Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-14 / 121. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra­­ 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók­ Lesfrédy testvérek Irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 121. szám. Szombat január 14. 1871. Hirdetés­ dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri­­ A nyilt­ tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Past­­­sas utcza 24. sz. és Naschits J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. fkw, „Ellenőrö* ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvírási utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhíté­sére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db 1/l frtos ezüstben és . . 1535.51 Jekly Károly nagy-majtényi tanitó . . 3.— Tatay János tót-komlósi gyógyszerész ur gyűjtéséhez újabban járultak: Hovorka János földmives 5 frt, dr. Lebeczky Má­tyás 2 frt, Bak Bálint molnár 1 frt. Összesen 7 frt; ez összegből 3 frt 50 frt, mint a franczia foglyoknak szánt fele részt a Pester Lloydhoz juttatunk, s nálunk marad..................................... 3.50 A spanyol experimentum. Mialatt Francziaországban a köztársa­­ságilag kormányzott nemzet olyan önvédel­mi tevékenységre és kitartó áldozatkészség­re lelkesült, hogy küzdelmének sikertelen­sége, hősiességének eredménytelensége ese­tében is visszanyertnek tekintheti a világ azon rokonszenvét, bámulását és becsülését, melytől elesett volt a napóleoni romlott rendszer császári hadjáratának undorító és nevetséges vezérlete által. Spanyolország egy új dynastiával tesz kísérletet a monar­­chikus önkormányzat fentartására. Mi tévesnek tartjuk e lépést s nem hisszük, hogy ez experimentum békés fej­lődést biztosíthasson az ibériai félszigetnek. Szerintünk ez új monarchia állandósága el­len nemcsak nem kevesbültek az előbbek­nek bukását előidéző tényezők, de sőt sza­porodtak azon fris és legszenvedélyesebb elemmel, mely a legutóbb elűzött uralkodó család trónk­övetelési ármányainak, vállalatainak és kilátásainak előmozdításá­ban keresendi elenyészett befolyásának, félretolt nagyravágyásának és megrongált érdekeinek kielégítését. S ha­ Spanyolország továbbra is monarchia akart maradni, jobb lett volna az Izabella fiát ültetni trónjára, így legalább nem volna ez praetendens, ki mindig számolhat a hiúságukban sértett, vagy anyagilag ki nem elégített monarchis­­ta urak, katonák, papok és mindenféle kalandorok indulattömegének pártjára. És e párt sokkal több bajt fog szerezni az új királyságnak, mint a republikánusok, kiket nem a gyűlölet, hanem az elv sugall, s a­kik a hazának javára várható dolgokban bizonyára készek lesznek támogatni a kü­lönben nem szeretett kormányrendszert is. A helyzet iránti ilyetén meggyőződé­sünk jelzése azonban nem zárja ki néze­tünket, miszerint a spanyol monarchia fen­tartására c­élzó kísérlet sikerét — ha és a­mennyiben ez lehetséges — nem igen lehetett volna jobb választásra bízni, mint amilyent Prim gondolt ki és érvényesí­tett hosszas koldulgatás és többszörös felsü­lés után, saját vesztével. Amadeus jó iskolában neveltetett. Atyjától nem tanult semmi alkotmányelle­nes eljárást s tudja, hogy a „becsületes király” melléknevet Victor Emanuel­­nek épen azért adta nemzete, mert hű volt az alkotmányos kormányzat parlamen­táris követelményeihez való szigorú ragasz­kodásban s csak azt tette mindig, a mit eléje szabott a törvény, s a mit az ország akaratának képviseletére támaszkodó fele­lős miniszterek tanácsoltak. És atyjától nyert oktatást Amadeus a haza szolgála­tára szentelt vitézségből is. Sőt volt egy utolsó s nem kevésbé tanúságos előnye is. Látta, hogy a nép igaz ügye, szabad­sága, függetlensége