Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-01 / 139. szám

rátság alapjának, irányában épen azon barátság­gal viseltetem, melylyel viseltettem az időben, mely­re hivatkozni méltóztatott, csakhogy a barátság határa megszűnik ott, hol a közélet kötelessége kezdődik, és valamint bizonyosan hibáznék a mi­niszter úr, — úgy hiszem nem is fogja tenni, ha barátságból elmulasztaná valamely kötelességét teljesíteni mint miniszter, úgy hibának tartanám én a magam részéről, ha elmulasztanám teljesíteni kötelességemet barátságból mint képviselő. Már­pedig nekem, mint képviselőnek nem az a feladatom, hogy magamnak szerezzek megnyug­vást, de feladatom az, hogy ha nagy hibát vélek látni, azt szóba hozzam a házban s a ház által az ország tudja meg s ha nincs hiba, a miniszter ezt mondja ki s ha van hiba mutassa ki, hogy meny­nyiben s miben van, mi oka s mi módon kell rajta segíteni. Legalább én a t. miniszter úr hely­zetében épen egy barátomtól nem venném rész né­ven, de örülnék azon, hogy alkalmat adott nekem a t. ház előtt nyilatkoznom s indokolnám azt, mit mások eljárásomban hibáztatnak. Az hozatott fel, hogy az alapítványok és egyátalában a számtételekre vonatkozó dolgok a zárszámadásra valók. Csak attól függ, minő szem­pontból tekintjük azokat. Magoknak a tételeknek számtani igazolása, ez tisztán a zárszámadás dolga, mint pl. hogy említsek meg egy más dolgot, a zárszámadásba való lesz annak igazolása is, hogy oly posta­állo­­másokra a megszavazott költségek, melyek fel nem állíttattak, csakugyan nem költettek-e el ? Va­lamint az, hogy oly távirda-vonalakra való költ­ségek, melyek fel nem állíttattak, el nem költet­tek-e ? De indokolása annak, miért történt az, hogy nem állíttattak fel azok, miknek fel kellett volna állíttatni, a ház elé tartozik. Ez a különb­ség szerintem a zárszámadásra tartozó rész és a ház elé tartozó rész közt. Különben egyes apró hibákra nézve azon mentséget, hogy az igen­­, miniszter úr a tárc­át nem régen és csak akkor vette át, mikor a költségvetés már készülőben volt mentő körülményül elfogadom. Legfeljebb is hely­telenségét mutatja ez azon eljárásnak, hogy idő­közben ilyen tárcza­cserélgetések minduntalan történnek. De van egy, mire nézve e mentséget el nem fogadom, s ez a ház határozatainak s a tett mi­niszteri ígéreteknek nem teljesítése s a nem telje­sítés okainak elő nem adása. Mert én azon meg­győződésben vagyok, hogy nem csak azon eset­ben, midőn egyes tárcza változik ugyanazon mi­nisztérium kebelében, de változzék bár az egész minisztérium, a ház határozatainak meg nem tar­tását az illető miniszter mindig indokolni tartozik, és ha teljesíthetlennek látja azt, a ház által kell, hogy magát annak teljesítése alól feloldassa. (He­lyeslés.) Erre helyezem én a fő fontosságot, és őszintén megmondom, hogy ha tegnap lett volna szerencsém a miniszter úrtól, a­mint reméltem, e tekintetben határozott nyilatkozatot, jövőre néz­­ígéretet nyerni, igen szívesen kész lettem volna határozati javaslatomat visszavenni Miután ez azonban nem történt, kénytelen vagyok határozati javaslatomat fentartani. Most még csak egyet va­gyok bátor megjegyezni, nevezetesen azt, higgye el a t, miniszter úr, én munkásságommal brillí­rozni nem szándékoztam, igen roszul is választot­tam volna erre az alkalmat, mert valóban az ál­talam felderített hiányok oly szembeszökők, hogy azok felderítésére munkásság, melylyel brillírozni lehetne, nem szükséges. (Derültség) arról is meg lehet győződve, hogy ha ő saját körében fog mun­kásságával brillírozni akarni azáltal, hogy benyújt majd budgetet, melyben ily hiányok nem lesznek, én nem fogom vádolni, hogy brillírozni akart munkásságával, de el fogom azt ismerni. (Helyes­lés balfelől.) Wahrmann Mór pénzügybizottsági előadó az elmondottakat c­áfolta. Nevezetesen nem ismer­heti el, a­mit Tisza mondott Érkövy adataira, hogy az emelkedésben az árak magasbulásának is van része. Utal az ország jövedelmeinek foly­ton növekvésére. Kereskedelmünk és iparunk egyes hiányait maga a pénzügyi bizottság is ki­emelte s ezek nemcsak a kereskedelmi minisztert, hanem az összes kormány közreműködését igény­lik. Kéri különösen az igzságügyért a sürgős tör­vények kidolgozására. A közlekedési minisztérium­nak