Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-01 / 167. szám

Előfizetési árak: Egész ín* • I 20 ft. — kr. Évnegyedre I 5 ft. — kr. Félévre i • . 10 „ — „ Egy hónapra l 1 „ 80 » Egye* szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Pesten, bálvány-uteza 4. szám, 1. emelet* Semmit kém ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A. lapot illető reclamátlók Légrády testvérek irodájába (2 sas-uteza 24. sz.) iutézendőlc. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sors, 80 kr. beigtatásáért . . * .10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-uteza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _______________________ Pest, arany kéz utcza C. szám. 167. szám. Szerda, marczius 1. 1871. III. évfolyam. Francziaország nyomorának enyhíté­sére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt. kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 4 ar., 6 frt, 3 db 1/i frtos ezüstben és . . . 4113.93 Mező-B erény község elöljárósága ne­vében kibocsátott aláírási ivén (a név­sort közöljük legközelebb) begyült . . 47.30 Némedy Gyula ur ivén K.-Sz.-M á r t o n­ban begyült (a névsort fogjuk közölni) 16.50 Barla-Szabó István N.-Dobszáról . . . —.80 Értsük meg egymást töke'letesen. Keglevich Béla nyíltan kimondotta meggyőződését, mely szerint nem hisz az osztrák birodalom felállásában; azért ki- ván jó előre gondoskodni arról, hogy a bi­rodalom felbomlásának bekövetkeztekor le­gyen miből alakitani magyar hadsereget. Hiszünk, vagy nem hiszünk a magyar­osztrák birodalom fenállhatásában, az mind­egy ; azért egyenlően kivánbatjuk, hogy legyen magyar hadsereg, egyenlően töre­kedhetünk erre akár egyenesen, egy rendes magyar hadsereg fölállítása, akár nem egye­nesen t. i. a honvédségnek egy valóságos harczképes haderővé fejlesztése által. „Az ausztriai birodalmat fen tartani és a hadsereget osztrák szellemben fentartani“ — e két dolog nincs szorosan és szükség- szerüleg összekötve, mert az osztrák-magyar birodalmat fel lehet tartani külön magyar hadsereg mellett is. Mi az osztrák-magyar birodalmat úgy fogjuk fel, hogy az két önálló államnak (vagy ha a foederalismus létesül, több ön­álló államnak) szövetsége egy közös fejede­lem alatt, az úgynevezett personalunio alapján. A szövetségi kapocs, mely a dy- nastia közösségéből áll, nézetünk szerint elég erős összetartó kapocs azon esetben is, ha a szövetséges államok önállósága sokkal nagyobb is mint most, akkor is, ha ezen önállóság a külön nemzeti hadsereg által valósággá válik. Vagy ily önállóság, vagy egységes birodalom — e kettő közt van a választás; az utóbbit nem akarjuk semmi áron, mert általa nemzetiségünket és a po­litikai szabadságot kell nélkülöznünk ; azért az önállóságra törekszünk egész erővel, egészen azon korlátokig, melyeket a perso­nalunio szab függetlenségünk elébe. Mi, kik a progmatica sanctio, de nem az 1867-ben a közős védelmi tbeoria ál­tal eltorzított pragmatica sanctio alapján állunk, e szempontból indulunk ki. A perso­nalunio lehet még egy probléma, de ezen problémának megoldását megkísérteni szük­séges, mert az egységes birodalmat semmi áron sem vállalhatjuk el, s ha ránk akarják erőszakolni, akkor oly fokra hághat ellen­állásunk, hogy lehetlenné válik maga a personalunio is. Jelenleg ott állunk, normális viszonyok közt mindig is ott állott a nemzet századok óta, hogy teljes állami függetlenséget, mi­lyennel csak egy külön fejedelemmel, vagy souverainitással biró ország bírhat, nem követelünk, hanem beérjük az állami ön­állóságnak oly fokával, milyet a közös uralkodó mellett elérni lehet. Ezen irány­tól csakis akkor tért el a nemzet, midőn időszakonkint el akartak tőle venni minden önállóságot, midőn az egységes birodalmi eszmét akarták keresztülvinni. De köve­teléseink körébe tartozik nélkülözhetlenül az önálló magyar hadsereg, mert e nélkül minden önállóság illusió, e nélkül egész politikai életünk nem egyéb, mint egyenlőt­len küzdelem az egységes birodalmi eszme ellen. Ez álláspontról kiindulva követeltük mindeddig a különálló magyar hadsereg fölállítását, követeltük, mint a personalunio mellett lehetséges állami önállóságnak is nélkülözhetlen kellékét. Nem kételkedem benne, hogy Kegle­vich Béla sem vonakodik ezen álláspontra állani, bár egy más szempont volt az, melyből ő a honvédtüzérség, vagyis a ma­gyar hadsereg kérdését tegnap megvilágí­totta. S azért kívánom ezt megemlíteni, nehogy félreértés támadjon beszédének ezen passusából: „Megengedem, hogy az általam igen tisztelt miniszterelnök ur más nézet­ben lehet, és lehetnek mindazok, a kik po­litikáját pártolják. Lehetnek abban a véle­ményben, hogy Ausztriát fel lehet tartani és hogy a hadsereget osztrák szellemben lehet fentartani. Ezt — mondom — megen­gedem; de egyet nem engedhetek meg sbt.“ Nem hiszem, hogy aként értette volna ezt tisztelt barátom, mintha természetesnek, vagy szükségszerűnek vélné, hogy azok, kik Ausztria fenmaradásában hisznek s azt biztosítani akarják, mindenáron az egysé­ges osztrák hadsereg fentartására töreked­jenek. A personalunióból és önállóságunk biz­tosítása szempontjából vett érv mellett azon másik érvet hoztuk fel mindenkor a magyar hadsereg mellett, hogy emelni kell hazánknak s általa az egész birodalomnak védképességét s ez csak úgy remélhető, ha a hazafiság eszméjét s annak lelkesítő ere­jét oltjuk be a hadseregbe. Nem kételkedem benne, hogy Kegle­vich Béla ezen érvet is elfogadja maga ré­széről is, épen úgy, mint ama másikat. S azért tartom szükségesnek ezt megemlíteni, nehogy azon tényből, miszerint ő csakis egy érvet t. i. Ausztria bekövetkezhető felbom­lását hozta fel s adta elő oly elevenséggel és hatással, hogy minden egyéb érvelés már azért is háttérbe szorulni látszott — azt lehessen következtetni, mintha ő nem osztaná azon nézeteket, melyeket eddig a nemzeti hadsereg kérdésében előadtunk. A fentemlitett érvek magukban véve teljesen elégségesek arra, hogy mindenáron követeljük a különálló magyar hadsereget. S akár hisszük, akár nem hisszük Ausztriá­nak fenállhatását, ez amaz érveknek erején nem változtat. S ha még oly biztos volna is Ausztriának feumaradhatása, mint a mily kevéssé valószínű, akkor is tökéletesen in­dokolva volna a magyar hadsereg utáni törekvés. De amaz érvekhez igen is hathatós érv gyanánt járul az, melyet K. B. előadott, s melynek kiemelésére szorítkozott beszédé­ben. Oly hathatós érv ez, mely maga is elégséges volna, ha más nem állana is ren­delkezésünkre. Es valamint meg vagyok győződve, hogy ő nem vonakodik elfogadni azt, az mi pártunk