mellett lelkiismeretesen, férfiasan, hősiesen megmaradva, mennyit tehet országa javára és saját nevének va­lódi dicsőségére egy király a legnehezebb körülmények közt is, daczára a ténynek, miszerint a világ hite nincs emelkedőben a fejedelmi képességek közhasznúsága iránt. Ilyen iskolában nyerve nevelést, a fia­tal Amadeus király bírhat mind­azon tulajdonokkal, a­melyek a monar­chia fentartására irányzott kísérlet sike­rét biztosíthatják — tán hosszabb idő­re is — az­által, hogy bebizonyítják ösz­­szeférhetőségét az alkotmányos kormány­A képviselőház VIII. osztályában a honvédelmi miniszternek újabb 6 rendbeli tör­vényjavaslatat tárgyaltatván, az ellenzéknek indít­ványai és módosításai elfogadtattak, melyek kö­zött legnevezetesebb azon indítvány, hogy a hon­védség tüzérséggel és műszaki csapatokkal is el­­láttassék. Központi előadóul Győrffy Gyula válasz­tatot­t. Ezen megállapodást magáévá tette az I. II. és az V. osztály. — A II. és IV. osztály ellene nyilatkozott. — A VI. VII. és IX. osztályok meg­állapodásait még nem tudjuk. Ha ezen osztályok közül csak egy is elfogadja az indítványt, az el­lenzék a központban ismét győzni fog. A képviselőház központi bizott­ságában, mely jan. 12-én az ujonczozási tör­vényjavaslat tárgyalására ülést tartott, több oldal­ról azon kívánat merült fel, hogy mielőtt az ujonczjutaléknak a törvényjavaslatban kitett meny­nyisége megajánlatnék, terjesztené elő a honvé­delmi miniszer azon adatokat, melyek kiderítsék egyrészről a 4°l0­nyi természetszerű fogyatkozást, s azután azok számát, kik szolgálati éveiket ki­­töltvén, a tényleges szolgálatból a tartalékba, vagy innét a honvédséghez csakugyan elbocsát­tattak. A honvédelmi miniszter e kívánatnak en­gedve, felvilágosító tájékozásul a következő ada­tokat terjesztette elő: 1870. december 31-én a létszám — az 1860-ban besorozott és a honvéd­séghez áthelyezett 55,229 ember levo­násával tett.......................................... 798,646 főt Ezen összegből levonandó: a) a védtörvény 11. s 13. §§. szerint az őrvidéki ezredek létszáma 53,465 fő. b) a 4nnyi természetszerű fo­gyatkozás 1871-ben 31,944 „ c) a védtörvény 39. §. értelmé­ben azon katonák száma, kik mint az 1861-ki sorozási évfolyamhoz tartozván 1871. végével a honvédséghez áthelye­zendők , előreláthatólag . . . J . 23.200 „ A levonások összege .... 103,609 „ Marad tehát............... 690,037 „ Ezen maradványhoz számítandó a törvényes jutalék, mely a védtörvény 4. és 31. §. szerint csakis 1871. oct. 1-én fog tényleges sorhadi szolgálatra besoroztatni.......................... 95,474 Az 1871. végével mutatkozó lét­szám e szerint áll............................... 785 511 főből. A honvédelmi minisztérium részéről még előadatott, miszerint az, hogy a tényleges szolgá­lati éveket betöltők a tartalékba és az itt kiszol­gáltak a honvédséghez csakugyan áthelyeztettek, ezt a hivatalos jelentések kétségtelenné teszik, de ennek ellenkezője iránt alapos panaszok sem merültek föl. " A közös hadügyminisztertől ma egy előterjesztést vettünk, melyben újólag 2.817.501 frt megszavazását kéri a delegáci­­óktól. Az előterjesztésből és indokolásból alig ad­hatunk valamit, mert azok oly rész­magyarsággal vannak írva, hogy nagyobb részét teljes lehetetlen megérteni. Ha még nem figyelmeztetett a hadügy­miniszter, úgy figyelmeztetjük most, hogy szerez­zen magának ügyesebb és értelmesebb fordítót, mert a közös nyomtatványok és előterjesztések költségeire mi is fizetünk néhány ezer forintot s igy jogunk is van követelni, hogy azok az előter­jesztések legalább tisztességes magyarsággal le­gyenek fordítva. Ezt előre bocsátva, nézzük az előterjesztést. Két részre oszlik. Elsőben egyszeri rend­kívüli kiadások, a másodikban rendes kiadá­sok foglaltatnak. Az egyszeri kiadások szükségeltetnek a hadcsapatoknak kiegészítő kerületeikbe vagy azok közelébe leendő áthelyezésére, több különféle be­­zserzésekre és­ helyreállításokra továbbá — ez már hadügyminiszteri fordítás szerint van — „ egy ese­t­­leges mozgósítás gyorsítása czéljából változtatott letételére való egyszeri kiadások fedezésére.