Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-23 / 249. szám

Előfizetési árak: Eg­u évre • . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . ftft. — kr. Félévre­­ • . 10 . — „ I Egy hónapra . 1­9­80 » Egyes szám­­ra 10 krajcsár. Szerkesztési Iroda, Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaéldzsére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bermmitesen tapadtalak -s Megjelenik minden reggel, kmvire hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (S­in­aton 14. es.) intézendők. 249. szám. Kedd, május 23 1871. Hirdetési dijak: rizhasábot petit tér egyszeri­­ A nyílt­ tér egy petit sor* 80 k* beigtatásáért . . * , 10 kr. J Bélyegdij minden beigtat«árt 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kitene-atoss 14» isáp. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó-hivataliban két vasutcza 14. sí., tér*'1? testvérek nyomdájéban Pest 2 sas utc­a 24. n. és Naschitz J. ügynöki Irodijárma ____________ Pest, arany kéz utcza 5. sz­tr. ____________ ill. évfolyam. A válság Párisban. A tegnapi nap válságos volt Párisra nézve. Versaillesból érkezett sürgönyök össz­­hangzólag af^^^tik, hogy a kormány­csapatok ta£^_f6 ‘'án két ponton hatol­tak be PanM^Batin, Cloud s a Montrouge kapukon. Edd­^^Douai, Ladmirault és Clinchamps tábornokok hadtestei állanak Páris falain belől. Az ellenállás, melyre a bevonuló katonaság akadt, hir szerint csekély volt s a felkelők teljesen odahagyták a körfalakat. E bevonulás híre nem érkezett várat­lanul, mert az utolsó két-három hét alatt oly döntő sikert vívtak ki a kormánycsa­patok, hogy a hadműveletek eredménye iránt nem foroghatott fen kétség. A ver­­saillesi hadsereg birtokába jutván az Issy és Vanves erődöknek, teljes erélylyel foly­tatható támadásait Páris déli és délnyugati része ellen. Mindkét erődben a kormány tüzérsége a maga ütegeit állította föl, és innét úgy, mint a montretout-i dombok magaslatán fölállított telepekből két hét óta oly heves és szakadatlan ágyutűz folyt Páris déli körfalai ellen, hogy azok több ponton romhalmazzá változtattak. A commune elég ágyú és lőszerrel rendelkezett ugyan az ellenséges tűz viszon­zására, de a kezelő legénység legnagyobb része kevéssel értett többet a tüzéri szol­gálathoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Csak pár napja tette közzé a commune hi­vatalos lapjában Mayer ezredes ama jelen­tést, melyet a párisi hadsereg szervezetéről készített. E jelentésből veszszük át azon ér­dekes adatot, hogy a commune seregében alig van 5000 tüzér, kik között tisztek nincsenek. E körülmény aztán eléggé meg­magyarázza azon előnyöket, melyeket a versaillesi tüzérség Páris falai alatt kiví­vott. A két hónap óta tartó harcz főkép tüzérharcz volt, és a commune veresége ép úgy a haszonvehetlen tüzérségnek, mint a belső egyenetlenségnek következménye. Ha az egész felkelésben elejétől végig nem jutott volna oly nagy szerep a köl­csönös féltékenység, gyanú és versengés­nek, s ha a commune férfiai meg tudták volna tartani a helyes mértéket — úgy előreláthatólag nem fejlődtek volna a dol­gok odáig, hol most állanak. A commune könnyű szerrel maga köré csoportosíthatta volna az összes párisi lakosságot, ha nem ragadtatja magát tulságokra. A