Ellenőr, 1871. április (3. évfolyam, 198-226. szám)

1871-04-20 / 216. szám

Előfizetési árak: Egész évre • . 20 ft. — kr. Évnegyedre .­­ 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra !, 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten» bálvány­ utcza 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen­­ fogadtatnak el. 216. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (2 san-utcza 24. sz.) Intézendők. Csütörtök, április 20. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 ka beigtatásáért . .­­ . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 141. ■■ám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó-hivataliban kétsasutcza 14- Sigridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _________________________Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. A vadászati törvény. Ha végig tekintünk az idők és népek történetén, azt fogjuk tapasztalni, hogy a vadászati hajlam s az annak elvei iránt való fogékonyság, mint egy ivadékról iva­dékra át­öröklött szenvedély kiséri az em­bert bölcsőjétől sirjáig. A kisded, ki pólyáiból alig bontakozva ki, lepkefogással kezdi vadászati élményeit, midőn életének alkonyához közeledik, ifjú hévvel mesél térdeinél bámészkodó unokái­nak azon kalandokról, melyeknek maga, vagy egyik másik kenyeres pajtása volt hőse vagy szemtanúja. M És e tekintetben nincsen különbség a nemzetek között, mert a zord pólusok ri­deg lakóját,­­ a délöv henye gyönyörvá­gyó fiát, a könnyű vérű francziát, a ki­mért nehézkes angolt, az alapos tudás bu­­várlatába merült németet, nemkülönben a szemlélődő szobatudóst, a városi élet finom szokásai által kicsiszolt salonférfit épen úgy, mint a puszták érdes, nyers fiát egyaránt felizgatja s magával ragadja a vadászat heve. Hogy a vadászat azon fajnak is, me­lyet Almos Ázsiából a Kárpátokon által­­vezetett, nemcsak az ős, hanem ez új ha­zájában is kedvencz foglalkozását képezé s a férfi erő és ügyesség fokozását képező szórakozásnak tekintetett, s társadalmi éle­tünknek mintegy kiegészitő részét képezé, minden kétségen felül áll. Mert hiszen, hány történeti fontosságú eredménynek emléke van azzal összefo­nódva ? S hajdani dicsőségünk fénykorának, Lajosnak a hatalmasnak, Mátyásnak az igaz­ságosnak uralkodása idejéből mennyi vidám kaland s kedélyes tréfa emlékezetét örö­­kítette meg számunkra a hagyomány és történelem. Hogy e szenvedély ma is él a nép mil­lióinak kebelében, arra elég bizonyíték már az is, hogy a vadászati törvény meghoza­tala — bár még a törvényhozásnak annyi sürgős és szerintem sokkal fontosabb teen­dői vannak, még­is oly gyakorta és oly különböző oldalról sürgettetik. Noha pedig e különböző irányból jövő szorgalmazások a közérdekeltséget igazol­ják, azok rugói különbözők, úgy vélem annál fogva, hogy ma, mi­dőn már kétségtelen, hogy a vadászati jog szabályozását c­élozó törvényjavaslat , két évi veszteglés után e napokban csakugyan a képviselőház elintézése alá kerülend, nem lesz egészen hálátlan dolog, ha ezen indo­koknak vizsgálatába bocsátkozunk. Vannak, kik a vadászati törvény meg­alkotását azért sürgetik, mert a törvények­nek, habár azokat az idő rég túlszárnyalta s az élet egészen ellenkező helyzeteket te­remtett is, mindaddig, mig el nem töröltet­tek, azon érvényt tulajdonítják, melylyel al­kotásuk idejében s akkor bírtak, midőn a körülöttök fenálló összes intézmények kere­tébe beleillettek. Hogy azon hazai törvények, melyek tisztes corpus jurisunkban foglalvák, s me­lyek vadászati jogosultsággal az országnak csupán nemeseit és városi polgárait, tehát csak egyedül a kiváltságolt osztályokat, és pedig az elsőbbieket az ország egész, az utóbbiakat pedig csak saját városuk hatá­rának területén ruházták föl, a mai világ­nézetekkel össze nem egyeztethetők, de ezen már több mint húsz évi gyakorlattal az ország legnagyobb részében túl is tettük magunkat, hogy tehát ez törvényben is kimondassék , ha nem is sürgetőleg szüksé­gesnek, de mindenesetre kívánatosnak tartjuk. Mások a tulajdonjog fogalmával össze­­egyeztethetlennek tartják a mostani gya­korlatot, mely szerint — kivéve egyes ha­tóság közbejöttével tilalom alá vett ura­dalmi területeket — mindenki tetszése szerint bárhol vadászhat. Kétségtelen, hogy napjainkban, midőn minden terület becses magántulajdont képez, melynek gyümölcseit féltékeny gond­dal őrzi annak birtokosa, azon régi állapot, mely szerint a vadászat czimén bárki is a vadászat czimén beharagolhassa másnak birtokát s annak fáradsággal előállított ár­kait, mesgyéit, ültetvényeit rongálhassa és pusztíthssa, többé fen nem tartható s an­nak mielőbbi megszüntetésére kell töreked­nünk . Más országokban, különösen több né­met államban már Nagy­ Károly császárnak idejében, el­len fogadva azon nézet, hogy a vadászati jog a földbirtok elválaszthatlan tartozékát képezi, s bár az ottani felfogás szerint is a föld örökös és alapjoggal bíró tulajdonosának csak a földesúr — a job­bágy pedig egyedül ideiglenes biztalójának — tekintetett, s annál fogva a vadásza­tot is csak maga vagy megbízottja gyako­rolható, az úrbéri kötelék megszüntetésé­vel a volt jobbágyok földei örökre föloldot­tak a vadászat s ezzel kapcsolatban levő szolgalmak alól f lásd Grundrechte des deut­schen Volkes §. 37.) A földbirtok tulajdoni minősége iránt nálunk is körülbelül ezekhez hasonló fo­galmak voltak. Ámde miután 1848-iki tör­vényeink a jobbágytelket magánjogi szem­pontból a nemesi birtok s birtokosát an­nak birtokosával egyenlővé teszik, meg kellett szűnni a földesur azon jogának is, melyet egyedül rangtársaival osztott meg — hogy akár egykori jobbágyának, akár birtokostársainak tulajdonát, illetve annak tartozékát, a vadászatot kiváltságokt jogá­nál fogva bitorolhassa. Méltányosnak kell annálfogva tekinte­nünk minden oly törekvést, mely a tulaj­dont e tekintetben oltalom alá venni s má­sok bitorlásai ellen megmenteni czélozza. Vannak továbbá olyanok, kik a vadá­szati törvényeket azért sürgetik, hogy vé­get vessenek azon türhetlen állapotnak, mely a tenyésztett nagyobb vadak (Gehieg­tes Hochwild) által okozott károk követ­keztében némely vidékeken létezik, s me­lyek miatt nem egy gyakran véres tetle­­gességig fajult összeütközés fejlődött ki, különösen hazánk éjszak-nyugati megyéiben. Mi azon panaszokat, melyek a tenyész­tett nagy vadak által okozott károk miatt emeltettek, egészen jogosultaknak tartjuk, mert egész teljességében osztjuk azon fel­fogást, melyet a német sportb­irodalom egyik tekintélye, a tisztes Winkel ma is nagy becsben álló vadászkönyvének bevezetésé­ben mond : „Man vergesse deshalb nie, dass jeder Einzelne ein unbestrittenes Recht auf eine bestmögliche Benützung seines Grundstü­ckes hat, dass also, ohne eine Ungerechtig­keit zu begehen, dieser Benützung auf keine Weise Eintrag geschehen dürfe, am wenig­sten durch die Jagd.“ S azért mi részünkről csak helyesel­hetjük, hogy azon rendezetlen állapotnak, mely nálunk ez irányban létezik, törvényes intézkedés által vége szakíttatik. S itt azon kérdés merül föl, hogy ezt mily rendszabályokkal fogják elérhetni. Azon módozatokat, melyekkel a törvényja­vaslat e bajon segíteni akar, ezélra vezetők­nek nem tartjuk. Mi a földnek termését tulajdonosa számára megoltalmaztatni kívánjuk s ezt úgy véljük legbiztosabban elérhetőnek, ha tételes törvény által meg nem szorítjuk azon a tulajdonjog fogalmában gyökered­ző jogosultságot, melynél fogva a tulajdo­nos sajátját mindennemű pusztításoktól — tehát a vadak károsításaitól is — ön­védelem útján, és pedig annyi erőszak rá­fordításával, mennyi a czél elérésére szük­ségesnek mutatkozik, s minden időben, meg­védheti. Minden más oltalom, minő lehetne pél­dául a vadak által okozott károk megtérí­tésének kötelezettsége — mire nézve egyéb­iránt a törvényjavaslatban semmi megnyug­tató intézkedés téve nincsen — nemcsak hogy végtelenül sok peres esetnek lenne szülőanyja — s csak a legritkább eset­ben nyújthatna teljes, kielégítő kártalaní­tást — de a dúsabb birtokra — a kár megtérítésének kötelezettsége melletti — valóságos szolgalmat róna! Mit azonban már feudalistikus bűze miatt is elvetendő­­nek tartunk. Azoknak tehát, kik a vadászati törvé­nyek meghozatalát e szempontokból sürge­tik, indokait helyeseljük. De vannak olyanok is, kik e törvény­­javaslatnak tárgyalását egészen más indo­kokból sürgetik, ezekről holnap szólandunk. Szomjas József, T. sz. Szamosujvár, Szamosujvár, Kidalmas, Pánczél-Csal, Csik jb. T. sz. Torda, Maros Ludas, Torda, Fel­­vincz (Aranyosszék) Alsó-Jára jb. T. sz. Szász Rt­hén, Sz. Régen, Görgő- Szent Imre, Teke jb. T. sz. Ab­rud­bá­nya, Abrudbánya, Zalat­­na jb. T. sz. Na­gy E­n­y­e­d, N. Enyed, Maros Újvár, Balázsf­alva jb. T. sz. Gyula Fehérvár, Gy. Fehérvár, Algyógy, Szászváros jb. T. sz. D­é­v­a, Dr­­ . Maros­elye, Rászólt járásb. T. sz. Hátszeg, Vajda Hunyad, Hátszeg, Puj jb. T. sz. N­a­g­y S­z­e­b­e­n, N. Szeben, Szász­sebes Vízakna, Ujegyház, Szerdahely jb. T. sz. Fog­ara­s, Alsó Vist, Fogaras, Zer­­nyest, Sárkány jb. T. sz. Brassó, Brassó, Hosszufalu jb. T. sz. S­z­e­p­s­i Szentgyürgy, S. Sz. György, Barót jb. T. sz. K­é­z­d­i Vásárhely, K. Vásárhely, Kovászna jb. Tehát szaporittatott a törvényszékek száma, ellenben kisebb lett a járásbíróságoké.­­ A 25-ös bizottság mai ülésében Kézsmárky József előterjesztette az igaszságügyminiszter teg­nap tett indítványát. E szerint egyedül a törvény­székek székhelyeinek meghatározása maradt volna az országgyűlés feladatául, még a törvényszékek kerületeinek megállapítása is a miniszterre lett volna bizatandó, valamint a járásbíróságok közti való egész intézkedés. Két év múlva statistikai adatokat terjesztett volna elő a miniszter az addigi eredményekről, azokkal indokolván a netalán szükségessé lett változtatásokat. Rövid vita után, melyben kiemeltetett, hogy a miniszteri terv annyi volna, mint a miniszternek szabad kezet adni az országot kénye kedve szerint feldarabolni, 11 sza­vazatból 10 ellen az indítvány megbukott, minek folytán hozzáfogott a bizottság saját korábbi munkálatának revisiójához, az előadandó kérvények nyomán. A többi előadók nem fejezvén be munkála­tukat, Erdély vétetett fel legelöl. Papp Lajos elő­adta a törvényhatóságoknak s az erdélyi kormány­­biztosnak többnyire a törvényhatóságok nézeteit pártoló felterjesztését, melyeknek figyelembevételé­vel a következő megállapodások jöttek létre : Törvényszék: Kolozsvár, Kolozsvár, Kolos Mont, Bánffi-Hunyad járásbírósággal. Apróságok. Ma érkezett hozzám a következő nyílt levél Csem­e­gi Károly miniszteri tanácsos úrhoz : Méltóságos úr! Arad városa, mely az országgyűlésen ugyan tényleg eddig sem volt képviselve, most már ex offo is képviselő nélkül van. Aczél Péter lekö­szönt, polgármesteri számos teendői miatt. Azon 40 ülés, melyekben kissé jelen volt, és azon szépen készített egy beszéd, melynek fele részét elmond­ta, annyira elfoglalák idejét és tevékenységét, hogy e miatt polgármesteri teendőit kénytelen volt elhanyagolni. Ezért köszönt le a képviselőségről. Hogy pedig polgármesteri teendőit ezután kellő ko­molysággal teljesíthesse, elfogadta az arad megyei főispánságot. Ezt csak mellesleg említve: jelen levelem fő czélja nem egyéb, mint csodálkozásom kijelentése a felett, hogy az Arad városi deák­ párt szavazat­­többsége méltóságodat jelölte ki a kormánypárti politika inneni képviselőjének. Mi joggal teheté ezt ? hiszen méltóságod a mienk, az ellenzéké. Száz meg száz tanunk van, hogy méltóságod nyilvánosan kaszinóban, ma­gánkörben az ellenzék elvei mellett méltóztatott nyilatkozni és a baloldal párthívének valla magát. Hiszen nagy gyönyörűséggel emlékszünk vissza most is, hogy K. és T. ügyvéd urak jobboldali támadásait mily fényes dialektikával verte le mél­tóságod. Abból, hogy az igazságügyminisztériumban hivatalt vállalt, még nem lehet következtetni, hogy politikai meggyőződését megváltoztatá. Én részem­ről hiszem, hogy ha ön megválasztatik, az ellen­zéki padok magaslatain és nem a nagyobb vagy kisebb Pulszky háta mögött fog ülni az ország­házban. Hogy azonban minden kétkedő meg le­gyen nyugtatva, méltóztassék előbbi nézeteihez való ragaszkodását nyilvánítani és meggyőzni a gyanusítókat is, hogy önre vonatkozólag nem le­het mondani: honores mutant mores. N y a l­á­n k­i baloldali választó Arad városban. * Hogy a kormány hivatalnokai közt sok el­lenzéki ember van, az tény, s így meglehet, hogy C­s­e­m­e­g­i tanácsos úr sem változott át b­e­n­s­ő­l­e­g jobboldalivá, mivel azonban nekünk a politikában csak a külső emberrel lehet dol­gunk, ezt illetőleg pedig nem igen kecsegtethet­jük magunkat Csemegi úr ellenzéki működésé­nek lehetőségével a mostani miniszterek irányá­ban (legalább a­míg ezeknél van a hatalom), re­méljük, hogy Arad városa nem bízza rá érzel­meinek országos képviseletét, hanem megtiszteli ezzel C h o r i­n Ferenczet, ki egy határozott és mivelt férfiúhoz illő programmban adott kifejezést azon elveknek, melyek vallásában az ellenzékhez tartozik. * Ó Kanizsán báró Orbán Balázs az ellen­zék jelöltje. Teljes szivünkből óhajtjuk sikerét, mert báró Orbán Balázs minden tekintetben az önzéstelen hazafiság egyik tántoríthatatlan férfia, ki az igazságnak és tudománynak él, fáradhatat­lan munkássággal, nemes kitartással s minden ha­szonlesés nélkül, mint polgár és ember. * A 25-ös bizottmány tegnapi ülése — mely délután 5 órától 9 utánig tartott — újabb és ko­mikus bizonyságot tett a latin faj szörnyű ha­nyatlásáról, a mennyiben a deák-párt egy töké­letes zsákutczában bámultatá bölcseségét. Olyan zűrzavar volt, hogy végre Kézsmárky is nagy em­ber lehetett általa.­­ A görög­ katholikusoknak Pap V. László által Gyula-Fehérvárra összehívott érte­kezlete f. h. 13-án tartotta alakuló ülését, a­hol elnökké Pap V. László, jegyzőkké Papa József gyalui egyesbiró s Moldován János, balázsfalvi ta­nár kiáltattak ki. Elnök a gyűlést megnyitván, felkéri az ér­­tekezleti tagokat, hogy előadásaikban a személyes­kedést s az oly kitételeket, a­melyek a „szent unió“ megingatására vezetnének, lehetőleg kerül­jék, s szorítkozzanak azon kérdések megvitatásá­ra . Mit kell tenni a gör. kath. egyház autonómi­ájának megóvása s védelme tekintetében? Mily eszközökhöz kell folyamodni azon czél elérése végett, hogy a katholikus autonómiai gyűlés alap­szabályai, a­mennyiben a gör. kath. egyházat ér­deklik, szétesitést ne nyerjenek ? S mily után lehetne a gör. kath. egyház vegyes congressusát kieszközölni ? Ezután felolvastattak a számtalan helyről érkezett üdvözlő telegrammok, a melyek közül a mármarosi püspöki helytartóság é­s a belényesi értelmisége nagy éljenzéssel fogadtatott. A megjelentek igazolványainak felolvasás­a után egy bizottság küldetett ki, a programmal ki­­tűzött kérdések czélszerű előmozdítása s megoldása módozatainak megállapítása végett. Az erdélyi részekből, valamint Arad, Zaránd, Bihar, Krassó megye, Lugos s Marmarosból össze­gyűlt, s a különben csendes püspöki várost egé­szen megélénkítő, több százra menő vendég egy­hangúlag vászalva a hát hierarchia törekvéseit, a szabad egyházi kormányzat mellett nyilatkozott. A f. hó 14-én tartott ülésben a bizottság előadója, jelenben a magyar birodalmi románság közt legnagyobb tekintélylyel bíró Baritiy György előadó bemutatta a bizottság munkálatát.E szerint egy felirat intéztetik a vallás és oktatásügy mi­niszter önmaga útján ő felségéhez a magyar ki­rályhoz, a­végett, hogy a katholikus autonómiai congressusnak a gör. kath. egyházra vonatkozó szabályait ne szentesítse, s egy felhívás a gyula­­fehérvári (balázsfalvi) érsekhez, hogy ennek aka­dályozása, illetőleg az értekezlet kívánalmainak elérése végett, a szükséges lépéseket megtegye. A munkálat elfogadtatván, egy tizenkét tagú bizott­ság neveztetett ki, a m. királyhoz intézendő fel­irat felvitele végett. Berlin, ápril 17. A parlament, úgy látszik, már csak rövid ideig fog együtt maradni. Bismarcknál a múlt évek­ben szokásban volt, hogy a képviselők minden szombaton estélyekre jöttek össze nála. E szokás a jelen parlamenti idényre is megtartatott s a kép­viselők a múlt héten megkapták a meghívókat, melyek szerint ápr. 15-től május 6-ig hasonló es­télyek tartatnak. Ebből azt következtetik, hogy a parlament ülésezése csakis máj. 6-ig tart. Ma esti 8 órakor a városházán lesz nagy lakoma, melyet Berlin városának tanácsa az első német birodalmi gyűlés tiszteletére rendez. A vá­rosháza, de különösen a másod emeleti nagy te­rem — hol ezer emberre van terítve — pompásan fel van díszítve. Hihetőleg a császár és Bismarck is megjelennek az ünnepélyes lakomán. Különös, hogy itt Moltke iránt aránylag sokkal kevesebb figyelemmel és érdeklődéssel viseltetik a nép, mint Bismarck iránt. Ha szép idő van, mindketten gyalog mennek haza a par­lamentből, s míg a sovány, kiszáradt öreg Moltke mindig magánosan kullog hazafelé, Bismarck ki­váncsi nagy néptömegtől kisérve úgy tűnik fel, mint egy üstökös. Midőn Bismarck a parlamentbe lép, az elnök fölemelkedik helyéről és üdvözli, Moliket észre sem veszi senki. A parlamentbe a királyi család — egyik vagy másik tagja által — minden nap képviselve van — tudniillik a karzaton. A régi emlegetett győzelmi és bevonulási ünnepély — bár az eddigi számításokat a legújabb párisi események kissé megzavarták — május vé­gén vagy legfeljebb június elején mégis meg fog tartatni. A várostanács már­is nagyszerű intézke­déseket és előkészületeket tesz, a königrätzi után a brandenburgi kapunál és a hársfák alatt 20.000 ember számára tribünök emeltetnek. Tegnapelőtt a király és királyné az operai színházban egy hangverseny alkalmával nagy ova­­tiókkal fogadtattak. A­mint megláttam a két ar­­c­ót, azt olvastam le róluk, hogy a királyné na­gyon búskedélyű, míg a király tökéletesen meg­elégedett , arcza majd kicsattan az örömtől. Itt beszélik, hogy a királyné kissé babonás, rosz sej­telmek gyötrik a nagy győzelmek óta. Háború előtt sokkal nyugodtabbnak látszott, mint most. Színházról szólva, meg kell említenem, hogy az operai színházba rendes árak mellett lehe­tetlen bejutni. Az árak különben is majd minden másodnap fel vannak emelve, de ha nincsenek is, akkor is csak drága pénz mellett második kézből lehet jegyekhez jutni. Az újabb színházak igen czélszerűen vannak építve, vagyis inkább berendezve, mit jó lesz ne­künk is figyelembe venni. Két-három páholy van csak, a többi hely mind zártszékké és kar­zattá van alkalmazva. Természetes, hogy a zárt­­székek között arra nézve van némi különbség, amint kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb helyen vannak. Nálunk sokszor megtörténik, hogy zártszékek már nincsenek s a közönség nem mehet a szín­házba, holott a páholyok egészen üresek. Még ha a páholyok helyén is zártszékek volnának megtelnék , az egész színház. Külföldön talán azt hiszik, hogy a győzelmek óta a németek kedvüket találják a francziák ki­gúnyolásában. Nem tapasztalható. Egyik másik külvárosi színházban kezdtek adni francziák kigú­nyolására írt színdarabokat, de abbanhagyták elő­­adatásukat, mivel nem volt közönsége, még ke­­vésbbé tapsolója. A Francziaországból hazatérő porosz katonák különös pénzdarabokat hoznak magukkal, melyek ott forgalomban vannak. A pénz egyik felén az eddigi felírás helyett: empire français — vampir français áll; a sas helyét vampir foglalja el a kö­vetkező dátummal: Decz. 2. 1850 — szept. 2. 1870. A pénz másik felén a császár feje van, nyaka körül egy kötéllel; aláírva: Napoleon traitre. Csávolszky Lajos: Vl-ik és utólsó jelentés a népszámlálási ügy jelen állásáról. A m. é. deczember 20-án közzétett jelentés óta beérkeztek Horvát Szlavónország népszámlálási munkálataiból a még hiányzó adatok, a legutolsó f. é. márczius 17-én. Ezek beérkeztével befejeztetett a munka s zárattak be az országos összegek, melyek szerint az 1869 deczember 31-én jelen volt polgári népesség: férfi nő összesen Magyarországban 5.499,462 5­ 618,161 11 117,623 lélek Erdélyben 1.051,145 1.050,582 2.101,727 „ együtt 6.550,607 6.668,743 13.219,350 lélek Fiume város és ke­rületében 8,153 9,731 17,884 „ Horvát - Szlavónor­szágban 48­­,809 491,913 979,722 „ a határörvidéken 606,991 593,380 1.200,371 „ Összesen 7.653,560 7 763,767 15.417,327 lélek Ehhez adva a tény­leges szolgálatban volt honvédek 11,036 — 11,036 „ és katonaság 81,092 — ______81,092 „ A szent István ko­rona országaiban jelen volt összes nép­es­ség 7.745,688 7.763,767 15.509,455 „ Néhány főbb rovat szerint, Magyarország — Erdélyen kivül, melynek eredményei ilykép már közöltettek, s a korona többi országainak eredmé­nyei a „Hivatalos statistikai füzeteid­ben fognak legközelebb megjelenni. Minden további részletezés a népszámlálásról kiadandó nagy mű­­nek tartatott fen, melyben a számlálás összes ered­ményei valamennyi rovat szerint, százaléko­s vi­­szonyszámokkal és magyarázó szöveggel ellátva s a megyei összegeken kivül járásonkint és váro­­sonkint lesznek befoglalva. E táblázatok már mind elkészültek s a munka megjelenése csupán azon időtől függ, melyet ily nagy mű­ nyomatása megkíván, a nyom­atás pedig­­egyre foly. Budán, 1871. ápril 15 én. Keleti Károly, a népszámlálás vezetésével megbízott országos m. kir. statistikai hivatal főnöke. A párisi lapokból. A „Bien public“ cz. mérsékelt republikánus lap, mely folyvást Párisban jelenik meg s bátor - barczot folytat a commune ellen, ezeket írja a fel­kelők állítólagos győzelmeiről. A commune sürgönyei a foederisták sikerei­ről tudósítják a párisiakat s e sürgönyökben a veszteség mindenkor néhány halott és sebesültre megy csak, mig a versaillesiak vesztesége bor­zasztó. De bármily nagy elővigyázattal tartja is távol a commune a közönséget a körfalaktól, az ütegektől s a csatatérektől, hol a francziák egy­mást gyilkolják, néha mégis sikerül e gyászos rejtélyen keresztül pillantani, így bizonyos egyén erőszakolva a csatatérre hurczolva, saját szemeivel látott tegnap­ egy házat Neuillyben, mely egészen tele volt tömve elhullott nemzetőrökkel, kik nem harczolva estek ott el, hanem a csata után há­nyattak ott lakásra. — Továbbá előkelő emberek­től hallottuk, kik Asniéresben lakván Parisba jöttek be, hogy Asniéresben egyetlen versaillesi katona sincsen, valamint Grande-Jatte félszigeten avagy Levalloisban sem, hogy a párisiak ágyúikat nem a csapatokra, de a házakra irányozzák, melye­ket megszállva gyanítanak s igy lerombolnak mindent csupa puffogatási előszeretetből. A „Commune" cz. vörös lap közelebbi szá­mában erélyesen kikel a Vendôme téri Napoleon­­szobor lerombolása ellen. Nem rég szerencsét kívántunk, úgymond, a communenek tevékenységéhez s most arra kérjük, ne vesszitse azt el részletekben. Neki valóban van egyéb dolga is, mint a szobrok elpusztítása s mun­kásait helyesebben alkalmazhatja a közfalakon, mint valamely közemlék lerombolásánál. — Néze­tünk szerint e rendelet gyermekes. De vizsgáljuk meg nem tekintve a körülményeket. Helytelen e rendelet, amennyiben általa a commune túllépi illetékessége határait. V­lamely főváros emlékoszlopai az egész ország tulajdonát képezik, ez eset a vendôme-szobornál még inkább áll, mint bármely másnál, mert hadseregeit ma­gasztalja. Tudnunk kell tehát, mikép vélekedik e tárgyban az ország s bizonyos, hogy a lerombo­lást egyetlen franczia falu sem helyesné. Gondolják meg ezt a városházán s jusson eszekbe, hogy a kormányok nem nagy vétkek, de apró hibák által buknak meg. Némely templo­mok bezárása s a vendôme-szobor lerombolása ingyenes ellenségeskedést fog támasztani a com­mune számára. Ti nem vagytok bölcsészek, kik­nek valamely bölcsésztestületet kellene meggyőz­nötök , ti emberek­­ vagytok, kiknek az apró em­beri szenvedélyekkel kell számolnotok. Azt hiszitek, hogy e szobrot megsemmisítve véget vettek a napóleoni legendának? Épen ellen­kezőleg, fel fogjátok támasztani. Felkeltitek az emlékeket s a sajnálkozást. Minő különös mániája minden kormánynak azt hinni, hogy megsemmisít valamely eszmét, mihelyt annak külalakját el­törli. Az indok, melyből rendeletetek kiindul, épúgy alkalmazható a diadalívre, mint a Napoleon szobor­­­­ra. Ha tehát fenhagyják amazt a versaillesiak nektek, hogy logikai következetességgel járjatok el, azt is le kell rombolnotok. Aztán, nem kell-e csakhamar ilyforma rendeletet kiadnotok: „Tekint­ve, hogy a Louvre és a tuileriák a barbárság em­lékei, mivel zsarnokok menhelyéül szolgáltak s örökös sértésül tekinthetők a népfenséggel szem­ben stb. stb.: a Louvre és a tuileriák lerombolan­­­dók.“ — A jövő nap jő aztán a másik ilyenfor­mán : „Tekintve, hogy a párisi székesegyház a babonás hit emlékoszlopa stb. stb.: a párisi Notre- Dame lerombolandó.“ S ez lesz sorsa egymásután valamennyi em­léképületnek. Nem hallottuk e már is, hogy a versaillesi palotát le kell rombolni. — Az emlé­kekhez nyúlni komolyabb dolog, mint az embere­ket érinteni. Amaz eljárással több gyűlöletet von­tak magatokra s nem menekültek meg egyetlen ellenségtektől sem. Az ily eljárás továbbá kicsinyes is. Félni látszik az ember áltatok. Hagyjátok el tehát, térjetek vissza a szabadsághoz , hagyjatok beszél­ni, írni, hagyjátok a nőket imádkozni. Ne utánoz­zátok a gyermeket, ki megbeszulni véli magát, midőn a falat veri; a fal ártatlan. Communisták, ismételjük, nektek egészen más kötelességnek van ! A „Le Rappel“ ez. lapban olvassuk. A repub­likánus unió 15-én alakult meg Páris jogainak védelmére. Elnöksége három tagból áll, kik közöl egyik lesz a tulajdonképeni elnök. Egyegy tagja helyett minden két hétben újabb választható. A kilépett elnök csak kilépése után két hét múlva választható ismét be az elnökségbe. Tegnap meg­­választották Floquet Károly, Villeneuve orvos és Loiseau-Pinson. Titkárok Lefèvre Andor és Is­­ambert, pénztárnok Bonvalet. A „Mot d’ Ordre“ szerint a rurális kémek feljelentése folytán ma (15-én) reggel a commune kilencz delegáltját fogták el St-Denisben a poro­szok. E rurálisok különben is javu­latlanok; ma reggel ismét megkezdték a csatározást; először Vanves északi részét rohanták meg, majd egész tömegben az ellenkező oldalra verették magukat, hol azonban élénk tűzzel fogadtatván csakhamar visszaverettek.

Next