részéről e tárgyban előhozatott, úgy mi is, kik e tárgyban szó­val vagy írásban mindeddig nyilatkoztunk, teljes készséggel elfogadhatjuk, elfogadom legalább én részemről azt, a mit ő előadott. Elfogadhatjuk pedig azt annyival in­kább, mivel nincs egyébről szó, mint egy ténynek felismeréséről, vagyis egy valószínű­ségnek constatirozásáról. Azon helyzetet, hogy az ausztriai birodalomnak felbomlása nemcsak a lehetőség, hanem a valószínűség körébe tartozik, nem mi magyarok idéztük elő, s nem is arról van szó, hogy annak bekövetkezését előmozdítsuk, hanem egyedül az adott helyzet tényének felismerése és számbavételéről. Azért fontos azonban az általam emlí­tett érveknek kellő és folytonos figyelembe vétele, hogy úgy mondjam, el nem hanyago­lása, mivel lehetnek sokan, kik nem osztják azon nézetet, vagy mint K. B. maga részé­ről mondja — szilárd meggyőződést, hogy t. i. Ausztria felbomlása elkerülhetlen. Ezeknek ellenében is még mindig vannak azokban, miket fentebb említettem, hatha­tós érveink. Ha constatiroztuk azon tényt, hogy Ausztriának felbomlása valószínű, constati- roznunk kell azt is, vájjon hatalmunkban áll-e nekünk magyaroknak ezt megakadá­lyozni 1 Én azt hiszem, hogy ez nem áll ha­talmunkban. S erre bizonyítványt szolgáltat a lefolyt porosz- franczia háború. Ausztri­ának fennállása a német egység által van fenyegetve, a német egység létrejövetelének megakadályozására ott volt az alkalom a háború kitörésének idejében. Kezet fogni Francziaországgal, mozgásba hozni minden más lehetséges factort, két tűz közé fogni a németeket — ez lett volna a leg­természetesebb mód arra, hogy a német egység létrejötte ez alkalommal megaka- dályoztassék, s tán hosszú időre hátratolat- tassék. De hát itt volt más oldalról a ve­szély, mely a muszka részéről fenyegetett, s nem volt más választás mint a kétféle veszély közül. A kettő közül annak kikerü­lését választottuk, mely fenyegetőbb, mert közvetlen és biztosnak mutatkozott a bi­rodalomnak fenmaradására nézve, mig a másik tán ép oly biztos, de nem oly közvet­lennek tűnt elő. Lajtán innen és Lajtán túl egyhangúlag mintegy ellenállhatlan impulsus folytán foglaltuk el a semlegesség politiká­ját. Minket magyarokat a muszkátóli féle­lem, az osztrákokat a német egységtől való n e m f é 1 é s határozott el — megengedem. De a hol ily impulsusok a döntők, a hol a közös birodalmi lét tekintete csak második sorban álló tényező, ott a helyzet által van adva ezen birodalom fenállhatásának pro- blematicus volta. És ha ezt megváltoztatni nem áll ha­talmunkban, akkor jóformán otiosus kérdés az, elő kell-e nekünk mozdítani Ausztria felbomlásának bekövetkezését, vagy meg kell feszíteni minden erőt annak feltartóztatására. A helyzet sokkal határozottabb, a factorok, melyek azt létrehozták s melyek a helyzet természetes fejlődését eszközölni fogják, sokkal hatalmasabbak, mint hogy a mi erő­feszítésünk akár egyik, akár másik irány­ban döntő lehetne. S azért a józan politi­kának feladata: megtenni kötelességünket, de készen lenni minden eshetőségre. Mocsáry Lajos. A pénztigyi bizottság febr. 27-én este tartott ülésében először is az egyetemi tanárok fizetésének fölemelése jött szóba. Pauler melegen pártfogolta előbbi collegáit. Egyhangúlag fogadta­tott el azon nézet, hogy az eddigi 1365 frt oly csekély összeg, a melyből egy hivatásának kellő­leg megfelelni akaró tudományos férfi ki nem jö" hét. Javaslatba hozatott tehát, hogy a 48 rendes és 8 rendkívüli tanár 1365 frt helyett 2500 frtot kapjon. Fönmarad még számukra a lakáspénz és a tandíj, a mi 4, sőt 6000 írtra is fölmegy. Midőn az egyetem M. Terézia alatt 1770-ben rendeztetett, a tanárok fizetése 1200 írtban volt megállapítva s csak 1850-ben szaporittatott 100 írttal; igy aztán 1300 frt pengő pénzben 1365 frt tett ki a mostani számítás szerint. Belátta a pénz­ügyi bizottság, hogy ezen a dolgen nem segíthet­ni átmeneti intézkedésekkel: szükséges az egyete­met gyökeresen újjászervezni ; fölemelni azon színvonalra, melyen a hason intézetek Angliában, Németországban és Francziaországban állnak ; de ezen magas czél elérésére mozgásba kell hozni minden anyagi és szellemi eszközt. A bizottság egy tagja élénken hangsúlyozta ugyan azon káros következményű állapotot, mely a folytonos póthitelekből ered; mindazonáltal a bizottság a 2500 frtot megszavazandónak véli. Tárgyaltatott továbbá és elfogadtatott Horváth Mihály módositványa a történelmi okmánytár bő­vítése és kiadására vonatkozólag. Ezen módosit- váuy értelmében az előirányzott 15,000 frt helyett e czélra 20,000 frt ajánltatott meg. Henszlmannak a lőcsei és kassai templom s a visegrádi és dévényi romok javítása és fentar- tása érdekében beadott javaslatára vonatkozólag a bizottság elvileg nem ellenzi a javaslat elfoga­dását, de tervek és költségvetés nélkül nem vél megszavazandónak semmit. Ennélfogva ezúttal e kérdések megoldása függőben marad mindaddig, mig az illető költségvetés és tervek előterjesz­tetnek. Az osztrák belügyek rendbehozása elég nehéz feladat volt eddig is, de épenséggel lehetet­len lesz az ama politikai irány mellett, mely most lábra kezd kapni s melynek létrehozásában két­ségtelenül első szerepe van a franczia területen vivott nagy német győzelemnek. Erről teszuek bizonyságot a német nemzeti pártgyülés határozatai, melyeket lapunk mai szá­mában közöltünk. A határozatok közül azt, mely a delegatiók intézményének, mint czélszerütlennek eltörlését kí­vánja, üdvözöljük mi is. Örülünk rajta, hogy a delegatió ellenségei oly szemlátomást szaporod­nak Lajthán túl, mert ez nagy mértékben növeli abbeli reményünket, hogy eme — Magyarország önállóságát sarkaiból kiforgató institutio mielőbb kitörültetik az élők sorából. A Deákpárt egyik argumentuma, melyet a delegatiók megszüntetésére irányzott törekvések ellenében felhozott, az volt, hogy két oldalú szer­ződésen alapulván, egyik félnek a másik beleegye­zése nélkül jogérvényesen felbontani nem lehet. Ez argumentum most elesik, mert a németek ime magok nyilvánítják teljes készségüket a delega­tiók eltörlésére. A német pártgyülés határozatai közt van azonban egy, melyet sajnálattal vettünk, mert az nem az osztrák népek kiegyezkedésére visz, hanem szítja az ellenségeskedést ; mert ezáltal az Ausz­triában létező nem német népeket még jobban elkeseríti, mint a mennyire már is el vannak ke­serítve. A határozatból néhány sort elegendő lesz elolvasnunk, hogy lássuk, miszerint Ausztriában a német elem újra meg akarja kisérteni a centráli­sadét, a nem német népek germanisálását s hogy a német győzelmeknek is leginkább azért örül, mert reméli, „hogy e győzelmek folytán si­kerül Ausztriának újból visszaszerezni azon erejét, melyet a német ellenes törekvések annyira megrongáltak.