Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-01 / 227. szám

börtönzést, erőszakos besorozást, lapok elnyomását a szomszéd hasábra ? A közönség a végsőt közel sejtve, kí­váncsisággal kiséri a torlaszépítéseket, melyek Batignolles, Montmartre, Belleville, Menilmontant és Tern­es városrészekben is nagy mérvet öltöttek. Az Avenue de la Grande armée-ban egy , az arc-de-Triomphe előtt második torlasz emelkedik. Ezen torlaszok mind kővel bevont erős földgátak­ból, elől árokkal vannak emelve. A place de la Concorde-on a harmadik fajta torlasz építtetik rö­vid idő óta. A mostaniak, melyek a place Ven­­dôme-ot (az oszlop áll még) védendők öt ölnyi széles, földdel töltött hordók közé földből feltöl­tött és elől öt öl széles, másfél öl mély árokkal vé­dett barikádok lőpadkával, mellvéddel, mint azt erődökben látni.­­Vagy kétezernyi földdel töltött zsák van halmokba rakva, melyek a nemsokára kész mellvédre rakatnak. Neuillyben a harcz foly, bár egy félnapi fegyverszünet a pinczékbe szorult lakosok érde­kében elfogadtatott. Mivel egyik fél sem akarja gyerekes hiúságból a fehér lobogót kitűzni, a fegy­verszünetet kieszközlő republikánus szövetség ab­ban megállapodott mindkét féllel, hogy a szövet­ség négy tagja mellé mind Versailles, mind Páris ad kettőt-kettőt, kik aztán a lobogót kitűzik. Meg lehet holnap már csend lesz Neuillyben és kimehetek laisser passer nélkül is a hely­színét tanulmányozni. Neuillyben hirdetett előnyomulásuk a pári­­siaknak való. A tért északról nyerték, míg Sab­lon villé nyugati részében még a versaillesiak van­nak, a kastély (melyben Lajos Fülöp lakott) s a hídfő körül levő ház­csoportozat Neuilly egész déli részével kezükben van. Itt éjjel-nappal folyó legvéresebb erőfeszítések után is mindkét fél ott áll, hol 19-én este volt. Már nem is hordják Párisba a halottak nagy részét, ott helyben a kertekben eltemetik. E mel­lett is tegnap tizenkét omnibus halottat hoztak Párisba. A sebesültek számára nincs elegendő or­vosi segély. Asniéresben semmi komolyabb nem történt, az ágyú folyton szól. Délen is csak ebből áll még a harcz folyama. Mára is, egy pár nap óta min­den nap, minden éjjel várják a nagy és átalános támadást, melyet az ellen csapatmozgalmainak sokasága s azok összehalmozásából minden olda­lon a harczvonal mögött várnak. A commune kémszemlészi czélból egy légha­jós századot állított fel. Ciuseret tábornokot elkap­ták lovai, fején zúzódással menekült feldőlt kocsi­jából. Bergeret Mázasból a városház egyik szép termében tétetett át. Vasárnap, mondják, szabad­lábra helyezik. Borzasztó újság tartja lázban a communet és híveit ; a lapok azon kószán­ak tartott híre, hogy Thiers kifizette a poroszoknak az 500 mil­liót, s így a sorkatonaság foglalja el a poroszok által kiü­tendő erődöket, megvalósult. Legalább Sainte Denisben eldefilirozni láttak az utasok egy franczia ezredet ma délután háromkor. Ha ez igaz, úgy közel vagyunk a vég kezde­téhez. U. G. Saint Dénis, april 22. Ide jöttem, hogy biztost tudhassak: várjon kiü­rítették-e a poroszok St. Derűst, vagy sem ? A poroszok itt vannak még, azonban minden előké­születet megtettek a távozásra, csak azt várják, hogy a versaile­si kormány elégséges erőt összpon­tosíthasson az erődök elfoglalására. Itt azon kellemetlen hírrel leptek meg, hogy a párisi posta álnokul elfogadja a leveleket, de el nem küldi sem vidékre, sem idegen országokba. Mennyi igaz ebből, önök tudják legjobban. Páris St. Denisbe jár levelet feltenni, levelet kivenni. A posta itt az ostrom előtti párisi (halá­ros) kávéházban egy új hivatalt nyitott a párisi póste restante-ok számára. Tizenkét ablak van egy egy hivatalnokkal, minden ablak két három kezdőbetű leveleit szolgáltatja ki. A két háromszáz embert számláló „queue“ kifogyhatatlan. Ide futott Páris egy része, mivel Versailles­­ban nincs aranyért is lakás. Itt fitogtatják magu­kat a párisi szépek, kik az ifjúságtól elhagyott Parisnál mulattatóbbnak találják a poroszokat. Itt más franczia katonaságot nem találtam, mint hat fegyvertelen katona négyes fogatú sze­kerét, melyekre egy tiszt vasat vásárolt, mert Versaillesban elfogyott és nincs miből kartács