Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)

1871-07-01 / 287. szám

Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamdtiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 8. sz.) intlencnőb. 287. szám. Szombat, július 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . , . . 10 kr. A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-uteza 14. mxá, m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivatalában kótsasutcza 14. sz.,. Légrády testvérek nyomdájában Pest, nádor-atcza 6. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, aranykéz-utcza 5. szám. III. évfolyam. Miskolcz, junius 28-án. (M.) A borsodmegyei szervező küldött­ség megkezdette munkálkodását három szak­osztályban; az egyik szakosztály, mely a tisztviselők létszáma, hatásköre,, fizetése stb. szóval a szorosabban vett szervezés ügyével foglalkozik, eddig a következő megállapodá­sokra jutott: Az 1870. XLII. törvényczikk 44-dik §-ában felállitott állandó választmányt úgy tekinti, mint az eddigi különféle küldöttsé­gek összesitését. E szerint az eddig fenál- lott költségvetési, gazdasági, utépitési ál­landó küldöttségek az uj állandó választ­mányba olvadván, egyéb specialis tárgyak végett jövőre is fognak külön bizonyos tár­gyakkal megbízott küldöttségek is önállóan működhetni. Az állandó választmány három szakosztályra oszlik s a gyűlési napirendre kerülendő tárgyakra nézve a törvény ren­deleté szerint véleményt fog előterjeszteni, mi végett a gyűlést megelőző héten összes ülést tart s a még azontúl is előfordulandó tárgyak végett a gyűlést megelőző napon is tartozik ülést tartani. Nem kis bajába került a szakosztály­nak meghatározni, mi akar lenni, mire való voltaképen ezen uj állandó választmányi institutió. Az eddigi önállóan működő kül­döttségek a czélnak tökéletesen megfeleltek, e tekintetben nem volt semmi reformra szükség. Mint értesültünk az uj intézmény alapeszméje azon atyáskodó gondoskodás volt, hogy a gyűlési tárgyak kellőleg elő­készíttessenek s meglepetések utján ne ho- zattassanak a gyűlésekben helytelen hatá­rozatok. A törvénynek egy más szakasza szerint ugyané czólból a napirenden levő tárgygyal össze nem függő önálló indítvá­nyokat se lehet a gyűlésen tárgyalni, ha 24 órával előbb bejelentve nem voltak. Miután azonban a 44.v §. első bekez­dése szerint a 43. §. a, b, c, e, f, i, k, m pontjai alatt elősorolt ügyeknek s át a Iá­ban az önkormányzat fontosabb ügyeinek közgyűlési tárgyalását az ál­landó választmány készíti elő, bekövet­kezhetnék azon eset, hogy mindent el le­hetne odázni, ha mindjárt a napirenden levő tárgygyal összefüggésben inditványoztat- nék is, azon ürügy alatt, hogy azt előbb az állandó választmánynak kell előkészíte­nie. Nehogy ez történhessék, abban állapo­dott meg a szakosztály, hogy ha ily ese­tekben Ez indítványozó és még öt tag kí­vánja, az állandó választmány a fenforgó tárgyat azonnal felvenni s a más napi ülésben előterjeszteni köteles legyen. Az alispán hatáskörére vonatkozólag, mint tudva van (58. §.) az alispán felírhat a miniszterhez, ha annak rendeletét tör­vénybe ütközőnek, vagy károsnak tartja ; ha a miniszter megmarad rendelete mellett, az al­ispán azt a gyűléseiébe terjesztheti.