Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-25 / 163. szám

Előfizetési árak: Egész évre . ; 20 ft. — kr. I Évnegyedre . ; 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ J| Egy hónapra . 1 „ 80 B Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 163. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reelanantiók­ Légrády testvéreit irodájába (2 nas-utcra 24. sz.) intézendők. Szombat, február 25. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy Petit 80rv* 30 kn beigtatásáért . . . . 10 kr. / Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten» két sas-utcza 14. h Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában két sasutcza 14. sz., Légra«^ testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. ^__________________ III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhíté­sére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) A múlt kimutatás összege 41 frank, 4 ar., 6 frt, 3 db 1/1 frtos ezüstben és . . 3876.53 Pápán Rózsa István tanár gyűjtő ivén ada­koztak : Pály Gyula 10, Magasházy Sándor 1, Magasházy Istv. 2, Pápai Lázár 3, Magasházy József 1, Rózsa Istv. 1, Rózsa Emilia 1, Wels M. 1, Halassy Istv. 1, Bitter János 1, Vajdits N. 1, Soós Ign. 1, Pethő P. 1, Stampfl G. 1, Antal Gábor 1 frt, Edelégni J. 50, Lajossy P. 50 kr, Szelestey L. 1, Lázár L. 1 frt, Dobner L. 50 kr, Pák Ant. 2 frt, Kettly György 50, Jeske Tér. 50 kr, Hickmann Fr. 1, Becsák Fer. 1, Németh M. 1, Schmidt J. 1, Deb­­reczeny Kár. 1, Czeh Ad. 1 frt, T. Zs. 50 kr, Pfeiffer Fülöp 1, Tarczy Lajos 2, Szilágyi Józs. 1, Klnge Fer. 3, Diskay Kálmán 1 frt, Jakab Gyu­la 1 frt 70 kr, Szép G. 1, Matus K. 1, Többen 4 frt, G. J. 50 kr, Barthalos Istv. 1, Vermes And. 1, Lazányi Béla 1, Neubauer Józs. 1,Bichler And. 1 fr, Kovács Istv. 20 kr, Gebeck Gyula 1 frt, Börötz­­ky S. 20, Blum M. 50, Kristyán J. 50 kr, Jády Józs. 1 frt, N. N. 10 frt. összesen...................... 74 60 Czeglédről Rafaelovics Katinka ne­velőnő növendékei által készitett és ki­sorsolt törülköző tartóért befolyt . . 30.— Dobos Lidia k. a. Czeglédről .... 2.— Kovács Sándor­­-Orsováról .... —80 fzt.kr. Pest, febr. 24. — Legyen-e a honvédségnek tüzérsége, vagy nem — e felett folyt a vita ma is a képviselőházban. A kormánypárton már meg van álla­pítva a jelszó : nem kell. Az a párt, mely folytonosan a körülöttünk ólálkodó ellensé­gekkel ijesztgeti a nemzetet, az a párt, mely szakadatlanul hazánk jövőjének biztosítására c­élzó törekvéseit hordja nyelvén, az a párt most élethalál harczot vív a képviselőház­ban azok ellen, kik azt akarják, hogy a honvédség épen hazánk jövőjének biztonsága tekintetében minden szükséges kellékekkel felruháztassék. Tüzérség és egyéb műszaki csapatok nélkül olyan hadsereget képzelni sem lehet, mely ma, midőn a hadászat lényegét a tü­zérség képezi, meg bírjon felelni feladatának s ha a kormány daczára annak, mégis vo­nakodik honvédségünket tüzérséggel ellátni, úgy senki sem gáncsolhat bennünket, ha a kormányt azzal vádoljuk, hogy hazánk jö­vőjét könnyelműen koc­kára teszi. 1868-ban, midőn a honvédségről szóló törvény elfogadtatott, csak mosolygott a jobboldal, ha azt találtuk mondani, hogy ennek a honvédségnek tüzérsége sohasem lesz. Egy pár év i­s meglesz minden, volt a felelet. Akkor maguk a kormány­­pártiak sem vonakodtak egy pillanatig sem, kijelenteni nyíltan, hogy elfogadják a hon­védségi törvényt, nem azért, mintha azzal t­elj­es­e­n meg volnának elégedve, hanem elfogadják azt azon hitben, sőt több­é el­fogadják azt azon tudatban, hogy a hiá­nyok, melyeket a honvédségi intézmény felmutat, pótoltatni fognak nem­sokára. Sőt nem régen, midőn az újonczozási törvényjavaslat volt tárgyalás alatt és az ellenzék az