Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-02 / 228. szám

két párisi ágyúnaszád egész a Point-du- Jour kö­zelében fekvő hídig volt képes előhatolni, honnan sikeres tüzelést folytat a versaillesi állomások ellen. A nemzet­gyűlés Dufaure indítványára egy hónapra elhalasztotta a nemzeti védelmi kor­mány ellen kívánt vizsgálat tárgyalását, mint a­mely jelenleg nem alkalomszerű. Ezután Thiers szakította meg a mai ülés napirendét, hogy némi felvilágosítást adjon a Páris alatt folyó események­ről. Szerinte a kormány csapatai a legelőnyösebb stratégiai pontokat foglalják el. A polgárháború azonban, mint kények között megjegyzé, csak ér­zékeny veszteséggel érhet véget. Thiers szavait Kentrel képviselő félbeszakítván, e tényt az ősz államférfia részakaratúnak nyilvánította, mire Kent­rel kijelentette, hogy ő a legnagyobb tisztelettel viseltetik Thiers iránt s teljes bizalmat helyez benne, végül azonban oly reményekről kezdett beszélni, melyek nagy zajongást idéztek elő a házban. Geraldy egy kérvényt nyújtott be a nem­zetgyűlésen, melyben a ház közbevetését kéri a pápa ügyében. Mondják, hogy Victor Emanuelt for­dulja lelkiismerete, s ezért készebb lesz lemon­dani a trónról, mint székhelyét Rómába tenni át. Lanza támogatja a királyt e nézetben, míg Sella az áthelyezést sürgeti. Hallatszik, hogy ha a brüss­eli konfe­­rencián felmerült nehézségeket a franczia kor­mány néhány nap alatt el nem hárítja, a meg­szállva tartott departementek polg. igazgatása el­vétetik a francziáktól, s kontributiók és requisitiók kerülnek ismét elő. A commune az örvény szélén. Petruccelli della Gattina, kinek ügyes tollá­val nemrég ismertettük meg olvasóinkat, m. hó 21-éről újabb érdekes levelet ir Páuisból, mely a „Gazz d’ Italia“ közelebbi számában jelent meg s tartalma a következő : A revolutiók rendesen függélyes irányban szoktak felfelé haladni s ha útközben oly akadá­lyokra találnak, melyek őket ez iránytól fokoza­tosan mindinkább eltérni kényszerítik, el vannak veszve. Visszaesnek oda, a­honnan kiindultak, bár­mily jelentékeny legyen is a tér, mely a kiindu­lási pontot a hajótörésétől elválasztja. Az együgyüek, a­kik hajjal és szakállal demokratáknak affectálják magukat, azt hiszik, hogy a revolutió olyan mint az ünnepi köntös, melyet felvehetünk s levethetünk anélkül, hogy min magunknak legcsekélyebb változáson kellene keresztül mennünk, s hogy elég lármazns valamely baloldali padon, egy vagy más gyűlésben, avagy a köztereken, hangos frásisokkal. Nem, százszorta nem, az anyag, melyből a Maratok, a Dantonok, a Saint-Justok, a Robespierrek gyurattak, nem mindennapi s a történelem évkönyveiben újainkon számolhatjuk meg azokat, kik századokról száza­dokra, világrázkódtató események közepette fel­magasl­ottak. Két ellenállhatlan erő az, a­melynek Páris jelenleg egészen átengedi magát, a nevetségesség és az unalom. — A commune nevetségessé s meg­­unttá teszi magát, és ez az, a­miért meg kell buknia; ezért talál akadályra saját cselekede­teiben. Én részemről jobban szeretném, ha nem lé­teznék a commune, minthogy lássam oly alakban, a­minőt ez idő szerint magára öltött, a midőn az 1793-at utánmajmolja. Ily alakban látván a com­munet, ugyanazon megbotránkozást érzem bensőm­ben, a melyet érezne valamely művész, ha a Me­­dicik Vénusát istállóban látná elhelyezve. Engemet elundorit még a rosznak profanálása is, mint el­­undorit bárkit is, ki minden tényben logikát sze­ret keresni. A paródia azonban már vége felé jár. A pá­­risiak megunták, mint az eső által szépen elmo­sott tűzijátékot; nem látnak benne többé semmi hasznot, semmi ingert; az ostromállapotnak árny­oldalait észreveszik rajta, de drámai nagyszerűsé­gét nem­­ látják az üres utczákat, a bezárt abla­kokat, az elhagyott boltokat, a szünetelő színhá­zakat, eszik a sovány ebédeket anélkül, hogy volna valami, amiben futalmat találnának mind e nélkü­lözésekért, volna legalább valami rémkép, valami borzalom, a­mely foglalkoztatná a képzelődést! A commune ez erkölcsi üresség közepette fen nem tarthatja magát. Maga a bombázás is el­vesztette a párisiak előtt újdonsági zamatját; utál­ják az erődök dühös ágyúzását, mint valamely kintorna fülsértő hangjait. Issy, Vanves erődök, Neuilly és Asniéres községek nevének már puszta hallatára is ásít minden párisi ember A példabe­széd többé nem így hangzik: „Ostoba mint a li­b­a“, de „o s t o b­a m­in t a commune.