szelenczét csinálni. U. G. A Biró Mihály-Orbán Balázs féle sajtóperhez. Május 4-én ismét tárgyaltatni fog Bíró Mi­hály Orbán Balázs elleni sajtópere a pesti kerüle­ti esküdtszék előtt. Annyira tiszteljük az esküdt­széki intézményt, hogy -- daczára annak, misze­rint az ügy már irodalmi térre vizetett át, s hogy annak részleteit Pesten nem ismerhetik annyira, mint p. o. Erdélyben — részünkről egyetlen tájé­kozó szót sem szóltunk soha róla. Ha ma hallgatásunkat félbe szakítjuk, ha őszintén s komolyan egy pár szót szólunk amaz ügyhöz, azt épen ez intézmény iránti kötelesség­ből tesszük. Az esküdtszéki intézmény a sajtó sza­badságának meleg­ágya. A­ki e melegágyat meg­bontja, az az életnedvet belőle men­tő növény gyökereit rongálja meg. Az esk­ütszéki intézmény függetlenségének megóvása, a sajtó szabadságának életkérdése. Mint sajtóközeg, csak erkölcsi kötelessége teljesítünk az itt következők elmondásával. A márcz­é­ki esküdszék tárgyalásáról: „Bí­ró Mihály sajtópere báró Orbán Balázs mint a „Székelyföld leírása“ szerzője ellen. Illésy Györgyné, Fenyvessy Adolf és Vándory Gusztáv gyorsírói jegyzései nyomán. Pest 1871. Nyomatott Noseda Gyulánál“ — e czim alatt egy füzetke jelent meg, a­mely ama tárgyalásnak nem hűt, sőt a vádlott védelmére bemutatott okmányainak teljes kihagyá­sa, s Biró Mihály saját tanúinak vallomásaiból is az ellene szóló részletek mellőzése által igen na­gyon megcsonkított, úgy szólva hamisított képét tárja fel az olvasó előtt. A t. gyorsírók nem felelősek a hiányokért, mert ők— meg vagyunk győződve — mindent hí­ven jegyeztek fel. Noséda úr sem felelős, mert nála csak a kinyomatás eszközöltetett. Az pedig a­ki „a gyorsírói jegyzetek nyomán“ ama füzet megjelenését szellemi és anyagi áldo­zattal eszközölte, sehol megnevezve nincsen. Épen ezért — bár tényekből is meg voltunk győződve, hogy eredete Biró úr közvetlen közeléből indult ki — ama füzetről egyelőre szólni nem is akartunk. Különben is az volt nézetünk, hogy ama fü­zet kiadójának, legyen az akár Biró M. ur maga, akár valaki a pártján állók közül: joga volt rá, mint joga volt bárkinek is, álláspontja iránt párt­­színezettel, sőt részrehajlással tenni tudósítást, mert a legyőzőttek természetes joga az önvédelem. Csak­hogy e joggal ellenben kö­telessége lesz va­­la önmagát megneveznie. A részrehajlást is, a név­telenséget is léptül ölteni magára, s igy próbálni meg a közvélemény félrevezetését, legalább is nem illemes eljárás. Avagy az esküdtszék hitelének megrontását tűzte volna ki czélul magának e füzetke kiadója ? Valóban ezt fel sem tehettük, bárha Török János levelének, melyben e jellemszilárd vértanú a sír Laptulajdonos, Csernátony Lajos­ széléről vádolja Bírót mint árulót a 861 beli jegyzőkönyvi határozatnak, (melyben Marosszék összgyülése Bírót erkölcsi halottnak nyilvánította s nevét a tagok sorából kitörülni határozta) és Kovács Áron nyilatkozatának, (melyben, mint a ki­végzendők mellé rendelt lelkész, ezeknek Biró elleni végállomását terjeszti a nemzet elé) kiha­gyását semminemű szempontból igazolni nem lehet. Sem a jog, sem a gazdálkodás tekintetéből De ez még csak hagyján. Van ennél külö­nösebb tény is. A M. Újság felemlíté, hogy B­i­­r­ó ügyvéde, I. F­ü­z­e­s­s­é­r­y ur buzgón terjeszti ama füzetet, mire természetes, szintén van joga kellő határig. Füzesséry ur nyilatkozott a M. Új­ságban, és nem tagadja, sőt egyenesen bevallja azt is, hogy Kossuthnak is küldött ama nyomtat­ványból s levelet is kapott tőle. Tisztelet becsület Füzesséry ur irányában, de igazság is, s igy nem tehetünk róla, ha eljárását s ez iránti naiv vallá­mástételét nagyon helytelennek kell mondanunk; mert tudva, hogy Kossuth iránt még ellenségei is tisztelettel viseltetnek, ilynemű kérdésekben már nevének említése is pressiót gyakorol. Ama vallo­más elmaradhatott volna. De ha már megtette, közzé kell vala tennie egyszersmind a levelet is. Sőt kérjük rá, tegye közzé még a per tárgyalása előtt. Mélyen meg vagyunk róla győződve, hogy Kossuth ítélete Orbán előnyére üt ki. Ha máskép volna, önök felhasználnák azt az előnyt is. Pedig Török utolsó levele, a jegyzőkönyvi ha­tározat s a többi nyilatkozatok — melyek a tör­ténelem oklevelei — kihagyatván a füzet­ből, nagy hazánkfia azokat nem is ismerheté. Amaz elfogult füzet terjesztése s a Kossuth levelével gyakorolt pressió is még mind hagyján volna. De ha igaz a­mit a hir már szárnyára vett, hogy ama részről még az esküdt urak köze­lebbi informálásához is folyamodnak, akkor kény­telenek vagyunk inteni az illetőket, hogy vesze­delmes játékot űznek. Figyelmeztetjük különösen a­z. esküdt urakat, hogy ha már ama füzetkét el­olvasták, akkor vagy olvassák el a hivatalos gyorsírók jegyzeteit is, vagy pedig az e ferde fü­zetből menthető előítéletet dobják ki szivükből s úgy lépjenek május 4 én az igazság templomába. Midőn a történész fölött. Ítélnek, egyedül a tárgyalás folyamából merített jobb meggyőződé­süket mondják ki, s gondoljanak rá, hogy egykor önök fölött is fog ítélni valaki: a történelem. . . .... Die Weltgeschichte ist das Weltgericht, Külföldi szemle. Pest, april 30. A kormány hadserege tegnapelőtt általá­nos t­á­m­adás­t in­t­éz­e­tt P­áris ellen. A küzdelem az egész harczvonalon folyt, és főleg a déli erődök körül volt makacs. A Cl­a­m­a­r­t és Mendon mellett fölállított ütegek elnémították az I­sv-erőd tüzét. Ez erőd tetemesen megrongál­­tatott, úgy hogy tarthatlanná vált. A commune el­rendelte, hogy az erőd őrsége vonuljon vissza Pá­risba. Ennek folytán a 107 és 108. nemzetőrzász­lóaljak már megérkeztek Párisba. Úgy látszik, hogy a szakadatlan ágyutűz­­nek nagy hatása volt az erődökre. Rochefort lap­ja megerősíti, hogy V­a­n­v­e­s-erőd igen sokat szenvedt. A „Temps“ katonai tudósítója szerint a felkelés utolsó stádiumába jutott, és már csak a versaillesi kormányon áll mihamarább megszaba­dítani a fővárost a felkelők uralma alól. a commune lapjai természetesen más színben tüntetik fel a helyzetet, s a felkelők ki­vívott előnyeiről írnak, így egy párisi sürgöny szerint azon hit uralkodik, hogy az erődök még hosszabb ideig lesznek képesek ellenállni. 200 ka­tona állítólag megszökött a kormány­hadseregből, egyesült a felkelőkkel. A commune haderejének létszámára vonat­kozólag sok ellentétes hit kering a lapokban. Míg a „Francais“ azt állítja, hogy a commune tényle­­­ges hadserege nem tesz többet 25,000 embernél, addig más versaillesi lapok szerint egyedül a commune érdekeiért harc­oló idegenek száma megközelíti a 25,000-ret. Az idegenek között leg­több a volt garibaldiata; vannak azonkívül ame­rikaiak, angolok, fénnek, lengyelek sat. a com­­mune hadseregében. Parisban egy új lap jelent meg, melynek czíme „La Paix“ (a béke.) Első czikkében e lap erélyesen sürgeti a kiegyezkedést s azt mondja, hogy eddigelé mindkét párt részén oly félreértések, tévedések, ügyetlenségek és részakarat fordultak elő, melyek lehetetlenné tették a kiegyezkedést. A republikánus liga újabb kísérletet tett a gyászos viszály békés megoldására. Felszó­lítást intézett Francziaország valamennyi község­tanácsához, hogy képviselőket küldjenek egy Lyon vagy Grenobleben összeülendő congressusra. E congressus feladata lenne aztán létrehozni a ki­egyezkedést a versaillesi kormánynyal A terro­rismus növekedőben van Pá­risban. A commune, melynek mindenekelőtt pénz­re van szüksége, sarezol, s a vasúttársulatokra újabban 2 millió franknyi sarezot vetett ki.Tényleg Ciuseret tábornok a helyzet ura Parisban. A felkelők két legjobb hadvezére Dombrovszki és Okolovitz nem lehetnek versenytársai Ciu­­seretnek, mert idegenek. Sőt ép Ciuseret befo­lyásának köszönhető, hogy jobbadára idegen tisz­tek parancsnokolnak a felkelők fölött. Eudes tábornok helyére, ki a déli erődök parancsnoka volt, Ciuseret egy Wentzel nevű osztrákot neve­zett ki. Algírban meggyűlt a franczia kormány baja. A föllázadt arab néptörzsek nem hódoltak meg, s a helyzet oly fordulatot vett, hogy G­u­e­y­­d­o­n algíri kormányzó azonnali erősbítéseket kö­vetelt a versaillesi kormánytól. A franczia tisztek legtöbbet remélnek a mitrailleuse-ök alkalmazá­sától. Toulonban készületek folynak új katonai szállításokra.