Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-28 / 194. szám
Előfizetési árak: Egész évre ■ . 20 ft. — kr. Évnegyedre . 1 6 ft. — kr.’ Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyesi szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-a teza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvére is irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 194. szám. Kedd, márczius 28. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kn beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „füleitől*“ ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Pest, márcz. 27. Párisban tegnap történtek meg a községi választások, melyek egy ma érkezett távsürgöny szerint kedvezőleg ütöttek ki és biztosítják a rend visszaállítását. A távsürgöny ez utóbbi állítása csak annyit jelenthet, hogy a rendpárt szervezkedése folytán egyre szűkebb mederbe szoríttatik a felkelés, és hogy így a törvényes állapot visszaállítására jóval több kilátás van ma, mint pár nappal ezelőtt, midőn a Thierskormány és egyáltalán a belbéke híveinek tétlensége miatt a felkelés korlátlan úrnak érezte magát Párisban. Alapos okaink vannak azonban azt hinni, hogy a rend viszszaállítása mégsem fog oly könnyű szerrel történni, mint azt a törvényes kormány irodáiból kikerült sürgönyök és proklamácziók elhitetni szeretnék. A rendpárt erélyesebb föllépése csak szűkebb mederbe szoríthatja a felkelést, de nem nyomhatja azt el erőszak nélkül. A lázadók, kik fogyni látják lábaik alatt a tért, elkeseredve ragaszkodnak hatalmukhoz és nem hajlandók arról lemondani, bármily csábítólag hangozzanak is Saisset tengernagy ígéretei, ki magára vállalta a lázadás lecsillapítását. Kiegyezkedési kísérletei az utóbb érkezett párisi sürgönyök szerint hajótörést szenvedtek a lázadók daczán és hajthatlanságán. Bárhogy álljanak is azonban a dolgok, nem téveszthetjük el szemeink elől ama rendkívüli előnyt, mely a párisi rendpárt szervezkedésében rejlik. E párt elég elkésve lépett ugyan ki az akció terére, de föllépése utóvégre is lényeges fordulatot adott a helyzetnek és jelentékenyen könnyített a Thiers-kormány kényes állásán. Ha áttekintjük a márczius eleje óta történt párisi eseményeket, megszilárdul bennünk a meggyőződés, hogy a lázadás kitörését nagy részben a franczia kormány erélytelensége s a párisi lakosság túlnyomó részének megfejthetlen közönyössége mozdították elő. Ha a nemzetőrség mindjárt eleve siet támogatni a kormányt a montmartrei és bellevillei ügyben, soha sem fejlődhettek volna az események odáig, hogy körülbelül egy héten át kérdésbe helyeznék a törvényes rend visszaállításának lehetőségét német segély nélkül. A párisi lakosság nagy része azonban csak akkor kezdett magához térni letargiájából, midőn a felkelés valódi czéljainak előtérbelépésével a legaggasztóbb mérvben fenyegetve látta egyéni és vagyoni biztonságát. Minden nap, mely márczius 18-dika óta letelt, tisztábban körvonalazta e lázadás tulajdonképi jellegét. A proletáriátus.harcra ez az uralgó társadalmi osztályok, vagy jobban mondva az uralgó társadalmi rend ellen, mint azt a felkelők hivatalos közlönye is elég őszinte volt megvallani. Egy lázadás mely azzal lép a világ elé, hogy megsarcolja a gazdagokat, lelöveti a fegyvertelen tüntetőket és halálra ítélteti a másként gondolkozókat — egy ily lázadás csak arra alkalmas, hogy Francziaországnak minden tisztességes elemét a kormány köré csoportosítsa. A központi bizottmánynak rendeleteit és kiáltványait ugyanazon szellem lengi át, mely a júniusi lázadáson véres fonálként vonul végig. A csőcselék harcza ez a tisztességes lakosság ellen, a soczialismusnak erősödése ez a fenálló állami és társadalmi rend ellen. Nem csodálkozunk, hogy ily körülmények között Párisban úgy, mint az ország