Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-01 / 167. szám
Előfizetési árak: Egészen* • I 20 ft. — kr. Évnegyedre I 5 ft. — kr. Félévre i • . 10 „ — „ Egy hónapra I 1 „ 80 » Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet* Semmit kémkedünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 167. szám. Szerda, márczius 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sors, 80 kr. beigtatásáért . . . .10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _______________________ Pest, arany kéz utcza C. szám. III. évfolyam. Francziaország nyomorának enyhítésére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt. kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 4 ar., 6 frt, 3 db 1/1 frtos ezüstben és . . . 4113.93 Mező-Berény község elöljárósága nevében kibocsátott aláírási ivén (a névsort közöljük legközelebb) begyült . . 47.30 Némedy Gyula az ivén K.-Sz.-Mártonban begyült (a névsort fogjuk közölni) 16.50 Barla-Szabó István N.-Dobszáról . . . ..80 Értsük meg egymást tökéletesen. Keglevich Béla nyíltan kimondotta meggyőződését, mely szerint nem hisz az osztrák birodalom felállásában, azért kíván jó előre gondoskodni arról, hogy a birodalom felbomlásának bekövetkeztekor legyen miből alakítani magyar hadsereget. Hiszünk, vagy nem hiszünk a magyarosztrák birodalom fenállhatásában, az mindegy ; azért egyenlően kívánhatjuk, hogy legyen magyar hadsereg, egyenlően törekedhetünk erre akár egyenesen, egy rendes magyar hadsereg fölállítása, akár nem egyenesen t. i. a honvédségnek egy valóságos harczképes haderővé fejlesztése által. „Az ausztriai birodalmat fentartani és a hadsereget osztrák szellemben fentartani“ — e két dolog nincs szorosan és szükségszerüleg összekötve, mert az osztrák-magyar birodalmat fel lehet tartani külön magyar hadsereg mellett is. Mi az osztrák-magyar birodalmat úgy fogjuk fel, hogy az két önálló államnak (vagy ha a foederalismus létesül, több önálló államnak) szövetsége egy közös fejedelem alatt, az úgynevezett personalunio alapján. A szövetségi kapocs, mely a dynastia közösségéből áll, nézetünk szerint elég erős összetartó kapocs azon esetben is, ha a szövetséges államok önállósága sokkal nagyobb is mint most, akkor is, ha ezen önállóság a külön nemzeti hadsereg által valósággá válik. Vagy ily önállóság, vagy egységes birodalom — e kettő közt van a választás; az utóbbit nem akarjuk semmi áron, mert általa nemzetiségünket és a politikai szabadságot kell nélkülöznünk ; azért az önállóságra törekszünk egész erővel, egészen azon korlátokig, melyeket a personalunió szab függetlenségünk elébe. Mi, kik a pragmatica sanctio, de nem az 1867-ben a közös védelmi theoria által eltorzított pragmatica sanctio alapján állunk, e szempontból indulunk ki. A personalunio lehet még egy probléma, de ezen problémának megoldását megkísérteni szükséges, mert az egységes birodalmat semmi áron sem vállalhatjuk el, s ha ránk akarják erőszakolni, akkor oly sokra hághat ellenállásunk, hogy lehetlenné válik maga a personalunió is. Jelenleg ott állunk, normális viszonyok közt mindig is ott állott a nemzet századok óta, hogy teljes állami függetlenséget, milyennel csak egy külön fejedelemmel, vagy souverainitással bíró ország bírhat, nem követelünk, hanem beérjük az állami önállóságnak oly fokával, milyet a közös uralkodó mellett elérni lehet. Ezen iránytól csakis akkor tért el a nemzet, midőn időszakonkint el akartak tőle venni minden önállóságot, midőn az egységes birodalmi eszmét akarták keresztülvinni. De követeléseink körébe tartozik nélkülözhetlenül az önálló magyar hadsereg, mert e nélkül minden önállóság illusió, e nélkül egész politikai életünk nem egyéb, mint egyenlőtlen küzdelem az egységes birodalmi eszme ellen. Ez álláspontról kiindulva követeltük mindeddig a különálló magyar hadsereg fölállítását, követeltük, mint a personalunió mellett lehetséges állami önállóságnak is nélkülözhetlen kellékét. Nem kételkedem benne, hogy Keglevich Béla sem vonakodik ezen álláspontra állani, bár egy más szempont volt az, melyből ő a honvédtüzérség, vagyis a magyar hadsereg kérdését tegnap megvilágította. S azért kívánom ezt megemlíteni, nehogy félreértés támadjon beszédének ezen passusából: „Megengedem, hogy az általam igen tisztelt miniszterelnök úr más nézetben lehet, és lehetnek mindazok, akik politikáját pártolják. Lehetnek abban a véleményben, hogy Ausztriát fel lehet tartani és hogy a hadsereget osztrák szellemben lehet fentartani. Ezt — mondom — megengedem, de egyet nem engedhetek meg sőt.“ Nem hiszem, hogy aként értette volna ezt tisztelt barátom, mintha természetesnek, vagy szükségszerűnek vélné, hogy azok, kik Ausztria fenmaradásában hisznek s azt biztosítani akarják, mindenáron az egységes osztrák hadsereg fentartására törekedjenek. A personalunióból és önállóságunk biztosítása szempontjából vett érv mellett azon másik érvet hoztuk fel mindenkor a magyar hadsereg mellett, hogy emelni kell hazánknak s általa az egész birodalomnak védképességét s ez csak úgy remélhető, ha a hazafiság eszméjét s annak lelkesítő erejét oltjuk be a hadseregbe. Nem kételkedem benne, hogy Keglevich Béla ezen érvet is elfogadja maga részéről is, épen úgy, mint ama másikat. S azért tartom szükségesnek ezt megemlíteni, nehogy azon tényből, miszerint ő csakis egy érvet t.. Ausztria bekövetkezhető felbomlását hozta fel s adta elő oly elevenséggel és hatással, hogy minden egyéb érvelés már azért is háttérbe szorulni látszott — azt lehessen következtetni, mintha ő nem osztaná azon nézeteket, melyeket eddig a nemzeti hadsereg kérdésében előadtunk. A fent említett érvek magukban véve teljesen elégségesek arra, hogy mindenáron követeljük a különálló magyar hadsereget. S akár hisszük, akár nem hisszük Ausztriának fenállhatását, ez amaz érveknek erején nem változtat. S ha még oly biztos volna is Ausztriának fenmaradhatása, mint amily kevéssé valószínű, akkor is tökéletesen indokolva volna a magyar hadsereg utáni törekvés. De amaz érvekhez igenis hathatós érv gyanánt járul az, melyet K. B. előadott, s melynek kiemelésére szorítkozott beszédében. Oly hathatós érv ez, mely maga is elégséges volna, ha más nem állana is rendelkezésünkre. És valamint meg vagyok győződve, hogy ő nem vonakodik elfogadni azt, az mi pártunk részéről e tárgyban előhozatott, úgy mi is, kik e tárgyban szóval vagy írásban mindeddig nyilatkoztunk, teljes készséggel elfogadhatjuk, elfogadom legalább én részemről azt, amit ő előadott. Elfogadhatjuk pedig azt annyival inkább, mivel nincs egyébről szó, mint egy ténynek felismeréséről, vagyis egy valószínűségnek constatkrozásáról. Azon helyzetet, hogy az ausztriai birodalomnak felbomlása nemcsak a lehetőség, hanem a valószínűség körébe tartozik, nem mi magyarok idéztük elő, s nem is arról van szó, hogy annak bekövetkezését előmozdítsuk, hanem egyedül az adott helyzet tényének felismerése és számbavételéről. Azért fontos azonban az általam említett érveknek kellő és folytonos figyelembevétele, hogy úgy mondjam, el nem hanyagolása, mivel lehetnek sokan, kik nem osztják azon nézetet, vagy mint K. B. maga részéről mondjam szilárd meggyőződést, hogy t. i. Ausztria felbomlása elkerülhetlen. Ezeknek ellenében is még mindig vannak azokban, miket fentebb említettem, hathatós érveink. Ha constatiroztuk azon tényt, hogy Ausztriának felbomlása valószínű, constatiroznunk kell azt is, vajjon hatalmunkban áll-e nekünk magyaroknak ezt megakadályozni ! Én azt hiszem, hogy ez nem áll hatalmunkban. S erre bizonyítványt szolgáltat a lefolyt porosz- franczia háború. Ausztriának fennállása a német egység által van fenyegetve, a német egység létrejövetelének megakadályozására ott volt az alkalom a háború kitörésének idejében. Kezet fogni Francziaországgal, mozgásba hozni minden más lehetséges factort, két tűz közé fogni a németeket — ez lett volna a legtermészetesebb mód arra, hogy a német egység létrejötte ez alkalommal megakadályoztassék, s tán hosszú időre hátratolattassék. De hát itt volt más oldalról a veszély, mely a muszka részéről fenyegetett, s nem volt más választás mint a kétféle veszély közül. A kettő közül annak kikerülését választottuk, mely fenyegetőbb, mert közvetlen és biztosnak mutatkozott a birodalomnak fenmaradására nézve, mig a másik tán ép oly biztos, de nem oly közvetlennek tűnt elő. Lajtán innen és Lajtán túl egyhangúlag mintegy ellenállhatlan impulsus folytán foglaltuk el a semlegesség politikáját. Minket magyarokat a muszkátóli félelem, az osztrákokat a német egységtől való nem félés határozott el — megengedem. De ahol ily impulsusok a döntők, ahol a közös birodalmi lét tekintete csak második sorban álló tényező, ott a helyzet által van adva ezen birodalom fenállhatásának problematikus volta. És ha ezt megváltoztatni nem áll hatalmunkban, akkor jóformán otiosus kérdés az, elő kell-e nekünk mozdítani Ausztria felbomlásának bekövetkezését, vagy meg kell feszíteni minden erőt annak feltartóztatására. A helyzet sokkal határozottabb, a factorok, melyek azt létrehozták s melyek a helyzet természetes fejlődését eszközölni fogják, sokkal hatalmasabbak, mint hogy a mi erőfeszítésünk akár egyik, akár másik irányban döntő lehetne. S azért a józan politikának feladata: megtenni kötelességünket, de készen lenni minden eshetőségre. Mocsáry Lajos. A pénzügyi bizottság febr. 27-én este tartott ülésében először is az egyetemi tanárok fizetésének fölemelése jött szóba. Pauler melegen pártfogolta előbbi kollegáit. Egyhangúlag fogadtatott el azon nézet, hogy az eddigi 1365 frt oly csekély összeg, amelyből egy hivatásának kellőleg megfelelni akaró tudományos férfi ki nem jöhet. Javaslatba hozatott tehát, hogy a 48 rendes és 8 rendkívüli tanár 1365 frt helyett 2500 frtot kapjon. Fönmarad még számukra a lakáspénz és a tandíj, a mi 4, sőt 6000 írtra is fölmegy. Midőn az egyetem M. Terézia alatt 1770-ben rendeztetett, a tanárok fizetése 1200 írtban volt megállapítva s csak 1850-ben szaporittatott 100 írttal; igy aztán 1300 frt pengő pénzben 1365 frt tett ki a mostani számítás szerint. Belátta a pénzügyi bizottság, hogy ezen a dolgon nem segíthetni átmeneti intézkedésekkel: szükséges az egyetemet gyökeresen újjászervezni , fölemelni azon színvonalra, melyen a hason intézetek Angliában, Németországban és Francziaországban állnak , de ezen magas czél elérésére mozgásba kell hozni minden anyagi és szellemi eszközt. A bizottság egy tagja élénken hangsúlyozta ugyan azon káros következményű állapotot, mely a folytonos póthitelekből ered; mindazonáltal a bizottság a 2500 frtot megszavazandónak véli. Tárgyaltatott továbbá és elfogadtatott Horváth Mihály módosítványa a történelmi okmánytár bővítése és kiadására vonatkozólag. Ezen módositvány értelmében az előirányzott 15,000 frt helyett e czélra 20,000 frt ajánltatott meg. Henszlmannak a lőcsei és kassai templom s a visegrádi és dévényi romok javítása és fentartása érdekében beadott javaslatára vonatkozólag a bizottság elvileg nem ellenzi a javaslat elfogadását, de tervek és költségvetés nélkül nem vél megszavazandónak semmit. Ennélfogva ezúttal e kérdések megoldása függőben marad mindaddig, mig az illető költségvetés és tervek előterjesztetnek. Az osztrák belügyek rendbehozása elég nehéz feladat volt eddig is, de épenséggel lehetetlen lesz az ama politikai irány mellett, mely most lábra kezd kapni s melynek létrehozásában kétségtelenül első szerepe van a franczia területen vívott nagy német győzelemnek. Erről tesznek bizonyságot a német nemzeti pártgyűlés határozatai, melyeket lapunk mai számában közöltünk. A határozatok közül azt, mely a delegációk intézményének, mint czélszerűtlennek eltörlését kívánja, üdvözöljük mi is. Örülünk rajta, hogy a delegatió ellenségei oly szemlátomást szaporodnak Lajthán túl, mert ez nagy mértékben növeli abbeli reményünket, hogy emek Magyarország önállóságát sarkaiból kiforgató institutio mielőbb kitörültetik az élők sorából. A Deákpárt egyik argumentuma, melyet a delegációk megszüntetésére irányzott törekvések ellenében felhozott, az volt, hogy kétoldalú szerződésen alapulván, egyik félnek a másik beleegyezése nélkül jogérvényesen felbontani nem lehet. Ez argumentum most elesik, mert a németek íme maguk nyilvánítják teljes készségüket a delegációk eltörlésére. A német pártgyűlés határozatai közt van azonban egy, melyet sajnálattal vettünk, mert az nem az osztrák népek kiegyezkedésére visz, hanem szítja az ellenségeskedést ; mert ezáltal az Ausztriában létező nem német népeket még jobban elkeseríti, mint amennyire máris el vannak keserítve. A határozatból néhány sort elegendő lesz elolvasnunk, hogy lássuk, miszerint Ausztriában a német elem újra meg akarja kísérteni a centrális adót, a nem német népek germanizálását s hogy a német győzelmeknek is leginkább azért örül, mert reméli, „hogy e győzelmek folytán sikerül Ausztriának újból visszaszerezni azon erejét, melyet a németellenes törekvések annyira megrongáltak.“ Tiltakozik a német párt az országok autonómiájának tágasbítása, s így az egyes országgyűlések törvényhozási illetékességének bárminemű kiterjesztése ellen. Egy erős central parlamentet kíván, melynek alá legyen vetve Ausztria minden népe egyaránt. A Hohenwarth minisztériumnak határozott ellensége, amennyiben ennek törekvését t. i. az alkotmány módosítását, még alkotmányos utón sem akarja. Csehországról egy szóval sem emlékeznek meg a gyűlés által hozott határozatok. Csehországban semmivel sem lát különb tartományt a gyűlés Ausztriának bármely német provinciájánál. Csehországot épen úgy alá akarják vetni a central parlament határozatainak, mint felső vagy alsó Ausztriát, Tirolt, vagy Voralberget. Ausztria tartományai közül egyedül csak Galicziára tesznek kivételt. Kívánják, hogy Galiczia vagy vesse alá magát az állam öszszervezetének, azaz olvadjon be teljesen Ausztriába, vagy feldarabolják. Galiczia egy részét — szerintük német részét — Ausztriába kebelezik, míg a többinek aztán készek lesznek külön állást biztosítani. A csehek és lengyelek megköszönik szépen a német nemzeti párt ilyetén való gondoskodását. Miután már tudjuk, hogy mennyit fizet Magyarország a közösügyi költségekre, a magyar kormány is előterjesztette a költségvetés sommázatát. A főösszegek következő eredményt mutatnak : Rendes szükséglet . . . 167.102,037 frt. Rendes fedezet .... 159.136,536 ,, Hiány . . . . 7.965,501 frt- Rendkívüli szükséglet . . 48.646,213 „ Rendkívüli fedezet .... 37.282,372 „ Hiány...................... 11.363,841 frt. Összes szükséglet . . . 215.748,250 „ Összes fedezet .... 196.418,908 „ Összes hiány . 19.329,342 frt. Tizenkilencz millió deficit előirányozva* Hát még mennyi lesz az a valóságban? A német császár táviratilag tudtára adta a bajor királynak a békeföltételeket. Egész Eliasz átadása Belfort kivételével; Német-Lotharingia átadása Metzzel együtt; öt milliárd frank hadi kárpótlás ; Francziaország egyes részei mindaddig megszállva tartatnak, mig az összeg ki nem fizettetik , Párisba a német csapatok bevonulnak. Sőt tegnap éjfélkor 40,000 főnyi csapat már be is vonult, mint egy bordeauxi távirat jelenti. — Iszonyú feltételek, melyeknél terhesebbet győző már nem diktálhatott volna a legyőzöttnek. Bármennyire óhajtja a franczia nemzet a békét, mégis megrendült e szörnyű feltételek hallatára. A „Siècle" követeli, hogy a nemzetet megalázó béke utasíttassék vissza. A bordeauxi nemzetgyűlésen pedig a szélsőbaloldal újrafelhívta a mérsékelt baloldaliakat, hogy csatlakozzanak az olyan béke elleni óváshoz, mely területátengedéssel lenne egybekapcsolva ; a többség azonban tartózkodik minden nyilvánítástól addig, míg a békeföltételek eléje nem terjesztetnek. Ez ma, febr. 28 án be is következett. Ma délben tartotta a nemzetgyűlés ülését, melynek eredményéről az éjeli táviratok valószinüleg tudósítanak. Chalons, febr. 21 Az ég kedély deritőleg kék. A nap sugarai a tavasz ébredését hordják szárnyaikon. A fűszálak eldobják kihalt száraikat s uj szálakat hajtanak, melyek az elhervadtak porából táplálják nagyra magukat. A fák böjtölő rostjait pezsegve önti el a megújulás nedve. Mindenütt, mindenben az élet újra forr. Oh szerencsétlen Francziaország ! gondolatról gondolatra elmerengve kérdem én, vájjon jelened gúny, vagy jövőd vigasztaló képe ez ? Avagy mind a kettő egyszerre ? A felelet a jövő ajkán van. El fogok most mondani egyet mást, a kevésbé ismert apróságokból, melyekkel Garibaldit folyton bosszantották. A Garibaldi vezérlete alá rendelt rendes lovassági csapatok vezényletére két franczia ezredest nevezett ki a kormány, kik Garibaldi alatt nem kívánván szolgálni, nem foglalták el állomásaikat. Az öreg tábornok várja és várja őket. Végtére privatim megtudja nem érkezésük okát és helyüket, franczia tiszteket mozdítva elő, betölti. A kormány a Garibaldi felhatalmazottságának ellenére nem akarja az ezredesek kinevezési okmányát kiadni. Az öreg tábornok kéri őket szépen. Nem hajtanak reá. Megbosszankodik és megírja, ha a kinevezést ennyi és ennyi idő alatt meg nem kapja, a két ezredest, kiknek hozzá rendeléséről kezében a tudósítvány, mivel meg nem jelentek meg eddig, mint szökevényeket elfogatja. Erre aztán rögtön megjött az ezredesek kinevezése. Ez figurálhat mint a fegyelmetlenség egyik igen szomorú példája is. Az idegenek iránt a francziák nagy ellenszenvvel viseltetnek. Csalódik, ki azt hiszi, hogy győzelmesen hullatott vérekkel kiengesztelték őket, sőt azóta inkább gyűlölik, mert diadaluk hiúságuknak fáj. Különösen az olaszokat ki nem állhatják. Chaloni lapok, akár igaz, akár nem, majd mindennap elbeszélnek történetkéket, czivódásokat, hol főszerepet az olasz kés játszik. Múlt levelemben már írtam, hogy Garibaldi fiai s az olaszok kilépnek szolgálatukból, ez azonban még nem dőlt el. A kormány által vezérlőnek (megkülönböztetem a vezénylőtől) kinevezett Penhoet altengernagynak (vice amiral) benyújtották lemondásukat, mi még nincs elfogadva. Az e végett ide jött Canzio Bourgba, Menotti Autunbe visszatért. Penhoetval érkezett Jouffroy d’About, Buserolles osztálytábornok és Noddet, Malaret ezredes és dandárnok, tehát elkészülve látszottak lenni a Garibaldiak lemondására, miért hiszem, hogy a napokban azt el is fogják fogadni. Penhoet egy az öreg Garibaldinak bókoló napiparancscsal köszöntött be. Bordone is lemond. Helyébe a vezérkari főnök Jouffroy lesz. Újítás eddig annyi történt, hogy Garibaldi által dandárnokaival közvetlen érintkezés útján való vezénylésnek már Turenne által felhagyott rendszere megszüntettetett és a sereg osztályokba osztatott s folyton szaporodván maholnap hadtestre is lesz osztályozva. Belfortból két lovas század Chalonba érkezett, ezek tisztjeitől következőkről értesültem. Az őrség az ostrom kezdetén 18 ezer sorkatona és mobilból állt, most körülbelül 11 ezeren hagyták el a várat. A többit vagy fegyver, vagy betegség, kiválóan a hagymát, részben elpusztította, részben ágyhoz szegezte. A sebesültek kivételével 900 beteg maradt Belfortban. A halandóság roppant volt. A város polgárai nagyrészt elköltöztek ostrom előtt; 5000 lakosból 1500—800 maradt. A város porrá van lőve Az erődök megrongálvák, de még, különösen a (citadella) fellegvár védhető állapotban van. Az őrség 6000 ember körül vesztett, mi lehet ehez arányítva a poroszoké? A múlt hét szombatján hagyta el az őrség Belfortot, négyezer Dijonon keresztül Chalonba, hétezer a doubsi völgyön Lons le Sauniert elhagyva Lyonba fog jönni. Az ide érkezett lovasokat a harcz edzettsége és szenynyessége különbözteti me. A Saône et Loirban egy új republikánus lap támadt: L’Alliance Republicaine, pedig vagy kettő eddig is volt minden városában. Haditarsolyom fegyverszünetes tartalma tudom nem elégíti ki az olvasók óhaját. Talán Párisból eleget tehetnék önöknek. De mint egy római tömötten mondá: „Róma most nincs Rómában“, Páris most nincs Párisban. Bordeauxban forr a politikai élet, s így remélhetőleg Bordeauxba megyek. Ugron Gábor: Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 28-án. Kérvények. Tolna megye a katonai fölszerelést hazai gyártmányokból kéri eszközölni. Deák Ferencz beadja a pesti tűzoltóság parancsnokának kérvényét, melyben 13,500 frtnyi évi segélyért folyamodnak. Kaucz Gyula beadja a győri kereskedő testület kérvényét, melyben a szállítási akadályok megszüntetését kéri, és hozzá csatlakozik a Wahrmann által tett határozati javaslathoz. Francziaország feldaraboltatása ellen kérvényeket nyújtottak be : Kiss János Szatmár városa és Kis-Kun-Egyház Borba számos zarándmegyei község, Helfy Ignácz Jász-Almás, sz. György polgárainak, továbbá a Szatmárban levő Egri helység 61 polgárának, a zalamegyei Csabrendek, a nógrádi Zagyva-Lörincz, a bihari Margitta, Hodossin József Orcza város polgárainak részéről. Ugyancsak ő beadta Páine Dénes nyughadnagy kérvényét törvénytelen, eljárások iránti orvoslás tárgyában. Gubody Sándor Nagy-Kőrös, Szomjas József Zakóid község részéről szintén a franczia ügyben. További beadta Kenyérlő, Viss és Zakald községek kérvényét, az iránt, hogy törvénykezési tekintetben Szabolcs megyéhez maradjanak csatolva. Vidacs János szintén a franczia ügyben ad be kérvényeket, Pest, Buda és Ó-Buda számos lakosa, úgy szintén szent-gróti választók részéről. P. Szathmári K. beadja Somogy megye karádi egyházkerületének kérvényét az iránt, hogy a baranyamegyei iskolatanács nov. 6-án szerkesztett feliratát az országgyűlés tegye magáévá. Paulovits István beadja Újvidék kérvényét, mely a katonaság elszállásolásának megszüntetését sürgeti. Nedeczky István beadja Molnár András volt honvéd kérvényét segélyezés iránt. — Pénzügybizottsági jelentés. Széll Kálmán felolvassa a p. v. bizottság jelentését az Eszterházy-képtár megvételéről szóló törvényjavaslatról , továbbá az állami számvevőszék részére a pénzügyminiszter úr által kért 8000 frt tárgyában, és az 1848—67-ig tettleg fenállott központi közegek nyugdijai tárgyában. Gr. Andrásy miniszterelnök benyújtja az indemnityről szóló ő felsége által aláirt törvényt, mely kihirdettetvén, a főrendekhez küldetik. Napirend: A honvéd lovasszázadok szaporításáról szóló törvényjavaslat, illetőleg a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátására tett indítvány tárgyalása. Örményi Miksa beszéde legnagyobb része Keglevich tegnapi beszéde ellen volt irányozva, melyben szóló semmi újat nem talál. Veszélyesnek tartja oly irányba hatni, hogy a kis nemzetiségek önérzete fölizgattassék Európa minden zugában. Egyedül a nemzetiségi ideáján nem állhat fenn Ausztria, de nem állhat fenn Magyarország sem ; szükséges, hogy a kötelességérzetnek, hogy az államideának tisztelete legalább is ugyanannyi erőt kölcsönözzön az államnak s ugyananynyit konferáljon azon állapotok meghatározására, melyekben az létezik. Igazat ad abban Keglevichnek, hogy nem ugyan a nemzetiségi érzés, mert hiszen ez sohasem tartotta össze a magyar-osztrák birodalom népeit, hanem az együvé tartozás érzete némileg megingattatott az utóbbi időben. Bach-Schmerlingnek germanizáló centralisatiója ellenhatásokat szült és ezen ellenhatások csökkentették azon népeknek, melyekből a monarchia alakult, úgyszólván a kedvét ezen monarchia fennállásához. De megszűnvén az okok, máris szemlélhetjük, hogy szűnni kezdenek és szóló meggyőződése szerint teljesen meg fognak szűnni ezen okok következései. Nálunk azt hiszem alig található raisonabilis ember, ki ma a germanizálás veszélyeitől félne. (Berzenczey közbeszól: dehogy nem. Derültség.) Ha nekünk ellenben sikerülni fog meggyőzni a birodalom túlsó felében lakó németeket arról, hogy mi a paritást nem kívánjuk úgy értelmezni, hogy mi legyünk az egyetlen urak a monarchiában, mert attól tartanak, akkor náluk is meg fog szűnni az aggodalom. Sőt ha található lenne módja annak, hogy a két fél közvéleménye közvetlenebb módon és akadály nélkül érintkezhessék a nélkül, hogy az egyes részek jogai feláldoztassanak, szóló azt hiszi, hogy a megnyugvás mindinkább terjedne és azon együvé tartozás eszméje, mely hajdan erős volt, ismét erőssé lenne ma is. Kérdi: ha Keglevich tud-e Európa e területén egyáltalában egy monarchiát képzelni, mely ugyanazon hiányánál fogva, azaz mert sok kisebb nemzetiség alkotja, ugyanazon nehézségekben ne szenvedne? Mindenik szerkezete kissé mesterséges, kissé nehézkes lesz, főleg pedig nem lehet nemzetiségi alapra fektetni. Igen veszélyes dolog államok sorsát csupán ezen eszmének erejére bízni. Szóló tagadja, hogy Európában tisztán nemzetiségi eszmékre lennének fektetve az államok. Nézzük Eliaszt, nézzük Svájczot, nézzük Svéd és Norvégországot, Angol, Skótországot, Irhont, nézzük Oroszországot, hisz ezek mind nem egy nemzetiségből alakultak. Szóló bár a nemzetiség eszméről elismeri, hogy az sok nemesnek, nagynak, szépnek előmozdítója, de mégsem feledkezhetik meg arról, hogy igen sokban hasonlít az emberi szenvedélyekhez. Nagy embert, nagy szenvedélyek nélkül képzelni és oly kevéssé lehet, mint életre való nemzetet, nemzetiségének önérzete nélkül, és úgy , mint azon ember, ki csak szenvedélyei által vezetteti életét, nagy dolgokat végezni alig fog : az állami életnek, ha egészséges akar lenni, sem szabad csupán a nemzetiségi érzelmein alakulni és csupán ezekre hallgatni. Tegnap Keglevich mondta, mikép előre látta az olasz és német egységet. Szóló sajnálja, hogy mit sem mondott a szláv és román egységről is. Pedig azt hiszi, hogy a nagy államokba való csoportosulásnak áramlata legalább is oly erős Európában, mint a nemzetiségé. Szólt ezek után Németh Albertnek is, kit megró azért, mert Pulszky Ágost fiatalságát hozván föl, mintegy rőffel méri az embert. Csernátony Lajos beszédje elején Ürményinek válaszol, kinek többi közt azt mondja, hogy ha