is számos teendője van: folyók szabályozása, dockok építése, vasutak, stb. A pénzügyér köte­lessége hitelünket függetlenné tenni, továbbá az adók felosztását úgy eszközölni, hogy az adó ne terhelje egyiket jobban, mint a másikat. A bélye­gen és illetékeken segíteni kell. A közös kor­mánynak szintén el kell követni mindent e téren. Végül Tisza K. indítványára térve, szóló azt mondja, hogy elvárta volna, mikép azt Tisza visszavegye, mert a miniszter tegnap kimutatta, hogy a vádak alaptalanok, s csupán egy marad fenn: a két tanintézet felállítását illetőleg, de ez nem ad okot arra, hogy ily határozati javaslat adassék be a ház egy határozatának nem teljesí­tése folytán. Szlávy József kereskedelmi miniszter szintén védbeszédet tartott, és válaszolt azon érvekre, me­lyek tegnap és ma felhozattak. A borkivitel hiá­nyára nézve felvilágosításul azt mondja, hogy van bor-export, így Palugyay Ignácz Pozsonyból ezer akó bort szállít Indiába, sőt Brazíliába is. Jálics pesti borkereskedő szintén nagy mérvű bor-expor­tot űz. A közutak roszaságának egyik fő oka, hogy a megyék maguk viszik a közmunkát s a köz­munkák összeírása gyakran úgy történik, hogy a kinek van két ökre, beírják mind a kettőt, s a­kinek van 24, beírnak hatot. A kormány az emlegetett törvényjavaslato­kat azért nem terjesztette be eddig, mert neki mindent újat kell teremteni és nincs ideje. De el­készült az ipartörvény, az erdészeti törvény. A bányatörvények azért nincsenek még előterjesztve mert előbb az illető szak férfiakkal, bányakapitá­nyokkal és bányatársulatokkal közöltetett. Készült javaslat az állat-egészség-ügy és a veszteg­inté­­zetekről is ; munka alatt van egy halászati tör­vény és előkészületek folynak, hogy az egész ke­reskedelem ügyeit magában foglaló törvénykönyv alkottassék. Azon ellenvetésre, hogy a közlekedés és ke­­reskeskedelmi tárcza együvé való, így szól: Ha végig nézünk az államokon, alig fogunk találni kettősen, melyben a tárczák beosztása egy­forma. Ez függ a helyi viszonyoktól, saját törvé­nyeinktől, intézményeinktől, sőt gyakran a szemé­lyiségtől. Nem fektettek arra semmi fontosságot, hogy egyes ágai a minisztériumnak ma ezen, hol­­nap más minisztériumhoz tartoznak. Hogy valami csekélységet említsek, azelőtt p. a lóverseny­díjak a belügyminisztériumnál voltak és azt hi­szem igen czélszerűen, mert azon 1. férfiú, ki ak­kor a belügyminisztérium élén állott, jobban ér­tett hozzá, mint akárki más (Nagy derültség.) Most ez visszakerült a kereskedelmi és földmi­­velési minisztériumhoz. — De különben a minisz­tériumok nem mint valami idegen államok álla­nak egymással szemközt. Hisz folytonos érintke­zésben vannak, és a kormány minden egyes tette­iért különben is solidáris. Azért a­mit én mulasz­tok, t. collegám a közlekedési miniszter úr, ha nem is vállalja magára közvetlenül, de őt is illeti a felelősség és vicissim. (Helyeslés.) — De ne méltóztassék hinni, hogy azért, mert nem ő a kereskedelmi miniszter, nem fordítja figyelmét a közlekedési eszközök tökéletesbítésére, sőt ellenke­zőleg vállvetve mindketten teszszük azt a mit tennünk lehet. Tisza határozati javasl­­a ellenében ismételte tegnapi fölvilágosításait, aztán így szólt: Ha a budget tárgyalása befejezése előtt az derült volna ki, hogy a ház határozatai és a ház előtt tett ígéretek mellőztettek, helyén lett volna a tisztelt képviselő úr határozati javaslata, de most, mielőtt a tárgyalás folyamában kiderült volna,váj­jon indokolás nélkül mellőztetettek-e azok, vagy nem , a határozati javaslatot helyesnek nem tarthatom. (Helyeslés jobbfelől.) Majd ha tárgyal­tatott költségvetésem és nem fog sikerülni maga­mat igazolnom, akkor helyén lesz. Többen a képviselő urak közül félre­magya­rázták tegnapi nyilatkozatomat, mely szerint azt mondom ,ha még­is így nyilatkoztam, és erre kü­lönös súlyt fektetek, mert ma a lapokban nem úgy olvastam, amint a nyilatkozatot tettem — ha még­is volnának némi hiányok a budgetben, méltóz­tassék ezt azon körülménynek tulajdonítani, hogy a budgetet el kellett készíteni épen akkor, mikor a tárczát átvettem.­­ Azt mondottam tehát: „ha volnának oly hiányok, ha a tárgyalás folyamában ilyenek felderíttetnének" mert az elősoroltakon kívül, melyeket igyekeztem megc­áfolni, más hiá­nyokat nem hallottam felemlíteni.