­­ Berlinből megerősítik a hírt, hogy Vilmos császár a gasteini fürdőt fogja megláto­gatni. Több mint valószínű, hogy ez alkalommal találkozni fog a német császár Ferencz József ki­­rálylyal. Angliában a Gladstone-minisztérium ál­lása meg van ingatva a budget kérdés által. A „Spectator“ a kormány politikájáról így ír : A kabinet fő gyengesége ama külügyi politikában áll, melyet a háború alatt követett. Lehetetlen lelke­sülni egy oly kabinetért, mely megsemmisíti An­glia befolyását.Az „Economist“ é­s „Saturday Re­­view“ élesen kikelnek a kormány pénzügyi politi­kája ellen. Versailles. — Apr. 24. — A­mour de la vie privée, melyet Guil­­det oly sok fáradsággal emelt, ez idő szerint alig létezik Versaillesban, írja a D. News levele­zője. A kormányzó osztály nyilvános helyen eszik, iszik és alszik. A Diana képcsarnok nem lévén elég tévés, a tükör­képcsarnokkal együtt dormitó­riummá alakíttatott át a képviselők számára. Eze­ket tehát könnyen ki lehetett elégíteni, de egészen más dolog volt a törvényhozók nejeit elhelyezni. E hölgyek roppant zajt ütöttek, midőn arról volt szó, hogy számukra tábori ágyak állíttassa­nak fel a palota második emeletén levő arczkép csarnokban. A zaj az elszállásolási bizottság fülébe hatott és ez belátta, hogy a női vágytársak nem fedezhetik fel egymás előtt valamely közös alvó­­teremben egyedül csak szobalányaik által ismert titkaikat. Ennélfogva úgy intézkedett, hogy a női alvóterem olasz falak által annyi külön részre választassák el, a­hány ágyat lehet behelyezni. A főrangú hölgyek a St. Louis-egyház kö­zelében eső utczák minden lakható szobáit lefog­lalták, még pedig méreg­drága árakon, mit onnan gyanítok, hogy az aristokratia által lakott eme városrész egyik házának padlásszobájáért tőlem 350 frankot kértek egy hónapra. A hatóság azonban a különböző hivatalos egyéniségek, valamint a Belgium és Németország­ból ide özönlő tábornokok számára mindenkor tud kellő lakásokat szerezni, requirál annak rendje és módja szerint. A magasabb rangú tisztek, kik most százá­val összpontosultak Versaillesban, lekevésbé sin­csenek megelégedve a jelen állapotokkal. Ezeknek mindnyájoknak „tervük“ van, s egymással csak abban egyeznek meg, hogy Thiers tervét mind­annyian helytelennek találják. Ducrot duzzogva Neversbe ment, mert tervét a végrehajtó hatalom feje visszautasította, ki teljesen bízik saját terve sikerességében s éber szemmel őrködik a tábor­nokok fölött, kik annak végrehajtásával vannak megbizva. Dufaure igazságügyei­ a korona-ügyészekhez intézett köriratában szigorúan meghagyja, hogy sajtópert indítsanak minden olyan lap ellen, mely a nemzetgyűlést és a kormányt megtámadva, a párisi commune mellett küzd s lázntja a békés polgárokat. Ha a franczia ügyészek e köriratban foglalt instruktiók értelmében járnak el, oly sürít­­ek lesznek a sajtóperek, a­minőt még eddig nem láttunk soha. A nemzetgyűlés múlt szombati ülésé­ben Adnet képviselő Bonnadoux avignon polgárnak egy kérvényét olvasta fel, melyben ez Bordone­­nak, Garibaldi egykori törzskari főnökének, a franczia hadseregben altábornagggyá történt kine­vezése ellen tiltakozik, hivatkozván Bordone múlt­jára, mint a kit a la chátrei fenyitőtörvényszék 1857 ben erőszakos megtámadásért 10 fr. birságra 1858-ban ugyanazon törvényszék csalásért két havi börtönre, 1860-ban a párisi fenyitő törvény­szék csalásért szintén két havi börtönre ítélt. Rochet­ulou gróf ezenkívül Gambetta egy levelét olvasta fel, melyben ez Bordonenak szemére veti, hogy folytonosan panaszkodik és nem tesz semmit, s hogy panaszkodása egyedül mentség akar lenni, a vogesi hadsereg tétlenségének elsimítására; a kormány tehát kevesebb szót és több tevékenysé­get kiván tőle. — Sokan ez alkalmat Garibaldi rágalmazására használván fel, Pelissier tlek és Ca­rion cote d’ores követ erélyesen védték az ősz vezért. Jelenet a spanyol képviselőházban. C a s t­e­­­a­r, a spanyol republikánusok vezé­re hevesen támadta meg Lagastát, a belügymi­nisztert s államtitkárát, Romero Robledot. E mellett a monarchák ellen is oly élesen kelt ki, hogy az el­nök több ízben félbeszakította. A többek közt ezeket mondotta a híres szónok : „Ha az én feig adatom lett volna a királyt fogadni, igy szóltam lo­na hozzá : Felség! térjen vissza, hogy úgy ne egyen kénytelen bánni a spanyol nép­ önnel, mint a mexikói nép bánt az osztrák Miksával.“ E szavakra a többség dühösen közbevágott, s kia­bálta: „Rendre! Rendre!“ . I o z a g a, a ház elnöke emelt hangon igy szólt: „Nem tűröm, hogy a király személye belevonassék a discussióba. A király személye sérthetetlen. A többség zajosan kezdett éljenezni, mire C­a­s­­­e­­­a­r ismét szólni kezdett: „ Sajnálom, hogy nincs ironikus tehetségem azokat utánozni, kik egykoron az ellenzék padjairól támadtak meg egy sérthetetlen hatalmat.“ C l­o z a g a : „Igen én tettem azt, de ma nem engedem meg.“ Castelar folytatja : „Visszatérek a választá­sokhoz. Önök elnyomták a sajtószabadságot, börtön­be dobták az írókat, mintha gyilkosok lettek volna, elnyomták a társulási szabadságot, megta­gadták a szavazó jegyeket azoktól, kik az ellen­zékre akartak szavazni. Én nem akarok egyesülni se a carlistákkal, se az alphonsistákkal, se a progressis­­tákkal, se a radicalisokkal, kik elváltak mitőlünk. Az ellenzék coalitiói erkölcstelenek, a kormányéi chaost idéznek elő. Önök lealacsonyították a hazaszere­tetet, ezen hazát, mely oly féltékeny szabadságá­ra és függetlenségére, mely megverte a franczia királyokat Roucevauxnál, Páviánál és Bayleunél, nincs most dynastiát alapit............. E szavaknál a monarchikus többség olyan lármát csinált, hogy Castelar egy negyed óráig nem birt szóhoz jutni s akkor is az elnöktől rend­re utasítást kapott, hanem azért beszédét még­is bevégezte s pedig ezen szavakkal: „Minél töb­bet tanulmányozom a kormány politikáját, annál inkább meg vagyok győződve, hogy mi hazánk szabadságát törvényes eszközökkel nem védhet­­jük meg.“ S a g a s t­a belügyminiszter , Castelar úr a választások alkalmával felmerült fenyegetésekről, verekedésekről, erőszakos halálesetekről tett em­lítést. Mindezt a carusták és a republikánusok vitték véghez, kik egyesítették a vörös sapkát a fehér sapkával, a demagóg clubok füstjét a sekrestyék tömjénével. (A miniszter hivatalos sürgönyöket olvas fel.) Nem, mi nem adjuk át önöknek a hatalmat.. A demagógok, ha tehetnék, kicsikarnák azt kezünkből ; ismere­len, börtönökből kikerült frenetikus emberek űznének bennünket el, mint történt ez Favreval. Nem, mi nem adjuk át önöknek a hatalmat, hanem csak olyanoknak, kik végrehajtják a törvényt, tisztelet­ben tartatják azt mindenki által, biztosítják a bé­két s a rendet, a jólét egyedüli elemeit.“ A belügyér barátai nagyban gratuláltak bá­tor föllépéséért, a gyűlés pedig nagy zaj és izga­tottság közt oszlott föl. A hivatalos lapból. Ho­n­v­é­d-k­i­n­e­v­e­z t­e t­é­s­e­k: Ő Felsége f. hó 26-án kelt elhatározásával Ascher­­mann Ferencz, a magyar honvédelmi minisztériumban al­kalmazott miniszteri osztálytanácsost gyalogsági honvéd-ez­redessé, és a szegedi honvédkerület parancsnokává nevez­te ki. Továbbá ő felsége a m. kir. honvédségnél f. évi május 1-től számitandó ranggal kinevezte. I. A tettleges állományban : a gyalogsánál: alezredessé : Őrnagy Duleszko Ba­lázst, Mussulin Emut, , , , . , » , Nyáry Adolfot, Iklody Gusztávot, Sztanko Som»?/.,4^ *Z renczet, Tolnán Gábort, Török Józsefet, Staudt Attok­ok, Ayer Mihályt, jelen alkalmazásukban való megmaradásuk mellett; őrnagygyá, a következő 1-ső osztályú századoso­kat : szent-miklósi és óvári gróf Pongrácz Károlyt, egyúttal a 46-ik zászlóalj parancsnokává: Gyorgyevics Györgyöt, Kralics Dénest, Werklián Fere­nczet, az utóbbi hármat jelen alkalmazásában. I fő osztályú századossá Ráth Jakab Já­nost , Il­od osztályú századossá, a következő főhadnagyo­kat : Kraft Ágostont, Petényi Sándort, Horváth Rezsőt, Mu­­schek Emilt, Rétvölgyi Gyulát, Drozdek Győzőt, és lovag Ohlberg Károly. Főh­adnagyok­k.á . a következő hadnagyokat: Tagányi Jánost, Brandt Józsefet, Weidinger Alajost, Bach Józsefet, Villám Arnoldot, kiknek az 1870. évi nov. hó 1-t számítandó rang adatik: Csesznák Benjámint, Thelmann Józsefet, Andrevics Györgyöt, Sch­erle Miklóst, Abt Jánost lovag Zhorszky Antalt, Wagner Edét, Welle Sándort, Mar­salkó Lászlót, Czikely Jánost, Nyulassy Sándort, Topics Re­zsőt kislapási Juhász Kálmánt, Keszler Ferenccszet, Habrovsz­­ky Frigyest, Kovács Jánost, Brandtner Ferenczet, miskolczi Dánffy Dénest, Bertalan Izsákot, Máté Antalt, Illés Istvánt, Köpe Lajost Lieszkovszky Istvánt, és Oderszky Sándort, hadnagyokká , a következő szabadságolt állományú hadnagyokat : Tollenich Mátyást, Szathmáry Káro­lt, Vasdi­­nger Gyulát, Papp Mihályt, Bárczy Lászlót, Fogarassy­­­­á­­rost, Gruden Ivánt, Lá­­czay Jánost, Láng Ignáczot, Kovács Jánost, Gombás Ádámot, Miklósy Endrét, Popovics Tivadart, Ljubisicz Antalt, Málmásy Józsefet, Kratochwil Gyulát, Flei­scher Antalt, Sipos Ferenczet, Bodea Tivadart, Rusz Eliást, Bodela Zsigmondot, Zajzon Károlyt, Pászti Ferenczet, Pod­­horszky Gyulát Barabás Bélát, Aranyossy Jánost, Gyulaffy Józsefet, Thury Sándort, Gaál Lajost és Gergelyi Gyulát; a lovasságnál: hadnagygyá: Fényes Jenő és Kahn Lajos lovas hadapród őrmestert. II. A szabadságolt állományban: a gyalogságnál: alez­red­essé: Gorove Antal szab. áll. őrnagyot; II. oszt. századossá: Predregovics György szab. áll. főhadnagyot; főhadnagygyá: Kőszeghi Fangh Zsidor, Haász József, Hollndonner Edle és Binter Frigyes szab. áll. hadna­gyokat s Melczer Gusztáv tart. főhadnagyot ; hadnagygyá. Bárczy József honvédet; a lovasságnál hadnagygyá : Jeszenszky Ferencz honvédhuszár h­adapródot és b. Wimpfner Ivánt. Cserhalmay Ferencz a honvéd, minisztérium számvevőségi igazgatója ugyanazon minisztériumi é­s osztály­­tanácsossá neveztetett ki. Ő felsége a felállítandó „országos magyar statiskai hivatal“ szervezetét jóváhagyva, ezen hivatal igazgatójává osztálytanácsosi ranggal Keleti Károly osztálytanácsost , és ugyanott első titkárrá miniszteri titkári ranggal B­­­e­­­z Albert, erdélyi pénzügy-igazgatósági titkárt nevezte ki — Duka Marcell miniszteri fogalmazót az említett hivatalnál pedig miniszteri titkári czímmel és ranggal díjmentesen fel­ruházta. A hivatalos lapból­ Vaeano Fülöp nyug­­fel­­mérési igazgatónak 42 évet meghaladó szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismeréséül a III-ad oszt. vaskorona-rend adományoztatott díjmentesen. A budai kir. pénzügyi igazgatóság Tomanek Lajost III-ad osztályú számfeletti és ideigle­nes adóhivatali segédtisztté nevezte ki. Schönberger Károly veszprémi papnövendék vezetéknevének „Hollósi” -ra kért átváltoztatása megen­gedtetett. A képviselőim:.. ma, hétfőn, d. e. 11 órakor ülést tart. Hírek. Pest, apr. 30. — A nemzeti képcsarnok egylet, mely a muzeum képtárának gyarapitására alakult, elhatározta, hogy az idén K. Eötvös életnagyságú arczképét festeti le a múzeum számára. Munkácsy­­n­ál pedig egy nagyobb, magyar népéle­­t ábrá­zoló festményt rendel meg, hogy e jeles festészünk nagyobb műveiből is legyen itthon. — Magyar egylet van Amerika Ohio nevű államában, Clevelandban is, melynek titkára Perley József most arról értesit, hogy a közgyű­lés mély fájdalmát fejezte ki b. Eötvös elhunyta fölött. Kár, hogy az egyletről többet nem tudunk, mint hogy létezik. — Kossuthot a sámsonházi ev. egést kitv. egyház közakarattal főfelügyelővé választv­a, egy levélben köszöni meg a bizalmat, melyi­t el­fogad, sajnálva, hogy a politikai viszonyok miatt kényszerített számkivetése nem engedi, mikép az egyház javának előmozdításához oly hatályosan járulhasson, mint óhajtaná. De a­mit és mennyit a körülményekhez képest tenni lehet, azt teljes készséggel fölajánlja. — T­a­n s­z e r­m üzenni. A népnevelők pesti egylete azon életrevaló eszme kivitelén buzgólko­­dik, hogy egy Pesten létesitendő állandó tárlata legyen az iskolai könyveknek és egyéb tan, avagy fölszerelési eszközöknek. — A szliácsi fürdő részletes ismerteté­séről érdekes könyv jelent meg dr. Hasenfeld Manó fürdőorvostól.­­ Zrínyi Péter és Frangepán Fe­re­ncz kivégeztetésének kétszázados évfordulója alkalmából fölemlítik a lapok, hogy a nagy tet­tekben gazdag Zrínyi-család minden nevesebb tagja más más helyen pihen. A szigetvári hős az általa nevezetessé vált várban aluszik; Zrinyi Ádám Z­alánkeménnél; a költő Zrínyi Krizsoveczn Csák­tornya mellett; Zrínyi Péter Bécsújhelyen ; Zrínyi Ilona Bithyniában, az utolsó Zrínyi pedig (Boldi­zsár) Gráczban. — A jobboldali kör helyisége e hó 29-ikétől a Duna-parton levő részvényszállodába költözött. — M­enter Zsófia kisasszony hangver­senye május 2 ikán lesz a redout kisebb ter­mében. — Az olasz opera helyárai leszállít­tatván, most már telt színház sem képes fedezni egy-egy előadás költségeit. Eddig csak „Don Car­los" első előadására telt meg a­­színház, s akkor is 200 írt deficit volt. Az eddigi deficitek 3000 frt felé közelednek.­­ A bazár részére újólag ajándékoz­­tak : „Kertész és Eisel­t“ 100 darab galanterie tár­gyat, „Pfeffer Ignácz“ 12 Széchenyi szobrot, „Róth Anna“ sz. Riga Bécsből 5 frt, „Mendl István" 6 darab bádog vizedényt, „Uhl József“ 3 üveg szilváriumot s 4 doboz sardiniát, „Jálics Szidónia“ több galanterie tárgyat­, „Frőbel egylet“ 2 hímzett kosarat, „özv Guzm­ann György­né“ 6 darab ezüst tárgyat, „Nagy Károly“ 8 db. csipke tárgyat, „Gindrich Maria“ virágkereskedőnő naponta fris virágcsokrokat, „Kürz Sándor“ 6 darab csipke tárgyat, „Frőbel kisdedovoda növen­dékei 27 tárgyat, „Wirth és Müller“ 9 darab pi­pere tárgyat, „Veréby Samu“ dr. Balassa arczké­pét 10 példányban, mindezen ajándékot a bizot­­­mány hálás köszönettel fogadta. — A névsoro­zatban tollhibából kimaradt: „Horváth Gizella“ k. a. neve, mig „Rátonyi k. a. tévedésből felcse­réltetett „Koller Ida" kisasszonynyal. Hogy a nagy­lelkűen tett adományokat rendszeresen feljegyez­hessem, felkérem mindazon t. minőket, kik aján­dékot átvesznek, szíveskedjenek az adakozók be­cses neveit a tett adományokkal velem közölni. Sztupa György bizottm. titkár. — Az Eszterházi-féle tönkre tett va­gyon ügyének rendezését a cs. k. szab. átalános osztrák földhitelintézet vállalta el s ez után a birtokok túlnyomó része talán még menthető lesz a család részére. — A lelenczházügyét a törvényható­ságok közül legelőször Pest megye karolta föl, gyűjtéseket rendezvén. A példát a többi törvény­­hatóság is követhetné. — Tót nemzeti színház mellett szólal föl a „Narodni Noviny“ egy liptó-sz.-miklósi le­velezője, s azt indítványozza, hogy ideje volna már egy tót nemzeti színház létesítés® iránt gondoskodni. „Egy kis tőkénk, úgymond, már van, a többit majd begyűjti a nemzet, s va­lamit talán a kormány is ad.“ — Jótékonyság. Dienes Ferencz úr, ba­racskai földbirtokos, mint nekünk írják, a vértes­aljai helvét hitvallású egyházmegye tanács birájá­­ul megválasztatván, székfoglalása emlékéül 1000 frtot küldött alapítványul a papi özvegy árva pénz­tár részére, továbbá éste fogytáig évenkint 40 mé­rő búzát adományoz a baracskai, vagy ha az nincs, akármely más lelkész özvegy számára. Nemzeti színház. (Kilencedik olasz operai előadásul) tegnap az „afrikai nő“ került színre és nagyon kitüntette a Staggione gyengéit. Már az eddigi előadások is meggyőzték, hogy a társulat főbaját a női erők elégtelensége képezi, de ez leginkább a tegnapi előadáson volt érezhető. Az „afrikai nő“ Selika és Iues jó sze­­mélyesítés nélkül vajmi kevés műélvet nyújt s ha e mellett Vasco parthieja oly gyenge vállakon nyugszik mint a Corsi Achilleséi, a legjobb Ne­­lusco is csak perczeket nyerhet az estből a kö­zönség számára. Zacc­hi asszony Lelikájából tel­jesen hiányzott a drámai erő, melyet a szerep ének és játék tekintetében megkíván. E kép sze­repének leghatásosabb részeit is elejte és mind­végig hidegen hagyott. Majd hasonló sorsa volt Ines szerepének Gr­uiz k. a. kezében, ki a stag­­gione női tagjai között a legfrisebb hanggal bír, mely iskolázva is eléggé jól van, de előadása minden kifejezés és kellem nélküli s egyetlen érdeme, hogy az együtteseket nem rontja. — Corsi A. Vasco di Gamat sok erélylyel énekelte, csak hogy hangja nem tartott mindig lépést jóakaratá­val. Helyenként azonban, igy a második és ne­gyedik felvonásban, sikerrel oldá meg feladatát. — Teljes elismeréssel kell szólnunk Pandol­­fini Neluscojáról, mely az előadásnak fénypontja volt s az énekesnek zajos tapsot hozott. Jól mű­ködött közre M­e­d­i­n­i is Don Pedro szerepében míg ellenben Costa, ki egy szerepnek sem felel meg s ezúttal kettős minőségben szerepelt, csak rontott. Színházunk tagjai közül Ernst Alvar kis szerepét olasz szöveggel sikerülten hozta ki­fejezésre. A karok megfeleltek. Közönség nagy számmal volt jelen, úgy hogy ez előadás után legalább deficittől nem kell féltenünk a színházat. TÁVIRATOK: Versailles, april 30. Két dandárosztály elfog­lalta ma az issy-i parkot, kastélyt és temetőt, ha­talmába kerített 8 ágyút, sok munitiót és 100 em­bert foglyul ejtett. Issy erőd bevétele most már a legközelebbi napokban várható. A szabadkőmi­­vesek képviselőinek azt válaszolá Thiers, hogy Francziaország nem kapitulálhat egynéhány lázadó előtt, forduljanak a communehez a béke helyre­állítása iránt, mely a békét és rendet megzavarta. Berlin, apr. 30. A „Spen. Ztg. jelenti, hogy az ápril 25 én lejárt élelmezési pénzeket a fran­­czia kormány azon napon tényleg lefizette. Róma, ápr. 30. (Az Ellenőr távirata.) A Curia reménye, hogy Francziaország legköze­lebb a pápa világi hatalmának visszaállítására fogna közbenjárni, jelentékenyen csökkent. Hiteles forrásból hírlik, hogy az új franczia követ, Har­­court, Antonellival első összejövetele alkalmával, nem bocsátkozott politikai fejtegetésbe, s csak art szorítkozott, hogy kifejezést adjon ama tisz­teletnek, melyet ő maga és a versaillesi kormány a pápa iránt viseltetnek. Midőn Antonelli türel­metlenül a politikára vitte át a beszélgetés tár­gyát, Harcourt kijelenté, hogy Francziaország óhajtja azon idő eljövetelét, midőn a pápának birt­oka visszaszerzéséhez segédkezet nyújthatna, de jelen szerencsétlen helyzetében mit sem tehet. Az 1871-iki köztársaság egészen különböző az 1848-iki köztársaságtól, és Olaszország viszonyai is lényegesen másként alakultak azóta. Sajnálja, hogy ily szavakat kell használnia, de kénytelen vele. Küldetése a jelen pillanatban egyedül a Fran­­aziaországot kormányzó férfiak jóakaratának bizo­nyítékául tekinthető. Páris, apr. 30. (Az Ellenőr távirata.) A commune egy rendeletében mindazon 19—40 éves árisi lakosokat, kik f. hó 18-ka óta mene­kültek, naponkinti 5 egész 50 frank pénzbírság­ra ítéli. Versailles, apr. 30. (Az E­llenőr távira­ta.) A párisi déli erődök tegnap mindnyájan el­hallgattak. Hallomás szerint a felkelők mindez erődöket a légbe szándékoznak röpíteni s helyet­tük pótlékul földsánczokat emelni. A vasuttársu­­latok lefizették a commune által követelt össze­get. — Dombrowsky főhadiszállása La Muetteben van. — A szudénisi polgármester falragaszokkal tudatja, hogy a távirda vonalak több helyütt el­­vágattak s hogy a tettesek haditörvényszék elé fognak állittatni. Havre, apr. 29. (Az Ellenőr távirata.) A küszöbön álló katonai választások alkalmából a munkások és commune pártolói módfölött re­publikánus programmot bocsátottak ki. Még most minden csendes. Lemberg, apr. 30. (A­z Ellenőr távira­ta.) A wiliczkai kerületi választmány az összes kerületi tanácsosokkal egy üdvözlő feliratot közölt, melyet Grocholskihoz szándékozik­­ intézni. A „Dziennik Polski“ gúnyolja Potocki Ádámot, mint ez üdvözlő demonstratió kezdemlényezőjét. London, apr. 30. (Az El­e­n­őr t­á­v­i­r­at­a.) Chislehurstból azon hír kezd elterjedni, hogy Mac Mahon benső és közvetlen összeköttetésben áll Mapoleonnal. Páris, apr. 30. (Az Ellenőr távirata.) A commune egy jelentésében összes veszteséget mutatja ki a lázadás kezdete óta a mai napig, s e szerint a párisi felkelők közül ez idő alatt el­esett s megsebesült 9000, fogságba jutott 3000. Marsaille apr. 29. (Az Ellenőr távira­ta.) Az algíri arabok mindenfelé fellázadtak da­czára az egymás után szenvedett vereségeknek. Főnök­ök, Haddel ügynököket küldöz szét az egész tartományban, hogy a különböző törzseket együt­tes működésre birja. F­eles szer­kesztő : Csernáton­y Lajos. Nemzeti Színház, Bérlet 26. szám. Pest, hétfőn, május 1 én X-dik olasz operai előadásul : Az afrikai nő. Opera 5 felv. Irta Seribe. Zenéjét Szerzette Meyerbeer J. Személyek: Selika — — — — Giovannoni Zacchi. Lues — — — — Fosso Gruitz k. a. Vasco de Gama — — — Corsi Achilles. Dom Alvar — — — Ernst H. (íelosko — — — — Paudolfini Ferencz ur. Dom Pedro, a portugáli királyi tanács elnöke — — — — Medini Pál ur. Dom Diego, tengernagy — — Costa T. ur. Fő Inquisitor — — — Ormay. Vagy bramin — — — Costa T. ur. inna, Ines komornája — — Kaltner Mari. istenadó — — — — Széphegyi. F.gy­in lus — — — — Szálai. Kezdete 7 órakor. Pest. Nyomatott Légrőly testvéreknél*

Next