Ellenőr, 1871. április (3. évfolyam, 198-226. szám)
1871-04-20 / 216. szám
Előfizetési árak: Egész évre • . 20 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra !, 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten» bálvány utcza 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 216. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (2 san-utcza 24. sz.) Intézendők. Csütörtök, április 20. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 ka beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 141. ■■ám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó-hivataliban kétsasutcza 14- Sigridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _________________________Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. A vadászati törvény. Ha végig tekintünk az idők és népek történetén, azt fogjuk tapasztalni, hogy a vadászati hajlam s az annak elvei iránt való fogékonyság, mint egy ivadékról ivadékra átöröklött szenvedély kiséri az embert bölcsőjétől sirjáig. A kisded, ki pólyáiból alig bontakozva ki, lepkefogással kezdi vadászati élményeit, midőn életének alkonyához közeledik, ifjú hévvel mesél térdeinél bámészkodó unokáinak azon kalandokról, melyeknek maga, vagy egyik másik kenyeres pajtása volt hőse vagy szemtanúja. M És e tekintetben nincsen különbség a nemzetek között, mert a zord pólusok rideg lakóját, a délöv henye gyönyörvágyó fiát, a könnyű vérű francziát, a kimért nehézkes angolt, az alapos tudás buvárlatába merült németet, nemkülönben a szemlélődő szobatudóst, a városi élet finom szokásai által kicsiszolt salonférfit épen úgy, mint a puszták érdes, nyers fiát egyaránt felizgatja s magával ragadja a vadászat heve. Hogy a vadászat azon fajnak is, melyet Almos Ázsiából a Kárpátokon általvezetett, nemcsak az ős, hanem ez új hazájában is kedvencz foglalkozását képezé s a férfi erő és ügyesség fokozását képező szórakozásnak tekintetett, s társadalmi életünknek mintegy kiegészitő részét képezé, minden kétségen felül áll. Mert hiszen, hány történeti fontosságú eredménynek emléke van azzal összefonódva ? S hajdani dicsőségünk fénykorának, Lajosnak a hatalmasnak, Mátyásnak az igazságosnak uralkodása idejéből mennyi vidám kaland s kedélyes tréfa emlékezetét örökítette meg számunkra a hagyomány és történelem. Hogy e szenvedély ma is él a nép millióinak kebelében, arra elég bizonyíték már az is, hogy a vadászati törvény meghozatala — bár még a törvényhozásnak annyi sürgős és szerintem sokkal fontosabb teendői vannak, mégis oly gyakorta és oly különböző oldalról sürgettetik. Noha pedig e különböző irányból jövő szorgalmazások a közérdekeltséget igazolják, azok rugói különbözők, úgy vélem annál fogva, hogy ma, midőn már kétségtelen, hogy a vadászati jog szabályozását célozó törvényjavaslat , két évi veszteglés után e napokban csakugyan a képviselőház elintézése alá kerülend, nem lesz egészen hálátlan dolog, ha ezen indokoknak vizsgálatába bocsátkozunk. Vannak, kik a vadászati törvény megalkotását azért sürgetik, mert a törvényeknek, habár azokat az idő rég túlszárnyalta s az élet egészen ellenkező helyzeteket teremtett is, mindaddig, mig el nem töröltettek, azon érvényt tulajdonítják, melylyel alkotásuk idejében s akkor bírtak, midőn a körülöttök fenálló összes intézmények keretébe beleillettek. Hogy azon hazai törvények, melyek tisztes corpus jurisunkban foglalvák, s melyek vadászati jogosultsággal az országnak csupán nemeseit és városi polgárait, tehát csak egyedül a kiváltságolt osztályokat, és pedig az elsőbbieket az ország egész, az utóbbiakat pedig csak saját városuk határának területén ruházták föl, a mai világnézetekkel össze nem