legtöbb pontján erélyesen kezdenek szervezkedni a renddel párosult szabadság hívei. A lyoni, marseille-i és legutóbb a szellemi események megmutatták, hogy e szervezkedés egy nappal sem volt elhalasztható, szemben azon föllépéssel, melyet az anarchia pártja Francziaország legnagyobb városaiban tanúsít. A Thiers-kormány, mely három—négy nappal előbb csak proklamációkat szembesíthetett a felkelők fegyveres hatalmával, a rendpárt országos szervezkedése által nemsokára oly helyzetbe jő, hogy megingatott tekintélyét végső esetben fegyveres erővel is vissza fogja állíthatni. A rend embereinek föllépése már eddig is annyit eredményezett, hogy a német beavatkozás valószínűsége egyelőre legalább háttérbe lépett. Francziaország ezáltal nagy szégyentől menekült meg, mely bizonyára keserűbben érintette volna a jó hazafiak kedélyeit minden eddigi lealáztatásnál. Párisban azonban kevés remény van hozzá, hogy a törvényes rend visszaállítása vérontás nélkül eszközöltessék. A fanatizált felkelők, kiknek semmi veszteni valójuk nincs, előreláthatólag nem fogják letenni a fegyvert, és daczolni fognak a támadással. Elég visszaemlékeznünk az 1848-diki júniusi napokra, hogy elképzeljük egy ily torlaszharcznak borzadalmait. Tény az, hogy a rend férfiainak szervezkedése jelentékenyen megszilárdította a törvényes kormány helyzetét és kilátásba helyezi a felkelés elnyomását. Annál kívánatosabb ez, mert Francziaorszgágban soha sem volt nagyobb szükség a belbékére s a kölcsönös egyetértésre, mint jelenleg, midőn nemcsak mély és számos sebek begyógyítása forog kérdésben, hanem őrködni kell egy nagy kincs: a köztársaság föntartásán. (B.) Buffet: Tizenhárom szavazatnyi többséggel győzelemre jutott a vir is szavazatjogra alapítandó új kasztrendszer, melynek indokolására Tóth Vilmos belügyér úr elmondá, hogy mennyi izgalom, ellenszenv, gyűlölet van sok vidéken a kaput és emberek ellen. Mint olvasóink észlelni fogják, ez érvelés tökéletesen illik a 67 ki állambölcsészet logikájához. A szenvedélyek háborognak, ergo neveljük azokat uj anyagokkal. Vagy mint Béranger dandta: Éteignons les lumiéres Rallumons les feux. Oltsuk ki a jogegyenlőség szövétnekét, szítsunk tüzes kiváltságokkal. Mennyire áldottuk 1848- ban a magyarok istenét, hogy a nemesi előjogok és feudális előnyök józanul nagylelkű megszüntetését a vihar előtti időben sugallá nemzetünknek. Most ellenkező politika járja a boldogságot, mert, úgy látszik, nagyon nyugalmasak az idők jelei s épen tán a béke milleniumának kezdetén érzik magukat kormányzóink, midőn nincs többé szükség az érdekek harmonizálására s veszélytelenné lett a privilégiumok uralmának helyreállítása is. Bizony mondom, sokszor juthat eszünkbe Ooetke azon mondása, hogy „ha nem volna oly veszetten furfangos a dolog, akkor ugyancsak ostobaságnak lehetne nevezni.“ A Vukovích ép oly értelem, mint érzelemdús beszédje után (melyet közlünk egész terjedelmében) szólott Tóth Vilmos. A miniszter úr párhuzamot csinált a belga és a tervbeni magyar községek közt, ez utóbbinak szabadelvűséget kimutatni. Hanem a virs jogra nem idézett Belgiumból semmit, pedig arról volt szó. Egyébiránt mi elfogadjuk a példányt s kérjük a belügyér urat, hogy vonjon parallelt a belga és magyar államok közt fügetességi, parlamentáris és kormányfelelősségi szempontokból. S ha kimutatja, nem mondom előnyünket, hanem csak távolróli hasonlóságunkat is a bruxellesi mintával szemben : kötelezem magamat, hogy az Ellenőr deákpárti közlöny lesz. Hanem előbb ne utaljon azon országokra, honnan semmi jót és üdvöst sem vesznek át soha a szabadság és nemzeti önállás érdekében.