európai fenyegető viszonyokra utalva sürgette a magyar véderő kifejleszté­sét,a kormánypárt a honvédségre mutatott és szántszándékosan-e, vagy akaratlanul, nem tudjuk, hitegette a nemzetet, hogy csak türelem, a honvédség azzá fogja magát ki­nőni, aminek óhajtjuk. Beszédeket lehetne idézni 1868-ból, melyek az ellenzéki padokról jött abbeli aggodalmakra, hogy hátrányos lesz az or­szágra, ha a törvény nem intézkedik a tüzérségről is, azt a vigasztalást adták, hogy első dolog, miszerint honvédség le­gyen, ha egyszer meg­van a honvédség, a többi önkénytelenül jó. S íme, két esztendőre rá már e törvényre hivatkoznak, s abból merítenek indokokat a tüzérség fölállítá­sa ellen. Arról az indokról, hogy a honvédség­nek tüzérséggel való ellátása nagy költség­be kerül, tehát nem eszközölhető, nem is szólanánk, ha oly roppant találóan nem jellemezné az állapotot, melyben épen élünk. Első a nemzet élete; első és legfőbb köte­lességünk a nemzet életéről, a haza bizton­ságáról gondoskodni. Minden, a­mi ezután következik, csak csekély fontosságú ebbeli kötelességünk fontosságához képest. A haza, a nemzet biztonsága pedig a jelen politikai viszonyok között múlhatat­lanul megköveteli, hogy véderőnk teljesen szervezett és minden szükséges kellékkel el legyen látva. Ezt nem teljesíteni azért, mert néhány millióba kerülne, ezt nem teljesíteni azért, mert akkor boulevardokra nem jutna, ez oly hazafiatlan bűnös felfogás, mely a legna­gyobb csodálkozásra indít bennünket, hogy mikép nyerhet ez egy nemzet képviselőtestü­letében kifejezést. Szomorú meggyőződéssel hagyhatták el azok a képviselőházat, akik e két napi ta­nácskozásokat végig hallgatták. Ott látni, mint küzd az ország képviseletének többsége­aját nemzeti erejének fejlesztése ellen, látni, mint hordanak elő minden kigondol­ható idétlen argumentumot, hogy egy szer­vezett nemzeti haderő létesítésének szük­ségtelenségét, fölöslegességét bebizonyítsák,­­ valóban egy cseppet sem lehet vigasztaló a nemzet jövőjére nézve. Chalon, (sur Laon) febr. 18. Garibaldi eltávozása nemcsak az „Armée des Vosges" sorait érdekeli, hanem amint látszik egész Francziaorsz­ágot hullámzásban tartja egy pár nap. Míg a szabadelvűek sietnek a kormány há­látlanságát bizalmi és dicsőítő nyilatkozatokkal elsimítani, addig az ultramontánok vigyorgó kár­örömmel mutogatják mosdatlan szájuk fogafe­­hérét. A szomszéd Cote d’or clericalis lapjai Gari­baldit „megrögzött vén gonosztevőnek,“ „a ban­diták fejének“ nevezték, ki csak pusztítja a fran­­cziák azon földét, melyet védenie kellene. Ezen „Magyar Állami“ ékesszólásra nem ömölhetett for­róbb c­áfolat annál, hogy Côte d’or választói egyhangúlag bízták meg az ősz bajnokot kép­viseletükkel. Marseille csuhás irkászai pedig azért igye­keztek őt a nép előtt kisebbíteni, mert aris­­tokraták vendéglőjébe szállt. Az igaz, az aristokratia által látogatott „Hotel Noailles“ har­madik emeletének egyik szobájában töltött 24 órát, míg az azér nép az elsőt lakta. Ugyanaz a Garibaldi, ki Bordeaux-ban meg volt elégedve a házmesternél adott szállással, míg feje fölött az orléanisták léptei alatt kongott a padló. Marseillesbe érkeztekor a teljesen megtelt pályaudvar népe, Vive Garibaldi! kiáltással üd­vözölte. Mire a tábornok azt mondta: nem azt, hanem hogy vive la France republicaine! kiáltsá­tok. Estve fáradsága miatt nem jelenhetett meg a vendéglő előtt tüntető nép fogadására. Reggel 9 órakor, midőn hordszékén leszállitani kezdek a lépcsőkön, a marseillei nők virággal áraszták el s kérték, hogy áldaná meg gyermekeiket. Az utczán egetrázó kiáltással fogadta s kisérte a nép, mig az „Egyptien“ hajóra szállt. A meghatott tá­bornok csak annyit szól: a viszontlátásig ! Lyon város tanácsa