Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-01 / 227. szám

Előfizetési árak: fi­gém ívre • 2­20 ft. — kr. I Évnegyedre .2­5 ft. — kb­ Félévre . . . 10­0 — . | Egy hónapra 1­­­80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pesten, bálványutcza 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finnepre következő napon. A lapot illető reklamátiól a Légrády testvérek irodájába (2 eas­ utera 24. is.) intézendő!*. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt­ tér egy petit sora 80 ks. beigtatásáért . . » . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­ utcza 14« •■ám« Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. 227. szám. Hétfő, május 1. 1871. III. évfolyam. A delegatió-választás. (M.) Jókai Mór azt is érintette teg­napi czikkében, mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna. Azt tenné sze­rinte ugyanis, hogy szinte csak saját tag­jaiból alkotná össze a delegátiót. Tisza Kál­mánnak mai czikkében, mely, mint hiszem, már korábban volt megírva, erre nincs sem­mi vonatkozás; nem tudom kívánt volna-e e tárgyra kiterjeszkedni; legyen szabad ne­kem egy pár észrevételt koc­káztatni. Mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna­­ ezt vitatni, nézetem sze­rint, felesleges, miután meglehet, hogy ak­ként fordulnak akkorára a viszonyok, hogy nem is állunk szemben azon feladattal, hogy választani kell delegátiót. Megeshetik, hogy a Lajtán túl nem választanak, sőt az sincs a lehetlenség határán kívül, hogy az osz­trák birodalom úgy, mint most áll, létezni megszűnik. Mire való volna tehát előre programmot készíteni oly eventualitásra, melynek bekövetkeztetése még kétséges. S mire való e miatt most már kétféleképen beszélő emberek csoportjába osztani pártun­kat, azokéba t. i., kik azt mondják, hogy semmi esetre sem mennének a delegatióba, s azokéba, kik azt mondhatnák, hogy mi tűrés tagadás, el kellene lesz oda menni. Elvi szempontból a baloldal tagjai közt a delegatióra nézve nincs differencia , az azonban, micsoda eljárás volna legczélszerű­­ebb e­gosz intézmény megszüntetésére, azon körbe tartozik, hol már azt mondjuk: a po­litika az exigenciák tudománya. Annyi bizonyos, hogy baloldali kor­mány és országgyűlési többség legelső fel­adatának tartaná a delegatió megszünte­tését eszközölni. Lehetnének azonban oly körülmények, melyek közt kormány és or­szággyűlés szükségesnek tartaná választani még egyszer utoljára delegatiót, nehogy a folyó ügyek fennakadást szenvedjenek, míg az új helyzet által szükségessé lett változ­tatások elintéztetnek. Lehetnek azonban oly körülmények, hogy a baloldal a dele­gáció eltörlésétől függeszti fel kormányra léptét, s ha ennek folytán más pártból vett kormánynyal akarják folytattatni a kor­mányzást, ez provokálja az országgyűlést, hogy egyenesen megtagadja a delegátió-vá­­lasztást. Forradalmi lépés volna-e ez ? Nem, ez csak egy abnormis állapot volna. Az ab­­normis állapotoknak pedig Magyarország és Ausztria valóságos classicus földe, az ab­normis helyzetek nekünk megszokott dol­gunk. Abnormitás maga az, hogy több ön­álló ország létezik közös dynastia alatt; abnormitás maga a dualizmus; ily alap mellett lehetetlen, hogy nálunk oly rendes legyen az államélet, különösen az alkotmá­nyos élet folyama, mint