^Eszerint tökéletesen az alispán discretiójára van bízva végrehajtani vagy nem hajtani a tör­vényellenes rendeleteket s teheti ezt anél­kül, hogy a megye még csak tudo­mást is vehetne róla, mert csak a 16, §. esetében van világosan kimondva, hogy'az alispán eljárásáról a közgyűlésnek jelentést tesz. A megye állapotáról adott átalános jelentéseibe pedig azt veszi fel, a mit akar s az érdekesebb conflictusi esete­ket ha tetszik elhagyhatja. Erre nézve ab­ban állapodott meg a szakosztály, hogy — miután a törvény ezt nem tiltja — az al­ispán jelentést tartozzék tenni a közgyűlés­nek minden oly esetről, melyben inditatva érezte magát felírni valamely rendelet el­len, az újabb leirat folytán azonban vég­rehajtotta a miniszteri rendeletet s nem élt azon jogával, hogy a gyűlésre appelláljon. Ugyancsak az 58. §. 1. pontjára nézve abban állapodott meg a szakosztály, hogy igenis intézkedhetik az alispán a katonai elszállásolás körül oly esetekben, midőn át­vonulásról vagy gyakorlatokról van szó, de állandó elszállásolásról intézkedni a gyűlés hatásköréhez tartozzék. A szolgabirói járások vagy szakaszok felől később fog tanácskozni a szakosztály midőn majd a várt értesítés a bíróságok szervezéséről megérkezik. Addig is vita tárgyává tette azonban a szolgabirák ha­táskörét. S itt már teljes mértékben lépett elő a zűrzavar, melyet a kir. bíróságok ne­vezetesen a járásbíróságok behozatala s az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása, mint előre látható volt, szükségképen előidéz. S bár mennyire elis­meri is a szakosztály, hogy az uj törvények­hez alkalmazkodni szükségesség, bármeny­nyire kész is a lehető jó rendnek az egye­sek érdekei megóvásának tekintetét léptet­ni előtérbe s nem huzni ujjat a létreho­zott viszonyokkal: az eddigiek után kétség­be kell esni a fölött, hogy valahogy össz­hangot lehessen teremteni a megyei insti- tutio s az uj bírósági szervezet között. A zűrzavarból kővetkező megállapodás állott elő a szolgabirák állására nézve: Borsod­megye részére a 25-ös bizottság hat járás­bíróságot tervezett, majdnem bizonyos, hogy ebből egy most el fog maradni; az ötből egy Miskolczon lévén, eléggé el lesz foglalva a miskolezvárosi ügyekkel s e sze­rint marad valószínűleg négy törvénykezési járás s ennek megfelelő négy közigazgatási járás mint eddig. Ennek feltevése mellett a szakosztály két szolgabirót tervez járá- sonkint egyenlő hatáskörrel s egyszerűen „szolgabiró“ czimmel. így tehát tulajdonké- peni közigazgatási járás jövőre nem lesz, hanem lesz nyolez szakaszra osztva a megye. A közigazgatási járás consistentiája csak any- nyiban marad meg, a mennyiben két-két szakasz területe lesz egy járásbíróság terü­letével azonosítva ; járás alatt Borsodme- gyében csak a járásbíróságok területe fog értetni. Minden két szakaszban lesz egy csend­biztos az eddigi számú pandúrokkal; miu­tán a közbátorság fentartása mint rendőri ügy ezután is a megye hatáskörébe tarto­zik s ellenkezőleg a törvény sem intézkedik, a szakosztály azt véleményezi, hogy az egész közbátorsági személyzet a megyénél marad oly formán, hogy azzal a járásbiróság is rendelkezhetik. Csendbiztos és pandúrok ezen­túl a járás székhelyén lesznek állandó­sítva. A községi költségvetések a törvény szerint a „megyehatóság“ által vizsgáltat­nak és erősitetnek meg. A törvény ezen in­tézkedésének hibás volta szembeszökő, ha úgy magyaráztatik, hogy a „megyehatóság“ alatt a közgyűlés, vagy az alispáni hivatal értetik; mert csak a szolgabirák képesek ítélni a felett, helyes-e valamely falu költ­ségvetése, miután a helyi körülményeket csak ők ismerhetik. Ennélfogva a „megye­hatóságot“ úgy kívánja értetni a szakosz­tály, hogy a megye ezen esetben szolgabi­rák által gyakorolja hatóságát, az ők fela­datává teszi jövőre is a falusi költségveté­sek felülvizsgálatát. Az eként felülvizsgált költségvetések jőnek azután az állandó vá­lasztmány elébe, hogy a 44. §. m) pontjá­nak elég tétessék. Eddig terjednek ekkoráig a szakosztály megállapodásai. Kivéve a szolgabirákra vo­natkozó intézkedést, melynek folytán me­gyei közigazgatási járások ezentúl megszűn­nének létezni, s a megye szakaszokra lenne felaprózva, — a többi mind olyan, hogy sok tekintetben javítana az uj megyei tör­vényen; bátrak vagyunk azokat ennélfogva más megyék működő küldöttségeinek figyel­mébe ajánlani. 4K Pauler és Tóth Vilmos miniszter uraktól kérdjük, mikép van az, miszerint K á r f fy osztálytanácsos a cultusmiuiszteriumban és B a- 1 a j t h y osztálytanácsos a belügyminisztériumban rendes szálláspénzt húznak és amellett kü= lön természetbeni lakással is bírnak ? * A tegnapelőtti udvari ebédre mint egy bécsi táviratból értesülünk a magyar delegatió összes tagjai hivatalosak voltak, miga reichsrathi delega tió részéről csak az urakbázának tagjai s az al- sóbáz föderalista tagjai: a lengyelek, szlovének és tyrolok hivattak meg. Lassert kivéve egyetlen német delegatus sem volt hivatalos. S a császár minden egyes vendégével váltott szót, csak Lasser- rel nem. * A külügyi vitának, mely a magyar delegatió két utóbbi ülésében tartatott, két fő részét kell megkülönböztetnünk. Először azt, mely a londoni konferentia ered­ményére vonatkozik; másodszor azt, mely Ausz­tria Magyarország és Európa többi államai közt lé­tező viszonyt illeti Hogy a londoni konferentia eredménye nem az osztrák-magyar birodalom előnyére ütött ki, hogy az értekezlet által Ausztria és Magyarország tekintélye és állása a külföld előtt mitsem nyert és mitsem erősödött, azt fölösleges volna most újból hosszasan vitatni. Mióta az értekezlet befejeztetett, meg volt az már vitatva az európai sajtóban többször. S ma­ga Széchen gr. is, ki az értekezleten tényleges részt vett, csupán a kérdés békés utón való meg­oldását emlegeté, mint oly nyereményt, melynél nagyobbat elérnünk nem lehetett., Szerinte miután a kérdés már egyszer fölmerült Ausztria és Ma­gyarország előtt, az volt a fő dolog, hogy a kér­dés békés utón intéztessék el. És ez mégis tör­tént. Természetes, hogy azt nem kutatja Széchen gróf, hogy a békés kiegyenlítés mily áron tör­tént meg. Valamely fölmerült viszályt mindig legköny- nyebben elintézhetni békés utón, ha az egyik fél enged, 8 minél nagyobb engedményekre va­gyunk készek, annál biztosabbak lehetünk, hogy a kérdésben forgó ügy békés szellemben oldatik meg. De az ügynek ilyképeni békés kiegyenlítése még korántsem jelenti azt, begy azon ügy a mi érdekünkben oldatott meg. Ami az osztrák-magyar birodalom és szom­széd államaink közti viszonyt illeti, a külügyi képviselő Orczy báró épen úgy mint nehány nap előtt Beust az osztrák delegatióban, azt a biztosí­tást adta, hogy Német és Olaszország irányában viszonyaink a legbarátságosabbak. Oroszországgal ha nem vagyunk is valami különös jó barátságban