határozatilag kimondta, hogy Garibaldi és serge érdemeket szerzett a köztársaság és Francziaország hálájára, mit táv­iratilag vele és Bosak-Hauke özvegyével tudat­nak is. Az ősz tábornok, kinek osztályrészéül jutott, hogy babérjain mindig a hálátlanság dere csillám­­lott, uj dicsőséggel s uj csalódással kötvén ki kopár szigetén, e szóval búcsúzik : viszontlátásig­ viszontlátásig a szabadság harczmezején. Igen, mert nem a háláért, hanem az eszméért küzd és harczol. A sereg vezényletét Menottira, a feloszlandó sereg ügyeinek rendbehozását a kormánynyal Del­­peche és Bordone tábornokokra bizta. Már három napja, hogy mind az esti, mind a reggeli vonattal várják Bordone s a fővezényletet átveendő Pel­hoet admirált. Az admiral megérkeztével itt megkezdődik az apostolok oszlása. Menotti, Riciottival a tisztek nagy része lemondását fogja benyújtani. De vár­juk be a dolgokat, majd akkor többet. A sereg különböző részei különböző terve­ket forralnak: az olaszok szeretnék hazájukban a forradalmat, a spanyolok már beszélik, hogy Oren­­se a felkelés előkészítése végett utazott volna Bor­­deaux-n át Spanyolországba. Annyi igaz, hogy táborkarunkban közhasználatra igen jó térképe van a spanyol földnek kitéve. Ez előtt nem egy­szer láttam Riciottit is elmerülve állani. Azonban mindez mit sem bizonyít. A franczia tisztek egy klubot alakítanak, most vitatják alapszabályaikat, melynek tagjai a köztársaság bukása esetén pol­gárháború kezdésére kötelezik magukat. Annyi kétségtelen, hogy ezen hosszas háború által fel­halmozódott kalandorok és előbbi életpályájukkal szakított, vagy tönkrejutott, vagy harcziassá vált tiszteknek út kell, melyen tovább folytassák pá­lyájukat. Ut, milyen az amerikai háború után Mexikó volt. Tegnap tért vissza a porosz főhadiszállásra egy porosz vezérkari tiszt,a­ki a határok 30 kilo­méternyi semleges vonalát jött vezérkarunkkal egyetértőleg megállapítani. Itt a­mint más esetben futottak volna előre, szaladtak a pickelhaube után. A vendéglő földszinti ablakának rácsozatára az­­utczán zsibongó sokaságból a gyerekek kapaszkod­tak. Persze a csodagyerek porosz ezalatt nyugal­masan dink­ózott. A velünk szemben álló I­ső sereg (Manteuf­­fel) dereka Poligny és Arboisban van. Werder Besannen körül a jobb szárnyat képezi. A hetedik hadtest Bourggal szemben Lons le Saunier körül, mint balszárny foglal állást. Még Jaux erőd ko­moly ostromához nem fogtak a németek, bár a közeli magaslatokat napok óta tartják megszállva. A doubsi profet küldöttje a poroszok vonalán sze­rencsésen átcsúszván, tegnapelőtt utazott keresz­tül Chalonon. Ma érkezett egy 1500—1800 ember­­nyi csapat ide, mely különböző csapattestekből összeverődve a camarchei és citeauxi erdőségek­ben megvonva magát, Côte d’Or és Haute Saône­­ban a poroszok szállítási vonatait s kisebb csapa­tait támadta meg. A fegyverszünet újabb megálla­podása folytán szabadon vonult a poroszok so­rain át. Ma tíz órakor szomorú ünnepélyen kellett résztvennünk. A „cour Martiale“ (hadbiróság) íté­lete olvastatott fel a piacz négy oldala mellett felállított hadsorok előtt. A „les enfants perdus de Paris“ egyik főhadnagyát s káplárját öt évi ne­héz fogságban marasztalták el Pradier tábornok­nak Mâconban történt s talán önök által ismert erőszakos letartóztatásában való tettleges részvét miatt. U. G. ma határozatot hozott H. ur javára, — csupa col­­legialitásból. A jan. 25-iki számban foglalt levél egysze­­­­rűen constatálta azon mély sensatiót, melyet Eger polgárai körében az érsek által a városnak birto­kában levő úgynevezett farkasvölgyi iskola épüle­te ellen indított perben hozott ítélet keltett, mely ítéletnek H. ur mint előadó volt mestere. Előada­tott abban a közsensatiónak indoka, hogy ez épü­letet a város 1823 év óta tettleg s a telekkönyvek behozatala óta telekkönyviig is birtokolván, a földesúri jogot fentartó census-fizetés az 1854-iki dézsmaváltsági szerződés 9 ik pontja értelmében, ép úgy mint a város egyéb épületeire, erre is egy continuitásban örökre megszüntettetett — s most e szerződés ellenére, mely Eger városának életkér­dését képezi, a­ hardcope épület az érseknek k­el­tetett. Ebből következik, hogy valamint az épület, úgy az egész város ismét visszaszáll a volt földes­­uraság birtokába. E mély sensatió volt a kérdéses levélben constatálva, sem több, sem kevesebb. A törvény­szék, mint ilyen, érintve sem volt H. úr mint elő­adó személye annyiban volt érintve, hogy a tár­gyalás előtt önmaga nagyon felszóval susogta ítélettervezését, s annak keresztülmenetelén nagyon biztosnak látszott. Hogy ily körülmények között a levegőben mindenféle hírek szárnyaltak, csak ma­gának tulajdoníthatja. Ez tény, melyet tud minden­ki Egerben, maga a törvényszék tagjai is tudják. Ily tényeket pedig ismerni egy köztisztviselőről, ki hivatva van élet s vagyon felett ítélni, joga van a közönségnek. H. úr által maga mentségére közlött törvény­széki határozatra ezeket jegyezzük meg: 1-ször a törvényszék kimondja, hogy hírlapi vitába bocsát­kozni nem akar. Miért is, mikor sem ki háborgatja ? Mégis mint ügyetlen kanál a lében, közbelép egész hívatlanul s egy polemikus tartalmú határozatot hoz csupa collegialitásból H. ur javára s azt H. ur által per mopsz közzéteszi. 2­or mint valami Jupiter ex tripode az Ellenőr közleményét k­le­del­metlen rágalmazó kitételeknek bélyegzi a nélkül, hogy akár H. ur ellen vizsgá­latot rendelt volna, akár az „Ellenőr“ közleményét kihallgatta volna. Hát tisztelt törvényszék, hol ve­szi magának azt a jogot, hogy valakit megidézés és kihallgatás nélkül rágalmazónak nyilvá­nítson ? Hol veszi a bátorságot, hogy egy törvény­szék méltóságával meg nem térőleg valakit rágal­mazással rágalmazzon? Valóban szomorú, hogy egy törvényszék a collegialitás rosszul értelmezé­séből annyira megfeledkezik ön­m­agáról, hogy ily igazságtalan, jogtalan s méltóságán aluli eljárásra engedi magát ragadtatni némely előadó ügyetlen bölcsessége által. Most már azt kérdjük a t. tör­vényszéktől, hogy e sérelmes határozat ellen az általa hánytorgatott jogorvoslatot hol keressük? Hogy és miképen felebbezhetjük a királyi táblá­hoz megsemmisítés végett, midőn csak skupcsina szerüleg H. ur javára hozta, csupán neki adatta ki,­s merő collegialitásból. Vagy sajtópert indít­sunk a törvényszék ellen ? Azt nem tesszük, mi­után nekünk is van ítélőszékünk, a nagyközönség, mely elébe a közlött határozatot ezennel megítélés végett oda állítjuk, s kimondjuk felette .... nem, ilyen szegénységi bizonyítvány felett semmit sem mondunk. x- y- z- Eger, febr. 21. Hegedűs János­­széki bíró a jan. 25-iki számban foglalt egri levél tartalma miatt a megyei törvényszékhez folyamodott — igazságért. A tör­­vényszék a collegialitás köpenyét reá adta. Azt hiszi a törvényszék, hogy ezen köpeny alatt min­den elfér ? Egy illetéktelen s méltánytalan tartal­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 34-én. Kérvények. A következő képviselők Francziaország feldaraboltatása meggátlásáért nyújtottak be kérvénye­ket : Kállay Ákos Balmaz-Ujváros 418 polgára, Helfy Ignácz 86 újpesti és 69 vaiszlói (baranyai) lakos, Simo­­nyi Ernő Pestváros 299 lakosa, Kővágó-Szőllős 57 lako­sa, Csernátony Lajos öt kérvényt 100 aláírással; Vidacs János számos pesti polgár részéről. Ezenkívül Vidacs benyújtja Boros Lajos székely­keresztúri egyes­ bírósági írnok folyamodását fizetés-fölemelésért. Nyitrai István kérvényét segélyezésért, Korb Noé szeszégető kérvényét 12 szere­lőjéért történt irga­tatlan megbüntetése miatt. Csanády Sándor beadja a tiszántúli reform, egyházkerület ké­vényét az iránt, hogy az állami reáltanodákban a ref. vallástanítók a kath. vallástanítókkal egyenlő fizetésben részesüljenek In­t­er­p­e­lláczió. Eder István felemlíti, hogy Csongrád város határában az 1869 ki fagy 18,000 frtnyi kárt okozván, mint ez hivatalosan is ki van mutatva, adóelengedésért folyamodott, de vissza­­utasíták. Kérdi tehát, hogy a pénzügyminiszter szándékozik-e megvizsgálni ez ügyet, s a kimuta­tott kárhoz képest adóelengedésben részesíteni? Kerkapoly miniszter igenlőleg válaszol, ha a kár valósága bebizonyul. Mire Eder megnyugvását je­lenti ki a nyert válasz fölött. Napirend: A márczius hóban viselendő közterhekről és a közös költségek folyóvá tételéről szóló fölhatal­mazás. Örményi Miksa központi előadó felolvasván a fentebbi javaslatot, az ellen csak Csanády Sándor szólalt föl, ki a közös ügyekre mint eddig, úgy most sem akar megszavazni semmit. A márczius hóra szóló indemnity megszavazását pedig a kor­mány iránt bizalmi kérdésnek tekintvén, ezt sem szavazhatja meg.­­ A jobboldali többség azon­ban megszavazta a törvényjavaslatot átalánosság­­ban és részleteiben, s holnap lesz a végleges meg­szavazás. A mai ülésben még véglegesen megsza­vaztatott a tegnap elfogadott honvédségi törvény­­javaslat.­­ Ez után áttért a ház a tegnap félbenma­­radt vita folytatására, a honvédlovasság sz­apo­rításáról szóló törvényjavaslat részle­tes tárgyalására. Pulszky Ágost hosszasan beszélt a műszaki csapatok felállítására vonatkozó indítvány ellen. Az ország nyugalmának fentartása nem a hon­védség, hanem a hadsereg kötelessége. Ha oly szomorú eset fordulna elő, hogy bellázadás miatt fegyveres erőre volna szükség, akkor tartsa ké­szen az ország a hadsereget, azt szervezze fel jól. Mi nem támadásra, hanem védelemre készülünk. A­kik azt mondják, hogy a honvédség számára megrendelt ruitrailleuse-ök csak porszórók, azok ugyan nem mernének e porszórók elé állani. Arra nézve, hogy a honvédséget Kanonen-futterekhez hasonlították, szóló azt mondja, hogy a­ki ezt mondta úgy tűnt föl, mintha még mindig a kö­zépkorban volnánk, a sérthetlen vértezett lovasság, és csupán az árkoknak tetemeikkel való betölté­sére szolgáló fegyvertelen gyalogság idejében. De mai nap egészen más a Kanonen-futter. Kano­­nen-futter épen a válogatott csapat, a napóleoni és skót gárda Waterloonál, az angol lovasság Balaklavánál, a 9-ik vadászzászlóalj St.­Lucianál, a 27-ik gyalogzászlóalj a piski-i hídnál. Szóló a honvédségi szolgálat rövid idejét nem tartja elég­ségesnek arra, hogy ezalatt műszaki csapatokat lehetne kiképezni. Ha a tüzérségre fektetjük a fő­­súlyt, az által egyoldalúságba esünk. Vécsey Tamás, a közös hadsereg szolgálati kötelezettsége alatt álló Pulszky Ágoston beszédére tesz megjegyzéseket. Szóló nem hiheti el, hogy a­hol akarat van, ott it és mód ne lehetne arra, hogy a honvédség szolgálati ideje alatt műszaki csapatok képeztessenek. A porszórók elé nem fo­gunk állani, de igenis, ha a haza kívánja, oda ál­lunk az ágyuk torka elé. Nem tarthatja jó gaz­dálkodásnak, hogy épen a honvédek harczképes­­sége körül akarnak gazdálkodni, mert minden köl­tekezés a honvédségre vajmi kétes tüzérség és műszaki csapatok hiányában. Ki kell egészíteni a honvédséget, ha pénzbe kerül is, mert az meg fog téríttetni akkor, midőn a trón és haza védelméről, az ország területének oltalmazásáról lesz szó. Teg­nap azt mondta a miniszterelnök, hogy az ellen­zék fél a kormány népszerűségétől. Ez állítás azon­ban igen távol áll a valóságtól. Az ellenzék indít­ványai mind olyanok, hogy ha azokat a kormány és többség elfogadná, bámulatos népszerűségre tennének szert. Szóló pártolja a kisebbség előadó­jának véleményét. Zichy Nándor gr. a szőnyegen levő tárgyat kényes kérdésnek nevezi, mely iránt az átalános felfogás és közvélemény, az ügy természetének megfelelő helyzetet bizonyos körülményeknél fogva nem volt képes elfoglalni. Vannak hiányok a honvédségben, de ezt csak akor lehet helyrehozni, mikor maga az ügy iránt nemcsak a vezénylő sze­mélyekben, hanem magában a közvéleményben is tökéletes világos és objektív felfogás fog ural­kodni, hogy azonban ez minél előbb érvényesül­jön, azt hazánk érdeke az európai jelen viszonyok közepette sürgetően igényli. Szóló hiszi, hogy az ország honvédsége a hadsereg lesz, mert a ma­gyar hadcsapatokat azon szellem fogja átlengeni, melyet a jelenlegi honvédségben üdvözlünk. A tü­zérség most is csekély, s ha azt még megosztjuk, csak csekélyebbé tesszük; ha azt akarjuk elérni, hogy a honvédség, mint különálló kikerekített had állíttassák elő , akkor épen a szervezet egységét honvédelmünk actiójának, sőt magának a honvéd­ségnek veszélyeztetésével erőszakoljuk. (Helyeslés jobbfelől.) . Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk) Én nekem a szőnyegen levő törvényjavaslathoz csak egyszer lehetvén szólni, nem tehetem azt, a­mit a miniszterelnök úr tett, hogy elválaszszam azokat, a­melyeket objektíve és melyeket kevésbbé objektíve akarok a tárgyról elmondani, és óhajtottam vol­na, mielőtt szólok, a t. miniszterelnök úr objektív előadását is hallani azon reményben, melyet megle­het gyanúsításnak fog nevezni, hogy objektiv elő­adásában több megelégedést s több örömet talál­hattam volna, mint találtam abban, melyet nem ob­jektive tartott a tegnapi napon. (Mozgás a jobbol­dalon) El is hihetik ezt a t. képv. urak, mert én legalább örömet oly előadásokban, a­melyek egész pártokat gyanúsítanak, sohasem találok. (Helyeslés balfelől) Mielőtt reflektálnék különben azokra, a­miket a miniszterelnök úr elmondott, csak igen rö­vid egy pár megjegyzést kívánok tenni, egy előt­tem szólott képv.­ár előadására. Egyik megjegyzé­sem az, hogy én nem látom alaposnak azon fel­tevést, hogy az, a­ki tegnap a mitrailleuse­kről beszélt, nem fogna a mitrailleusöknek elébe állni, nem láthatom pedig azért, mert a­ki ezekről szó­lott, nem a mitrailleusöket nevezte ugyan porszó­róknak de azt mondta, hogy azok által akarnak port hinteni szemeinkbe, hogy ne lássuk az ágyuk szükégét; mondom a háznak egy oly tagja, a ki homlokán viseli jelét, hogy megállóit az ellenség előtt, mig a t. képv. urnak ezt még csak a jö­vendőben kell, ha tudja megmutatnia. (Élénk he­lyeslés belfelől.) T. ház ! arra nézve, hogy mi a kanonenfut­­ter, gondolom nem jól fogta fel a dolgot a t. képv. ur, mert kanonenfutter maga a legbátrabb csapat is, ha nincs ellátva azokkal, mikre szükség van, hogy midőn gyilkoltatik, lövetik, ő is lőhes­sen; és ha valaki azt mondja, hogy ha nem lesz mindennel ellátva a honvédség, kanonenfutter lesz, azzal semmit sem akart levonni, és nem is vont le semmit a honvédség bátorságából és hősiességé­ből, hanem jelezte azt, hogy minden bátorság, hő­siesség, hazafiság hiába­való, ha nincsenek meg a kellő eszközök, és ilyenkor a legbátrabb csapatból is kanonenfutter lesz. A t. képv. ur (Pulszky A.). azt mondja, hogy az ellenzék el akarja idegeníteni a hazától a kö­zös hadseregben szolgáló fiait e hazának. Én nem tudom, hogy honnan veszi ezt a t. képv. ur és bátran merek rá hivatkozni, kérdezze meg azon hazánkfiait, kiket a közös hadseregbe tömegesen kivisznek, vájjon azt találják e, hogy azok akar­ják őket elidegeníteni e hazától, kik a haza határain kivül küldik, vagy a kik azt mondják, mint mi, maradjatok e haza határain belül, hisz ti is e hazának fiai vagytok s h­a katonák vagytok, legyetek katonák e hazában, a hazai kormány alatt. (Zajos tetszés balfelől.) Különben azon tanulságok közül, melyeket a 48-iki eseményekből levont — és többet nem is fogok beszédére reflectálni, mert fontosabb és ko­molyabb dologra akarok áttérni — azon tanulsá­gok közül egyet örömmel kell constatálnom, mert az egynek constatirozása elvet minden lehető érvet, mely még a közös hadsereg mellett osztrák-ma­gyar szempontból is felhozható. Azt mondta ugyanis a tisztelt képviselő úr, hogy a 48-iki események bebizonyították, hogy midőn a százados viszony bomlásnak indult, bomlásnak indult a közös had­sereg is. Ugyan kérdem, ha ez áll, akkor mi szükség van tehát azon közös hadseregre, ha nem az védi meg az államot felbomlás ellen, ha nem az állammal együtt bomlik szét. Én különben épen mert nem óhajtom az ilynemű erőszakos bomlást, én azért óhajtom, hogy mindazon okok, melyek az elégületlenséget végre talán még oly fokra emelhetnék, hogy itt bomlásnak kellene bekövet­keznie, enyésztessenek el. Adassék meg mindenki­nek, a­mi az övé. Magyarországnak, a mi Magyar­­országé, Ausztriának, a mi Ausztriáé, és akkor nem kell a bomlástól és annak végveszélyétől félni. De mindaddig, míg ez meg nem történik, kisebb na­gyobb mértékben e veszély mindig létezni fog. [Igaz balfelől.] . . . Az igen t, miniszter úr tegnap gyanúsításnak vett, és pedig ellene, illetőleg a kormány ellen intézett gyanúsításnak, bizonyos dolgokat, melyek a házban mondattak, így gyanúsításnak vette, hogy az mondatott, miszerint a golyószórók arra használtatnak, hogy por­hintessék a nemzet szemé­be; gyanúsításnak azt, hogy a bizalomhiány ho­zatott fel okául annak, hogy a honvédség tüzér­séggel nem láttatik el­ gyanúsításnak, hogy poli­tikai okokat föltételeztek és nem az itt felhozott okokat, melyek miatt ez megtagadtatik gyanúsí­tásnak, mikép szóba hozatott, hogy midőn itten a dolog anan­ciális oldalát emlegetik, nem ez az igazi ok, hanem kell lenni más­oknak is. Én először is hivatkozom arra, hogy a tegnapi napon, midőn ezek felhozattak, részint tisztán megmondatott, ré­szint pedig a beszédek egész szövegéből kitűnik, hogy ha van gyanúsítás, ez nem a kormány, nem a többség ellen irányul. Azonban megengedem te­hát, hogy azon t. barátom és elvtársaim, kik eze­ket felhozták tévedésben voltak, s akkor tévedésben voltam velük én is. Ugyanis ők bizonynyal nem tudták feltenni, s nem tudtam részemről én sem, hogy azon férfiak, kik nem régen hangsúlyozták a magyar haderő szükségességét, hogy azok, kik 67-ben s 68 ban a véd és honvédelmi törvény al­kotásával s azután is nem egy alkalommal részint nyilvánosan, részint magán után azt értették meg­­velünk, hogy hiszen ez csak kezdet, hogy ez nem akadályozza a fejlődést hogy ezen intézménynek kifejlődnie kell,­­ hogy azon férfiak, kik azt mond­ták, hogy a honvédelmi törvény, úgy a­mint al­kotva van, a tüzérség és műszaki csapatok felál­lítását nem akadályozza, mondom nem hihettük, hogy azok ma jószántukból tegyék azt, hogy en­nek létesítését megtagadják, sőt ezt úgy állítsák elő, mint a­mit kívánni sem szabad. Hasonlag midőn látták és láttuk, hogy meg­szavaztatnak az összegek a közös budgetben még oly ágyakra is, melyek két országban létező hon­védség részére követeltetnek, bár a megszavazás­ból az, hogy arra követeltettek és arra szavaztat­tak meg, kimaradt, hogy, mondom, midőn ezt lát­tuk, midőn a két rész számára megszavazott ösz­­szeg 30 °­0 -át fogván megfizetni, a financ­iális könnyebbség sem oly rendkívül tetemes, midőn ezek szerint láttuk azt, hogy nem a pénzkimélés az igazi ok, mert hiszen a pénzt ki lehet adni, csak az ágyuknak nem szabad a magyar kormány rendelkezése alatt állani,­­ akkor, mondom, nem hihették és nem hihettük azt, hogy a mi kormá­nyunk saját jó kedvéből teszi ezt, de hihették és hihettük, hogy oly akadályokba ütközött, melye­ket legyőznie nem sikerült. Megvallom, ezt hittem s úgy tudom, igen sokan azt hitték. Ha ezen hi­tünk által gyanúsítottak felfogása szerint a tisztelt miniszterelnök urat, én részemről bocsánatát ké­rem. Legyen meggyőződve, hogy nem fogjuk töb­bé gyanúsítani, de hirdetni fogjuk ország és világ­nak, (Halljuk) hogy nem az országon kívüli aka­dály az ok, nem (Ügy van!) hanem, mert maga a kormányunk nem akarja, hogy legyen magyar hadsereg, hogy legyen honvédágyú. (Igaz , tetszés balfelől.) Egyébiránt t. képviselő­ház, ha lettek volna gyanúsítások egyes­ szónokok részéről, akkor is részemről lehetetlenség, hogy ki ne mondjam, mikép az, hogy a miniszterelnök e gyanúsítást az egész párton akarja megtorolni, nehezen nevez­hető akár helyes, akár államférfi­ eljárásnak. (Igaz ! Úgy van balfelől.) És én figyelmeztetem a tisztelt miniszterelnök urat, miszerint épen annyira, a­mennyire szabad neki azon gyanúsításokat emelni, melyeket ellenünk, mint egész párt ellen emelt, a­mennyire szabad neki azt mondania, hogy mindent a népszerűségért teszünk, épen annyira szabadsága lehetne valakinek azt mondani, hogy a háznak másik része pedig mindent azért tesz, hogy a hatalmat és hivatalt megtartsa. Hová fog az vezetni tisztelt ház, ha ilyenekkel fogjuk egy­mást gyanusítgatni ? (Helyeslés balfelől.) Én me­rek hivatkozni, a­mit azokra feleltem, mik néhány napja e ház kebelében elmondattak bebizonyítá­sául annak, hogy én ezen utat nem követem; me­rek hivatkozni arra, midőn nyilvánítottam egy ilyforma felszólalás ellenében, hogy meg vagyok győződve, miszerint e háznak többségét a hazának érdeke, bár az én meggyőződésem szerint gyak­ran tévesen felfogott érdeke, és nem mellékes te­kintet vezeti. Én azt tartom, hogy szabad lehet, kell egy­másnak nézeteit a végletekig ostromolni, de a szándékok és intenziók tisztaságát ne bántsuk, mert különben politikai ellenfelek helyett ellenségek leszünk és a­mit el fogunk pusztítani, az mindnyá­junk közös hazája. (Élénk helyeslés balfelől.) És én ily példát épen a miniszterelnök úrtól nem vártam. Különben a miniszterelnök úr reflektálva Simonyi Lajos barátom által felhozott egy ado­mára, azt méltóztatott mondani, hogy „a honvédség puskája elsül, mindenki tudja, hogy a mitrailleuse­­ök el fognak sülni, és csak egy dolog nem sült el, az én tisztelt barátom élete.“ Én azt, hogy a honvédség puskája, vagy mitrailleusök el nem sülnek, bár jelen voltam, Simonyi barátomtól nem hallottam, abban pedig tökéletesen igaza volt neki, hogy ma egy hadsereg ágyú nélkül olyan, mint volt azon szegény insurgens, kova nélküli kovács­puskájával (Helyeslés balfelöl.) Azonban, hogy elsült- e a viez, vagy nem, az iránt a miniszterel­nök úrral nem vitatkozom, adjon erre feleletet a ház padjairól mindenfelől kitört derültség, melyen a pártszempontok sem tudtak erőt venni; egyet azonban tudok és ezen tudomásom nagyon biztos, mert a bizonyítékot épen maga a tisztelt minisz­terelnök úr szolgáltatta, és ez az egy az, hogy ha nem sült is el a vi­z, de talált. (Átalános he­lyeslés.) Azt mondottam tisztelt ház, hogy e tekintet­ben biztosítékomat épen a miniszterelnök úr ké­pezi. Ezen állításomat igazolni tartozom. Az igen­t, miniszterelnök úrtól lehetetlen bárkinek is feltennie, hogy ne tudná, mikép az ellenzék épen azon része, melyhez én is tartozom, nem csak nem ellenezte soha a honvédséget, de az el­ső percztől fogva — és még e miatt nem egyszer összetűzve ellenzéki társaival is. (Egy hang a­­ szélső balon: Igaz!) a honvédség felállítására szó-

Next