“ A rendes kiadások pedig szükségeltetnek a hadosztályi és dandári törzsek állandó szaporítá­sára és néhány közigazgatási intézetnek állomá­nya és üzlete magasbítására való költségekre. Ami az elsőt illeti, tudniillik a csapatoknak a kiegészítő kerületekbe való elhelyezését, ezt már négy év óta mindig sürgetjük és szavaztak is rá minden esztendőben néhány százezer forin­tot a delegációk, de mindezek daczára eddig na­gyon kevés történt e tárgyban. Most már úgy látszik, a hadügyminiszter is har valódiságával, a szellemi és anyagi ha­ladás kívánalmaival és a nemzet önérzeté­nek kielégítésével. Megfelel-e Amadeus a várakozásnak s becsületére válik-e az atyai iskolának, azt megmutatják az események, a­melyeknek tömkelegében bizony sok tapintatra és szi­lárdságra lesz szüksége. De ha megáll, s ha Francziaországban is monarchi­us visszaesést talál eredmé­nyezni a háború befejezése, akkor Amadeus királyságának relatíve még örvendeni is kell. Hogy mi okból, azt megmondjuk máskor. A képviselőház Illik osztálya f. hó 14-én dél­előtti 10 órakor ülést tart. Tárgy: a honvédelmi mi­nisztérium által beterjesztett­­javaslatok, máskép gondolkozik, mint eddig, és a csapatok áthelyezését a mozgósítás könnyítése végett maga is szükségesnek nyilatkoztatja. 1870 re megszavaztatott e czélra 200,000 forint. Ebből a hadügyminiszter csak 70,000 frtot használt fel, tehát meg van még 130,000 forint. 1871 re ismét 300,000 frtot kért e czélra azon költségvetésében, melyet még a múlt év végén benyújtott a delegátióknak. Ez összesen tesz 430 ezer forintot. A csapatok szállítását saját kerületeikbe oly nagy mértékben óhajtja most a hadügyminisz­ter eszközölni, hogy a fennebbi összeg sem ele­gendő neki, hanem újból 400,000 frtot kér a mai nap kezeinkhez jutott előterjesztésében. E szerint 1871-re összesen 830 ezer írt volna meg­szavazandó a fenebb említett czélra. Sajnálattal értesülünk, hogy B­a­j­n­e­r Pál belügyminiszter úr súlyos beteg. A magyar delegáció hadügyi albizottsága f. hó 13-án tartott ülésében vette fel újra tanácsko­zásai folyamát és most naponkint két ülést tartana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok, mint a hadügyminiszter képviselője,­­a csapatok­nak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok köze­lébe elhelyezésére és a területi divisiók felállításá­ra vonatkozó előterjesztést, az ez által előidézen­dő költségtöbblet 2.817.501 frtot tesz. Az albi­zottság ezen általa kivánt és sürgetett előterjesz­tésnek rögtöni tanulmányozását elhatározó, é­s addig is a rendes költségvetés egyes c­ímeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő ré­szét tárgyalás alá vette, s következő tételeket megszavazott. Az 1-ső czimnél központi vezetés, hatóságok s. a. t. 1- ső tétel „hadügyminisztérium“ 20,000 frt­nak törlésével 550,617 frtot. 2- ik tétel „Ő felsége katonai irodája“ az elő­irányzott 43,946 frtot. 3- ik tétel, „főhadi, hadosztályi és katonai parancsnokságok“ tekintettel a beadott előterjesz­tésre függőben maradt. 4 ik tétel, „katonai ügyelőség“ 8237 frt tör­lésével 540,009 frt megszavaztatott. 5-ik tétel, „a műszaki bizottság vezetése“ az előirányzott összeg 9057 frt megszavaztatott. A 6-ik tétel „városi tér- és várparancsnok­ságok“ az előirányzott 199,766 frt helyett 21,766 frt törlésével 175,000 frt megajánltatott. 7- ik tétel „katonai papság“ az előirányzott 163,991 frt azon megjegyzéssel, hogy a csapatok­nak had­kiegészítési kerületeikbe leendő elhelye­zésével, e tételnél nagyobb mérvű megtakarítások eszközölhetők, és időközben is eszközlendők, elfo­gadtatott. 8- ik tétel „katonai igazságügyi igazgatás“ a hadügyminiszter képviselője előterjeszti, hogy a tétel szükséglete a valóságos állapot szerint 551,935 forintot tesz, ez előirányzatba felvett szük­séglet a rendezés utáni állapotot tünteti elő, minthogy a katonabíráskodásról szóló törvényja­vaslat a magyar országgyűlésen még nem tárgyal­tatott, a valódi szükségbeveendő a tárgyalás alap­jául. Az albizottság az igazságügynek mie­lőbbi törvényes rendezését óhajtja, addig is e tétel szükségletére 535,000 frtot szavaz. 9- ik tétel „katonai pénztári igazgatás“ az előirányzott összeg 75,915 frt. megszavaztatott. A katonai pénztáraknak a polgári pénztárakkal le­endő egyesítését az albizottság sürgetendi. 10- ik tétel „katonai szakszámosztály“ az előirányzott összeg 338.824 forint megszavaztatott. Ezzel az ülés 2 és fél órakor eloszlott, kö­vetkező ülés 5 órakor este. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése jan. 13-án. Somssich elnök jelenti, hogy a mai ülés tár­gyát központi bizottsági jelentés képezi. Központi bizottsági előterjesztés az 1871-iki ujon­­czozásról. Győ­rffy Gyula, központi bizottsági előadó : T. ház ! Az ujonczozási tvjavaslatra vonatkozólag van szerencsém a központi bizottság jelentését bemutatni, és ha a t. ház parancsolja, fölolvasni. (Olvassa.) Az osztályok előadóiból alakult központi bi­zottság jelentése: „A magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészethez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában elő­terjesztett 543. számú törvényjavaslatra vonat­kozólag. Az osztályok előadóiból alakult központi bi­zottság e fent említett törvényjavaslatot tárgyalás alá vevén azt, mint a védkötelezettséget megálla­pító 1868. XL. t. sz. 11. és 13. §-ainak csifolyá­sát, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadás végett ajánlja. A részletekre vonatkozólag azonban követ­kező módosításokat hoz javaslatba. A czímre nézve: minthogy a miniszter által előterjesztett törv. javaslat czimében az 1867 XII. t. sz. 12. és 14 §-ai által világosan kifejezett ma­gyar hadsereg eszméjét teljesen elejti és e helyett csak a magyar sorhadi csapatokról tesz említést, a központi bizottság az alaptörvény kifejezéséhez híven ragaszkodva, a czímnek következőleg törté­nendő megváltoztatását indítványozza: „Törvény­­javaslat, a magyar hadsereghez és hadi tengeré­szeihez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz és pót­tartaléki jutalékok­­megajánlása tárgyában“. (He­lyeslés balfelől.) A törv. javaslat 1. §-ra vonatkozólag a hon­védelmi miniszter a központi bizottságban meg­nyugtató felvilágosítást adván az állandó hadsereg létszámáról , a katonai kötelezettség alóli elbo­csátás és a tartalékba áthelyezés iránt fenálló törvények megtartásáról, valamint az évenként el­bocsátottak és elhaltak összes számáról, mindezek­nek figyelembe­vételével a 1. javaslat 1. §-a vál­tozatlanul elfogadtatott. A második §-ra észrevétel nem létetett. A 3-ik §-ra nézve az 1868: 40. t. czikk 31 §-nak figyelembe vételével a központi bizottság indítvá­nyozza, hogy a törvény szó után a következő szavak : „a kihirdetés után azonnal életbe lép és“ közbeszavassanak. Megjegyeztetik, hogy a központi bizottság kisebbsége névszerint, III IV VI és VH osztályok előadói bejelentették, hogy a czím kérdésére néz­ve eltérő nézetüket különvélemény gyanánt fogják előterjeszteni. Kérem a t. házat, hogy