de nem vagyunk semmi ellenségeskedésben. Oly kérdésekben, hol Oroszország érdekei az osztrák magyar monarchia érdekeivel ellentét­ben jönnének, Ausztria Magyarország Törökország­gal fog együtt járni, miután a bécsi külügyi hivatal, mint képviselője kijelenté, meg van arról győződve, hogy Törökország politikája a magyar­osztrák birodalom politikájával ellentétben nincs és nem is lehet. Páris, jun. 25. (Saját levelezőnktől.) A választások előtt állunk. Ha nagy lármát ütnék leveleimben a választásokról — mint önök várják — nem lennének azok bü képei Párisnak, pedig czélom ez, Van még is egy észrevételem. Rousseau óta Francziaországban elég, hogy vala­mi paradoxon s mint vert arany igazság fog kéz­ről kézre vándorolni. Az uj állam bölcseségnek megvan a maga igazsága, paradoxona: Köztár­saság republikánusok nélkül. Az uj bölcseségkő régi mint Thiers 30-as világnézete. Ennél ifjabb még is mert 1849-ből van keltezve. Ekkor anél­kül, hogy az elvet formulázták volna tényleg mind a legitimisták, mind a bonapártisták oda töreked­tek, hogy hivatalokból, igazgatásból a köztársasá­giak kiszorittassanak. Ezek tétlen politikája mel­lett ez kitünően sikerült. A siker jel volt a két párt nyílt és elhatározott fellépésére. A bonapartis- ták ügyesebb és merészebb foudorkodók valának s mig a legitimisták a haditervet koholták; átlép­ték a Rubicont és Francziaország az államcsínyre ébredt fel. A helyzet ugyan az. A különbség, hogy Bo­naparte Lajos helyett Tbiers becsület szava a köztársaság záloga. Az én bizalmas francziám végtelen megnyugszik ebben, mintha az államcsíny nem is történt volna, mintha P. L. Courier nem is francziául irta volna.: Quelle preuve eu avezvous? II’la dit. Belle raison! Vous juger par ce qu’ il dit de ce qu ’il pense. En verité, vons étes simples. Anélkül, hogy Thierst gyanúsítani akarjam, írhatom ezt, mert Ö mint az assemblée meghatalmazottja kénytelen a többség első makraucsossága előtt le­lépni s akkor, hol lesz a garantia ? A julius 2-ki választásoktól függ Francziaor­szág sorsa. Mit várhatunk ? Párisban a császári ügynökök a munkásokat munkába vették s a vá­lasztásoktól való tartózkodásra igyekeznek bírni. A rémuralom jelen fénykorában nem sok csábítás kell erre. Bordeauxban egy egész csapat napole- onista korteskedik a szabad kereskedés álezája mögött. A császársági tisztek alsóbb, felsőbb rang­ban mjnd szálingóznak vissza rangjukat elfoglalni. A császári ügynökök a parasztok közt is mo­zognak s a régi mesét az első császárról, hogy el árulták tábornokai, forgalomba hozzák, azon naiv toldalékkal, hogy a sereg nem akart a porosz kéz­re játszott császártól megválni s ime ezért követte a fogságba. Ilyesmit persze csak a főpapok fel­ügyelete alatt álló iskolákból kikerült okosak hi­hetnek el. Fájdalom, ez országban a népet a hí­vők oskolájában nevelik. A munkások azon tudatban élnek, hogy őket meg akarják semmisíteni. Mit támogat, hogy Tbiers kimondta volt : a ki betér házába és leteszi a fegyvert, sem szabadságától, sem életétől nem lesz megfosztva és mennyire tartotta meg látjuk az utczákon elvonuló fogolyszállitmányokból s a soha véget nem érő zaklatásokból. A munkások kétségbeesése bár­miáron menekülést és aztán boszut kiván. S mi lesz, ha Napoleon kezet fog velők. A ki hitte volna ! felkiáltásra a semmi eszköztől vissza