­­ Azon indem­nity sem fogadhatom el, melyet némely képviselő urak rám ruházni szívesek voltak, mondván: a hibákért nem én vagyok felelős, hanem az illető miniszteriásta tagok, kik a költségvetést készítették. Én azt hiszem, hogy ők jól készítették, ha azon­ban nem jól készítették, arról én fogok felelni. Mindezeknél fogva, és tekintve a „tekintve"-ket melyekkel t. barátom határozati javaslatát indo­kolta, kérem a t. házat, méltóztassék ezen hatá­rozati javaslat mellőzésével a kereskedelmi minisz­térium budgetjét a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni.(Jobbfelől élénk helyeslés.) — Ezután a szavazás következett. Tisza ha­tározati javaslata, valamint a Táncsicsé is, nem fogadtattak el. A részletes tárgyalás vita nélkül folyt. A kereskedelmi, bányászati és külkereske­delmi czélokra kért 44.000 írtnál felszólalt: Várady Gábor, miután itt a pénzügyi bizott­ság a keresk­­enyvető-bizottságok útiköltségeinek felemelésénél hivatkozik az osztr. Lloyd ügyének tárgyalására, emlékezteti a minisztert az 1868-ki magyar delegátióban tett azon ígéretre, hogy a Lloyd utazási rendében ezentúl nagyobb figyelem­mel lesz a magyar tengerpart érdekeire s e te­kintetben egyezmény jött létre a magyar keresk. minisztériummal. Az Ígéret teljesítésének azonban semmi nyoma. Figyelmeztet továbbá arra, hogy a Lloyddal kötött szerződés revisio alá vehető, miu­tán az ez iránt 1865 ben kitűzött határidő , 7 év már letelt. Ha tehát a szerződés Magyarországra nézve nem lenne megsemmisíthető, legalább oda­hasson a miniszter, hogy revisió alá vétessék. Szlávy miniszter mondja, hogy a Lloyddal már hónapok óta folynak a tárgyalások, s az ügy a minisztérium kebelében is tanulmányozás tár­gyát képezi. Részletekbe azonban nem bocsátkoz­­hatik, mert ez az ügy menetét hátrál­­áthatná. — Holnap d. e. 10-kor ülés. — A magyar delegáció ma déli 12 órakor rö­vid ülést tartott, melyben a tegnapi ülés jegyző­könyve hitelesíttetett. Ezután P­u­­­s­z­k­y nyújtotta be Skene kérvényét, melyben utóbbi a szerződés fölbontásának kieszközlését kéri, ha az hiányosnak, vagy megszegettnek találtatik. E kérvény a hadügyi albizottsághoz utasít­tatott. Az osztrák delegáció ülése: Pest, jan. 31. Hopfen elnök 11 órakor megnyitván az ülést, folytatólagos tárgyalásra került a budget-bizott­­mány jelentése a hadügyminisztérium rendkívüli szükségéről. Következik az előirányzat 7. és 8. pontja, melyek a bizottmány előterjesztése szerint vita nél­kül fogadtatnak el. A 9. pontnál (a műszaki csapatok felszerelé­se) a bizottsági előterjesztés a kért 38,140 frt meg­tagadását indítványozza. A kormány álláspontját W­i­c­k­e­n­b­u­r­g gr. és Tunkler ezredes védik, a delegáció azonban a bizottsági jelentés értelmében szavaz. Hosszas vitát idéz elő az „építési ügy.“ A bizottság ajánlja, hogy új építkezésekre addig ne szavaztassék meg semmi, míg a megkezdettek nin­csenek befejezve. E mellett szól hosszú beszédben Sc­ha­up, míg G­reut­er tekintettel a tiroli erő­dítésekre a kormányi előterjesztést pártolja. Ha­sonló értelemben szól Grob­olszky. B­e u s t gr. Schaup beszédére vonatkozólag, melyben a békéről ejtett minapi szavai félrema­­gyaráztattak, kijelenti, hogy szomszédainkkal való legjobb viszonyainkban szolgálhatnak okul arra, hogy határvonalainkat ne erődítsük. Még szólnak a kormány előterjesztése mellett D é­­­s, ellene Rechbauer és Demel, mire e bizottság előterjesztésének első pontja el is fogad­tatott, ellenben az „igmándi erőd kiépítésére“ kért 200.000 forint megadatik, miután K­u­h­n b. Ko­márom várának bevételéért azokat teszi felelőssé, kik ez összeget meg nem szavazzák. A többi pont a bizottsági jelentés szerint szavaztatott meg, valamint a „felszerelési ügy“ is, míg a „lovasság“ béke lábának tartós f­lemelése s a tüzérség és szekerészeinek 1871-re való felemelé­séről szóló pontnál, a kormány s a budget bizott­mány előterjesztéseinek mellőzésével gr. Falken­hain közvetítő indítványa fogadtatott el. E szerint az egész tételre 3.602.802 főt sza­vaztatott meg, mire az ülés felfüggesztetett. * Az esti fél nyolc­ órakor folytatott ülésben a hadügyminisztérium rendkívüli költségvetésének utolsó pontja tárgyaltatott. A lóeladásra vonatko­zólag Falkenhain gr. ismét adott be közve­títő indítványt, mely szerint a lovak eladására 4 hónap idő engedtessék a kormánynak. Többek hozzászólása után az indítvány elfogadtatott s ezu­tán az előbb kihagyott tételek (a 23. 1. 10.000 nye­reg vételére és a ruházatra) vétetn­ek tárgyalás alá s ezek közül az első a kormányi előirányzat, a másik a bizottság javaslata szerint fogadtatott el. Végül esti 9 órakor a budget-bizottmány je­lentése tárgyaltatott a közös hadügyminisztérium előterjesztéséről a csapatoknak kiegészítő kerüle­teikbe áthelyezését, új felszerelési tárgyak stb. be­szerzését illetőleg. Giskra előadó hosszabb beszédben indo­kolja a bizottság javaslatát, mely 2.417.500 frt törlését ajánlja. Erre, valamint a következő vitára lapunk holnapi számában térünk vissza. Déli posta Jules Favre és Bismarck berlini hírek szerint a következő pontokat magában foglaló ok­mányt írták alá: Háromheti fegyverszünet a béke­előzmények alapján,­ Elsassnak és Lotheringiának átengedése Metzczel együtt; 20 hadihajó átadása; 4 milliárd frank hadiköltség fizetése; a politikai újjá­alakulás kölcsönös elismerése; a Constituante egybehívása 14 nap alatt. A kapitulatióról hírlik Versaillesban, hogy a fegyverszünet Párisra nézve tüstént, a de­­partementokra nézve csak három nap múlva kez­dődik, megszűnik pedig febr. 19-én délben. A de­­markationális vonal metszi Calvados departement és az Orne folyót, s német megszállás alatt hagyja Sarthe, Indre és Loire, Loire és Cher, Loiret és Voune, Pas de Calais és Nord depar­­tementokat. A fegyverszünet megkezdésének elha­tározása Cote d’ Or, Doubs, Jurára és Belfortra nézve későbbre halasztatott. A tengeri erők szin­tén befoglalvák a fegyvernyugvásba. A bordeauxi alkotm­­gyűlésbe történő választások megengedtet­nek. A párisi erődök mindnyájan átadandók s a város körfalai lefegyverzendők. A sorkatonaság, a mozgóőrség és a nemzetőrök hadifoglyok ma­radnak, kivéve 12.000 embert a belrend fentartása végett. A német csapatok azon esetre, ha a fegy­verszünet békére vezet, nem vonulnak be Párisba. A párisi hadifoglyok benn maradnak a városban s fegyvereiket átszolgáltatják ; a franctizeur csapa­tok átalában feloszlatandók. A francziák Parist csak a német hatóság által láttamozott jegyekkel hagy­hatják el, mely 14 nap alatt 200 millió frank sarezot fizet; a hadifoglyok haladéktalanul kivál­­tatnak. A bordeauxiak 29-én Gambetta tiszte­letére nagyszerű tüntetést rendeztek s küldöttsé­get menesztettek a miniszterhez, ki — mint e küldöttség egy tagja tudatta a préfetura előtt nagy számmal összesereglett tömeggel — meg nem jelenhet, mert physikailag s erkölcsileg szen­ved; fog ugyan beszédet intézni a néphez, de most nyugalomra van szüksége, hogy aztán egé­szen a köztársaság jólétének szentelhesse magát. A nép „Éljen Gambetta! Éljen a köztársaság! kiáltásokkal felelt. A belügyér sürgönyt intézett Favrehoz Bordeauxból, melyben Páris állapotáról és az átalános ügyállásról tüzetes részleteket követel. A franczia követ felszólítja az angol kor­mányt, hogy minél több gabnát és lisztet küldjön Dieppébe, hol a franczia kormány intézkedéseket tett azoknak megvásárlására. — Berlinből írják a „N. fr. Prf”-nek: „Minden szívben csak egy gondolat honol, minden ajkról az egy szózat hangzik el: csak most ne legyen a kimerült nép ellen szigorúság, csak most ne hangsúlyozzák a köztársasági kormány őrültsé­geit; minket is kifárasztott a háború; mi is szívünk mélyéből vágyakozunk a béke után, mely vissza­adja atyáinkat, testvéreinket s fiainkat ugy nekünk, mint a munkának. Ez a hangulat s nemcsak Ber­linben, — Így gondolkoznak egész Észak-Német­­országban, és lapjaink legharcziasabbja, a „We­­zer-Zeitung“ is bevallja, hogy a háború folytatása mindenesetre megfontolandó. Természetesen téve­dés lenne azt hinni, hogy ezen kimerülés miatt Elsass és Német-Lotharingiáról lemondanánk, ha a béke­tárgyalások alatt ezen két tartomány át­engedésétől vonakodnék a franczia kormány, da­czára a kimerültségnek, a háborút tovább foly­tatnék.