* Királyi Pálnak az a hivatása, hogy beszéljen ebéd után és mint előadó, így magyarázhatni ki mai kirándulását Nimródhoz, kiről a Vadászlapban olvasott s a Centaurusokról, kiket a jobboldali lófő székelyek után tanulmányozott. Egy szóval : Királyi Pál ur zárbeszéde olyan volt, mintha toaszírozott volna; csaknem vártuk, hogy mikor issza már ki a poharat. * Tury Gergely úr is a viril is jogra szavazott. S tökéletesen önzetlenül, ha — mint mondják — ama jogot gyakorolni nem lesz módjában. Egyébiránt reményijük , hogy Háromszék, melynek ellenzékiségét annyiszor emlegetik, jobban megválasztja érzelmeinek és érdekeinek képviselőit a jövő parlamentre. Különben a jobboldalon szélben beszélték ma, hogy „Gergelyből azért mégsem lesz főispán.“* Gr. Károlyi Ede is vr is volt, hanem et tán nem is választották ellenzéki képviselő gyanánt. Én részemről soha sem tudtam kitalálni, hogy melyik párthoz tartozik. Az igaz hogy nem is törődtem vele.* A Spectator után adom a következő sorokat a parlament egyik utóbbi üléséről: „Lám bírt az angol parlament márcz. 14- iki ülésén egy bizottság kinevezését hozta indítványba a miniszteri kiv. fizetések megvizsgálása végett, látszólag azon szándékkal, hogy e fizetések, főleg pedig épen a miniszterelnöké, felemeltessék. Legfőbb érve abban állott, hogy a miniszteri fizetések legutóbbi megállapítása óta mindennek ára jelentékenyen növekedett, míg a fizetések megfelelő arányban nem javíttattak, s emlékiratokat és kimutatásokat idézett annak bebizonyítására, hogy az illető hivatalok tulajdonosaiknak mindenkor pénzbe kerülnek. Utána Fawcett a miniszterek fizetéseinek egyenletlensége ellen szólalt fel, mint amely körülmény káros változásokra szolgáltat okot . R a th b o n e szerint egyeseknek gyakran csak azért adatik hatalom, hogy nyugodtan nézzék, miképen megy minden végbe ,s példának felhozza a közoktatási minisztert. Mandella inkább Tisztelt szerkesztő úr! Szíveskedett egy szerkesztői észrevételemet félreérteni, hogy ez alapon par force „bakot lövessen“ velem. Én ugyanis egy munkatársammal szemben, ki a franczia szellemet a második császárság alatt á talában ítélte el, azt jegyzem meg, hogy ez a szellem III. Napóleon alatt is hozott létre (tehát nem alapitásról volt szó,) kitűnő munkákat. Egy másik pontban pedig megemlítem a „Revue des deux mondes“-ot, mint a melyhez hasonló folyóiratot a német irodalom fölmutatni nem bír. Ez észrevételből. szerkesztő úr kegyes volt azt következtetni, hogy én e franczia folyóiratot soha sem láttam, mert ha láttam volna, czimlapjáról tudnám, hogy az már negyvenegy éves s igy nem a császárságnak köszöni lételét, melynek irányában ellenséges állásban is élt mindig. De hol mondtam én, hogy e „Revue“-t a császárság hozta létre? Ellenkezőleg, igen jól tudom,s le is írtam lapom negyedévi folyamában, hogy a császárság ép ennek ellenében egy másik szemlét hozott létre : a „Revue contemporaine“-t, e szintén jeles tartalmú folyóiratot, de amelyre — ép eredete miatt — soha nem hivatkozom, mint a franczia szellem kiváló termékére. Azt, amit én állitok, hogy a „Revue des deux mondes“ (19 évi folyamon át) a franczia szellem kitűnő terméke volt s e szellem által hozatott létre, a második császárság alatt is, úgy hiszem szerkesztő úr sem fogja elvitatni ? Valamint tán abban sem fogunk ellenkezni, hogy e folyóiraton — minden kitűnősége daczára — szintén meglátszott némileg a császári uralom káros hatása, s nemcsak azáltal, hogy a polgár királyság alatt támadt nagyelméjű munkatársak helyét az újabb tehetségek nem bírták oly nagy fénynyel betölteni, hanem az által is, hogy végre a bonapartisztikus irányzatok a még ez erősen tartott folyóiratba is be tudtak némileg szivárogni, nem csupán a Feuillet „Sybille története“ czimű udvari regénye által, hanem néhány tudományos czikk engedékeny kanyargásaiban is. Hat. szerk. úr figyelmére méltatta volna lapom nyolcz évi folyamát, bizonyára