községi szabadság elve, melynek képviselője gyanánt a commune szerepelt, oly csalétek, melylyel Francziaország minden szabadságszerető ele­mét meg lehet nyerni. Tett azonkívül a com­mune akárhány olyan intézkedést, melyet csak helyeselnünk lehet. A váltó-moratóri­­um meghosszabbítása, a lakbérek szabály­zásának kérdése, az állandó és rendszerint politikai czélokra fölhasznált rendőrhadnak eltörlése, nemkülönben a clerus hatalmának megfékezése oly rendszabályok, melyek a pá­risi lakosság élénk helyeslésével találkoztak. A clerikális lapokat kivéve, nem igen ta­lálkozott franczia közlöny — bármily szí­nezetű legyen is máskülönben — mely rászólását fejezte volna ki a párisi clerus befolyásának megtörése miatt. Az úr állí­tólagos szolgái mindenütt hasonlók marad­nak önmagukhoz, és megérdemlik, hogy az emberiség békéje érdekében mihamarább kikergettessenek a világból. Végre is a com­mune nem nyársalta föl a clerus egyik tagját sem, és csak az állami hatóság jo­gában járt el, midőn motozásokat és requi­­sitiókat tartott a párisi zárdákban, melyek közül néhány kétségbevonhatlanul czimbo­­rált Versaillessal. Megvolt e motozásnak ama váratlan haszna is, hogy a nagy Párisban, a nyugati polgárisodás fény- és árnyoldalai­nak góczhelyén találkozott egy nőzárda, melyben a vallási fanatizmussal párosult női elaljasodásnak három áldozata tartatott fogva, kik nem voltak kevésbé szerencsét­lenek az ismeretes krakói apáczánál. Felháborodni e miatt csak oly emberek voltak képesek, kik a versaillesi nemzet­gyűlés többségét képezik. Ez a herész mo­­narchista faj, mely ég felé fordított szemek­kel imádságokat rendelt el a harcz szeren­csés befejezéséért, most frenetikus tapsok­ban fog kitörni, hallva, hogy a kormány­csapatok egy csomó hullán át behatoltak az összerombolt, anyagilag tönkre tett Pá­riába. Majd megérjük nem soká, hogy a papok kész ajka országszerte Te deumot fog rikoltani a kivívott diadalért, a monar­­chista párt pedig roszul színlelt káröröm­mel fog letekinteni a lábai előtt heverő, legyőzött, ártalmatlanná tett republikánus Párisra. Szomorú Francziaországra nézve, de a párisi felkelés két havi története másrész­ről azt is bizonyítja, hogy az ultrák s foci­­listák sem tanultak sokat a történelemből. Ha a monarchista többség lépésről-lépésre halad a restauratió felé, úgy a socialisták is bebizonyították, hogy nem képeznek ura­lomképes politikai pártot. A párisi commu­ne férfiai nem elégedtek meg egész Fran­cziaország számára követelni a községi szabadságot, ők új theóriákat akartak meg­valósítani Francziaország államéletében és experimentumot tenni a községek függetle­­nítése által. Ha valaha valósulna e terv, és a fran­czia községek annyira függetleníttetnének az állami hatalom alól, hogy minden kér­désben korlátlan urai lennének önmaguknak , akkor Francziaország megszűnnék állam lenni, és nem volna egyéb egy csapat köz­ségnél, melyet legfölebb lakóinak származási és nyelvközössége tartana együtt igen laza kötelékkel. Maga Mazzini, kit senki sem fog vádolni conservativ irány követésével, főkép ezért rászalta a commune törekvé­seit. Majd ha le fog zajlani a Páris falai kö­zött folyó gyászos jelenet, és nyugodtabb lesz az áttekintés ez emlékezetes polgá­r­­harci eseményein, kétségkívül ki fog derül­ni, hogy a felelősség egyenlő mérvben ter­heli a szemközt álló ellenfeleket. Egyelőre még nem szűnt meg a fegyver szerepe, mert nem képzelhető, hogy a felkelők vé­delem nélkül hagyják azon fontos erődítési műveket, melyeket Páris belsejében emeltek. Előttünk fekszik a franczia főváros rész­letes térképe és úgy látjuk, hogy a commune emberei csak azért tanúsítottak oly jelen­téktelen ellenállást a bevonuló ellenség­gel szemben, mivel tartottak állásuk bekerülésének lehetőségétől. A kormány­csapatok egy része ugyanis a Szajna jobbpartján nyomul Páris szíve felé, míg a másik rész, mely a Montrouge-kapun vo­­­­nult be, a balparton tér ugyan a­szél felé. A felkelők hátráltak, nehogy kör­ülőt éltesse­nek e két hadtömeg által. Ha előbb nem, úgy a diadalkapuhoz s az elysei mezőkhöz vezető utczákon, nem különben a Szajna hidak körül küzdelemre fog kerülni a do­log. A Tuileriák kertje, a Concorde-tér, a Louvre, a Vendôme- és körzetérek, és egy­­átalán a Szajna s a nagy boulev­ardok kö­zött fekvő városrészek valóságos várrá ala­kíttattak át a felkelők által. Páris északi részén Montmartre, Belleville és La­ Villette hasonlólag rendkívül meg vannak erősítve. Kérdéses mindenesetre, vájjon a két havi szakadatlan harc, nem törte-e már meg annyira a párisiak erejét, hogy a végelke­seredés küzdelmét nem fogják színre hozni ? Ügyük reménytelen most már, de egy tor­­laszharcz által napokig föltartóztathatnák a bukás bekövetkezését. Bárhogy álljon a dolog, Páris érdekében el kellene maradnia az utczai harcznak, mely nem használhat a felkelés ügyének, s csak arra alkalmas, hogy növelje az áldozatok számát, megte­tézze a rombolást, és a végtelenségig el­­mérgesítse a kedélyeket. (B.) marad az általa megbélyegzett háznak tagja, vagy pedig logikája nem egyéb mint szókeszűség. Min­den esetre pedig ajánlom neki, hogy a kérdés állásáról és előzményeiről, midőn hozzá akar szó­lani, igyekezzék máskor egy kis előleges tudo­mást szerezni. A tanulás nem árt, meg a felületes és léha embernek sem.* Végül még egyet. A Magyar Újság már többször támadt pártunkra, rám és lapomra egy vagy más dolog­ban, de mindig oktalanul. S mikor aztán támadá­sát visszavertük — meglehet nem valami szelíden — akkor mindig jajgatni kezdtek patró­nusai, hogy : „kár az ellenzék árnyalatainak elúásást bántani, midőn közös ellenség gyanánt áll előttük a kor­mánypárt.“ Én ugyan nem osztoztam e nézetben soha, mert én részemről azt a mit rosznak és idét­lennek tartok nem szeretem hallgatással mellőzni H­ep­f­y Ignácz ur pártja részéről sem s azt a mit jónak és helyesnek tartok, kész vagyok elismerés­sel fogadni a Kuba János ur pártja részéről is; ellenségnek pedig nem tekintem egyik pár­tot is. Hanem hát lévén bennem sok jószívűség, még­is azt feleltem mindig a kesergőknek: „én nem bánom, ha nem veszekedünk is; de akkor ne kezdjetek szüntelen valami krawart, mert ha ez megindul, akkor bizony én is ütök s nem kímélek senk­it.