“ Páris. A tegnapi csata folytatása czéljából ma újabb nemzetőrcsapatok rendeltettek ki a gennevilliersi félszigetre, írja a D. News rendes levelezője jan. 20- ról. Én magam is kimentem egy ily csapattal, de alig értünk Neuillybe, midőn újabb rendelet érke­zett a visszavonulásra. Neuilly és Courbevoie tele volt csapatokkal s több ezred táborozott a mező­kön s töltötte az éjét sátorok nélkül. A katonák annyira ki voltak merülve, hogy levetették magu­kat a sárba, mely pedig csaknem térdig ért s igy aludtak el fegyvereikkel oldaluk mellett. Az élel­mezési bizottság ellen mindenféle panaszok voltak hallhatók, kenyeret és pálinkát alig lehetett kapni. Számosan elhányták borjaikat s a sárba taposták, mások ismét kisebb nagyobb csapatokban czél nél­kül barangoltak keresve ezredeiket vagy zászló­aljaikat. Déli 12 óra felé átalában elterjedt a hír, hogy vissza fognak térni Párisba s hogy a csata nem fog meguyittatni. Csakhamar meg is kezdődött a visszavonulás a fővárosba. Lehetetlen leírni azon kétségbeesést, mely a kapuknál összegyűlt párisiak arczán visszatükröző­dött, a midőn a hadsereget sikertelenül visszatérni látták. Annyira meg voltak győződve egy fényes győzelemről, hogy alig tudtak saját szemeiknek hinni, maguk előtt látván hőseiket, kiket pedig már Versaillesban gondoltak. Délután, midőn Bismarck 48 órai fegyver­nyugvás helyett 2 órait engedett, a párisi ambu­­lanceok kimentek, hogy a sebesülteket összeszed­jék, alig találtak azonban egy néhányat, mivel a poroszok már biztos helyre szállították azokat. Jules Favre d. u. 3 óra tájban tanácskozásra hívta össze a párisi polgármestereket, melyben félórára Trochu is megjelent s aztán Mont-Valé­­rienbe tért vissza. Az elkeseredés ellene igen nagy; mondják, hogy beadta lemondását és én hiszem, miszerint ő lesz a Jónás, kit a hajóban a czethal martalékául dobnak, de meg fogja e menteni ez áldozat a hajót ? A tábornokok átalán­os szemre­hányásokkal találkoznak. Valóban Francziaország­­ban nincs középút a Capitolium és a tajpeji szikla között. A­ki nem győző, az okvetlenül áruló. Ha a fegyelmetlen nemzetőrök nem képesek a néme­tek ütegeit megtámadni és elfoglalni, az vezéreik­nek hibája. A tegnapi kitörésnél jegyesének arczképével mellén elesett Regnault festész is, ki a legújabb kiállítás alkalmával „Salome“ czímű festményéért az első aranyérmet kapta. Az ambulanceok állítása szerint a párisiak összes vesztesége a 19-ki kitörés alkalmával nem egészen 4000 halottak és sebesültekben, noha a hír­lapok sokkal nagyobb veszteségről beszélnek. Bu­­zenvalnál, hol leghevesebb volt az ütközet, a fran­cziák közöl csak 600 ember esett el. Reméljük azonban, hogy ez volt az utolsó vak kitörés és a párisi kormány minden további kísérlettel fel fog hagyni. Sőt úgy látszik, hogy a kormány a köz­szellemet meg akarja barátkoztatni a capitulatio eszméjével. Az átalános levertség közepette azonban el­érkezett a humbugok világa is , így egy „tábor­nok“ fölmenteni ajánlkozik Párist az ostrom alól, csak 50,000 főnyi hadsereget bocsássanak rendel­kezésére. Egy bűvész pedig oly ágyúval lép föl, mely egytől egyig kiirtja a poroszokat. Pynt Fé­lix lapjában megjegyzi, hogy Spártát ellenség soha nem vette be és hogy a spártaiak közösen szok­tak étkezni, minél fogva Páris megmentésének szempontjából indítványozza, miszerint ily közös étkezések hozassanak a fővárosban divatba. A kenyér teljesen ehetetlen. Készítése mal­mok hiányában eredeti módon történik. Fadará­lókban lehántják ugyanis a buzaszemek külső s emészthetlen héját s az igy nyert darát meg­­szerelvén 30 foknyi melegségü vízbe áztatják abban hagyják hat-hét óra hosszat, mire aztán szokott módon kenyérré dolgozzák fel, azt nyervén ez által, miszerint pl. 100 kila búzából 143 kila kenyeret kapnak, míg a közönséges készítésmód alig ad 110 kila kenyeret. A nemzetőrök dicsekvése határtalan, hallva őket meggyőződik az ember, hogy ők világba az­ Hírek. Pest, jan. 31. — Eötvös József b., kinek betegsége közelebb már javulásra fordult, ismét roszabbul van s mint az „U. Lt.“ Írja. Bécsből Skoda ta­nárt táviratilag hívták betegágyához. — Csalódtunk! Székesfehérvár püspöke nem az egyetlen főpapjaink között, ki a csalhatat­lansági dogma mellett van. Akadt még három társa, kik nem szavaztak ugyan rá, hanem a pá­pához intézett feliratban mellette nyilatkoztak. Ne­veik : V a­n­c­s a, szamosujvári gör. kath. érsek, Pap-Szilágyi, nagyváradi g. k. püspök és — lehetne e máskép — Szuppan, besztercze­­bányai püspök. — A visegrádi romok fentartása ügyében Zsigmondy mérnök volt kiküldve a kor­mány által terv és költségvetés készítésére. Zsig­mondy mérnök eljárva megbízatásában, munkálatát előterjesztő az akadémia archeológiai bizottságá­nak. Eszerint mindenekelőtt a Salamon tornyának restaurátiója van czélba véve, azonkívül pedig egy őrház építtetnék. Az akadémiai bizottság noha ez ügyben ülést tartott, még határozatot nem hozott.­­ A b­u­dai vá­r­p­a­l­o­t­áb­an tegnap sok tanakodásra adót okoz egy román atyafi, a­ki ki­hallgatáson volt a királynál és kijövet letérdelt a lépcsőn s könnyek közt a fejedelem üdvéért imád­kozott. A dolog abban áll, hogy a jámbor vala­hogy felvetődött Pestre s aztán nem volt pénze haza menni. Ő felségéhez fordult s ez megígérte, hogy kérelmének eleget tesz. — A franczia sebesültek részére Némethy Jánosné sz. Garbóczy Terézia urhölgy 3 font lépést küldött szerkesztőségünkhöz. El fog­juk juttatni. — Színházi hírek. A nemzeti szinház e heti játékrendje: csütörtök febr. 2.„Bánk bán,“ péntek „Lecouvreure Adrienne,“ szombat „Észak csillaga“ vasárnap „két jó barát,“ hétfőn Kisfaludy szü­letésnapjának évfordulóján a „Csalódások“ Tóth Kálmán „Nők az alkotmányban“ czimű vígjátéka febr. 24 éve van kitűzve.­­ Hirszerint „Tann­häuser“ még februárban kerül színre s aztán Mayerbeer „Ördög Robert“-je és Császár György „Kunok“ dalművét tanulják be újra. — A k­o -­­­o­z­s­v­á­r­i nemz. színház választmánya újjá szerez­tetvén tagjai lettek. Kormányi kinevezés folytán: gr. Mikó Imre, gr. Mikes János, id. Groisz Gusz­táv, Káli Nagy Elek, Páll Sándor, gr. Lázár Mik­lós, gr. Eszterházy Kálmán, d. Huszár Sándor, Halmágyi Sándor, Lugosi József, Tauffer Ferencz, László József. — Hivatali állásuknál fogva: Kolozsvár polgármestere, a választmány titkára Sándor József, a vál. ügyvéd és pénztárnok. Ez úton alakult választmány e hó 17-kén tartott ülést, melyben oda nyilatkoztak ugyan, hogy legczél­­szerűbb lenne a kebli igazgatás, miután azonban a legfő­segély a jelen s jövő évre még nincs fo­­lyóvá téve, s nincs is elegendő idő az intézkedé­sekre, a színházat még egy évre, új szerződés alapján Fehérvári igazgatónak adják ki. — Zimay László a „nemzeti dalkör­nek négy éven át volt buzgó karnagya, mint irtuk, ez állásáról lemondott s a dalkör elnöke most tu­datja velünk visszalépésének okát, mely makacs szembaj. Őszinte sajnálatunkat fejezzük ki a jeles zeneszerzőnek és készséggel adunk tért a dalkör nyilvános köszönetének, melyet Zimay a hazai dalárügy fáradhatlan szolgálatáért teljesen meg­érdemel.­­ A „Friedrich korvettről távira­tilag az a tudósítás érkezett Xantus Jánoshoz, hogy a nevezett hadihajó e hó 27-én Singaporéból megérkezett a polai kikötőbe, de a rajta volt állatok legnagyobb részben, a majmok pedig (mintegy 150 darab) a nagy hideg és a borzasztó tengeri viharok következtében mind elvesztek. A szárnyasok közül csak két ázsiai galamb és egy argusz-fáczán maradtak meg. Ez utóbbiakra nézve intézkedés történt, hogy Pestre, az állatkert­be jussanak, annál is inkább, mint az argusz-fá­czán oly ritka faj, minőt most egy európai állat­kert sem mutathat föl. — A Kisfaludy-társaság i. é. febr. 5 dikén d. e. 10 órakor a M. T. Akadémia dísz­termében tartja huszonegyedik közülését. Hölgyek­nek a karzat van fentartva, a férfi közönség a terem földszintén foglal helyet. Jegyek nem szük­ségesek. — „Hirlapolvasók könyve“ czim alatt Aldor Imrétől közelebb hírlapi szótár fog megjelenni. — A s­aj­tóhibák szeszélye néha nem kis zavarba ejti a szerkesztőket, így egy az istentagadással bizonyára nem vádolható „egyházi lap“ vasárnapi számában egy római távirat „a bib­liát a népek átkának“ nevezi, mi a helyreigazítás után „a népek kalauzának" olvasandó. — Megjelent: „A hivatalos statistikai közlemények“ III. évfolyamának 3-ik füzete. Tar­talmazza a népszámlálási ügy további fejleményeit, az orsz. statiszta tanács üléseinek jegyzőkönyveit, s a statiszt. költségvetést tárgyaló bizottság műkö­dését. Köln, jan. 30. (Az Eli­en őr tá­vir­a­t­a.) Versaillesi levelek 26-áról írják, hogy Villoy a la­kása előtt összecsoportosult néptömegre, mely fel­szólítás után sem volt hajlandó szétoszlani — reá­lövetett. Bécs, jan. 