nem riadó császári kalandor nevetése fogna felelni. Gondolják önök, én ebből a bonapartisták közeli győzelmét következtetem. Mentsen Isten! Hanem a köztársaságiak elnyomásában látom a távoli veszélyt s az eszközökben, melylyel a két királypárt most küzd: saját vérpadját. Miért tart­ják fen az ostromállapotot, mely a gyülekezés, a sajtó és gondolatszabadságot töltött fegyverrel fe­nyegeti ? Miért a rendőri rémuralom az egész bi­rodalomban ? Mind a köztársaságiak ellen külön­böző czimen alkalmazott fegyver. Lám, az imád­ság elrendelésére mindig kész, az ájtatosságra fo­gékony assemblée, miért nem választott egy bal­oldalit js a kegyelem-bizottságba ? Az irgalom szó zata a lemészárolt tetemek halma fölött csaknem sértette volna a kegyes füleket? S mi lesz, ha végeztek a köztársaságiakkal, ezen királytalansággal, melyben oly gondosan érez­tetik, hogy mi hiányzik. Fusióval, vagy anélkül monarchia. Kimondását belzavarok követendik a kijátszott pártok részéről s ez lesz a pillanat, mi­dőn Napoleon Elbájából visszatér és a nagybátya gyönyörű kiáltványai közül kiáltozza. Francziák! A régi kormányt hozzák vissza. Földnépe ! A tized, a robót, a gyónó czédnla mind visszatérnek. Akar­játok-e tűrni a papság kényuralmát, a nemesség zsarnokságát? stb. És — és a hazugságból élő császárság iga­zat fog mondani először, s talán utólszor. A sereg­ben ott lesznek a tisztek, a katonák, kik a^rendőr- kémek óhajainak oly borzasztó végrehajtói vol­tak; s az emberiesség ezen uj iskolája nem fo- gadandja morgással mesterét. Páris ? Csak azt fogja tudni, hogy főváros lesz, mit az aszemblée tegnapelőtt tőle határozottan megtagadott. Térjünk a nap eseményéire. Pyat Félixet ma még nem fogták el, a héten csak hatszor fogtak Pyatot. A hadbiróság, a cba- 8sepot igazság elnapoltatok holnapról. A harmadik nemleges újság, hogy a szemle bizonytalan időre el­marad. A háború alatt megroncsolt lóversenytér nézőpadjai a katonai hatóság által megigazitattak. A boulognei erdő kitakaritatott. Mégis Tbiers tá­bornok nem tarthatta meg a fényes urinépség mu- lattatására a nagy szemlét. Kár. Milyen szép lett vol­na a zöld pázsiton ellépdelő vörös nadrág háttér­ben azon 3 óriás halommal, melyek alatt a főbe- puffogtattak ezrei nyugszanak. Mily lélekemelő lett volna, midőn a „entreprise des pompes funéb- res“ tábornoka legmagasabb megelégedését tol­mácsló beszédét igy fejezte volna be: éljen a vi lág legszebb serge, milyen még Timurkánuak sem volt! Francziaország katonai jövőre nem szemlék­ben, hanem a szervezésben keresendő. A szervezé­si törvény előkészitésével felhatalmazott bizottság a szolgálat idejére még a két túlnyomó vélemény közt nem döntött; egyik 5, másik 3 évet ajánl. A kapitulatió rendszerét megváltoztatják, mennyi­ben ezután nem tőkével, hanem jövedelemmel fog­ják jutalmazni. Emliteuem felesleges, hogy nálunk az első dívik. Az átalános kötelezettség alól sok kivételt akarnak keresztül vinni a kimondott elv daczára, a többi közt a földmivesiskolák kitűnőit fel akarják menteni. Troehu, kinek 1867-ből igen kitűnő munkája van a franczia szeregről, egy ter­jedelmes szervezési javaslaton dolgozik. Julius köze­pére, mondják megjelenik. A püspökök mégnem szűntek meg az ország iránti csekély rokonszenv lerombolásán működni, még mindig keresztes hadjáraton törik körülnyirott fejük. Merész otrombasága a „Monde" közlönyük­nek Voltaire szobráuak a sárban döntési ajánlatáig megy. Voila un communeaux! kiáltana fel Voltaire. Dupanloup körözvényében Írja: „lehetetlen Pá­ris közelebbi történetében az isten kezét nem lát­ni.“ — Ki hitte volna — kiált fel egy Voltairian, — hogy Orleans püspöke dcnunciálja az istent! U. G. A hírlapírók Ugye. Tors Kálmán barátunk a „Hon“ csütörtöki szá­mában egy melegen irt czikkben elmondta nézeteit egy alakítandó hírlapirói nyugdíjintézet tárgyában. Az eszme közös megbeszélése után érle­lődött odáig, hogy barátunk azzal a nyilvánosság elé lépett. Úgy hisszük, hogy nekünk most már nincs sok mondani valónk egy ily nyugdíjintézet égető szükségességéről. Ha a legtöbb társadalmi osztály önsegély utján iparkodik könnyíteni hely­zetén, nem látjuk be, miért ne biztosíthatnák a hírlapírók is későbbi napjaikat anyagi szükség bajai ellen, önsegély utján. Ninc3 tudomásunk róla, vájjon a külföldi hír­lapirodalom körében állanak-e már főn a tervezett nyugdíjintézethez hasonló egyletek. Azt hiszszük, hogy nincsenek. Külföldön, főleg Anglia, Német- és Francziaországban, hol a hírlapok rendkívüli elterjedtsége miatt a journalista állása anyagilag a jövedelmezőbbek közé tartozik, nem foroghat főn vágy azután, a mi nálunk szükségesség, el- maradhatlan, égető szükségesség. Az önérzetes, elvekért küzdő hírlapíró, ki nálunk ritka kivéte­lekkel élte végéig anyagi gondokkal küzd, eddig csak elhintett eszméi hatásában találja vigaszát és fáradozásainak diját. Ez nem elég. Meg kell lenni a tudatnak is, hogy az aggkor napjai biztosított existentiát fog­nak juttatni a hírlapírónak. Mikor gyengül a szel­lem rugékonysága és apad a testi erő, akkor táu megkívánhatja a hírlapíró is, hogy nyugalomban, anyagi gondok által nem háborgatva élje le küz­delemteljes éltének végnapjait. Az irói segély­egylet, úgy, a mint most fonál], nem nyújthatja a hírlapíróknak e garantiát. A nyugdíjintézet eszméje tehát átalán véve jó és üdvös. Ez nem ‘zárja ki, hogy valaki közülünk az ügy érdekében helyesebb indítvány nyal ne lépjen elő, ha egyátalán a nyugdíjintézet eszméjét jobbal lehetne helyettesíteni. Ezen ügyben, mely a szó legszorosabb ér­telmében véve a hírlapírók magánügye, azt hisz­szük, megtaláltuk a közös érintkezési pontot. A tárgy olyan, hogy nem jöhet hírlapi vitatás alá. Tisztázni az eszméket, részletezni a teendőket, meg­állapodni a részletek iránt — mindezt a magunk körében sokkal sikeresebben végezhetjük el. E czélból mulhatlanul össze kell jönnünk mielőbb, tán már jövő vasárnap, s azok, kik ez eszmét meg­pendítették, gondoskodni fognak róla valószínűleg, hogy ez összejövetel megtörténhessék. (B.) — A „Pesti Napló“ esti lapja a fönebbi in- ditványnyal foglalkozván, következőket jegyzi meg: „E lapok egyik szerkesztője több barátjával ép most egy kis füzet összeállításán fáradozik, mely röviden ismertetni fogja a főbb ilynemű kül­földi egyleteket s egyszersmind egy alapszabály­tervezetet közölne a pesti ilynemű egylet számára. Reményűk, hogy a füzet nehány hét múlva készen lesz, s aztán „kézirat gyanánt“ közölni fogják irótársaikkal, a végleges megalakulást majd egy összehívandó közgyűlés decretálhatváD. Mindezt különben csak azért említjük fel, mert a dolgot a „Hon“ szóba hozta: s ha más laptársunk tenné meg a kezdeményezést, ki az előmunkálatokkal gyorsabban készülhet el, a közügy iránti tekintet­ből szívesen csatlakozunk hozzá.“ Pest, jun, 29. Tisztelt szerkesztő ur! A mai „Ellenőr“ egy közleményt hoz, mely a m. k. curiának, — az uj igazságügyminiszter mikénti Üdvözlete iránt állítólag tartott tanácskoz­mányáról elmélkedvén, — nevemet egy e tanácskoz- mány alkalmával állítólag tett elíeniudilváDynyal hozza kapcsolatba. Az igazság érdekében tartozom aunak kije- leütésével, hogy a m. k. curiának kérdéses ta- nácskozmányában részt nem vettem, s mivel au- annak tagja nem vagyok, nem is vehettem. Ellenben résztvettem a m. k. ítélő táblának f. hó 19-én tartott azon teljes ülésében, melyben több tárgy között a m. k. igazságügyminiszter mű­ködésének megkezdése felőli átirata előterjesztetett, de ezen átirat elintézése alkalmából követendő eljárás tekintetében sem indítványt, sem ellenin- ditváuyt nem tettem, — sőt szükségét sem láttam egy olynemü indítvány megtételének, — minő az „Ellenőr" érintett közleményében nevemmel kap­csolatba hozatik, — miután a teljes ülés tagjainak az elnöki előterjesztés folytáni egyhangú, s tud­tommal a m. k. curia ez iráuybani nézeteivel is egybehangzó megállapodása, a követendő eljárás­ra nézve, meggyőződésemmel teljesen megegye­ző volt. A tények ily állásában, az „Ellenőr“ érintett közleménye által is helyeselt eljárás indítványozá­sának érdeme engemet meg nem illetvén, — s tisz­telt szerkesztő urnák ez ügybeni értesülése a fen­tebbiek szerint tévedésen alapulván, nem kétlem, hogy tisztelt szerkesztő ur indokoltnak fogja ta_ lálni e helyreigazitó sorok szives közlése iránt kérelmemet, melyet tisztelt szerkesztő úrhoz nyiit,i és minden tartózkodás nélküli jelen nyilatkozatom tanúsága szerint csupán és egyedül az igazság érdekében intézek. Fogadja t. szerkesztő ur kitűnő tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok Tisztelt szerkesztő urnák alázatos szolgája Sárkány József a pesti kir, it. tábla r. bírája. * Értesülésünk téves részének helyreigazítását örömmel veszszük tudomásul, mert inkább szeretjük, ha a méltóságérzet és férfias önállás kérdéseiben egyhangúlag történik a helyes megállapo­dás s nincs ellene bármily csekély ki seb bség is. S az ily unanimitas legörvendetesebb ak­kor, midőn a felsőbb bíróságok eljárásában fordul elő, fliggetleuségök és tekintélyűk érdekében, melyre sohasem lehetnek tuságosau féltékenyek. Szerkesztő. Külföldi szemle. Pest, jun. 30. A két milliardra nyitott franczia köl­csön aláírása minden várakozáson felül kedve­zően sikerült. Pouyer Quertier pénzügyér a nem­zetgyűlés 28 diki ülésében tudatta, hogy hat óra alatt 4500 millió frankot meghaladó összeg Íratott alá s Páris egymaga 2500 milliót, a departe- mentek egy milliárduál többet s*a Külföld szintén egy milliardot jegyzett alá, nem is említve, misze­rint több helyről még nem is érkezett tudósítás. — E körülmény, tévé hozzá a pénzügyéi1, azon kedvező helyzetbe hoz bennünket, hogy kötele­zettségeinket Németország iránt leróbatjuk s tarto­mányainkat az idegen megszállás alól mielőbb fel­menthetjük, nem várván be a kitűzött határidő­ket sem. A franczia hadikárpótlás egyik részletének lefizetése, a mely mint tudjuk „a fel­kelés elnyomása után harminez napra“ volt tör­lesztendő, — épen e hétre esett; berlini hírek szerint azonban e részlet