“ -- S ezt meg is ígérték. Azonban úgy látszik, hogy dicsőségük érzete har­­czot­t a Magyar Újság zengése elevenkedést kíván. Legyen kedvük szerint. Hanem aztán ne nyafogjanak a következésektől. A baloldali kör kedden, f. hó 23-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. A képviselőhöz IV. osztálya, május hó 23-án (kedden) d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: a gö­­möri és első magyar gácsországi vasútakról, úgy a vízszabályozási társulatokról és gátrendőrségről szóló törvényjavaslatok. Apróságok. A Magyar Újság vasárnapi számában ismét találkozunk azon elevenkedési vaszarkodások egyikével, melyeket ásítozó előfizetőinek ígért volt a lethargicus hajlamú lap trónjára pottyant h­o­t­tore Ignazio Helfy. Mert ez a „Magyar Magyar” alkalmasint nem len még figyelmeztetve elvnemzői által, hogy nincs unalmasabb ember annál, ki magát elménetnek tartja, midőn csak sü­­letlenkedik. Helfy Ignátz úr ezúttal feljegyzi a balol­dali képviselők közül tizennégynek neveit, mint olyanokéit, kik a delegátusok küldésére vonatko­zólag „részt vettek a választásban." És töprenke­­dik az általa tán szellemdúsnak is képzelt értel­metlenségeinek szokott modorában, hogy ugyan mi sugalható a választásba­ni részvétet azok ré­szérül, kik a delegátiót „átkos intézménynek“ nevezték. Soha se töprenkedjék. Megfejtem én neki a nagy talányt. G­h­y­c­z­y Kálmán, Tisza Kálmán Szo­n­t­a­g­h Pál, Papp Lajos, Podmanicz­­ky Frigyes, Domahidy Ferencz, Prónay József, Tisza László, Ivánka Imre, V­é­c­s­ey Tamás, Bánffy Elek, Zichy Jenő, Gaál Pé­ter és Csernátony Lajos csak alkalmat akar­tak szolgáltatni a sejtelem bebizonyítására, misze­rint a „nem választó“ Helfy Ignátz úr kitűnő hazafisága és bölcsesége mily elérhetlen magas­ságban tornyosul fejeik fölött. Ez az egész. Hanem hát a „nem választó“ Helfy Ig­nátz logikájától elvárom, hogy lemond a képvise­lőségről, tekintve, hogy megtagadott a magyar országgyűléstől minden jóltevési hajlamot s elitél­te ezt elégszer, mint roszat, gonoszt és javíthatat­lant. S vigyázzon Helfy Ignátz úr, mert ha még­sem talál lemondani a képviselőségről, akkor vagy azt érteti, hogy a napi­dijak kedvéért Bécs, máj. 21. (Saját levelezőnktől.)­ ­ (Delegationalis.) Az osztrák Lloyd se­gélyezési összege, mint tudva van, elég helytele­nül a külügyminisztérium budgetjébe foglaltatott eddig évenkint, ámbár e társaságnak semmi köze sincs a diplomatiával. E csalfa játéknak nagyon könnyű kártyáiba látni. Nyílt titok, hogy a magyar országgyűlést, daczára mindannak, a­mi már ott megtörtént, még­is aligha lehetne rávenni, hogy ezen anyagi ér­dekeinket annyira koczkáztató vállalatnak valamit megszavazzon. De még a reichsrathban is lenne bizonyára mit hallani, mert a reichsrath rendesen jól végére jár a dolgoknak, el is kárhoztatja sok­szor.... de ellentállani nincs ereje. Mind e baj­nak egy orvossága van: a delegációk! Ez a kom­­plikált gép zaj nélkül és biztosan dolgozik. Pro­­batum est. A világon a legroszabbnak is, és így a Lloydnak is akadnak barátai. Nem irigyeljük sor­sukat (sem az aranyakat). Hanem indokaik azért roszak, elvetendők. A Lloyd úgy a mint most van, szervezve Ausztriától sem érdemel egy kraj­­czárt sem. Csak Triesztbe kell az embernek men­ni, hogy a kereskedelmi világ jajveszéklései meg­sikerítsék és azonnal megg­yőződjék, hogy a Lloyd nem egyéb egy mohón nyerészkedő részvénytársa­ságnál. A szállítási árak a lehető legmagasabbak, a bánás goromba, a hajózási terv hamis, stb. Ma­gasabb kereskedelmi érdekek előmozdításáról a Lloydnál tehát szó sincs. Ez áll Ausztriára nézve. A­mi Magyarorszá­got illeti, itt már nem lehet tagadni, hogy a Lloyd­nak nem lenne messzire kiható czélja, csakhogy e czél: a magyar kereskedelem elnyo­mása. A Lloyd hajóin nincs magyar termény; a pesti liszt, a pécsi kőszén, a szlavóniai fa, a sas­hegyi bor, ott mind osztrák productum­nak keresz­­teltetik. A társaság személyzetétől a magyar egyé­nek systematice távol vannak tartva. A magyar tengerpart szükségletének sehogy sincs elég téve , pár rozzant parti hajó tartja föl az egész közle­kedést. Míg roppant erő és pénz fogyasztatik el , hogy Fiume valahogy föl ne vergődjék ... De ez még nem minden. Az osztrák Ll­o­y­d a l­e­g­h­a­t­h­a­t­ó­s­ab­b eszköz arra, hogy Dalmatia elsz­akasztva tartas­­sék sz. István koronájától. A 3000-nyi hivatalnokoknak a része dalmata. A Lloyd agen­­tiái, a terület egész mentében mind meg­annyi tűz­helyei az osztrák ármánynak. A kereskedők közt kiválogattatnak a „Gutgesinnt“-ek , a többiek ezek rovására azután „várhatnak." És egy ilyen vállalatra pazarolja Magyaror­szág százezreit? Ha a magyar delegáció most elengedi magát csábíttatni és megköti a Lloyddal a szerződést évek hosszú sorára, úgy vége a magyar tengeri keres­kedésnek, vége a magyar tengerpartnak, vége Fiumenek ! Hiába akkor a 6 milliós kikötő, a 30 milliós vasút! Csak ott leszünk a hol voltunk. Pázmán­dy, Bécs, május 21. (Saját levelezőnktől.) A mai vonattal alig jött tiz delegátus, a töb­bi a mai esti vonattal indul el Pestről s holnap reggel érkezik ide. Mint az itteni hivatalnokok mondják, ő felsége már holnap , hétfőn szán­dékozik a delegatiókat fogadni. A mai vonattal Wenckheim Béla b. is ide érkezett, hogy átvegye miniszteri hivatalát. Fesz­te­t­i­c­s György gr. ma akart búcsút venni mi­nisztériuma hivatalnokaitól, azt üzente azonban, hogy ebben betegsége által akadályoztatva van, ugyancsak ma érkezett ide Horv­át Boldizsár, ki Bécs környékén akar néhány hetet tölteni. f — I. — Úgy halljuk, hogy a kormány várja azon ok­mányokat, melyek az Ötlet van Mons és Ch. Langlois ismeretes ügyre vonatkoznak. Ez ügyben, ugyanis az Ítélet kimondatott s a most ne­vezett brusellesi bankárok felmentését ered­ményezte. Kormányunk az országgyűlés elé ter­­jesztendi a bűnvádi kereset összes iratait, mit igen helyesen teend. Ha azonban értesítőnk nem téved, az ítélet kimondva volt már néhány hava, s így némi magyarázat várható azon körülményre nézve is, mely miatt a per kimeneteléről máig sem lehet­ jelentést tenni a képviselőházban. Min­den esetre jobb későn mint soha, s előlegesm nem kutatjuk, mennyiben lehet alapos azon hir, mi­szerint az Ítélet és periratok előadása összefüggés­ben áll a G­o r­o v­e leköszönését feltételező mi­niszteriális Com­bina d­óKtn.1. — Az országos magy. stat. tanácsnak f. é. má­jus hó 12 én az akadémia teremében tartott ülé­sén előadó Keleti Károly bemutatja az országos magyar királyi statistikai hivatal ü­gyvit­ai szabályzatát, mely ő felségének 1871. ápril hó 18 án kelt 1. f. elhatározásával jóváh így van az orsz. m. k. szat. hivatal immár életbelép, egyúttal bemutatja magát, mint ezen hivatal ő felsége által kinevezett főnökét, mit a jelenvolt tagok meleg éljenzéssel vettek tudomásul. Hasonlókép bemutatja előadó az országos magyar statistikai tanácsnak meg nem változtatott ugyan, de szintén ő felsége legi, jóvá­hagyását megnyert szabályzatát. Ez uj szervezet megadja a szat. hivatalnak és tanácsnak a kellő alapot, s igy lehet remény­­leni, hogy jövő működésünk a kormány és tör­vényhatóság s az országnak erre hivatott vala­mennyi egyéb hatósága, a testülete és bármine­mű közege kölcsönös és lelkes támogatása mellett csakugyan eredménydús s a statistika nagy hiva­tásának megfelelő lesz. Hasonlókép bejelenti előadó a népszám­lálás teljes befejezését, egyúttal bemutat a ta­nácsnak, állítása igazolása végett egy általa szer­kesztett s a munkálat összes rovatai szerint or­szágos összegekkel betöltött művecskét, mit az országos m. k. szat. tanács megelégedéssel fo­gadott. Az iparstatistika országos megindítása végett a nyomtatványok — előadó jelentése sze­rint — elkészültek, s a munkának azon, csupán újabban felülvizsgált s a miniszterium iparosztályá­nak kívánságához képest, bár lényegtelenül, meg­változtatott azon millák szolgálnak alapjául, me­lyeket az orsz. magy. szat. tanács még fenállása első évében megállapított; de melynek megindí­tásához mindekkoráig hiányzott a kellő idő és alkalom. Most azonban a népszámlálás befejezése után s az általa nyert tájékozás segélyével minden erő­vel oda kell törekedni, hogy ezen, már-már elodáz­­hatlanná vált feladat minél tökéletesebben megol­dassák. Az adatok a törvényhatóságok útján fognak községenként gyüjtetni s a kézművesek lajstromai megyénként összeállittatni s a stat. hivatalban végleg feldolgoztatn­i a gyárosok, kereskedők, bi­zományosok, vendéglősök stb. külön külön mintái pedig összeállítás­a s egy országos ipari tör­zs­­könyv megállapítása s vezetése végett az egyes ipar- és kereskedelmi kamrák által fognak össze­állitatni. A népesedési mozgalom felvételére a szat. tanács a szat. hivatal előterjesztése alapján még 1868-ban fogadott el újabb mintákat, melyek az 1866- és 1867-iki évek népmozgalom adatai­nak felvétele végett szét is küldettek az ország összes papságához, de maiglau felében is alig ke­rültek vissza. E bajt helyreütni, egyúttal pedig a sok ol­dalról emelt panaszoknak a minták nehéz betöl­tése iránt elejét venni, mindenek felett, végre a feldolgozást tenni lehetővé most már sürgető fel-­l adatává vált a hivatalnak. Miután az anyakönyvek a lelkészek által vezettetnek, kikerü­lhetlen, hogy az egyházi kö­zegek közreműködése ne legyen igénybe véve ez ügy körül. De kikerülhetlen az is, hogy valamint a lelkészek munkája egyszerűsítendő a lehetőség szerint, épúgy óhajtandó, hogy a hivatal általi feldolgozás is megkönnyíttessék. Lehetetlen ugyan­is, ha csak a hivatalnak nem összes s talán nem is elégséges személyzetét akarjuk csupán ez egy munkához igénybe venni, hogy minden egyes egy­házi község, minő körülbelül 30.000 van az ország­ban öt­öt külön mintájával közvetlenül a hivatal­ban dolgoztassák fel. E czélból készültek és mutattattak be jelen egyszerűbb minták, melyek ugyan a statistikai tanács által elfogadott valamennyi rovatot befoglal­ják, — de sokkal könnyebben lévén az egyes lel­készek által kitölthetők, az esperesek által állít­tatnának együvé egyházi kerületek szerint, oly­­kép, hogy a népesség mozgalmai a fenálló poli­tikai felosztás szerint, tehát megyénként is ki­­mutathassék. A statista tanács teljesen méltányolván ez ügy végleges elintézésére a statista hivatal részé­ről intézett törekvéseket, a vallásügyi minisztert véli megkeresendőnek aziránt, hogy az egyes püspökségeket hívja fel a lelkes közreműködésre, nehogy ezen, valamennyi művelt államban kiváló gondozásnak örvendő ügy nálunk, némely köze­gek részvétlensége folytán dugába dűljön. Az al­­­­kalmazandó minták megállapítását azonban a stat.­­ tanács egyik fő feladatának ismervén, e czélból teljhatalmú bizottságot küldött ki kebeléből, mely dr. Kőnek, Hunfa­­­vy, Körösy és dr. Barc­si alakból állván a hivatal főnökével együtt újó­lag fogja e mintákat — főleg egyszerűsítés szem­pontjából — szoros vizsgálat alá venni.­­A tűzkáresetek statistikája, melyről a­­ táblázatok elkészít­sét illetőleg előadó utólag te­het csak jelentést, a­mennyiben a belügyminisz- t térium a tűzkáresetekre nézve már is kitűnő a­­­­nyagot szolgáltatott a stat. hivatal rendelkezésére. A hazai statistika terén ezen új foglalást a tanács utólagos bemutatás mellett örvendetes tu­domásul vette. Ribáry belügyminiszteri taná­csos megjegyezvén, hogy a tűzkár statistikának a hivatal által közel kilátásba helyezett feldolgozá­sát annál is inkább várja, miután ez ügyben „enquête“ fog működni, mely a kimutatásoknak nagy hasznát vehetné. .... . A közegészségügy statistikája a en­ö­sen élénk eszmecserére adott alkalmat. Ki Tt ugyanis azon kivonatának ad kifejezést, jal­a­slat. hivatal főleg Pest- és a magyarországi tou-i városokról, havonként, vagy legalább évnegye­d­­ként adna olyan tanulságos kimutatást, min an­­donban és másutt megjelenik ; t. i. évenkén az európai városok szerinti összehasonlít az egészségügyi statistikát. .. . .. Előadó a tanács figyelmét e tekin­t­et a Pest városi stat. hivatal igazgatójára fordi­lat­­ is negyedévenként Pest városáról egészségügy­i mutatásokat ígér közölni. Egyébiránt a tanács a t. Kőnek által indítványbahozott fürdői statistikai ü» ügyh­ez Sz­ámit­ va­n, e czélból bizottmányt küld ki, ...Oly dr. H o I 1.4 . Adolf, Havas Sán­dor, dr. Gr­oss Lipót, Kőr­ösy J., két-három tag a közegészségügyi tanácsból és Kogler arakból állván, kik a hivatal főnök által akkor fognak tanácskozásra felkéretni, ha az ez ügyben teendő előterjesztés a külföld hason eseteinek ta­nulmányozása által bővítve elkészülöd. A bank­ügyre vonatkozólag is új táblá­zatok mutattatnak be, melyek megbizatása végett Beöthy L., Szathmáry K., Matlekovich L., Kogler N. J., K­a­u­c­z Gy. és Schnierer tagokból álló bizottmány küldetik ki. A tiszaszabályozás statistikája 2—3 év óta nem lévén közölve, dr. Kőnek eziránt lépéseket kívánna tenni a közmunka és közleke­dési minisztériumnál. Hunfalvy J. megjegyzi erre, hogy a­mióta a tiszaszabályozási hivatal fel­­oszlattatott, azóta erről mi adatokat sem kaphatni. A tanács a folyam szabályozási statistikát lehetőleg szemü­gyre venni határozza, végül előadó mint, a stat. hivatal főnöke, a stat. közlemények 1870 évi ut­osó füzetét mutatja be a közoktatás­ról és jelentést tesz arról, hogy a következő négy füzet van nyomtatás alatt: I. Az 1869-ki aratás eredménye. II. Consulátusi jelentések­­ III. 1869-ki külforgalom, IV. Vegyes tartalmú u. m. a statistikai ta­nács üléseiről szóló jelentések, a népszámlálásnak még eddig közzé nem tett eredményei. Ezek után Ribáry felemlítvén a hágai con­­gressUSt, melyben Magyarország magára vállalta a szőlészet és borászat összehasonlító kimu­tatását, miután jó hírnevünk for­og kérdésben, ez ügy mibenléte iránt óhajtana megnyugtató választ, mire előadó az ez ügyben kiküldött bizottság mű­ködésére utal, állítván, hogy­­az eddig elé beérke­zett anyag nem elegendő ugyan, de másrészt a a jövő Sz. Pétervárra tervezett statistikai congres­­sus még oly távol van, hogy ez ügy akkorára bi­zonyosan, és remélhetőleg kielégítően fog befe­­jeztetni, mely válaszban a tanács megnyugszik tu­domásul vevén szakkönyvtár kivonatának közlé­sét, mely a stat. tanácsban határozatta lön, s a IV. füzetben fog helyt találni. Pest, május 22. Az osztrák császárhoz intézendő felira­tot, melyet a reichrathi német párt tervezett és készített, közöljük alább. Nagyon különös, hogy épen azok jaj­­veszékelnek most legjobban az osztrák tar­tományokban uralkodó zavar miatt, kik a zavart teremtették, s hogy épen azok, kik elég ideig voltak a kormány rúdja mellett és a­kiknek elég alkalmuk lett volna, hely­reállítani a rendet, de arra képesek nem voltak, most minden lépten nyomon megne­hezíteni törekednek azoknak az eljárását, akik, ha eddig nem is mutathatnak föl va­lamely nagyobb eredményt, de mindeneset­re több és jobb szándékkal bírnak, mint ők. A felirat különben nagyon gyönge mű, halmaza a három-négy év óta megszokott lamentatióknak. Helytelenül mondja, hogy a kiegyezke­dés egyik föltétele az, miszerint Ausztriá­ban és Magyarországban egységes al­­kotmányszerű kormányforma legyen. Arról mi nem tudunk semmit, hogy egységes alkotmányformának kell lenni kö­zöttünk. Ez nem alapföltétel. Hanem alapfölté­tel az, hogy a teljes alkotmányosság Ausztriában is életbe lépjen. A teljes alkot­mányosság és az egységes alkotmány­forma között pedig nagy a különbség. Nem kívánja azt a kiegyezkedési tör­vény, hogy Ausztria épen oly kormány­formával bírjon, mint mi, hanem csupán azt, hogy a közös ügyek az osztrák tar­tományok alkotmányos képviseletével időz­tessenek el, hogy legyen Ausztriában is al­kotmányosság, a­mily formában, foedera­­listikusban vagy a jelenlegiben, az reánk nem tartozik, az reánk nézve mindegy. Az osztrák alkotmánybizottság felirati ja­vaslata, melyet lapunk tegnapi száma távirati kivonat­ban közlött, következőkép hangzik : Cs. és apóst. kir. felség! A képviselőház hálásan emlékezik azon ke­gyes szavakra, melyekkel felséged a jelen ülésszak ünnepélyes megnyitásánál azon meggyőződését fe­jezte ki, hogy a birodalmi tanács tagjait valódi hazafius érzés és osztrák öntudat lelkesíti. Való­ban ezen öntudat bennünk él s egyedül ezt követ­jük, midőn hivatásunkat teljesítjük. Ebből eredtek azon politikai nézetek, melyeknek kifejezést ad­tunk, midőn felséged múlt évi novemberben tar­tott trónbeszédére válaszoltunk s éber hívek ma­radtunk, midőn ma újra arra vállalkozunk, hogy a folyton növekedő politikai zavarokkal szemben.

Next