31. Potocki gróf Budára hivat­ván, a mai gyorsvonattal oda utazik. Berlin, jan. 31. (Hivatalos.) Versailles, jan. 30. Blois mellett Below ezredes, az ellenség elő­nyomulása miatt a város ellen, a hidat széttom­­bo­ta f. hó 28-án. Ez utóbbiak 29-én ismét elvo­nultak délnek. A második hadtest Nezeroy mellett 28 án egy kocsiszállítmányt vett el. A 4 ik had­osztály 26-án Passavant mellett 200 foglyot ejtett. Bourbaki hadteste Manteuffel hadosztályai és a svájczi határok között van. A déli hadsereg elő­­csapatai 29-én Pontarliertől nyugatra — a svájczi határokon elérték az elvonuló franczia hadsereget. Sombacourt és Chaffois falvak ostromoltattak s mintegy 3000 ember esett foglyul és 6 ágyú zsák­mányul. Díjon, jan. 30. Gray és Pesmes között elő­ö­rsi csata volt, mely alkalommal szá­mos porosz elfogatott. A csapatfőnökök en­gedelmeskedve a vett parancsnak, a két tábor közötti positiók elfoglalását megkez­dették. Hir szerint Blois-t a francziák meg­szállották. Brüssel, jan. 31. A párisi kormányból Simon Bordeauxba­­utazik. Ducrot tbk. hir szerint­ meg­mérgezte volna magát és Trochu veszélyesen be­teg. Mans és Versailles között a vasúti összeköt­tetés már helyreállíttatott. Napoleon a Con­stituante egybehivása ellen nyilatkozott, s azt akarja, hogy a béke megszavazása után új plebiscitum eszközöltessék. Bordeaux, jan. 30. A párisi kormány határo­zatát tudató sürgöny sok városban fájdalmas hatás­sal volt, több helyen tüntetések voltak a legvégső ellenállás mellett. A lyoni városi hatóság Bordeaux­ba egy bizottságot küldött, melynek tagjai: Henon, Barodet és Vallier. Bécs, jan. 31. (Elő börze.) Hiteltv. 255.— Éjszak vasút 206.— Államvasut 379—.1860-ki 93.40 sorsjegy 82.76 1864-ki sorsj. 114.60 — Napoleon­dor 995.— Adómentes kölcsön — — Lombardi vasút 185.30 — Magy. hitelv. 82 75 — Ferencz-József-vasut — — Pécsi vas — — Franco-Hungarian 63— Alföldi vas 167.— Zálogkölcsön 88*14. — Tramway 179.------Anglo - osztrák 21675. — Gallicziai vasút 245.50 Franco 96. —­­Népbank — — Bécsi bank — — Építési bank------Északkeleti 205.50 téri volna a poroszokat, ha saját tábornokaik fé­lénksége útjukban nem áll. Csodás tetteik mellett a Napoleon gárdájának viselt dolgai egészen eltör­pülnek s azt hinné az ember, hogy a sorkatona­ság és a mozgók nem is tettek semmit a kitörés alkalmával. A hivatalos lapból­ Csávossy Béla tiszt, mi­niszteri segédfogalmazóvá neveztetett ki a belügymi­nisztériumhoz. Angyal Gyula, gróf Zichy Géza és Inkey Béla végzett jogászok a vallás- és közoktatási m kir. minisz­tériumhoz tiszteletbeli fogalmazó-segédekké neveztet­tek ki. Schreiber Tivadar tengerész vezetéknevének „Kom­­polthi­l-ra kért átváltoztatása megengedtetett. Győrffy Titus szabadságolt állományú gyaloghad­nagy, ■ Lázár Domonkos szabadságolt állományú honvéd­­lovas-hadnagy a honvédség létszámából kitömhettek. B a 11 a b i I e. — A posta­tiszti kar „a magyarorszá­gi postatisztek segélyegylete“ javára febr. 6-án a a lövöldében zártkörű tánczvigalmat tart. —É­rsekujvárott az ottani kórház­alap javára febr. 14-dikén álarczos tánczvigalom ren­­deztetik. Levelezőnk szerint ez lesz ott az első álarczos bál, s eszerint az egész vidéken az ér­deklődés iránta igen nagy. — A józsefvárosi kisdedóvoda javára febr. 14-dikén a lövöldében zártkörű tánczvigalom rendeztetik, mely — amennyire az előkészületekből következtetni lehet — igen díszes lesz. Jegyek kaphatók: O­s­z­v­a­­­d Mihály ke­reskedésében barátok terén és a józsefvárosi tem­plomtéren Kerstinger György üzletében. TÁVIRATOK Prága, jan. 31. (Az Ellenőr távirata.) Az ifjú cseh demokrata egylet resolutiót hozott az osztro-német szövetség ellen, különben a csehek az osztrák-németek e közeledésére a német nem­zethez, a 80 millióra menő többi szlávokhoz leen­dő csatlakozással felelnének. KÖZGAZDASÁG. A vasúti forgalom. Ismét és ismét vissza kell térnünk e tárgyra. Kényszerít bennünket erre a tétlenség, melyet kormányunk részéről a kereskedelem ez életkér­désével szemben tapasztalunk. Gyors intézkedések­re, nagy erélyre lenne szükség a jelen pillanatban, midőn a háború megszűnésétől kivitelünk meg­élénkülését várjuk. Rendetlenség mindenütt, s lapunknak újab­ban bemutatott bizonyítékok szerint egy jan. 23-kan