meggyőződik belőle, hogy ama félreértett, elmagyarázott észrevételemből több merészséggel, mint alappal következteté azt, miszerint én ez emlegetett folyóiratot sohasem láttam. Igenis , meggyőződhetett volna, látva, hogy lapom franczia közleményeinek főforrását — egész a múlt őszig — épp „Revue“ lépezé mindig. Onnan merítem például a legtöbb franczia elbeszélést: Pavie, Henri Riviére, Sand, Castellane sat. munkáit, valamint számtalan más munkát egészben, vagy kivonatban, névszerint Prévost Paradoltól (többi közt az ön által különösen kegyelt Sardou hibás irányáról), Scuddo-tól, Montegut-tól, Taillandier, Martha és Blaze de Burytől, kinek egyik értékes tanulmányát: „Steinné asszony és Gothe“ czímmel ép e napokban szándékozom kiadni. S e műveknek legnagyobb részét nem csupán másoktól lefordítva kaptam, hanem egyrészt magam fordítottam le, többet pedig mások számára kijelöltem, sőt más lapok, különösen politikai közlönyök tárczái számára is, igen sokszor használtam egő forrást, így évek előtt én fordítom belőle Beulé „Polygnotosz-át, e — nézetem szerint — legjelesb tanulmányt mindazok közt, melyeket a régi Athén képíróitól ismerek, Remusat több munkáját, Gaston Boisier-nek Ciceróról és Assicusról irt közléseit (kivonatban) s az amerikai polgárháborúról irt részletes tanulmányokat a „Hon“ számára, melynek akkor ép a t. szerk. ur is munkatársa volt, s ekkér a dolog tudomásával lehetett. Mindezt korántsem dicsekvésként említem, (mert névtelenül adtam ki akkor is, több gyönyöröm lévén bennök, mint érdemem), hanem kénytelen vagyok védelmül hozni föl akkor, midőn szerk. ur azt fogja rám, hogy ez emlegetett folyóiratnak szinét sem láttam. Óhajtom tehát önt azon eljárás ellen tartott egy csipős rövid beszédet, mely szerint kerek egyéniségekkel négyszögü libak töltetnek be, mint pl. Fortescuevala keresk. miniszterség. Gladstone nem fogadván el fizetése felemelését— melyre pedig Lambert a legnagyobb súlyt , fektette — visszautasította a „ministérium egyenruhásítását“ is, nem tartván czélszerűnek a hivatalnokokat mindig ugyanazon egy minisztériumban tartani. E gyakorlat nem nevelne államférfiakat. A fizetés sohasem szokott tekintetbe vétetni az előléptetéseknél; ami pedig Fortescuet illeti, engedjenek csak neki időt ! Ő a legczélszerűbb fvjavaslatot fogja beterjeszteni a kereskedelmi jegyekre nézve, minek halogatását Mandella sajnálattal éünttette fel.“" * Úgy látszik, hogy az ellenzék is kezdi elismerni a boldogságot. Tegnap Thassy Miklós, ma pedig Majthényi Dezső jobboldali választásáról beszéltek barátai. Nem akar agglegény lenni egyik sem. Majthényi Dezső eljegyezte Pest egyik bájos leányát Muráti kisasszonyt. A nászünnep májusban lesz. A huszonötös bizottság szombaton d e. ülést tartott, melyben jelen volt Horvát Boldizsár igazságügyminiszter is. Míg az érdemleges tárgyalásokba belebocsátkozhatnék, egyelőre abban állapodott meg a bizottság, hogy megválasztó kérvények előadóit, kik a következők: Andrásy Gyula, Kézsmárky József, Bánó József, Papp Lajos, Ivácskovics György és Stoll Károly. A felsőbb bíróságok véleménye a bíróságokra és telekkönyvekre vonatkozólag, kinyomatván, ki fog osztatni a bizottság tagjai közt és ekkor fogja kezdetét venni az érdemleges tárgyalás. A londoni Spectator találóan jellemzi a francziaországi hangulatot: „A franczia politika jellemző kinyomata ez idő szerint a langyosság. A vörösek lágymeleg revolutionáriusok Párisban, a kormány lágymelegen igyekszik őket elnyomni, a nemzetgyűlés lágymeleg reakczionárius tettben, bár annál dühösebb szóval, és a nép lágymelegen vad a németek ellen, úgy látszik, csakugyan igaz, hogy a franczia kormány, mihelyt Párison kívül jut, legott elveszti a földet lába alól, részletezve világosítani föl afelől, hogy nekem a folyóiratot, melyre mint a „franczia szellemnek“ minden időben, tehát folytonosan jeles termékére hivatkoztam, okvetlenül látnom kellett, mert különben nem dolgozhattam volna annyit (és még sokkal többet) belőle. Sőt látom annak ma is minden nap annyi évi folyamat, hogy újabb könyveimet alig tudtam tőle hova tenni, belőle egy halmazt és most szándékozom egy ifjúsági könyvtár számára elküldeni. Különben szerk. ur tapasztalt jóindulatába ajánlom magamat. Pesten, márcz. 26. 1871. A „Főv. Lapok“ szerkesztője. Én szó szerint és egész terjedelmében idéztem azt, amire megjegyzést tettem. Meglehet, hogy t. kollegám egyebet, kevesebbet akart mondani, mint amit és mennyit kifejezett; de ez nem az én hibám, hanem az ő tollának gyarlósága, mely ma, fennebbi sorokban is — elárulja folytonosságát, midőn a létrehozatal és alapítás közt sajátságos különbséget állit fel s az utóbbit tán az első nélkül is megtörténhetőnek tartja. Egyébiránt, t. barátom, fogadja köszönetemet azon élvezetért, melyet e komor időkben szerzett nekem és irodalmi barátainknak az által, hogy laboriosus és részletes cáfolatába ereszkedett azon — nem tagadom kissé gúnyos — állításomnak, miszerint „úgy látszik, hogy a Revue des deux mondes-ot nem is látta. Megvallom, hogy ekkora naivságot nem tettem fel Vadnay Károlyról. S legyen meggyőződve, hogy a nevezett folyóirattak ismeretségéről soha sem kétkedtem, ámbár — egy elmés barátunk szerint — az ember nézhet valamit sokáig anélkül, hogy meglátná. Én csak jelezni akartam a tényt, miszerint a „Fő vá ro s i Lapok“ szerkesztője bakot lő — már akár ítészeti hypocritaságból, akár irály gyengeségből — mihelyt „Fernande“ jut eszébe, melynél az általa kedvelt és dicsért darabok közül eleget találhatott volna erkölcstelenebb irányzatának, s a melyet — a nemzeti színház iránti érdekeltségből — mégis a rendőrség figyelmébe ajánlott. A mi végre a „Fővárosi Lapok“ nyolcz évi folyamának figyelemreméltatását illeti, ez iránt nem kellene. kollegámnak feltételesen szólania, mert hiszen jól tudja, hogy éveken át írtam bele a számkivetés földjéről és minden díj nélkül, mert hát jól esett írnom haza. Csernátony. Külföldi szemle. Pest, márcz. 27. A Francziaországból érkező hírek még mindig nem jeleznek lényeges változást a helyzetben. Mai sürgönyök szerint a párisi rendpárt s a felkelők között nem sikerült a kiegyezkedés s a talán újabb és súlyosabb összeütközések várhatók a szerencsétlen franczia fővárosban. A központi bizottság, mely pár napig mérsékelte terroristikus fellépését, ismét egy csomó oly rendszabályt hozott, melyek a felkelők czéljaira a legsötétebb szint vetik. A központi bizottság ugyanis elhatározta, hogy vád alá helyezi a versailles-i kormány tagjait. Elrendelte továbbá Clémence au párisi maire és mindazon hírlapírók elfogatását, kik állítólag gyalázólag szóltak a népfensőségről. E rendszabályok mindamellett tanúskodnak, hogy a lázadók nem akarnak észre térni. Most kétségkívüli tény, hogy Garibaldi fiai, Menetti és Ricciotti jelentékeny szerepet visznek a párisi és lyoni eseményekben, bár az „Indep beige“ párisi levelezője f. hó 22-dikén még nem akarta hinni, hogy Menotti összköttetésben áll a lázadókkal. A 22-diki eseményekről még mindig sok részletet közölnek a lapok. A felkelők által agyonlőttek közt megemlítik Bandry könyvkereskedőt, Náthán váltóügynököt és Lazary gyógyszerészt, ki egészen szétmarczangoltatott. A felkelők e kegyetlen eljárása rendkívül elkeserítette a lakosság nagy részét, mely ezen események után a legroszabbtól tart. A legújabb párisi hírek egyhangúlag azt jelentik, hogy Saisset tengernagy körül folyvást több rendpártoló nemzetőr csoportosul. Másrészről azonban a központi bizottság makacs védelemre készül. A bizottság legújabb