ezt sietőleg kinyomatni és kiosztani méltóztassék. (Helyeslés.) Királyi Pál (Felkiáltások: Szószékre! szó­székre! A központi bizottság előadójának a ház­szabályok megadják azon jogot, hogy a szószék­ről beszéljen, de én csak a kisebbségeknek va­gyok előadója (Helyeslés: Halljuk! halljuk!) Mint méltóztattak hallani a központi bizottság többsége a folyó évi utonczozásra vonatkozó törvényjavaslat czimét megváltoztatá ; minthogy pedig én a 7-ik osz­tály részéről a központi bizottságba oly utasítás­sal láttattam el, mely ezen törvényjavaslatnak czi­mét meghagyatni kívánja én ezen határozatnak érvényesítésére különvéleményemet a központi bi­zottságban benyújtottam. Ezen véleményhez még a 3, 4, és 6-dik osztályok előadói csatlakoztak. Midőn e különvéleményt a t. háznak benyújtanám, tiszte­lettel kérem, méltóztassék annak kinyomatását és szétosztását elrendelni. (Halljuk! halljuk ! Olvassa). Különvélemény. Az osztályok előadóiból alakult közp. bizott­mány többsége mai ülésében a fent idéztem törv. javaslat czimét következőleg módositá. „A magyar hadsereghez és haditengerészet­hez“ stb. A kiegyezésről szóló 1867: 12. törvényczikk első szakaszai elsorolván azon ügyeket, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tar­tományokkal közösek, a 9-ik §-ban ezt mondja : „ a közös védelemnek másik eszköze a had­sereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szó­val : a hadügy.“ A Il ik §. ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogát körvonalaz­­ván, a fennebbi szakaszt világosan értelmezi, midőn mondja : mindaz, mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonat­kozik.“ A következő 12. és 14. § okban a magyar had­sereg kitétel mint már a felebbinek folyománya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1868. 40. t. sz. megal­kotása után, és annak alapján a honvédelmi mi­niszter az első ujonczjutalék megszavazását kíván­ta, egy erre vonatkozó törv. javaslatában a mos­tanival teljesen azonos czim alatt, a benn előfor­duló magyar sorhadi csapatok kifejezés aggályo­kat keltett fel, és szemben a­­ felemlített 1867 : 12­­. czikkel, elég fontos okot szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés törvény-magyarázási jogá­val éljen. A törvényhozás e törvény­ magyarázási tiszt­jét teljesité, s kimondatik a megalkotott és szen­tesitett 1868. 1 .t. sz. czimében melynek úgy sza­vai, mint értelme teljesen egyeznek avval, melyet a most előterjesztett honvédelmi miniszteri törvényjavaslat tartalmaz. Ezen törvénymagyarázási tisztet ugyanazon, tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorolnia az országyűlésnek, midőn az 1870. évre kívánt had­jutalék megszavazása volt tárgyalás alatt a tör­vény által már szentesitett czimmel . A törvényhozás magyarázata másodízben is az volt, mint először, s kimondása az 1869. 15. t. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos adataival, s a törvényhozás factorainak ily tényei­­vel, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesített czímét ezúttal is fentartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy mit a törvényhozás ismételt magyarázatával megfelelőnek mondott ki, ugyan­azt egészen hasonló körülmények és okok mellett egy harmadik magyarázattal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem, mert ez­által alkalmat szolgáltatna a feltevésre , hogy vagy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek ; egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, melyet törvényeink iránt mindenkiben szilárdítani felada­tunk. Végül nem változtatható meg a VI. osztály a tárgyalás alatti törv. javaslat czimét még azért sem, mert az 1867. 12 törvény szerint a hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része ; — nem külön álló, nem önálló test. Az újonczokat tehát a magyar sorhadi csapatokhoz és hadi­tengerészeihez, mint törvényünk szerint létezőkhöz adhatjuk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se sorozhatunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871 évi újonczjutalék megszavazásáról szóló törv. javaslat czimét változtatás nélkül elfogadta és én kérem a t. házat, méltóztassék azt kegyesen megszavazni. (Ezen kisebbségi véleményhez járul a VII. osztályon kivül a III., IV. és VI. osztály is. — Mind a két vélemény ki fog nyomatni s hétfőn tárgyaltatni. Uj országiméről. Elnök: A rendkívüli körülmények kényszerí­tenek, hogy figyelmeztessem a t. házat a gazda­sági bizottság azon jelentésére, melyet a gazdasá­gi bizottság még az 1869-ik év deczember 5 én nyújtott be az iránt, hogy egy új országház épí­téséről méltóztassék gondoskodni. Nem magas tervek, vagy magas nézetekből indulok ki, de a mai hóesés megmutatta, hogy ezen ház tarthatatlan. A víz több helyen becsurog és az egész évi ja­vítás költsége a 10,000-et jóval meghaladja. Egyébiránt a jelen országház csak ideigle­nes gyanánt építetett 6 évre számítva; ezen 6 év körülbelül le fog folyni s mire egy uj felépül­het, beletelik további 4—5 év. Mi megteszünk mindent, mit a veszély elhárítására tenni lehet, a mi főleg abban állhat, hogy ha betörik az üveg­fedél, a háznagy ur e bajnak elhárítására min­den lehetőt megtesz, de addig is kérésem az, méltóztassék ezen jelentést a pénzügyi bizottság­hoz utasítani, hogy az ez iránt adjon véleményt (Helyeslés.) Ha tehát méltóztatnak megengedni, határozatatilag kimondom, hogy e 152. sz. alatti jelentés a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (He­lyeslés.) Interpellare: Gr. Andrásy Gyula miniszterelnök válaszolt Kiss Jánosnak azon interpellációjára, hogy van-e tudomása, mikép Pesten az ifjúság felszólittatott, hogy a sorozási bizottság előtt megjelenjen, noha az ujonczozási törvény 1871 re még meg sincs sza­vazva. Történtek — úgymond a miniszter­i elő­készületek az ujonczozásra s történni fognak ezen túl is ily időtájban, mert a­ törvény értelmében jan. 15-re van kitűzve, mint az ujoncz-állítás napja. De arról, hogy nem előkészítő, hanem végrehajtó munkálatok történtek volna, nincs tudomása. Nem tudja, minő rendeletre hivatkozott a képviselő, de kétsége van, hogy oly rendelet léteznék. A kor­mány álláspontja eléggé világos azon fan­t­ikán kelt miniszteri rendeletből, melyben a honvédelmi miniszter meghagyja a törvényhatóságoknak, hogy a­mennyiben az újonczjutalék még nincs törvény­­hozásilag megszavazva, függeszszék fel a sorozási munkálatokat. Kiss János a felolvasott miniszteri rendelet világos szavai után meg van elégedve a válasz­­szal. — A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor. Az osztrák delegátió ülése. Pest, január 13. Hopfen elnök d. e. 11 órakor nyitja meg az ülést. Napirend: A hadügyminisztériumi költségve­tés tárgyalásának folytatása. Következik a 4. pont (katonai szekerészet), melyre a kormány 269.995 frtot kér, s a budget bizottmány 250.000 frtot indítványoz. A delegáció ez értelemben szavazza meg. Az 5. pont (katonai képezdék) hoszabb vitát idéz elő. A bizottmány 12.955 frtnyi törlést és csak 1.063.442 frtot ajánl megszavazni. R­eck­bauer e számot isz magasnak tartja és kisebbségi javaslatot ajánlja, mely e czimre 1.015.914 frtot indítványoz. Weber e javaslatot pártolja s erélyesen megtámadja a rendszert, melylyel a katonaképző intézetek fentartására nézve eljárnak. Mig az egyikben p. egy növendék évenkénti tartása 168 frtba kerül, 22 növendékre esik egy-egy tiszt, s 4 növendékre egy katona, a másikban ez már tete­mesen nagyobb s a költség következetesen nő,úgy hogy p. a bécs-ujhelyi intézetben egy növendék évenként már 786 frtba kerül, minden 5 növen­dékre esik egy tiszt s minden másodikra egy ka­tona. A műszaki képezdékben pedig épenséggel 908 frtba kerül egy növendék, minden 3—4 ifjúra esik í­gy tiszt s minden másodikra egy katona. Tekintve pedig e képezdék czélját, mely egyrészt katonaárvák segélyezése, másrészt szakkatonák ki­­képezése, ezt másképp olcsóbban és jobban is le­hetne elérni. Szónok hiszi, hogy a hadügyminisz­ternek takarítási szándékai vannak, de ő nem látja s legkevésbé látható azoknak eredménye. Ajánlja a kisebbségi javaslatot. Ugyanez értelemben nyilatkozik F i­g u­­­y s adatokkal bizonyítja, hogy a katonai képezdékben a növendékek száma évről évre csökkent, míg a tanárokét folyton növelték. 1869-ben az összes katonai intézetekben 3483 növendék volt, 70-ben 2402 és 71-ben 2240. Ezen abnormitás megszün­tetendő s szónok a kisebbségi javaslat által in­dítványozott összeget teljesen elegendőnek tartja. Kuhn hadügyminiszter azt mondja, hogy nyitások eredménye csak évtizedek múlva látható, s nem lehet kivárni, hogy a hadseregnél behozott reformok már­is szembe tűnjenek. Katonai képez­­dékre szükség van. Poroszországban, hol pedig a közműveltség nem áll alantabb fokon, mint nálunk, szintén vannak katonai képző­intézetek. E tárgy­nál van legkevésbbé helyén a fukarkodás, miután a szellemi factort is tekintetbe kell venni az ál­lam nagyhatalmi állása mellett. A­mi az intézeti tisztek és parancsnokok ellen felhozatott, azt ő nem helyeselheti. Mondatott, hogy daczára hogy állandó lakhelyen vannak, mégis nagyobb­­fizetés­ben részesülnek, mint tényleg szolgáló társaik. Példa gyanánt felhozza Kinszky táborszernagyot, ki a bécs­ujhelyi intézetben oly sikerdúsan műkö­dött, hogy a város hálából emléket állított neki. A pusztán katonai pályán aligha szerezhet magá­nak annyi érdemet a haza körül. Ajánlja a kor­mány előterjesztését. Frith osztálytanácsos erre a szóban levő in­tézetekről részletes adatokat mutat be,mire Ban­­b­ans bizottsági előadó tartja zárbeszédét, mely­ben azt mondja, hogy a bizottság a taval megsza­vazott összeget elegendőnek tartotta s ezt ajánlja az idén is. Szavazással e pont a bizottság javaslata sze­rint fogadtatott el. Következik a 6. pont (élelmezési raktárak). A bizottság 70,008 frt törlésével 1,063, 442 frt megszavazását ajánlja. A 7. pontnál (ágyraktárak) a kormány kér 38,997 frtot; a bizottság 38,000 frtot javasol. A 8. pontnál (ruházati lakhelyek) a kormány 133,904 frtot kér, melyet a bizottság megszavazni ajánl, valamint a 9. pontnál (tüzérségi hadszerügy) 2,668,713, a 10. pontnál (szekerészed szerrakhely) 91,239 s a 11. pontnál (utászati hadszer) 29,500 forintot. A delegáció mindezen pontoknál a bizottság előterjesztését fogadja el vita nélkül. A 12. pontnál (katonai hadmérnöki és épí­tészeti igazgatóságok) a bizottság 65,000 forint levonásával 1,193,169 forint megszavazását ajánlja. T­u­n­k­­­e­r ezredes, a kormány képviselője erre megjegyzi, hogy e czímre évről évre keve­sebb szavaztatott meg. A három utolsó évben át­lag 600,000 főt töröltetett. A delegátiók kivonatára előterjesztetett ez intézetek részletes kimutatása s ebből kitűnt, hogy a katonai épületek épentartá­­sára fordított összeg az épületek tőkeértékének 8­ fő részét képezi. A polgári épületek k­épentartá­­sára fordított összeg a tőkeérték 750-ét szokta ké­pezni, de míg ezeknél a tulajdonos semmiféle ja­vítást nem eszközöl a magánlakásokban, a kato­nai építkezési bizottság a gondjai alá bízott épü­letek minden részét köteles épségben tartani. S e czélra nem lehet sokalni a kért összeget. A kato­

Next