Nyíregyházáról Miskolczon át Pestnek indított gabna­­küldemény ma már megérkezett, míg az ugyan­azon utón indított és lapunk 135. számában emlí­tett tisza­luezi szállítmány még máig sem érkezett meg. Az alsó vonatak pedig inkább hatalmában vannak a kormánynak, mint a pest-bécsi, melyen most már a szállítás bizonyos mértékig lehetővé van téve, de hogyan vegyék hasznát e lehetőség­nek a pesti kereskedők, ha alulról nem kapják meg szállítmányaikat. A pesti gabna-kereskedők egyébiránt kezdik is már türelmüket veszíteni, s ma újabb értekez­letet tartanak­­ Lloyd kis termében, s mint halljuk, képviselőket szándékoznak felkérni — pártkülönb­ség nélkül, — hogy interpellációk által nógassák a kormányt. A közlekedési minisztérium tétlensé­ge már a múlt értekezlet alkalmával is igen éles bírálatok tárgya volt, s azon indítvány, hogy bíz­zanak tovább is a keresk. kamarában, nem talált viszhangra, miután a kamara eddig sem tudott semmit kivinni, s több sikert várnak a direkt föl­lépéstől, mint a kamara felírásos eljárásától. Részünkről semmit sem fogunk elmulasztani, hogy a közlekedési minisztérium valahára megun­ja a sok felszólalást, s tegyen valamit. Épen arról tudósítanak bennünket, hogy az említett gyűlésen azon megállapodásra jutottak, miszerint az albizottság által benyújtott memoran­dumot 24 országos képviselőnek fogják átadni azon felkéréssel, hogy az abban érintett ügyet mi­nél előbb az országgyűlés elé hozzák. V­e­g­y e ? — Az Elba folyón eddig szedett vámok meg­szüntetése tárgyában a közös külügyminisztérium a közte és az északnémet szövetség között kötött egyez­ményt, mely múlt évi június 25-én legfelsőbb he­lyen már jóváhagyatott, kihirdetés végett a magyar minisztériumnak megkü­ldötte.­­ Ezen alkalomból a magyar minisztertanács minden jövő hasonló eset körüli eljárás zsinórmértékéül elhatározta, hogy az ily szorosan véve csak a monarchia egyik felét érdeklő nemzetközi egyezmények jövőre a minisz­tertanács által egyszerűen tudomásul veendők és a miniszterelnök által a kormány hivatalos lapjá­ban közzéteendők lesznek.­­ A magán távírdák kérdését, mint a „P. N.“ biztos forrásból hallja, a magyar minisztertanács végkép elejtette, és pedig azon okból, mert az a jövedelmező vonalakon a roppant költséggel fen­­tartott állam­ távirda jövedelmét csökkentené, míg a nem jövedelmező vonalokon saját erejéből úgy sem existálhatna. — A takarék és hitelegylet ma d. e. 10 órakor tartott közgyűlésén a f. év ápril 1-jén lejáró osz­talék-szelvényt f. év február 1-jén.4 fttal határozta beváltani. Ezen osztalék az alaptőke 4 százalékos kamatjának felel meg. Pesti, börze és gabnacsarnok. Pes­t, jan. 31 Ér­téküzlet. A déli tőzsde hangulata lanyha a külső tőzsdék csekély jegye folytán. Az üzérkedés tartózkodó volt, minek következtében a forgalom csekély volt, s a befek­tetési és bankpapírok valamivel alább jegyeztettek. Magy. vasúti költs. 104.9); magy. dij sorsj. 921/a; uj magy. vas. lanyhábbak , különösen keleti 81 V2-en kelt. Pesti közúti vasp. 297-el záródott; bankokból: magy. hit. 84, franco-magy. 64 V4, osztr. hit. 253 40 — 253.60 ; takaréktár­akból: terézvárosi 47 V2 — 48, külvárosi 30 Va ; S­a­l­g­ó­t­a­r­j. k­ős­z­é­n b. 105. Va­l­u­t­ák lanyhábbak: napoleondor 9.89, por: pénzt, utalv: 1.821­,­ London 123,85. Az esti tőzsdén osztr. hu­. előbb 247-en, utóbb 247­4-en állottak.* G­ab­n­aü­zl­et­b­e­n a hangulat­b­u­z­á­ra nézve foly­tonosan ] jó, a forgalom azonban a magasabb lásztjegy­­zések daczára nem volt jelentékeny, a tulajdonosoknak magas követeléseik miatt, így tehát összesen mintegy 10,000 mázsa adathatott el szilárd árakon, és pedig: 400 m. 86 fntos 6.45, 1000 m. 85s/2 fnt 6.45, 2200 m. 85 V, fnt 6.47l/j, 1000 m. 85 fnt 6­40, 900 m. 84T/2 fnt 6.25, 1000 m. 83lj2 fnt 6.05, mind 3 hóra. Uzanee árából tavaszra 5000 m. 5.62l/j en kelt. Rozs szilárd: 400 mérő 80—81 fnt 3.65, b­00 m. 79—80 fnt 3.55, e kettő 3 hóra; 400 m. 78—80 fnt 3.50 készfizetésre. Árpából 500 mérrő 72 fnt 2.60, 300 m, 2.40 Zab és­ Kukoricza üzlet nélkül. Kivonat a hív­­lapból. Árverezések! Vepro­­vácz (Bács m.) mart. 26. és apr. 30-kán Zweig Mátyás bir­tokrésze (1550 frt. h. c.) a községházán. — Szeged febr. 28-án apr. - jén Becsey Ferdinándné hagyatéki háza

Next