“ — Ha Thiers nem kereskednék annyira hadműveletei­között csak az a szerencséje van az emberi­égnek, hogy az ily bört cserélgető bölcsek, az első me­tamorphosis után ritkán hatnak hallgatóikra és ol­vasóikra a meggyőződés erejével. Meg lévén fosztva az ily ember az erkölcsi alaptól, arra van kárhoztatva, hogy szőrszálhaso­gató sufismákhoz nyúljon, melyek nem térítenek meg senkit az igazak közül. Innen van az, hogy míg a meggyőződés embere a fény sugáréval elönti beszé­dét, s mint photográf egy pontra vonja össze a világosságot, hogy eszméi tisztább világban tűn­jenek fel, az elvcserélgetők a homályt keresik, hogy a közvéleményt félrevezessék. „Átalánosságban a tömegre nézve igazad le­het barátom — mondá Madách — ezen szélka­kasok nagy része nem bir meggyőződéssel, de egyeseket én is ismerek, kik mély tudatával bír­nak azon gyalázatos szerepnek, melyet akár rang­vagy akár kenyérkeresetből elvállaltak s az ily re­negátok legveszélyesebbek, mert semmitől sem riadnak vissza.“ Én más­nap reggel Drégel vára romjait akartam megnézni, azonban ezen kirándulást ba­rátim kérésére délutánra hagytam. Kedélyes be­szélgetés között töltöttük el az időt a beteg szo­bájában. Délután pedig vendégek érkeztek és ezúttal elmaradt kirándulásom a Szondy és hős társai vérével áztatott vár romjaihoz, mert a hírlapból olvastuk, hogy a Forgách-Perthaler féle leirat, más­nap fog felolvastatni .­­ kiváncsiak voltunk ezen hirhedett okmány tartalmát hallani, bár tőle semmi jót nem vártunk. Másnap reggel javuló betegünktől szívélye­sen elbúcsúzva Pestre vissza­indultunk, hova 11 órakor érkezett meg a gőzös. Már a dunaparkn meghallottuk, hogy az ülés 12 órára van téve, s a választóirat csakugyan leérkezett. A­mi ezután következett, az a történelemé. •— Az országgyűlés — Deák Ferencz híres fel­irata után — szétkergettetett, s a csatározás meg­kezdetett hírlapok, röpiratokban és magánkörök­ben, a nemzeti függetlenség és 48-ki alkotmány ellen. Madách Imre nem érte meg a jogfeladás nagy drámáját, a lángeszű költő s következetes hazafi megtört szivvel hunyt el 1864 odtb. 8-án. Véghetetlen fájdalommal olvastam a gyász hírt, alig hittem elborult szemeimnek. vel, felhagyna hazug jelentéseivel s a nemzetgyű­lés nem gyártaná egymásra a népszerűtlen törvé­nyeket : a commune már rég önként összeesett volna mint a kilikadt hólyag. Petruccelli folytatva szemlélődéseit, a Fran­­cziaországban jelenleg lehetséges két dictaturáról szól­t. i. a katonai és a forradalmiról, és miután a történelemből merített példákkal ki­mutatta volna, miszerint ez utóbbi amainál sokkal többre becsülendő, így folytatja, a jövendőbel­­­i olasz communistákhoz intézvén szavait. Nagyon tartok tőle, hogy bármily kárhoza­­tos irányt kezdenek is venni a dolgok Parisban, az Itteni mozgalom Olaszországban előbb utóbb visz­­hangra talál , mert nálunk megvan már egyszer azon kiállhatatlan hajlam, mely Páris utánzásában leli kielégítését s különösen épen oly dolgokban, a melyek már eredetileg ügyetlenek, roszak és os­tobák. Ennélfogva nem csodálnám, ha némely bár­gyak Monkalieriben, Fiesoleban vagy Pantenoco­­loban kikiáltanák a communet, mert Páris is ki­kiáltotta, mert Mazzini úgy rendelte s mert Gari­baldi nincsen ellene. Ha az olasz republicanus sozialisták törté­netesen ily mozgalomra adnák fel őket, gondolják meg jól, mi is hát tulajdonképen az a párisi com­mune ? Nem az, a­minek kellene lenni; nem bír a kellő emberekkel; nem él azon elemek közepet­te, a­melyek fenmaradására okvetlenül szüksége­sek lennének; nem áll a megkivántató kegyben a nép előtt ; meg sem bírja közelíteni azon kérdé­seket, a­melyeket első­sorban megoldani lenne hi­vatása. Meg kell vizsgálniok, minő nehézségek azok, melyekbe a commune jelenleg ütközik, mi fogja okozni hajótörését ; minő eszközök, orgánu­mok, tényezők és szereplők hiányzanak leginkább életerős fenmaradására? A decentralisatió s a municipalis szabadság nem járhat karöltve a communeval. Azok tisztán közigazgatási tények s szerintünk minél gyorsab­ban életbe léptetendők, míg ellenben a commune nemzeti és politikai tény, melyet véleményünk sze­rint minden erő és hatalommal le kellene küzdeni, mint a mely széttépi a nemzeti egység és foede- g­ratió kötelékeit. Ha én franczia volnék, lelkem egész erejé­ből harczolnék a commune életbeléptetése ellen. De, mert olasz vagyok s mert hazámra nézve nem látok nagyobb veszélyt, mint a katholikus, egységes és monarchikus Francziaországot : — rokonszenvezek a communével, mint a mely Vol­taira követője, republikánus, foederalista, Olasz­ország irányában nem ellenséges, nem támogatója a pápa világi hatalmának és nem fenyegeti nem­zeti újjászületésünk nagy művét. A commune-rend­­szer szétzúzná Francziaország monarchikus egy­ségét, de másrészről biztosítaná mindenki számára a szabadságot, lehetetlenné tenné a dynastikus államcsínyek ismétlődését s örökre kibékítené a pártokat. Olaszországban ugyan a rendszer a régi alap­eszmék és talán velök együtt az idegen zsarnokok közel visszatértét jelentené. A m. t. akadémia nyelvtudományi osztályá­nak ma d. u. tartott ülésében Hunfalvy Pál jelentést tett a „nyelvtudományi közlemények“ leg­újabb — tizedik­­ kötetének első füzetéről. Három értekezést tartalmaz e füzet: 1) Budenz József ér­tekezése az 1 és z denominativ igeképzőkről az ugor nyelvben. 2)Ugyancsak Budenztől Vámbéry ily czimű értekezésének ismertetése: „a magyar-török szóegyezésről.“ 3) Szarvas Gábor a latinosságok­­ról a m. nyelvben. A jelentéstevő legbővebben ismerteti Budenz értekezését, melyről nagy elösmeréssel szól ily szavakkal: „Ezen tanulmány a szerző terjedelmes és alapos tudományáról tesz bizonyságot. Hangsú­lyozza értekezőnek azon rendszerét, melynél fog­va a „nyelvtények kisütésére“ az új szavakat nem tartja alkalmasoknak. Vámbéry értekezését nem annyira ismerteti, hanem Budenz véleményét adja elő, ki egyike volt azon hallgatva interpellálóknak, kik megvár­ták, hogy egy olyan készültségű ember, mint Vámbéry feleljen meg azon rég rebesgetett, de eddig kellőleg még meg nem oldott kérdésre mennyi török­ség van a magyar­ nyelvben? Vámbéry meg is felelt. Elismervén, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsoporthoz tartozik, egyszersmind ki­mutatta, hogy a magyar nyelv a török-tatár nyel­vekkel is közeli rokonságban van. 740 szóegyezési czikket közöl Vámbéry. Szarvas Gábor értekezéséről általában azt jegyzi meg Hunfalvy, hogy alig lehet korsze­rűbb tárgyról értekezni. A jelentéstevés után Ballagi Mór foglalja el a felolvasói széket s Goldzieher Ignác­z­­nak, Vámbéry tanítványának ily czimű érteke­zését olvasta fel: „a hetes szám az araboknál.“ Én nem ismertem férfit, ki minden tekintet­ben annyira megközelítette volna a tökély hatá­rát, mint Madách Imre. „Olvasás és gondolkozás által kiművelt lángész, magas aestetikai érzék még a legcsekélyebb tárgynál is és mély morális alap, mely soha sem ingott. Ezen három tényező a leg­szebb harmóniában egyesült nála. Lángoló hazafiság a szabadság lealkuvás nél­­küli bálványozása, tiszta demokratia a legnagyobb finomsággal párosulva, odaadó barátság. — Ezek valának fényoldalai. Árnyoldalát én nem ismertem. Szóval ő férfi volt a szó legmagasztosabb s legnemesebb értelmében. Senkit nem illetett meg inkább ezen min­dent magába foglaló szó „Gentleman“ mint őt. Korai halála kipótolhatatlan veszteség a ha­zára, az irodalomra, családjára s jó barátaira. — De tán magára nézve jó, hogy igy történt, hogy nem érte meg azon szégyenletes korszakot, midőn a pálya­ivadék bűnös könnyelműséggel egy pár év alatt elpazarolta az Ősök ezredéves véres keres­ményét.*) Névtelen. *) Vasárnapi tárczánkat, mely a mainak ele­jét képezi, sajnálatunkra nagy mértékben üldözte a sajtóhibák calamitása s ezek közül az értelem­­zavarokat ezennel helyreigazítjuk. Az 1-ső tárczahasábon alulról a 12-dik sor­ban „tagjai“ helyett „napjai,“ a 2-dik hasábon alulról a 10-dik sorban „soha“ helyett „noha,“ a 4 dik hasábon felülről a 8 dik sorban „lé­gyünk“ helyett „leszünk,“ a 15 ikben „kétságon“ helyett „Rétságon,“ az utolsó sorban „voltak“ he­lyett „voltunk,“ az 5 dik hasábon alulról a 7-dik sorban „ön­­állásért“ helyett „önállásérti,“ a 9-dik hasábon felülről a 16-dik sorban „protestáns“ helyett „patrioticus,“ a 10-dik hasáb utolsó sorában „mageniusát“ helyett „itt genezisét“ olvasandó. A fiatal ertekező nem azon szerepről szól, melyet a hetes szám a mathematikában foglal el, hanem azon jelentőségről, melyet a hetes számnak az arab vallásban lehet és kell tulajdonítani. Azon töméntelen adat közül, melyek ezen értekezésben e­lsorolva vannak, mi csak egy pár érdekesebbet igtatunk ide : Ádám 700,000 nyelvet tudott s ezek közül legszebb volt az arab ; Ptolemaeus 7 climát különböztet meg; Mahomed az apáknak ilyen uta­sítást adott : tanítsátok gyermekeiteket imádkozni, ha 7 évesek; 7 angyal őrzi a napot s jégdarabok­kal hajigálja, hogy el ne égesse a földet; 7 kö­vér tehenet fölfalt 7 sovány tehén — és igy tovább. Ballagi csak egyes részleteket olvasott föl a terjedelmes munkából, s midőn 1127 órára járt az idő, a felolvasást félbeszakította ; mire, több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. A hivatalos lapból­ Tóth Bódog semmitőszéki em­­ titkárnak díjmentesen a miniszt. osztálytanácsosi czim ado­mányozta­tott. A honvédelmi minisztérium vezetésével megbizott mi­niszterelnök, a honvédelmi minisztérium számvevőségéhez: Brunner Ármin I. rendű számtisztet számtanácsossá; Ster­­czel István, Khun Mátyás, Tomisics Márk, cs. k. katonai számtiszteket. Poizl Miklós vallás - és közoktatásügyi minisztert, Vilhalm Sándor, Prechtl Károly és Reviczky János honvédelmi ministeri II. rendű számtiszteket, I. rendű számtisztekké; Entress Kornél cs. k. katonai számtisztet, Vojtik Antal volt honvéd-hadnagyot és Fellner Dávid taka­rékpénztári számsegédet, Homa Géza községi jegyzőt, Sze­­pessy Ferencz földtehermentesítési igazgatósági számtisztet, Rózsavölgyi Gyula, Birkés Dózsa és Fehér Gyula honvédelmi miniszteri Hl­ad rendű számtiszteket, Gally Gyula számve­vőségi dijnokot és Kiszelényi Ede cs. k. élelmezési járulné­­kot, ll. rendű számtisztekké . — Schnee József és Juszt József szám­őrmestereket, Nizsalovszky Szilárd, Horváth Pál és Krob Ferencz dijnokokat, III. rendű számtisztekké nevezte ki. A közoktatási miniszter C Ker­oly János budai tor­naegyleti tanítót, a budai férfitanítóképezdében a testgya­korlás tanításával, évi 400 frt fizetés mellett ideig­enes minőségben megbizta. Az igaz­ságügyminiszter a pesti királyi váltótörvény­székhez írnokká K­ül­key Béla járulnokot, járulnokká pe­dig J­á­r­o­s­s­y Károly pesti kir. táblai dijnokot nevezte ki. Az ó­becsei m. kir. távird. állomásnál f. évi május 1-jével a teljes napi szolgálat f­og életbe lépni. Hírek. Pest, máj. 1. — Szemere hamvainak ünnepélyes el­helyezése Miskolczon ma történt meg. Buda vá­rosnak hat tagból álló küldöttsége tegnap este indult el, hogy jelen legyen a gyász­ünnepélyen, mely minden bizonnyal Borsod megyéhez illő ke­­gyeletes fénynyel történt meg.­­ A bazárrendező bizottmány hálás köszönettel vette az újonnan beküldött ke­gyes adományokat: Oszvald és társa 24 darab se­lyem nyakkendőt, 3 tuc­at finom batiszt zsebken­dőt, Weidinger 6 db nyári batiszt ruhát, Szednák József egy süveg ezukrot, Eismansdorfer János 6 db. kőedény tárgyat, Spuller Ferencz 1 süveg ezukrot, chocoladét és tejgyertyát, Vanko D. és fia 4 porczelán szobrot, Strobenz testvérek 6 cso­mag különféle pecsétviaszt és 16 csomag külön­féle chocoladét, Fehér Miklós gépüzletéből 1 an­gol vaj­köpülőt, 16 frt és egy angol dagasztót 40 frt értékül, Zarzetzky egy nagy ládával nagy­mennyiségű gyufát és Steinbach Antal 6 személyre ezüst kanalat, kést, villát és kávés kanalat. Török József újólag 18 üveg eau de Colognet 9 ujszer­­kezetű lámpát, szappant és 1 pár inggombot. Mi­dőn a rendező bizottmány e nagylelkű adományo­kat nyilvánosan megköszöni, egyszersmind siet a vidéki közönséget tudósítani, hogy a cs. k. osztr. állam vasút társaság, Pozsonytól Pestig dél­előtt a 10 óra 8 perczkor induló 3-ik számú sze­mély­vonaton, és Temesvártól Pestig délelőtti 9 óra 26 perc­kor induló 6-ik számú rendes személy vonattal Pestre és vissza az egész vonal men­tén a 2-ik és 3 ik helyen 50 százalékot a vitel­díjból elengedett 25 fontny­i szabad podgyászszal. A visszatérés bezárólag máj­ 11-re határoztatott. Megjegyzendő, hogy a jegyváltás csak egyszerre történhet. — A jótékony női bazár máj. hó 6 - a délelőtti 11 órakor fog megnyittatni. Fölkérem teh­át mindazokat, kik a szerencsétlen vízkárosultak javára ajándé­kot adni szíveskednek, hogy máj. hó 4-től ke­gyes adományaikat egyenesen a bazár helyiségeibe küldjék, hol köszönettel átvétetnek, és bármi­nemű e bazárra vonatkozó felvilágosítások szolgáltatni fognak. S­z­t­u­p­a György, bizottmányi titkár: — M­á­j­u­s e­ls­ő n­a­p­j­a elég zord volt. Tegnap esett az eső, s csak este felé derült ki Ekkor nem is találkoztak most, a­kik már este kimentek volna a zöldbe, hogy kulacs és harapni való mellett ott virrasztva várják a májusi hajnalt. Mindazáltal a májusi reggnek ma is megvolt sajá­tos jellege. Katona­zenekarok vonultak végig már kora reggel az utczákon, máshol pedig czigány­­banda köszönte a virágok hónapjának első nap­ján az alvókat. Volt május­fa is elég, de a város­erdőben hiányzott a szokott élénkség, mely más­kor már reggeli 5 órakor megkezdődik. A verk­lisek zaja ellepte a fasort, de a fölsallangozott és zöldágazott omnibuszok ma nem szállítottak oly tömeget. Volt mégis közönség téli ruhába burko­lózva, s járva a köröndön, hogy szívja a hagyomá­nyos erejű májusi levegőt. A nagy fogadónál és a kioszknál zenekar játszott, s fogyott a sör. A fagylalthoz azonban egy bunda-melléklet kellett. A fényes fogatokból csak 7—8 óra közt jelent meg néhány. A Margitszigeten, Zugligetben terve­rezett májusi ünnepélynek valószínűleg ennyi kö­zönsége sem volt. A „zöld­ idény“ megnyitásához tehát az idő nem kedvezett.­­ A visszatérő magyar katonasá­got néhol nem fogadják teljes vendégszeretettel, s a „Pesti Napló“ ezt is az ellenzéknek tulajdo­nítja. Mi részünkről nem tulajdonítjuk viszont a jobboldalnak, hogy a legtöbb helyen meg jó ven­déglátásban részesítik őket. Hogy a lakosság se­hol sem viseli örömest a terheket, minő teher a katona elszállásolás is, azt bizonyosan tudni fog­ják a Naplóék is. A lakosság annyiféleképen van terhelve mindenütt, hogy pártszínezet nélkül vo­­nogatja vállát, mihelyt bármily kisebb terhelés is éri. Hogy valaki „kitegyen magáért“ s megven­dégelje a katonákat, nem kötelessége senkinek, és a­ki úgy tesz, jótékonyan cselekszik; ha pedig valaki duzzog a katona-elszállásolásért, az egészen privát dolo£. Annyi bizonyos, hogy a közös had­sereg katonái nem valami populáris személyek, s népünk oly körülmények közt növekedett, hogy katona előtte mindenki, a­kinek fekete sárga zsi­nórja van. A katonát nem szereti, legkevésbbé pe­dig azok tisztjeit, kik közt csak kevés a magyar. Ennek sem az ellenzék az oka, mely midőn az ön­álló magyar hadsereget kéri, az ország átalános óhajtásának ad kifejezést. A honvédség iránt nincs idegenkedés. Tudjuk ezt a múlt őszi hadgyakorla­tokból, midőn az átutazó honvédséget szívesen fogadták mindenütt, s némely község még az el­szállásolási járulékról is lemondott (például B. Füred), jótékony czélra ajánlva azt föl. Ilyes bizon nem történt egyszer sem a közös hadseregbeli katonák palotájával. A csapat-öszpontosításnál honvédeink sok oly földet bejártak, hol tősgyökeres ellenzék van, s nem volt okuk panaszra. — Az akadémiai jelöltekről szólván a „Kelet,“ a történelmi és bölcsészeti osztály je­löltjeire helyes megjegyzéseket tesz. A levelező tagnak kijelölt Domanovszky tanár helyett bok­rosi érdemű tudóst is lehetne találni, a­kinek leg­főbb érdeme a „Bölcsészet történetének“ megírása, vagyis inkább összeszedegetése. Az is igaz, hogy midőn rendes tagot kell választani, s Kelety Ká­rolyt meg Thaly Kálmánt teszik előtérbe, holott ott van Salamon Ferencz és Szabó Károly is, az már azt mutatja, hogy az akadémiában az érde­mek mérlegelésénél hamis súlyokat is használnak. — Színházi hírek. Némethi Irma k. a. pénteken lép fel másodszor az „Egy pohár vízben“ mint Marlborough herczegnő. — A szegedi színházat a jövő téli idényre is Mannsberger Ja­kab nyerte meg. — Tőkés Emilia asszony, a vidéki színpadi erők egyik kiválóbbja, ki utóbbi időben elvonult a színpadtól, most ismét visszatér s közelebb több helyen fog vendégszerepelni. Pár hét előtt már játszott Debrecze­nen, s osztatlan tetszéssel találkozott, és szerződéssel­­is megkínál­ták. A vidéki színészet — bár­hová szerződjék is — mindenesetre nyerni fog működése által. — A természettudományi társu­lat május 3-án, jövő szerdán délután 5 órakor a magyar akadémia heti üléstermében szakgyűlést tartana, melyre a természettudományok kedvelői tisztelettel meghivatnak. Ez alkalommal Kren­­n­e­r József „Oravicza vidékének ércz- és szén­telepeiről“ tart előadást. — Köszönetnyilvánítás egy bé­csi művész­nek. Treumann Károly bécsi szí­nészt egy pesti nőegylet küldöttségileg akarta föl­kérni jótékonyczélű előadásban való közremű­ködésre s időt kért kitűzni a nőküldöttség foga­dására. A nemes művész udvarias levélben ápril 28-ának d. u. 3 órájára kérte a küldöttséget ma­gához. A nőegylet elnöke és még két köztisztelet­ben álló urnő a kitűzött órában meg is jelent Treumann lakásán, hol azon „gyöngéd“ üzenetet küldi ki a művész cselédjétől, hogy „nincs itthon.“ Treumann urnak a küldöttség hölgyei, a nőegylet s a pesti közönség iránt tanúsított eme tiszteletét és gyöngédségét méltó, hogy a napi sajtó elisme­rőleg feljegyezze. — A honvédegyletek központi választ­mánya május hó 3-án d. u. 4 órakor a megyeház kis termében választmányi ülést tart, miről a t. választmányi tagok értesittetnek.Dulovics Ernő, főjegyző. — A kath. egyházi autonómia ügyé­ben f. évi május 7-én d. e. 10 órakor Kassán, a polgári kör helyiségében tartandó értekezletre Abaujmegye s Kassa város szabadelvű kath. la­kosai tisztelettel meghivatnak. Az 1871. évi april 24-én Kassán egybegyült értekezlet. — Hangverseny. A sárospataki főisko­lában fölállított műgyüjtemény javára a főiskolai ének- és zenekar május 6-án Tokajban, a Degenfeld-kastély termében hangversenyt tart, melyre a belépti dij: ülőhely 1 frt, állóhely 50 kr. A műsor ez : Lieder-Marsch Turnertől; Bordal Thorntől; humoros felolvasás, melyet Ruszkay Gyula tart; Bihari keserve Biharitól; Dalszabad­ság Marschnertől; „A divat“ Szabó Endrétől, sza­valja a szerző . Népdal. „A múlt­ik emléke“ Pa­­lotásitól. — Barbárság. Tasádfőn, Bihar megyében történt a napokban, hogy egy asszonyi teremt­ményt paradicsomi öltözetben lánczczal kikötözte­­tett az elöljáróság a falu korcsmájához, mert ti­los viszonyban élt egy odavaló férfival. Tasádfőn lelkész és jegyző is lakik; az olvasó könnyen el­találhatja, hogy mely irányban működnek; de a me­gyei hatóság igen helyesen cselekednék, ha szá­mon kérné tőlük ezen népboldogító eljárást. — A salgótarján-losonczi vasúti vo­nalat május 4-ikén adják át a forgalomnak. — A magyar keleti­ vasuton Bánffy- Hunyad és Egeres közt a tartós esőzések folytán töltés-ülepedés állott be, mely miatt a vonatok rendes közlekedése annyiban megzavartatott, hogy az utazóknak az ülepedés helyén más vonatra kell átszállniok. Miután az akadály megszüntetésén a legnagyobb erélylyel dolgoznak, biztosan remélhető, hogy a vonatok szokott rendes közlekedése pár nap alatt ismét helyre lesz állítva. Az áruk szállí­tási határideje egyelőre meg van szüntetve.­­ Az orsz. közép tanodai tanáregylet II szakcsoportja kedden, máj. 2-án délután 5 órakor a. m. t. akadémiai épületében ülést tart. Tárgyak 1.) Lutter N. mennyiségtani elemeit bírálják Mo­ritz R. és Fülep F. — 2) Szabó I. csillagászati és természettani földiratát bírálják Abt A. és Kon­dor G. — 3.) Bajusz M. laptértanát és tömörméz­­tanát bírálják Mayer I. és Weisz Ármin. — A honvédelmi miniszteriumban az eddig Aschermann osztálytanácsos által vezetett VI. ügyosztályt az újon kinevezett Cserhalmy Fe­rencz osztálytanácsos veendi át. — József főherczeg e hó­d­ikán Deb­­reczenbe utazik, s másnap az ottani honvédisko­lákat és honvédséget fogja megszemlélni. — A budai torna­kör holnap, kedden, délután 5 órakor nyitja meg az Albrecht-út mellett levő nyári tornahelyiségét. A tornázás után a buda­­krisztinavárosi nagy sörcsarnokban torna-estély lesz. — A báziási fürdő bérlője Bertalan Lajos úr a jelen fürdőidényre 200 fürdőjegyet ajánlott föl a honvédség részére. A fürdőt honvé­dek gyöngélkedő nejei is használhatják. — Nagy tűzvész pusztította ápr. 29-én a Szep­esm­egyében fekvő Maldur községet. A la­kosság épen a mezőn dolgozott, midőn a tűz ki­tört, s a szél által szított lángok oly gyorsan ter­jedtek, hogy alig lehetett holmit megmenteni. Csak­nem az egész falu leégett. A nyomor enyhítésére gyűjtést rendeznek, ra vezényelni. Bergeret ismét a hadügyi bizott­ságban ülésez. Brüssel, máj. 1. (Az Ellenőr távirata) Az „Étoile berge“ szerint a commune tagjai fel­törték az állampénztárt s abból négy millió jára­dék­jegyet vittek el; mig azonban a zsákmánynyal a városházára siettek, útközben egy millió értékű jegyet elvesztettek, vagy elsikkasztottak. Brüssel,, máj. 1. (Az Ellenőr távirata.) A versaillesi kormány a német hadvezényletnek 72 millió frankot fizetett ki az élelmezési költsé­gek fejében. (Ily súlyos áldozatok hozatalára van kárhoztatva e szerencsétlen ország a lázadás által.) Páris, ápr. 30. (Az Ellenőr távirata.) Delescluze azon jelentést tette a hadügyi bizott­ságban, hogy a tőzsde, a Madeleine templom, a tuileriák, a narancsliget és a Maillot kapu aláak­­názzák. A commune 8 millió frankot követelt a franczia banktól, ennek hivatalnokai azonban megtagadták a fizetést.­­ A commune lapjai sze­rint a görög tűz használásánál a humanitási kér­dés háttérbe szorul a versaillesiak fölött nyerendő siker előtt. Versailles, apr. 30. (Az E 11 ene­r távira­ta.) Egy 12 ezernyi hadtest megkerülte a felke­lők állását Asniéres mellett s megszállotta Gene­­villiers félszigetet. — A nemzetgyűlés előtt panasz emeltetett a versaillesi maguk ellen, kik ismételve kiáltozzák : „Éljen Bismarck ; Éljen Porosz­ország.“ Versailles, apr. 30. Thiers apr. 30-án délben kiadott körjegyzéke így szól:"Az egyenközények építése a párisi erődök előtt folyvást tart. A kor­mányhoz érkezett sürgönyök­­szerint a felkelők Chatillonnál 20 tisztet és 30 közembert súlyos sebbel és 75 foglyot hagytak hátra, míg a mi veszteségünk 3 ember. Faron tk. sürgönye szerint 30-tól este "ennek hadművelete sikerült; az issyi parkot, kőbányákat és temetőt a versaillesiak,De­­roja, Paturel és Berthe ezredesek vezetése alatt hősiesen elfoglalták. Az uj állomásokat megtartot­tuk, melyek az erőd bejáratához igen közel esnek A partot a vasúttal egy árok köti össze, mely a temetőből indul ki. Részünkről néhány halott s mintegy 20 sebesült volt a veszteség. A zavart tömegben hátráló felkelők számos sebesültet és ha­lottat hagytak hátra és 100 foglyot is 8 ágyúval együtt. Versailles, apr. 30. A Maillot kapunál ma egész nap csend uralkodott. A poroszok lőni akar­tak egy csapat versaillesi lovas vadászra, mely a felkelőket la Garenneig üldözte s a st.-dénisi szi­geten igyekezett keresztül hatolni. Páris, ápr. 30. (Este 6. óra.) Issy erődben a kassamatták lerombolvák s a lőrések összeom­lottak, 60 ágyú közöl 30 hasznavehetlen. Az egész őrség 30 közlegény s ugyanannyi tüzérségből áll. Ez utóbbiak négy parancsnokot vonakodnak elismerni s kijelenték, hogy tovább nem tarthatják magukat; végül beszegezték az ágyuk felét s oda hagyták az erődöt, mely eszerint jelenleg üresen áll. — Cluseret uj erőket szándékozik oda küldeni. Bécs, máj. 1. Az 1860-iki sorsjegyek ma tar­tott húzásán a következő sorozatok és számok hu­­zattak ki: 300,000 frtot nyer a 13,670. sor. 4. sz., 50,000 frt az 5664. sor. 14. sz., 25,000-et a 7054. sor. 17. sz., 10,000-et a 8221. sor. 11. sz., ugyanennyit a 13453 sor. 4. sz. TÁVIRATOK. Arad, máj. 1. (Az Ellenőr távirata.) Báró Simonyi Lajos a szabadelvű párt vasárnapi ülésében nagy feltűnést keltett fényes beszédet tar­tott, mely a legnagyobb lelkesedést idézte elő. Alapos a remény, hogy az ellenzék győzelmet fog aratni a választásnál. Kaposvár, máj. 1. (Az Ellenőr távirata.) Somogy megye közgyűlése üdvözlő feliratot sza­vazott Pauler belügyérnek, kinek tevékenységét a belreformok terén méltányolja, a midőn egy­szersmind támogatásáról biztosítja. Versailles, april 30. (Este 7 ó ) Az ágyuzás nagy hévvel folyik. A múlt éjjel különböző ponto­kon mintegy 150 fogoly és 10 ágyú esett zsákmá­nyul s hozatott ide. London, máj. 1. (Az Ellenőr távira­ta.) A párisi érsek szabadon bocsáttatott. — Brot­tk' Cambraiból csapatok nélkül Versaillesba érkezett. Lyon, april 30. (Az E­ll­enő­r távr­ata) A Werder féle csapatok hazafelé indultakban pa­rancsot vettek, hogy Francziaországban maradja­nak. Németországból Colmáron át újabb porosz csapatok jöttek be, melyek a korábban megszáll­va tartott­ pontokat s így Montbéliardot is elfog­lalták. Versailles, máj. 1. (Az Ellenőr távirata) A municipális választások, a­mennyiben eddig is­meretesek, mindenfelé csendben és csekély rész­vevős mellett történtek meg. Páris, apr. 30. (Az E11 en őr tá­virat­a.) A commune hadseregét két hadtestre osztotta; az egyiket Dombrowski, a másikat Brauskowski fog-­­ CSARNOK. Zrínyi Péter és Frangepán Ferencz emlé­kezete. 1671. évi ápril 30-án reggeli 9 órakor vé­geztettek ki Zrínyi Péter és Frangepán Ferencz Bécsújhelyben, Ausztria városában, mely kivégezés — Buday Ézsaiás jeles történészünk előadása sze­rint — így ment végbe : „A Zrínyi és Frangepánra mondott senten­­tiának végrehajtása bízatott Abelle Kristófra, a­ki az alsó-ausztriai kormányszéknél tanácsos volt.Ez apr. 27-ik napján ment Neustadtba, másnap u. m. apr. 28-án Zrinyi Péterhez ment, a ki eddig az ideig a neustadti várban tartatott fogságban , élei­be terjesztvén Zrínyi Péternek a császár ellen tett bűneit; végre a reá hozott ítéletet előtte elolvasta, mely­e volt: ,„Holnap után“­ — úgymond — „,ápr. 30-án reggeli 9 órakor hóhér pallosa által fogsz kivégeztetni, azért készítsd magadat a ha­lálra'“ — Ezen szóknak hallására Zrinyi Péter semmit nem szólott, hanem vállait összehúzván, hallgatott — Azután Abelle Kristóf Frangepán Ferenczhez menvén, annak is a sententiát elol­vasta, a ki azon megrémülvén és elsárgulván, kezdte magát mentegetni, azonban mindketten a neustadti várból kivezettetvén, azon városnak, Neustadtnak fegyveres házához­­vitettek és a Neu­stadti bírónak által adattak. Ezen útban is Zrinyi Péter megnémulván, egyet sem szólt, de Frange­pán Ferencz panaszkodott arról, hogy neki olyan kevés idő engedtetik a halálra való készületre. Kérte tehát a birót, hogy magát vesse közbe ő érette Abelle Kristófnál és kérje azt, hogy jöjjön ő hozzá, de Abelle Kristóf a biró által azt felelte, hogy ő ezt nem cselekedheti, de hiába is ese­deznék a kegyelemért, mert az neki meg nem adatnék. Ezen sem nyugodott meg Frangepán Ferencz, hanem ismét megújította kérését . . . . . de haszontalanul. Végre magához a császárhoz irt könyörgő levelet még azon napon, a­melyben ek képen esdeklik a császár előtt: „,Méltóztassék“' — úgymond — ,„Felséged az én iftai vétkemnek és éretlenségemnek megengedni, tekintse felséged kegyelmesen azt, hogy én a famíliámból csak magam vagyok, ab­ból a famíliából, a mely száma nélkül való eszten­dőtől fogva a felséges császári háznak és az egész kereszténységnek tökéletes hűséggel és buzgóság­­gal szolgált. Hogy ha az én személybeli érdemeim és szolgálatim felséged előtt semmit nem tesznek, felséged az egész világon ismeretes kegyelmessége és könyörületessége hozzon vissza engem meghal­tat az életre. Nem irtózom én a haláltól, mert felséged mellett utolsó csepp véremet is kiontani kész vagyok, hanem elrémülök, mikor meggondo­lom, hogy hóhér keze által gyalázatosan kell meg­halnom. Oh! mely boldogtalan vagyok, bárcsak soha ne születtem, vagy pedig már régen meg­halta­k volna.“'­ — Ezen könyörgő levélben, mi­dőn famíliájának az egész kereszténység javára véghez vitt szolgálatát említi, czéloz azokra a vi­téz cselekedeteire az ő eleinek, melyekkel a török ellen való háborúkban magoknak nagy érdemet szerezzenek. Hasonló érdeme volt Zrinyi Péternek és az ő eleinek is.­­ Ápr. 30-ik napján Abelle Kristóf Zrinyi Péternek reggel megszente, hogy mivel az ausztri­ai törvények szerint a ki a halálos bűnbe esik, mielőtt kivégeztették, a nemesek lajstromából kiterülte­k, tiszteitől, pri­vilégiumaitól megfosztatik, tehát ennek ő rajta is meg kell történni. — Melyre Zrinyi Péter azt fe­lelte­­ ,„hogy ő ezen megnyugszik, csakhogy az ő egyetlen egy fiának — a ki az 5 bűnében l­egkisebbé sem részes — kedvezzenek és az, az ő nemességét megtarts­a“'! — De erre Abelle Kristóf azt felelte, hogy a törvények szerint a felség ellen való bűnöknek büntetése a gyermekekre | Folytatás a mellékleten

Next