egyeztethetők, de ezen már több mint húsz évi gyakorlattal az ország legnagyobb részében túl is tettük magunkat, hogy tehát ez törvényben is kimondassék , ha nem is sürgetőleg szükségesnek, de mindenesetre kívánatosnak tartjuk. Mások a tulajdonjog fogalmával összeegyeztethetlennek tartják a mostani gyakorlatot, mely szerint — kivéve egyes hatóság közbejöttével tilalom alá vett uradalmi területeket — mindenki tetszése szerint bárhol vadászhat. Kétségtelen, hogy napjainkban, midőn minden terület becses magántulajdont képez, melynek gyümölcseit féltékeny gonddal őrzi annak birtokosa, azon régi állapot, mely szerint a vadászat czimén bárki is a vadászat czimén beharagolhassa másnak birtokát s annak fáradsággal előállított árkait, mesgyéit, ültetvényeit rongálhassa és pusztíthssa, többé fen nem tartható s annak mielőbbi megszüntetésére kell törekednünk . Más országokban, különösen több német államban már Nagy Károly császárnak idejében, ellen fogadva azon nézet, hogy a vadászati jog a földbirtok elválaszthatlan tartozékát képezi, s bár az ottani felfogás szerint is a föld örökös és alapjoggal bíró tulajdonosának csak a földesúr — a jobbágy pedig egyedül ideiglenes biztalójának — tekintetett, s annál fogva a vadászatot is csak maga vagy megbízottja gyakorolható, az úrbéri kötelék megszüntetésével a volt jobbágyok földei örökre föloldottak a vadászat s ezzel kapcsolatban levő szolgalmak alól f lásd Grundrechte des deutschen Volkes §. 37.) A földbirtok tulajdoni minősége iránt nálunk is körülbelül ezekhez hasonló fogalmak voltak. Ámde miután 1848-iki törvényeink a jobbágytelket magánjogi szempontból a nemesi birtok s birtokosát annak birtokosával egyenlővé teszik, meg kellett szűnni a földesur azon jogának is, melyet egyedül rangtársaival osztott meg — hogy akár egykori jobbágyának, akár birtokostársainak tulajdonát, illetve annak tartozékát, a vadászatot kiváltságokt jogánál fogva bitorolhassa. Méltányosnak kell annálfogva tekintenünk minden oly törekvést, mely a tulajdont e tekintetben oltalom alá venni s mások bitorlásai ellen megmenteni czélozza. Vannak továbbá olyanok, kik a vadászati törvényeket azért sürgetik, hogy véget vessenek azon türhetlen állapotnak, mely a tenyésztett nagyobb vadak (Gehiegtes Hochwild) által okozott károk következtében némely vidékeken létezik, s melyek miatt nem egy gyakran véres tetlegességig fajult összeütközés fejlődött ki, különösen hazánk éjszak-nyugati megyéiben. Mi azon panaszokat, melyek a tenyésztett nagy vadak által okozott károk miatt emeltettek, egészen jogosultaknak tartjuk, mert egész teljességében osztjuk azon felfogást, melyet a német sportbirodalom egyik tekintélye, a tisztes Winkel ma is nagy becsben álló vadászkönyvének bevezetésében mond : „Man vergesse deshalb nie, dass jeder Einzelne ein unbestrittenes Recht auf eine bestmögliche Benützung seines Grundstückes hat, dass also, ohne eine Ungerechtigkeit zu begehen, dieser Benützung auf keine Weise Eintrag geschehen dürfe, am wenigsten durch die Jagd.“ S azért mi részünkről csak helyeselhetjük, hogy azon rendezetlen állapotnak, mely nálunk ez irányban létezik, törvényes intézkedés által vége szakíttatik. S itt azon kérdés merül föl, hogy ezt mily rendszabályokkal fogják elérhetni. Azon módozatokat, melyekkel a törvényjavaslat e bajon segíteni akar, ezélra vezetőknek nem tartjuk. Mi a földnek termését tulajdonosa számára megoltalmaztatni kívánjuk s ezt úgy véljük legbiztosabban elérhetőnek, ha tételes törvény által meg nem szorítjuk azon a tulajdonjog fogalmában gyökeredző jogosultságot, melynél fogva a tulajdonos sajátját mindennemű pusztításoktól — tehát a vadak