Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-01 / 227. szám

Előfizetési árak: fiigém ívre • 2 20 ft. — kr. I Évnegyedre .2 5 ft, — kri Félévre , . . 10 „ — , | Egy hónapra 1 t 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Pesten, b&lványutcza 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem villalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finnepre következő napon. A lapot illetO reelamátiólí Légrády testvérek irodájába (2 eas-uteza 24. is.) intézendő!*. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 ks, beigtatásáért . , » . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utoza 14« •■ám« Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschltz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. 227. szám. Hétfő, május 1. 1871. III. évfolyam. A delegatió-választás. (M.) Jókai Mór azt is érintette teg­napi czikkében, mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna. Azt tenné sze­rinte ugyanis, hogy szinte csak saját tag­jaiból alkotná össze a delegatiót. Tisza Kál­mánnak mai czikkében, mely, mint hiszem, már korábban volt megírva, erre nincs sem­mi vonatkozás; nem tudom kívánt volna-e e tárgyra kiterjeszkedni; legyen szabad ne­kem egy pár észrevételt koczkáztatni. Mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna — ezt vitatni, nézetem sze­rint, felesleges, miután meglehet, hogy ak­ként fordulnak akkorára a viszonyok, hogy nem is állunk szemben azon feladattal, hogy választani kell delegatiót. Megeshetik, hogy a Lajtán túl nem választanak, sőt az sincs a lehetlenség határán kívül, hogy az osz­trák birodalom úgy, mint most áll, létezni megszűnik. Mire való volna tehát előre programmot készíteni oly eventualitásra, melynek bekövetkezhetése még kétséges. S mire való e miatt most már kétféleképen beszélő emberek csoportjába osztani pártun­kat, azokéba t. i., kik azt mondják, hogy semmi esetre sem mennének a delegatióba, s azokéba, kik azt mondhatnák, hogy mi tűrés tagadás, el kellene biz oda menni. Elvi szempontból a baloldal tagjai közt a delegatióra nézve nincs differentia ; az azonban, micsoda eljárás volna legczélszerü- ebb e rósz intézmény megszüntetésére, azon körbe tartozik, hol már azt mondjuk: a po­litika az exigentiák tudománya. Annyi bizonyos, hogy baloldali kor­mány és országgyűlési többség legelső fel­adatának tartaná a delegatió megszünte­tését eszközölni. Lehetnének azonban oly körülmények, melyek közt kormány és or­szággyűlés szükségesnek tartaná választani még egyszer utoljára delegatiót, nehogy a folyó ügyek fennakadást szenvedjenek, mig az uj helyzet által szükségessé lett változ­tatások elintéztetnek. Lehetnek azonban oly körülmények, hogy a baloldal a dele­gatió eltörlésétől függeszti fel kormányra léptét, s ha ennek folytán más pártból vett kormánynyal akarják folytattatni a kor­mányzást, ez provocálja az országgyűlést, hogy egyenesen megtagadja a delegatió-vá- lasztást. Forradalmi lépés volna-e ez ? Nem; ez csak egy abnormis állapot volna. Az ab- normis állapotoknak pedig Magyarország és Ausztria valóságos classicus földe, az ab­normis helyzetek nekünk megszokott dol­gunk. Abnormitás maga az, hogy több ön­álló ország létezik közös dynastia alatt; abnormitás maga a dualismus; ily alap mellett lehetetlen, hogy nálunk oly rendes legyen az államélet, különösen az alkotmá­nyos élet folyama, mint más egységes ál­lamokban. Azért nem is csoda, hogy két évtized óta történnek itt oly dolgok, me­lyekhez hasonlókat más országok államtör­ténetében hiában keresnénk. Mi Magyaror­szágban még csak annyira mennyire fen- tartottuk azt, hogy az ügyek rendes al­kotmányos kerékvágásban maradjanak, ná­lunk az alkotmányos ösztön a hoszzas gya­korlat folytán erősén ki van fejlődve s a pártok helyes érzéke minden oldalról köz­rehatott mindeddig arra, hogy államéletünk mozgalmában rendet tartsunk. De nézzünk Lajtán túl, s a legnagyobb chaost látjuk már-már mint rendszert meghonosítva, úgy, hogy nem vagyunk képesek követni figye­lemmel és megértéssel az ottani mozgalmak fonalát. Ennek következtében a delegatió választásának megtagadása nem is tenné a birodalomban azt a benyomást, hogy Ma­gyarország a forradalom terére lépett. De hát mindez a körülményektől függ, s én nem tartom szükségesnek, hogy azon eventualitás esetére, ha pártunk többségre jut, már előre szabjuk ki teendőinket s kös­sük meg kezeinket. A mi pedig a most követendő eljárást illeti, hogy a jobboldal csak saját tagjai­ból válassza meg a delegatiót, azt tökéle­tesen helyesnek tartom. Több kilátás van ugyanis arra ily eljárás mellett, hogy a magyar delegatió mint egy ember áll a magyar érdekek mellett, szembeD az osz­trák delegatió val; könnyen megtörténhet­nék az ellenkező akkor, ha a magyar de­legatió tagjai közt is differentiák létezné­nek, melyek — mert emberek vagyunk — átvihetnék az egyeseket a közösen respec- tálandó, de nem mindig tisztán körvonalaz­ható közös hazai érdekek korlátain. Ezért nem tanácsos, hogy pártunk tagjai el vál­lalják a megválasztatást. A párt azonban nem mondhatja ki, hogy ezt tőlük követeli, mert akkor oly valamit követelne, mit mint alkotmányos párt helyesen nem kö­vetelhet, miután alkotmányos párt nem kö­vetelheti azt tagjaitól, hogy ne teljesítse­nek oly feladatot, mely a fenálló törvények kifolyása. Azon esetre pedig, ha a jobbol­dal eltérve eddigi eljárásától, bármi okból baloldali tagokat választana be, részemről nem osztom azon nézetet, hogy a megvá­lasztottak kötelesek vagy elfogadni a vá­lasztást, vagy lemondani képviselői állá­sukról. Mit mond az. 1867. XII. törvény a lemondásról? A 48. § igy szól: „Ha az egyik vagy másik bizottságnak vala­mely tagja időközben meghalna vagy törvényes Ítélet által fosztatnék meg sza­badságától, úgy szintén, ha állásáról ala­pos okoknál fogva lemondana, az ekkép megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő/' (Ez esetre vá­lasztatnak a póttagok.) A 49. §, szerint ,,a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés, \ agy annak együtt nem létében az illető bizott­ság fog Ítélni.“ Az ,,időközben" szóból világosan lát­szik, hogy a lemondás akadályozása csak a delegatió ülésezésének idejére vonatkozik. Nem is lehetett más a törvény meghozói­nak intentiója mint az, hogy a két dele­gatió tagjainak egyenlő száma a közös sza­vazás esetére biztosítva legyen. Se a tör­vény betűje, se annak szelleme nem vo- natkozhatik arra, ha a megválasztott ta­gok a tagsági állás el nem vállalását mind­járt megválasztatásuk után s a delegatió ülésezésének megkezdése előtt kijelentik. Akkor nem „időközben“ történik a lemon­dás (különben is különböző két fogalom a lemondás és a föl nem vállalás) az or­szággyűlésnek pedig módjában áll mindjárt másokat választani. Ha kényszerítést akart volna a tör­vény alkalmazni, ki kellett volna azt is mondani, hogy a delegatióba menni vona­kodó képviselő képviselői állásától megtosz- tatik, mert kényszer büntetés nélkül nem létezhet; ily büntetést szabni azonban ter­mészetesen nem lehetett. Ez nézetem a választatás elvállalásáról. A mi pedig azon kérdést illeti, részt kell-e venni a választásban, vagy nem? nézetem szerint a képviselőnek állása különböző, mi­dőn valamely javaslatra szavaz, és midőn valamely személyt egy vagy más functióra választ. Midőn valamely törvényre, vagy határozatra szavaz, szem előtt tartja az ember, mi volna legjobb a közjóra nézve, s miután azt tartja a közjóra nézve leg­jobbnak, mit pártállásánál fogva mint elvet vagy nézetet elfogad, szavaz a pártállás