még nem fizettetett le s jul. 4-ike tűzetett ki újabb határidőül s a további részletek törlesztése a kiszabott időknél előbb várható. Apárisi sajtó republikánus uni=> ója egy követjelölti névsort tesz közzé. Minden oda mutat azonban, hogy ez alkalommal nem a sajtó matadorai fogják játszani a döntő szerepet e téren, hanem a tőlük egészen függetlenül városnegye- denkint alakuló bizottságok. Mac Mahon újabban is kijelentette, miszerint nem kiván követjelöltül fellépni, mig Gam betta eddigi vonakodása da­czára, legközelebb mind a marseillei, mind a pá­risi jelöltséget elfogadta. A nagy hadiszemle a Longchampson Péter-Pál napján pompás idő mellett roppant nép­tömeg jelenlétében végbe ment s igy vége sza­kadt azon találgatásoknak, melyek ez ünnepély többszörös elhalasztásához fűződtek. Tbiers legközelebbi budgetbeszéde a nem­zetgyűlésen, rósz vért csinált Németországban s azon következtetésre jutatta a N. Alig. Ztgot, hogy az öt milliard hadikárpótlás semmi esetre sem terhes Francziaországra nézve. „Tbiers, úgymond, távolról sem szándékozik a franczia szárazföldi és tengeri hadsereg létszámát alább szállítani s igy takarékosságot hozni be a budget- be. Sőt ellenkezőleg mindkettőt a korábbi magas fokon akarja fentartani s azonfelül még 900,000 főnyi tartalékkal megerősíteni. Miből mi azon vi­lágos bizonyságot merítjük, hogy még mindig nem hagytak fel Yersaillesban a gondolattal, miszerint Francziaország világuralomra van hivatva. Ha te­hát a francziák a korábbinál kedvezőtlenebb vi­szonyok közt is fentarthatui hiszik a régi hadiál­lományt, úgy a hadikárpótlás mindenesetre inkább csekély mintsem túlságosan nagy. Továbbá, mint­hogy Francziaország semmi oldalról nincs fenye­getve, az ily óriási készülődés világosan támadási szádékot árul el s fenyegetés a szomszédokra nézve.“ A f r a ne zia h a d s e r eg újjászerve­zésére vonatkozólag a „Patrie“ a köv. közleményt hozza: „A hadsereg reorganisálására kiküldött bi­zottság véleménye szerint a tényleges hadsereg­nek 360,000 emberből és a tartaléknak 900,000 emberből kell állani. A szolgálati idő 3 évre fog megállapittatni. Az uj fegyverekkel és az uj hadtan szerint a katonák betanítása sokkal gyorsabban és sikeresebben fog eszközöltetni, mint azelőtt. A kor­mány fölszólít minden szakértőt, nyilatkozzék e kérdésben, melytől Francziország jövője függ. A hadügyminiszter buzgóságában plane annyira ment, hogy a tiszteket rangkülönbség nélkül fölhatal­mazza, hogy nézeteiket szabadon minden megszo­rítás nélkül hozzák nyilvánoságra. Ájul. 2-ki pótválasztások utána kormány azonnal a nemzetgyűlés elé terjeszti a \ Előfizetési árak; Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ j Egy hónapra . 1 „ 80 8 Egyes szám ára 10 lerajezár. SzerRtesztési iroda: Pesten, bálrány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Äz „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ....................... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetésikor— postai utón vagy személyesen — nf Aázza Áz Ellene tíatló hivatala (Pesten, kél sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi utón történd meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerübben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p 6 s t a i utalványozás által.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék