Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-09 / 235. szám

A Pária körüli harcztéren nem történt kiválóbb esemény tegnap sem. A Ver­sailles­ csapatok főkép az Issy és Yanves erődök ellen intézik támadásaikat, s itt szakadat­lanul tart az ágyutűz. A kormánycsapatok sáncz­­műveletei igen előre haladtak. Tegnapelőtt éjjel egy futóárokban, mely a nevezett két erődöt egy­mással összeköti, élénk küzdelem folyt. Egy kis sáncz, mely a két erőd között fekszik, elfoglalta­tott a kormánycsapatok által, kik ez alkalommal több foglyot ejtettek. A katonaság azonban csak­hamar kénytelen volt elhagyni az elfoglalt sánczot, mert az igen ki van téve V a n - e­s erőd tüzének. A kormánycsapatok vesztesége körülbelül 80 ha­lott és sebesült; a felkelők vesztesége állítólag tetemes. Egy tegnapi sürgöny azt jelenti, hogy a commune lapjai elismerik a kormánycsapatok ál­tal kivívott előnyöket. Tegnap délelőtt az egész harczvonalon nyugalom uralkodott. Úgy látszik, hogy a holtak eltemetésére több órai fegyverszünet köttetett. — A távírda megc­áfolja ama hírt, mint­ha Rossel megsebesült volna. Jelentettük már e helyen, hogy a commune pénzügyére J­o­ur­d­e, kimutatást készített a co­m­­mun­e bevételei é­s kiadásairól. A ki­mutatás márcz. 20-tól ápr. 30-ig terjed. Ez idő alatt a kiadások 25,138,089 frankot, a bevételek ellenben 26,013,916 frankot tettek, úgyhogy 875,827 franknyi fölösleg mutatkozik. A bevételek főbb tételei következők: Találtatott a különböző pénztárakban 4.658.112 frank; a franczia banktól felvett a commune 7.750.000 frankot; a vámjövedék 8.466.988 frank; a közvetlen adók 110,192 frank stb. stb. A kiadások főbb tételei: A hadügyre 20.056.573 frank ; az élelmezési ügyre 1.813.318 frank; a polgármesteri hivatalokra 1.800,000 frk; a belügyre 103,730 frank; az igazságügyre 5500 frank; a kereskedelemre 50,000 frank; a közok­tatásra 1000 frank; a központi bizottság költsége 15,651 frank; a végrehajtó bizottság költségei 90,675 frank; a közbiztonsági bizottság költségei 235,039 frank ; a katonai kórházakra 182,510 frank; a t o­r­l­a­s­z­ b­izottság költségei 44,500 frank; a nemzeti nyomda költségei 100,000 frank; stb. J­o­u­r­d­e pénzügyér előterjesztvén e kimuta­tást a commune vagyoni helyzetéről, egyúttal be­nyújtó lemondását, azonban társai szerencsekivo­­natai köz­ött 38 szavazattal 6 ellenében újra meg­választatott. Rochefort Henrik érdekes párhuzamot von lapjában Bismarck és Thiers között ez utóbbi rovására. „A német birodalmi kanc­ellár — mondja Rochefort — százszor előhaladtabb a versaillesi férfiaknál, a­mi nem utolsó szégyene a mai kor­nak. Bismarck herczeg nem ismer hatályosabb esz­közt az elsassi és lotharingiai lakosság rokonszen­­vének megnyerésére, mint azt, hogy bőven meg­­adja e lakosságnak azon községi szabad­ságot, melynek puszta említésére ég felé áll Thiers ur minden hajszála s a jobboldali többség múmiái ijedten ugranak fel helyeikről. Ha Páris nem győz e borzasztó harczban, akkor az elsassi és lotharingiai lakosság legalább azzal vigasztal­hatja magát, hogy a német uralom alatt több sza­badsággal fog bírni, mintha megmaradt volna a versaillesi kormány sarlója alatt.“ Gambetta, ki eddig elé tétlen szemlélője volt a gyászos polgárháborúnak, több oldalról ér­kezett hírek szerint ismét a cselekvés terére lé­pett. Az állíttatik, hogy az ő felszólítása folytán szándékoztak a városok municipiumai egy általá­nos congressust tartani. Más hírek szerint e congressus új nemzetgyűlés alkotását tűzte volna ki feladatául. A „Nonvelliste“ czímű lap épenséggel azon föltűnő hírt újságolja, hogy egy ti­tkos szövetség alakult, mely mögött Gam­­betta áll. E szövetség czélja megbuktatni a jelen­legi nemzetgyűlést és helyére újat helyezni. E czélból a szövetség egyelőre magánértekezletekre hívta össze a városok községi tanácsát Bordeaux­­ba. E szerint — mondja a „Nouvelliste“ — má­jus 10-dikén két nemzetgyűlésünk lesz. A párisi felkelők erősen remélik, hogy a Girondeban moz­galom fog támadni a versaillesi kormány ellen. A versaillesi hivatalos lap a tervezett con­­gressusra vonatkozólag kijelenti, hogy az az 1855-diki törvénybe ütközik, s hogy a kor­mány nem fogja megengedni annak létrejövését. A kormány — úgymond a hiva­talos lap — elárulná Francziaországot s a pol­­gárisodást, ha az általános szavazatjog útján ala­kult hatalom mellett létre engedné jönni a com­­munismus s a forradalom törvényszékét. Gambetta és Laurier ellen a versail­lesi kormány elfogatási parancsot adott ki, sőt a „Paris Journal“ szerint Gambetta már elfogatott volna Lyonban. Akárhogy álljon a dolog, annyi tény, hogy a franczia kormány bajainak száma újra megszaporodott. Amaz igazságtalan és absolut irányú községi törvény, melyet a Thiers kormány rátukmált Francziaország városaira, mindenütt elé­­gületlenséget idézett elő. Ha ez elégületlenség a nagyobb franczia városokban nyíltan kitörne — a­mi meglehetős valószínű — akkor el van döntve a Thiers-kormány és a jelenlegi nemzetgyűlés sorsa. A bonyodalom mindenesetre nem apad, ha­nem folyvást növekedik Francziaországban. M­ünchenben a szabadelvű katholikus párt egy 12.000 aláírással ellátott föliratot nyúj­tott be a curusminiszteriumhoz a csal­atlan­­sági dogma ellen. A fölirat mellett egy a királyhoz intézett levél is foglaltatik, melynek vé­ge következőleg szól: „Mélyen elszomorodva megtámadt lelkiisme­reti szabadságunk és fenyegetett országos és házi békénk folytán — azon ismételt és még sürgő­sebbé vált kéréssel fordulunk felségedhez, méltóz­­tatnék gátat vonni ama párt törvénysértéseinek és túlkapásainak, mely a Rómában székelő hatalom­nak engedelmeskedik. Álljon felséged élére a szel­lemi küzdelemnek, amint felséged volt első, ki fölemelte a lobogót a közös külellenség ellen.“ S vaj­ez fővárosában, Bernben közelebb gyűlést tartottak a katholikus lakók, hogy tilta­kozzanak a vatikáni zsinat bátor határozatai ellen. Örvendetes jelenség, hogy a Róma ellenes mozgalom napról-napra nagyobb terjedelmet vesz. Garibaldi levelet intézett nizzai ba­rátjaihoz, melyben helyesli a párisi­ak harczát, s azt mondja, hogy a szabad nemzeteknek egye­sülni kellene a háború eltörlésére. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, máj. 8. A képviselőház mai ülésének kezdetén a belügyminiszter felelt Iványinak a Raspe kiada­tása iránt ismételve tett interpellációjára. „Különös­ véletlen, hogy a hírhedt munkás izgató ügyében adott válasz épen összeesett a szabólegényeknek az országház előtti csoportosulásával, s kettős ér­telmet adott a miniszter által hangsúlyozott erély­ A képviselőhöz ülése. Elnök L­o­m­s­s­­­c­h Pál. Kérvényeket nyújtanak be: az elnök Torontál me­gyéét két tavszék helyett 4 iránt — Borsod megyéét az is­kolatanácsosok hatáskörének kiterjesztése iránt, — Szabolcs megyéét területi épségének fentartása iránt, — a magy. jel­zálog-hitelbankét, hogy a földhitelintézet javára beterjesz­tett trvjavaslatban foglalt előnyök reá is kiterjesztessenek. Ragályi Gyula Putnok m város részéröl járásbir. székhely iránt. Matkovics Tivadar Enying részéröl járásbir. he­lyett telekkönyvvel ellátott első biróság iránt. Geáky La­jos és Vidach János Pest-Ferencz­ József és Buda-Tabán külvárosok polgárai részéről az iránt, hogy a tervezett két uj hid közül az alsó hid építtessék ki előbb, Wahr­man M. a­kereak. bank részéről a földhitelintézetéhez hasonló kedvezmények iránt. Bánó József Hőgyész m.-város részé­ről járásb. iránt. Szilágyi Virgil Hódmező­vásárhely ré­széről adóelengedésért a vizár okozta károk mi­att. S­z­e­n­t- I­ványi Károly Novotta Antal és neje jolsvai lakosok kér­vényét, melyben az iránt panaszkodnak, hogy 200 frtnyi adósság miatt 2000 frt értékű birtokuk foglaltatott le s per­újítást kérnek. Interpellátió: Go­nda László a pénzügymi­nisztert interpellálja, hogy szándékozik-e a hiva­tali elődje által 1870. ápril 15-én kibocsátott ren­­deletet, mely a prot. egyházak lelkészei és tanítói által haszonélvezett földek után járó egyenes adó és illetékekre vonatkozik, továbbra is fentartani, s mire alapítja egy ily rendeletnek alkotmányos közéletben mélhatlanul szükséges igazolását? Az eln­ök bemutatja Hoós Ferencz Bács­­megye ó-kanizsai kerületében megválasztott kép­viselő megbízó levelét. Bizottsági előterjesztés: Széll Kálmán bemu­tatja a pénzügyi bizottság jelentését a zólyom­­beszterczebányai vasúti szárnyvonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat iránt. — Kinyomatni és az osztályokhoz utasíttatni határoztatik. Kormányi előterjesztés: Gór­­ve közi­ minisz­ter két tvjavaslatot nyújt be: a határőrvidéki és magyar-horvát tengeri kikötőkben eszközlendő munkálatok költségeinek fedezéséről s a horvátor­szági államutak és folyók fentartására, illetőleg szabályozására 1869-ben fordított költségek meg­térítéséről. — A pénzügyi bizottsághoz utasít­­tatnak. Interpellátiókra adott válaszok. Tóth V. bel­ügyminiszter felel Irányinak egy az előtt 5 héttel Raspe Frigyes elfogatása iránt beadott interpellá­tiójára. Szóló kijelenti, hogy Raspe itt azért fo­gatott el és utasíttatott ki Magyarországból, mivel betiltott munkásegyletekhez izgató és közcsendet veszélyeztető beszédeket tartott; azonkívül a ható­ság megidézésének nem tett eleget, ellene szegült, és katonai börtönbe azért záratott, mivel a városi főkapitányt a munkások azzal fenyegették, hogy Raspet erőszakkal is kiszabadítják. A­mi azt illeti, hogy helyesli-e szóló miniszteri elődének eljárását, kijelenti, hogy e tekintetben ítéletmondásra nem érzi magát hivatva. Hanem adandó alkalommal szóló is kész a csend és rend fentartása érdeké­ben mindazon eszközöket igénybe venni, melyek­ért a felelősséget úgy a korona, mint a képv. ház elvállalja. (Élénk helyeslés a jobbról.) Irányi D. sajnálja, hogy a miniszter épen most nyilatkozik interpellációjára így, midőn a városban a munkásosztály ellen ingerültség ural­kodik. Megjegyzi, hogy Raspe nem a törvényes formák megtartása mellett adatott át, vagyis az osztrák kormány nem érintkezett a magyar kor­mánynyal e tekintetben, hanem a Pest városi főkapitány a korneuburgi törvényszék megke­resése folytán szolgáltatta ki, holott pedig a közös ügyes törvények sehol sem mondják, hogy a törvénykezés és a rendőrség közös. Egyéb­iránt — úgymond — megszoktuk mi azt, hogy itt Magyarországon még a benszülöttre nézve is na­gyon bizonytalan alapokon nyugszik a személybá­torság (Zaj jobbfelől.) E lépésért nem akarja fele­lőssé tenni a jelenlegi minisztert, hanem kijelenti, hogy elődje Rajner Pál ezen tettét törvény és al­kotmányellenesnek tartja. A ház többsége tudomásul veszi a miniszter válaszát. P­a­u­­­e­r Tivadar felel Hrabár Manónak egy interpellációjára, melyet az alapítványi ösztöndíjak mikénti kezelése tárgyában adott be. A miniszter azt feleli, hogy ezek korántsem kezeltetnek a gö­rög katholikusok kizárásával s csak tévedésből tör­tént, hogy Váczon és Budán csak rom. katholicu­­sok bocsáttattak pályázatra. Hrabár Manó megnyugvással veszi a mi­niszter válaszát, de megjegyzi, hogy igen vastag tévedés lehetett az, hogy csak ott, a­hol csupán egy állás volt betöltendő, nyittatott meg a gör. katholicusoknak is a pályázat. Kivánja, hogy e té­vedés többé ne történjék. — A miniszter válasza tudomásul vétetik. — A napirendhez képest beadattak a szavazatok a tanügyi bizottság egy tagjára, Nyáry rai helyébe, ■» ~^lolvastat.ván. vérfl­er megszavaztattak az Észak-Amenkával kötött consu­­laris szerződésről szóló s a határörvidéki posta — távirda — és tengerészeire szükséges pótköltségek iránti­­javaslatok. Átküldetnek a főrendiházhoz. Napirend : a Mr. ügyészségekről szóló tvjavaslat foly­tatólagos tárgyalása. — A 25. §. változatlanul elfogadtatik. A 25 §-nál, mely a börtönök fölötti felügyeletről szól, Péchy Tamás szólal fel. Miután az első fokú bí­róságok rendezéséről elfogadott törvény kimondja, hogy a börtön­helyiségek, őrök stb. a törvény­székeknek adatnak át, s felvilágosítást kér, hogy mi értetik a jelen­tőjavaslat ezen szavai alatt: az ügyész a törvényszéki fogház felett fel­ügyel, s várjon ki fogja tehát a fogházakat kezelni. Horváth Döme miniszteri képviselő a szöveget világosnak találja. A felügyelet alatt az ellenőr­ség van határozottan kimondva. E helyett azon­ban, hogy a kir. ügyész „a fogházakat havonként legalább egyszer megvizsgálja,“ maga is e mó­dosítást ajánlja: „minél gyakrabban.“ Péchy Tamás nem találja a választ kielégítő­nek. Az indokolásból azt olvassa ki, hogy a kir. ügyészt illetik a fegyelmi büntetések, s részben a kezelés is. A börtönrendezéssel nem lehet ily rö­viden elbánni, s azért óhajtaná e­z­t kihagyni, s a kormányt utasíttatni, hogy adjon be j­avaslatot a végleges intézkedésig is a börtönök ideiglenes ke­zelése tárgyában. Irányi Dániel szintén nem helyesli, hogy a kir. ügyészre bizassék a felügyelet, s módosítványt indítványoz, hogy a törvényszéki fogház az elnök felügyelete alatt álljon, valamint ő gyakorolja a felsőbb felügyeletet a járásbíróságoknál létező fog­házak felett is. Jámbor Pál jegyző olvassa Péchynek a­­ ki­hagyása iránti módosítványát. — Lázár Ádám pár­tolja Irányi módosítványát. Hodossy előadó a központi bizottság szöve­gezése mellett szólal fel, mire azt a többség el is fogadja. — A 27 §. a kir. főügyész hatásköréről szól,­­­­gy hangzik: „A kir. főügyész azon kir. ítélő tábla terüle­tén, a mely mellé rendeltetett, minden ügyészségi teendőt bármely törvényszék előtt vagy maga sze­mélyesen végezhet, vagy e czélra akár helyette­sét akár az alája rendelt ügyészek egyikét ki­küldheti. Az illető kir. Ítélő tábla területén alkalma­zott összes ügyészségi tagok a főügyésznek vannak alárendelve.“ Lázár Ádám az első bekezdés kihagyását indítványozza, miután ha az elfogadtatik, akkor a 9-ik §-ban meghatározott kir. és alügyészek al­kalmazása szükség feletti. A második bekezdés azonban maradjon meg. — A jegyző felolvassa az erre vonatkozó módosítványt. Simonyi Lajos b. kivánja az első bekezdés ki­hagyását azon indokból is, mert a kir. ügyész azon felhatalmazása, hogy bármely bírósághoz küld­het ügyészt, vagy személyesen is ügyészkedhetik, a rendes ügyész mellőzésével, a kormányt illetőleg könnyen a pártoskodás vagy üldözés vádját kelt­heti fel. — Szintén módosítványt nyújt be. Halmossy Endre a szöveg mellett szól. Az ál­lamnak is legyen meg az a joga, a­mi a magán félnek, hogy ha ügyvéde nem felel meg bizalmá­nak, más ügyvédet választ. Továbbá lehetnek ese­tek, melyekhez különös szakértelem kell. Máttyus Aristid szintén kihagyatni kívánja az első bekezdést. Jogtalanságnak tartja, hogy a ren­des ügyész bizonyos esetekben mellőztessék. A­mi a különös szakértelmet illeti, talán fog a mi­niszter olyanokat is kinevezni, kik nem bírnak szakképességgel ? Szavazásnál a többség a szerkezetet fo­gadja el. Felszólalás egy munkásnak az országházban fogva tartása miatt. — A napirendet megszakítva, a házszabá­lyokra hivatkozással Madarász József szót kér. Az elnökhöz és háznagyhoz intéz kérdést. Néhány perc­c­el előbb azt halotta egy képviselőtársától, hogy a ház területén belül egy egyén le van tar­tóztatva, mi mindenkor karhatalommal való élés­nek következménye. A házszabályok 167. §-a azt mondja : „Az elnök őrködik a nyilvánosság felett; a hallgatóságot, ha kell, a törvény értelmében rendre inti és szükség esetében a teremből kipa­­rancsolja, sőt a rendzavarókat meg is fenyítteti. E végre minden alkotmányos eszköz és fegyveres erő használata is saját felelőssége mellett rendel­kezésére áll.“ Kérdi tehát az elnököt, várjon e­l értelmében bízta-e meg a háznagyot, mint a kar­hatalom teljesítőjét? Nem óhajtaná semmikép, hogy az országgyűlés képviselőháza szolgáljon helyiségül ily letartóztatásokra. (Helyeslés balról.) Ha az elnök nem bízta meg a háznagyot, akkor az alkotmányos és nyilvános tanácskozás szabad­sága, sőt a házszabályok ellen is bűnt követett el a háznagy ; meg van győződve, hogy a ház elnö­kétől nyílt és őszinte választ kap. Elnök: A háznagynak tőle átalános megbí­zása van arra, hogy a rendet a házban fentarts­a. A jelen speciális esetben, arról értesülvén, hogy a munkások a házszabályok ellenére tömegesen akarnak kérvényt benyújtani,­­ a háznagyot meg­bízta azzal, hogy a fegyveres őrizet számát meg­kétszerezze. Mi történt az ülésen kívül, arról ő, ki itt benn elnökölt, számot nem tud adni, arról a jelenlevő háznagy reményű megnyugtatón fe­lelhet. Kovách László háznagy : A rend a házban meg nem zavartatott, itt tehát azt nem is kellett fenntartani. A künnálló munkások közül egy a városi hatóságnak ellenszegült, a rendőri közegek­kel verekedni kezdett. Erre ő a városi hatóság által fölkéretett arra, hogy azon egyén ideiglene­sen, míg a tömeg elvonul, az országházban elhe­lyeztessék, miután azt közbotrány nélkül nem le­hetett volna tovább kísértetni, de a tömeg elvo­nulván, az illető már az országházból el is vite­tett. Azt hiszi, hogy kötelességét teljesítette ak­kor, midőn az illem szabályainak megfelelőleg, a rendőrség kérelmének helyt adott. (Élénk helyes­lés jobbról.) Simonyi Ernő­: Nem a ház területén belül tör­tént rendetlenség, hanem arról van szó, hogy a hatóság elfogatott egy embert, s a háznagy enge­­delmével, az országházitól ideiglenes börtönt csi­nált. (Helyeslés balról.) Ez sérti a ház méltósá­gát, s azzal nem fér meg. (Helyeslés.) Tiltakozik az ellen, hogy e házból fogházat csináljanak. In­dítványt nem terjeszt be azon reményben, hogy ez többé itt történni nem fog. (Helyeslés balról.) Elnök: Folytatjuk a napirenden levő tár­gyalást. A napirend folytatása — A 28. § a következőleg hangzik: „A kir. főügyész hatásköre különösen kiter­jed a következőkre! a) a kerületében létező ügyészségi tagokra, s az ügyészségnél alkalmazott segéd- és kezelő­személyzetre felügyel; e személyzet irányában őt illetvén azon jogok, a­melyek a bírói fele­lősségi törvény 28. és 63. §§-ban az elnökre ru­­házzák ; b) az alárendelt ügyészségekhez a hatáskö­rükbe eső ügyek tekintetében kötelező utasítást 's . —_____­_ ; c) fegyelmi eljárásban a bírói felelősségi törvényben részére fenntartott közvádlói teendőket végezi; d) a tövényszéki fogházak fölött a főfelügye­letet gyakorolja; e) a kerületében lakó ügyvédek által elköve­tett visszaélések esetében egyelőre azon hatás­körrel bír, mely az eddig fennálló gyakorlat sze­­rint a m. k. ügyigazgatót illette; f) minden év végén a büntető törvénykezés és a fogházak állapotáról jelentést tesz a igazság­ügyminiszterhez, és a szükséges javításokat indít­ványozza ; g) a bűnvádi ügykimutatásokat az ügyészek minden év végével ő hozzá küldik be.“ Győrffy Gyula a b) pont elhagyását indítvá­nyozza egy módosítványban. Átalános utasítást lehet adni, de kötelezőt nem. Berecz Ferencz az e) pont kihagyását indít­ványozza. Tagadja, hogy kir. ügyek igazgatójának valaha az ügyvédi visszaélésekre valami befolyása lett volna. Lázár Ádám ismét a d) pontot indítványozza kihagyatni. Irányi D. kérdésére Horváth Döme miniszteri megbízott kijelenti, hogy az e) pont egyelőre nem kíván többet értetni, mint a létező gyakorlatot, mely az 1804-ki cancelláriai rendeletből keletke­zett. A kir. ügyigazgató azelőtt a vizsgálatot tel­jesítette az ügyvédi visszaélésekre nézva. Deák Ferencz nem fogadja el a gyakorlatra hivatkozást. Az ügyvédi visszaélések nem a kir. ügyigazgató közbejöttével, hanem más után fenyit­tettek. Szintén azt indítványozta, hogy az ej pont hagyassák ki. (Átalános élénk helyeslés.) Dietrich Ignácz az ügyvédi függetlenség érde­kében tiltakozik azon feltevés ellen, hogy az ügy­véd a közvádló, a kormány közege alá helyez­tessék. Horváth Döme egy esetre hivatkozik, melyben az előleges vizsgálatot a kir. ügyigazgató teljesí­tette. Kéri a szöveg elfogadását. Csiky Sándor a kihagyás mellett van. Ghyczy Kálmán Horváth Döme nyilatkozata által felhiva érzi magát a felszólalásra. A kir. ügyész mint causarum regalium director a régi magyar törvények szerint, mint mindnyájan tudjuk, a kir. tábla üléseiben részt vett a végből, hogy a kir. fiscus érdekeire nézve ott netalán felmerülő káros intézkedések, vagy talán kir. örökösödések esetében a szükséges lépéseket illető helyen meg­tegye. De ő neki törvényeink szerint az ország többi ügyvédei fölött soha semmi hatósága nem volt. Az igazságügyminiszterium képviselője azt mondá, hogy ily hatóságot a causarum regalium directornak az 1804 iki cancellariai rendelet adott. Azonban ezen cancellariai rendelet törvénynek sem­mi esetre sem tekinthető, már csak azért sem, mert hiszen sarkalatos törvényeink hozzák magukkal, hogy a törvényes ügyekben dicasteriális után in­tézkedni nem lehet, és így sohasem volt valamely dicastérium felhatalmazva arra, hogy valakinek oly hatalmat adjon, melyet neki a törvény nem en­gedett. De nem is adhatott a cancellaria sem a kir. ügyésznek oly hatalmat, melylyel a törvény nem ruházta fel. Hogy most legújabban a „Bach­­féle“ korszak maradványaként a királyi táblánál azon bírák, kik nagy részben már a Provisorium ideje alatt is szolgáltak, ezen legujóbbi Bach féle intézkedéseket fenntartották, az­t meglehet, de nem lehet a törvényhozás feladata, hogy oly vissz­élé­seket szentesítsen, melyek a törvényekkel ellen­keznek. (Helyeslés.) Szavazásnál az e) pontot Berecz Ferencz módosítványa értelmében a nagy többség kiha­gyatni határozta. A többi pontok elfogadtattak. — A törvényjavaslat hátralevő szakaszai a központi bizottság szövegezése szerint fogadtat­tak el. — Boj­an­o­vi­c­s jegyző jelenti, hogy a tanügyi bizottságba 232 szavazat közül 212 vet Várad­y Gábor választatott meg. Az elnök alakulásra kéri a bizottságot. — Holnap osztályülések lesznek. A legkö­zelebbi ülés akkor fog kihirdettetni, midőn a köz­ponti bizottság beadhatja jelentését a 25-ös bizott­ság munkálatáról.­ ­ A főrendiház ülése. Elnök Majláth. A kormány részéről: Horváth és Panner. Tomcsányi József átnyújtja a jogügyi bizottság jelentését az úrbéri törv. jav. 84 és 91 .§-ra tett módosításokról. Paul­er Tivadar cultus miniszter gr. Appo­­nyi Györgynek a hasonszenvészet ügyé­ben tett interpellációjára adott válaszá­ban előadja, hogy ő felsége dr. Hausmant már kinevezte a hasonszenvészet tanárává, a Rókus­­kórházban pedig egy lakosztály át van engedve a hasonszenvi gyógyegyletnek. Apponyi György gr. „álláspontja jel­legzése végett“ megjegyzi, hogy azon interpellá­ló, melyet a cultusminiszterhez intézett, azon meg­állapodásnak volt kifolyása, mely a főrendek múlt évi ápr. 28-iki ülésében jött létre. Azt mondja, hogy az igen t. miniszter urnak válasza úgy­szólván szemben áll a mltgs főrendek megállapodásával. Arra nézve kér megnyugtatást, hogy a miniszter ~ —t-----*“-L-—in_ m­inemnin npigx ellenzi. P­au­­­er erre azt válaszolja, hogy in prim­ipio nem ellenzi, de azon kérdés iránt, hogy szükség­es­­e vagy nem, csak szakértők tanácsa után adhat kielégítő választ. Apponyi György úr megnyugszik, ha a miniszter az ügy iránt elfogulatlan embere­ket hallgat ki.­­A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Napirenden van a jogügyi bizottság által megállapított 84. és 91. §, az úrbéri tvjavaslatban. A ház észrevétel nélkül fogadja el az új szöve­gezést s egyszersmind az egész tvjavaslatot, gr. Pál­­ffy Mór kivételével. Majláth István a képv. ház jegyzője át­hozza az egyesült amerikai államokkal 1871. évi jul. 11-ig kötött consulsági egyezményről is a határőrvidéki posta-távirda és tengerészeti szolgá­lat 1871 ki költségeinek fedezésére vonatkozó pót­hitelről szóló tvjavaslatot. Az előbbi a hármas állandó, az utóbbi a pénz­ügyi bizottsághoz tétetik át. Tárgyalás alá kerülvén az irtványok­­r­ó­l szóló tvjavaslat, az átalánosságban észrevétel nélkül elfogadtatik, ép úgy a részletes tárgyalás­nál az 1. § tól kezdve a 3. §-igis. A 4. § gr. Szé­­chen és mások felszólalása daczára az eredeti szerkezet szerint hagyatik meg. A többi §-ok szin­tén az eredeti szerkezet szerint szavaztattak meg. Tárgyaltatott ezután a tvjavaslat az arányo­sítás és tagosításról, az ország erdélyi területének városaiban szabad és volt úrbéres és volt úrbére­sekkel vegyes községeiben, mely változatlanul el­fogadtatván, az ülés 3/43-kor eloszlott. A legközelebbi ülés akkor fog tartatni, mi­dőn a bizottságok jelentéseikkel elkészülnek­­nek, mely nem lesz gyengébb az előde által ha­sonló esetekben kifejtettnél. Egy fél órával később Madarász, s utána Simonyi tiltakoztak az ellen, hogy a háznagy en­­gedelmével az országházból börtön lett. Ez inter­­mezzoról tudósításunk alább részletesen szól. Napirenden a kir. ügyészségről szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalása volt, s ki kell emelnünk, hogy az ellenzéki módosítások kö­zül egy még­sem vettetett el. A 28. §. e) pontja a kir. ügyészeknek hatalmat akart adni az ügy­védi visszaélésekre nézve, de e pont Berecz Fe­­rencz módosítványa értelmében, melyet nyomós szavával Deák is pártolt, elhagyatott. A ház be­fejezte e törvényjavaslat tárgyalását, s holnap az osztályok veszik elő a 25-ös bizottság munká­latát.# Pár­is. — Május 3, 4. — A commune ma egy léghajót bocsátott fcl tőle papliutvhalj mvlj vjkot ünjZägUäU KI Vetíti szétszórtai. Úgy intézkedtek ugyanis, hogy a lég­hajóba felvett papírok időközönkint ledobáltassanak s értesítsék a népet Páris helyzetéről. Azonban nem volt semmi szél s a léghajó még ma esti öt órakor is Páris fölött függött, elindult-e később, nem tudom, írja a D. News levelezője. Pynt Félix a Vendôme szobor lerom­bolását e hó 8-ára jelenti lapjában, a Vengeurben; szerinte a szobor egész hosszában fog ledöntetni s hogy esésében meg ne sérüljön, a tér illető ré­szén vastag ganaly fog felhalmoztatni. Ugyane lap hozzáteszi, hogy az napon egyszersmind a monar­chikus kormányformára emlékeztető szobrok, le­gyenek azok bonapartista, orleanista vagy legiti­mista eredetűek, valamennyien le fognak rombol­tatni ; ezenkívül a monarchiára emlékeztető min­den utczanév á­ltalában minden nyom el fog tö­röltetni. Halljuk, hogy a versaillesi kormány azon meggyőződésben, miszerint a commune emberei, ha a kapera szorulni fog, Brüsselbe menekülnek intézkedéseket tett, melyek szerint minden Fran­­cziaországból Belgiumba átlépő idegen vagy fran­czia alattvaló csak rendes, kifogástalan útlevél mellett bocsátható keresztül. A 6­s-8 e 1 hadügyér jelentése szerint a felke­lők helyzete lényegesen javult. A hadügyérségben nagy a tevékenység, mióta az új hadügyér fellé­pett. Rossel ma részt vett a jóléti bizottság titkos ülésében, noha a déli erődökből visszatérve a S. Sulpice téren lováról leesett s több apróbb sebből távozott. Az újabban keletkezett „Nation S­o­u­v­e­­raine“ ez a lapot a commune betiltotta, a párisi „C­ons­­t­itutio­n­el“-re pedig hallomás szerint a bonapartisták alkudoznak. Az ágyunaszádokat a commune a Szajna emelkedése folytán ismét elindította s teg­nap már néhány lövés történt is e naszádokról a boulognei erdőbe. A commune több pokolgéppel tett kísér­letet s a déli erődöket ezekkel vétette körül, mi­ért is Thiers a támadást későbbre halasztotta az erődök ellen. Girardin Emil „La Nation Frangaise“ czím alatt egy új lapot indított meg a szövetséges köztársaság támogatására. Ross előránt a közp.­bizottság nem a leg­barátságosabb indulattal viseltetik. Az új had­ügyér a Véritében tisztázza Cluseret toekot, kije­lentvén, miszerint alaptalan a hir, mintha előde cselszövényeket szőtt volna a commune ellen. L­­­u­s­e­r­e­t jelenleg a Magasban van elzár­va ugyanazon szobában, hol előbb Bergeret ült. Mondják, hogy Bergeret eme szavakat írta volt a szoba falára: „Cluseret polgár, te engemet ide zártál, de remélem, hogy egy hét múlva tégedet is itten látlak.“ — Az akadémia mai történeti o­sztályü­lésében Nagy Imre tarta székfoglaló előadását, mely­nek tárgyát „a Lajta mint magyar határfolyó“ képezte. Felolvasó kimutatta értekezésében, hogy a Lajta több századon át Magyarországhoz tarto­zott és az országnak ma is jogos igényei lehet­nek reá. Utána Dr. Wenczel Gusztáv tar­tott felolvasást a bácsi 1500 iki országgyűlésről, melyet a honi történészek fáradozásai daczára nagy homály fed. A tudós tanár e homály eloszla­tására egy olaszhoni historiographus, névszerint Marino Saunto leveleit idézi. Ezekből kitűnik, hogy az említett országgyűlésen jelen volt Sándor litvániai herczeg, Bakács Tamás, a veszprémi és pécsi püspök, sok főur és nemes, úgyszintén a közelmegyék katonasága. Ekkor tárgyalták azon keresztény szövetséget, mely a törökök ellen volt intézve. Végül Toldy Ferencz, mint előadó, jelenti, hogy Simonyi Ernő tekintettel arra, mi­szerint 2 kötet okmány gyűjteménye már sajtó alatt van és remélheti, hogy a spanyol, franczia olasz és angol levéltárakban tett kutatásait a ha­zai történelem érdekében sok tekintetben haszno­síthatja, a történelmi osztály tagjává felveendő. Az osztály az előadó jelentését elfogadva a nagy­gyűléshez utasítja. Toldy jelenti továbbá, hogy az 1871 budget-ben 20,000 frt kérendő. Ebből 2000 frt az olasz okmányok másolására, 8000 frt műemlékek gyűjtésére fordítandó; szintén a nagy­gyűléshez utasíttatik. Tudatja, hogy Thaly Kálmán állítása szerint Liszt és Frank egy gyűjte­ményt vettek meg, melyben a II. Rákóczy Ferencz­­féle codex is foglaltatik. Óhajtja, hogy az osztály ezt a saját gyűjteménye részére megszerezte a ve­vőktől, és e czélból a kormánynyal érintkezzék. Ez, nem különben egy spanyol levéltár megvizsgálásá­ra czélzó javaslat, mely szerint Frankl Vilmos lev. tag lenne kiküldendő, szintén elfogadtatik és a nagy­gyűléshez utasittatik. Hírek. Pest, május 8. — A jótékony bazár vasárnapi bevé­tele 12.000 frt körül van. Ebből képzelhető, mily sokan megfordultak ott tegnap, noha a gavalléros vásárlások sem tartoznak a ritkaságok közé. Teg­nap esti 11 óráig tartott a vásár, azután pedig a szép árusnők tánczban pihentek meg, azaz, hogy remegy"semr,,‘W&i ^JA,ekkor egyet­mét nagy volt a látogatás, úgy hogy e jótékony vállalat váratlan nagy összeget juttat a szerencsét­len vízkárosultak részére. Holnap kedden a vá­sárban vasárnap lesz, s a redout ajtai csukva ma­radnak. De szerdán este újra megnyílik, s ekkor lesz a „végeladás.“ Azt hisszük, hogy minden portéka elkél akkor. — Demonstráció a képviselőház előtt A szabó-strike a képviselőház mai ülését is meg­akasztotta, mint országgyűlési tudósításunkban ol­vasható. Írtunk már e strike mibenlétéről, mely az utóbbi napokban már-már múlékonynak látszott. Több legény visszatért a műhelybe, s dolgozni kezdett. Azonban a főizgatók ezeket fenyegetések­kel a munka elhagyására birták, s átalában a strikenek oly jelleget adtak, hogy a kapitányság­nak bele kellett avatkozni, és 52 segédet letar­tóztatott. Ezek társai már tegnap kísérletet tettek a hatóságnál, hogy szabadon bocsátásukat kiesz­közöljék, de sikertelenül. Elhatározták tehát, hogy tömegesen megjelennek a képviselőházban, s ott egy petitió benyújtása által sürgetik amazok sza­badon bocsátását. Már ülés előtt tömegesen álltak az országház előtt. E tömeget azonban igen sze­líd módon elkergették onnan. Ugyanis a vízveze­téki csőből locsolni kezdték az országház előtti tért s a vizsugarak előtt meghátráltak. De később mind többen érkeztek, úgy hogy nem sokára el­lepték az utczát. Bebocsátást kértek az országház­ba, hogy a kérvényt átadhassák, de mivel peti­­tiót csak képviselő adhat be, a háznagy megta­gadta a bebocsátást. Ekkor egyik Deák Ferenczczel akarván beszélni, Deákot a teremből ki is hitta, kit a petitió benyújtására kértek. Deák hivatkozott Simonyi Ernőre, ki az ő ügyökben már két nap előtt intézett interpellációt. Ezalatt városi huszárok és egy szakasz gyalog drabant érkezett. A szabó segédek za­­jongtak kiáltozván : „Kenyeret és igazságot“, majd meg a köztársaságot éltetve. Egy-két vörös pla­kátot is ragasztottak ki e betűkkel „Kenyeret és igazságot,“ s ily feliratú czédulákat a kalapok miiati io lutivnu íii«­. A h­ível l­onogórkez­tére elese­­desültek, csak egy kiáltozta, plakátot lobogtatva kezében : „Kenye­ret és igazságot!“ Egy városi őr el akarta csitítani, s a falragaszt is el akarta tőle venni. Ebből dulakodás kezdő­dött, s a szabólegényt elfogták. A képviselőház háznagya, Kovács László úr (szokott tapintatával) szíves volt a ház egy czellácskáját börtönnek aján­lani föl, a törvényhozó palota nagyobb dicsőségére. A rendőrség csakhamar szétoszlatta a demonstrálókat toporzékoló lovakkal, bajonettes puskákkal. De csak az országház előtti tért szabadíthatták föl az ostromzár alól, mert a tömeg a múzeum sarkánál foglalt állást. A kapitányságnak egyetlen biztosa sem volt jelen, de végre valahára megjelent maga Thaisz főkapitány, s megígérve a zavargóknak, hogy délután szabadon tanácskozhatnak egyleti helyiségükben, szétoszlottak. Úgy halljuk, hogy küldöttség útján akarnak kérelmezni a miniszté­riumnál. — Az árvízkárosultak segélyezésére gyűjtésekkel megbízott polgári választmány több oldalról nyilvánult óhaj folytán a gyűjtőívek és adományok begyűjtésére kitűzött határidőt május végéig meghosszabbítja. — Színházi hírek. A­ nemzeti színház­hoz keresve keresik a jó tagokat, s most tűnik ki, hogy színészetünk mily meddő a kiválóbb tehetsé­gekben. De még a kardalnokok faja is veszendő­ben van, úgy hogy a nemzeti színházhoz lámpás­sal keresnek vagy tizenkettőt. Az igazgató jó nép­színmű énekest is kutat, miután Babáné szerződé­sével a népszínművek napirenden lesznek, s a kö-

Next