más egységes ál­lamokban. Azért nem is csoda, hogy két évtized óta történnek itt oly dolgok, me­lyekhez hasonlókat más országok államtör­ténetében hiába­ keresnénk. Mi Magyaror­szágban még csak annyira mennyire fen­­tartottuk azt, hogy az ügyek rendes al­kotmányos kerékvágásban maradjanak, ná­lunk az alkotmányos ösztön a hosszas gya­korlat folytán erősen ki van fejlődve s a pártok helyes értéke minden oldalról köz­rehatott mindeddig arra, hogy államéletünk mozgalmában rendet tartsunk. De nézzünk Lajtán túl, s a legnagyobb c­aost látjuk már-már mint rendszert meghonosítva, úgy, hogy nem vagyunk képesek követni figye­lemmel és megértéssel az ottani mozgalmak fonalát. Ennek következtében a delegátió választásának megtagadása nem is tenné a birodalomban azt a benyomást, hogy Ma­gyarország a forradalom terére lépett. De hát mindez a körülményektől függ, s én nem tartom szükségesnek, hogy azon eventualitás esetére, ha pártunk többségre jut, már előre szabjuk ki teendőinket s kös­sük meg kezeinket. A­mi pedig a most követendő eljárást illeti, hogy a jobboldal csak saját tagjai­ból válassza meg a delegációt, azt tökéle­tesen helyesnek tartom. Több kilátás van ugyanis arra ily eljárás mellett, hogy a magyar delegatió mint egy ember áll a magyar érdekek mellett, szemben az osz­trák delegatió­val; könnyen megtörténhet­nék az ellenkező akkor, ha a magyar de­legatió tagjai közt is differentiák létezné­nek, melyek — mert emberek vagyunk — átvihetnék az egyeseket a közösen respec­­tálandó, de nem mindig tisztán körvonalaz­ható közös hazai érdekek korlátain. Ezért nem tanácsos, hogy pártunk tagjai el­vál­lalják a megválasztatást. A párt azonban nem mondhatja ki, hogy ezt tőlük követeli, mert akkor oly valamit követelne, mit mint alkotmányos párt helyesen nem kö­vetelhet, miután alkotmányos párt nem kö­vetelheti azt tagjaitól, hogy ne teljesítse­nek oly feladatot, mely a fenálló törvények kifolyása. Azon esetre pedig, ha a jobbol­dal eltérve eddigi eljárásától, bármi okból baloldali tagokat választana be, részemről nem osztom azon nézetet, hogy a megvá­lasztottak kötelesek vagy elfogadni a vá­lasztást, vagy lemondani képviselői állá­sukról. Mit mond az­ 1867. XII. törvény a lemondásról? A 48. § így szól: „Ha az egyik vagy másik bizottságnak vala­mely tagja időközben meghalna vagy törvényes ítélet által fosztatnék meg sza­badságától, úgy­szintén, ha állásáról ala­pos okoknál fogva lemondana, az ekkér megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő." (Ez esetre vá­lasztatnak a póttagok.) A 49. §. szerint ,,a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés, v­agy annak együtt nem létében az illető bizott­ság fog ítélni.“ Az ,,időközben" szóból világosan lát­szik, hogy a lemondás akadályozása csak a delegáció ülésezésének idejére vonatkozik. Nem is lehetett más a törvény meghozói­nak intenziója mint az, hogy a két dele­gáció tagjainak egyenlő száma a közös sza­vazás esetére biztosítva legyen. Se a tör­vény betűje, se annak szelleme nem vo­­natkozhatik arra, ha a megválasztott ta­gok a tagsági állás el nem vállalását mind­járt megválasztatásuk után s a delegáció ülésezésének megkezdése előtt kijelentik. Akkor nem „időközben“ történik a lemon­dás (különben is különböző két fogalom a lemondás és a föl nem vállalás) az or­szággyűlésnek pedig módjában áll mindjárt másokat választani. Ha kényszerítést akart volna a tör­vény alkalmazni, ki kellett volna azt is mondani, hogy a delegációba menni vona­kodó képviselő képviselői állásától megfosz­­tatik, mert kényszer­büntetés nélkül nem létezhet; ily büntetést szabni azonban ter­mészetesen nem lehetett. Ez nézetem a választatás elvállalásáról. A­mi pedig azon kérdést illeti, részt kell-e venni a választásban, vagy nem? nézetem szerint a képviselőnek állása különböző, mi­dőn valamely javaslatra szavaz, és midőn valamely személyt egy vagy más functióra választ. Midőn valamely törvényre, vagy határozatra szavaz, szem előtt tartja az ember, mi volna legjobb a közjóra nézve, s miután azt tartja a közjóra nézve leg­jobbnak, mit pártállásánál fogva mint elvet vagy nézetet elfogad, szavaz a pártállás szerint. Midőn választ, szeme előtt tartja, melyik személy volna legalkalmasabb azon functióra, melyre választatik; s ha már most alkalmasabbnak vél bizonyos functióra oly személyt, ki nem tartozik pártjához, azt kell megválasztania. És miután a jelen esetben a felemlített körülményeknél fogva a többség tagjai alkalmasabbak a delegá­­tusi functiók teljesítésére, igen természetes, hogy baloldali képviselőknek nemcsak lehet szavazniok jobboldali tagokra, de épen csak­is olyanokra kell szavazniok. Arról tehát nézetem szerint kétség nem lehet, hogy mi, ha választunk, milyen pártbelieket válasz­­szunk s ez tisztában lévén, már félig meg van oldva azon kérdés, kell-e átalában a választásban részt venni, vagy nem. S erre nézve azt tartom, hogy azért szükséges leg­alább a párt egy részének a választásban részt venni, nehogy úgy látszassák, mintha a párt abstenzióra kötelezné tagjait, mit nem tehetne helyesen, törvényben lévén a delegatió s így törvény szerinti képviselői feladat és functió a delegatió-választás. Hogy sokan, vagy kevesen vesznek-e részt ezen functióban, az közönyös ; részemről azért veszek benne részt, mivel képviselőtársaim magammal együtt oly legyőzhetlen ellen­szenvvel viseltetnek ezen átkos institutió iránt, hogy a tömeges abstentió egyszer csakugyan úgy fogna kinézhetni, mint ha pártmegállapodás volna. Mocsáry Lajos: Bécsi levél. — April 29. — Ha magyar ember Bécsbe érkezik, magán­ügyei mellett sem mulaszthatja el a politikai kö­rülmények vizsgálásait; én is ezt tevem, s nem­csak hogy minden alkalmat megragadtam az irány­adó körök véleményének kitudására,­­ de a pár­tok állásának megfigyelése végett tegnap az al­­sóh­áz tanácskozását is végig­hallgattam. Ki a pártok állását az alsóházi szavazásokból kívánná megítélni, igen tévedhetne, mert itt csak töredékek és nem pártok léteznek. Az elnök Hopfen úr, kinek erőteljes férfias hangját, értelmes előadását a ház minden zugá­ban meg lehetett érteni, megnyitotta az ülést s több rendbeli jelentéseket tett. Azután Jirecsek miniszter egy hozzá in­tézett interpellatióra felelt, bár a miniszteri pa­dokkal szemben levő karzaton az első sorban ül­tem, alig vehettem ki egypár szó értelmét, — azt azonban tapasztaltam,hogy a közlött interpellatióra írásban válaszolt — mint különben én igen helyes­nek tartok, — mert különösen fontosabb interpel­­lációk alkalmával adandó feleletek, nem nyújthat­nak alkalmat a visszatetsző szavak vagy kitételek kiigazítására — vagy a gyorsírók elferdítésére. Ezen felelet után kérdést tett az elnök, hogy a ház a landtagok jogainak szélesbítésére vonatkozó ú­ törvényj­avaslatot miként óhajtja tár­­gyalni. Amit e tárgyban a kormány szándékáról a legmegbízhatóbb körökben hallottam,­­ körülbe­lül ide megy ki. A kormány ezen törvényjavaslatot nem ve­szi egészen komolyan. Nem csinál belőle kabinet­­kérdést. Ha elvetik, azt fogja mondani: ezen az úton nem lehet semmire se menni s elő fogja terjeszteni a lengyelekkel való kiegyezkedést, mint megtör­tént factumot. A lengyelek sokkal kevesebbel megelégednek, mint a mennyit mi p. o. Horvátországnak nyúj­tottunk : nem kívánják az administrate teljes különválasztását, — egy tárcza nélküli miniszter­rel is megelégedtek, — kívánalmaik: „a­­ fő tör­vényszéknek Lembergbe áttétele, belügyeik keze­lése iskolai ügyeik felett való rendelkezés s több csekélyebb jelentőségű kívánalmak; a di­rect választásokat ők sem óhajtják. Nem igy azonban a csehek, kik az októberi diplomával már ma be nem érnék s ragaszkodnak a declaratiójukban kifejezett követelményekhez, ne­vezetesen : Minden Csehországot illető törvény hozatala és megváltoztatása iránt egyedül a cseh országgyű­lés illetékes. , Az adó minden nemeinek meghatározása, beszedése, ellenőrzése, a cseh képviselőházat illet­né, továbbá: A katonaság számának meghatározása és annak mozgósítása, kölcsön felvétele és minden pénzügyi operatiónak elfogadása vagy visszauta­sítása. A csehek hozzájárulása nélkül csinált adós­ságok elfogadása vagy visszautasítás­a. Nemzetgazdászati intézkedések, nevelésügy, igaz­ságügy, közigazgatás és végre a pragmatica­ sanc­­tióban kijelölt esetekben a cseh Korona felőli rendelkezési joga a nemzetnek. Egy ily hatáskörrel felruházott országgyű­lésből keletkezendő felelős cseh minisztérium ke­zelné a fenebbi ügyeket. Ezekben vonhatók össze a cseh köve­telések. Ennyit a jelenlegi minisztérium sem szándé­kozik megadni, hanem miként fentebb említem, a galicziai kiegyezkedést a ház elébe terjesztik s annak elfogadására már a többség meglenne. (?) Akkor ezután ugyanannyi joggal megkinálandják a cseheket is s ha meg nem t­légesznek, mint ki­sebbséggel, mit sem gondolnak velők hanem a kor­mány folytatni fogja az általa választott utat; innét magyarázható meg az, hogy a kormány, melyet i­gyenkint, és egészben az összes pártok, az ösz­­szes sajtó elitélt már tetemes pártot szerzett a nem igen consequens­­ pártárnyalatokból. Sokszor szólaltak f fel a jobboldali lapok s a jobboldal tagjai a magyar ellenzék kíméletlensége miatt, de ha figyelemmel kísérték a bécsi lapokat, midőn a minisztereket most is „ismeretlen sem­misége­k‘‘-nek nevezik, el kell ismerniök, hogy mi a személyeskedést soha ennyire nem vit­­tük s hogy, ha mi támadásokat intézünk, azoknak rendesen tárgya és alapja van. Én ugyan azt tartom, hogy a magánéletben lehetünk jóbarátok, tisztelhetjük, becsülhetjük egymást, de a politikai pártok, melyek egymás tételére, életére törnek, kíméletet nem ismerhetnek, mindamellett azonban a szükségtelen személyes­kedést, becsmérlő, fitymáló gorombaságokat, me­lyekkel a bécsi lapok telvék, részemről nem he­lyeselhetem. Visszatérvén az alsóház tárgyalásaira, a na­pirend szerint: „ A közjegyzők rendszeresítésére s bizonyos jogi ügyek és az aláírások hitelesítésére vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása lévén szőnye­gen, a tárgyalást dr. Zaillner hosszú, unalmas, ke­véssé érthető előadással, melynek nagy részét mi­ként maga említé, az átalános tárgyalásnál is fel­hozta, nyitotta meg. Mellőzve dr. Knoll, dr. Hautsch jelentéktelen beszédjét, Fux képviselő előadását kell kie­melnem. Beszéde, modora egy kissé sebes, de igen érthető; hangja erőteljes és emelkedett, áthatva a meggyőződés érzetétől; kiejtése igen szép, ment minden provincialismustól. Előadta, hogy a törvényeknek a nép szoká­saiból, a közvéleményből kell fejlődni s a szük­ségnek megfelelni; hogy a parlamentarismus ha­zájában, Angliában soha sem hoz a minisztérium oly törvényt a ház elé, melyet a közvélemény nem követel. Az aláírások hitelesítése vexatiónak fogja kitenni a feleket, s hogy ezt Ausztriában sehol se követelik, s bár a minisztérium nagyon coquettiroz a landtagokkal, mégis ezen törvényt egy landtag sem sürgette. Gunyuval folytatta tovább, hogy a mostani erős minisztérium magának rémképeket alkot s azon rémképektől féltében hoz javaslatba oly törvényeket, melyeknek sem szükségessége, sem gyakorlati haszna fen nem forog. Az igazságügyminiszter dr. Habietinek felelt halkan, sokszor érthetetlenül hosszasan, a törvény­­javaslatok ellen felhozott érvekre; felemlíté, mi­szerint az eddigi törvények hiányosak, a közfor­galom nagyságának meg nem felelnek ; az aláírá­sok hitelesítése által a csalásnak még eshetőségét is ki kell zárni, s különösen a házastársak között keletkezett okmányok s azoknak a nagy közönséget sokszor tetemesen kárositó következményei mi­att, múlhatlan szükség van a tárgyalás alatt levő törvényre. A halk előadás vége felé emelkedettebbé válván, annak érthetőséget kölcsönzött, á átalá­ban Habietineknél a logikai gondolkozást helyes érvelést és beszéde helyes beosztását fel kellett ismernem. A ház a javaslat 4 szakaszát egy szó több­séggel elfogadta s a módositványok elestek. A szavazások alkalmával minden oldalán voltak a háznak felkelők, s igy a pártok állásá­ról nem bírtam magamnak tájékozást szerezni. Hétfőn magán­ügyeimet végzem s megnézem a Pest, április 30. A 25-ös bizottság mai ülésében felvétetett a bizottság részéről beadandó törvényjavaslat. Lé­nyeges helyreigazítás a helyek lajstromában (mely az 1. §-t képezi) abban történt, hogy a kimaradt kőrös-ladányi­­biróság mint Debreczenhez tartozó beigtattatott. Ezután némi módosításokkal az eredeti szer­kezeten, a törvényjavaslat többi szakaszai követ­kezőleg állapíttatnak meg. 2. §• Bányaügyekben a következő törvényszékek ruházt­attak fel birói hatósággal: 1) A pesti kir. törvényszék: a pesti, budai, kecskeméti, kalocsai, kis-kun-h­alasi, székesfehér­­vári, esztergomi, egri, gyöngyösi, szolnoki, jászbe­­rényi, karczagi, szegedi, hold-mező-vásárhelyi, soproni, győri, magyaróvári, szombathelyi, kősze­gi, szent-gotthárdi, zala­egerszegi, nagy-kanizsai, Csáktornyai, pécsi, szegszárdi, veszprémi, pá­pai, kaposvári, és komáromi törvényszékek te­rületein ; 2) A selmeczi kir. törvényszék: a sel­meczi, ipolysági, pozsonyi, nagy-szombati, nyitrai, szeniczai, pöstyéni, trencséni, zsolnai, turócz-sz.­­mártoni, aranyos­maróti, beszterczebányai, balassa­gyarmati és losonczi törvényszékek területein; 3) A rosnyói kir. törvényszék : a rosnyói, rimaszombati, tornai, kassai és miskolczi törvény­székek területein; 4) A lőcsei kir. törvényszék: a lőcsei, késmárki, eperjesi, sátoraljaujhelyi, homonnai, to­kaji, ungvári, liptó-sz.-miklósi és alsó-kubini tör­vényszékek területein; 5) A nagybányai kir. törvényszék: a nagybányai, szatmárnémeti, nagykárolyi, debre­­czeni, nagyváradi, belényesi, nagy­szalontai, szé­kelyhídi, békés­ gyulai, szarvasi,aradi, borosjenői, makói, nyíregyházi, hajdúböszörményi, beregszászi, nagyszöllősi, mármarosszigeti jiuszti, szilágysomlyói, zilahi és nagysomkuti törvényszékek területein; 6) az oraviczai kir. törvényszék: az ora­­viczai, lugosi, temesvári, verseczi, nagybecskereki, nagykikindai, zombori, szabadkai, bajai újvidéki, és a­ becsei törvényszékek területein. 7) Az abrudbányai kir. törvényszék: a marosvásárhelyi királyi tábla s a kőrösbányai királyi törvényszék területein. 3. §. Az esküdtszékek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig. Sajtó utján elkövetett oly büntetendő cselek­­vények felett, a melyek esküdtszék­ek­be utalvák, a következő törvényszékek ruháztatnak föl birói hatósággal: 1. A pesti kir. törvényszék: a pesti budai, kecskeméti, kalocsai, kis­kun­halasi, balas­­sa­gyarmati, losonczi, székesfehérvári, esztergomi, komáromi, selmeczbányai, ipolysági, egri, gyön­gyösi, szolnoki, jászberényi, karczagi, szegedi, hold­­mezővásárhelyi, szabadkai, zombori, bajai, újvidéki és a becsei törvényszékek területein ; 2. A pécsi kir. törvényszék: a pé­csi, kaposvári, és szegszárdi törvényszékek terü­letein ; 3. A szombathelyi kir. törvény­szék: a szombathelyi, szi­gethárdi, kőszegi, sop­roni, zalaegerszegi, nagykanizsai és Csáktornyai törvényszékek területein ; 4 A győri kir. törvényszék, a győri magyar­óvári, veszprémi és pápai törvényszékek területein. 5. A pozsonyi kir. törvényszék, a pozsonyi, nagyszombati, beszterczebányai, aranyos­­maróthi, nyitrai, szendrei, pöstyéni, trencséni, zsol­nai, alsó-kubini, turócz sz. mártoni törvényszékek területeire. 6­. Az aradi kir. törvényszék: az aradi, borosjenői, békés-gyulai, szarvasi, makói, körösbányai, lugosi, oraviczai, temesvári, verseczi, negybecskereki és nagykikindai törvényszékek te­rületein. 7. A debreczeni kir. törvényszék: a debreczeni, nagyváradi, belényesi, nagyszalontai, székelyhídi, marmarosszigeti, huszti, szathmár-né­­methi, nagykárolyi, nagybányai, szilágy-somlyói, zilahi, nagysomkuti nyiregyházi és hajdúböször­ményi törvényszékek területein. 8. A kassai kir. törvényszék: a kas­sai, miskolczi, lőcsei, késmárki, liptó­szent­miklósi, rimaszombati, rosnyói, tornai, eperjesi, sátoralja­újhelyi, homonnai, tokaji, beregszászi, ungvári és nagyszöllősi törvényszékeit területein; 9. A kolozsvári kir. törvényszék: a kolozsvári, tordai, szamosujvári, enyedi, gyulafe­hérvári, abrudbányai, és deési törvényszékek terü­letein. 10. A nagyszebeni kir. törvényszék a nagyszebeni fogarasi, brassói, segesvári, med­­gyesi, dévai és hátszegi törvényszékek területein. 11. A ma­r­o­svá­s­á­r­h­e­ly­i kir. törvény­szék : a marosvásárhelyi, szászrégeni, naszódi, b­szterczei, erzsébetvárosi, sepsi­szgyörgyi, kéz­divásárhelyi, Csíkszeredai, gyergyó­sztmiklósi és székely-udvarhelyi törvényszékek területein§ 4­ §• A budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék kerülete a pesti és budai első folyamo­­dású kir. törvényszékek kerületével ugyanazonos. 5. §. A mely törvényhatóságok területén egynél több törvényszék állíttatik fel, ha ezek közül egyik vagy másik, akár a helyiségek teljes hiánya, akár pedig az ezek beszerzésére s átalakítására megkí­­vántató hosszabb idő miatt nem volna azonnal életbeléptethető , annak hatáskörét, az igazságügy miniszter ideiglenesen, egy más, ugyanazon tör­vényhatóság területén létező törvényszékre fogja átruházni. 6. §. Az egyes jóságok területét az illető törv. hatóságoknak s azok által az érdekelt községek­nek meghallgatása után az igazi. miniszter hatá­rozza meg. A járásbíróságok rendesen ugyanazon terv­­hatóság községeiből alakítandók, a­melyekhez­ azok székhelye tartozik; területük körei azonban min­denesetre olykér kerekitendők ki, hogy azoknak minden egyes részei egymással közvetlen kapcso­latban álljanak. Ha e miatt, vagy egyes községek folyamo­dása folytán kivételesen egyik vagy másik­­bíró­ság területe több­­­atóságból lenne alakítandó, a miniszter ez iránti intézkedése ideiglenes leend­ő azt jóváhagyás és beczikkelyezés végett az orsz. gyűlésnek bejelenteni tartozik. 7. §• Az igazságügyminiszter az első folyamodású kir. bíróságok tettleges működésének megkezdésé­től számítandó két év lefolytával, pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni, min­den egyes­ törvényszék s járásbíróság ügyforgalmáról, hogy azok alapján akkor, a törvényhozás mind a bíróságok számát, mind azok kerületét és beosztá­sát, mind pedig a bírói létszámot véglegesen meg­állapíthassa. Az első folyamodási kir törvényszékek,ügyész­ségek és járásbíróságok személyzetének járandósá­gai következőleg állapíttatnak meg: (rovatos kimutatás­) 9. §• Az első­ folyamodást törvényszékek, ügyészsé­gek és járásbíróságok részére a következő átlagok állapíttatnak meg: (rovatos kimutatás) 10. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügy­­miniszter bizatik meg. Buda és Pest e­g­y­e­s­ít­é­s­e kér­désében, melyről mai lapunkban mi is szólottunk, a „Pesti Napló“ az enquete tagjától egy levelet közöl, melyben elősorolja az egyesítés mellett az enquete tárgyalásoknál fölmerült hatalmas érve­ket, melyek minden kétségen kívül helyezik, hogy nagy és virágzó fővárost csak úgy teremthetünk, ha Budát Pesttel haladék nélkül egyesítjük. A pesti Dunapartot már most is teljesen ellepte a kereskedelem, ugyanez fog történni, ha a budai Dunapart rendezve lesz; mesés gyorsa­sággal fognak ott is fölemelkedni a nagy és szép házak, s a Duna két partját oly házsorok fogják beszegni, melyek a kereskedelemnek gyálhelyet, a szemnek élvezetet fognak nyújtani. A Pesten kikötő hajók már most sem találnak gyakran helyet, hová vonuljanak később, ha majd a keres­kedelem még nagyobb mérveket fog ölteni, ha nem a budai partra? Budának vannak oly tulaj­donai, melyek a fejlődést nemcsak nem akadályoz­zák, hanem egyenesen biztosítják. Ezek közül megemlíttettek 1. a budai hegyek; 2. a számos gyógyforrás; 3. hogy Buda az uralkodó és a kor­mány székhelye , ott van a minisztérium nagy része. Egy nagy szép főváros közel fekvő hegyek nél­kül nem is gondolható, s e mulató­s üdítő helyek a legjobb visszahatással vannak a szomszéd­ városra. A gyógyforrások valóságos kincsbányát képeznek, fájdalom, azonban olyat, melyet távolról sem ak­náznak ki eléggé. Maguk e gyógyforrások, ha Németország valamely városában léteznének, már rég világvárossá emelték volna e helyet. Nálunk a term­ézetadta kincset nem használják föl a gaz­dagodás és fejlődés hatalmas tényezőjelns. — A slavoniai s ezekkkel kapcsolatos h­a­tár­ő­r vi­d­é­k­i v­a­su­t­ak ügye, mint a hir­­lap mai száma írja, a legközelebbi napokban az eddiginél kedvezőbb stádiumba lépett,és pedig nem­csak az eszék-sziszeki, mitrovitz-gradiskai pályák ügye, melyekről az 1870. törvény rendelkezik, hanem egyátalában mindazon vonalaké, melyek a p­olgári s határőrvidéki területet együttesen vagy csak az utolsót magában érintik. E vasutak létesítése s jelesül az eszék-szi­­szek-károlyvárosi, gradiska-mitroviczi vonalaké, magában a törvényben oly feltételekhez volt kötve, melyek betöltése nem csupán a magyar kormány­, s jelesül a közlekedési minisztériumtól függött. E feltételek legnagyobb része, s különösen az ál­lam járulékok módozata a legközelebbi napokban megoldást nyert. Mindezek folytán az engedélyezési tárgyalá­sok a napokban hivatalosan meg fognak indíttat­ni, mindenekelőtt az 1870. törvények által kije­lölt vonalakra, névszerint az eszék-sziszekire s mit­­roricz-gradiskai­ra egy­eitessen. Azt hisszük, hogy az örvendetes hit nemcsak a slavoniai megyékre, hanem az egész országra nézve kedvező benyomást fog gyakorolni, mivel nemcsak a kereskedelmi érdekeknek létezik elég, hanem azért is, mert a közvélemény megszokta ked­vesen tekinteni mindazt, mi­által a társországok óhajtásai kielégíttetnek. Hasonlólag kedvezőknek mutatkoznak a ki­látások keleti pályáink csatlakozására nézve a du­­nafejedelemségi határokon. A múlt őszi és téli hadviselések által előidézett pénz- és politikai krí­zisek, s utoljára a fejedelemségekben egymást kö­vető miniszteri válságok után a jelenlegi romániai kormány aláírta a csatlakozási szerződést, melynek tervezetét a magyar kormány Bukarestbe már ré­gebben küldötte meg. A szerződés aláírva már a külügyminiszté­riumban van. E hírre — jelesül a temesvár-orso­­vai vonalra nézve — az erre hivatott 2 nagyobb társulat — értjük az osztrák állam- s a tiszavi­­déki vasutat — egyenként vagy? együttesen, — komolyan foglalkoznak az engedély megnyerésére nézve. A tárgyalások remélhetőleg ez utolsó csat­lakozásra nézve is legközelebb meg fognak indít­tatni, s kétség nincs benne, hogy úgy a tárgyalá­sok eredménye valamint maga a csatlakozási szer­ződés, ha nem is ezen ülésszak alatt, de a leg­közelebb megújítandó ülésszakban a képviselő­háznak a kormány által elő fog terjesztetni. 8. §. Prater-Fabriot, és kedden reggelre Pesten leszek, remélvén, hogy akkorára az országgyűlési tanács­kozások megkezdődnek. Móricz Pál, Páris, ápril 21. (S­a­j­át levelezőnktől.) A commune programmja nem elégítette ki a kedélyeket, kivévén pártosait, kikért felesleges volt a fáradság. Mindenki azt kérdi: ha ily szé­pen szól a commune hivatalos lapjának egyik ha­sábja, miért nyomatta az azt meghazudtoló be-t

Next