kiáltványa így szól: Megszűnt az alkudozások percze, most szigorú cselekvés vált szükségessé. A felkelők halálra ítéltek 25 nemzetőrparancsnokot. Az algíri lázadás növekedőben van , így Francziaországnak ez oldalról is meggyűlt a baja. A lázadás a marokkói határtól a tunisi határig terjed, tehát átöleli egész Algírt. Elnyomására nagy katonai erő szükséges. A londoni „Observer“ -nek azt jelentik, Chislehurstból, hogy Napoleon császárnak nincs semmi része a párisi zavarokban. Az excsászár passiv szerepet fog tanúsítani továbbra is és nem fog megtűrni neve alatt semmiféle intrigákat. Ő csak nyilvánosan fog a franczia nemzethez fordulni. Konstantinápolyról fontos hír je. A porta állítólag fölszólította a garantírozó hatalmasságokat, hogy vessenek véget a bukaresti állapotoknak, melyek örökös megzavarással fenyegetik a szomszéd országok nyugalmát, sőt az európai békét. Kérvények. Elnök jelenti, hogy Thuróczmegye közönsége a Vág szabályozása tárgyában kérelmez. Heves és Külső Szolnokmegye valamint Komárom város közönsége a katonaság felszerelését hazai gyártmányokból eszközöltetni kérik. — Csanády Sándor a beregmegyei N. Begány 91 lakosa részéröl Francziaország feldaraboltatása ellen nyújt be kérvényt — Popovics Zsigmond Világos községétől terjeszt be folyamodást a 25-ös bizottság által ajánlott járásbíróság meghagyása tárgyában. — Vukovics Sebő Palánka több malomtulajdonosának folyamodását nyújtja be Zenne József folyamfelügyelőnek ezen állásba való visszahelyezése iránt. — Szü 1lő Géza Pozsonymegye több községe részéröl ad be kérvényt, hogy ne csatoltassanak a nagyszombati tvszékhez. — Lónyay Gábor Tolcsva városa feliratát terjeszti be járásbíróság elnyerése végett. — Királyi Pál Botyán Antal és társai kérvényét nyújtja be a garadi pusztának telepítési czélra leedő megszerzése végét. — Szakácsy Dániel Tokaj város kérvényét adja be törvényszék felállítása tárgyában. Interpellátiók: Almásy Sándor a közlekedési minisztert interpellálja, van-e tudomása, hogy az állami vaspályán a fizetésről szóló elismervények német nyelven vannak kiállítva. — Irányi Dániel a belügyminiszterhez intézett két régebbi interpelláczióját újítja meg a nyomtatványok árulása és Raspe munkás elfogatása tárgyában. Napirend. A községek rendezéséről szóló tv javaslat folytatólagos tárgyalása. Vidliczkay József a virilis szavazatokban a Schmerling-féle fogalmak maradványát látja s vélhető, hogy káros következményei sem maradnak el. A jövő kor ez intézményt e két szóval fogja jellemezni: hátralépés, hanyatlás. Hátralépés az alkotmányos fejlődés terén és hanyatlás az 1848- ban közlelkesedéssel üdvözölt polgári jogegyenlőség magaslatáról. Pártolja a kisebbségi javaslatot. Brennerberg Mór a közjó érdekében a választójog korlátozását szükségesnek tartván, a bizottsági előterjesztést szavazza meg. Csáky Tivadar gr. a virilis szavazatokat nem fogadja el, de csak azért szólal fel, hogy tiltakozzék Hoffman állítása ellen, miszerint jobboldali képviselő nem szavazhat a virilis szavazatok ellen. Reformkérdésekben nem ismer pártfegyelmet s ha alárendelte magát a politikai okoknak, melyek a virilis szavazatok mellett a törvényhatóságoknál szóltak, a községeknél nem forogván fenn politikai elv, a kisebbségi véleményt fogadja el. Bobory Károly a községeknél úgy mint az államnál nem lehet más alkotmányos elv, mint a közakarat. A közérdeknek minden magánérdeket alá kell rendelni, valóban igazságosan alkotott képviselet tehát csak úgy képzelhető, ha a polgárok közös választása által eszközöltetik. A virilis szavazatokkal az ország polgárai hátrább fognának helyeztetni, mint az 1832-ki országgyűlés által a jobbágyok. Török Sándor (soproni) a virilis szavazatot nem jognak, hanem kötelességnek tartja s a tvjavaslatot