni, akarta mondani azon kifejezés fogalma szerint, hogy a bizalmat, ha a befolyás alatt bizalmat értett a t. képviselő úr, hiszem, hogy azzal igenis van szerencsém bírni, mert legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ha ezt fenn és lenn nem bírnám, engem e helyen nem látna. (Helyeslés.) Szemrehányásokat tett a képviselő úr barátaimnak azért, mert állítólag azt mondták felőlem, hogy bizonyos tekintetben provident ember vagyok és hozzátette, ha csakugyan az vagyok — ekkor világos az, hogy a sors mostohán bánt Magyarországgal. Át fogja látni a képviselő úr, hogy ezen nem én segíthetek, hogy tehát a szemrehányás nem engem illet. Idővel talán nem fog a sors oly mostohán bánni Magyarországgal, mint ma, s ezt teljes szívemből óhajtom; meglehet ez akkor leend, amidőn majd a t. képviselő úr fogja Magyarország kormányzatát vezetni. (Zajos tetszés jobbfelől.) — A tárgyalás holnap folytattatik. Főrendiházi ülés. Kezdete 1 óra 39 perc, Ivácskovics képviselőházi jegyző áthozza az ujonczozásról szóló szentesített törvényt. Kihirdettetik. Ülés vége 1 óra 43 perczkor. A magyar delegatió illése. Pest, jan. 25. A magyar delegatió külügyi vitáiból nagyon kevés épületes dolgot meríthet a közönség. Egyetlen egy szónok sem bírt kiemelkedni még csak a középszerűség színvonalára sem. Zavaros fogalmakkal és senki által meg nem érthető nézetekkel van tele minden beszéd. Helyeslik-e azt a politikát, melyet eddig Beust követett és ha nem helyeslik, miért nem ? vagy mily politikát kívánnak jövőben folytatni ? e kérdésre világos feleletet a világért sem lehet kiolvasni az eddig tartott beszédekből. Beszél ez is, beszél az is, és midőn végig hallgattuk beszédeiket, bámulva kérdezzük egymástól, mit akarnak ezek az emberek ? A német barátság iránt majd mindenik szónok kifejezte óhajtását és Beust eljárását, mely az óhajtott barátság megszilárdításán fáradozik, mégsem helyeslik. Mért? Azt maguk sem tudják. Hogy mily kicsinyes szempontból fogják fel ezek a jobboldali delegátusok a magas külpolitikát, eléggé mutatja az a határozat, melyet mint valamely világrendítő dolgot, mindjárt legelőször tartottak szükségesnek hozni. És ez az, hogy ezután a vörös könyvhöz semmi indokolás se függesztessék. Mintha az a két három lapra terjedő indokolás, melyet a külügyminiszter a vörös könyv elé szokott függeszteni, képes volna ítéletében megzavarni azt, aki átolvassa az okmányokat és józan ésszel bír az ítélethozásra. A mai ülés napirendjén a külügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása volt. A jegyzőkönyv hitelesítése után Széll Kálmán egy hét tagú bizottság választását indítványozza, mely hét tagú albizottság a két (magyar és osztrák) delegátió határozatait egybe vesse s erről a bizottságnak jelentést tegyen. Miután ily albizottság kiküldése minden évben szokásos volt, az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A hét tag megválasztása a jövő ülésben fog eszközöltetni. Ezután a delegáció a költségvetés részletes tárgyalására tért. Olvastatik az első czim : központi vezetés és titkos kiadások. Az albizottság az első czimre javaslatba hozza 573,117 írt megszavazását, és pedig a minisztérium költségeire 229,981 frtot; az elnöki osztály kiadásaira 67,679 frtot; a jegyírási és fordítási munkálatok számára fenálló osztály költségeire 22,259 frtot; a házi, udvari és állami levéltár költségeire 27,023 frtot; a miniszteri fizető hivatal költségeire 7947 frtot; a keleti akadémia költségeire 18,687 frtot; titkos kiadásokra 200,000 frtot. Követeltetett ez utóbbi czélra 350,000 frt. Örményi Miksa szerint a titkos kiadások rovata szerepel, rendesen úgy mint a minisztérium iránti bizalom kérdése. Miután azonban a külügyminisztériumnak eddig tanúsított politikájából az országra nézve jó nem fog hárulni, ő bizalommal a külügyminiszter irányában nem viseltethetik s ugyanezért nem is szavazza meg a titkos kiadásokra kért összeget, Zsedényi Ede Ürményit pártolja. Pulszky Ferencz megszavazza a titkos kiadásokra kért összeget az albizottság által javaslatba hozott 150.000 frt levonásával. Ernuszt Kelemen egy véleményen van Ürményivel: a titkos kiadásokra kért összeget nem szavazta meg._ Trefort Ágost megszavazza a titkos kiadásokra kért összeget. Szögyény L. idősb, miután nincs alapja, hogy a külügyminiszter politikáját rászalja, megszavazza a kért összeget. Bánó József szerint, ha vannak, kik a külügyminiszter politikáját nem helyeslik, bizalmatlanságukat az egész budget meg nem szavazásával fejezték volna ki, mint tette ezt a magyar képviselőházban a szélsőbaloldal. Megszavazza a titkos kiadásokra kért összeget. Wahrmann Mór csak akkor látja a titkos kiadások meg vagy meg nem szavazását bizalmi kérdésnek, ha ezen összeg elégséges arra, hogy azzal nagyobb s újabb irányú politika kezdeményezése eszközöltessék. E czélra a 200 ezerért nem elégséges, megszavazza azt. Pulszky Ferencz Bánó beszédére tesz észrevételt, miután Bánó specializer rá czélzott. Ő — úgymond—parlamentáris eljárást a magyar országgyűlési baloldaltól nem fog tanulni. Egyúttal szükségesnek tartja tudtára adni a bizottságnak, hogy ő iskolába is járt. Szóltak még: Éber N., Wenkheim Béla b., Miske Imre b. és Haynald — mindanynyian megszavazzák a titkos költségekre kért öszszeget. Királyi Pál „szívesen" szavazza meg. Vécsey b. pártolja Ürményit. A külügyminisztérium részéről Orczy b. emelt szót. A titkos kiadások, bár mennyire kellemetlen azok kezelése, szükségesek. A külügyminiszter állásánál fogva oly nagy jelentőségű ügyekért felelős, hogy ezen szükséges összeg megszavazása nehéz feladatainak előmozdítására szolgálna csak. Kéri a titkos kiadásokra kért összeg megszavazását. A többség a titkos kiadásokra 200,000 frtot s igy az I czimen 573,117 frtot szavazott meg. Rendkívüli kiadásokra a központi vezetés czimén 20,380 frt szavaztatott meg. A II czimen diplomatiai költségekre az albizottság 962,195 frt megszavazását ajánlja. A többség elveti az albizottság indítványát. Elnök fölteszi a kérdést, elfogadja-e a bizottság az osztrák delegatió által már elfogadott 890,580 frtot. A többség ezt nem fogadja el. Vécsey K. szerint az osztrák delegatió nuntiumát nem lehet indítványnak tekinteni. Itt aztán megakadt a gépezet. Senki sem volt tisztában azzal, mi történik, vagy hogy egyátalán történik-e valami? Volt alkalmunk a delegáció intézményének természetét a maga zűrzavarosságában tapasztalni. Végre a II. czímen az osztrák bizottság által elfogadott 890,580 frtól a rendkívüli kiadások rovatába 71,610 frt vétetett föl, s igy a rendkívüli kiadásokra összesen 97,335 frt. A 11. czimmhez — fedezet fejében — 10,000 frt jövedelmi adó beállítása határoztatott. A 11. czimen (consulsági hivatalok) 652,770 frt szavaztatott meg. A dunafejedelemségekben levő szarostságoknak rendezésére kért összegnél a bizottság a következő határozati javaslatokat fogadta el: „A országos bizottság elvárja a közös külügyminisztertől, miszerint: 1) a szarostságoknak rendezése következtében a dunafejedelemségekben szervezendő új consulátusoknál, arra alkalmas magyar egyéneket is alkalmazzon; 2) úgy intézkedjék, hogy azon egyénektől, kik az európai Törökország azon részében keresnek az osztrák-magyar consulságoknál alkalmazást, hol az eddigi tapasztalat szerint, az illető consulságok előtt megforduló ügyek nagyrészben magyar alattvalókat érdekelnek — a többi kellékeken kívül a magyar nyelvnek tudása is követeltessék.“ Elfogadtatott továbbá a köv. határozati javaslat : „Az országos bizottság elvárja a közös külügyminisztertől, miszerint a kereskedelmi forgalomnak China-, Japán- és Siamban való állásáról s az ott felállítandó osztrák-magyar consulságnak arra gyakorlandó befolyásáról a jövő delegációk elé kimerítő jelentést mutasson be. Segélyezésekre és hazaküldési költségekre külföldön tartózkodó szegény állam alattvalók számára megszavaztatott: 15 frt. A III. czimhez, az előirányzat értelmében, fedezetül a költségvetésbe 123,500 frt vétetett fel. A IV. czimen (segélyezések a montenegrói menekültek részére) a „rendkívüli szükségletek“ rovatába 15,000 frt szavaztatott meg, az V. czimen (javadalmazás az osztr. Lloyd részére) 2.000.000 frt. Az V. czimhez a költségvetésbe fedezetképen 282.000 frt beállítása határoztatott el. Az átruházási jogot a költségvetés rendes szükséglete egyes czimeinek keretén belül a bizottság megadta. Ezzel az ülés fél 8-kor véget ért. A jövő ülés pénteken, f. hó 27-én lesz. I. II. Lapszemle. A P. Napló a magy. delegátióban folyó vitát megnehezítettnek látja azon körülmény által, hogy a delegátusok nagy része meg van Beust politikájával elégedve, de mégis sok mindenféle nyomja szívét, aminek erélyes kifejezést akar adni. A P. Lloyd Pulszky zavaros és érthetetlen jelentését igen találóan így jellemzi: A delegationális albizottság megtiltja Beustnak szobájából kimozdulni, de egyszersmind határozottan kijelöli előtte az utat, melyet elutazásakor, amelyet azonban tennie nem szabad, követnie kell. A Reform Éber Nándor ellenében megjegyzi, hogy az európai egyensúly létezett mindig, amióta Európa tűzhelyévé lett az államok családjának. Igen, úgymond, az európai egyensúly rögeszme; oly eszme, melynek léteréről tanúskodik minden rég Európában. Az U. Lloyd nem a legépületesebb dolgokat írhatja a kath. kongressus 25-ös bizttságáról; ami eddig történt, az mindinkább a modern kor és nézeteinek teljes kigúnyolására látszik irányulni. A Hon azt várta a delegátióktól, mint a kiegyezés értelmében a külügyek irányának megszabására egyedül jogosított testülettől, hogy Beust ingadozó politikájának szilárd irányt szab, eddig azonban mi sem történt ez értelemben. Páris. Jan. 14. Schmitz tbk. hiv. jelentése szerint Vincy tbk. Blanchar és Corréard tbkokkal, e hó 13-án egy kitörést intézett Maulin de Pierre ellen. Miután hadoszlopa élénk sortűzzel fogadtatott, a franczia csapatok visszavonultak. Az ellenség erre megtámadta drancy-i álláspontjainkat. Pothuan altengernagy Gareaux-Boeufs és a Szajna között kémlejáratot tartott. A poroszok később támadólag lépvén fel, fegyvertűzzel fogadtattak, úgy hogy kénytelenek voltak egy tisztet és több sebesültet a helyszínen hagyva gyorsan hátrálni. Ducrot tbk. jelentése szerint e hó 13-án a poroszok kémlejáratot tartottak azon munkálatok ellen, melyek a körfalak közelében állanak. A munkások erről korán értesítve, a szomszéd árokba menekültek, s közülök, bár élénken tüzeltek rájuk, egy sem esett el. A sorkatonák és nemzetőrök, kik jobbra balra a sánczokon voltak elhelyezve, a támadóknak derekasan feleltek, mire ezek néhány ágyú támogatása mellett visszavonultak. E jelenet egy félóráig tartott, de később ismétlődött. Az aubervilliersi erőd és a croix de dlandrei üteg tüze nagyon elősegíti a poroszok visszanyomását. Jan. 15. Schmitz tbk. jelenti, hogy az egész déli vonalon csatáztak a tüzérek, kiket az erődök támogattak. Ezrekre lehet tenni az álláspontjainkban elhalt lövegek számát. A kormányzó megjelent a montrougei erődben és lelkes szavakkal üdvözölte a védőket. Estre megszűnt az ágyúzás. Mirandot parancsnok Champigny-nál megütközött egy porosz csapattal, 5 porosz elesett, 10-en sebet kaptak. Jan. 16. Egész nap ködös volt, de azért mégis láthatták a párisi tüzérek az ellenség ütegeit, melyeknek támadásait visszaverték. A batilloni ütegek gyengébben tüzeltek, mint rendesen szoktak. Nogent erődre is gyengébben ágyúztak. Ma 8 óra tájban visszalökték a francziák az ellenség támadását Millaud háza ellen. Jan. 17. Ma reggel hevesen tüzelt az ellenség. A vanvesi erőd a patriérei ütegre küldte ütegeit, mely néhány lövéssel válaszolt. Erre a batilloni ütegek megszólaltak, de semmi nevezetes kárt nem okoztak. Az ellenség éjjel Bondy ellen intézett egy támadást, de visszalökték. A montrougei erőd ellen keveset tüzeltek. Az egész veszteség egy tengerész tisztre szorítkozik, ki Saisset altengernagy fia. A „l’ Indépbeige“ levelezője írja, hogy megjelent már a bombázás áldozatainak második lajstroma. E kikerülhetlen szerencsétlenség annyira megható Wallacet, hogy 100 ezer frankot írt alá egy gyűjtő ívre a megsebesült áldozatok javára. Nevezett angol nemeslelkűségét oly elismerőleg fogadta a párisi jokey-dlubb, hogy Wallacet és Ronciére tengernagyot azelőtt tanúsított vitézségéért egy díszebéddel megtisztelte. A kormánytanácsban maga, Picard oda nyilatkozott, hogy a párisi hadsereg ne kis csetepatékkal foglalkozzék, hanem lépjen fel komolyan és eltökélten. Trochu e kívánságot visszautasító. Egy triumvirátust is akartak alakítani, Vincy, Frebault és Clement Thomas tirkokkal, kiket a nemzeti védelmi jogokkal fel kellene ruházni. A kormányzó kijelenti, hogy azon esetre, ha a közte és a vidéki hadvezérek között megállapított tervet elfogadják és követik, úgy kész minden perezben lemondani és mint közönséges tábornok a hadseregben szolgálni. Ma a bombák ritkábbak s gyöngébbek. Tegnap a guai de Bethune-ig, a Saint-Louis szigetig értek. Az utczák csendesek. A clubbokban még most is fordulnak elő egyes rendetlenségek. Egy gazdag gyáros egy nagy meetinget akart összehívni, hogy a hotel de villé téren felszólítsa a kormányt egy általános kitörésre. Ez eszme azonban Louis Blanc és Victor Hugo tanácsára elmaradt. Devisme megölte a Jardin des Plantes nagy elefántját. Egy A N. fr. Lloyd szerint viszonyaink Poroszországgal még teljesen zavartak s Pulszky és Zsedényi mennyre földre esküsznek, hogy Poroszország legjobb barátunk a keleten. A M. Újság Kossuth levele fölött Hatalának felelve megjegyzi, hogy a magy. királyok adományozásai a kath. papság számára nem magánvagyonból, de a nemzet vagyonából történtek s az ősmagyar közjog nem ismer királyi magánvagyont. A Sz. Egyház folytatván megjegyzéseit Kossuth levelére, úgy látja, hogy a magy. jog szerint mindazon javak, melyeket a magy. egyház a királyok magánvagyonából, vagy más adományozható javakból nyert — vissza nem vehetők. Déli posta. Trochu az Indépendence 21-ki párisi tudósítása szerint beadta lemondását, mit azonban minisztertársai nem hajlandók elfogadni. A főváros kormányzóságát s vele a miniszterelnökséget senki sem akarja a roppant felelősséggel szemben elfogadni, sőt Lefle is beadta lemondását, noha épen ő volt Trochu utódául kiszemelve. Trochu állítólag a Mont-Valerien parancsnokságát vette át, míg Vincy és Ducrot a többi erődök s a párisi hadak parancsnokságát tartanák meg. Delescluze a főparancsnok helyébe 200 képviselő választását hozta javaslatba. Páris, porosz kézre került franczia sürgönyök szerint csak február végéig tarthatja magát. Jules Favre visszautasította a Moltke által számára kiállított útlevelet, s tudatta Odo Rusellel, hogy Párist nem fogja elhagyni. Dijon alól a poroszok a 23-iki csata után Messigny felé futottak, a csatában részt vett franczia csapatok átalában vitézül harczoltak. Mayenne departementben nincsenek többé németek s Alen- Qont szintén elhagyták. Bressolles franczia tábornok a svájczi határhoz közel áll, főhadiszállása Pierrefontaineban van. Blaumontban három franczia ágyuüteg áll. Faidherbelk a következő napiparancsot intézte katonáihoz: Katonák ! Múlhatlan kötelessége tábornokotoknak, hogy nektek polgártársaitok előtt igazságot szolgáltasson. Büszkék lehettek,mert érdemeket szereztetek a haza iránt. Azok, kik nem látták, mit szenvedtetek, sohasem lesznek képesek azt felfogni. E szenvedések miatt azonban senkit sem lehet vádolnunk, minthogy azokat csupán a körülmények okozták. Nem egészen három hónap alatt három csatát vívtatok azon ellenséggel, melytől egész Európa fél. Megállottatok előtte, sőt számtalanszor láttátok hátrálni s bebizonyítottátok, hogy nem legyőzhetlen, s hogy Francziaország veresége egyedül az absolut kormány képtelensége által idéztetett elé. A poroszok az ifjú s félmeztelen katonákban és nemzetőrökben oly ellenre találtak, mely képes őket legyőzni. Oszlassák fel bár utócsapatainkat s dicsekedjenek vele hadi jelentéseikben ! semmi gondunk reá! E hires ágyufoglalók a ti ütegeitekből még egyre sem tették kezöket. Dicsőség nektek! Még nehány napi pihenés s azok, kik Francziaország megsemmisítésére esküdtek, ismét csatasorban fognak benneteket találni. A londoniak f. hó 23-án a Trafalgár téren az eső daczára roppant számban jelentek meg különböző egyhangú megállapodásokat hozván, melyekben tiltakoznak Páris bombázása ellen s egyszersmind elítélik az angol kormánynak Francziaországgal szemben folytatott politikáját.