“ Tiltakozik a német párt az országok autonó­miájának tágasbitása, s igy az egyes országgyű­lések törvényhozási illetékességének bárminemű kiterjesztése ellen. Egy erős central parlamentet kíván, melynek alá legyen vetve Ausztria minden népe egyaránt. A Hohenwarth minisztériumnak határozott el­lensége, amennyiben ennek törekvését t. i. az al­kotmány módosítását, még alkotmányos utón sem akarja. Csehországról egy szóval sem emlékeznek meg a gyűlés által hozott határozatok. Csehország­ban semmivel sem lát különb tartományt a gyű­lés Ausztriának bármely német provincziájánál. Csehországot épen úgy alá akarják vetni a cent­ral parlament határozatainak, mint felső vagy al­só Ausztriát, Tirolt, vagy Voralberget. Ausztria tartományai közül egyedül csak Galicziára tesznek kivételt. Kívánják, hogy Ga- liczia vagy vesse alá magát az állam öszszerveze- tének, azaz olvadjon be teljesen Ausztriába, vagy feldarabolják. Galiczia egy részét — szerintük német részét — Ausztriába kebelezik, mig a töb­binek aztán készek lesznek külön állást bizto­sítani. A csehek és lengyelek megköszönik szépen a német nemzeti párt ilyetén való gondoskodását. Miután már tudjuk, hogy mennyit fizet Ma gyarország a közösügyi költségekre, a magyar kormány is előterjesztette a költségvetés sommá- zatát. A főösszegek következő eredményt mu­tatnak : Rendes szükséglet . . . 167.102,037 frt. Rendes fedezet .... 159.136,536 ,, Hiány . . . . 7.965,501 frt­Rendkívüli szükséglet . . 48.646,213 „ Rendkívüli fedezet .... 37.282,372 „ Hiány...................... 11.363,841 frt. Összes szükséglet . . . 215.748,250 „ Összes fedezet .... 196.418,908 „ Összes hiány . 19.329,342 frt. Tizenkilencz millió deficit előirányozva* Hát még mennyi lesz az a valóságban? A német császár táviratilag tudtára adta a bajor királynak a békeföltételeket. Egész Elsasz átadása Belfort kivételével; Német-Lotharingia át­adása Metzzel együtt; öt milliard frank hadi kár­pótlás ; Francziaország egyes részei mindaddig megszállva tartatnak, mig az összeg ki nem fizet­tetik ; Párisba a német csapatok bevonulnak. Sőt tegnap éjfélkor 40,000 főnyi csapat már be is vonult, mint egy bordeauxi távirat jelenti. — Iszonyú feltételek, melyeknél terhesebbet győző már nem dictálhatott volna a legyőzöttnek. Bár­mennyire óhajtja a franczia nemzet a békét, még­is megrendült e szörnyű feltételek hallatára. A „Siócle" követeli, hogy a nemzetet megalázó béke utasittassék vissza. A bordeauxi nemzetgyűlésen pedig a szélső baloldal újra .felhívta a mérsékelt baloldaliakat, hogy csatlakozzanak az olyan béke elleni óváshoz, mely területátengedéssel lenne egy­bekapcsolva ; a többség azonban tartózkodik min­den nyilvánítástól addig, mig a békeföltételek eléje nem terjesztetnek. Ez ma, febr. 28 án be is következett. Ma délben tartotta a nemzetgyűlés ülését, melynek eredményéről az éjeli táviratok valószinüleg tudó­sítanak. Chalons, febr. 21 Az ég kedély-deritőleg kék. A nap sugarai a tavasz ébredését hordják szárnyaikon. A fűszá­lak eldobják kihalt száraikat s uj szálakat hajta­nak, melyek az elhervadtak porából táplálják nagyra magukat. A fák böjtölő rostjait pezsegve önti el a megújulás nedve. Mindenütt, mindenben az élet újra forr. Oh szerencsétlen Francziaország ! gondolatról gondolatra elmerengve kérdem én, vájjon jelened gúny, vagy jövőd vigasztaló képe ez ? Avagy mind a kettő egyszerre ? A felelet a jövő aj­kán van. El fogok most mondani egyet mást, a ke­vésbé ismert apróságokból, melyekkel Garibaldit folyton bosszantották. A Garibaldi vezérlete alá rendelt rendes lovassági csapatok vezényletére két franczia ezre­dest nevezett ki a kormány, kik Garibaldi alatt nem kívánván szolgálni, nem foglalták el állomá­saikat. Az öreg tábornok várja és várja őket. Végtére privatim megtudja nem érkezésük okát és helyüket, franczia tiszteket mozdítva elő, betölti. A kormány a Garibaldi felhatalmazottságának el­lenére nem akarja az ezredesek kinevezési okmá­nyát kiadni. Az öreg tábornok kéri őket szépen. Nem hajtanak reá. Megbosszankodik és megírja, ha a kinevezést ennyi és ennyi idő alatt meg nem kapja, a két ezredest, kiknek hozzá rendeléséről kezében a tudósitvány, mivel meg nem jelentek még eddig, mint szökevényeket elfogatja. Erre aztán rögtön megjött az ezredesek kinevezése. Ez figurálhat mint a fegyelmetlenség egyik igen szo­morú példája is. Az idegenek iránt a francziák nagy ellen­szenvvel viseltetnek. Csalódik, ki azt hiszi, hogy győzelmesen hullatott vérökkel kiengesztelték őket, sőt azóta inkább gyűlölik, mert diadaluk hiúsá­guknak fáj. Különösen az olaszokat ki nem áll­hatják. Chaloni lapok, akár igaz, akár nem, majd mindennap elbeszélnek történetkéket, czivódáso- kát, hol főszerepet az olasz kés játszik. Múlt levelemben már írtam, hogy Garibaldi fiai s az olaszok kilépnek szolgálatukból; ez azonban még nem dőlt el. A kormány által ve­zérlőnek (megkülönböztetem a vezénylőtől) kine­vezett Penhoet altengernagynak (vice amiral) be­nyújtották lemondásukat, mi még nincs elfogadva. Az e végett ide jött Canzio Bourgba, Menotti Autunbe visszatért. Penhoetval érkezett Jouffroy d’About, Buse- rolles osztály tábornok és Noddet, Malaret ezredes és dandárnok, tehát elkészülve látszottak lenni a Garibaldiak lemondására, miért hiszem, hogy a napokban azt el is fogják fogadni. Penhoet egy az öreg Garibaldinak bókoló napiparancscsal kö­szöntött be. Bordone is lemond. Helyébe a vezér­kari főnök Jouffroy lesz. Újítás eddig annyi tör­tént, hogy Garibaldi által dandárnokaival közvet­len érintkezés utján való vezénylésnek már Turen- ne által felhagyott rendszere megszüntettetett és a sereg osztályokba osztatott s folyton szaporod­ván ma-holnap hadtestre is lesz osztályozva. Belfortból két lovas század Chalonba érke­zett, ezek tisztjeitől következőkről értesültem. Az őrség az ostrom kezdetén 18 ezer sorkatona és mobilbői állt, most körülbelül 11 ezeren hagyták el a várat. A többit vagy fegyver, vagy betegség, kiválóan a hagymáz, részben elpusztította, részben ágyhoz szegezte. A sebesültek kivételével 900 be­teg maradt Belfortban. A halandóság roppant volt. A város polgárai nagyrészt elköltöztek ostrom előtt; 5000 lakosból 1500—800 maradt. A város porrá van lőve Az erődök megrongálvák, de még, különösen a (citadella) fellegvár védhető állapotban van. Az őrség 6000 ember körül vesztett, mi lehet ebez arányitva a poroszoké? A múlt hét szombat­ján hagyta el az őrség Belfortot, négyezer Dijo­non keresztül Chalonba, hétezer a doubsi völgyön Lons-le Sauniert elhagyva Lyonba fog jönni. Az ide érkezett lovasokat a harcz edzettsége és szeny- nyessége különbözteti mge. A Saóne et Loirban egy uj republikánus lap támadt: L’Alliance Republicaine, pedig vagy kettő eddig is volt minden városában. Haditarsolyom fegyverszünetes tartalma tu­dom nem elégíti ki az olvasók óhaját. Talán Pá- risból eleget tehetnék önöknek. De mint egy ró­mai tömötten mondá: „Róma most nincs Rómá­ban“, Páris most nincs Párisban. Bordeauxban forr a politikai élet, s igy remélhetőleg Bordeauxba megyek. Ugrón Gábor. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 28-án. Kérvények. Tornamegye a katonai fölszerelést hazai gyártmányokból kéri eszközölni. Deák Ferencz beadja a pesti tűzoltóság parancsnokának kérvényét, melyben 13,500 frtnyi évi segélyért folyamodnak. Kaucz Gyula beadja a győri kereskedő testület kérvényét, melyben a szállítási akadályok megszüntetését kéri, és hozzá csatlakozik a Wahr- mann által tett határozati jevaslathoz. Francziaország fel- daraboltatása ellen kérvényeket nyújtottak be : Kiss János Szatmárvárosa és Kis-Kun-Egybáz Borlea számos zaránd- megyei község, Helfy Iguácz Jász-Almás, sz. György pol­gárainak, továbbá a Szatmárban levő Egri helység 61 pol­gárának, a zalamegyei Csabrendek, a nógrádi Zagyva-Lö- rincz, a bihari Margittá; Hodossiu József Ojcza város pol­gárainak részéről. Ugyancsak ő beadta Povie Dénes nyug- hadnagy kérvényét törvénytelen, eljárások iránti orvoslás tárgyában. Gubody Sáudor Nagy-Kőrös, Szomjas József Zakóid község részéről szintén a franczia ügyben. További beadta Kenyérlö, Viss és Zakóid községek kérvényét, az iránt, hogy törvénykezési tekintetben Szabolcs megyéhez maradjanak csatolva. Vidacs János szintén a franczia ügy­ben ad be kérvényeket, Pest, Buda és Ó-Buda számos lakosa, úgy szintén szent-gróti választók részéről. P. Szathmári K. beadja Somogymegye karádi egyházkerületének kérvényét az iránt, hogy a baranyamegyei iskolatanács nov. 6-án szer­kesztett feliratát az országgyűlés tegye magáévá, Paulovits István beadja Újvidék kérvényét, mely a katonaság elszál­lásolásának megszüntetését sürgeti. Nedeczky István beadja Molnár András volt honvéd kérvényét segélyezés iránt. — Pénzügybizottsági jelentés. Széli Kálmán felolvassa a p. ü. bizottság jeleutését az Eszterbázy-képtár mégvételéről szóló törvényja­vaslatról ; továbbá az állami számvevőszék részére a pénzügyminiszter ur által kért 8000 frt tárgyá­ban, és az 1848—67-ig tettleg fenállott központi közegek nyugdijai tárgyában. Gr. Hndrásy miniszterelnök benyújtja az in- demnityről szóló ő felsége által aláirt törvényt, mely kihirdettetvén, a főrendekhez küldetik. Napirend: A honvéd lovasszázadok szaporításáról szóló törvényjavaslat, illetőleg a honvédségnek mű­szaki csapatokkal való ellátására tett indítvány tár­gyalása. Örményi Miksa beszéde legnagyobb része Keglevich tegnapi beszéde ellen volt irányozva, melyben szóló semmi újat nem talál. Veszélyes­nek tartja oly irányba hatni, hogy a kis nem­zetiségek önérzete fölizgattassék Európa minden zugában. Egyedül a nemzetiségi ideáján nem áll­hat fenn Ausztria, de nem állhat fenn Magyar- ország sem ; szükséges, hogy a kötelességérzetnek, hogy az államideának tisztelete legalább is ugyan annyi erőt kölcsönözzön az államnak s ugyanany- nyit conferáljon azon állapotok meghatározására, melyekben az létezik. Igazat ad abban Keglevichnek, hogy nem ugyan a nemzetiségi érzés, mert hiszen ez soh» sem tartotta össze a magyar-osztrák birodalom népeit; hanem az együvé tartozás érzete némileg megingattatott az utóbbi időben. Bach-Schmerling- nek germauizáló centralisatiója ellenhatásokat szült és ezen ellenhatások csökkentették azon népek­nek, melyekből a monarchia alakult, úgy szólván a kedvét ezen monarchia fennállásához. De meg­szűnvén az okok, már is szemlélhetjük, hogy szűnni kezdenek és szóló meggyőződése szerint teljesen meg fognak szűnni ezen okok következései. Nálunk azt hiszem alig található raisonabilis em­ber, ki ma a germanizáíás veszélyeitől félne. (Ber- zenczey közbeszól: dehogy nem. Derültség.) Ha nekünk ellenben sikerülni fog meggyőzni a biro­dalom túlsó felében lakó németeket arról, hogy mi a paritást nem kívánjuk úgy értelmezni, hogy mi legyünk az egyetlen urak a monarchiában, mert attól tartanak, akkor náluk is meg fog szűnni az aggodalom. Sőt ba található lenne mód­ja annak, hogy a két fél közvéleménye közvetle­nebb módon és akadály nélkül érintkezhessék a nélkül, hogy az egyes részek jogai feláldoztassa- nak, szóló azt hiszi, hogy a megnyugvás mindin­kább terjedne és azon együvé tartozás eszméje, mely hajdan erős volt, ismét erőssé lenne ma is. Kérdi: ba Keglevich tud-e Európa e terüle­tén egyáltalában egy monarchiát képzelni, mely ugyanazon hiányánál fogva, az az mert sok kisebb nemzetiség alkotja, ugyanazon nehézségekben ne szenvedne? Mindenik szerkezete kissé mesterséges, kissé nehézkes lesz, főleg pedig nem lehet nem­zetiségi alapra fektetni. Igen veszélyes dolog álla­mok sorsát csupán ezen eszmének erejére bízni. Szóló tagadja, hogy Európában tisztán nemzeti­ségi eszmékre lennének fektetve az államok. Néz­zük Elsaszt, nézzük Svajczot, nézzük Svéd és Norvégországot, Angol, Skót országot, Irhont, néz­zük Oroszországot, hisz ezek mind nem egy nem­zetiségből alakultak. Szóló bár a nemzetiség esz­méről elismeri, hogy az sok nemesnek, nagynak, szépnek előmozdítója, de még sem feledkezhetik meg arról, hogy igen sokban hasonlít az emberi szenvedélyekhez. Nagy embert, nagy szenvedélyek nélkül képzelni ép oly kevéssé lehet, mint életre való nemzetet, nemzetiségének önérzete nélkül, és úgy a mint azon ember, ki csak szenvedélyei által vezetteti életét, nagy dolgokat végezni alig fog : az állami életnek, ha egészséges akar lenni, sem szabad csupán a nemzetiségi érzelmein alakulni és csupán ezekre hallgatni. Tegnap Keglevich mondta, mikép előre látta az olasz és német egységet. Szóló sajnálja, hogy mitsem mondott a szláv és román egységről is. Pedig azt hiszi, hogy a nagy államokba való cso­portosulásnak áramlata legalább is oly erős Euró­pában, mint a nemzetiségé. Szólt ezek után Németh Albertnek is, kit megró azért, mert Pulszky Ágost fiatalságát hozván föl, mintegy rőffel méri az embert. Csernátony Lajos beszédje elején Ürményinek válaszol, kinek többi közt azt mondja, hogy ha

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék