Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-28 / 254. szám
barakkok ablakain a nemzetőrök nagy mohósággal derékaljakat, vánkosokat, székeket, asztalokat, szóval mindenféle bútordarabot hánytak le az utczára. Több kocsit, omnibuszt feldöntöttek s ezekre halmozták aztán az említett ingóságokat, tarkáivá kövekkel, mackadammal, sárral, földiszurokkal s más előrántható tárgyakkal. Más torlaszt emeltek ismét a St.-Honoré utczában mindjárt a Palais Royal szomszédságában, melyet oktalanul mi is elmentünk megnézni, mire legott közreműködésre szólítottak fel bennünket, mi sok fáradságunkba nem került, mert száz kéz volt minden kődarabra; egyszerre borzasztó robbanást hallottunk fejünk fölött s egy bomba darabjai nehány ölnyire tőlünk estek le, ezt csakhamar egy második követte, a mi aztán épen nem látszott előttünk többé kellemes dolognak s igy csakhamar odább állottunk. Említenem sem kell, hogy tovább haladtunkban még számtalanszor kényszerítettünk torlaszt építeni. A bevonulás Párisba. A „Times“ levelezője következőleg írja le a versaillesi csapatok bevonulását Párisba. A május 21-én végbement nagy esemény mindenkit meglepett. Az iránt tisztában volt kiki, hogy ennek csakhamar be kell következni, hanem azt, hogy a bevonulás 21-én történjék meg, nem hitte senki. Maga Mac-Mahon úgy számított, hogy legalább 6 napba fog kerülni a nagy munka kivitele. Egy szakasz gyalogság a város falain belül volt, anélkül, hogy valaki tudott volna valamit a belopódzásról. Auteuil és Point du Jour valami két óra hosszat voltak kitéve a bombázásnak az után, hogy már a versaillesiak kezében voltak. Egy Clément nevű tiszt a szt. cloudi kaput s a közel fekvő árkokat minden őrizet nélkül találván, zsebkendőjével intett embereinek, kik aztán valami 100-an összeszedőzködve megszállották az odahagyott állomásokat. E közben villámgyorsan terjedt el a hir, hogy rést találtak s csakhamar egy egész zászlóalj sietett a merész kezdeményezők támogatására. Fél négyre az auteuili és point-du-jouri állomások bőven meg lettek rakva csapatokkal Auteuil kapuja és felvonó hídjai romban hevertek, de ezek helyett a lázadók egy óriási torlaszt emeltek. A „division Vergé“ egyenesen Auteuilnek tartott. Alig értek oda az első hadoszlopok, a házakból golyók repültek feléjök s jelentékeny pusztítást vittek véghez. A mitrailleuseök azonban olyan hathatósan kezdtek dolgozni, hogy a lázadók egy pár óra alatt eltisztultak. A „division Douay“ a st. cloudi kapun áthaladt Poinsidu-Jour felé. A katonák gyorsan hatoltak be a romban fekvő kaszárnyákba és kasamatákba s az ott rejtőzködő lázadókat egytől egyig nyakon csípték. Ezután előkészületek tétettek az előnyomulásra. Az ellenség Vaugirard és Montrouge között oly hevesen tüzelt, hogy ezt a pontot okvetlen rohammal kellett elfoglalni. Erre a nem épen könnyű munkára a „division Dissey“ volt kiküldve, mely azt derekasan véghez is vitte. La Muette 22-én reggeli 2 órakor jutott a versaillesiak kezébe minden nagyobb ellenállás nélkül. Később egy új hadosztály érkezett Passy felől, hogy La Muette elég biztosítva legyen az eshetőségek ellen, a „division Vincy“a Trocaderot foglalta el. A főhadiszálláson csak 4 órakor adatott ki a parancs, hogy a tüzelést Point du-Jour irányában be kell szüntetni. Este felé — folytatja a levelező — megsétáltam Point-du-Jourt, Auteuilt, a st. cloudi és auteuili kapuk közt fekvő várfalakat. Minden, amit láttam, azt bizonyítja, hogy a versaillesi tüzérség jól czélzott: a kapuk összedülve, a felvonó hidak leszakadva, az Auteuil és Point-du-Jour közt elterülő térségen a bombavájta lyukak egymást érték. Maga Point-du-Jour, valamint St. Cloud szintén el vannak pusztulva. A kaputól a vasúti állomásig nincs egy ház, mely lakható lenne; csak háromnak van fedele; az utczák mintha bombákkal lennének macadamirozva. A viaduct és a hidak kevésbé vannak megsérülve. A viaducttól egy hatalmas égést vettem észre, melynek a Mars mezőn kellett lenni s azt is kivettem, hogy a versaillesiak és insurgensek közt véres harcz foly. A tartalékcsapatok a Concorde-téren s a Rivoli utczán voltak fölállítva. Vinoy Ionoknak 70—80,000 ember áll rendelkezésére minden pillanatban. Több irányban lehetett hallani fegyvercsörgést, harczi lármát.. Éjjel a Vendôme-tért is megszállták s az a bir szárnyal, hogy már a Tuilleriákat és a Hotel de Villét is elfoglalták. A Versaillesba szállított foglyok száma jelentékeny. TÁRCZA. vagy a Monte Beni családrege. Irt» HAWTHORNE NÁTHÁNIEL. Második kötet. XII. Fejezet. Oltár és tömjén. Rómának a vigasztalás bizonyos nemei közelebb esnek keze ügyébe mindazok számára, akiknek azokra szükségük van, mint bármely más helynek az ég alatt, és Hildát kétségbeesett helyzete különösen kitette azon veszélynek, ha ugyan egyenesen veszélynek nevezhetjük azt, hogy ily vigaszt keressen és abba belenyugodjék. Ha ismerték volna a jezsuiták bánatos szivének állapotát, magával örökölt új angliai puritanizmusa alig védhette volna meg a szegény leányt ama jó atyák ájtatos stratégiája ellen. Tudván, mikép ők, hogyan kell minden egyes gépezettel elbánni, teljesen lehetetlen lett volna Hildára nézve, ellenállani oly hit vonzalmainak, mely oly csodásan alkalmazkodik minden emberi szükséglethez. Nem mintha kielégíthetné a lélek vágyait, de legalább néha magasabb elégtételhez segítheti a lelket, mint aminőt a hit magában foglal. Számtalan külformákat szolgáltat, melyekbe a szellemi öltözködhet és nyilvánulhat ; van például számos festett ablaka, melyeken át a mennyei napfény, másutt figyelemre sem méltatva, dicsően észre vehetővé válik szép és pompás látványosságában. Nincs semmi hiány avagy gyöngeség az emberi természetben, melyre nézve a katholicismus gyógyír nélkülinek vallaná magát; enyhítőszere van kétségtelenül bőségben és megnyugtató kimeríthetlen változatosságban, mely egykor hasznos gyógyszer lehetett, noha most a hosszas állás kissé elvette hatását. Hogy méltányosak legyünk, a katholicismus saját czéljaira oly ügyességi csodákat mutat fel. A képviselőház mai ülésében a jegyzőkönyv hitelesítése után Simonyi Lajos báró a központi bizottság részéről adott be jelentést a vízszabályozási társulatok és a gátrendőrségről szóló törvényjavaslatok iránt. Zsedényi Ede a pénzügyi bizottság jelentését terjeszte be a pesti közút adómentessége tárgyában, Szilágyi Virgil pedig a számvizsgáló bizottság részéről nyújtott be jelentést az 1870. augusztus hótól deczember rémiszerint alig lehet azt képzelnünk, hogy pusztán emberi találmány. Hatalmas gépezete nem a földön készült és állíttatott össze, hanem a föld fölött avagy alatt. Ha csupa angyalok működnének rajta a gépészek azon különböző osztályai helyett, melyek fogantyúit és biztonsági szelepeit kezelik, a rendszer okvetlenül vindikálná fenséges és szent eredetét. Hilda e szerint gyakori zarándokolást tett Róma templomai között, hogy csodálja azoknak pompáját. Az ájtatosság eme palotáinak megtekintése nélkül lehetetlen fogalmat szereznünk magunknak a vallás magasztosságáról, mely e palotákat felemelte. Számosan csiszolt aranytól tündökölnek s festményekkel ragyognak. Falaik, oszlopaik és övezeteik drágakő-daraboknak tetszenek, oly szépek és drágák a márványok, a melyekkel borítva vannak. Padlózatuk gyakorta a legbecsesebb művü mozaik. Magas párkányzataik körül kifaragott angyalok serege lebeg, s a tető boltozatán s a kupola belső domborulatán belől oly ragyogó, s oly művészi láttávlattal (perspective) kidolgozott freskók tűnnek fel, hogy a szent alakokkal népesült ég a szemlélő fölött csak csekély magasságban látszik megnyílni. Vannak továbbá az oldalágakból és keresztszárnyakból nyíló kápolnák, melyeket fejedelmek saját temetkezési helyükül és saját külün szentjeik oltáraiul díszítettek fel. Ezekben összpontosul s mint egy gyúpont körül egyesül az egész épület minden fénye. Hacsak a szűk drágagyöngyök nem volnának, melyek sokszínű fénynyel égnének a könyv lapjain, s onnan rezgő csillogást nem lövelnének az olvasó szemébe, hasztalan lenne megkísértenünk egy ily fejedelmi kápolna leírását. Hilda, bánatában nyugtalanul, most újabb zarándokolásra indult ez oltárok és szent képek közé. Megmászta az Ara Coeli százfokú lépcsőjét; átfutotta Laterani sz. János csendes, széles hajóját; megállott a Pantheonban, a kupola kerek nyílása alatt, melyen keresztül a verőfényes kék ég ma is úgy néz le, mint lenézni szokott akkor, amidőn még római istenségek állottak az ódon szerű fülkékben. Bement minden templomba, mely utjába esett; de nem azért, hogy csodálja azoknak pompáját, melyet alig méltatott nagyobb figyelemre, mintha valamely új angliai meeting ház fenyőből épült belseje lenne. Ment — és ez veszélyes ámolygás volt — szemlélni, mily szorosan és kényelmesen simul a katholika hit minden emberi dologhoz. Lehetetlen Pest, május 27. — Piros pünkösd napjának előestéje derült, tiszta és nyárias, s ha így marad, akkor Budapestet holnap és holnapután nem a városban, hanem szerteszét a zöldben kell keresni. Ez ünnep a kovászos ugorka és rántott csirke idényének ouvertürje. Hétfőre évek óta a Széchenyi-hegy van előjegyezve, s az ottani bucsu ezreket szokott egyesíteni. Vártunk vendégeket is, nevezetesen a kolozsváriakat kéjvonattal. Helyettük ma este érkezett egy sürgöny, mely jelenti, hogy a kolozsvár-pesti kéjvonat közbejött akadályok miatt elmarad. — Az igazságügyi miniszterjelöltek legujabbja Ordódy Pál képviselő, kit Barthos udvari tanácsos kíséretében említenek, volt kételkedni, hogy sok ember szellemi előnyt talált benne, aki semmi ilyes dolgot nem bírt volna felfedezni, a mi alaktalan áhitatoskodási módunkban, mely azonfölül az ájtatos lélek vonzalmához képest csak meghatározott és igen ritka időszakokban élvezhető. De itten,mihelyt mennyei táplálék utáni vágy szállja meg a lelket, éhsége legott kielégíthető. Egyik vagy másik oltárnál szüntelenül száll fel tömjén ; misét folyvást tartanak s ez égfelé emeli azoknak ájtatosságát is, kik nem tudják szavakba önteni könyörgéseiket. S továbbá, ha az ájtatoskodó maga óhajtja felajánlani kérését, elrebegve szive titkait, mindig állanak készen isteni kihallgatók kik átveszik azokat ajkairól ; és ami még inkább felbátorítja az illetőit : eme kihallgatók nem voltak mindenkor isteniek, de mennyei emlékekben is megtartották az emberi tapasztalat gyöngéd alázatosságát. Most szentek az égben, de egykor emberek a földön. Hilda látott parasztokat, polgárokat, katonákat, előkelőket, nőket fedetlen fővel, úrhölgyeket selyemruhákban magánosan lépni a templomokba, letérdeld egy pillanatra vagy egész órákra s irányozni halk könyörgéseket valamely saját választásuk szerinti szent oltára felé, kinek áldott személyében, úgy érezték, hogy külön baráttal birnak a mennyekben. Sokkal alázatosabbak voltak, semhogy közvetlenül az istenséghez fordultak volna. Ismervén saját méltatlanságukat, kegyes patrónusok közbenjárásáért könyörögtek, ki egykori vértanusága alapján és több százados menynyei élet után, megkísérthette beszéld az istenséggel, mintegy barát barátjával. Noha némán birája előtt, még a kétségbeesés is beszélhet s ki öntheti lelke nyomorát mint vizet oly ügyvéd előtt, ki annyira bölcs az eset megértésében, ékesszóló annak védelmezésében s hatalmas kegyelmet nyerni, bármi lett légyen is a bűn. Hilda szemtanúja volt saját ítélete szerint az ilynemű bizalom egy példájának egy ifjú -és védszentje között. Az ifjú egy oltár előtt állott térdelve, csavarva kezeit s egész alakja lélekfurdaló visszaemlékezés tusája alatt vonaglott, végül pedig letérdelt, hogy sirjon és könyörögjön. Ha ezen ifjú protestáns lett volna, szivébe zárva tartotta volna mindé kinokat s ott hagyta volna égni mindaddig, mig az őt egész közönyössé nem keményíti. Hilda gyakran és hosszasan időzött a Szűz képei és oltárai előtt s mindenkor nehezen távozott tőlök. Itt, talán, bármily különösnek tűnjék is ii, finom müszlése jó szolgálatára volt s a katholika vallást egy áttérttől fiasztotta meg. Ha a festész Máriát mennyei arczczal ábrázolta, szegény Hilda most épen oly hangulatban volt, hogy imádja őt s elfogadja a hitet, a melyben a szűz oly magas állást foglalt el. Látta azonban, hogy nem egyéb az, mint valamely földi szépség hízelgő arczképe, legjobb esetben is a művész neje, vagy valamely parasztleány a Campagnából, avagy egyik római herczegnő, akinek udvarolni óhajtott. Szerelemből vagy más indokolható okból magasztalta fel a régi festész e nőket, és így amennyire ügyessége hathatott, nemcsak a halhatatlanság jutalmát, de egyszersmind azon kiváltságot is megszerezte számukra, hogy keresztény oltárok fölött tündököljenek s imádtassanak sokkal szentebb buzgalommal, mint földi életök alatt. Hilda finom érzékét azonban az illem tárgyában nem lehetett megcsalni, hogy letérdeljen ily oltárok előtt. Sehol sem találhatta fel a szűz anyát, a melyre szüksége lett volna. Itt egy földi anya volt imádva ölében tartott kisdedét, mint azt Éva idejétől fogva minden anya teszi. Más festményen szomorú érzés tükröződött vissza az anya arczán a gyermeken észlelt némi isteni tulajdon miatt. Egy harmadikon, úgy látszott, hogy a festész magasabb felfogással bírt s erősen kidomborítani igyekezett a szűz örömét a felett, hogy a megváltót világra hozta, s elválhatlanul összefort hódolatát és szerelmét a kisded alak iránt, a melyet keblére szorított. Ennyiben kifogástalan volt e festmény. Hilda azonban ennél többet keresett: mennyei szépségű arczot, mely époly földi, mint mennyei legyen, vonásain az elvonult bánat árnyékával , halhatlan ifjúságban tündökölve, de matronaszerü és anyai kinézéssel, s királynői méltósággal felruházva, de a mely végtelenül gyöngéd legyen, mint istenségének legmagasabb és legmélyebb atributuma. „Ah — gondolta Hilda magában — miért ne volna egy nő, a ki meghallgassa a nők könyörgését ? egy anya a mennyekben minden hozzám hasonló anyátlan leányok számára ? Isten irántunk tanúsított gondoskodásának közepette megvonhatta volna-e tőlünk ez adományt, a melyre gyöngeségünknek oly nagy szüksége van ?“ Sz. Péter templomába gyakrabban ellátogatott mint a többiekbe. Úgy gondolkodott, hogy téa rés falai között s hatalmas kupolájának boltozatut alatt lenni kell elég helynek a keresztény ha minden alakjainak számára, a hívőknek épugy, mint az eretnekeknek, hogy letérdelhessenek, s s kell lenni kellő segélynek minden teremtmény lelki szükségleteire. Hildára azonban nem mindig gyakorolt egyenlő hatást e hatalmas székesegyház nagyszerűsége. Midőn első ízben szellőztette a nehéz bőrfüggönyt az ajtók egyikén, a képzeletében élő árnyépületet elmosta előle a valóság. Az ő előfogalma szerint sz. Péter temploma végtelen kiterjedésű épület volt, homályos építkezési modorral, sötét, szürke és roppant kőhalmaz, végtelen hosszúságban elnyúlva s az égboltozathoz hasonló kúp által beívelve. E roppant szélesség és magasság alatt, amint ő képzelé, az ember egyénisége nagyon is érezhető csekélységét, míg a lélek határtalan nagyságának diadalát ülte. Ehez képest első látogatásai alkalmával, midőn a templom valóságos belsejének körülvevő pompája szemei előt tündökölt, ő megszentségtelenítőleg igen csinosnak nevezte az egészet; óriási mérvű finom asztalos munkának, s csodásan nagyszerű ékszerszekrénynek. Ez utóbbi képlet leginkább tetszett képzelődésének ; szekrény, belülről a legváltozatosabb színű drágakövekkel egészen kirakva úgy, hogy egyetlen hajszálnyi széles tér se maradjon csekély belsejében érntetlenül ragyogó fényükkel. Képzeljük aztán e mozaikszekrény parányi csodáját egy székesegyház nagyszerűségévé növekedve anélkül, hogy elvesztené kicsinységének belterjes pompáját, de minden apró jelessége fenségessé iparkodván lenni. A varázsszerű átalakulás a parányiságból a roppant kiterjedésbe nem volt azonban a legügyesebben keresztülvive, mivel a dús ékítés mindenkor gátolni szokta a tér és magasságnak reánk gyakorolt behatását. Hilda többszörös látogatás után is még mindig sajnálta a sötét, végtelen belsőt, melyet behunyt szemeivel gyermeksége óta látott, de a mely azonnal eltűnt, mihelyt a valóságban létező ajtón egy pillantást vetett a székesegyházba. Úgy tetszett neki, hogy gyermekkori látványa előnyösebb ez egyházra nézve, melyet Michel Angelo s ’ a többi nagy építészek építettek, mert a képzelt épületről azt mondá: Minő roppant! míg a valóságos szt. Péter templomáról csak azt mondhatta: „Mindamellett nem oly roppant nagy !“ Azonkívül a mint a templom jelenleg áll, egyetlen pillantással egészen nem látható be. Lát az ember Az országos közoktatási tanács, n. „Az alelnököt, mindegyik szakosztály beltagjainak felét, — valamennyi kültagot stb. a magyar közoktatási miniszter nevezi ki,„ — igy szól a 11 §. „A munka terhét lényegesen a beltagok viszik. (15 §.) „A tanács tagjai dijt nem húznak. (17. §.) „A kültagok a tanács és szakosztályok üléseiben bármikor részt vehetnek s azokban határozó szavazattal bírnak, sőt különösen fontos esetekben a tanácskozmányokra, a tanács vagy szakosztályi elnök által egyes kültagok külön is meghivattathatnak. (Tanfelügyelői stylus) (15. §, második kikezdés.) „Azon kültagoknak, kik a tanácskozmányokra különösen meghivatnak— az illető napi, esetleg munkadijak mellett, a szabályszerű útiköltségek megtéríttetnek.“ (18. §.) Commentár nélkül is szembeszökő, hogy az itt felsoroltam paragraphusok az országos közoktatási tanácsot rokkant állapotra kárhoztatják. Hogy valamennyi kültagot a közoktatási miniszter fogja kinevezni, az még hagyján, csak egy uj czimmel több s az nem fáj senkinek. De az már igenis fájhat és fájni fog a beltagoknak, kik „a munka terhét lényegesen viszik,“ hogy míg a kültagok napi- és munkadijai, nemkülönben útiköltségeik megtéríttetnek, addig az ő lényeges fáradalmaik jutalom nélkül maradnak. Igaz, a 18. §. csak azon esetben ígéri a napi- és munkadíjak stb. megtérítését, ha az illető kültagok „a tanácskozmányokra különösen meghivatnak." De mi következik ebből ? Nem-e az, hogy a kültagok s ezeknek is nem mindegyike egyszer meg fognak hivatni a tanácskozmányokra, máskor nem. Ha privátis értésekre esik a tanácskozmány ideje, jöhetnek ugyan mindig, hanem ilyenkor csak beszélniük leen, szabad, az evés tiltatik, épúgy mint a beltagoknak. Nem is lehet józan észszel felfogni, hogy egy kültag a huszadik megyéből — külön összesítés, meghívás, a napi- és munkadíjak megtérítése nélkül, a tanácskozmányban csak egyszer is részt vegyen. Hagyja a dicsőséget „a terhet viselő beltagoknak.“ Miután pedig a 16. §. szerint „a szakosztályok jogában áll — a közoktatási tanácson felvül álló szakértőket is (tehát nem kültagokat) meghidatni, kiknek ez esetben napi- és munkadíjaik s útiköltségeik szintén megtéríttetnek“ , mi szükség van akkor a kinevezésre és különösen a kültagok kinevezésére? Ha a javaslat különbséget tesz a kültagok és szakértők között, nem az következik-e abból, hogy a kültagok nem lesznek szakértők, hanem hihetőleg tanfelügyelők vagy más czím után leselkedő jámbor kormánypárti jutalmazandók. Bizony, ha a kültagok csak külön meghívás következtében kapnak gázsit; vagyis — mint kifejtem — ha csak külön meghívásra fognak a tanácskozmányokban részt venni , akkor mi értelme sincs a kültagságnak; a kültag helyét betöltheti mindannyiszor — és mert a szakosztály által választatik — jelesebben az e czélra külön meghívott szakértő is. Hátra van még, hogy kételyemet fejezem ki a fölött, fogják-e a beltagok a munka terhét minden díj nélkül viselni. Adja isten, én nem hiszem. Lehet, hogy kezdetben megbirkóznak ama teherrel, talán fütyölni is fognak a jókedvű munkához, hanem egy-két év múlva mindannyi beltag tanfelügyelőnek fog kívánkozni, s ha ki nem neveztetik, meg fog haragudni s nem dolgozik ingyen, mikor a tanfelügyelők pénzért ásítanak. Mindenesetre helyesebb volna a kültagokra s illetőleg a vidék tanügyi érdekeinek képviselőire az első czikkemben érintett módozatot alkalmazni a beltagok számát kevesebbre szállítani s a beltagokat is munkáik arányához képest illő módon díjazni. Timkó József i géig vezetett pénztári számadások iránt. E jelentések ki fognak nyomatni. Harmadszori felolvasás után végleg megszavaztatik a szegedi kit. biztos számára kért póthitelről szóló törvényjavaslat s egyszersmind hitelesíttetik a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontja. Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, ennök a képviselőknek boldog ünnepeket kívánva, az ülést feloszlatta. Legközelebbi ülés szerdán reggeli 9 órakor. Napirend: a gácsországi vasút s a gömöri iparvasút hálózat iránti törvényjavaslatok, kérvények.* A főrendiház ma déli * 1/1 órakor tartott ülésében Bujanovics képviselőházi jegyző átnyújta a közelebb megszavazott törvényjavaslatokat, melyek a jegyzőkönyvi kivonatok felolvasása után az illető bizottsághoz utasíttattak véleményadásra. Legközelebbi ülés szerdán d. e. 11 órakor. ORSZÁGGYŰLÉS, Pe 81. máj. 27. A frankfurti békeszerződés ratificatiója. A frankfurti ratifikationális jegyzőkönyv és az új fizetési módozatokra vonatkozó pótszerződés szövege a következő: Kelt M. m. Frankfurtban 1871. máj. 20-án. Alulírottak: Jules Favre franczia külügyér, Pouyer- Quertier franczia pénzügyér és Goulard a franczia nemzetgyűlés tagja egy részről és Bismarck hg. német birodalmi kanczellár s Arnim b. császári felhatalmazott másrészről, mai napon összejöttek, hogy a végleges és ratifikált békeszerződést kicseréljék, mely a német birodalom és a franczia köztársaság között máj. 10-én ugyancsak e városban aláíratott. Jules Favre és Pouyer-Quertier előterjesztették a ratifikált okmányt, melyet a végrehajtó hatalom feje e hó 18-án írt alá, valamint egy hitelesített másolatot azon törvénytől, melylyel a nemzetgyűlés máj. 18 án a békeszerződést ratifikálja, s melynek 2. czikkében felhatalmazást ad a határ megállapítására a szerződésben javaslatba hozott területcserét illetőleg. Bismarck hg. és Armin b. szintén előmutatták a császár által 16-án aláírt szerződést és egy másik okmányt, melyben a bajor és wüttembergi királyok s a badeni nagyherczeg szintén jóváhagyják a szerződést. Ez okmányok felolvasása után a szerződő felek kölcsönösen tudomásul vették a megtörtént helybenhagyást s a jegyzőkönyvet két példányban aláírván, egymás közt kicserélték. Ezután abban állapodtak meg az aláírók, hogy a végleges békeszerződés 7. czikke értelmében az első fél milliárd lefizetése 30 nap alatt történjék azon időponttól, midőn a kormány tekintélyét Párisban helyreállította. A fizetési módozatok ugyanazon czikkben foglaltatnak, aláírók azonban azon módosítást teszik itten, hogy 125 millió frank a franczia bank jegyeiben fizettessék le a következő feltételek mellett. Negyven millió jövő június hó 1-ig fizettetik le, további negyven millió pedig június 15-éig. E fizetések lehető legnagyobb része száz, ötven és 20 fokos bankjegyekben történik és pedig Strassburg, Metz és Mühlhouse városokban. A második egy milliárdra a conto 125 millió fizettetik le hatvan nap alatt, számítva az első félmilliárd lefizetésére kitűzött határidőtől. Eme 125 millió a békeszerződés 7. pontjában meghatározott valutákban fizetendő, ha ugyan addig más eltérő megállapodás nem történnék. A hivatalos lapból. A pénzügyminister a diósgyőri bányahivatalhoz Tribusz Antal rhoniczi vasgyári bányatisztet I-s. bányatisztté és bányamérnökké , és Schmidt László, fehérpataki bányatisztet II. bányatisztté az aranyidkai kohóhivatalhoz ; Krecsméry János rózsahegyi orvost bányaorvossá és a selmeczi kerületben Steinhansz Gyula bányatisztet, másodrendű bányatisztté nevezte ki. Pangh Dezső: az állományú honvéd-gyalog főhadnagy a honvédség létszámából kitöröltetett. Hírek, mint aki államtitkára lenne. Megemlítjük azonban, hogy egy nagyon illetékes férfiú nyilatkozata szerint: eddig a minisztertanácsban Horvát utódjára nézve nem történt semmi megállapodás. — A berlini „M a g a z i n“-ban Schwicker tanár hosszasabban K Eötvös felől, ismertetvén a költőt, bölcsészt és államférfit. — Érdekes felolvasáson. Egy jeles képzettségű franczia tudós, Desjardins Ernő párisi tanár készül közelebb Pestre jönni azon czélból, hogy itt egy-két felolvasást tartson. Desjardins úz irodai munkálatai után mint történész és régész kitűnő névvel bir Francziaországon s mint ilyent, fővárosunk nedveit közönsége bizonyára szívesen látja. Első felolvasásának tárgyául a ránk nézve oly annyira fontos dunai kérdés fejtegetését választotta, amelyet hosszabb idő óta tüzetesen tanulmányoz, másodiknak pedig Páris ostromának leírását, s hogy e felolvasása mennyire érdekes lesz, eziránt biztosítékot nyújt azon körülmény, hogy Desjardins úr Páris ostroma alatt ugyanott mint táborkari tiszt működött. Részletes tudósítást annak idején adunk. — A tűzoltók távírdája. Néhány hét óta már Pest utczáit összevissza szövi néhány sodrony: a tűzoltók távirdája, melyen minden tűzoltóállomás egy pillanat alatt részletesen értesül a veszély hollétéről, s nagyságáról. A város területén öt tűzoltó állomás van, melyek mind táviratilag vannak összekötve, ezen kívül a távirda a városház tornyába és a nemzeti színházba is el van vezetve. A gépek, melyek az egyes állomásokon vannak, igen egyszerűek; a mellékállomásokon csak egy billentyű és egy harang, a főállomásokon pedig 2 billentyű, 2 harang, 2 váltó, 2 jelfogó és 4 tájoló létezik. A jelzések a harangok által eszközöltetnek. A billentyű lenyomásával megszólal azon állomás harangja, melylyel beszélni akarunk. Pest városa tűzoltási tekintetben 8 részre van felosztva, mely 8 rész az abc első nyolcz betűjével jelöltetik. Az A betűnek jelzésére a billentyűnek egyszeri, hosszabb ideig tartó lenyomása szükségeltetik, mely egyszeri lenyomásnak az illető állomáson, melylyel beszélni akarunk, egyszeri harangszó felel meg, és igy folytatva a következő betűk két, három egészen nyolcz harangozással jelöltetnek. Mindegyik betű mint a városnak egy része, magában foglal több utczát, melyek különbözően összeállított jelekkel vannak jelképezve. — A mely utczában a tűz kitör, azon utczának a jele sürgönyöztetik a különböző állomásokra — Vannak még más jelek is, — melyek a tűznek minőségét, nagyságát és más mellékhatározásokat fejeznek ki, az őrség tájékozása végett. A városház tornyán éjjel nappal alkalmazott tüzér nemcsak a legpontosabb helyismerettel bír, hanem a különféle jelzésekben és általában a tűzoltósági távirászatban is jártas. Ha ez tüzet vesz észre, jól figyel arra, hogy a város mely táján, t. i. a nyolcz betű, vagyis nyolcz rész, melyikében és mely utczában van ez? Ezt kellőleg szemügyre vévén, azonnal felhívja a főállomást egy meghatározott jellel, hogy tűz van, és ha ez viszszafelel neki, miszerint jelen van a gépnél, a toronyban levő őr az ott levő billentyűvel jelzi az illető betűt, az utcza jelét és a tűz minőségét vagy nagyságát a főállomásnak, mely tüstént felkészülődvén, a tüzet hasonló módon tudtára adja a második és harmadik állomásnak, melyeken szintén tüzőrség létezik. A színháznak azért nem jelzi, mert ott őrség nincs, redeltetése egyedül az lévén, a színházban támadt tüzet a főállomásnak értésére adni. — Színházi hírek. A nemzeti színház 16—18 tagjából alakult társulat a szünidők alatt először Szegeden kezdi meg előadásait jan. 18 ál. A társaság főbb tagjai: Némethi Irma, Molnárné, Molnár, Szigeti Imre, Náday, stb. Egyelőre 6 bérletre nyitnak aláírást. — A nemzeti színháznál elő fogják adni a temesvári török konsul „III. Szelim“ drámáját, melyet német nyelven itt és Erődi Béla fordított le. — Szt. Januárius vére, mely a nápolyi székesegyházban ereklye gyanánt őriztetik, újabb időben nagyon nyugtalankodik. Az ottani „Liberta Cattolica“ beszéli, hogy e hóbán, a szent vértanú emlékére tartatni szokot ünnepélyes körmenet alkalmával, az ereklye csodákat művelt. E napon ugyanis azt vették észre, hogy a vér a számára rendelt tabernaculumból kivétetvén, részben meg volt olvadva, a körmenet alatt pedig tizennégy percznyi könyörgés után egészen felolvadt, úgy, hogy a szokásos csókolások után egészen fris vér mutatkozott a szelenczében. Visszavitetvén a templomba, ismét megkeményedett, míg a kincstári épület kápolnájában újabban felolvadt; azonban nem egészen, hanem sűrű kocsonya állománynyá, amely állapotban aztán meg is maradt. — Fölvilágosodás, jöjjön el a te országod! — Magyarország és Egyptom közt távpurgonyt akarnak létesíteni. Az ügy megbírálására és véleményadásra a minisztérium Takács távirászati főigazgatót kérte föl. — A főrendiház május 31 én délelőtt 11 órakor ülést tart. — A „Magyar Állam“ egészen oda van amiatt, hogy a honvédségi zászlókat a legénység többségének vallása szerinti szertartás mellett is föl lehet szentelni. Mulattató szemforgatónk szerint ugyanis a honvédzászlóaljak lobogójának tulajdonosa s hadi ura a király, ki e zászlókat a korona és ország jelvényeként hős fiainak védelmére bizza; már pedig ő felsége r. katholikus. Ha ezek a zászlók ő felsége jelvényét képeznék, mit keres ott az ország szine és czimere? No, de ne beszéljünk komolyan. — A kath. congressus csak folytatja görbe útját. Pár nap előtt Budán a prímás elnöklete alatt értekezlet volt, melyben megállapították azon felirat szövegét, melyet az alkotmányos közeg, t. i. a minisztérium mellőzésével, egyenesen ő felsége elé akarnak juttatni, kegyeibe ajánlva a congressus hírhedt határozatait. Walter Scott a hírneves regényíró születésének százados évfordulójára Anglia északi részében nagy előkészületeket tesznek. Az ünnepély augustus 9-én Edinburghban fog megtartatni. A rendező bizottságban a legkitűnőbb emberek vesznek részt: Gladstone, Disraeli, lord Derby, Id Lytton, Tenyson, a lord Mayors Edingburgh városa legmagasb állású hivatalnokai. Kiállítás fog rendeztetni minden a költőre vonatkozó tárgyakból, milyenek kéziratok, képek, könyvek stb, mint ez 1868 ban történt a Dante-ünnepély alkalmával. — Miért nincs pénzünk? Megfelel erre tisztelendő „Magyar Állam.“ Ő kegyessége fölsóhajt, hogy ezüst és arany pénzeinkről eltűnt a még Kossuth által is tisztelt Mária-kép. Aztán igy folytatja: „Mig pénzeinken Máriát láttunk, sokkal több aranyunk és ezüstünk volt, mint a vallásnélküli, vagy inkább vallásirtó modern tanok papiros korszakában.“ Máryás kellene a páternek. — Bismarck élete. Frankfurtban léte alatt Bismarck herczeg polgári öltönyt viselt. A „Haltyú“ főpinczére nem állhatta meg, hogy csodálkozását ki ne fejezze a változás felett, hozzá lévén szokva a sárga gallérhoz. „Alig ismertük meg excellencziádat.“ „Na, akkor önök úgy jártak, mint a francziák — válaszolt nevetve a kanczellár — ők se ismertek ránk addig, míg föl nem vettük az uniformist. — Pest, Pilis és Solt egyesült v megyék részéről tartandó bizottmányi rendes évnegyedes közgyűlés Pesten a megye székházának nagytermében. 1871. évi jun. hó 6-án d. e. 10 órakor veendi kezdetét. — Jótékonyság, a „Pesti szegénygyermek kórház-egylet" hálás köszönettel fogadta: 1) Giczey Samuné szül. Dobos Zsuzsanna 100 forintos alapítványát; 2)Wodianer Albert urnak szintén 100 fitos, 3) a szombathelyi takarékpénztárnak pedig 10 frtnyi rendkívüli adakozásaikat; nem különben 4) Adler Antalné asszonyságnak 10 font rizikásából álló húsvéti ajándékát. Bejelentetett ezeken kívül a választmánynak, hogy néhai Kovács József hontmegyei Bartha-községi lakosnak 50 frtos hagyománya befizettetett. A budai olvasó-egylet könyvtárának gyarapítására f. évi junius hó 7-dikén, azaz szerdán, a zugligeti disznófőnél tánczczal egybekötött zártkörű tavaszi mulatságot tartana. Belépti jegyek egy forintért válthatók naponkint d. u. 2—3 óra közt az egylet könyvtári helyiségében: Budavár, úri utcza 62. szám a földszint. Valamint Pfeiffer G. könyvkereskedésében, Pesten a Kristóf tér és Szervita tér sarkán. A hölgyek egy részvényes kíséretében díjmentesek. — Jótékonyság. Mihalovits zágrábi érsek a varasdi kórodának és ottani tűzoltóknak egyenkint 200 frtot, a szegényeknek pedig 100 frtot adományozott. — A mohácsi postán pár nap előtt tetemes összeg veszett el az alatt, mig a küldeményeket a kocsiból kirakták. A kocsisra esett a gyanú, s a hiányzó összeget meg is találták. A jó madár a ló alá ásta el az istálóban, de a ló véletlenül kikaparta. — Uj posta. Amint halljuk, Csomaközön Szathmár megyében, postahivatal fog fölállitatni. Csomaköz Belével és Szaniszlóval 6-7 ezer lakost számlál, s még eddig nem bírt postahivatallal. Nem ártott volna, ha hamarább széttekintették volna az ily postahivatalokat illetőleg, mert lehet mondani, hogy a posta nélküli vidékek egészen el vannak zárva a világtól. — A közvélemény folytonos vétója alatt vegetáló „Magyar Állam“ közelebb esküdtszék elé fog kerülni. A pozsonyi haladási