Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-25 / 163. szám
Előfizetési árak: Egész évre . ; 20 ft. — kr. I Évnegyedre . ; 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ J| Egy hónapra . 1 „ 80 B Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 163. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reelanantiók Légrády testvéreit irodájába (2 nas-utcra 24. sz.) intézendők. Szombat, február 25. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy Petit 80rv* 30 kn beigtatásáért . . . . 10 kr. / Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten» két sas-utcza 14. h Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában két sasutcza 14. sz., Légra«^ testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. ^__________________ III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhítésére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) A múlt kimutatás összege 41 frank, 4 ar., 6 frt, 3 db 1/1 frtos ezüstben és . . 3876.53 Pápán Rózsa István tanár gyűjtő ivén adakoztak : Pály Gyula 10, Magasházy Sándor 1, Magasházy Istv. 2, Pápai Lázár 3, Magasházy József 1, Rózsa Istv. 1, Rózsa Emilia 1, Wels M. 1, Halassy Istv. 1, Bitter János 1, Vajdits N. 1, Soós Ign. 1, Pethő P. 1, Stampfl G. 1, Antal Gábor 1 frt, Edelégni J. 50, Lajossy P. 50 kr, Szelestey L. 1, Lázár L. 1 frt, Dobner L. 50 kr, Pák Ant. 2 frt, Kettly György 50, Jeske Tér. 50 kr, Hickmann Fr. 1, Becsák Fer. 1, Németh M. 1, Schmidt J. 1, Debreczeny Kár. 1, Czeh Ad. 1 frt, T. Zs. 50 kr, Pfeiffer Fülöp 1, Tarczy Lajos 2, Szilágyi Józs. 1, Klnge Fer. 3, Diskay Kálmán 1 frt, Jakab Gyula 1 frt 70 kr, Szép G. 1, Matus K. 1, Többen 4 frt, G. J. 50 kr, Barthalos Istv. 1, Vermes And. 1, Lazányi Béla 1, Neubauer Józs. 1,Bichler And. 1 fr, Kovács Istv. 20 kr, Gebeck Gyula 1 frt, Börötzky S. 20, Blum M. 50, Kristyán J. 50 kr, Jády Józs. 1 frt, N. N. 10 frt. összesen...................... 74 60 Czeglédről Rafaelovics Katinka nevelőnő növendékei által készitett és kisorsolt törülköző tartóért befolyt . . 30.— Dobos Lidia k. a. Czeglédről .... 2.— Kovács Sándor-Orsováról .... —80 fzt.kr. Pest, febr. 24. — Legyen-e a honvédségnek tüzérsége, vagy nem — e felett folyt a vita ma is a képviselőházban. A kormánypárton már meg van állapítva a jelszó : nem kell. Az a párt, mely folytonosan a körülöttünk ólálkodó ellenségekkel ijesztgeti a nemzetet, az a párt, mely szakadatlanul hazánk jövőjének biztosítására célzó törekvéseit hordja nyelvén, az a párt most élethalál harczot vív a képviselőházban azok ellen, kik azt akarják, hogy a honvédség épen hazánk jövőjének biztonsága tekintetében minden szükséges kellékekkel felruháztassék. Tüzérség és egyéb műszaki csapatok nélkül olyan hadsereget képzelni sem lehet, mely ma, midőn a hadászat lényegét a tüzérség képezi, meg bírjon felelni feladatának s ha a kormány daczára annak, mégis vonakodik honvédségünket tüzérséggel ellátni, úgy senki sem gáncsolhat bennünket, ha a kormányt azzal vádoljuk, hogy hazánk jövőjét könnyelműen kockára teszi. 1868-ban, midőn a honvédségről szóló törvény elfogadtatott, csak mosolygott a jobboldal, ha azt találtuk mondani, hogy ennek a honvédségnek tüzérsége sohasem lesz. Egy pár év is meglesz minden, volt a felelet. Akkor maguk a kormánypártiak sem vonakodtak egy pillanatig sem, kijelenteni nyíltan, hogy elfogadják a honvédségi törvényt, nem azért, mintha azzal teljesen meg volnának elégedve, hanem elfogadják azt azon hitben, sőt többé elfogadják azt azon tudatban, hogy a hiányok, melyeket a honvédségi intézmény felmutat, pótoltatni fognak nemsokára. Sőt nem régen, midőn az újonczozási törvényjavaslat volt tárgyalás alatt és az ellenzék az európai fenyegető viszonyokra utalva sürgette a magyar véderő kifejlesztését,a kormánypárt a honvédségre mutatott és szántszándékosan-e, vagy akaratlanul, nem tudjuk, hitegette a nemzetet, hogy csak türelem, a honvédség azzá fogja magát kinőni, aminek óhajtjuk. Beszédeket lehetne idézni 1868-ból, melyek az ellenzéki padokról jött abbeli aggodalmakra, hogy hátrányos lesz az országra, ha a törvény nem intézkedik a tüzérségről is, azt a vigasztalást adták, hogy első dolog, miszerint honvédség legyen, ha egyszer megvan a honvédség, a többi önkénytelenül jó. S íme, két esztendőre rá már e törvényre hivatkoznak, s abból merítenek indokokat a tüzérség fölállítása ellen. Arról az indokról, hogy a honvédségnek tüzérséggel való ellátása nagy költségbe kerül, tehát nem eszközölhető, nem is szólanánk, ha oly roppant találóan nem jellemezné az állapotot, melyben épen élünk. Első a nemzet élete; első és legfőbb kötelességünk a nemzet életéről, a haza biztonságáról gondoskodni. Minden, ami ezután következik, csak csekély fontosságú ebbeli kötelességünk fontosságához képest. A haza, a nemzet biztonsága pedig a jelen politikai viszonyok között múlhatatlanul megköveteli, hogy véderőnk teljesen szervezett és minden szükséges kellékkel el legyen látva. Ezt nem teljesíteni azért, mert néhány millióba kerülne, ezt nem teljesíteni azért, mert akkor boulevardokra nem jutna, ez oly hazafiatlan bűnös felfogás, mely a legnagyobb csodálkozásra indít bennünket, hogy mikép nyerhet ez egy nemzet képviselőtestületében kifejezést. Szomorú meggyőződéssel hagyhatták el azok a képviselőházat, akik e két napi tanácskozásokat végig hallgatták. Ott látni, mint küzd az ország képviseletének többségeaját nemzeti erejének fejlesztése ellen, látni, mint hordanak elő minden kigondolható idétlen argumentumot, hogy egy szervezett nemzeti haderő létesítésének szükségtelenségét, fölöslegességét bebizonyítsák, valóban egy cseppet sem lehet vigasztaló a nemzet jövőjére nézve. Chalon, (sur Laon) febr. 18. Garibaldi eltávozása nemcsak az „Armée des Vosges" sorait érdekeli, hanem amint látszik egész Francziaországot hullámzásban tartja egy pár nap. Míg a szabadelvűek sietnek a kormány hálátlanságát bizalmi és dicsőítő nyilatkozatokkal elsimítani, addig az ultramontánok vigyorgó kárörömmel mutogatják mosdatlan szájuk fogafehérét. A szomszéd Cote d’or clericalis lapjai Garibaldit „megrögzött vén gonosztevőnek,“ „a banditák fejének“ nevezték, ki csak pusztítja a francziák azon földét, melyet védenie kellene. Ezen „Magyar Állami“ ékesszólásra nem ömölhetett forróbb cáfolat annál, hogy Côte d’or választói egyhangúlag bízták meg az ősz bajnokot képviseletükkel. Marseille csuhás irkászai pedig azért igyekeztek őt a nép előtt kisebbíteni, mert aristokraták vendéglőjébe szállt. Az igaz, az aristokratia által látogatott „Hotel Noailles“ harmadik emeletének egyik szobájában töltött 24 órát, míg az azér nép az elsőt lakta. Ugyanaz a Garibaldi, ki Bordeaux-ban meg volt elégedve a házmesternél adott szállással, míg feje fölött az orléanisták léptei alatt kongott a padló. Marseillesbe érkeztekor a teljesen megtelt pályaudvar népe, Vive Garibaldi! kiáltással üdvözölte. Mire a tábornok azt mondta: nem azt, hanem hogy vive la France republicaine! kiáltsátok. Estve fáradsága miatt nem jelenhetett meg a vendéglő előtt tüntető nép fogadására. Reggel 9 órakor, midőn hordszékén leszállitani kezdek a lépcsőkön, a marseillei nők virággal áraszták el s kérték, hogy áldaná meg gyermekeiket. Az utczán egetrázó kiáltással fogadta s kisérte a nép, mig az „Egyptien“ hajóra szállt. A meghatott tábornok csak annyit szól: a viszontlátásig ! Lyon város tanácsa határozatilag kimondta, hogy Garibaldi és serge érdemeket szerzett a köztársaság és Francziaország hálájára, mit táviratilag vele és Bosak-Hauke özvegyével tudatnak is. Az ősz tábornok, kinek osztályrészéül jutott, hogy babérjain mindig a hálátlanság dere csillámlott, uj dicsőséggel s uj csalódással kötvén ki kopár szigetén, e szóval búcsúzik : viszontlátásig viszontlátásig a szabadság harczmezején. Igen, mert nem a háláért, hanem az eszméért küzd és harczol. A sereg vezényletét Menottira, a feloszlandó sereg ügyeinek rendbehozását a kormánynyal Delpeche és Bordone tábornokokra bizta. Már három napja, hogy mind az esti, mind a reggeli vonattal várják Bordone s a fővezényletet átveendő Pelhoet admirált. Az admiral megérkeztével itt megkezdődik az apostolok oszlása. Menotti, Riciottival a tisztek nagy része lemondását fogja benyújtani. De várjuk be a dolgokat, majd akkor többet. A sereg különböző részei különböző terveket forralnak: az olaszok szeretnék hazájukban a forradalmat, a spanyolok már beszélik, hogy Orense a felkelés előkészítése végett utazott volna Bordeaux-n át Spanyolországba. Annyi igaz, hogy táborkarunkban közhasználatra igen jó térképe van a spanyol földnek kitéve. Ez előtt nem egyszer láttam Riciottit is elmerülve állani. Azonban mindez mit sem bizonyít. A franczia tisztek egy klubot alakítanak, most vitatják alapszabályaikat, melynek tagjai a köztársaság bukása esetén polgárháború kezdésére kötelezik magukat. Annyi kétségtelen, hogy ezen hosszas háború által felhalmozódott kalandorok és előbbi életpályájukkal szakított, vagy tönkrejutott, vagy harcziassá vált tiszteknek út kell, melyen tovább folytassák pályájukat. Ut, milyen az amerikai háború után Mexikó volt. Tegnap tért vissza a porosz főhadiszállásra egy porosz vezérkari tiszt,aki a határok 30 kilométernyi semleges vonalát jött vezérkarunkkal egyetértőleg megállapítani. Itt amint más esetben futottak volna előre, szaladtak a pickelhaube után. A vendéglő földszinti ablakának rácsozatára azutczán zsibongó sokaságból a gyerekek kapaszkodtak. Persze a csodagyerek porosz ezalatt nyugalmasan dinkózott. A velünk szemben álló Iső sereg (Manteuffel) dereka Poligny és Arboisban van. Werder Besannen körül a jobb szárnyat képezi. A hetedik hadtest Bourggal szemben Lons le Saunier körül, mint balszárny foglal állást. Még Jaux erőd komoly ostromához nem fogtak a németek, bár a közeli magaslatokat napok óta tartják megszállva. A doubsi profet küldöttje a poroszok vonalán szerencsésen átcsúszván, tegnapelőtt utazott keresztül Chalonon. Ma érkezett egy 1500—1800 embernyi csapat ide, mely különböző csapattestekből összeverődve a camarchei és citeauxi erdőségekben megvonva magát, Côte d’Or és Haute Saôneban a poroszok szállítási vonatait s kisebb csapatait támadta meg. A fegyverszünet újabb megállapodása folytán szabadon vonult a poroszok sorain át. Ma tíz órakor szomorú ünnepélyen kellett résztvennünk. A „cour Martiale“ (hadbiróság) ítélete olvastatott fel a piacz négy oldala mellett felállított hadsorok előtt. A „les enfants perdus de Paris“ egyik főhadnagyát s káplárját öt évi nehéz fogságban marasztalták el Pradier tábornoknak Mâconban történt s talán önök által ismert erőszakos letartóztatásában való tettleges részvét miatt. U. G. ma határozatot hozott H. ur javára, — csupa collegialitásból. A jan. 25-iki számban foglalt levél egyszerűen constatálta azon mély sensatiót, melyet Eger polgárai körében az érsek által a városnak birtokában levő úgynevezett farkasvölgyi iskola épülete ellen indított perben hozott ítélet keltett, mely ítéletnek H. ur mint előadó volt mestere. Előadatott abban a közsensatiónak indoka, hogy ez épületet a város 1823 év óta tettleg s a telekkönyvek behozatala óta telekkönyviig is birtokolván, a földesúri jogot fentartó census-fizetés az 1854-iki dézsmaváltsági szerződés 9 ik pontja értelmében, ép úgy mint a város egyéb épületeire, erre is egy continuitásban örökre megszüntettetett — s most e szerződés ellenére, mely Eger városának életkérdését képezi, a hardcope épület az érseknek keltetett. Ebből következik, hogy valamint az épület, úgy az egész város ismét visszaszáll a volt földesuraság birtokába. E mély sensatió volt a kérdéses levélben constatálva, sem több, sem kevesebb. A törvényszék, mint ilyen, érintve sem volt H. úr mint előadó személye annyiban volt érintve, hogy a tárgyalás előtt önmaga nagyon felszóval susogta ítélettervezését, s annak keresztülmenetelén nagyon biztosnak látszott. Hogy ily körülmények között a levegőben mindenféle hírek szárnyaltak, csak magának tulajdoníthatja. Ez tény, melyet tud mindenki Egerben, maga a törvényszék tagjai is tudják. Ily tényeket pedig ismerni egy köztisztviselőről, ki hivatva van élet s vagyon felett ítélni, joga van a közönségnek. H. úr által maga mentségére közlött törvényszéki határozatra ezeket jegyezzük meg: 1-ször a törvényszék kimondja, hogy hírlapi vitába bocsátkozni nem akar. Miért is, mikor sem ki háborgatja ? Mégis mint ügyetlen kanál a lében, közbelép egész hívatlanul s egy polemikus tartalmú határozatot hoz csupa collegialitásból H. ur javára s azt H. ur által per mopsz közzéteszi. 2or mint valami Jupiter ex tripode az Ellenőr közleményét kledelmetlen rágalmazó kitételeknek bélyegzi a nélkül, hogy akár H. ur ellen vizsgálatot rendelt volna, akár az „Ellenőr“ közleményét kihallgatta volna. Hát tisztelt törvényszék, hol veszi magának azt a jogot, hogy valakit megidézés és kihallgatás nélkül rágalmazónak nyilvánítson ? Hol veszi a bátorságot, hogy egy törvényszék méltóságával meg nem térőleg valakit rágalmazással rágalmazzon? Valóban szomorú, hogy egy törvényszék a collegialitás rosszul értelmezéséből annyira megfeledkezik önmagáról, hogy ily igazságtalan, jogtalan s méltóságán aluli eljárásra engedi magát ragadtatni némely előadó ügyetlen bölcsessége által. Most már azt kérdjük a t. törvényszéktől, hogy e sérelmes határozat ellen az általa hánytorgatott jogorvoslatot hol keressük? Hogy és miképen felebbezhetjük a királyi táblához megsemmisítés végett, midőn csak skupcsina szerüleg H. ur javára hozta, csupán neki adatta ki,s merő collegialitásból. Vagy sajtópert indítsunk a törvényszék ellen ? Azt nem tesszük, miután nekünk is van ítélőszékünk, a nagyközönség, mely elébe a közlött határozatot ezennel megítélés végett oda állítjuk, s kimondjuk felette .... nem, ilyen szegénységi bizonyítvány felett semmit sem mondunk. x- y- z- Eger, febr. 21. Hegedűs Jánosszéki bíró a jan. 25-iki számban foglalt egri levél tartalma miatt a megyei törvényszékhez folyamodott — igazságért. A törvényszék a collegialitás köpenyét reá adta. Azt hiszi a törvényszék, hogy ezen köpeny alatt minden elfér ? Egy illetéktelen s méltánytalan tartal Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 34-én. Kérvények. A következő képviselők Francziaország feldaraboltatása meggátlásáért nyújtottak be kérvényeket : Kállay Ákos Balmaz-Ujváros 418 polgára, Helfy Ignácz 86 újpesti és 69 vaiszlói (baranyai) lakos, Simonyi Ernő Pestváros 299 lakosa, Kővágó-Szőllős 57 lakosa, Csernátony Lajos öt kérvényt 100 aláírással; Vidacs János számos pesti polgár részéről. Ezenkívül Vidacs benyújtja Boros Lajos székelykeresztúri egyes bírósági írnok folyamodását fizetés-fölemelésért. Nyitrai István kérvényét segélyezésért, Korb Noé szeszégető kérvényét 12 szerelőjéért történt irgatatlan megbüntetése miatt. Csanády Sándor beadja a tiszántúli reform, egyházkerület kévényét az iránt, hogy az állami reáltanodákban a ref. vallástanítók a kath. vallástanítókkal egyenlő fizetésben részesüljenek Interpelláczió. Eder István felemlíti, hogy Csongrád város határában az 1869 ki fagy 18,000 frtnyi kárt okozván, mint ez hivatalosan is ki van mutatva, adóelengedésért folyamodott, de visszautasíták. Kérdi tehát, hogy a pénzügyminiszter szándékozik-e megvizsgálni ez ügyet, s a kimutatott kárhoz képest adóelengedésben részesíteni? Kerkapoly miniszter igenlőleg válaszol, ha a kár valósága bebizonyul. Mire Eder megnyugvását jelenti ki a nyert válasz fölött. Napirend: A márczius hóban viselendő közterhekről és a közös költségek folyóvá tételéről szóló fölhatalmazás. Örményi Miksa központi előadó felolvasván a fentebbi javaslatot, az ellen csak Csanády Sándor szólalt föl, ki a közös ügyekre mint eddig, úgy most sem akar megszavazni semmit. A márczius hóra szóló indemnity megszavazását pedig a kormány iránt bizalmi kérdésnek tekintvén, ezt sem szavazhatja meg. A jobboldali többség azonban megszavazta a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben, s holnap lesz a végleges megszavazás. A mai ülésben még véglegesen megszavaztatott a tegnap elfogadott honvédségi törvényjavaslat. Ez után áttért a ház a tegnap félbenmaradt vita folytatására, a honvédlovasság szaporításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. Pulszky Ágost hosszasan beszélt a műszaki csapatok felállítására vonatkozó indítvány ellen. Az ország nyugalmának fentartása nem a honvédség, hanem a hadsereg kötelessége. Ha oly szomorú eset fordulna elő, hogy bellázadás miatt fegyveres erőre volna szükség, akkor tartsa készen az ország a hadsereget, azt szervezze fel jól. Mi nem támadásra, hanem védelemre készülünk. Akik azt mondják, hogy a honvédség számára megrendelt ruitrailleuse-ök csak porszórók, azok ugyan nem mernének e porszórók elé állani. Arra nézve, hogy a honvédséget Kanonen-futterekhez hasonlították, szóló azt mondja, hogy aki ezt mondta úgy tűnt föl, mintha még mindig a középkorban volnánk, a sérthetlen vértezett lovasság, és csupán az árkoknak tetemeikkel való betöltésére szolgáló fegyvertelen gyalogság idejében. De mai nap egészen más a Kanonen-futter. Kanonen-futter épen a válogatott csapat, a napóleoni és skót gárda Waterloonál, az angol lovasság Balaklavánál, a 9-ik vadászzászlóalj St.Lucianál, a 27-ik gyalogzászlóalj a piski-i hídnál. Szóló a honvédségi szolgálat rövid idejét nem tartja elégségesnek arra, hogy ezalatt műszaki csapatokat lehetne kiképezni. Ha a tüzérségre fektetjük a fősúlyt, az által egyoldalúságba esünk. Vécsey Tamás, a közös hadsereg szolgálati kötelezettsége alatt álló Pulszky Ágoston beszédére tesz megjegyzéseket. Szóló nem hiheti el, hogy ahol akarat van, ott it és mód ne lehetne arra, hogy a honvédség szolgálati ideje alatt műszaki csapatok képeztessenek. A porszórók elé nem fogunk állani, de igenis, ha a haza kívánja, oda állunk az ágyuk torka elé. Nem tarthatja jó gazdálkodásnak, hogy épen a honvédek harczképessége körül akarnak gazdálkodni, mert minden költekezés a honvédségre vajmi kétes tüzérség és műszaki csapatok hiányában. Ki kell egészíteni a honvédséget, ha pénzbe kerül is, mert az meg fog téríttetni akkor, midőn a trón és haza védelméről, az ország területének oltalmazásáról lesz szó. Tegnap azt mondta a miniszterelnök, hogy az ellenzék fél a kormány népszerűségétől. Ez állítás azonban igen távol áll a valóságtól. Az ellenzék indítványai mind olyanok, hogy ha azokat a kormány és többség elfogadná, bámulatos népszerűségre tennének szert. Szóló pártolja a kisebbség előadójának véleményét. Zichy Nándor gr. a szőnyegen levő tárgyat kényes kérdésnek nevezi, mely iránt az átalános felfogás és közvélemény, az ügy természetének megfelelő helyzetet bizonyos körülményeknél fogva nem volt képes elfoglalni. Vannak hiányok a honvédségben, de ezt csak akor lehet helyrehozni, mikor maga az ügy iránt nemcsak a vezénylő személyekben, hanem magában a közvéleményben is tökéletes világos és objektív felfogás fog uralkodni, hogy azonban ez minél előbb érvényesüljön, azt hazánk érdeke az európai jelen viszonyok közepette sürgetően igényli. Szóló hiszi, hogy az ország honvédsége a hadsereg lesz, mert a magyar hadcsapatokat azon szellem fogja átlengeni, melyet a jelenlegi honvédségben üdvözlünk. A tüzérség most is csekély, s ha azt még megosztjuk, csak csekélyebbé tesszük; ha azt akarjuk elérni, hogy a honvédség, mint különálló kikerekített had állíttassák elő , akkor épen a szervezet egységét honvédelmünk actiójának, sőt magának a honvédségnek veszélyeztetésével erőszakoljuk. (Helyeslés jobbfelől.) . Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk) Én nekem a szőnyegen levő törvényjavaslathoz csak egyszer lehetvén szólni, nem tehetem azt, amit a miniszterelnök úr tett, hogy elválaszszam azokat, amelyeket objektíve és melyeket kevésbbé objektíve akarok a tárgyról elmondani, és óhajtottam volna, mielőtt szólok, a t. miniszterelnök úr objektív előadását is hallani azon reményben, melyet meglehet gyanúsításnak fog nevezni, hogy objektiv előadásában több megelégedést s több örömet találhattam volna, mint találtam abban, melyet nem objektive tartott a tegnapi napon. (Mozgás a jobboldalon) El is hihetik ezt a t. képv. urak, mert én legalább örömet oly előadásokban, amelyek egész pártokat gyanúsítanak, sohasem találok. (Helyeslés balfelől) Mielőtt reflektálnék különben azokra, amiket a miniszterelnök úr elmondott, csak igen rövid egy pár megjegyzést kívánok tenni, egy előttem szólott képv.ár előadására. Egyik megjegyzésem az, hogy én nem látom alaposnak azon feltevést, hogy az, aki tegnap a mitrailleusekről beszélt, nem fogna a mitrailleusöknek elébe állni, nem láthatom pedig azért, mert aki ezekről szólott, nem a mitrailleusöket nevezte ugyan porszóróknak de azt mondta, hogy azok által akarnak port hinteni szemeinkbe, hogy ne lássuk az ágyuk szükégét; mondom a háznak egy oly tagja, a ki homlokán viseli jelét, hogy megállóit az ellenség előtt, mig a t. képv. urnak ezt még csak a jövendőben kell, ha tudja megmutatnia. (Élénk helyeslés belfelől.) T. ház ! arra nézve, hogy mi a kanonenfutter, gondolom nem jól fogta fel a dolgot a t. képv. ur, mert kanonenfutter maga a legbátrabb csapat is, ha nincs ellátva azokkal, mikre szükség van, hogy midőn gyilkoltatik, lövetik, ő is lőhessen; és ha valaki azt mondja, hogy ha nem lesz mindennel ellátva a honvédség, kanonenfutter lesz, azzal semmit sem akart levonni, és nem is vont le semmit a honvédség bátorságából és hősiességéből, hanem jelezte azt, hogy minden bátorság, hősiesség, hazafiság hiábavaló, ha nincsenek meg a kellő eszközök, és ilyenkor a legbátrabb csapatból is kanonenfutter lesz. A t. képv. ur (Pulszky A.). azt mondja, hogy az ellenzék el akarja idegeníteni a hazától a közös hadseregben szolgáló fiait e hazának. Én nem tudom, hogy honnan veszi ezt a t. képv. ur és bátran merek rá hivatkozni, kérdezze meg azon hazánkfiait, kiket a közös hadseregbe tömegesen kivisznek, vájjon azt találják e, hogy azok akarják őket elidegeníteni e hazától, kik a haza határain kivül küldik, vagy a kik azt mondják, mint mi, maradjatok e haza határain belül, hisz ti is e hazának fiai vagytok s ha katonák vagytok, legyetek katonák e hazában, a hazai kormány alatt. (Zajos tetszés balfelől.) Különben azon tanulságok közül, melyeket a 48-iki eseményekből levont — és többet nem is fogok beszédére reflectálni, mert fontosabb és komolyabb dologra akarok áttérni — azon tanulságok közül egyet örömmel kell constatálnom, mert az egynek constatirozása elvet minden lehető érvet, mely még a közös hadsereg mellett osztrák-magyar szempontból is felhozható. Azt mondta ugyanis a tisztelt képviselő úr, hogy a 48-iki események bebizonyították, hogy midőn a százados viszony bomlásnak indult, bomlásnak indult a közös hadsereg is. Ugyan kérdem, ha ez áll, akkor mi szükség van tehát azon közös hadseregre, ha nem az védi meg az államot felbomlás ellen, ha nem az állammal együtt bomlik szét. Én különben épen mert nem óhajtom az ilynemű erőszakos bomlást, én azért óhajtom, hogy mindazon okok, melyek az elégületlenséget végre talán még oly fokra emelhetnék, hogy itt bomlásnak kellene bekövetkeznie, enyésztessenek el. Adassék meg mindenkinek, ami az övé. Magyarországnak, a mi Magyarországé, Ausztriának, a mi Ausztriáé, és akkor nem kell a bomlástól és annak végveszélyétől félni. De mindaddig, míg ez meg nem történik, kisebb nagyobb mértékben e veszély mindig létezni fog. [Igaz balfelől.] . . . Az igen t, miniszter úr tegnap gyanúsításnak vett, és pedig ellene, illetőleg a kormány ellen intézett gyanúsításnak, bizonyos dolgokat, melyek a házban mondattak, így gyanúsításnak vette, hogy az mondatott, miszerint a golyószórók arra használtatnak, hogy porhintessék a nemzet szemébe; gyanúsításnak azt, hogy a bizalomhiány hozatott fel okául annak, hogy a honvédség tüzérséggel nem láttatik el gyanúsításnak, hogy politikai okokat föltételeztek és nem az itt felhozott okokat, melyek miatt ez megtagadtatik gyanúsításnak, mikép szóba hozatott, hogy midőn itten a dolog ananciális oldalát emlegetik, nem ez az igazi ok, hanem kell lenni másoknak is. Én először is hivatkozom arra, hogy a tegnapi napon, midőn ezek felhozattak, részint tisztán megmondatott, részint pedig a beszédek egész szövegéből kitűnik, hogy ha van gyanúsítás, ez nem a kormány, nem a többség ellen irányul. Azonban megengedem tehát, hogy azon t. barátom és elvtársaim, kik ezeket felhozták tévedésben voltak, s akkor tévedésben voltam velük én is. Ugyanis ők bizonynyal nem tudták feltenni, s nem tudtam részemről én sem, hogy azon férfiak, kik nem régen hangsúlyozták a magyar haderő szükségességét, hogy azok, kik 67-ben s 68 ban a véd és honvédelmi törvény alkotásával s azután is nem egy alkalommal részint nyilvánosan, részint magán után azt értették megvelünk, hogy hiszen ez csak kezdet, hogy ez nem akadályozza a fejlődést hogy ezen intézménynek kifejlődnie kell, hogy azon férfiak, kik azt mondták, hogy a honvédelmi törvény, úgy amint alkotva van, a tüzérség és műszaki csapatok felállítását nem akadályozza, mondom nem hihettük, hogy azok ma jószántukból tegyék azt, hogy ennek létesítését megtagadják, sőt ezt úgy állítsák elő, mint amit kívánni sem szabad. Hasonlag midőn látták és láttuk, hogy megszavaztatnak az összegek a közös budgetben még oly ágyakra is, melyek két országban létező honvédség részére követeltetnek, bár a megszavazásból az, hogy arra követeltettek és arra szavaztattak meg, kimaradt, hogy, mondom, midőn ezt láttuk, midőn a két rész számára megszavazott öszszeg 30 °0 -át fogván megfizetni, a financiális könnyebbség sem oly rendkívül tetemes, midőn ezek szerint láttuk azt, hogy nem a pénzkimélés az igazi ok, mert hiszen a pénzt ki lehet adni, csak az ágyuknak nem szabad a magyar kormány rendelkezése alatt állani, akkor, mondom, nem hihették és nem hihettük azt, hogy a mi kormányunk saját jó kedvéből teszi ezt, de hihették és hihettük, hogy oly akadályokba ütközött, melyeket legyőznie nem sikerült. Megvallom, ezt hittem s úgy tudom, igen sokan azt hitték. Ha ezen hitünk által gyanúsítottak felfogása szerint a tisztelt miniszterelnök urat, én részemről bocsánatát kérem. Legyen meggyőződve, hogy nem fogjuk többé gyanúsítani, de hirdetni fogjuk ország és világnak, (Halljuk) hogy nem az országon kívüli akadály az ok, nem (Ügy van!) hanem, mert maga a kormányunk nem akarja, hogy legyen magyar hadsereg, hogy legyen honvédágyú. (Igaz , tetszés balfelől.) Egyébiránt t. képviselőház, ha lettek volna gyanúsítások egyes szónokok részéről, akkor is részemről lehetetlenség, hogy ki ne mondjam, mikép az, hogy a miniszterelnök e gyanúsítást az egész párton akarja megtorolni, nehezen nevezhető akár helyes, akár államférfi eljárásnak. (Igaz ! Úgy van balfelől.) És én figyelmeztetem a tisztelt miniszterelnök urat, miszerint épen annyira, amennyire szabad neki azon gyanúsításokat emelni, melyeket ellenünk, mint egész párt ellen emelt, amennyire szabad neki azt mondania, hogy mindent a népszerűségért teszünk, épen annyira szabadsága lehetne valakinek azt mondani, hogy a háznak másik része pedig mindent azért tesz, hogy a hatalmat és hivatalt megtartsa. Hová fog az vezetni tisztelt ház, ha ilyenekkel fogjuk egymást gyanusítgatni ? (Helyeslés balfelől.) Én merek hivatkozni, amit azokra feleltem, mik néhány napja e ház kebelében elmondattak bebizonyításául annak, hogy én ezen utat nem követem; merek hivatkozni arra, midőn nyilvánítottam egy ilyforma felszólalás ellenében, hogy meg vagyok győződve, miszerint e háznak többségét a hazának érdeke, bár az én meggyőződésem szerint gyakran tévesen felfogott érdeke, és nem mellékes tekintet vezeti. Én azt tartom, hogy szabad lehet, kell egymásnak nézeteit a végletekig ostromolni, de a szándékok és intenziók tisztaságát ne bántsuk, mert különben politikai ellenfelek helyett ellenségek leszünk és amit el fogunk pusztítani, az mindnyájunk közös hazája. (Élénk helyeslés balfelől.) És én ily példát épen a miniszterelnök úrtól nem vártam. Különben a miniszterelnök úr reflektálva Simonyi Lajos barátom által felhozott egy adomára, azt méltóztatott mondani, hogy „a honvédség puskája elsül, mindenki tudja, hogy a mitrailleuseök el fognak sülni, és csak egy dolog nem sült el, az én tisztelt barátom élete.“ Én azt, hogy a honvédség puskája, vagy mitrailleusök el nem sülnek, bár jelen voltam, Simonyi barátomtól nem hallottam, abban pedig tökéletesen igaza volt neki, hogy ma egy hadsereg ágyú nélkül olyan, mint volt azon szegény insurgens, kova nélküli kovácspuskájával (Helyeslés balfelöl.) Azonban, hogy elsült- e a viez, vagy nem, az iránt a miniszterelnök úrral nem vitatkozom, adjon erre feleletet a ház padjairól mindenfelől kitört derültség, melyen a pártszempontok sem tudtak erőt venni; egyet azonban tudok és ezen tudomásom nagyon biztos, mert a bizonyítékot épen maga a tisztelt miniszterelnök úr szolgáltatta, és ez az egy az, hogy ha nem sült is el a viz, de talált. (Átalános helyeslés.) Azt mondottam tisztelt ház, hogy e tekintetben biztosítékomat épen a miniszterelnök úr képezi. Ezen állításomat igazolni tartozom. Az igent, miniszterelnök úrtól lehetetlen bárkinek is feltennie, hogy ne tudná, mikép az ellenzék épen azon része, melyhez én is tartozom, nem csak nem ellenezte soha a honvédséget, de az első percztől fogva — és még e miatt nem egyszer összetűzve ellenzéki társaival is. (Egy hang a szélső balon: Igaz!) a honvédség felállítására szó-