pártolja. Almásy Sándor a kérdéses intézkedésben a konkolyt látja, mely a községekben el fog hintetni s folyton tartó ingerültséget szülni a polgárok között. Veszélyesnek tartja még azért is, mert hátralépés és a polgároktól eddig gyakorolt alkotmányos jogokat vesz el. Vukovics Sebő, T. ház! Nem kételkedem, hogy a tanácskozás jelen előhaladt stádiumában felszólalásim a t. ház unalmával fog találkozni és ha valamely közönséges civilis vagy kriminális törvényről volna szó, azt hiszem, hogy be lehetne fejezni a tárgyalást, de a jelen törvényjavaslatot oly organikus műnek tartom, mely nagy hatással lesz egész.alkotmányos életünkre, és mely alkotmányunkat alapjában megingathatja. Tehát, mi gyakran szeretjük kiemelni, hogy parlamentáris kormányunk van. Én bátor vagyok e tekintetben , kételkedni, mert én azt hiszem, hogy valóban parlamentáris kormányunk nem lehet addig, míg a maga teljes valódi értelemben levő parlamentünk nem lesz. Valódi parlamentünk pedig nem lesz addig, míg az egész alkotmánynak alapja, hasisa, míg az egész nemzet nem lesz a teljes alkotmányosság és önkormányzat elvén rendezve; a mostani törvényjavaslat pedig épen az alkotmánynak ezen alapkövébe vág bele. Te hát! Vannak idők, nem szenved kétséget, a politikai életben, mikor nem lehet sok remény, hogy új népjogokat, szabadságokat lehessen szerezni. Én azt hiszem, hogy oly időben annál nagyobb azon kötelesség, hogy a létező, a már brrt jogokat, a nemzetnek már biztosított szabadságait őrizzük meg és minden lehető módon védjük meg a megcsonkítástól. Mi a jelen időben, tekintvén azon fellegeket, melyek elborították Európának politikai egét, kétségkívül ilyen körülmények között élünk és én megvallom annál inkább csodálkozom azon, hogy a kormány ahelyett, hogy védelme alá vette volna a népjogokat és szabadságokat, oly eclatáns lépéseket tesz hátrafelé, milyeneknek jeleit adták a jelen törvényjavaslat beterjesztése által. Minapában más szakasz alatt, a kormány vezetése alatt, a t. ház méltóztatott a belügyminisztert arbiteri joggal felruházni minden kérdésben, mely a község és megye között felmerülhet. Egy másik §-ban a községeknek önkormányzati jogát merő illusióvá méltóztatott lealacsonyítani. Egy harmadik szakaszban a települési szabadságot faggató rendszabályokkal korlátolni méltóztattak. És most a nemzet által anynyira felkarolt és bizalommal bírt jogegyenlőséget méltóztatnak felforgatni. A jogegyenlőségnek a téren nemcsak az az értelme, hogy mindenki tehetség,érdem és közbizalom útján elnyerhesse e közélet minden állomásait, hanem megfordítva az is, hogy senki képesség, érdem és közbizalom nélkül ne nyerhessen el fokozatot a közpályán, csupán azért, hogy születési vagy vagyoni rangja van. (ügy van! bal felől.) T. hát! Nem szenved tehát kétséget, hogy a jelenben előttünk fekvő javaslat által meg lesz rövidítve a nép azon jogában, mely biztosítva volt neki a 48-ki törvények által. De bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ezen reaktionárius tendentiákban a kormány túlment még a 48-ik törvényeken is, amennyiben nemcsak a 48 ki törvények egyik lényeges elvét sérti meg, hanem a 44 iki törvénynek elvét is, mely az átalános hivatalképességbe fektetve van. (Helyeslés bal felől.) Ezen elv szintén megdöntetik. Midőn ily fontos — mert legyen az kedvező vagy nem, mindenesetre fontos — változtatásra hiv fel bennünket a kormány, azon kell csodálkoznom, hogy egyátalában semmi legkisebb okát élénkbe nem terjesztette ezen szándékának és e széria Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése márcz. 27-én. Elnök Somssich Pál a jegyzőkönyv hitelesítése után jelenti, hogy Ocskay Rudolf, Nyitramegye Verbó kerületének képviselője betegség miatt lemond képviselői állásáról. — Új választás fog elrendeltetni.