károsításaitól is — önvédelem útján, és pedig annyi erőszak ráfordításával, mennyi a czél elérésére szükségesnek mutatkozik, s minden időben, megvédheti. Minden más oltalom, minő lehetne például a vadak által okozott károk megtérítésének kötelezettsége — mire nézve egyébiránt a törvényjavaslatban semmi megnyugtató intézkedés téve nincsen — nemcsak hogy végtelenül sok peres esetnek lenne szülőanyja — s csak a legritkább esetben nyújthatna teljes, kielégítő kártalanítást — de a dúsabb birtokra — a kár megtérítésének kötelezettsége melletti — valóságos szolgalmat róna! Mit azonban már feudalistikus bűze miatt is elvetendőnek tartunk. Azoknak tehát, kik a vadászati törvények meghozatalát e szempontokból sürgetik, indokait helyeseljük. De vannak olyanok is, kik e törvényjavaslatnak tárgyalását egészen más indokokból sürgetik, ezekről holnap szólandunk. Szomjas József, T. sz. Szamosujvár, Szamosujvár, Kidalmas, Pánczél-Csal, Csik jb. T. sz. Torda, Maros Ludas, Torda, Felvincz (Aranyosszék) Alsó-Jára jb. T. sz. Szász Rthén, Sz. Régen, Görgő- Szent Imre, Teke jb. T. sz. Abrudbánya, Abrudbánya, Zalatna jb. T. sz. Nagy Enyed, N. Enyed, Maros Újvár, Balázsfalva jb. T. sz. Gyula Fehérvár, Gy. Fehérvár, Algyógy, Szászváros jb. T. sz. Déva, Dr . Maroselye, Rászólt járásb. T. sz. Hátszeg, Vajda Hunyad, Hátszeg, Puj jb. T. sz. Nagy Szeben, N. Szeben, Szászsebes Vízakna, Ujegyház, Szerdahely jb. T. sz. Fogaras, Alsó Vist, Fogaras, Zernyest, Sárkány jb. T. sz. Brassó, Brassó, Hosszufalu jb. T. sz. Szepsi Szentgyürgy, S. Sz. György, Barót jb. T. sz. Kézdi Vásárhely, K. Vásárhely, Kovászna jb. Tehát szaporittatott a törvényszékek száma, ellenben kisebb lett a járásbíróságoké. A 25-ös bizottság mai ülésében Kézsmárky József előterjesztette az igaszságügyminiszter tegnap tett indítványát. E szerint egyedül a törvényszékek székhelyeinek meghatározása maradt volna az országgyűlés feladatául, még a törvényszékek kerületeinek megállapítása is a miniszterre lett volna bizatandó, valamint a járásbíróságok közti való egész intézkedés. Két év múlva statistikai adatokat terjesztett volna elő a miniszter az addigi eredményekről, azokkal indokolván a netalán szükségessé lett változtatásokat. Rövid vita után, melyben kiemeltetett, hogy a miniszteri terv annyi volna, mint a miniszternek szabad kezet adni az országot kénye kedve szerint feldarabolni, 11 szavazatból 10 ellen az indítvány megbukott, minek folytán hozzáfogott a bizottság saját korábbi munkálatának revisiójához, az előadandó kérvények nyomán. A többi előadók nem fejezvén be munkálatukat, Erdély vétetett fel legelöl. Papp Lajos előadta a törvényhatóságoknak s az erdélyi kormánybiztosnak többnyire a törvényhatóságok nézeteit pártoló felterjesztését, melyeknek figyelembevételével a következő megállapodások jöttek létre : Törvényszék: Kolozsvár, Kolozsvár, Kolos Mont, Bánffi-Hunyad járásbírósággal. Apróságok. Ma érkezett hozzám a következő nyílt levél Csemegi Károly miniszteri tanácsos úrhoz : Méltóságos úr! Arad városa, mely az országgyűlésen ugyan tényleg eddig sem volt képviselve, most már ex offo is képviselő nélkül van. Aczél Péter leköszönt, polgármesteri számos teendői miatt. Azon 40 ülés, melyekben kissé jelen volt, és azon szépen készített egy beszéd, melynek fele részét elmondta, annyira elfoglalák idejét és tevékenységét, hogy e miatt polgármesteri teendőit kénytelen volt elhanyagolni. Ezért köszönt le a képviselőségről. Hogy pedig polgármesteri teendőit ezután kellő komolysággal teljesíthesse, elfogadta az arad megyei főispánságot. Ezt csak mellesleg említve: jelen levelem fő czélja nem egyéb, mint csodálkozásom kijelentése a felett, hogy az Arad városi deák párt szavazattöbbsége méltóságodat jelölte ki a kormánypárti politika inneni képviselőjének. Mi joggal teheté ezt ? hiszen méltóságod a mienk, az ellenzéké. Száz meg száz tanunk van, hogy méltóságod nyilvánosan kaszinóban, magánkörben az ellenzék elvei mellett méltóztatott nyilatkozni és a baloldal párthívének valla magát. Hiszen nagy gyönyörűséggel emlékszünk vissza most is, hogy K. és T. ügyvéd urak jobboldali támadásait mily fényes dialektikával verte le méltóságod. Abból, hogy az igazságügyminisztériumban hivatalt vállalt, még nem lehet következtetni, hogy politikai meggyőződését megváltoztatá. Én részemről hiszem, hogy ha ön megválasztatik, az ellenzéki padok magaslatain és nem a nagyobb vagy kisebb Pulszky háta mögött fog ülni az országházban. Hogy azonban minden kétkedő meg legyen nyugtatva, méltóztassék előbbi nézeteihez való ragaszkodását nyilvánítani és meggyőzni a gyanusítókat is, hogy önre vonatkozólag nem lehet mondani: honores mutant mores. N y a lán ki baloldali választó Arad városban. * Hogy a kormány hivatalnokai közt sok ellenzéki ember van, az tény, s így meglehet, hogy Csemegi tanácsos úr sem változott át bensőleg jobboldalivá, mivel azonban nekünk a politikában csak a külső emberrel lehet dolgunk, ezt illetőleg pedig nem igen kecsegtethetjük magunkat Csemegi úr ellenzéki működésének lehetőségével a mostani miniszterek irányában (legalább amíg ezeknél van a hatalom), reméljük, hogy Arad városa nem bízza rá érzelmeinek országos képviseletét, hanem megtiszteli ezzel C h o r in Ferenczet, ki egy határozott és mivelt férfiúhoz illő programmban adott kifejezést azon elveknek, melyek vallásában az ellenzékhez tartozik. * Ó Kanizsán báró Orbán Balázs az ellenzék jelöltje. Teljes szivünkből óhajtjuk sikerét, mert báró Orbán Balázs minden tekintetben az önzéstelen hazafiság egyik tántoríthatatlan férfia, ki az igazságnak és tudománynak él, fáradhatatlan munkássággal, nemes kitartással s minden haszonlesés nélkül, mint polgár és ember. * A 25-ös bizottmány tegnapi ülése — mely délután 5 órától 9 utánig tartott — újabb és komikus bizonyságot tett a latin faj szörnyű hanyatlásáról, a mennyiben a deák-párt egy tökéletes zsákutczában bámultatá bölcseségét. Olyan zűrzavar volt, hogy végre Kézsmárky is nagy ember lehetett általa. A görög katholikusoknak Pap V. László által Gyula-Fehérvárra összehívott értekezlete f. h. 13-án tartotta alakuló ülését, ahol elnökké Pap V. László, jegyzőkké Papa József gyalui egyesbiró s Moldován János, balázsfalvi tanár kiáltattak ki. Elnök a gyűlést megnyitván, felkéri az értekezleti tagokat, hogy előadásaikban a személyeskedést s az oly kitételeket, amelyek a „szent unió“ megingatására vezetnének, lehetőleg kerüljék, s szorítkozzanak azon kérdések megvitatására . Mit kell tenni a gör. kath. egyház autonómiájának megóvása s védelme tekintetében? Mily eszközökhöz kell folyamodni azon czél elérése végett, hogy a katholikus autonómiai gyűlés alapszabályai, amennyiben a gör. kath. egyházat érdeklik, szétesitést ne nyerjenek ? S mily után lehetne a gör. kath. egyház vegyes congressusát kieszközölni ? Ezután felolvastattak a számtalan helyről érkezett üdvözlő telegrammok, a melyek közül a mármarosi püspöki helytartóság és a belényesi értelmisége nagy éljenzéssel fogadtatott. A megjelentek igazolványainak felolvasása után egy bizottság küldetett ki, a programmal kitűzött kérdések czélszerű előmozdítása s megoldása módozatainak megállapítása végett. Az erdélyi részekből, valamint Arad, Zaránd, Bihar, Krassó megye, Lugos s Marmarosból összegyűlt, s a különben csendes püspöki várost egészen megélénkítő, több százra menő vendég egyhangúlag vászalva a hát hierarchia törekvéseit, a szabad egyházi kormányzat mellett nyilatkozott. A f. hó 14-én tartott ülésben a bizottság előadója, jelenben a magyar birodalmi románság közt legnagyobb tekintélylyel bíró Baritiy György előadó bemutatta a bizottság munkálatát.E szerint egy felirat intéztetik a vallás és oktatásügy miniszter önmaga útján ő felségéhez a magyar királyhoz, avégett, hogy a katholikus autonómiai congressusnak a gör. kath. egyházra vonatkozó szabályait ne szentesítse, s egy felhívás a gyulafehérvári (balázsfalvi) érsekhez, hogy ennek akadályozása, illetőleg az értekezlet kívánalmainak elérése végett, a szükséges lépéseket megtegye. A munkálat elfogadtatván, egy tizenkét tagú bizottság neveztetett ki, a m. királyhoz intézendő felirat felvitele végett. Berlin, ápril 17. A parlament, úgy látszik, már csak rövid ideig fog együtt maradni. Bismarcknál a múlt években szokásban volt, hogy a képviselők minden szombaton estélyekre jöttek össze nála. E szokás a jelen parlamenti idényre is megtartatott s a képviselők a múlt héten megkapták a meghívókat, melyek szerint ápr. 15-től május 6-ig hasonló estélyek tartatnak. Ebből azt következtetik, hogy a parlament ülésezése csakis máj. 6-ig tart. Ma esti 8 órakor a városházán lesz nagy lakoma, melyet Berlin városának tanácsa az első német birodalmi gyűlés tiszteletére rendez. A városháza, de különösen a másod emeleti nagy terem — hol ezer emberre van terítve — pompásan fel van díszítve. Hihetőleg a császár és Bismarck is megjelennek az ünnepélyes lakomán. Különös, hogy itt Moltke iránt aránylag sokkal kevesebb figyelemmel és érdeklődéssel viseltetik a nép, mint Bismarck iránt. Ha szép idő van, mindketten gyalog mennek haza a parlamentből, s míg a sovány, kiszáradt öreg Moltke mindig magánosan kullog hazafelé, Bismarck kiváncsi nagy néptömegtől kisérve úgy tűnik fel, mint egy üstökös. Midőn Bismarck a parlamentbe lép, az elnök fölemelkedik helyéről és üdvözli, Moliket észre sem veszi senki. A parlamentbe a királyi család — egyik vagy másik tagja által — minden nap képviselve van — tudniillik a karzaton. A régi emlegetett győzelmi és bevonulási ünnepély — bár az eddigi számításokat a legújabb párisi események kissé megzavarták — május végén vagy legfeljebb június elején mégis meg fog tartatni. A várostanács máris nagyszerű intézkedéseket és előkészületeket tesz, a königrätzi után a brandenburgi kapunál és a hársfák alatt 20.000 ember számára tribünök emeltetnek. Tegnapelőtt a király és királyné az operai színházban egy hangverseny alkalmával nagy ovatiókkal fogadtattak. Amint megláttam a két arcót, azt olvastam le róluk, hogy a királyné nagyon búskedélyű, míg a király tökéletesen megelégedett , arcza majd kicsattan az örömtől. Itt beszélik, hogy a királyné kissé babonás, rosz sejtelmek gyötrik a nagy győzelmek óta. Háború előtt sokkal nyugodtabbnak látszott, mint most. Színházról szólva, meg kell említenem, hogy az operai színházba rendes árak mellett lehetetlen bejutni. Az árak különben is majd minden másodnap fel vannak emelve, de ha nincsenek is, akkor is csak drága pénz mellett második kézből lehet jegyekhez jutni. Az újabb színházak igen czélszerűen vannak építve, vagyis inkább berendezve, mit jó lesz nekünk is figyelembe venni. Két-három páholy van csak, a többi hely mind zártszékké és karzattá van alkalmazva. Természetes, hogy a zártszékek között arra nézve van némi különbség, amint kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb helyen vannak. Nálunk sokszor megtörténik, hogy zártszékek már nincsenek s a közönség nem mehet a színházba, holott a páholyok egészen üresek. Még ha a páholyok helyén is zártszékek volnának megtelnék , az egész színház. Külföldön talán azt hiszik, hogy a győzelmek óta a németek kedvüket találják a francziák kigúnyolásában. Nem tapasztalható. Egyik másik külvárosi színházban kezdtek adni francziák kigúnyolására írt színdarabokat, de abbanhagyták előadatásukat, mivel nem volt közönsége, még kevésbbé tapsolója. A Francziaországból hazatérő porosz katonák különös pénzdarabokat hoznak magukkal, melyek ott forgalomban vannak. A pénz egyik felén az eddigi felírás helyett: empire français — vampir français áll; a sas helyét vampir foglalja el a következő dátummal: Decz. 2. 1850 — szept. 2. 1870. A pénz másik felén a császár feje van, nyaka körül egy kötéllel; aláírva: Napoleon traitre. Csávolszky Lajos: Vl-ik és utólsó jelentés a népszámlálási ügy jelen állásáról. A m. é. deczember 20-án közzétett jelentés óta beérkeztek Horvát Szlavónország népszámlálási munkálataiból a még hiányzó adatok, a legutolsó f. é. márczius 17-én. Ezek beérkeztével befejeztetett a munka s zárattak be az országos összegek, melyek szerint az 1869 deczember 31-én jelen volt polgári népesség: férfi nő összesen Magyarországban 5.499,462 5 618,161 11 117,623 lélek Erdélyben 1.051,145 1.050,582 2.101,727 „ együtt 6.550,607 6.668,743 13.219,350 lélek Fiume város és kerületében 8,153 9,731 17,884 „ Horvát - Szlavónországban 48,809 491,913 979,722 „ a határörvidéken 606,991 593,380 1.200,371 „ Összesen 7.653,560 7 763,767 15.417,327 lélek Ehhez adva a tényleges szolgálatban volt honvédek 11,036 — 11,036 „ és katonaság 81,092 — ______81,092 „ A szent István korona országaiban jelen volt összes népesség 7.745,688 7.763,767 15.509,455 „ Néhány főbb rovat szerint, Magyarország — Erdélyen kivül, melynek eredményei ilykép már közöltettek, s a korona többi országainak eredményei a „Hivatalos statistikai füzeteidben fognak legközelebb megjelenni. Minden további részletezés a népszámlálásról kiadandó nagy műnek tartatott fen, melyben a számlálás összes eredményei valamennyi rovat szerint, százalékos viszonyszámokkal és magyarázó szöveggel ellátva s a megyei összegeken kivül járásonkint és városonkint lesznek befoglalva. E táblázatok már mind elkészültek s a munka megjelenése csupán azon időtől függ, melyet ily nagy mű nyomatása megkíván, a nyomatás pedigegyre foly. Budán, 1871. ápril 15 én. Keleti Károly, a népszámlálás vezetésével megbízott országos m. kir. statistikai hivatal főnöke. A párisi lapokból. A „Bien public“ cz. mérsékelt republikánus lap, mely folyvást Párisban jelenik meg s bátor - barczot folytat a commune ellen, ezeket írja a felkelők állítólagos győzelmeiről. A commune sürgönyei a foederisták sikereiről tudósítják a párisiakat s e sürgönyökben a veszteség mindenkor néhány halott és sebesültre megy csak, mig a versaillesiak vesztesége borzasztó. De bármily nagy elővigyázattal tartja is távol a commune a közönséget a körfalaktól, az ütegektől s a csatatérektől, hol a francziák egymást gyilkolják, néha mégis sikerül e gyászos rejtélyen keresztül pillantani, így bizonyos egyén erőszakolva a csatatérre hurczolva, saját szemeivel látott tegnap egy házat Neuillyben, mely egészen tele volt tömve elhullott nemzetőrökkel, kik nem harczolva estek ott el, hanem a csata után hányattak ott lakásra. — Továbbá előkelő emberektől hallottuk, kik Asniéresben lakván Parisba jöttek be, hogy Asniéresben egyetlen versaillesi katona sincsen, valamint Grande-Jatte félszigeten avagy Levalloisban sem, hogy a párisiak ágyúikat nem a csapatokra, de a házakra irányozzák, melyeket megszállva gyanítanak s igy lerombolnak mindent csupa puffogatási előszeretetből. A „Commune" cz. vörös lap közelebbi számában erélyesen kikel a Vendôme téri Napoleonszobor lerombolása ellen. Nem rég szerencsét kívántunk, úgymond, a communenek tevékenységéhez s most arra kérjük, ne vesszitse azt el részletekben. Neki valóban van egyéb dolga is, mint a szobrok elpusztítása s munkásait helyesebben alkalmazhatja a közfalakon, mint valamely közemlék lerombolásánál. — Nézetünk szerint e rendelet gyermekes. De vizsgáljuk meg nem tekintve a körülményeket. Helytelen e rendelet, amennyiben általa a commune túllépi illetékessége határait. Vlamely főváros emlékoszlopai az egész ország tulajdonát képezik, ez eset a vendôme-szobornál még inkább áll, mint bármely másnál, mert hadseregeit magasztalja. Tudnunk kell tehát, mikép vélekedik e tárgyban az ország s bizonyos, hogy a lerombolást egyetlen franczia falu sem helyesné. Gondolják meg ezt a városházán s jusson eszekbe, hogy a kormányok nem nagy vétkek, de apró hibák által buknak meg. Némely templomok bezárása s a vendôme-szobor lerombolása ingyenes ellenségeskedést fog támasztani a commune számára. Ti nem vagytok bölcsészek, kiknek valamely bölcsésztestületet kellene meggyőznötök , ti emberek vagytok, kiknek az apró emberi szenvedélyekkel kell számolnotok. Azt hiszitek, hogy e szobrot megsemmisítve véget vettek a napóleoni legendának? Épen ellenkezőleg, fel fogjátok támasztani. Felkeltitek az emlékeket s a sajnálkozást. Minő különös mániája minden kormánynak azt hinni, hogy megsemmisít valamely eszmét, mihelyt annak külalakját eltörli. Az indok, melyből rendeletetek kiindul, épúgy alkalmazható a diadalívre, mint a Napoleon szoborra. Ha tehát fenhagyják amazt a versaillesiak nektek, hogy logikai következetességgel járjatok el, azt is le kell rombolnotok. Aztán, nem kell-e csakhamar ilyforma rendeletet kiadnotok: „Tekintve, hogy a Louvre és a tuileriák a barbárság emlékei, mivel zsarnokok menhelyéül szolgáltak s örökös sértésül tekinthetők a népfenséggel szemben stb. stb.: a Louvre és a tuileriák lerombolandók.“ — A jövő nap jő aztán a másik ilyenformán : „Tekintve, hogy a párisi székesegyház a babonás hit emlékoszlopa stb. stb.: a párisi Notre- Dame lerombolandó.“ S ez lesz sorsa egymásután valamennyi emléképületnek. Nem hallottuk e már is, hogy a versaillesi palotát le kell rombolni. — Az emlékekhez nyúlni komolyabb dolog, mint az embereket érinteni. Amaz eljárással több gyűlöletet vontak magatokra s nem menekültek meg egyetlen ellenségtektől sem. Az ily eljárás továbbá kicsinyes is. Félni látszik az ember áltatok. Hagyjátok el tehát, térjetek vissza a szabadsághoz , hagyjatok beszélni, írni, hagyjátok a nőket imádkozni. Ne utánozzátok a gyermeket, ki megbeszulni véli magát, midőn a falat veri; a fal ártatlan. Communisták, ismételjük, nektek egészen más kötelességnek van ! A „Le Rappel“ ez. lapban olvassuk. A republikánus unió 15-én alakult meg Páris jogainak védelmére. Elnöksége három tagból áll, kik közöl egyik lesz a tulajdonképeni elnök. Egyegy tagja helyett minden két hétben újabb választható. A kilépett elnök csak kilépése után két hét múlva választható ismét be az elnökségbe. Tegnap megválasztották Floquet Károly, Villeneuve orvos és Loiseau-Pinson. Titkárok Lefèvre Andor és Isambert, pénztárnok Bonvalet. A „Mot d’ Ordre“ szerint a rurális kémek feljelentése folytán ma (15-én) reggel a commune kilencz delegáltját fogták el St-Denisben a poroszok. E rurálisok különben is javulatlanok; ma reggel ismét megkezdték a csatározást; először Vanves északi részét rohanták meg, majd egész tömegben az ellenkező oldalra verették magukat, hol azonban élénk tűzzel fogadtatván csakhamar visszaverettek.