szerint. Midőn választ, szeme előtt tartja, melyik személy volna legalkalmasabb azon functióra, melyre választatik; s ha már most alkalmasabbnak vél bizonyos functióra oly személyt, ki nem tartozik pártjához, azt kell megválasztania. És miután a jelen esetben a fenemlitett körülményeknél fogva a többség tagjai alkalmasabbak a delega- tusi funetiók teljesítésére, igen természetes, hogy baloldali képviselőknek nemcsak lehet szavazniok jobboldali tagokra, de épen csak­is olyanokra kell szavazniok. Arról tehát nézetem szerint kétség nem lehet, hogy mi, ha választunk, milyen pártbelieket válasz- szunk s ez tisztában lévén, már félig meg van oldva azon kérdés, kell-e átalában a választásban részt venni, vagy nem. S erre nézve azt tartom, hogy azért szükséges leg­alább a párt egy részének a választásban részt venni, nehogy úgy látszassák, mintha a párt abstentióra kötelezné tagjait, mit nem tehetne helyesen, törvényben lévén a delegatió s igy törvény szerinti képviselői feladat és functió a delegatió-választás. Hogy sokan, vagy kevesen vesznek-e részt ezen functióban, az közönyös ; részemről azért veszek benne részt, mivel képviselőtársaim magammal együtt oly legyőzhetlen ellen­szenvvel viseltetnek ezen átkos institutió iránt, hogy a tömeges abstentió egyszer csakugyan úgy fogna kinézhetni, mint ha pártmegállapodás volna. Mocsáry Lajos. Bécsi levél. — April 29. — Ha magyar ember Becsbe érkezik, magán­ügyei mellett sem mulaszthatja el a politikai kö­rülmények vizsgálásait; én is ezt tevém, s nem­csak hogy minden alkalmat megragadtam az irány­adó körök véleményének kitudására, — de a pár­tok állásának megfigyelése végett tegnap az al- sóliáz tanácskozását is végig hallgattam. Ki a pártok állását az alsóházi szavazásokból kívánná megítélni, igen tévedhetne, mert itt csak töredékek és nem pártok léteznek. Az elnök Hopfen ur, kinek erőteljes férfias hangját, értelmes előadását a ház minden zugá­ban meg lehetett érteni, megnyitotta az ülést s több rendbeli jelentéseket tett. Azután Jirecsek miniszter egy hozzá in­tézett interpellatióra felelt, bár a miniszteri pa­dokkal szemben levő karzaton az első sorban ül­tem, alig vehettem ki egypár szó értelmét, — azt azonban tapasztaltam,hogy a közlőtt iaterpeliatióra Írásban válaszolt — mint különben én igen helyes­nek tartok, — mert különösen fontosabb interpel- látiók alkalmával adandó feleletek, nem nyújthat­nak alkalmat a visszatetsző szavak vagy kitételek kiigazítására — vagy a gyorsírók elferdítésére. Ezen felelet után kérdést tett az elnök, hogy a ház a landtagok jogainak szélesbitésére vonatkozó*[törvéuyj avaslatot miként óhajtja tár. gyalni. Amit e tárgyban a kormány szándékáról a legmegbízhatóbb körökben hallottam, — körülbe­lül ide megy ki: A kormány ezen törvényjavaslatot nem ve­szi egészen komolyan. Nem csinál belőle kabinel- kérdést. Ha elvetik, azt fogja mondani: ezen az nton nem lehet semmire se menni s elő fogja terjeszteni a lengyelekkel való kiegyezkedést, mint megtör­tént factumot. A lengyelek sokkal kevesebbel megelégednek, mint a mennyit mi p. o. Horvátországnak nyúj­tottunk : nem kívánják az administrate teljes különválasztását, — egy táreza nélküli miniszter­rel is megelégedtek, — kívánalmaik: „a , fő tör­vényszéknek Lembergbe áttétele, belügyeik keze­lése iskolai ügyeik felett való rendelkezés s több csekélyebb jelentőségű kívánalmak; a di­rect választásokat ők sem óhajtják. Nem igy azonban a csehek, kik az októberi diplomával már ma be nem érnék s ragaszkodnak a declaratiójukban kifejezett követelményekhez, ne­vezetesen : Minden Csehországot illető törvény hozatala és megváltoztatása iránt egyedül a cseh országgyű­lés illetékes. , Az adó minden nemeinek meghatározása, beszedése, ellenőrzése, a cseh képviselöházat illet­né, továbbá: A katonaság számának meghatározása és annak mozgósítása, kölcsön felvétele és minden pénzügyi operatióuak elfogadása vagy visszauta­sítása. A csehek hozzájárulása nélkül csinált adós­ságok elfogadása vagy visszautasítás a. Nemzetgazdászati intézkedések, nevelésügy, igaz­ságügy, közigazgatás és végre a pragmatiea-sanc- tióban kijelelt esetekben a cseh Korona felőli rendelkezési joga a nemzetnek. Egy ily hatáskörrel felruházott országgyű­lésből keletkezendő felelős cseh minisztérium ke­zelné a fenebbi ügyeket. Ezekben vonhatók össze a cseh köve­telések. Ennyit a jelenlegi minisztérium sem szándé­kozik megadni; banem miként fentebb emlitém, a galicziai kiegyezkedést a ház elébe terjesztik s annak elfogadására már a többség meglenne. (?) Akkor ezután ugyanannyi joggal megkinálandják a cseheket is s ha meg nem t-légesznek, mint ki­sebbséggel, mit sem gondolnak velők hanem a kor­mány folytatni fogja az általa választott utat; innét magyarázható meg az, hogy a kormány, melyet t gyeukint, és egészben az összes pártok, az ösz- szes sajtó elitéit már tetemes pártot szerzett a nem igen consequens — pártáruyalatokból. Sokszor szólaltak jfel a jobboldali lapok s a jobboldal tagjai a magyar ellenzék kíméletlensége miatt, de ha figyelemmel kisérték a bécsi lapokat, midőn a minisztereket most is „ismeretlen sem misége k‘‘-nek nevezik, el kell ismerniök, hogy mi a személyeskedést soha ennyire nem vit- íük s hogy, ha mi támadásokat intézünk, azoknak rendesen tárgya és alapja van. Én ugyan azt tartom, hogy a magánéletben lehetünk jóbarátok, tisztelhetjük, becsülhetjük egymást, de a politikai pártok, melyek egymás 'ételére, életére törnek, kíméletet nem ismerhetnek, mindamellett azonban a szükségtelen személyes­kedést, becsmérlő, fitymáló gorombaságokat, me­lyekkel a bécsi lapok telvék, részemről nem he­lyeselhetem. Visszatérvén az alsóház tárgyalásaira, a na­pirend szerint: 2 A közjegyzők rendszeresítésére s bizonyos jogi ügyek és az aláírások hitelesítésére vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása lévén szőnye­gen, a tárgyalást dr. Zaillner hosszú, unalmas, ke­véssé érthető előadással, melynek nagy részét mi­ként maga emlité, &z átalános tárgyalásnál is fel­hozta, nyitotta meg. Mellőzve dr. Knoll, dr. Hauisch jelentéktelen beszédjét, Fux képviselő előadását kell kie­melnem. Beszéde, modora egy kissé sebes, de igen érthető; hangja erőteljes és emelkedett, áthatva a meggyőződés érzetétől; kiejtése igen szép, ment minden provincialismustól. Előadta, hogy a törvényeknek a nép szoká­saiból, a közvéleményből kell fejlődni s a szük­ségnek megfelelni; bogy a parlamentárismus ha­zájában, Augliában soha sem hoz a minisztérium oly törvényt a ház elé, melyet a közvélemény nem követel. Az aláírások hitelesítése vexatiónak fogja kitenni a feleket, s hogy ezt Ausztriában sehol se követelik, s bár a minisztérium nagyon coquettiroz a landtagokkal, mégis ezen törvényt egy landtag sem sürgette. Gunyuyal folytatta tovább, hogy a mostani erős minisztérium magának rémképeket alkot s azon rémképektől féltében hoz javaslatba oly törvényeket, melyeknek sem szükségessége, sem gyakorlati haszna fen nem forog. Az igazságügyminiszter dr. Habietinek felelt halkan, sokszor érthetetlenül hosszasan, a törvény- javaslatok ellen felhozott érvekre; felemlité, mi­szerint az eddigi törvények hiányosak, a közfor­galom nagyságának meg nem felelnek ; az aláírá­sok hitelesítése által a csalásnak még eshetőségét is ki kell zárni, s különösen a házastársak között keletkezett okmányok s azoknak a nagy közönséget sokszor tetemesen kárositó következményei mi­att, mulhatlan szükség van a tárgyalás alatt levő törvényre. A halk előadás vége felé emelkedettebbé válván, annak érthetőséget kölcsönzött, — átalá­ban Habietineknél a logikai gondolkozást helyes érvelést és beszéde helyes beosztását fel kellett ismernem. A ház a javaslat 4 szakaszát egy szó több­séggel elfogadta s a módositványok elestek. A szavazások alkalmával minden oldalán voltak a háznak felkelők, s igy a pártok állásá­ról nem bírtam magamnak tájékozást szerezni. Hétfőn magán ügyeimet végzem s megnézem a Prater-Fabrtot; és kedden reggelre Pesten leszek, remélvén, hogy akkorára az országgyűlési tanács­kozások megkezdődnek. Móricz Pál. Pest, április 30. A 25-ös bizottság mai ülésében felvétetett a bizottság részéről beadandó törvényjavaslat. Lé­nyeges helyreigazítás a helyek lajstromában (mely az 1. §-t képezi) abban történt, bogy a kimaradt kőrös-ladányi jbiróság mint Debreczenhez tartozó beigtattatott. Ezután némi módosításokkal az eredati szer­kezeten, a törvényjavaslat többi szakaszai követ­kezőleg állapíttatnak meg. 2. §• Bányaügyekben a következő törvényszékek ruházt ittak fel birói hatósággal: 1) A pesti kir. törvényszék: a pesti, budai, kecskeméti, kalocsai, kis-kun-lialasi, székesfehér- rári, esztergomi, egri, gyöngyösi, szolnoki, jászbe- vényi, karczagi, szegedi, hold-mező-vásárhelyi, soproni, győri, magyaróvári, szombathelyi, kősze­gi, szeut-gotthardi, zala-egerszegi, nagy-kanizsai, Csáktornyái, pécsi, szegszárdi, veszprémi, pá­pai, kaposvári, és komáromi törvényszékek te­rületein ; 2) A selmeczi kir. törvényszék: a sel­meczi, Ipolysági, pozsonyi, nagy-szombati, nyitrai, szeniczai, pöstyéni, trencséni, zsolnai, turócz-sz.- mártoni, aranyos maróti, beszterczebányai, balassa­gyarmati és losonczi törvényszékek területein: 3) A rosnyóí kir. törvényszék : a rosnyói, rimaszombati, tornai, kassai és miskolezi törvény­székek területein; 4) A lőcsei kir. törvényszék: a lőcsei, késmárki, eperjesi, sátoralyaujhelyi, homonnai, to­kaji, ungvári, liptó-sz.-miklósi és alsó-kubini tör­vényszékek területein; 5) A nagybányai kir. törvényszék: a nagybányai, szatmárnémeti, nagykárolyi, debre- czeni, nagyváradi, belényesi, nagy szalontai, szé­kelyhídi, békés-gyulai, szarvasi/aradi, borosjenöi, makói, nyíregyházi, hajdúböszörményi, beregszászi, nagyszöllősi, mármarosszigetijiuszti, szilágysomlyói, zilahi és nagysomkuti törvényszékek területein; 6) az oraviczai kir. törvényszék: az ora- viczai, lugosi, temesvári, verseczi, nagybecskereki, nagykikindai, zombori, szabadkai, bajai újvidéki, és ó-becsei törvényszékek területein; 7) Az abrudbányai kir. törvényszék: a marosvásárhelyi királyi tábla s a kőrösbányai királyi törvényszék területein. 3. §. Az esküdtszékek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig. Sajtó utján elkövetett oly büntetendő cselek- vények lelett, a melyek esküdtszék elibe utalvák, a következő törvényszékek ruháztatnak föl birói hatósággal: 1. A pesti kir. törvényszék: a pesti budai, kecskeméti, kalocsai, kis-kun-halasi, balas- sa-gyarmati, losonczi, székesfehérvári, esztergomi, komáromi, selmeczbányai, Ipolysági, egri, gyön­gyösi, szolnoki, jászberényi, karczagi, szegedi, hold- mezövásárhelyi, szabadkai, zombori, bajai, újvidéki és ó becsei törvényszékek területein ; 2. A pécsi kir. törvényszék: a pé­csi, kaposvári, és szegszárdi törvényszékek terü­letein ; 3. A szombathelyi kir. törvény­szék: a szombathelyi, szt-gothardi, kőszegi, sop­roni, zalaegerszegi, nagykanizsai és Csáktornyái törvényszékek területein ; 4 A győri kir. törvényszék: a győri magyar-óvári, veszprémi és pápai törvényszékek területein. 5. A pozsonyi kir. törvényszék, a pozsonyi, nagyszombati, beszterczebányai, aranyos- maróthi, nyitrai, szendrei, pöstyéni, trencséni, zsol­nai, alsó-kubini, turócz sz. mártoni törvényszékek területeire. 6.. Az aradi kir. törvényszék: az aradi, borosjenöi, békés-gyulai, szarvasi, makói, körösbányai, lugosi, oraviczai, temesvári, verseczi, negybecskereki és nagykikindai törvényszékek te­rületein. 7. A debreczeni kir. törvényszék: a debreczeni, nagyváradi, belényesi, nagyszalontai, székelyhídi, marmarosszigeti, huszti, szathmár-né- methi, nagykárolyi, nagybányai, szilágy-somlyói, zilahi, nagysomkuti nyiregyházi és hajdúböször­ményi törvényszékek területein. 8. A kassai kir. törvényszék: a kas­sai, miskolezi, lőcsei, késmárki, liptó szent-miklósi, rimaszombati, rosnyói, tornai, eperjesi, sátoralja­újhelyi, homonnai, tokaji, beregszászi, ungvári és nagyszöllősi törvényszékeit területein; 9. A kolozsvári kir. törvényszék: a kolozsvári, tordai, szamosujvári, enyedi, gyulafe­hérvári, abrudbányai, és deési törvényszékek terü­letein. 10. Anagyszebeni kir. törvényszék a nagyszebeni fogarasi, brassói, segesvári, med- gyesi, dévai és hátszegi törvényszékek területein; 11. Ama r o svá s á r h e ly i kir. törvény­szék : a marozvásárbelyi, szászrégeni, naszódi, b szterczei, erzsébetvárosi, sepsi szgyörgyi, kéz divásárhelyi, Csíkszeredái, gyergyó sztmiklósi és székely-udvarhelyi törvényszékek területeinJ 4- §• A budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék kerülete a pesti és budai első folyamo- dósu kir. törvényszékek kerületével ugyanazonos. 5. §. A mely törvényhatóságok területén egynél több törvényszék állittatik fel, ha ezek közül egyik vagy másik, akár a helyiségek telies hiánya, akár pedig az ezek beszerzésére s átalakítására megki- vántató hosszabb idő miatt nem volna azonnal életbeléptethető : annak hatáskörét, az igazságügy miniszter ideiglenesen, egy más, ugyanazon tör­vényhatóság területén létező törvényszékre fogja átruházni. 6. §. Az egyes jbságok területét az illető törv. hatóságoknak s azok által az érdekelt községek­nek meghallgatása után az igazs. miniszter hatá­rozza meg. A járásbíróságok rendesen ugyanazon törv. hatóság községeiből alakítandók, a melyekhezjazok székhelye tartozik; területük körei azonban min­denesetre olykép kerekitendők ki, hogy azoknak minden egyes részei egymással közvetlen kapcso­latban álljanak. Ha e miatt, vagy egyes községek folyamo­dása folytán kivételesen egyik vagy másik jbiró­ság területe több thatóságból lenne alakítandó, a miniszter ez iránti intézkedése ideiglenes leend s azt jóváhagyás és beczikkelyezés végett az orsz. gyűlésnek bejelenteni tartozik. 7. §• Az igazságügyminiszter az első folyamodásu kir. bíróságok tettleges működésének megkezdésé­től számitandó két év lefolytéval, pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni, min den egyes'törvényszék s járásbíróság ügyforgalmáról: hogy azok alapján akkor, a törvényhozás mind a bíróságok számát, mind azok kerületét és beosztá­sát, mind pedig a bírói létszámot véglegesen meg­állapíthassa. 8. §. Az elsőfolyamodási kir törvényszékek,ügyész­ségek és járásbíróságok személyzetének járandósá­gai következőleg állapíttatnak meg: (rovatos kimutatás.) 9. §• Az első-folyamodásr törvényszékek, ügyészsé­gek és járásbíróságok részére a következő átlagok állapittatnak meg: (rovatos kimutatás) 10. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügy- miniszter bizatik meg. Buda és Pest e g y e s it é s e kér­désében, melyről mai lapunkban mi is szólottunk, a „Pesti Napló“ az enquete tagjától egy levelet közöl, melyben elősorolja az egyesítés mellett az enquete tárgyalásoknál fölmerült hatalmas érve­ket, melyek minden kétségen kívül helyezik, hogy nagy és virágzó fővárost csak úgy teremthetünk, ha Budát Pesttel haladék nélkül egyesítjük. A pesti Dunapartot már most is teljesen ellepte a kereskedelem, ugyanez fog történni, ha a budai Dunapart rendezve lesz; mesés gyorsa­sággal fognak ott is fölemelkedui a nagy és szép házak, s a Duna két partját oly házsorok fogják beszegni, melyek a kereskedelemnek gyülhelyet, a szemnek élvezetet fognak nyújtani. A Pesten kikötő hajók már most sem találnak gyakran helyet, hová vonuljanak később, ha majd a keres­kedelem még nagyobb mérveket fog ölteni, ba nem a budai partra? Budának vannak oly tulaj­donai, melyek a fejlődést nemcsak nem akadályoz­zák, banem egyenesen biztosítják. Ezek közül megemlittettek 1. a budai hegyek; 2. a számos gyógyforrás; 3. hogy Buda az uralkodó és a kor­mány székhelye : ott van a minisztérium nagy része. Egy nagy szép főváros közel fekvő hegyek nél­kül nem is goudolható, s e mulató s üdítő helyek a legjobb visszahatással vannak a szomszéd-városra. A gyógyforrások valóságos kincsbányát képeznek, fájdalom, azonban olyat, melyet távolról sem ak­náznak ki eléggé. Maguk e gyógyforrások, ha Németország valamely városában léteznének, már rég világvárossá emelték volna e helyet. Nálunk a term szetadta kincset nem használják föl a gaz­dagodás és fejlődés hatalmas tényezőjetii. — Aslavoniai s ezekkkel kapcsolatos h a tár ő r vi d é k i v a su t ak ügye, mint a hiv. lap mai száma Írja, a legközelebbi napokban az eddiginél kedvezőbb stádiumba lépett,és pedig nem­csak az eszék-sziszeki, mitrovitz-gradiskai pályák ügye, melyekről az 1870. törvény rendelkezik, banem egyátalában mindazon vonalaké, melyek a p.dgári s határőrvidéki területet együttesen vagy csak az utolsót magában érintik. E vasutak létesítése s jelesül az eszék-szi- szek-károlyvárosi, gradiska-mitroviczi vonalaké, magában a törvényben oly feltételekhez volt kötve, melyek betöltése nem csupán a magyar kormány-, s jelesül a közlekedési minisztériumtól függött. E feltételek legnagyobb része, s különösen az ál­lam járulékok módozata a legközelebbi napokban megoldást nyert. Mindezek folytán az engedélyezési tárgyalá­sok a napokban hivatalosan meg fognak indíttat­ni, mindenekelőtt az 1870. törvények által kije­lölt vonalakra, névszerint az eszék-sziszekire s mit- roricz-gradiskai ra egy Hitessen. Azt hisszük, hogy az örvendetes hir nemcsak a slavoniai megyékre, hanem az egész országra nézve kedvező benyomást fog gyakorolni, mivel nemcsak a kereskedelmi érdekeknek tétetik elég, hanem azért is, mert a közvélemény megszokta ked­vesen tekinteni mindazt, mi által a társországok óhajtásai kielégittetnek. Hasonlólag kedvezőknek mutatkoznak a ki­látások keleti pályáink csatlakozására nézve a du- nafejedelemségi határokon. A múlt őszi és téli hadviselések által előidézett pénz- és politikai krí­zisek, s utóljára a fejedelemségekben egymást kö­vető miniszteri válságok után a jelenlegi romániai kormány aláírta a csatlakozási szerződést, melynek tervezetét a magyar kormány Bukarestbe már ré­gebben küldötte meg. A szerződés aláirva már a külügyminiszté­riumban van. E hírre — jelesül a temesvár-orso- vai vonalra nézve — az erre hivatott 2 nagyobb társulat — értjük az osztrák állam- s a tiszavi- déki vasutat — egyenkint vagy? együttesen, — komolyan foglalkoznak az engedély megnyerésére nézve. A tárgyalások remélhetőleg ez utolsó csat­lakozásra nézve is legközelebb meg fognak indít­tatni, s kétség nincs benne, hogy úgy a tárgyalá­sok eredménye valamint maga a csatlakozási szer­ződés, ha nemis ezen ülésszak alatt, de a leg­közelebb megújítandó ülésszakban a képviselő­háznak a kormány által elő fog terjesztetni. Páris, ápril 21. (S a j át levelezőnktől.) A commune programmja nem elégítette ki a kedélyeket, kivévén pártosait, kikért felesleges volt a fáradság. Mindenki azt kérdi: ha ily szé­pen szól a commune hivatalos lapjának egyik ha­sábja, miért nyomatta az azt meghazudtoló be-1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék