Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-09 / 235. szám
A Pária körüli harcztéren nem történt kiválóbb esemény tegnap sem. A Versailles csapatok főkép az Issy és Yanves erődök ellen intézik támadásaikat, s itt szakadatlanul tart az ágyutűz. A kormánycsapatok sánczműveletei igen előre haladtak. Tegnapelőtt éjjel egy futóárokban, mely a nevezett két erődöt egymással összeköti, élénk küzdelem folyt. Egy kis sáncz, mely a két erőd között fekszik, elfoglaltatott a kormánycsapatok által, kik ez alkalommal több foglyot ejtettek. A katonaság azonban csakhamar kénytelen volt elhagyni az elfoglalt sánczot, mert az igen ki van téve V a n - es erőd tüzének. A kormánycsapatok vesztesége körülbelül 80 halott és sebesült; a felkelők vesztesége állítólag tetemes. Egy tegnapi sürgöny azt jelenti, hogy a commune lapjai elismerik a kormánycsapatok által kivívott előnyöket. Tegnap délelőtt az egész harczvonalon nyugalom uralkodott. Úgy látszik, hogy a holtak eltemetésére több órai fegyverszünet köttetett. — A távírda megcáfolja ama hírt, mintha Rossel megsebesült volna. Jelentettük már e helyen, hogy a commune pénzügyére Jourde, kimutatást készített a commune bevételei és kiadásairól. A kimutatás márcz. 20-tól ápr. 30-ig terjed. Ez idő alatt a kiadások 25,138,089 frankot, a bevételek ellenben 26,013,916 frankot tettek, úgyhogy 875,827 franknyi fölösleg mutatkozik. A bevételek főbb tételei következők: Találtatott a különböző pénztárakban 4.658.112 frank; a franczia banktól felvett a commune 7.750.000 frankot; a vámjövedék 8.466.988 frank; a közvetlen adók 110,192 frank stb. stb. A kiadások főbb tételei: A hadügyre 20.056.573 frank ; az élelmezési ügyre 1.813.318 frank; a polgármesteri hivatalokra 1.800,000 frk; a belügyre 103,730 frank; az igazságügyre 5500 frank; a kereskedelemre 50,000 frank; a közoktatásra 1000 frank; a központi bizottság költsége 15,651 frank; a végrehajtó bizottság költségei 90,675 frank; a közbiztonsági bizottság költségei 235,039 frank ; a katonai kórházakra 182,510 frank; a t orlasz bizottság költségei 44,500 frank; a nemzeti nyomda költségei 100,000 frank; stb. Jourde pénzügyér előterjesztvén e kimutatást a commune vagyoni helyzetéről, egyúttal benyújtó lemondását, azonban társai szerencsekivonatai között 38 szavazattal 6 ellenében újra megválasztatott. Rochefort Henrik érdekes párhuzamot von lapjában Bismarck és Thiers között ez utóbbi rovására. „A német birodalmi kancellár — mondja Rochefort — százszor előhaladtabb a versaillesi férfiaknál, ami nem utolsó szégyene a mai kornak. Bismarck herczeg nem ismer hatályosabb eszközt az elsassi és lotharingiai lakosság rokonszenvének megnyerésére, mint azt, hogy bőven megadja e lakosságnak azon községi szabadságot, melynek puszta említésére ég felé áll Thiers ur minden hajszála s a jobboldali többség múmiái ijedten ugranak fel helyeikről. Ha Páris nem győz e borzasztó harczban, akkor az elsassi és lotharingiai lakosság legalább azzal vigasztalhatja magát, hogy a német uralom alatt több szabadsággal fog bírni, mintha megmaradt volna a versaillesi kormány sarlója alatt.“ Gambetta, ki eddig elé tétlen szemlélője volt a gyászos polgárháborúnak, több oldalról érkezett hírek szerint ismét a cselekvés terére lépett. Az állíttatik, hogy az ő felszólítása folytán szándékoztak a városok municipiumai egy általános congressust tartani. Más hírek szerint e congressus új nemzetgyűlés alkotását tűzte volna ki feladatául. A „Nonvelliste“ czímű lap épenséggel azon föltűnő hírt újságolja, hogy egy titkos szövetség alakult, mely mögött Gambetta áll. E szövetség czélja megbuktatni a jelenlegi nemzetgyűlést és helyére újat helyezni. E czélból a szövetség egyelőre magánértekezletekre hívta össze a városok községi tanácsát Bordeauxba. E szerint — mondja a „Nouvelliste“ — május 10-dikén két nemzetgyűlésünk lesz. A párisi felkelők erősen remélik, hogy a Girondeban mozgalom fog támadni a versaillesi kormány ellen. A versaillesi hivatalos lap a tervezett congressusra vonatkozólag kijelenti, hogy az az 1855-diki törvénybe ütközik, s hogy a kormány nem fogja megengedni annak létrejövését. A kormány — úgymond a hivatalos lap — elárulná Francziaországot s a polgárisodást, ha az általános szavazatjog útján alakult hatalom mellett létre engedné jönni a communismus s a forradalom törvényszékét. Gambetta és Laurier ellen a versaillesi kormány elfogatási parancsot adott ki, sőt a „Paris Journal“ szerint Gambetta már elfogatott volna Lyonban. Akárhogy álljon a dolog, annyi tény, hogy a franczia kormány bajainak száma újra megszaporodott. Amaz igazságtalan és absolut irányú községi törvény, melyet a Thiers kormány rátukmált Francziaország városaira, mindenütt elégületlenséget idézett elő. Ha ez elégületlenség a nagyobb franczia városokban nyíltan kitörne — ami meglehetős valószínű — akkor el van döntve a Thiers-kormány és a jelenlegi nemzetgyűlés sorsa. A bonyodalom mindenesetre nem apad, hanem folyvást növekedik Francziaországban. Münchenben a szabadelvű katholikus párt egy 12.000 aláírással ellátott föliratot nyújtott be a curusminiszteriumhoz a csalatlansági dogma ellen. A fölirat mellett egy a királyhoz intézett levél is foglaltatik, melynek vége következőleg szól: „Mélyen elszomorodva megtámadt lelkiismereti szabadságunk és fenyegetett országos és házi békénk folytán — azon ismételt és még sürgősebbé vált kéréssel fordulunk felségedhez, méltóztatnék gátat vonni ama párt törvénysértéseinek és túlkapásainak, mely a Rómában székelő hatalomnak engedelmeskedik. Álljon felséged élére a szellemi küzdelemnek, amint felséged volt első, ki fölemelte a lobogót a közös külellenség ellen.“ S vajez fővárosában, Bernben közelebb gyűlést tartottak a katholikus lakók, hogy tiltakozzanak a vatikáni zsinat bátor határozatai ellen. Örvendetes jelenség, hogy a Róma ellenes mozgalom napról-napra nagyobb terjedelmet vesz. Garibaldi levelet intézett nizzai barátjaihoz, melyben helyesli a párisiak harczát, s azt mondja, hogy a szabad nemzeteknek egyesülni kellene a háború eltörlésére. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, máj. 8. A képviselőház mai ülésének kezdetén a belügyminiszter felelt Iványinak a Raspe kiadatása iránt ismételve tett interpellációjára. „Különös véletlen, hogy a hírhedt munkás izgató ügyében adott válasz épen összeesett a szabólegényeknek az országház előtti csoportosulásával, s kettős értelmet adott a miniszter által hangsúlyozott erély A képviselőhöz ülése. Elnök Lomssch Pál. Kérvényeket nyújtanak be: az elnök Torontál megyéét két tavszék helyett 4 iránt — Borsod megyéét az iskolatanácsosok hatáskörének kiterjesztése iránt, — Szabolcs megyéét területi épségének fentartása iránt, — a magy. jelzálog-hitelbankét, hogy a földhitelintézet javára beterjesztett trvjavaslatban foglalt előnyök reá is kiterjesztessenek. Ragályi Gyula Putnok m város részéröl járásbir. székhely iránt. Matkovics Tivadar Enying részéröl járásbir. helyett telekkönyvvel ellátott első biróság iránt. Geáky Lajos és Vidach János Pest-Ferencz József és Buda-Tabán külvárosok polgárai részéről az iránt, hogy a tervezett két uj hid közül az alsó hid építtessék ki előbb, Wahrman M. akereak. bank részéről a földhitelintézetéhez hasonló kedvezmények iránt. Bánó József Hőgyész m.-város részéről járásb. iránt. Szilágyi Virgil Hódmezővásárhely részéről adóelengedésért a vizár okozta károk miatt. Szent- Iványi Károly Novotta Antal és neje jolsvai lakosok kérvényét, melyben az iránt panaszkodnak, hogy 200 frtnyi adósság miatt 2000 frt értékű birtokuk foglaltatott le s perújítást kérnek. Interpellátió: Gonda László a pénzügyminisztert interpellálja, hogy szándékozik-e a hivatali elődje által 1870. ápril 15-én kibocsátott rendeletet, mely a prot. egyházak lelkészei és tanítói által haszonélvezett földek után járó egyenes adó és illetékekre vonatkozik, továbbra is fentartani, s mire alapítja egy ily rendeletnek alkotmányos közéletben mélhatlanul szükséges igazolását? Az elnök bemutatja Hoós Ferencz Bácsmegye ó-kanizsai kerületében megválasztott képviselő megbízó levelét. Bizottsági előterjesztés: Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a zólyombeszterczebányai vasúti szárnyvonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat iránt. — Kinyomatni és az osztályokhoz utasíttatni határoztatik. Kormányi előterjesztés: Górve közi miniszter két tvjavaslatot nyújt be: a határőrvidéki és magyar-horvát tengeri kikötőkben eszközlendő munkálatok költségeinek fedezéséről s a horvátországi államutak és folyók fentartására, illetőleg szabályozására 1869-ben fordított költségek megtérítéséről. — A pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. Interpellátiókra adott válaszok. Tóth V. belügyminiszter felel Irányinak egy az előtt 5 héttel Raspe Frigyes elfogatása iránt beadott interpellátiójára. Szóló kijelenti, hogy Raspe itt azért fogatott el és utasíttatott ki Magyarországból, mivel betiltott munkásegyletekhez izgató és közcsendet veszélyeztető beszédeket tartott; azonkívül a hatóság megidézésének nem tett eleget, ellene szegült, és katonai börtönbe azért záratott, mivel a városi főkapitányt a munkások azzal fenyegették, hogy Raspet erőszakkal is kiszabadítják. Ami azt illeti, hogy helyesli-e szóló miniszteri elődének eljárását, kijelenti, hogy e tekintetben ítéletmondásra nem érzi magát hivatva. Hanem adandó alkalommal szóló is kész a csend és rend fentartása érdekében mindazon eszközöket igénybe venni, melyekért a felelősséget úgy a korona, mint a képv. ház elvállalja. (Élénk helyeslés a jobbról.) Irányi D. sajnálja, hogy a miniszter épen most nyilatkozik interpellációjára így, midőn a városban a munkásosztály ellen ingerültség uralkodik. Megjegyzi, hogy Raspe nem a törvényes formák megtartása mellett adatott át, vagyis az osztrák kormány nem érintkezett a magyar kormánynyal e tekintetben, hanem a Pest városi főkapitány a korneuburgi törvényszék megkeresése folytán szolgáltatta ki, holott pedig a közös ügyes törvények sehol sem mondják, hogy a törvénykezés és a rendőrség közös. Egyébiránt — úgymond — megszoktuk mi azt, hogy itt Magyarországon még a benszülöttre nézve is nagyon bizonytalan alapokon nyugszik a személybátorság (Zaj jobbfelől.) E lépésért nem akarja felelőssé tenni a jelenlegi minisztert, hanem kijelenti, hogy elődje Rajner Pál ezen tettét törvény és alkotmányellenesnek tartja. A ház többsége tudomásul veszi a miniszter válaszát. Pauer Tivadar felel Hrabár Manónak egy interpellációjára, melyet az alapítványi ösztöndíjak mikénti kezelése tárgyában adott be. A miniszter azt feleli, hogy ezek korántsem kezeltetnek a görög katholikusok kizárásával s csak tévedésből történt, hogy Váczon és Budán csak rom. katholicusok bocsáttattak pályázatra. Hrabár Manó megnyugvással veszi a miniszter válaszát, de megjegyzi, hogy igen vastag tévedés lehetett az, hogy csak ott, ahol csupán egy állás volt betöltendő, nyittatott meg a gör. katholicusoknak is a pályázat. Kivánja, hogy e tévedés többé ne történjék. — A miniszter válasza tudomásul vétetik. — A napirendhez képest beadattak a szavazatok a tanügyi bizottság egy tagjára, Nyáry rai helyébe, ■» ~^lolvastat.ván. vérfler megszavaztattak az Észak-Amenkával kötött consularis szerződésről szóló s a határörvidéki posta — távirda — és tengerészeire szükséges pótköltségek irántijavaslatok. Átküldetnek a főrendiházhoz. Napirend : a Mr. ügyészségekről szóló tvjavaslat folytatólagos tárgyalása. — A 25. §. változatlanul elfogadtatik. A 25 §-nál, mely a börtönök fölötti felügyeletről szól, Péchy Tamás szólal fel. Miután az első fokú bíróságok rendezéséről elfogadott törvény kimondja, hogy a börtönhelyiségek, őrök stb. a törvényszékeknek adatnak át, s felvilágosítást kér, hogy mi értetik a jelentőjavaslat ezen szavai alatt: az ügyész a törvényszéki fogház felett felügyel, s várjon ki fogja tehát a fogházakat kezelni. Horváth Döme miniszteri képviselő a szöveget világosnak találja. A felügyelet alatt az ellenőrség van határozottan kimondva. E helyett azonban, hogy a kir. ügyész „a fogházakat havonként legalább egyszer megvizsgálja,“ maga is e módosítást ajánlja: „minél gyakrabban.“ Péchy Tamás nem találja a választ kielégítőnek. Az indokolásból azt olvassa ki, hogy a kir. ügyészt illetik a fegyelmi büntetések, s részben a kezelés is. A börtönrendezéssel nem lehet ily röviden elbánni, s azért óhajtaná ezt kihagyni, s a kormányt utasíttatni, hogy adjon be javaslatot a végleges intézkedésig is a börtönök ideiglenes kezelése tárgyában. Irányi Dániel szintén nem helyesli, hogy a kir. ügyészre bizassék a felügyelet, s módosítványt indítványoz, hogy a törvényszéki fogház az elnök felügyelete alatt álljon, valamint ő gyakorolja a felsőbb felügyeletet a járásbíróságoknál létező fogházak felett is. Jámbor Pál jegyző olvassa Péchynek a kihagyása iránti módosítványát. — Lázár Ádám pártolja Irányi módosítványát. Hodossy előadó a központi bizottság szövegezése mellett szólal fel, mire azt a többség el is fogadja. — A 27 §. a kir. főügyész hatásköréről szól,gy hangzik: „A kir. főügyész azon kir. ítélő tábla területén, a mely mellé rendeltetett, minden ügyészségi teendőt bármely törvényszék előtt vagy maga személyesen végezhet, vagy e czélra akár helyettesét akár az alája rendelt ügyészek egyikét kiküldheti. Az illető kir. Ítélő tábla területén alkalmazott összes ügyészségi tagok a főügyésznek vannak alárendelve.“ Lázár Ádám az első bekezdés kihagyását indítványozza, miután ha az elfogadtatik, akkor a 9-ik §-ban meghatározott kir. és alügyészek alkalmazása szükség feletti. A második bekezdés azonban maradjon meg. — A jegyző felolvassa az erre vonatkozó módosítványt. Simonyi Lajos b. kivánja az első bekezdés kihagyását azon indokból is, mert a kir. ügyész azon felhatalmazása, hogy bármely bírósághoz küldhet ügyészt, vagy személyesen is ügyészkedhetik, a rendes ügyész mellőzésével, a kormányt illetőleg könnyen a pártoskodás vagy üldözés vádját keltheti fel. — Szintén módosítványt nyújt be. Halmossy Endre a szöveg mellett szól. Az államnak is legyen meg az a joga, ami a magán félnek, hogy ha ügyvéde nem felel meg bizalmának, más ügyvédet választ. Továbbá lehetnek esetek, melyekhez különös szakértelem kell. Máttyus Aristid szintén kihagyatni kívánja az első bekezdést. Jogtalanságnak tartja, hogy a rendes ügyész bizonyos esetekben mellőztessék. Ami a különös szakértelmet illeti, talán fog a miniszter olyanokat is kinevezni, kik nem bírnak szakképességgel ? Szavazásnál a többség a szerkezetet fogadja el. Felszólalás egy munkásnak az országházban fogva tartása miatt. — A napirendet megszakítva, a házszabályokra hivatkozással Madarász József szót kér. Az elnökhöz és háznagyhoz intéz kérdést. Néhány perccel előbb azt halotta egy képviselőtársától, hogy a ház területén belül egy egyén le van tartóztatva, mi mindenkor karhatalommal való élésnek következménye. A házszabályok 167. §-a azt mondja : „Az elnök őrködik a nyilvánosság felett; a hallgatóságot, ha kell, a törvény értelmében rendre inti és szükség esetében a teremből kiparancsolja, sőt a rendzavarókat meg is fenyítteti. E végre minden alkotmányos eszköz és fegyveres erő használata is saját felelőssége mellett rendelkezésére áll.“ Kérdi tehát az elnököt, várjon el értelmében bízta-e meg a háznagyot, mint a karhatalom teljesítőjét? Nem óhajtaná semmikép, hogy az országgyűlés képviselőháza szolgáljon helyiségül ily letartóztatásokra. (Helyeslés balról.) Ha az elnök nem bízta meg a háznagyot, akkor az alkotmányos és nyilvános tanácskozás szabadsága, sőt a házszabályok ellen is bűnt követett el a háznagy ; meg van győződve, hogy a ház elnökétől nyílt és őszinte választ kap. Elnök: A háznagynak tőle átalános megbízása van arra, hogy a rendet a házban fentartsa. A jelen speciális esetben, arról értesülvén, hogy a munkások a házszabályok ellenére tömegesen akarnak kérvényt benyújtani, a háznagyot megbízta azzal, hogy a fegyveres őrizet számát megkétszerezze. Mi történt az ülésen kívül, arról ő, ki itt benn elnökölt, számot nem tud adni, arról a jelenlevő háznagy reményű megnyugtatón felelhet. Kovách László háznagy : A rend a házban meg nem zavartatott, itt tehát azt nem is kellett fenntartani. A künnálló munkások közül egy a városi hatóságnak ellenszegült, a rendőri közegekkel verekedni kezdett. Erre ő a városi hatóság által fölkéretett arra, hogy azon egyén ideiglenesen, míg a tömeg elvonul, az országházban elhelyeztessék, miután azt közbotrány nélkül nem lehetett volna tovább kísértetni, de a tömeg elvonulván, az illető már az országházból el is vitetett. Azt hiszi, hogy kötelességét teljesítette akkor, midőn az illem szabályainak megfelelőleg, a rendőrség kérelmének helyt adott. (Élénk helyeslés jobbról.) Simonyi Ernő: Nem a ház területén belül történt rendetlenség, hanem arról van szó, hogy a hatóság elfogatott egy embert, s a háznagy engedelmével, az országházitól ideiglenes börtönt csinált. (Helyeslés balról.) Ez sérti a ház méltóságát, s azzal nem fér meg. (Helyeslés.) Tiltakozik az ellen, hogy e házból fogházat csináljanak. Indítványt nem terjeszt be azon reményben, hogy ez többé itt történni nem fog. (Helyeslés balról.) Elnök: Folytatjuk a napirenden levő tárgyalást. A napirend folytatása — A 28. § a következőleg hangzik: „A kir. főügyész hatásköre különösen kiterjed a következőkre! a) a kerületében létező ügyészségi tagokra, s az ügyészségnél alkalmazott segéd- és kezelőszemélyzetre felügyel; e személyzet irányában őt illetvén azon jogok, amelyek a bírói felelősségi törvény 28. és 63. §§-ban az elnökre ruházzák ; b) az alárendelt ügyészségekhez a hatáskörükbe eső ügyek tekintetében kötelező utasítást 's . —______ ; c) fegyelmi eljárásban a bírói felelősségi törvényben részére fenntartott közvádlói teendőket végezi; d) a tövényszéki fogházak fölött a főfelügyeletet gyakorolja; e) a kerületében lakó ügyvédek által elkövetett visszaélések esetében egyelőre azon hatáskörrel bír, mely az eddig fennálló gyakorlat szerint a m. k. ügyigazgatót illette; f) minden év végén a büntető törvénykezés és a fogházak állapotáról jelentést tesz a igazságügyminiszterhez, és a szükséges javításokat indítványozza ; g) a bűnvádi ügykimutatásokat az ügyészek minden év végével ő hozzá küldik be.“ Győrffy Gyula a b) pont elhagyását indítványozza egy módosítványban. Átalános utasítást lehet adni, de kötelezőt nem. Berecz Ferencz az e) pont kihagyását indítványozza. Tagadja, hogy kir. ügyek igazgatójának valaha az ügyvédi visszaélésekre valami befolyása lett volna. Lázár Ádám ismét a d) pontot indítványozza kihagyatni. Irányi D. kérdésére Horváth Döme miniszteri megbízott kijelenti, hogy az e) pont egyelőre nem kíván többet értetni, mint a létező gyakorlatot, mely az 1804-ki cancelláriai rendeletből keletkezett. A kir. ügyigazgató azelőtt a vizsgálatot teljesítette az ügyvédi visszaélésekre nézva. Deák Ferencz nem fogadja el a gyakorlatra hivatkozást. Az ügyvédi visszaélések nem a kir. ügyigazgató közbejöttével, hanem más után fenyittettek. Szintén azt indítványozta, hogy az ej pont hagyassák ki. (Átalános élénk helyeslés.) Dietrich Ignácz az ügyvédi függetlenség érdekében tiltakozik azon feltevés ellen, hogy az ügyvéd a közvádló, a kormány közege alá helyeztessék. Horváth Döme egy esetre hivatkozik, melyben az előleges vizsgálatot a kir. ügyigazgató teljesítette. Kéri a szöveg elfogadását. Csiky Sándor a kihagyás mellett van. Ghyczy Kálmán Horváth Döme nyilatkozata által felhiva érzi magát a felszólalásra. A kir. ügyész mint causarum regalium director a régi magyar törvények szerint, mint mindnyájan tudjuk, a kir. tábla üléseiben részt vett a végből, hogy a kir. fiscus érdekeire nézve ott netalán felmerülő káros intézkedések, vagy talán kir. örökösödések esetében a szükséges lépéseket illető helyen megtegye. De ő neki törvényeink szerint az ország többi ügyvédei fölött soha semmi hatósága nem volt. Az igazságügyminiszterium képviselője azt mondá, hogy ily hatóságot a causarum regalium directornak az 1804 iki cancellariai rendelet adott. Azonban ezen cancellariai rendelet törvénynek semmi esetre sem tekinthető, már csak azért sem, mert hiszen sarkalatos törvényeink hozzák magukkal, hogy a törvényes ügyekben dicasteriális után intézkedni nem lehet, és így sohasem volt valamely dicastérium felhatalmazva arra, hogy valakinek oly hatalmat adjon, melyet neki a törvény nem engedett. De nem is adhatott a cancellaria sem a kir. ügyésznek oly hatalmat, melylyel a törvény nem ruházta fel. Hogy most legújabban a „Bachféle“ korszak maradványaként a királyi táblánál azon bírák, kik nagy részben már a Provisorium ideje alatt is szolgáltak, ezen legujóbbi Bach féle intézkedéseket fenntartották, azt meglehet, de nem lehet a törvényhozás feladata, hogy oly visszéléseket szentesítsen, melyek a törvényekkel ellenkeznek. (Helyeslés.) Szavazásnál az e) pontot Berecz Ferencz módosítványa értelmében a nagy többség kihagyatni határozta. A többi pontok elfogadtattak. — A törvényjavaslat hátralevő szakaszai a központi bizottság szövegezése szerint fogadtattak el. — Bojanovics jegyző jelenti, hogy a tanügyi bizottságba 232 szavazat közül 212 vet Várady Gábor választatott meg. Az elnök alakulásra kéri a bizottságot. — Holnap osztályülések lesznek. A legközelebbi ülés akkor fog kihirdettetni, midőn a központi bizottság beadhatja jelentését a 25-ös bizottság munkálatáról. A főrendiház ülése. Elnök Majláth. A kormány részéről: Horváth és Panner. Tomcsányi József átnyújtja a jogügyi bizottság jelentését az úrbéri törv. jav. 84 és 91 .§-ra tett módosításokról. Pauler Tivadar cultus miniszter gr. Apponyi Györgynek a hasonszenvészet ügyében tett interpellációjára adott válaszában előadja, hogy ő felsége dr. Hausmant már kinevezte a hasonszenvészet tanárává, a Rókuskórházban pedig egy lakosztály át van engedve a hasonszenvi gyógyegyletnek. Apponyi György gr. „álláspontja jellegzése végett“ megjegyzi, hogy azon interpelláló, melyet a cultusminiszterhez intézett, azon megállapodásnak volt kifolyása, mely a főrendek múlt évi ápr. 28-iki ülésében jött létre. Azt mondja, hogy az igen t. miniszter urnak válasza úgyszólván szemben áll a mltgs főrendek megállapodásával. Arra nézve kér megnyugtatást, hogy a miniszter ~ —t-----*“-L-—in_ minemnin npigx ellenzi. Pauer erre azt válaszolja, hogy in primipio nem ellenzi, de azon kérdés iránt, hogy szükségese vagy nem, csak szakértők tanácsa után adhat kielégítő választ. Apponyi György úr megnyugszik, ha a miniszter az ügy iránt elfogulatlan embereket hallgat ki.A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Napirenden van a jogügyi bizottság által megállapított 84. és 91. §, az úrbéri tvjavaslatban. A ház észrevétel nélkül fogadja el az új szövegezést s egyszersmind az egész tvjavaslatot, gr. Pálffy Mór kivételével. Majláth István a képv. ház jegyzője áthozza az egyesült amerikai államokkal 1871. évi jul. 11-ig kötött consulsági egyezményről is a határőrvidéki posta-távirda és tengerészeti szolgálat 1871 ki költségeinek fedezésére vonatkozó póthitelről szóló tvjavaslatot. Az előbbi a hármas állandó, az utóbbi a pénzügyi bizottsághoz tétetik át. Tárgyalás alá kerülvén az irtványokról szóló tvjavaslat, az átalánosságban észrevétel nélkül elfogadtatik, ép úgy a részletes tárgyalásnál az 1. § tól kezdve a 3. §-igis. A 4. § gr. Széchen és mások felszólalása daczára az eredeti szerkezet szerint hagyatik meg. A többi §-ok szintén az eredeti szerkezet szerint szavaztattak meg. Tárgyaltatott ezután a tvjavaslat az arányosítás és tagosításról, az ország erdélyi területének városaiban szabad és volt úrbéres és volt úrbéresekkel vegyes községeiben, mely változatlanul elfogadtatván, az ülés 3/43-kor eloszlott. A legközelebbi ülés akkor fog tartatni, midőn a bizottságok jelentéseikkel elkészülneknek, mely nem lesz gyengébb az előde által hasonló esetekben kifejtettnél. Egy fél órával később Madarász, s utána Simonyi tiltakoztak az ellen, hogy a háznagy engedelmével az országházból börtön lett. Ez intermezzoról tudósításunk alább részletesen szól. Napirenden a kir. ügyészségről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása volt, s ki kell emelnünk, hogy az ellenzéki módosítások közül egy mégsem vettetett el. A 28. §. e) pontja a kir. ügyészeknek hatalmat akart adni az ügyvédi visszaélésekre nézve, de e pont Berecz Ferencz módosítványa értelmében, melyet nyomós szavával Deák is pártolt, elhagyatott. A ház befejezte e törvényjavaslat tárgyalását, s holnap az osztályok veszik elő a 25-ös bizottság munkálatát.# Páris. — Május 3, 4. — A commune ma egy léghajót bocsátott fcl tőle papliutvhalj mvlj vjkot ünjZägUäU KI Vetíti szétszórtai. Úgy intézkedtek ugyanis, hogy a léghajóba felvett papírok időközönkint ledobáltassanak s értesítsék a népet Páris helyzetéről. Azonban nem volt semmi szél s a léghajó még ma esti öt órakor is Páris fölött függött, elindult-e később, nem tudom, írja a D. News levelezője. Pynt Félix a Vendôme szobor lerombolását e hó 8-ára jelenti lapjában, a Vengeurben; szerinte a szobor egész hosszában fog ledöntetni s hogy esésében meg ne sérüljön, a tér illető részén vastag ganaly fog felhalmoztatni. Ugyane lap hozzáteszi, hogy az napon egyszersmind a monarchikus kormányformára emlékeztető szobrok, legyenek azok bonapartista, orleanista vagy legitimista eredetűek, valamennyien le fognak romboltatni ; ezenkívül a monarchiára emlékeztető minden utczanév általában minden nyom el fog töröltetni. Halljuk, hogy a versaillesi kormány azon meggyőződésben, miszerint a commune emberei, ha a kapera szorulni fog, Brüsselbe menekülnek intézkedéseket tett, melyek szerint minden Francziaországból Belgiumba átlépő idegen vagy franczia alattvaló csak rendes, kifogástalan útlevél mellett bocsátható keresztül. A 6s-8 e 1 hadügyér jelentése szerint a felkelők helyzete lényegesen javult. A hadügyérségben nagy a tevékenység, mióta az új hadügyér fellépett. Rossel ma részt vett a jóléti bizottság titkos ülésében, noha a déli erődökből visszatérve a S. Sulpice téren lováról leesett s több apróbb sebből távozott. Az újabban keletkezett „Nation Souveraine“ ez a lapot a commune betiltotta, a párisi „Constitutionel“-re pedig hallomás szerint a bonapartisták alkudoznak. Az ágyunaszádokat a commune a Szajna emelkedése folytán ismét elindította s tegnap már néhány lövés történt is e naszádokról a boulognei erdőbe. A commune több pokolgéppel tett kísérletet s a déli erődöket ezekkel vétette körül, miért is Thiers a támadást későbbre halasztotta az erődök ellen. Girardin Emil „La Nation Frangaise“ czím alatt egy új lapot indított meg a szövetséges köztársaság támogatására. Ross előránt a közp.bizottság nem a legbarátságosabb indulattal viseltetik. Az új hadügyér a Véritében tisztázza Cluseret toekot, kijelentvén, miszerint alaptalan a hir, mintha előde cselszövényeket szőtt volna a commune ellen. Luseret jelenleg a Magasban van elzárva ugyanazon szobában, hol előbb Bergeret ült. Mondják, hogy Bergeret eme szavakat írta volt a szoba falára: „Cluseret polgár, te engemet ide zártál, de remélem, hogy egy hét múlva tégedet is itten látlak.“ — Az akadémia mai történeti osztályülésében Nagy Imre tarta székfoglaló előadását, melynek tárgyát „a Lajta mint magyar határfolyó“ képezte. Felolvasó kimutatta értekezésében, hogy a Lajta több századon át Magyarországhoz tartozott és az országnak ma is jogos igényei lehetnek reá. Utána Dr. Wenczel Gusztáv tartott felolvasást a bácsi 1500 iki országgyűlésről, melyet a honi történészek fáradozásai daczára nagy homály fed. A tudós tanár e homály eloszlatására egy olaszhoni historiographus, névszerint Marino Saunto leveleit idézi. Ezekből kitűnik, hogy az említett országgyűlésen jelen volt Sándor litvániai herczeg, Bakács Tamás, a veszprémi és pécsi püspök, sok főur és nemes, úgyszintén a közelmegyék katonasága. Ekkor tárgyalták azon keresztény szövetséget, mely a törökök ellen volt intézve. Végül Toldy Ferencz, mint előadó, jelenti, hogy Simonyi Ernő tekintettel arra, miszerint 2 kötet okmány gyűjteménye már sajtó alatt van és remélheti, hogy a spanyol, franczia olasz és angol levéltárakban tett kutatásait a hazai történelem érdekében sok tekintetben hasznosíthatja, a történelmi osztály tagjává felveendő. Az osztály az előadó jelentését elfogadva a nagygyűléshez utasítja. Toldy jelenti továbbá, hogy az 1871 budget-ben 20,000 frt kérendő. Ebből 2000 frt az olasz okmányok másolására, 8000 frt műemlékek gyűjtésére fordítandó; szintén a nagygyűléshez utasíttatik. Tudatja, hogy Thaly Kálmán állítása szerint Liszt és Frank egy gyűjteményt vettek meg, melyben a II. Rákóczy Ferenczféle codex is foglaltatik. Óhajtja, hogy az osztály ezt a saját gyűjteménye részére megszerezte a vevőktől, és e czélból a kormánynyal érintkezzék. Ez, nem különben egy spanyol levéltár megvizsgálására czélzó javaslat, mely szerint Frankl Vilmos lev. tag lenne kiküldendő, szintén elfogadtatik és a nagygyűléshez utasittatik. Hírek. Pest, május 8. — A jótékony bazár vasárnapi bevétele 12.000 frt körül van. Ebből képzelhető, mily sokan megfordultak ott tegnap, noha a gavalléros vásárlások sem tartoznak a ritkaságok közé. Tegnap esti 11 óráig tartott a vásár, azután pedig a szép árusnők tánczban pihentek meg, azaz, hogy remegy"semr,,‘W&i ^JA,ekkor egyetmét nagy volt a látogatás, úgy hogy e jótékony vállalat váratlan nagy összeget juttat a szerencsétlen vízkárosultak részére. Holnap kedden a vásárban vasárnap lesz, s a redout ajtai csukva maradnak. De szerdán este újra megnyílik, s ekkor lesz a „végeladás.“ Azt hisszük, hogy minden portéka elkél akkor. — Demonstráció a képviselőház előtt A szabó-strike a képviselőház mai ülését is megakasztotta, mint országgyűlési tudósításunkban olvasható. Írtunk már e strike mibenlétéről, mely az utóbbi napokban már-már múlékonynak látszott. Több legény visszatért a műhelybe, s dolgozni kezdett. Azonban a főizgatók ezeket fenyegetésekkel a munka elhagyására birták, s átalában a strikenek oly jelleget adtak, hogy a kapitányságnak bele kellett avatkozni, és 52 segédet letartóztatott. Ezek társai már tegnap kísérletet tettek a hatóságnál, hogy szabadon bocsátásukat kieszközöljék, de sikertelenül. Elhatározták tehát, hogy tömegesen megjelennek a képviselőházban, s ott egy petitió benyújtása által sürgetik amazok szabadon bocsátását. Már ülés előtt tömegesen álltak az országház előtt. E tömeget azonban igen szelíd módon elkergették onnan. Ugyanis a vízvezetéki csőből locsolni kezdték az országház előtti tért s a vizsugarak előtt meghátráltak. De később mind többen érkeztek, úgy hogy nem sokára ellepték az utczát. Bebocsátást kértek az országházba, hogy a kérvényt átadhassák, de mivel petitiót csak képviselő adhat be, a háznagy megtagadta a bebocsátást. Ekkor egyik Deák Ferenczczel akarván beszélni, Deákot a teremből ki is hitta, kit a petitió benyújtására kértek. Deák hivatkozott Simonyi Ernőre, ki az ő ügyökben már két nap előtt intézett interpellációt. Ezalatt városi huszárok és egy szakasz gyalog drabant érkezett. A szabó segédek zajongtak kiáltozván : „Kenyeret és igazságot“, majd meg a köztársaságot éltetve. Egy-két vörös plakátot is ragasztottak ki e betűkkel „Kenyeret és igazságot,“ s ily feliratú czédulákat a kalapok miiati io lutivnu íii«. A hível lonogórkeztére elesedesültek, csak egy kiáltozta, plakátot lobogtatva kezében : „Kenyeret és igazságot!“ Egy városi őr el akarta csitítani, s a falragaszt is el akarta tőle venni. Ebből dulakodás kezdődött, s a szabólegényt elfogták. A képviselőház háznagya, Kovács László úr (szokott tapintatával) szíves volt a ház egy czellácskáját börtönnek ajánlani föl, a törvényhozó palota nagyobb dicsőségére. A rendőrség csakhamar szétoszlatta a demonstrálókat toporzékoló lovakkal, bajonettes puskákkal. De csak az országház előtti tért szabadíthatták föl az ostromzár alól, mert a tömeg a múzeum sarkánál foglalt állást. A kapitányságnak egyetlen biztosa sem volt jelen, de végre valahára megjelent maga Thaisz főkapitány, s megígérve a zavargóknak, hogy délután szabadon tanácskozhatnak egyleti helyiségükben, szétoszlottak. Úgy halljuk, hogy küldöttség útján akarnak kérelmezni a minisztériumnál. — Az árvízkárosultak segélyezésére gyűjtésekkel megbízott polgári választmány több oldalról nyilvánult óhaj folytán a gyűjtőívek és adományok begyűjtésére kitűzött határidőt május végéig meghosszabbítja. — Színházi hírek. A nemzeti színházhoz keresve keresik a jó tagokat, s most tűnik ki, hogy színészetünk mily meddő a kiválóbb tehetségekben. De még a kardalnokok faja is veszendőben van, úgy hogy a nemzeti színházhoz lámpással keresnek vagy tizenkettőt. Az igazgató jó népszínmű énekest is kutat, miután Babáné szerződésével a népszínművek napirenden lesznek, s a kö-